Becsengettek

Nekem sem volt egyszerű 2 hónap után visszamenni doglozni (igaz, egy délután dolgoztam, és időnként az emailjeimet is megnéztem, hogy ne várjon több száz olvasatlan), de Robinnak és Emilinek is nehezen indult az iskola/óvoda.

Robin egész egyszerűen kiesett az iskolai ritmusból, és a 2. osztályban már rákapcsolnak, hogy felkészüljenek a 3-dikra; év végére már négyzetrácsos füzetbe kell írniuk, töltőtollal, fogalmazást kell írniuk németül és jól kell beszélniük. Nos, két utóbbi Maximnak sem ment kiválóan. Szóval meglepődtünk a házi feladatok mennyiségén, először nem is értettem, hogy akkor most azért kap annyi házit, mert órán alig csinál meg valamit, álmodozik, vagy csak lassú, vagy tényleg mindenkinek ilyen sok van. Az is igaz, hogy egy idő után elfárad Robin, és lehet, hogy 1 óra alatt meg lehetne csinálni az egészet, de ha nem bír odafigyelni, akkor jóval több időbe telik neki. Panaszkodott is, hogy nem tudott a napköziben rendesen írni, mert nagy volt a zaj.
Néha órán is elkalandozik, ezért már most volt, hogy kisebb csoportba osztották, ahol pár gyerekre jut egy tanító, és ott sokkal jobban dolgozott. Most hétvégén szépen beosztotta a feladatokat – kis segítséggel -, nem pánikolt, hogy nem tudja megcsinálni.

Emili ovis lett. Egész pontosan kisiskolás, ahogy itt mondják. Annak örült, hogy ő már nagy és oviba megy, de persze tartott is tőle. Mivel az ovi az iskola része, nekik is ugyanúgy kedden és csütörtökön csak délelőtt van ovi, hétfő, szerda és péntek pedig délelőtt és délután. Ez azt jelenti, hogy délben vagy érte mennek a gyerekért, vagy megy napközibe ebédelni, és hosszú napokon 4-kor ismét érte kell menni vagy megy a napközibe. És hogy tudja, milyen a napközi, találkozzon a felügyelőkkel, javasolták a beszoktatást, ami nagyon jó ötlet volt, kellett Emilinek. Hiába mentünk sokszor a fiúkért, látni és egyedül ott lenni, nem ugyanaz, plane nem egy érzékeny 3 évesnek.
Az első hétfő reggelen elkísértük Maximot és Robint az iskolába, aztán én átmentem Emilivel az oviba. Együtt körbe mentünk, és végül a babázós szobában elköszöntünk. Első héten nem volt gond reggelente, de inkább keresett magának játékot, nem akart egyik ovónénihez sem oda menni. A napköziben is eljátszadozott, viszont miután érte mentem, onnantól kezelhetetlen volt, nagyjából fürdésig. 3 nap után megpróbáltuk az otthonlétet csendben, nyugalomban kezdeni, de ez ugye a két fiúnak okozott kihívást, mert dől belőlük a szó, egymás szavába vágva mesélnek, kérdeznek, vagy éppen az aktuális játékot (számítógépes) ecsetelik, vitatják meg. De azért a második hét délutánok már kicsit jobban mentek, legalábbis óriási cirkuszok nélkül. A második hét reggeljein viszont sírt. De most úgy tűnik, ezen is túl vagyunk, megbarátkozott az óvónénikkel, a hétvégén mindegyiket a barátjaként sorolta. 5-en vannak, mert nincs mindig mindenki egész nap. Az egyik óvónéni Maximnak is volt óvónénije, a másik egy ikerpár anyukája, akikkel bölcsibe járt együtt Emili. Maxim egyik elsős tanítónénije is most Emilinél van heti kétszer, és van egy vezető óvónéni, akit látásból ismerünk, mikor Robin volt kiscsoportos, ő a másik csoportért felelt. Nagyon kedves, Emili vele barátkozott meg a leghamarabb. A bölcsiből egy fiúval és egy lánnyal jöttek át, illetve két gyereket ismert még, szintén a bölcsiből. Van egy magyar-francia kisfiú is, most épp azt mondta Emili, hogy Enzo zavarja mindig, mikor ő Gracievel (bölcsis csoporttárs) játszik. Mondtam neki, hogy mivel Enzo nem beszél luxemburgiul, te viszont magyarul is tudsz, lehet, azért akar veled játszani.
A napköziben játszott már Robin barátjának, Borysnak a húgával, Maxim lány osztálytársaival is. Azt mondták ott, hogy ő az egyik új gyerek, aki a leghamarabb és legkönnyebben beszokott, nagyon önálló, amit egyszer megmutatnak neki, azt úgy csinálja, és most már a felügyelők felé is nyitottabb, egyszóval, imádnivaló. Ja, és általában jól is ebédel. Mindez szuper, csak a neheze ránk vár otthon.
Annak örülök, hogy este hipp-hopp elalszik, viszont néha aludhatna egy fél órát, legalább a napköziben, mikor ott van délután. Egyelőre azonban nem akar aludni ott sem. Még jó, hogy az oviban is van szünet, van ideje feldolgozni a sok új információt.
Ja, első héten csütörtökre annyira betaknyosodott, hogy miután alig aludtunk éjszaka, pénteken otthon maradtam vele. Jót tett neki, bár a náthája jön-megy, a hosszú hétvégén kipihente az első nagy vírustámadást. Azóta volt már hányós járvány az iskolában, tömegével hiányoztak a gyerekek, azt megúsztuk.

Maxim várta a legjobban az iskolát, hogy találkozzon a barátokkal, na meg, hogy kicsit többet dolgoztassa az agyát. Egy barátja elköltözött, jött egy másik fiú, aki pár nap után máris a barátja lett. Az apja mondta neki, hogy azért ilyen rövid idő alatt nem biztos, hogy máris barátok, de Maximnak elég határozott elképzelései vannak. Neki már az első héten megtartották a szülőit, és igen érdekes dolgokat hallottunk. A 3. osztály a két negyedikes osztállyal kiscsoportokban dolgozik bizonyos témákban: matek feladatmegoldás, francia beszéd, francia írás, német beszéd és német írás. 4 csoport van minden témában, a gyerekek aktuális komptenciaszintje szerint. Így könnyebben figyelnek a jobbakra, kevésbé jókra és azokra is, akiknek több hiányossága van, és esetleg több idő, magyarázat kell az alapfeladatokhoz. 4 tanár van, és minden harmadban a csoportok másik tanárral vannak. Matekból pl Maxim a legjobbban van, itt 5-en vannak mindösszesen, átlag 10-en vannak egy csoportban, asszem. Ez azért is jó, mert mondjuk a francia anyanyelvű gyerek nyilván francia beszédben kiváló, és aki nem francia anyanyelvű, az nem baj, ha kicsit egyszerűbb kifejezéseket tanul az elején. A csoportok átjárhatók, vagyis ha valaki jól feljlődik, átkerülhet egy erősebb csoportba.
A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy a Maxim osztályában a tanító néni a reggeli kezdésre egy új rendszert vezetett be. Minden gyerek a terembe belépve kezet fog a tanítónénivel és egymás szemébe néznek, majd keres a gyerek egy helyet magának. A termet átrendezi Giovy tanítónéni időnként, hogy más formában üljenek, de az első hetekben pl. voltak 3-as, 4-es asztalok, egyedüli asztalok. A szabály, hogy minden nap más mellett illetve máshol üljön a gyerek. Miután mindenki elfoglalta a helyét, következik a bevezető feladat, ami lehet egy matek számolás, egy idézet lemásolása a tábláról, ilyesmik; ez idő alatt halk zene szól. Aki kész a feladattal, az előveheti a benti könyvét, hogy olvasson, amíg mindenki elkészül. Ez 10-15 perc minden reggel, de a tanító néni szerint nemcsak ő, hanem a gyerekek is nagyobb kedvvel kezdik a napot. Azt hiszem, én is szívesen kezdtem volna így a reggeleket negyedikben, ötödikben.

Nyári szünet vége

A csabai nyaralásunk után 3 hét maradt az ovi-, és iskola kezdésig. Elmentünk megvenni az iskolacuccokat, tornacipőket, Maximnak karatefelszerelést néztünk. Egyik nap kirándultunk a pillangóházba, majd a közeli játszótéren piknikeztünk és játszottunk. Kertészkedtünk, kiszedtek a fiúk egy nagy fakupacot a földből, pár napig csákányozták a gyökereket, de megcsinálták.
A fiúk elmentek együtt egy egynapos kirándulásra Németországba. Egy óriási hüllőparkot néztek meg, idegenvezetéssel, és a mellette lévő állatkertbe is átmentek ebéd után. Egy helyi klub szervez táborokat, kirándulásokat, és így ketten volt kedvük menni. Kaptak egy kis költőpénzt, vittek magukkal ebédet, és nagyon tetszett nekik a gyíkpark. Elvitték a régi fényképezőt is, Maxim készített temérdek képet és videót is.
Sokat bicikliztünk, egyik nap Orsiék jöttek hozzánk, egy hét múlva meg mi mentünk hozzájuk, és már vége is lett a nyári szünetnek, szeptember 16-án Maxim a negyedik, Robin a második osztályt kezdte, Emili pedig oviba (précoce, ejtsd: prékosz – „korai iskola”) ment; én meg két hónap után vissza a munkába.
Emili az utolsó héten 3-szor ment napközibe, hogy megismerje az ottani rendszert, nevelőket, és ne legyen akkora sokk az ovikezdés, mert így legalább az egyik helyet ismeri. Hétfőn ott maradtam vele játszani, kedden egy kicsit maradtam és egy jó órát volt egyedül, szerdán pedig ott ebédelt, és ebéd után mentünk érte a fiúkkal. Ügyes volt, szépen ebédelt, játszott, még mesélt is róla. Mikor érte mentem, egy nagyobb lány ölében ült és együtt rajzoltak. 3 kisgyereket ismert is, igaz, egyik sem volt barátja a bölcsiben. Nem lesz egyszerű az ovi, kedden és csütörtökön délben megy át a napközibe ebédelni és 4-kor megyek érte, a többi napon délben napközi, 2-től 4-ig ovi, hétfőn és szerdán 4-kor megy a napközibe uzsonnázni és játszani. Pénteken oviból hozom el délután. Jó néhány hónap kell, hogy megszokjon mindent és mindenkit. De talán a nagycsoport így egyszerűbb lesz jövőre, csak jó óvónénihez kerüljön.

Robin utolsó ovis értékelése és a tornája

Robin nagyon sokat fejlődött, a luxemburgija sokkal jobb lett, összeszedettebben beszél, viszonylag lehet követni a gondolatmenetét. Azért még mindig van, hogy belekezd egy mondatba, újba kezd, majd visszakanyarodik, szóval továbbra is gyorsabban jár az agya mint ahogy ki tudja mondani a dolgokat. Mindent tud, ahhoz, hogy elsőbe menjen, de mint még néhány gyerek, időnként gond van a figyelmével. Ha már többen befejezték a feladatot, és ő még nem, akkor könnyen elkalandozik, és van, hogy nagyon sok idejébe telik, mire befejez valamit. De ha akar, akkor figyel és ügyesen megcsinálja, amit kell. Már azt is tudjuk, hogy ki lesz a tanárja: egy tanítóbácsi, Maxim ismeri, mert az a vele párhuzamos osztályt ő vitte és úszni együtt járt a két osztály. Jókat hallottam róla, majd meglátjuk, hogy bír a figyelmüket elvesztő, időnként elkalandozó gyerekekkel 😅 

Az ember alapból aggódik, ha a gyereke iskolába megy, itt meg azért a németül tanulni "írni-olvasni-számolni-ügy" megnehezíti a kezdést, Robint elvittem egy francia-magyar szakemberhez, aki a Kulcsár-féle mozgásterápiával foglalkozik. 

Ennek lényege, hogy a mozgásfejlődés során esetleg elmaradt/kimaradt idegrendszeri fejlődést bepótolják. 

Kulcsár-féle mozgásterápia 

Carl Henry Delacato neurológus dolgozta ki a terápiát, ezt fejlesztette tovább Kulcsár Mihályné. Elméleti alapja, hogy a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad (gurulás, kúszás, mászás, …), vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Az agyi területek elégtelen, vagy nem jó működése tanulási nehézséghez, viselkedési problémához, magatartás zavarhoz vezethet, mert a mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek. A kidolgozott kezelés lényege az, hogy lehetővé tették a gyermekek számára, hogy a mozgás szintjén újra éljék életüknek egy korábbi szakaszát. Ezzel az érésben elmaradt területek lehetőséget kaptak a deficitek ledolgozására, a hiányok pótlására. A fejlesztésbe bekerültek új területek: a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorai. 

Forrás: http://gyermekfejlesztes.hu/kulcsar-terapia/ 

Még egyszerűbben itt írnak róla: http://tanulasinehezsegek.hu/ 

A tanulási nehézségek és a magatartási zavar hátterében az esetek 70-75%-ában az idegrendszer részleges éretlensége áll. Egy, vagy több terület érése elmarad a többihez képest. Vannak olyan területek, amelyek nem az életkornak megfelelően, hanem jóval alatta szabályoznak. Így nem lehet elvárni, hogy az életkorának megfelelő érett válaszreakciókat adjon a külvilág ingereire. Egy vizsgálatsorozattal felderítjük az érésben elmaradt területeket, és célzott, az adott területhez kapcsolódó speciális mozgásokkal fejlesztjük. A feladatok személyre szabottak, és igazodnak a gyermek fejlődési üteméhez. A terápia során rövid idő, akár két-három hét alatt mutatkoznak az első eredmények. Feltétele, hogy napi rendszerességgel végezzék a feladatokat. A teljes rendeződés hosszú hónapokat vesz igénybe és nem lehet előre megbecsülni, mert a haladás üteme a gyermek fejlődésétől függ. A napi gyakorlás 15-20 percnyi idő ráfordítást igényel. Természetesen a mozgásterápia nem helyettesíti a tanulást. Egy normál intellektusú gyermekszámára lehetővé teszi a kortársaival való együtt haladás anélkül, hogy éjjel-nappal tanulnia kellene. A sérült gyerekeknek segíthet hátrányainak ledolgozásában. A teljes rendeződést nehezíti, ha öröklött tényező, vagy sérülés áll a nehézségek hátterében. Ilyen esetekben jelentős maradvány tünetek nehezíthetik a haladást. Pl. Lassabban olvas, ír, vagy lassabban számol. A tanuláshoz kapcsolódó stressz is nehezítheti a tünetek maradéktalan felszámolását. Ezekben az esetekben személyre szabott stressz oldó technikák jelenthetik a megoldást. 

Május elejére kaptunk időpontot, Andrea ugyanis Metzben, Franciaországban él és dolgozik, de szinte minden kedden jön Luxemburgba is. Felmérte Robint, és az alapján állította össze a tornasort, amit hetente 4-szer kell csinálnunk. Ez a minimum, ennyi gyakorlással lehet kb egy év alatt behozni a lemaradást. Abban egyet értettünk, hogy Robin fülproblémája sok mindenben szerepet játszott: egyensúly, figyelem, artikuláció. A cél az, hogy már az iskolát sem kínlódva kezdje, hanem legyenek apró sikerei. Most kaptuk meg a 3. feladatsort, hát, elég nagy kihívás ez a heti négy alkalom, és ráadásul nehéz Robint motiválni. Ha emlékeztetem, hogy miért is kell neki – jobban figyeljen, bírja majd az iskolát, stb. -, azzal idegesítem. Néha csak elkezdeni nehéz, mert utálja az első feladatot, és van, hogy negyed óra alatt sem sikerül nekirugaszkodni az első gyakorlatnak. Viszont szépen fejlődik, látványos már most a különbség az első alkalom és a mostani között. Muszáj végig csinálnunk, mert már a kiscsoportban mondták, hogy Robin egyensúlyérzéke még nem elég érett, és ez még nagycsoportban is megmaradt. Erre is mindenben szüksége lesz. Meglátjuk, mennyire tudjuk tartani a nyáron a programot, és hogy sikerül motiválnom. Na és persze, hogyan kezdi majd az iskolát szeptember közepén.

Hot-dog est az oviban

Tavaly már rendeztek egy év végi hotdog partit az oviban, ahol a szülők a gyerekekkel együtt töltötték az estét az oviban. Szuper volt, Maxim a nagytesókkal játszott, Robin a barátaival, Emili is eljátszogatott a homokozóban. Az idén is megszervezték az óvónénik, és Norbi is tudott jönni. Sajnos pont aznapra romlott el az idő, de délután már nem esett és végül az ovi udvarán találkoztunk. Az idén meglepetéssel készültek a gyerekek, tánccal, énekkel vártak minket. Robin egy szót sem mondott róla, szerintem más is meglepődött. Maxim megerősítette, hogy tavaly nem volt ilyesmi, szóval mindenki izgatottan nézte az első dalt. A másodikba belekezdtek ugyan a kinti színpadon, de sajnos ide értek a fekete felhők, és a szakadó eső beűzött minket a folyosóra. Robin az utolsó két dalban szerepelt, nagyon ügyes volt, igazából csodálkoztunk, hogy végig koncentrált maradt, nem maradt le a többiektől. Norbi felvette videóra, és a második dalt én is csak videóról láttam, mert Emili szerintem kezdett éhes lenni, levegő sem volt ott, muszáj volt arrébb mennem vele. Kár, hogy bent kellett maradnunk, mert nagy hangzavar volt, de a gyerekek élvezték, és mi tudtunk beszélgetni. Főleg Robin barátjának, Borysnak a szüleivel beszélgettünk, és végül szombat délutánra el is hívták Robin játszani. Robin még Borys húgával is összebarátkozott, döbbenetes, hogy mennyire szeretik a lányok 😃

Képek és videók

Első és második bilanok az idei tanévben

Decemberben azt emelte ki az óvónéni Robinnál, hogy sokat fejlődött tavaly óta, luxija is sokkal jobb, tud koncentrálni ha akar. Márciusban még annyit tett hozzá, hogy Robin még azért még mindig sokat ábrándozik, máshol jár időnként, amikor le kell ülni feladatot csinálni. Persze van, hogy leül, megcsinálja és hibátlan, de olyan is előfordul, hogy nem is tudja, mit kell csinálni. Mert nem figyelt, vagy nem értette. Valószínű, az előbbi. Egyébként nincs vele gond, amikor körben ülnek és beszélgetés van, mindig van mondanivalója, sokkal érthetőbben és tisztábban beszél, könnyebb követni, amit mond, nagyon sok mindent tud, rengeteget épít a barátjával, Thomas-val. Az óvónéni még mindig nem érti, szóval én már nem is magyarázom, hogy a koncepció, hogy a 3 nagycsoport együtt van, és 5 minicsoportra osztják őket, amiket a szünetek után átvariálnak, és hogy a gyerekeknek nagyon kevés a szabadidejük, illetve követni is nehéz, hogy mikor melyik óvónénivel/bácsival vannak, mikor mennek erdőbe, másik tornaterembe Mamerbe, ez egy 6 évesnek is sok. Egy óvódás gyereknek nem feltétlen jó, hogy 5 nevelője van, több mint 50 gyerekkel kell együtt lenni, arról nem is beszélve, hogy hetente egy napot a kiscsoportosokkal vannak. És hetente egy délután iskolásokkal vannak, de az hogy az egész ovi, vagy valamelyik nagycsoport vagy minicsoport, erről gőzöm sincs. Most a tavaszi szünet után annyit tudok, hogy méhecskés muffint sütött a Robin minicsoportja Annick óvónénivel, és Robin nagyon lelkes volt. Meg hogy egyik barátjával sincsenek együtt, max a reggeli szabadidőben tudnak játszani egy kicsit, mert enniük is akkor kell. Délután pl nincs uzsonna, mert 2-4-ig van ovi, és ha mondjuk 1-kor ebédeltek a gyerekek, akkor 3-kor úgysem olyan éhesek, és nincs idő az evésre, mert akkor félbe kéne szakítaniuk a tevékenységet. Ezt persze nem közölték, hanem a decemberi értékeléskor szóltam, hogy Robin 4-kor farkaséhes és kezelhetetlenné válik, és nem tudom miért. Ráadásul ha nem ízlik az ebéd a napköziben, akkor nem csodálom, hogy 4-kor már minden baja van. Szóval biztos jó dolog a sok program, feladat, mert így az iskola nem lesz olyan nagy sokk, de fárasztó, és ez inkább azoknak a gyerekeknek jó, akik kevésbé kreatív és lelkes ovónénihez kerültek, mert így motiváltabbak a nem túl jó óvónénik is, illetve mindenki lesz a legjobbnál is (a miénknél), de ez a mi Robinunknak túl sok. Az óvónéni szerint a nyár mindig sokat változtat a gyerekeken, és a leendő tanítók tudják, hogy több gyerek is van, aki nem tud egész nap koncentrálni, el-elkalandozik. Mi most úgy döntöttünk, hogy elvisszük egy itteni magyar-francia szakemberhez, csikótornára, itt gymnea néven fut, megnézi, felméri és kap majd egy tornasort, amit hetente kétszer háromszor kell csinálnia. Hátha segít majd egy kicsit.

Maxim nagyon ügyes, matekból szinte a legjobb, főleg a számolásban, de a többi részben is ügyes. Azt mondta a tanítóbácsi, hogy meglepően jó a szövegértése, németben és matekban is. Amúgy mindenből A-t kapott mindkét értékeléskor, szorgalmas, tudáséhes, minden érdekli és rendkívül motivált. Szokott plusz feladatot kapni, elsősorban matekból és nem adja fel, gondolkozik, kérdez, ha kell. Amúgy meg sok dolgot tud, amit mások nem. Németből sem rossz, persze itt nehezebb neki, hiszem a német anyanyelvűek és luxemburgiak előnyben vannak. A névelők nem megy neki mindig, gyakoroljuk, de utálja a szavakat tanulni. Nagyon hamar átváltott folyóírásra, aztán pedig töltőtollal kellett írnia. Lassabban haladt, főleg a diktálásnál, és egy kicsit el is keseredett, hogy ő mégis inkább nyomtatott betűkkel ír, de aztán megbeszéltük, hogy mire mások utolérik és folyóírással kezdenek írni, ő addigra már Speedy Gonzalez lesz benne. Fiúhoz képest nagyon szépek a betűi, tiszta az írása. Amúgy otthon mindig csak a fiúkról beszél, de látom én, hogy lányokkal is szokott barátkozni. És az egyik lányról tudom is, hogy "szerelmes" Maximba. Jött egy új lány a csoportjukba, arról mindig azt mondja, hogy zavaró, de a napköziben is szoktat beszélni, mert már láttam. Oké, főleg fiúkkal játszik azért.

Ovi- és sulikezdés, foci és kung fu

Maxim elkezdte az első osztályt, az itteni besorolás szerint 2.1 ciklust.
Az óvoda az 1. ciklus, Robin az előző tanévben járta az 1.1 ciklust, most pedig az 1.2 ciklust, ami kétéves.

Azt meg sem bírom jegyezni, hogy milyen csoportba és osztályba járnak, Robin talán PsJ, Maxim E osztályba, de talán annak is van kódja.

Maxim tanítóbácsit kapott, 16-an vannak az osztályban, az ovis legjobb barátjával, Louis-val együtt maradtak. Kaptunk egy nagy listát a nyáron, hogy miket kell nekünk megvenni, és hogy miket vesz meg a tanító. Kinéztem az iskolatáskát,  Maxim pedig kiválasztotta a színt. Izgalommal várta az iskolát, szeretne már írni-olvasni. A táskát mindenféle kiegészítővel vettük, volt hozzá egy sporttáska is, azt kapta Robin. Norbi javasolta, hogy próbáljuk így, ne legyen nagy sírás abból, hogy Maxim mennyi mindent kap. Jó ötletnek bizonyult, így csak egyszer reklamált a táskája miatt, hogy neki egyik sem kell, hanem olyan, mint a Maximé, csak az ovitáska változata - az egyik kis barátnőjének ugyanis pont olyan mini iskolatáskája van mint Maximnak.

Első nap bekísértük a gyerekeket, ők helyet foglaltak, mondott kb. 5 mondatot a tanár, aztán mi szülők mehettünk is. Valamikor október elején tartott szülőit Gilles (ejsd: Zsíl), a tanító bácsi. A legjobban a high-tech interaktív táblájuk tetszett, na meg az, hogy profin kezelte. Nincs krétapor, szivacs, sem filc. 

U alakban ülnek a gyerekek, van olvasókönyvük munkafüzettel és matekkönyvük, de rengeteg feladatlapjuk van, amit lefűznek mappába, ezeket hurcolják csak, néha egy könyvet, esetleg az írás- vagy matekfüzetet. Amikor tele van a mappa, akkor nagy mappába teszik át a lapokat és ezt a tanteremben tárolják. Sok német órájuk van, írni és olvasni ugyanis németül tanulnak. A matek is németül van, a készségtárgyak (művészet, környezetismeret, erkölcstan, zene) azonban luxemburgiul egy tanítónénivel. Heti kétszer van tornaórájuk, és kéthetente úszás. Kevés írásbeli házit kapnak, inkább sok szót kell megtanulniuk. Itt két év alatt kell megtanulniuk németül írni és olvasni. 

A sulival egyidőben Maxim elkezdte a focit is. Nyár végén indult az edzés, egy hónap alatt a harmadik edző lett a végleges nekik. Decemberig kedden és csütörtökön 4-től fél 6-ig van edzés, szombatonként meccs, Maxim eddig kétszer játszott meccsen. Szeret járni, de úgy tűnik, nem veszi komolyan, elrugdossa a labdát az edzésen, aztán hazajön és itthon mindennel focizni próbál. 

Robin új csoportban kezdte az ovit mint középső csoportos. Szerencsére Maxim óvónénijét kapta, Robin őt szerette volna, aztán nyár elején elkezdte mondogatni, hogy ő Joffer Nathalienál lesz. Ezt persze akkor még senki nem tudta. A két legjobb barátjával került át, meg a lányok közül is több barátjával. Az első néhány nap után elmúlt a lelkesedése, reggelente nem akart menni, de volt, hogy még a kocsiba sem akart beszállni. Miután azt hajtogatta, hogy azért nem akar menni, mert mindenki vele akar játszani, rákérdeztem az óvónéninél, hogy most senki nem akar Robinnal játszani, vagy tényleg sokan akarnak vele. Valóban sokan veszik körül, és sokszor a lányok "lógnak" rajta, különösen Nesta simogatja, odabújik hozzá. Az óvónénivel együtt megbeszéltük Robinnal, hogy ha zavarják, akkor szólnia kell, illetve az óvónéni is beszélt a lányokkal, hogy egy kicsit hagyják Robint.

Ezt követően nem is volt olyan nagy reggeli cirkusz. Maga a felkelés van, hogy nehezen megy, de Norbi kitalálta, hogy amíg ébredeznek, addig hangos mesét hallgatnak, többnyire Berg Judit Tündérmeséit. Az elején reklamált Robin, hogy nincs kép, de most már szívesen hallgatja, jókat nevetnek egy-egy részen. Robin nagyon elfárad a nap illetve a hét végére, ráadásul elkezdett kung fura járni.

Nyilván a Kung fu panda mese volt rá nagy hatással. Nyár elején elkezdte mondogatni, hogy ő kung fuzni akar. Nem, a karate nem jó, csak a kung fu. Addig keresgéltem, amíg találtam egy klubot, ami a honlapjuk szerint a közelünkben is tart edzést, reméltem, hogy gyerekeknek is van itt, nem kell messzebbre vinni. Ráadásul 4 éves kortól már mehetnek hozzájuk a gyerekek. Aztán kiderült, hogy sajnos messzebb van, és ez hétközben a forgalom miatt min. fél óra oda és ugyanannyi vissza autóval. 

Aztán nem is kung fura hanem focira akart járni Robin, Maxim hatására, de mivel ez utóbbi 5 éves kortól van, visszatértünk a kung fura. Norbi úgy döntött, hogy amíg szabadságon van, addig tudja vinni, hogy kipróbálja, lássuk, tetszik-e neki, meddig is akarja csinálni. Elment a próbaedzésre, az edzőnő, simo egy pszichológus, rögtön mondta, hogy Robin járhat, menjen el néhányszor, és utána döntsünk, hogy befizetjük-e a 6 hónapos vagy 9 hónapos tagdíjat. Robinnak volt kedve hozzá, kapott ruhát is, így hétfőn és szerdán 16.45-kor beülnek Norbival az autóba, hogy a 17.30-kor kezdődő edzésre oda érjenek. Általában nézhet egy mesét az autóban, ez segít, hogy elinduljon, mert bizony nincs mindig kedve menni. Az edzésen van amikor nagyon ügyes, van amikor el-elkalandozik. Esett is már el, többnyire, mert nem figyelt oda, de szerencsére ez nem vette el a kedvét. Március végéig van beíratva, meglátjuk, utána akarja-e folytatni. Mi örülünk neki, egyrészt, mert külön vannak Maximtól, másrészt meg a játékosság mellett fegyelmet, koncentrációt is tanulnak.

Ovis értékelések

Ahogy Anya elment, négy napig én hoztam-vittem a fiúkat oviba június végén. Ők nagyon örültek, mivel végre Emilit meg tudták mutatni bent. Én kevésbé voltam lelkes, de végül egész jól ment, Emili vagy aludt, vagy csak picit sírt. Értük is mi mentünk, szerencsére egyik délután Maxim barátjához mentek ovi után - Louis anyukája elvállalta őket.

Aztán elérkeztünk július 1-hez, és Norbi megkezdte féléves szabadságát. Robin 5 éves koráig vehette ki, nem akarta kihagyni ezt a lehetőséget, a Maximra esőt végül nem vette ki. Jól jön nekem is, hogy itthon lesz, nem árt, hogy iskolakezdéskor is ketten vagyunk a gyerekekre, és szeretné a padlást is befejezni.

Nagyon pozitív értékeléseket kaptak a fiúk, a megbeszélésekre most Norbi ment el.

Robin szépen fejlődött év eleje óta. Jól beszél luxemburgiul, jól ejti a szavakat, de elő-előfordul, hogy nem teljesen tisztán. Arra jutottak Norbival, hogy valószínű a fülében lévő folyadék miatt. Sajnos tavasz óta folyamatosan taknyos, dugult az orra, megint kap tubust a fülébe.

Robint mindenki szereti: ha valamelyik gyereket megkérdezik, ki a barátja, a válasz rá: Robin.

Tomas-val, az egyik kisfiúval úgy játszanak, hogy tudják, hallják, hol vannak.

Minden érdekli, és néhány másik gyerekkel, ő az aki mindig tudja, hogy mi történik a két csoportban. Valószínű ez biztos jobban le is fárasztja, ezért is olyan kimerült a hétvégére.

Ha valamit nem szabad csinálni, akkor Robin hevesen magyarázza az éppen illetékes gyereknek, hogy mit miért nem szabad csinálni; Ezek szerint mégis ragad rá itthonról is a sok szabálykövetés, csak az oviban könnyebb neki betartani. No meg talán az oviban ő is tud egy picit főnökösködni, mint itthon Maxim vele.

Az emberrajzai is fejlődnek: már ujjai is vannak az emberkének - év elején valami gnóm gombócot rajzolt. Nagyjából ennyi.

Most jöjjön Maxim. A jó hír, hogy mehet iskolába :)

Továbbra is minden érdekli, aktívan részt vesz a reggeli beszélgetésekben. Meglepően sokat tud az állatokról (jééé, de honnan? :))

Amikor észre vette, hogy az egyik lány kapott nehezebb számolós feladatot, ő is kért, de pl. az hogy 

x + 5 = 8 - na ezt már nem értette. De erre való az iskola.

Kérdezte az óvónéni, hogy Maxim ugye nagyon érzékeny, mert ha valaki bántja, akkor ő szinte sírva megy szólni neki, és néha olyan apróságról van szó, hogy pl. valakinek nem mindegy, milyen ruha van rajta. Ő egyébként abszolút szabálykövető, és ráadásul ha a másik nem olyat csinál, amit nem szabad, akkor ő szól az óvónéninek. Norbi ennyit mondott, kíváncsian várjuk az iskolát.

Az évzáró partira mind az öten elmentünk. Emili elég sokági a babakocsiban volt, aztán kézben nézelődött, végül elfáradt és Norbi kezében el is aludt. Nekem egyáltalán nem tetszett, hogy üvöltött a zene, de a gyerekeket ez nem zavarta. Robin hamar elfáradt, de ő aztán mint kiderült beteg is lett. Maxim legszívesebben estig maradt volna.

2. trimeszter az oviban

Maxim második szülőije nem négyszemközti beszélgetés az óvónénivel, hanem a szülők bemehetnek megnézni a gyerek addigi munkáját, füzeteit, és a lényeg, hogy lehetőleg a gyerekkel együtt, hogy ő maga mesélje el, miket csináltak az oviban. Elég hosszúra nyúlt így, Maxim nagy lelkesedéssel mesélte, hol mi volt a feladat, aztán megnéztük a rajzait, festményeit is. A legtöbb feladata hibátlan, a rövid értékelés lényege pedig, hogy csak így tovább. 

Húsvét előtt Egyiptom volt a témájuk, több mint két hétig. Az elején lelkes volt Maxim, vitt is be egy kis vázát, könyvjelzőt amit ott vettünk. De aztán gyakorlatilag rémálommá vált a téma, ugyanis kb két hétig majd' minden éjszaka felkelt, felsírt, hogy ő fél, rosszat álmodott. Azóta újfent nem megy el egyedül vécére, sőt, egyedül egyik szobába sem, és ez sajnos meg is maradt, szerencsére a rossz álmok elmúltak. Egyik nap könnyes szemmel mondta, hogy most már nem tetszik neki a téma, szóljak Joffer Nathalienak, hogy ő inkább kimegy, ha Egyiptomról beszélnek. Másnap reggel mégis azt mondta, hogy ne említsek semmit, de aztán megint nagyon félt este és éjszaka, szóval rákérdeztem, hogy miről is beszélgetnek, mert Maxim szerint nagyon félelmetes a piramis és a bennük található útvesztők, csapdák, múmiák és kincsek. Az óvónéni szerint a gyerekek találták ki illetve meséltek mindenféle csapdáról, és feltámadó múmiákról, de nem érti, hogy Maxim mitől ijed meg, hiszen ő az egyik leglelkesebb követője a beszélgetéseknek. Szerintünk nem feltétlen kellett volna két hétig ezzel foglalkozni, ha csak néhány napig beszélnek róla és készítenek pár dolgot, akkor talán nem viselte volna meg ennyire Maximot. 

Robinéknak csak év végén lesz személyes értékelés, de néhány érdekes dologról beszámolok, mikkel foglalkoztak. Hetekig a különböző érzékszerveik volt a fő témájuk.

Építettek a tornatermükben egy un. tigris-pályát, mindenféle dobozból, foszforeszkáló és más egyéb dologból, majd zseblámpát is kellett vinniük, hogy a sötétben játszanak a labirintusban. Az előtérben pedig ösvényt építettek kavicsokból, szalmából, szúrósabb és puhább dolgokból, amin mezítláb mentek végig. Még sötét pólót is kellett vinniük, amire maguk festettek mintát, ami a sötétben foszforeszkál.

Maxim sokat épít az oviban, a mappájában jó néhány képet beragasztott az óvónéni a különböző műveiről, és itthon is szívesen épít, tulajdonképpen bármiből. Két képet találtam hirtelen, duplóból lépcsőt, illetve papírpohárból tornyot, vagy piramist. A papírpoharas ötlet a napköziből származik, télen rengeteget épített a barátaival, majd itthonra is kérte, hogy vegyünk. Az egyik legjobb rész természetesen a rombolás.

Robin első ovis értékelés

Valamikor január közepén tartottak a kiscsoportos szülőknek egy közös szülői értekezletet. Bár a papíron az állt, hogy előre is köszönik az aktív részvételt, fel sem merült bennem, hogy ez nem csupán egy tájékoztató lesz. Pedig egyszer átfutott az agyamon, hogy év elején is, este 8-kor még kreatívkodnunk kellett, hogy valamiféle meglepetést készítsünk a gyereknek, amit a szekrényére kellett ragasztanunk.
Először elmesélték a napirendet, mondván, hogy sok gyerek otthon nem mond semmit; Robin ugyan szokott mesélni, de arra szerintem 3-4 évesen még nem képesek, hogy elmeséljék, hogyan telik egy napjuk. Még sokszor Maxim sem tudja megmondani, mit csináltak aznap. Szóval, reggel fél 9 - 9 között együtt mesélnek vagy énekelnek, aztán jön a szabad program. Ha éppen készítenek valamit, vagy van valami témájuk, akkor az óvónénikkel együtt ügyeskedhetnek a gyerekek, ilyenkor már a két csoportot összevonják, és 9 után kinyitják az "éttermet" is, ami egy szoba asztalokkal, és ahol megehetik a tízórait. Mindenkinek van saját alátétje, amin eszik, és ebből tudják, hogy ki nem evett még. Háromnegyed tíz fele viszont azoknak is be kell ülniük, akik még addig nem ettek. Viszont oda ülnek, ahova és aki mellé szeretnének, mert azt vették észre, hogy ha nincs szigorú ültetés és idő az evésre, szívesebben esznek a gyerekek. A dolog mindenesetre működik. 10 óra körül egy csengő jelzi a szabadfoglalkozás végét és egyben a rendrakás idejét. Aztán vagy valami kötöttebb program következik, például rajzolás, festés, vagy ha az idő engedi kimennek hosszabb időre az udvarra. Hidegben is igyekeznek egy fél órát a levegőn tölteni. Minden csütörtökön pedig tornázni mennek a nagy tornaterembe Chrisszel és a tornatanárral, de ha nagyon rossz idő van, akkor a fél órás mozgást egy kisebb tornateremben töltik. A délutánok még kötetlenebbek, attól is függ, hogy mit csinálnak, hogy mennyi gyerek van, illetve minden szerdán Airtrampra mennek. Ezután bemutattak három projektet, amivel év végéig foglalkoztatják a gyerekeket. Az egyik egy olyan kreatív foglalkozás lesz, ahol a gyerekeknek szín szerint kell kiválogatniuk mindenféle kacatot, otthonról vitt megunt dolgot, majd ebből készítenek valamit. A másik projekt egy barkácsfoglalkozás, ahol fából készítenek mindenfélét, a harmadik pedig egy un. régi, már nem működő kütyük (egér, billentyűzet, hagyományos telefon stb.) szétszerelése és tanulmányozása. Itt nagy hangsúly van a finommotorikus mozgáson, az apró csavarokat kicsavarni nem egyértelmű egy kicsi gyereknek. Csupa érdekes dolgok, mert azt vallják, hogy a legjobban akkor fejlődik a gyerek, ha hagyjuk játszani ahogy ő akarja, ne mondjuk meg, hogy mit mire használjon, a legjobb, ha ő maga talál ki dolgokat, ezt tovább is élvezik. Mivel a két csoport úgymond átjárható, a közös foglalkozások pedig az előtérben vannak, a gyerekek, abban vesznek részt, amiben szeretnének.

Ezzel nem volt vége a szülőinek, hanem nekünk szülőknek is részt kellett venni egy foglalkozáson: az egyik a tornateremben egy akadálypálya megépítése volt a tesitanárral, a másik az étkezőjük feldíszítése, néhány képet festettek, illetve egy óriási parafa lapon egy autópálya megépítése. Én végül ebben vettem részt, kartonból, parafadugókból készítettünk autópályát matchboxoknak. Később többször láttam játszani a gyerekeket ezen. 

Tényleg nagyon lelkesek az óvónénik és óvóbácsik, a gyerekekkel aznap meglepetéssütit - sósat és édeset is - sütöttek nekünk, képeket vetítettek, csak hát nem mindenki ér rá este még ötletelni és mindeféle jópofa dolgot készíteni, én konkrétan este 8-kor már ilyesmire használhatatlan vagyok. Végül negyed 9-kor mentem haza, sokan maradtak még. Utólag persze jól esik arra gondolni, hogy ezt mi készítettük a gyerekeknek.

Ja, van még egy projekt, de erre mi nem fogunk vállalkozni: bármit ki lehet találni és egyik nap bejönni a gyerekkel együtt az oviba és valamit a csoporttal közösen csinálni, mondjuk megtanítani nekik egy éneket, mesélni nekik egy történetet, vagy együtt süteményt sütni. Akár együtt menni a gyerekekkel az erdőbe is lehet egy ilyen ötlet, mert a gyerekek büszkék, ha az anyukájuk vagy apukájuk bent töltött egy kis időt az oviban. Az ötlet jó, de erre megint kell szabadság, ha dolgozik a szülő, illetve jól kell tudni luxemburgiul, és nekem most erre nincs kapacitásom, hogy heteken át készüljek. Ezzel azért kicsit diszkriminálják a luxemburgiul nem tudó szülőket, de tudom, hogy a jószándék vezérli őket, és hát semmi sem kötelező.

Ennyi bevezető után jöjjön Robin értékelése.

Robin nagyon kommunikatív, rengeteget beszél, mesél. Legjobb barátja Nesta, év eleje óta sokat fejlődött abból a szempontból, hogy most már megvédi az érdekeit, nem hagy mindent Nestára. Másokkal is sokat játszik, és akárcsak otthon, szerepjátékozik. Vagyis ha tornyot építenek, neki lesz hozzá egy tigris, játék, vagy ő maga, akinek épül a torony, vagy aki lerombolja. 

Nagyon lenyűgözte decemberben a kis Jézus születésének története, minden részletet tudott, amit az óvónénik és óvóbácsik elmeséltek nekik (magát a történetet dolgozták fel, mindenféle vallási keret nélkül). 

Megkérdezték, hogy Robin milyen szinten beszéli a magyart, mert van mikor mindent értenek abból amit mond, és van, hogy alig értenek valamit; gyorsan beszél, sokszor használ olyan szót, amit nem ismernek, szóval magyarul mond szavakat, de a logopédus egy perc beszélgetés után megmondta, hogy ő mindent rendben talál Robinnál, nincs semmi probléma a beszédjével, így kicsit tanácstalanok voltak. Megbeszéltük, hogy a magyarja nagyon jó, választékosan beszél, nagy szókincse van, és a kiejtésssel sincs baj egy-két hangot leszámítva, feljegyezték a dossziéjába, és részükről rendben is lett ez a téma, hiszen a más anyanyelvű gyerekeknél nyilván lassabban jön a luxemburgi, és végül is még csak most lesz 4 éves. Később otthon eszembe jutott, hogy egyébként is sokat akar egyszerre mondani Robin és gyorsabban jár az agya mint ahogy megfogalmazza és kimondja amit akar, szóval ez lehet a luxemburgival is, csak ebben még nincs akkora szókincse, az összefüggéseket még nem tudja úgy kifejezni mint magyarul. Az is eszembe jutott, hogy még nem volt két éves, de ő már úgy akart beszélni mint mi, szóval csak mondta a magáét a saját kis nyelvén. Két éve, mikor Boa Vistán nyaraltunk, emlékszem Orsi egyszer azt mondta neki: Robin én annyira szeretném érteni amit mondasz, de nem tudom, miről beszélsz. Sőt, azt hiszem, tavaly előtt nyáron, Sanyi (Melinda legidősebb fia) mondta neki, hogy "nem zavar, hogy nem értem, mit mondasz?" Mivel még több mint két éve van az iskoláig, biztos, hogy ő is bele fog jönni a luxemburgiba. Az "r" hangot például luxiul tökéletesen ejti, de még a magyarban nem tudja pörgetni.

Fény derült egy rejtélyre: Maxim állatimádata miatt sok természetfilmet és könyvet néznek, és nekik ugyebár  hüllők és ragadozók a kedvenceik. Egy darabig a gaboni vipera volt a sláger, és Robin állandóan erről beszélt az oviban. De nem értették, már mindenfélét mutogattak neki, ő meg csak rázta a fejét, hogy nem, ez nem az, aztán végre az értékeléskor megtudták tőlem, mert Chris, az óvóbácsi feljegyezte, hogy mit értett ő ebből a kifejezésből. Valószínű, csak olyan négyévesek emlegetnek speciális állatfajokat, akiknek a nagyobb testvérük állatrajongó :)

Egyébként ez is azt bizonyítja, hogy mennyire figyelnek a gyerekekre, nekem mindig rendkívül lelkesnek tűnnek, nagyon elégedettek vagyunk velük.

Nagyon önálló, ügyesen öltözik egyedül, rettentő érdekes, hogy otthon általában közli, nem tudok egyedül öltözni.

Jól fogja a ceruzát, és egész jó ember alakot rajzol már. Itthon néha rajzol, de inkább csak körféléket, színezni viszont utál, azt az oviban sem igazán hajlandó.

Amit még megemlítettek, és csodálkozom is kicsit, de ezek szerint ők tényleg alaposan megfigyelik a gyerekeket, hogy bár nagyon ügyesen mászik, csúszik, nem ijed meg semmilyen akadálytól, az izomtónusai még fejlődésben vannak, és szerintük kicsit merev az izomzata. Az Airtrampon nem mindig úgy reagálnak az izmai egy-egy ugrásnál, ahogy kéne, de mivel ugyanakkor meg ügyes, figyelik, hogyan fejlődik év végéig.

Tőlem pedig megkérdezték, hogy én hogy érzem magam, és hogy Robin nagyon lelkesen újságolta nekik a kistesót.

Maxim ovis értékelője

Maxim szeret oviba járni, ez látszik rajta, és az óvónéni is ezt erősítette meg. Most, hogy ő a nagyokhoz tartozik, önbizalmat ad neki, mert a múlt tanév végén tett megjegyzésre, hogy Maximnak nincs mindig elég önbizalma, rácsodálkozott Joffer Nathalie. Épp ellenkezőleg, önként jelentkezik feladatokra, segít elmagyarázni a kisebbeknek, hogy mit kell csinálni, kiáll a többiek elé előadni. Gyakorlatilag semmi gond nincs vele, és a logopédus visszajelzése az óvónéniek is egyértelműen azt mutatja, hogy igen jó nyelvi készségekkel rendelkezik: "nagyon-nagyon ritkán találkozik olyan gyerekkel, aki otthon a luxemburgitól teljesen különböző nyelvet beszél, és a luxemburgija ennyire hibátlan, akár egy luxemburgi anyanyelvűnek, tökéletes a kiejtése". Még az óvónéni is meglepődött azon, hogy Maxim luxemburgiul is tudja a síkidomformák neveit. Ha tudják is a nagycsoportosok, legfeljebb a saját anyanyelvükön, Maxim viszont pontosan megnevezte őket luxiul. Lehet, hogy tavaly volt róla szó az oviban, vagy hallotta az akkor nagycsoportosoktól. Néhány gyerek nem tud jól luxemburgiul, és sokat beszélnek franciául, Maxim egész sok kifejezést, szót tud már. Mint eddig is, szinte minden érdekli, a feladatokat is helyesen csinálja meg. Mutatott az óvónéni egy-két nehezebb logikai feladatot, amit kevés gyerek old meg hibátlanul, Maxim ezeket is meg tudta oldani. Egyedül színezni nem szeret, mert néha kérni kell, hogy fejezze be egy kicsit szebben a rajzot, illetve, előfordul, hogy kötelező rajzolásnál egy-egy apró részlet lemarad, pl. ujjak vagy lábfeje nincs az emberkének. Bezzeg, amikor szabad rajzolás van, az utolsó részletekig kidolgozott és kiszínezett dínóknak és egyéb szörnyeknek még karma is van. Van egy fiú, Louis, ő a nagy barátja, vele rengeteget játszanak, sok fénykép is készült róluk. 

Néhány nagycsoportos, köztük Maxim, nagyon érdeklődnek a számok iránt, a következő trimeszterben kapnak majd picit bonyolultabb számolós feladatokat, de azért nem szeretné túlzásba vinni az óvónéni, mert akkor mit fognak tanulni az iskolában?

Nem tudom, honnan vette Maxim, esetleg Milántól, vagy az oviból, hogy 2x30 az 60 mert ha 2x3=6, akkor 2x30=60.

Összességében nem kell aggódnunk az iskola miatt, csak így tovább Maxim :-)

NagyMaxim az oviban

Maxim az első néhány hétben nagyon elfáradt délutánra, tiszta feszült volt, türelmetlen. Úgy látszik, kellett neki egy kis idő, hogy megeméssze az újdonságokat: új épület és terem, új óvónéni és az, hogy a csoport fele lecserélődött. Ő most nagycsoportosnak számít, ő a legidősebb a csoportban, ahol ismét két Maxim van, a másik a fiatalabb, ezért az idén ő a nagy Maxim; ez biztos tetszik neki, bár nekem kellett rákérdeznem, nem magától mondta, hogy őt szokták nagyMaximnak hívni. A nagyokhoz is érkezett új gyerek, és a szavaiból kivéve hárman-négyen sülve főve együtt vannak. Van köztük olyan, aki nem beszél olyan jól luxemburgiul, így Maximra ragad nem is kevés francia. Néha egész mondatokra kérdez rá, hogy pontosan mit is jelent. A napköziben azt szereti, mikor kétszer van ovi, mert ő olyankor felmehet az iskolásokhoz ebédelni. Néha a hosszú délutánon is felmennek a nagyobbakkal csocsózni. Nemsokára találkozom az ovónénivel, aki értékeli majd Maxim első trimeszterét. Maxim azt mondta, hogy jobban szereti Nathalie ovónénit, mert ő nem beszél olyan hangosan mint Sylvie ovónéni.

Bár ő mehetne busszal reggelente, és pénteken jöhetne busszal haza, de a kiscsoportosok nem buszozhatnak még, így mindkettőjüket hozzuk-visszük. Szeptembertől majd buszoznak.
A napköziben az egyik terem benti játszótérnek van kialakítva, egy fakomplexumra mászhatnak fel a gyerekek, többféle hinta, kötélalagút és egyéb dolgok tarkítják, viszont felügyelet nélkül ez kvázi dühöngő, és Maximot érte is baleset. Megcsúszott a lába a bordásfalon, beakadt miközben ő meg leesett. Elég durván bedagadt a lábfeje, sántított is. Mikor érte mentem, mondták ugyan, hogy leesett, de szerintük nem vészes, és Maximtól később megtudtam, hogy még a zokniját sem vették le. Egy hétig sántított, két hét kellett neki, hogy ne bicegjen. Ha azonnal jegelik, akkor szerintem nem dagadt volna fel neki. A fekete nadálytő krém viszont ismét nagyon hamar lehúzta a gyulladást. 
(Nem sokkal ezután történt egy komolyabb baleset, azóta szerencsére kizárólag felügyelettel használhatják a termet, ha nincs ott gondozó, nem mehetnek be.)

Robin ovis

Robinnak egész jól ment az ovikezdés. Rosszabbra számítottunk, bár nagy szerencsénk volt, hogy egyrészt Maximmal együtt vannak a napköziben, legalábbis többnyire, illetve, hogy mindössze két kiscsoport van és az övébe került három másik kislány a bölcsis csoportjából. Az egyik ráadásul a nagy barátnője, Nesta, akivel sülve-főve együtt játszottak és néha rosszalkodtak a bölcsiben.
Az első nap azért meglepődött, mert akkor értette meg, hogy itt nem egész nap lesz Maximmal, csak időnként. Szerencsére közös udvaruk van, és a termeik egymással szemben vannak. A második nap reggel azonban azt mondta, hogy ő nem akar többet oviba menni, ő velem akar itthon maradni. Aztán eltelt két-három hét és sírva kellett ott hagynom az oviban. Ez egy jó két hétig ment, azóta viszonylag simán mennek a reggelek. Napközben jó kedvű, sokat játszik Nestával, és a többiekkel is, szereti az óvónénit és az óvóbácsit is. Minden szerda délután Airtrampra mennek, átbuszoznak Mamerbe. Ez egy óriási, magas, levegővel teli matrac, ami nagyon jól fejleszti az egyensúlyérzéket, mozgáskoordinációt. Maximék is jártak a kiscsoportban, tavaly az óvónéni nem vitte őket, az idén viszont igen. Robinéknak minden csütörtök délelőtt tornaóra van, ahol az óvóbácsival és a tornatanárral játszanak a tornateremben. Ezenkívül minden 2. kedden mennek az erdőbe, eddig busszal mentek Mamerbe. Jó sok programjuk van, kaptunk hozzá egy naptárt, ami nagyon hasznos, nem is tudnám másképp fejben tartani, mikor miben kell mennie, mit kell vinnie még a kulacson és uzsonnásdobozon kívül. A tanítási rendhez igazodik a napjuk, vagyis háromnegyed 8-tól lehet őket vinni, fél 9 körül közös énekléssel vagy meséléssel kezdik a napot, aztán elkezdődik a napi "munka", festenek, rajzolnak, ragasztanak. Valamikor fél 10 fele tízóraiznak, aztán fél 12-kor el lehet őket hozni vagy mennek a napközibe ebédelni. Hétfőn, szerdán és pénteken délután 2-től ismét ovi, a napköziseket visszakísérik a terembe, és háromnegyed 4 körül lehet őket ismét elhozni, illetve mennek a napközibe. Én pénteken 4-re megyek értük, akkor ők már nem mennek napközibe Maximmal. Kedden és csütörtökön pedig egész délután a napköziben vannak, csütörtökön viszont 4-ig értük megyek. Keddenként szoktak sütni, vagy rajzolnak, barkácsolnak, de mióta átjött Capellenbe a napközi, kevésbé vagyok velük megelégedve. Talán, mert elment az egyik fő felelős aki a gyerekekkel foglalkozott, vagy csak az új hely miatt kaotikus még a rendszerük. Egy hét után a kiscsoportosok külön esznek a nagycsoportosoktól, akik közül néhányan pedig felmehetnek az iskolásokhoz. Azt mondták, hogy nincs elég hely, és így a kicsik nyugodtabban ebédelnek. Bízom benne, hogy lassan kialakul a rendszerük, és hogy jobban oda figyelnek majd a gyerekekre. Most megint lelkesen jár Robin, igaz a hét végére elfárad, mert aludni esze ágában sincs.
Egy kislánnyal az elsők voltak, akik be tudták cipzározni egyedül a kabátjukat, ki is tették a fényképet a fogasához, és egy érmet is kapott, hogy milyen ügyes. 

Partik

A szülinapos bejegyzésembe már nem akartam bele írni, hogy július 10-én, pénteken rendezték meg az évzáró bulit az oviban, iskolában. Az idén nem volt mágus, és a karaoke is elmaradt, volt viszont focibajnokság iskolásoknak, majd felnőtteknek este, játékok a gyerekeknek és természetesen enni-, innivaló. Hármasban mentünk, mert Norbi inkább kertészkedett a melegben. 

Hétfőn pedig az utcánk folytatásában, Maxim egyik ovis társánál meglepetés partit szerveztek az óvónéninknek, aki nyugdíjba megy. Talán két gyerek nem jött el, sok szülő és testvérek is jöttek. Én először csak Maximmal mentem, valahogy kimaradt, hogy este még grilleznek is, végül haza szaladtam Robinért és egy pulóverért, mert hűvös lett az este. Maximmal történt egy kisebb baleset: a kerti emeletes kisházban játszottak elég sokan, és az egyik barátja, Jason azzal szórakozott, hogy a kezükre csukta a faajtót. Sajnos mire észre vettem, hogy mi folyik ott fent, Maxim ujjára úgy rácsapta az ajtót, hogy tiszta lila és dagadt lett. Sírt is szegénykém, nagyon fájhatott neki, én aztán azzal voltam elfoglalva, hogy jegeljük. A vendéglátó, Stephanie - aki tavaly volt Maxim ovónénije, és most az egyik kislány anyukája, innen a szervezés -,  hozott homeopátiás bogyót, én még aztán a fekete nadálytő krémet, mert tényleg azt hittük, eltört az ujja. Aztán egy másik kisfiú ujja is megsérült, így végre Jason szülei is észre vették, hogy mi történt, abba hagyták ezt a játékot. Egy jó óra múlva már tudta kicsit mozgatni az ujját Maxim, és végül estére már nem volt olyan dagadt. Ezer százalék, hogy az Arnica bogyó és a krémem miatt nem lilult be az ujja. Robin annyira szégyenlős volt az elején, mire feloldódott, már 8 óra is elmúlt, így lassan indultunk haza. Szerintem szép gesztus volt a parti szervezése, a gyerekek énekeltek egy dalt luxemburgiul, és egy képet adtak ajándékba. Mi azért másnap délután átmentünk Joffer Sylviehez egy kis ajándékkal (saját ültetésű aloe - Maximos virágkaróval - és egy Tokaji aszú), hogy megköszönjük az egész éves munkáját, és hogy ápoljuk egy kicsit a szomszédi viszonyt.

Szerintem kiváló pedagógus, fegyelmet tart, rengeteget dolgoztak egész évben, minden trimeszterben volt egy vastag mappájuk, ezen kívül egy egész évet átfogó munkafüzet és rengeteg egyéb munka. Nem is értem, hogy jutott idő játékra, pedig Maxim sokszor mondta, hogy kint voltak az udvaron, vagy hogy mindig volt szabad foglalkozás. Nekem külön tetszett, hogy "vették" a Péter és a farkast, interaktívszerű mappát készítettek hozzá. Feldolgozták Eric Carle A telhetetlen hernyócska meséjét is, illetve a Borsószem hercegkisasszony mesét is. Minden évszakhoz készítettek mappát játékokkal, rajzokkal, talán a nyár maradt ki. Azt tudom, hogy nem minden szülő volt megelégedve vele, meglátjuk milyen lesz az új  óvónéni, illetve az új csoport, mert a csoport egyik fele, a nagyok iskolába mennek, a másik fele marad, és jönnek kisebbek a kiscsoportból. Végre Maxim nagy lesz, de így csak két barátja marad a csoportban, és ráadásul új helyre fogunk járni, mivel elkészült az ovóda-iskola-napközi Capellenben, nem kell többet átmenni Mamerbe. Így azért több újdonség várja Maximot, még jó, hogy nem most kezdi az iskolát. 

Én egyetlen dolgot sérelmeztem Sylvievel kapcsolatban: az értékeléseket szerintem ledegradálta. Már az első értékelés is annyi volt, hogy Norbi bement alá írni a papírt, és ide adta a szöveges értékelést, a mostani év végi is hasonlóan ment, bementem alá írni a papírt, még Maximot is behívta a terembe, pedig kötelező lenne a szülővel való 20 perces beszélgetés. Gyanítjuk, hogy részben a szomszédi viszony miatt volt ez így. Én szépen elolvastam az értékelést, tény, hogy minden rendben van vele, mindent megcsinál, jól és időben, a számolós feladatokat is szépen megoldja, a nyelvvel nincs gond, szociális készsége rendben, szépen játszik a többiekkel, mozgása kiváló. Az egyetlen megjegyzés az volt, hogy néha nincs elég önbizalma: érti, hogy mit kell csinálni, de ő félénken rákérdez, hogy biztos azt kell-e csinálni, mintha nem értette volna, vagy hogy biztosan jól értette-e. Hozzá tette, hogy ez a természetéből fakad. Erre majd figyelnünk kell, de azt hiszem, nehezen fogja leküzdeni, hogy ne blokkoljon le új helyzetben, vagy hogy gyorsan tudjon dönteni.

Itt mindig július 15-ig van ovi, suli, majd szeptember 15-tel indul az új tanév. A mi iskolánkban az a szokás, hogy a nyári szünet első két egész hetében un. foglalkoztatós délutánokat szerveznek, korosztályonként. Maxim az első héten vett részt a programokban, nagyon tetszett neki. Az ovisokat minden nap 6-7 csoportba osztották, de mindig másikba kerültek, és más-más témák köré szervezték a feladatokat. Ilyenkor diákok is felügyelnek a képzett napközisek mellett, és olyan mintha táborba járnának a gyerekek. A második hét utolsó estéjén záróbulit rendeznek - ki hitte volna -, és tüzijátékkal zárják ezt a kéthetes programsorozatot. Mi azonban július utolsó hetét már nem otthon töltöttük.

Maxim új ovis csoportban

Kb. egy hónapja vettem észre, hogy Maximnak kibújt az első maradandó foga, jobb oldalon, felül. Mondtam neki, hogy ez maradandó fog, ehelyett már nem nő másik, erre vigyázni kell, ő kétségbe esetten válaszolta:

- Én most már nem fogok soha semmit csinálni, hogy vigyázzak a fogamra. 

Megkönnyebbült, mikor elmagyaráztam neki, hogy én csupán a nagyon alapos fogmosásra gondoltam.

Maxim kezd nagyon éretten gondolkodni, legalábbis bizonyos dolgokról. Most hétvégén pl azt mondta nekem ebéd előtt, hogy ő jön nekem segíteni, és ebéd után is segít nekem mindenben, mert én reggel mondtam, hogy nagyon sok dolgom van. Pogácsát sütüttönk, és formákat kért, de együtt szaggattuk ki az egészet, az elejétől a végéig kitartott, és csinálta. Ha néha társasozunk, elfogadja ha nem mindig ő nyer, mesékből idéz, illetve most nagyon sokat gyakorolja a számok írását, ami az ovi hatása, és bár azt mondták a szülőin hogy nem tanítják őket számokat írni, mert nem matekórájuk lesz, mégis csak tanulnak valami hasonlót. Rengeteget rajzol, mindig az aktuális kedvenceket: pók és pókember, batman, szellem, sárkány. Sablonnal is szeret rajzolni, eddig nem kedvelte, sokat színez, próbálja úgy színezni ahogy a képen van, most épp telefonkönyvet készített, vagy éppen egy olyan lapot hozott haza amire a barátai írták rá a nevüket - 4-6 évesekről beszélünk, akik még nem iskolásak.

Szóval szeptember közepén újra kezdődött az ovi, új csoport, új óvónéni, jobban mondva tanító néni, mert ez itt ugye már iskola, még ha a tavalyi elő- vagy korai iskola (Précoce), a mostani pedig játékiskola (Spillschoul) luxemburgiul. Ez az un. középső- és nagycsoport egy összevont csoport, az egyik fele a kisebbek, a másik fele a nagyobbak, akik a következő évben kezdik az iskolát. Tehát egy évig Maxim a kisebbek között van, de jövőre ő nagynak fog számítani a csoportban, ugyanazzal a tanító nénivel és nyilván ugyanazzal a félcsoporttal, a másik felét a kisebbek alkotják majd. Ez nem rossz rendszer, hogy megtanuljanak a nagyobbakkal is és a kisebbekkel is egy közösséget alkotni, ugyanakkor sok változást is jelent. A  mi esetünkben pláne, mert jövő szeptemberben a capelleni iskolába járnak majd a gyerekek, bár már most csak capelleniek vannak a csoportban. Nem lelkesedtünk, mikor kiderült, hogy a kertszomszédunk lesz az óvónéni, mivel a fakivágás-tujaültetés óta nem igazán beszélünk egymással, és a szülői értekezleten is furcsának találtam Joffa Sylviet. De jó dolgokat csinálnak, Maxim szereti, a csoportot is, mondja, hogy Sylvie nem szigorú, csak hangosan beszél, és ami a legfontosabb, most nem hajtogatja, hogy nem akar oviba menni, szívesen megy, hamar beilleszkedett, egész sokat mesél. Nemrég azt mondta, hogy Sylvievel mindig olyan fura dolgokat csinálnak, de abszolút pozitív értelemben. Nagyon szervezett óvónéni, már a 2. napon ki volt téve egy táblázat, hogy melyik nap ki hova megy délben illetve délután, és az első hét végére egy fényképes telefonkönyvet is kaptunk tőle. Igazán nem panaszkodhatunk, mert néhány hét után felajánlotta, hogy nyugodtan vigyem Maximot kicsit később, hogy ne kelljen a gyerekekkel a reggeli nagy forgalomban rohangálnom, de aztán mondtam, hogy én igaz, hogy vissza megyek Capellenbe, de onnan vonattal megyek dolgozni, így nem olyan vészes, és hogy Maxim majd később busszal fog járni reggelente. Mert hogy van iskolabusz, az utcánk végéből, de nem akartunk azonnal mindent egyszerre kezdeni, Maximra bíztuk, hogy mikor próbálja ki, az egyezség pedig az, hogy karácsonyig választhat, hogy busszal vagy autóval megy reggel oviba, a karácsonyi szünet után viszont busszal kell mennie minden reggel. Ahogy betöltötte az 5. évet, másnap reggel buszra ült, és azzal ment oviba. Azt mondta először, hogy jó volt, de inkább vigyem autóval, de aztán sokszor busszal megy. Az elején kicsit gázos volt, mert ha Norbi nem volt otthon, Robinnal együtt kísértük Maximot a buszhoz, és persze ő is fel akart ülni, így az első ilyen reggel zengett az utca Robin sírásától, a második reggel már csak kicsit sírt, aztán elfogadta, hogy az Maxim busza, ő máskor buszozik, igaz, erre sokat kellett várnunk, most november végén kirándult csak a bölcsivel.

Még egy érdekesség, a csoportban két Maxim van, a másik a nagyMaxim. 

Évzáró az oviban

Sztereotípiák ide vagy oda, ezt az évzáró partit igenis luxemburgi módra szervezték; gyanítom, főként luxemburgiak. Július 8-án kedden kaptunk egy levelet, hogy pénteken délután (16 órától 19.30-ig) rendezik az évzáró partit, és önkénteseket keresnek standok felállításához, lebontásához, kiszolgáláshoz, de minden kisebb felajánlást (süti, pénz) elfogadnak. Egyrészt kicsit felháborított a dolog, hogy még az iskola honlapján sem hirdették meg, és mint első évünk az iskolában, mégis honnan kéne tudnunk, hogy lesz rendezvény, ha arról senki nem mond semmit az utolsó pillanatig, másrészt, Norbi naná hogy délutános műszakban dolgozott azon a héten, így ránk nem számíthattak, csak mint résztvevők. Bőven elég volt a gyerekeket szem előtt tartanom, pláne hogy Maxim addig nem nyugodott, amíg meg nem találtuk a kis barátját, Jamiet, hogy aztán sokszor három gyerek után szaladgálhassak. Igaz, Jamie apukája elvitte őket sültkrumplizni, és kifejezetten kérte, hogy ne menjek velük, szusszanjak egy kicsit, de ő már túl volt néhány sörön, és Robin ön- és közveszélyes ennyi ember között. Még "Jamie előtt" kértek pattogatott kukoricát, persze pont elfogyott, mire mi sorra kerültünk, de legalább láttuk, hogy készítik, csak én nem hittem, hogy a fehér por cukor nem pedig só, amivel nyakon öntik a szemeket. Így legalább több maradt a gyerekeknek.

Szóval a gyerekek játszottak, a kacsahorgászat mindenkinek tetszett, Robint úgy kellett elrángatni, pedig a botját már rég átadtuk másnak. A bohóc nem érdekelte őket, a szaladgálás annál inkább. Egy viharnak ígérkező enyhe zápór sok embert haza invitált, mi csak behúzódtunk az iskola épületébe, ahol Robin mindent össze jégkrémezett (vizes-nyalókás jégkrémet vett nekik Jamie anyukája), a két nagy meg sem ette, de Robin kitartóan nyalta, a végén szereztem neki egy poharat, amiből kanalazni tudta. Már kezdték bontani a sátrakat 8 óra körül, de az én gyerekeim néhány másikkal együtt még a színpadról ugráltak le, aztán bent az iskolában fogocskáztak. Végül este 9-re, holtfáradtan értünk haza. Nem is értem, Robin is hogy bírta ennyire, mert ők aznap Bettembourgba, az állatkertbe mentek kirándulni a bölcsivel, és csak egy fél órát aludt a buszban délután; a bölcsiben pedig üvöltött, amikor egy bottal hadonászott és elvették tőle. De mondták is, hogy teljesen kész van, mert nem szokott ilyen lenni.

Maxim elmélkedik

Többnyire én járok a Corsával, már csak azért is, mert reggel már alig van hely az állomás parkolójában, és ha az út szélén kell hagyni az autót, akkor nem azon aggódom egész nap, hogy valaki meghúzza, neki megy. Egyik reggel útban az oviba:

- Anya, a Priust könnyebb vezetni mint a Corsát?

- Igen, a Priust könnyebb vezetni.

- Akkor mi miért mindig a Corsával megyünk?

Anyától kaptam egy virágos, tavaszi-nyári ruhát, ő is úgy kapta egy ismerősétől. Kivételesen nem öltöztem át, mikor haza értem, leülünk vacsorázni:

- Azért mentél ma virágos ruhában dolgozni, hogy mindenki szépnek találjon?

- Hát, nekem tetszik. Szerinted szép vagyok benne?

- Igen, nagyon szép vagy benne.

Egyik éjszaka Robin sírt, bementem hozzá, mire vissza aludt, Maxim kezdett sírni, hogy nagyon fáj a lába, főleg a térdhajlatban. Nagyon sokat biciklizett aznap, lehet, hogy izomláza lett vagy megerőltette kicsit a lábát. Egy darabig maszíroztam, de amikor abba hagytam, újra kezdett sírni. Mondtam neki, hogy akkor feküdjön mellém a matracra, de nem bírom egész éjszaka a lábát masszírozni. Mellém bújt, és azt suttogta:

- Anya nagyon szeretlek. 


A héten volt Maxim éves értékelése, a tanév végén megkapjuk az összes munkáját és egy cd-t fényképekkel. Már előzetesen is mondták, hogy nem fog sokáig tartani a megbeszélés, mert Maximmal minden rendben. Olyannira, hogy ő az osztály egyik mintagyereke (il est un élève d'exemplaire du groupe), mindent végig csinál, akkor is ha nincs kedve hozzá, mesél az óvónéniknek, egyszóval szociális, motorikus képességei jók, luxemburgija pedig mint egy anyanyelvi gyereknek. Azt megerősítették, hogy Maxim minden, másra irányuló fegyelmezésre, büntetésre reagál, de a mostani csoportja nehezen kezelhetőnek bizonyult, ezért a nagyobb szigor, amit Maxim mindig emleget. Persze neki is meg kell tanulnia kezelni, hogy ne vegyen mindent magára, ne foglalkozzon ezekkel a dolgokkal, de ezt egy ennyire érzékeny gyerek nem fogja vagy legalábbis nagyon nehezen fogja megtanulni. Akit érdekel ez a téma, annak ajánlom ezt a honlapot és a szuperérzékeny gyerekekről szóló könyvet.
Még annyit mondtak, hogy nagyon szerencsés lesz az az óvónéni, akinek a csoportjában ott lesz Maxim.

Őszi szünet Nagyiékkal

Ahogy már említettem, itt az óvóda - amit iskolának hívnak – az iskolai rendszerben működik, tanítási szünetekkel. Elég sok szünet van, az első hét az őszi szünet a november 1-i héten. Anyukámék jöttek ki vigyázni a gyerekekre, mert ha Maxim otthon marad, akkor ugye Robin miért menne bölcsibe? Így a két csemetével nem unatkoztak a nagyszülők. A hideg, de száraz időben legalább kétszer mentek sétálni, részben a szomszéd utcában lakó magyar család kiscicáit megetetni. Hihetetlen, hogy Robinnak mennyire nincs szüksége időre, hogy megszokja a nagyszüleit, a délutáni alvásból felkelve meglátta Popit, és ment hozzá játszani, mikor érkeztek. Robin szinte mindig Popival játszott, volt, hogy délután vele aludt el, persze a nagypapa is szundikált egyet. Maxim keveset aludt, és nem igazán jól, többször felébredt éjszakánként, szerintem részben túlpörgött napközben, részben így dolgozta fel a sok impulzust. Kicsit köhécselt, de úgy tűnt pénteken, hogy javul, és szépen múlik a köhögés, erre szombat reggelre belázasodott, de délelőttre magától lement neki. Viszont jött a száraz köhögés, két végig köhögött éjszakával, naná, hogy Robin ekkor aludt jól, és vasárnap estére megint belázasodott Maxim, 39 fölé ment a láza, ekkor már adtam neki lázcsillapítót, viszont a köhögése hurutosabb lett. Hétfőn délelőtt irány az orvos, szerencsére nem hörghurut, így én most már megnyugodtam, hogy ezt kinövi Maxim, viszont egyértelműen hurutos köhögés, piros torokkal és mandulával. Ezért tesztet is csinált a doktornéni, ami igazolta a vírust, és kizárta a baktériumot. Viszont pihenést javasolt, és azokat a bogyókat és szirupot amit elkezdtem neki adni. Szerdáig otthon maradtam Maximmal, mert Anyáék pénteken utaztak vissza Békéscsabára, és persze pont utána lett Maxim beteg, ez már csak "Murphy". Robin ment bölcsibe, ő egy energiabomba volt a szünet alatt, meg is állapítottuk Norbival vasárnap, hogy jót fog neki tenni a bölcsi, kicsit leköti az energiáit, vagyis lefárasztja :) 

 

Maxim oviba jár

Minden kezdet nehéz. Ezt a bejegyzést sem bírtam elkezdeni, vártam hogy alakulnak a dolgok.

Értelmetlenül vettük tudomásul, hogy mi Capellenben lakók, máshová visszük a gyereket napközibe (maison relais-be), nem maradnak a kicsik az ovi épületében, ahogy eddig a tanévig, tehát hétfő, szerda, péntek napokon a capelleni gyerekekért jön egy gondozó délben, lista alapján összeszedi őket és átviszi a capelleni maison relais-be, ami a rendes iskola épületében van, és ahol minden capelleni gyerek együtt ebédel, ha sokan vannak, akkor a kisebbek egy külön teremben. Majd ezeken a napokon 2-kor visszakísérik a gyerekeket az ovi épületébe, és akikért 4-kor nem mennek, visszaviszik megint a napközibe. 2-től 4-ig ugyanis ovis foglalkozás van, de kedden és csütörtökön délután nincs ovi, tehát ezen a két napon a capelleni gyerekek maradnak a napköziben az iskola épületében, míg a Mamerben lakó ovisok a saját ovódájukban maradnak, legfeljebb nem a saját termükben. Ezt a fantasztikus szervezést, hogy a capelleni kicsik miért nem maradhatnak az ovi épületében a napköziben, senki nem érti, a körzeti tanács így döntött, és kész. Első héten Maxim azt kérdezte, miért nem maradhat a csoportjával az oviban, úgy ahogy a többi gyerek, második héten pedig nem akart oviba menni, csak napközibe. Szerencsére még van egy-két capelleni a csoportjában (két lányról tudok), így legalább könnyebben megérti, hogy nekik máshol van a napközi. De így nem csupán a gyerekek, gondozók újak, hanem a hely is. Az egyik ovis néni azzal próbált nyugtatni, hogy ez hosszútávon sokkal jobb, mert így nem unja meg az ovit. Persze, egy 4 éves gyereknek (sokan még csak 3 évesek), biztosan erre a rengeteg változásra és újdonságra van szükségük. Na mindegy, ezen nem tudunk változtatni, de ez nem könnyíti meg a kezdést. Ráadásul, ha Maximot 8 előtt viszem, akkor még nincs ott minden csoportnak az óvó nénije, és egy darabig a tornateremben gyülekeznek, na ez második héten teljesen kiborította Maximot, olyannyira, hogy két reggel úgy kellett leszedni rólam, nem akart elengedni, miközben Robin is a kezemben volt. Ami az egészben a poén, hogy az ovi épületében 4 terem van, de 5 csoport indult összesen, így az 5. csoport a capelleni napköziben van, és míg a capelleniek maradnak ott, a mameri gyerekeket viszik napközibe az ovi épületébe. Tudtátok követni? Szerintetek a gyerekek ebből mit fognak fel? 

Szóval reggel gyülekező, kis hátizsákban vinni kell vizet és tízórait, a hátizsákot betesszük a fakkba, majd szabad program 9-ig, ekkor van valami foglalkozás, majd 10 körül fürdőszoba, tízórai. Ezután ha jó idő van kimennek, ha rossz idő van, akkor két csoport mehet a tornaterembe, és majd legközelebb a másik két csoport megy a tornaterembe. Ebéd, és vagy délutáni foglalkozás vagy napközi. Az uzsonna megoldott, az iskola/ovi részt vesz egy EU-s programban, így minden délután van gyümölcs, a napköziben pedig 4-kor uzsonnáznak (pehely, müzliszelet, péksüti és gyümölcs). Most megpróbálom majd 4-kor elhozni Maximot csütörtökönként, ekkor ugyanis távmunkázok, mert ha már ott uzsonnázik, akkor későn megyünk érte - Maxim logikája szerint. 

Az első hét viszonylag jól ment. Azt mondták nyáron a nyílt napon, hogy a gyerekek érkezési sorrendben választhatnak majd jelet, ehelyett ki voltak előre osztva. Norbi vitte Maximot első nap, nézték a jeleket, Maxim a tigrist választotta, mikor Norbi meglátta, hogy a jeleket már kiosztották. Hála az égnek, Maxim pont a tigrist kapta. A többi napon én vittem, korán keltünk, hogy Maximot a nagy forgalom előtt el tudjam vinni Mamerbe, ez pontosan 4 km a házunktól Luxembourg város fele, aztán Robint a bölcsibe vissza Capellenbe, majd irány az állomás. A két hét alatt minden nap elértem a vonatom :-). Első héten nagyon fáradt volt Maxim, taknyos is lett, Robinnal együtt a hétvégére.  Minden este 8-kor már aludt. A fáradtság mellé nyávogás is társult, illetve rengeteg kiabálás. Játékból ugyan, de egy idő után már fájt tőle a fülünk, de legalább kiadta magából a feszültséget. Az oviban sem volt vele semmi gond, a napköziben sem, sőt mondták, hogy igen, csendes, de nem mondanák, hogy visszahúzódó, mert a nagyobbakkal barátkozik, nem kell aggódnom, hogy nem illeszkedik be. Az első napokban azonban megkérdőjelezték, hogy beszél-e luxemburgiul, mert kérdeztek tőle valamit és ő vagy nem értette, vagy leblokkolt, mert nem ismerte az illetőt, mindenesetre múlt héten megkérdezte tőlem Äennie óvónéni, hogy miért tud Maxim ilyen jól luxemburgiul. :-) Ő a csoport vezető óvónénije, és még két másik óvónénijük van, de ők félidőben dolgoznak; a gyakorlatban tehát mindig két óvónéni van a 20 gyerekkel.

Az első hét gyorsan eltelt, a kimerültséget, fáradtságot és türelmetlenséget leszámítva egész jól ment, de a második hét katasztrófa volt. Ahogy említettem, két reggel nagyon rosszul ment az elbúcsúzás, iszonyat fáradt is volt délutánonként, estére pedig kezelhetetlen lett, mindenért sírt vagy nyávogott. Beszéltem a napközivel és az óvónénivel is, hogy ne kérdezzék, hanem mondják Maximnak hogy aludjon egy kicsit, ha van rá lehetőség. Az oviban eddig egyszer pihent le, a napköziben viszont többször aludt már azóta, és ez sokat számít. Sajnos a második héten megint elkezdett köhögni, csütörtökön elvittem orvoshoz, de szerencsére a tüdeje tiszta, kapott kétféle kanalast, most jött rendbe, sokáig taknyos is volt. Persze Robin is, múlt héten tiszta takony volt, teljesen kidörzsölte a sok orrtörlés, orrszívás az orrát. Elérkezett a harmadik hét, kicsit tartottam tőle, mert Norbi délutános volt, de reggelente felkelt, ő vitte Maximot, és délután nem volt olyan nyűgös Maxim sem. Minden este már Robin előtt elaludt, továbbra is fáradt, de kezdi megszokni az új helyeket. Van egy kis barátja, Charel, mindig együtt játszanak, csak őt emlegeti Maxim, pedig a napköziben is tudja már sok gyerek nevét, de ott mindig mással játszik. Ha a szomszéd utcában lakó magyar kislánnyal, Hajnival ebédel, akkor mindig elmeséli. Nem tűnik rossznak a napközi sem, már mondta, hogy melyik nénit kedveli, nem csak az oviban, hanem a napköziben is készítettek apák napjára ajándékot, állítólag ott is szoktak énekelni, megtanítják őket, hogy egyedül szedjenek ebédet, van lehetőség, hogy kint is játszanak. Remélem, hogy ugyanazok maradnak majd a gondozók a napköziben, ha egyszer kész lesz az iskola Capellenben, hogy legalább ne kelljen mindent előröl megismerni.

Nagy változás ez Maxim életében, és ennek egyik jele, hogy rendszeresen, minden 2. vagy 3. éjszaka felébred, és ott kell maradni vele. Így legalább tudjuk, hogy lassan ugye, de feldolgozgatja a sok újdonságot.

Maxim ovija

Szombaton információs délelőttöt tartott az óvoda.
Egész pontosan, ez egy 1 éves korai, fakultatív szakasza az iskolának (education précoce), amit 2 év kötelező oktakás követ (éducation préscolaire), ez a felkészítő szakasz az iskolára, ami még összesen 6 osztály az alapképzésben. A luxemburgi rendszerben ezután következik a hétosztályos középiskola. Az első 3 év, amiből tehát a legelső év nem kötelező, a mi óvodánknak felel meg. Csak a körzethez tartozó iskola ingyenes, ha máshová akarja vinni a szülő a gyereket, az fizetős és helyfüggő. Itt nagyon furcsán szervezik a "tanítást", ugyanis hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 11.30-ig és délután 14.00-től 16.00-ig, kedden és csütörtökön csak délelőtt vannak az oviban. Körzettől függ, hogy az első évben biztosítanak-e és hogyan napközit a kicsiknek. Szerencsére nálunk nagyon jól szervezett a rendszer, és a kicsik ugyanabban az épületben maradnak egész nap, beleértve az ebédszünetet is. A napközit külön igényelni kell, és fizetős; ez egy másik szervezet, más gondozókkal lesznek a gyerekek, együtt ebédel az 5 csoport, már akik kérnek ebédet, és egy vagy két csoportba osztják őket a napköziben. Iskolaszünetben igényelhetünk napközit, de ott együtt lesznek az idősebbekkel, viszont olyankor mindig szerveznek különféle programokat. Itt egyébként rövidebb a nyári szünet és évközben rengeteg egy-két hetes szünet lesz (őszi, téli, karnevál, húsvét, pünkösd).
Csak az kezdheti el az ovit, aki szeptember 1. előtt betölti a 3 évet, Maxim januártól járhatott volna, de egyszerűbb volt, hogy a két gyerkőc szeptemberig egy bölcsibe járjon, mivel Maxim szeptemberben megint az első fakultatív évet kezdte volna (ő évvesztes az itteni rendszerben, szalajt - ahogy Bcsabán mondjuk).
Az egyetlen probléma, hogy még mindig épül a hiperszuper iskola Capellenben, és csak remélhetjük, hogy jövő őszre kész lesz, ezért át kell vinnünk Maximot minden nap a mameri iskolába, ami ha nincs dugó 5 perc, biciklivel pedig bő 10 perc. Én onnan szintén tudok vonattal menni dolgozni, szóval csak egy kis plusz szervezésre van szükség.

A gyönyörű időt kihasználva biciklivel mentünk, 3 km, nem vészes, de visszafele szinte végig emelkedő. Maxim ugyan már nem tiltakozott az ovi ellen, de mikor megtaláltuk a nevét a Lila színű csoportban, és elindultunk befele, ő egy másik terembe akart bemenni. Robin egyből rávetette magát a játékokra. Megkaptuk a papírokat, kérdezhettünk a gondozóktól, akik közül egy tanító néni, egy gondozó néni és egy helyettes. 19 nevet számoltam meg a papíron, 11 lányt, végre nem csupa fiús csoportban lesz Maxim. Nagyon nehezen oldódott, szégyenlősködött, de aztán megpillantottuk az ablakból a játszóteret, ami tanítási időn kívül a nagyközönségnek is nyitva van. Na és mit láttunk meg? Krokodilokat, nem is egyet! Kisebbet, nagyobbat, fából kifaragva. Innentől kezdve megérkezett Maxim lelkesedése, és természetesen ki akart menni. És ha szóba kerül, hogy oviba fog járni, mondja, hogy ott vannak krokodilok, amit ugye nem akarnak neki elhinni, pedig ez most nem csak a fantáziája szülte. Találkoztunk egy magyar kislánnyal, ő másik csoportba fog járni, de ha kap napközit, akkor ebédszünetben és délutánonként találkozni fognak.
Nagyon szereti a bölcsit, néha megkérdezi délután, hogy másnap lesz-e még, vannak barátai, akikkel együtt játszik, szereti a gondozókat is, nem tudom, mennyire gyorsan fogja megszokni az új helyet. Addig is még két hónapja, hogy élvezze a bölcsit, aztán új korszak kezdődik.