Valamikor január közepén tartottak a kiscsoportos szülőknek egy közös szülői értekezletet. Bár a papíron az állt, hogy előre is köszönik az aktív részvételt, fel sem merült bennem, hogy ez nem csupán egy tájékoztató lesz. Pedig egyszer átfutott az agyamon, hogy év elején is, este 8-kor még kreatívkodnunk kellett, hogy valamiféle meglepetést készítsünk a gyereknek, amit a szekrényére kellett ragasztanunk.
Először elmesélték a napirendet, mondván, hogy sok gyerek otthon nem mond semmit; Robin ugyan szokott mesélni, de arra szerintem 3-4 évesen még nem képesek, hogy elmeséljék, hogyan telik egy napjuk. Még sokszor Maxim sem tudja megmondani, mit csináltak aznap. Szóval, reggel fél 9 - 9 között együtt mesélnek vagy énekelnek, aztán jön a szabad program. Ha éppen készítenek valamit, vagy van valami témájuk, akkor az óvónénikkel együtt ügyeskedhetnek a gyerekek, ilyenkor már a két csoportot összevonják, és 9 után kinyitják az "éttermet" is, ami egy szoba asztalokkal, és ahol megehetik a tízórait. Mindenkinek van saját alátétje, amin eszik, és ebből tudják, hogy ki nem evett még. Háromnegyed tíz fele viszont azoknak is be kell ülniük, akik még addig nem ettek. Viszont oda ülnek, ahova és aki mellé szeretnének, mert azt vették észre, hogy ha nincs szigorú ültetés és idő az evésre, szívesebben esznek a gyerekek. A dolog mindenesetre működik. 10 óra körül egy csengő jelzi a szabadfoglalkozás végét és egyben a rendrakás idejét. Aztán vagy valami kötöttebb program következik, például rajzolás, festés, vagy ha az idő engedi kimennek hosszabb időre az udvarra. Hidegben is igyekeznek egy fél órát a levegőn tölteni. Minden csütörtökön pedig tornázni mennek a nagy tornaterembe Chrisszel és a tornatanárral, de ha nagyon rossz idő van, akkor a fél órás mozgást egy kisebb tornateremben töltik. A délutánok még kötetlenebbek, attól is függ, hogy mit csinálnak, hogy mennyi gyerek van, illetve minden szerdán Airtrampra mennek. Ezután bemutattak három projektet, amivel év végéig foglalkoztatják a gyerekeket. Az egyik egy olyan kreatív foglalkozás lesz, ahol a gyerekeknek szín szerint kell kiválogatniuk mindenféle kacatot, otthonról vitt megunt dolgot, majd ebből készítenek valamit. A másik projekt egy barkácsfoglalkozás, ahol fából készítenek mindenfélét, a harmadik pedig egy un. régi, már nem működő kütyük (egér, billentyűzet, hagyományos telefon stb.) szétszerelése és tanulmányozása. Itt nagy hangsúly van a finommotorikus mozgáson, az apró csavarokat kicsavarni nem egyértelmű egy kicsi gyereknek. Csupa érdekes dolgok, mert azt vallják, hogy a legjobban akkor fejlődik a gyerek, ha hagyjuk játszani ahogy ő akarja, ne mondjuk meg, hogy mit mire használjon, a legjobb, ha ő maga talál ki dolgokat, ezt tovább is élvezik. Mivel a két csoport úgymond átjárható, a közös foglalkozások pedig az előtérben vannak, a gyerekek, abban vesznek részt, amiben szeretnének.
Ezzel nem volt vége a szülőinek, hanem nekünk szülőknek is részt kellett venni egy foglalkozáson: az egyik a tornateremben egy akadálypálya megépítése volt a tesitanárral, a másik az étkezőjük feldíszítése, néhány képet festettek, illetve egy óriási parafa lapon egy autópálya megépítése. Én végül ebben vettem részt, kartonból, parafadugókból készítettünk autópályát matchboxoknak. Később többször láttam játszani a gyerekeket ezen.
Tényleg nagyon lelkesek az óvónénik és óvóbácsik, a gyerekekkel aznap meglepetéssütit - sósat és édeset is - sütöttek nekünk, képeket vetítettek, csak hát nem mindenki ér rá este még ötletelni és mindeféle jópofa dolgot készíteni, én konkrétan este 8-kor már ilyesmire használhatatlan vagyok. Végül negyed 9-kor mentem haza, sokan maradtak még. Utólag persze jól esik arra gondolni, hogy ezt mi készítettük a gyerekeknek.
Ja, van még egy projekt, de erre mi nem fogunk vállalkozni: bármit ki lehet találni és egyik nap bejönni a gyerekkel együtt az oviba és valamit a csoporttal közösen csinálni, mondjuk megtanítani nekik egy éneket, mesélni nekik egy történetet, vagy együtt süteményt sütni. Akár együtt menni a gyerekekkel az erdőbe is lehet egy ilyen ötlet, mert a gyerekek büszkék, ha az anyukájuk vagy apukájuk bent töltött egy kis időt az oviban. Az ötlet jó, de erre megint kell szabadság, ha dolgozik a szülő, illetve jól kell tudni luxemburgiul, és nekem most erre nincs kapacitásom, hogy heteken át készüljek. Ezzel azért kicsit diszkriminálják a luxemburgiul nem tudó szülőket, de tudom, hogy a jószándék vezérli őket, és hát semmi sem kötelező.
Ennyi bevezető után jöjjön Robin értékelése.
Robin nagyon kommunikatív, rengeteget beszél, mesél. Legjobb barátja Nesta, év eleje óta sokat fejlődött abból a szempontból, hogy most már megvédi az érdekeit, nem hagy mindent Nestára. Másokkal is sokat játszik, és akárcsak otthon, szerepjátékozik. Vagyis ha tornyot építenek, neki lesz hozzá egy tigris, játék, vagy ő maga, akinek épül a torony, vagy aki lerombolja.
Nagyon lenyűgözte decemberben a kis Jézus születésének története, minden részletet tudott, amit az óvónénik és óvóbácsik elmeséltek nekik (magát a történetet dolgozták fel, mindenféle vallási keret nélkül).
Megkérdezték, hogy Robin milyen szinten beszéli a magyart, mert van mikor mindent értenek abból amit mond, és van, hogy alig értenek valamit; gyorsan beszél, sokszor használ olyan szót, amit nem ismernek, szóval magyarul mond szavakat, de a logopédus egy perc beszélgetés után megmondta, hogy ő mindent rendben talál Robinnál, nincs semmi probléma a beszédjével, így kicsit tanácstalanok voltak. Megbeszéltük, hogy a magyarja nagyon jó, választékosan beszél, nagy szókincse van, és a kiejtésssel sincs baj egy-két hangot leszámítva, feljegyezték a dossziéjába, és részükről rendben is lett ez a téma, hiszen a más anyanyelvű gyerekeknél nyilván lassabban jön a luxemburgi, és végül is még csak most lesz 4 éves. Később otthon eszembe jutott, hogy egyébként is sokat akar egyszerre mondani Robin és gyorsabban jár az agya mint ahogy megfogalmazza és kimondja amit akar, szóval ez lehet a luxemburgival is, csak ebben még nincs akkora szókincse, az összefüggéseket még nem tudja úgy kifejezni mint magyarul. Az is eszembe jutott, hogy még nem volt két éves, de ő már úgy akart beszélni mint mi, szóval csak mondta a magáét a saját kis nyelvén. Két éve, mikor Boa Vistán nyaraltunk, emlékszem Orsi egyszer azt mondta neki: Robin én annyira szeretném érteni amit mondasz, de nem tudom, miről beszélsz. Sőt, azt hiszem, tavaly előtt nyáron, Sanyi (Melinda legidősebb fia) mondta neki, hogy "nem zavar, hogy nem értem, mit mondasz?" Mivel még több mint két éve van az iskoláig, biztos, hogy ő is bele fog jönni a luxemburgiba. Az "r" hangot például luxiul tökéletesen ejti, de még a magyarban nem tudja pörgetni.
Fény derült egy rejtélyre: Maxim állatimádata miatt sok természetfilmet és könyvet néznek, és nekik ugyebár hüllők és ragadozók a kedvenceik. Egy darabig a gaboni vipera volt a sláger, és Robin állandóan erről beszélt az oviban. De nem értették, már mindenfélét mutogattak neki, ő meg csak rázta a fejét, hogy nem, ez nem az, aztán végre az értékeléskor megtudták tőlem, mert Chris, az óvóbácsi feljegyezte, hogy mit értett ő ebből a kifejezésből. Valószínű, csak olyan négyévesek emlegetnek speciális állatfajokat, akiknek a nagyobb testvérük állatrajongó :)
Egyébként ez is azt bizonyítja, hogy mennyire figyelnek a gyerekekre, nekem mindig rendkívül lelkesnek tűnnek, nagyon elégedettek vagyunk velük.
Nagyon önálló, ügyesen öltözik egyedül, rettentő érdekes, hogy otthon általában közli, nem tudok egyedül öltözni.
Jól fogja a ceruzát, és egész jó ember alakot rajzol már. Itthon néha rajzol, de inkább csak körféléket, színezni viszont utál, azt az oviban sem igazán hajlandó.
Amit még megemlítettek, és csodálkozom is kicsit, de ezek szerint ők tényleg alaposan megfigyelik a gyerekeket, hogy bár nagyon ügyesen mászik, csúszik, nem ijed meg semmilyen akadálytól, az izomtónusai még fejlődésben vannak, és szerintük kicsit merev az izomzata. Az Airtrampon nem mindig úgy reagálnak az izmai egy-egy ugrásnál, ahogy kéne, de mivel ugyanakkor meg ügyes, figyelik, hogyan fejlődik év végéig.
Tőlem pedig megkérdezték, hogy én hogy érzem magam, és hogy Robin nagyon lelkesen újságolta nekik a kistesót.
