Tejbegríz

Kb. másfél éve megszüntették Robin kedvenc müzlijét, Hipp csokis gyerekmüzli. Előtte a gyümölcsöset is ette, de aztán már csak ezt kérte reggelire. Sehol nem lehet kapni azóta sem, ő meg nem igazán reggelizett. Aztán főztem neki tejbegrízt, és gyakorlatilag másfél éve azt reggelizi. Néha eszik pelyhet, vagy egy másik fajta müzlit, esetleg péksütit, de ez nem sokszor fordul elő. Tavaly volt ugyan egy rövid időszak, mikor először nem kért rá kakaót, majd egy jó pár napig nem evett tejbegrízt, de aztán ismét visszatért a szokásos reggelijéhez. Teljes kiörlésű tönkölybúzadarából készítem, só és cukor nélkül, hiszen a kakaó cukrozott. Így viszont mindig van valami a pocakjában reggel, mert ha éhes vagy leesik a vércukra, akkor bizony nyűgös lesz.

Maxim viszont nem eszi a tejbegrízt, pedig régen ő is szívesen kanalazta fahéjas cukorral.
Videón is megörökítettem :-)

 

2. trimeszter az oviban

Maxim második szülőije nem négyszemközti beszélgetés az óvónénivel, hanem a szülők bemehetnek megnézni a gyerek addigi munkáját, füzeteit, és a lényeg, hogy lehetőleg a gyerekkel együtt, hogy ő maga mesélje el, miket csináltak az oviban. Elég hosszúra nyúlt így, Maxim nagy lelkesedéssel mesélte, hol mi volt a feladat, aztán megnéztük a rajzait, festményeit is. A legtöbb feladata hibátlan, a rövid értékelés lényege pedig, hogy csak így tovább. 

Húsvét előtt Egyiptom volt a témájuk, több mint két hétig. Az elején lelkes volt Maxim, vitt is be egy kis vázát, könyvjelzőt amit ott vettünk. De aztán gyakorlatilag rémálommá vált a téma, ugyanis kb két hétig majd' minden éjszaka felkelt, felsírt, hogy ő fél, rosszat álmodott. Azóta újfent nem megy el egyedül vécére, sőt, egyedül egyik szobába sem, és ez sajnos meg is maradt, szerencsére a rossz álmok elmúltak. Egyik nap könnyes szemmel mondta, hogy most már nem tetszik neki a téma, szóljak Joffer Nathalienak, hogy ő inkább kimegy, ha Egyiptomról beszélnek. Másnap reggel mégis azt mondta, hogy ne említsek semmit, de aztán megint nagyon félt este és éjszaka, szóval rákérdeztem, hogy miről is beszélgetnek, mert Maxim szerint nagyon félelmetes a piramis és a bennük található útvesztők, csapdák, múmiák és kincsek. Az óvónéni szerint a gyerekek találták ki illetve meséltek mindenféle csapdáról, és feltámadó múmiákról, de nem érti, hogy Maxim mitől ijed meg, hiszen ő az egyik leglelkesebb követője a beszélgetéseknek. Szerintünk nem feltétlen kellett volna két hétig ezzel foglalkozni, ha csak néhány napig beszélnek róla és készítenek pár dolgot, akkor talán nem viselte volna meg ennyire Maximot. 

Robinéknak csak év végén lesz személyes értékelés, de néhány érdekes dologról beszámolok, mikkel foglalkoztak. Hetekig a különböző érzékszerveik volt a fő témájuk.

Építettek a tornatermükben egy un. tigris-pályát, mindenféle dobozból, foszforeszkáló és más egyéb dologból, majd zseblámpát is kellett vinniük, hogy a sötétben játszanak a labirintusban. Az előtérben pedig ösvényt építettek kavicsokból, szalmából, szúrósabb és puhább dolgokból, amin mezítláb mentek végig. Még sötét pólót is kellett vinniük, amire maguk festettek mintát, ami a sötétben foszforeszkál.

Maxim sokat épít az oviban, a mappájában jó néhány képet beragasztott az óvónéni a különböző műveiről, és itthon is szívesen épít, tulajdonképpen bármiből. Két képet találtam hirtelen, duplóból lépcsőt, illetve papírpohárból tornyot, vagy piramist. A papírpoharas ötlet a napköziből származik, télen rengeteget épített a barátaival, majd itthonra is kérte, hogy vegyünk. Az egyik legjobb rész természetesen a rombolás.

Húsvéti szünet

Mivel pont húsvét előtt ítéltek kényszerpihenőre, a nagy sütés-főzés elmaradt. A fiúk fújtak ki tojást és filccel festettek, Robin nagyon belendült. Húsvét vasárnap pedig tojást kerestek a kertben. Maxim később megkérdezte, hogy miért nem a házban rejtette el a nyuszi a tojásokat, és honnan tudja, hogy ők itt laknak.

 

Kedden délelőtt pedig indultak Békéscsabára, Mamáékhoz. Nekem jól jött, hogy üres a ház, tényleg tudtam pihenni. Az első nap elég furcsa volt a nagy csönd, de hamar hozzá szoktam, hogy későn kelek, olvasgatok, és nem kell senkihez igazodnom.

Robin ősz óta Békéscsabára készül, néha sírásig hajtogatta, hogy de most azonnal indulunk.

Repülővel utaztak a fiúk, szombat reggel már indultak is a reptérre, szóval 3 napjuk volt Csabán, és elég intenzív; biztos ezért nem hiányoztam még Robinnak sem. Elmentek Póstelekre, kaptak kölcsön egy kiskutyát, illetve Mamáék két kutyájával és cicáival is sokat játszottak és még bicikliztek is. Egyik délután pedig átmentek Nagyiékhoz. Szerencsére nagyon szép idejük volt, nem úgy mint itt Luxemburgan, utolsó nap pólóban rövidnadrágban játszottak. Maxim sokat babusgatta Liát, bár azt ő sem bírta megállni, hogy a Liának vitt építőkockákkal ne ők játszanak állandóan.

A pósteleki kastély romjainál, Tata épp itt dolgozik most. A terv, hogy látogathatóvá tegyék a romokat.

 

Meglepődve hallgattam a kiságy történetét. Robin a megérkezésükkor meglátta a mamáék szobájában a kiságyat, és kitalálta, hogy ő bizony abban fog aludni. És nem viccelt, reggel a kiságyban ébredt. Másnap Maxim is ott akart aludni, így végül átvitték az ő ágyát, abban aludt Robin, a kiságyban pedig Maxim. Harmadik este viszont nem egyeztek, így mindketten abban aludtak el, de aztán később Maxim kiabálva ébredt, hogy Robin fejen vágta, így nagy nehezen kijött a babaágyból. Bezzeg kicsinek egyik sem akart benne aludni...

Nekem az egy hét pihenés nem bizonyult elégnek, és egyébként is jobbnak láttuk, ha nem egyedül vagyok egész héten a fiúkkal napközben itthon, ezért végül Mama visszajött a fiúkkal és maradt a tavaszi szünet második hetére. Én közben beteg is lettem, tuti, hogy Maximtól kaptam el, mert ő húsvét vasárnap belázasodott, és hétfőn Norbi bevitte az ügyeletre még az elutazásuk előtt. Szerencsére csak valami vírus, amit Robin nem kapott el, legalábbis nem volt lázas, és Maxim is két nap után már jól volt.

A második héten egész sok programjuk volt a gyerekeknek. Robin rögtön ahogy visszajöttek, egy szülinapi partira ment. Ez volt az első olyan, hogy ott hagyom, azt ugyan szerette volna, hogy Maxim is menjen, de hát csak ő kapott meghívót, hiszen az ő ovistársa tartotta a szülinapját. Ahogy bementünk, ő már abszolút otthonosan érezte magát, elköszönés nélkül rohant játszani. Egy délután pedig egy másik kis barátnőjéhez ment át játszani. Maximhoz egyik délelőtt eljött egy ovis barátja, és megbeszéltük, hogy legközelebb ő megy majd. Egy délelőtt pedig Lilláék jöttek át.

Apránként előhalásztam a babaruhákat, méret és szín szerint rendeztem őket, majd ki is mostuk szinte mindet. Rengeteg ruhája van a kisasszonynak, a fiúknak sok fehér és semleges színű bodit, tipegőt vettem anno, egy-két darabot leszámítva féléves koráig mindent fel tud majd venni.

Mama finomakat főzött-sütött nekünk, és szinte az összes babaruhát átvasalta nekem.

Robin orra

Február végén történt egy kisebb baleset Robinnal, futás közben neki esett a kapunak, az egyik orrcimpája beszakadt. Norbi a csirkéket rendezte, én főztem, ők meg rohangáltak Maximmal és elbotlott. Mire sikerült valamelyest csillapítani a vérzést, beültem vele a kocsiba és irány az ügyelet. Ott meg annyian voltak, hogy húsz perc sorban állás után még mindig csak vártuk, hogy felvegyék az adatainkat. Így soron kívül kértem, hogy a nővér nézze meg a sebet, mert fogalmam sincs, milyen állapotban van a kötés alatt. Persze mire az orvos jött, addigra összeforrt neki a sérülés, így végül két kis ragasztócsíkkal távoztunk. Viszont mire haza értünk, a seb alja kinyílt egy picit, addig piszkálta az orrát. A ragasztócsík egy nap alatt leesett az orráról, aztán hiába ragasztgattuk, ő azért csak piszkálta. Ráadásul orrot fújni sem nagyon tudott, szerintem ekkor húzódott a nátha a fülére. Most egy vékony heg látszik az orrán, reméljük el fog neki múlni teljesen.