Maxim szülinapi bulijának estéjén Orsi küldött egy üzenetet, hogy rosszul lett, ahogy haza értek tőlünk este, és vasárnapra már Milán és Vince is. Reméltem, nem az ünnepi kajától. Az sem 100% hogy tőlük kaptuk el, de Robin vasárnap éjszaka szólt, hogy fáj a hasa, Norbi ment be hozzá, de valami azt sugallta, hogy jobb ha viszek be neki egy edényt, ha hánynia kell. Ez be is következett, borzasztó éjszakánk volt, szegény Robin nem sokat aludt, mert vagy hányt, vagy fájt a hasa. Reggelre még be is kakilt, de akkora szerencsénk volt, hogy nem kente össze semmivel sem az ágyat. Mindegy, azért áthúztam mindent, ő persze maradt itthon hétfőn. Szerencsére Maxim nem kapta el, és Emili sem, Norbi viszont igen, neki hétfő éjszaka kezdődött, én kedden kezdtem rosszul lenni, fájt a hasam, belázasodtam, alig bírtam fent lenni. Szerdán akkora szerencsém volt, Robin is ment már oviba, kikísértem a fiúkat a buszhoz, mikor visszaértem, Emili felébredt ugyan, de aztán csodával határos módon délig aludtunk mindhárman. Így csütörtökre jobban lettem, ekkor viszont bedöglött a mosógépünk. Számítottam rá, mert szinte minden nap ment, sokszor jól megtömtem, 9 éve vettük, de nagyon rosszkor robbant le: az egész család ágyneműjét, törölközőjét, több napos ruháját szerettem volna szép sorban kimosni. Norbi kipróbált egy-két dolgot, aztán másnap elmentünk venni egyet.
Igazából már nagyon untam, hogy olyan hangos volt a régink, de nem a sok betegeskedés közben akartam estig nézegetni a neten, hogy milyet és hol vegyünk. Mindegy, a legfontosabb szempont, hogy csendes legyen és minimum 8 kg. Végül egy 10 kg-s vettünk, ez volt raktáron, egész korrekt áron.
A hét nehézsége ráadásképp, hogy Emili is nagyon nyűgös volt, borzasztó rosszul aludt, óránként, félóránként kelt; néhány nap múlva ki is derült miért: október 9-én kibújt az első foga.
A pechsorozat ugyebár vasárnap éjszaka kezdődött Robinnal, és még akkor hétfőn bár fáradt voltam ugyan, de Maxim szekrényét át akartam nézni hetek óta, a rövidnadrágokat felvinni a padlásra, és ekkor vettem észre, hogy belepetézett egy moly a sortok közé. Szerencsére csak kettőt kent össze, persze az összeset kimostam, az egész szekrényt kifertőtlenítettem. Ezután lettünk betegek Norbival, és hogy a sort folytassam, Norbi egyre büdösebb szagot érzett a padláson. Szerencsére hamar rábukkant a bűnösre, egy összeaszalódott cickányt talált a már lezárt részen. A kérdés az volt, hogy mikor szorult be, mert a fogó megfogta, de egy penészes dió volt benne, szóval gyanítottuk, hogy vagy a lezárás előtt vagy a vezetékeknél még volt egy pici lyuk, amin ő épp beférhetett. Csak azt reméltük, ő volt az egyetlen, és nem találkozunk semmilyen tetemmel ezután.
Pénteken, mire jobban lettem, bedurrant az egyik bölcsességfogam, de annyira, hogy 3 éjszaka fájdalomcsillapítóval aludtam, alig bírtam enni. Hétfő délutánra már kaptam is időpontot a fogorvoshoz, akihez kb. 35-40 perc az út, és hogy Norbi haladjon a padlással, vittem Emilit is. Akkora mázlim volt, hogy végig aludta az egészet, pedig várnom is kellett. Kitisztította a fogamat az orvos, meg speciális gélt kellett használnom, de már alig fáj, ahhoz képest ahogy indult.
Ezután jött Robin fül-orr-gégész vizsgálata. A beteges hetünket követő kedd délutánra kaptunk időpontot, de már nagyon régen. Hétfőn viszont szóltak, hogy átteszik szerda délelőttre az időpontot, persze nem velem beszéltek, valamiért megint csak a Norbi száma maradt a rendszerükben. Elég ideges lettem, mert a gyerekeket kikértem a napköziből kedd délután, így viszont Robin szerdán egész nap nem ment oviba, mert nyilván nem fogom bevinni délután 2-re. De mindez semmi volt ahhoz képest, hogy majd' két órát vártunk szerdán, először elkeverték a papírjainkat, aztán rossz helyen vártunk, mert nem mondták meg, hogy új helyre költözött a doki, miután másodjára is reklamáltam, elég idegesen, utána már tényleg mi következtünk. Robin kitalálta, hogy bújócskázzunk amíg várunk, nagyon élvezte, én azért egyre nehezebbnek éreztem Emilit a kezemben, de végül mire sorra kerültünk, el is aludt. A dokitól azt is megtudtam, hogy az eredeti időpontunkat rosszul kaptuk, ugyanis keddi napon ő mindig műt, soha nincs konzultáció. Eddig is össze-visszának tűnt ez a titkárság, de most még inkább résen leszek.
Remélem, ezzel be is fejeződött balszerencsés időszakunk. Később már biztos csak mosolygunk rajta, de most elég kemény volt ez a néhány nap.
