Ma reggel újabb oltást kapott Maxim, agyhártyagyulladás ellen. A doktornő fél órás késéssel kezdte, szerencsére addig játszottunk a váróban. Az elején Maxim volt az egyetlen nyüzsgő, de aztán a többiek is elengedték magukat, püfölték az asztalt, kopácsoltak a kockákkal, Maxim 5-ször lepakolta a könyvespolcot, beszélt, járkált.
Ha azt mondom, hogy 10 másodpercet sírt, lehet, hogy nem tévedek sokat. Fel sem kellett vennem. Mire a doktornő beragasztotta a szúrás helyét, addigra sikeresen összevéreztük a bodyját. És miközben öltöztünk, le is szedta a tapaszt, kérhettünk másikat. Visszanyerte a kórház előtti súlyát, 8,8 kg, én azt hittem, már többet nőtt, a mérce 75 cm-t mutatott, a buksija 46 cm - ez 2 cm-mel több mint két hónapja.
Maxim éjszakánként köhög, és ma éjszaka nem aludt jól, sőt tegnap reggel és este nem is akart szopizni (már csak ez a két szopizás maradt). A torka piros, de ez meg az alvás valószínű a fogzás miatt van.
2010. október 28., csütörtök
2010. október 26., kedd
Egy reggel a capelleni állomáson
Furcsa ez a luxemburgi vasút. A reggeli vonatom előtt néha jön egy belga vonat, ami nem mindig áll meg, de ha megáll, akkor az én luxemburgi vonatom biztos késik 5 percet. És sokszor elmegy az orrom előtt a rejtélyes belga vonat, így várhatok az enyémre. Így történt ez múlt héten is, valamelyik reggel. Ahogy vártam a vonatra, mintha magyar szavak ütötték volna meg a fülemet. Kicsit hallgatóztam, és tényleg, két magyar srác bosszankodott, hogy hol van a vonat. Odamentem hozzájuk, kiderült, nem itt laknak, csak munka ügyben jönnek sokszor, Capellenben állnak meg és ha van idejük bemennek a fővárosba. Együtt utaztunk, adtam nekik tippet a hétvégére, hogy melyik fürdőbe menjenek. Közhely ide vagy oda, hiába, kicsi a világ.
Új videók
Norbi feltöltött néhány videót. Az egyiken még augusztusban a mászókában gyakorolja a lépegetést Maxim, miközben az apja kergeti. Van egy porszívós - erről már írtam bejegyzést, hogyan segít takarítani a kicsi fiunk. A harmadik a most szombati ebédünk, a menü tárkonyos krumplileves és lazac tésztával. Minden nagyon ízlett Maximnak.
Bölcsődei hírek
Ha valaki kérdezi, milyen a bölcsink, mindig az a válaszom: nagyon örülök, hogy itt kaptunk helyet.
A reggeli sírás még mindig megvan, de általában jól telik a napja. Sokszor látjuk, hogy na ezt az új dolgot biztos a bölcsiben tanították neki, kezd tapsolni, kukucskát játszik a kezével. Sokszor akar egyedül kanalazni, de itt még vannak koordinációs problémák. Sokszor játszik egyedül. Persze nem azt kell képzelni, hogy órákon át, itt percekről van szó, de olyan jó érzés látni, hogy egyszer csak fogja magát és leül kockázni, próbálja a különböző formákat a helyükre tenni, vagy éppen a poharas játékával kísérletezik, egymásba teszi őket, próbálja egymásra rakni őket. Ilyenkor nagyon türelmes és az sem zavarja ha nem sikerül. A másik véglet, hogy ha nem tudja levenni valaminek a kupakját, rögtön ordít. Most a mániájává vált, hogy mindennek rá akarja tenni a tetejét, a legjobb, mikor eszünk, és a tálnak, üvegnek teszi rá a fedelét. Visszatérve az önálló játékra, úgy gondolom, hogy ez is a közösség hatása valamilyen szinten.
Bővül a csoport, a 3 nagyfiú, két baba olyan 4-5 hónaposak, egy kisfiú és egy kislány, ezenkívül még van két nagyobb baba, fiúk, de csak a fényképüket láttam, a gyerekeket még nem. Így reggel és délután már mindig két gondozó vigyáz rájuk.
Időközben kiderült, hogy egy másik fiatal magyar család is Capellenben lakik, az ő kisfiuk egy-két hónappal fiatalabb Maximnál, és jövőre csoporttársak lesznek. Bár még az anyukája nem tudja, mikor kezdik, de mi azért találkozunk, remélem, most szombaton.
A bölcsődét felújítják, nem ez a legjobb időszak, de gondolom, most ért ide a megbízott cég. Azt még megértem, hogy belül kifestik, meg új bútorokat kapott a babacsoport (gondolom, a másik két csoport is), mert már nagyon régiek voltak - de igen jó állapotban -, azt már viszont kevésbé értem, hogy mit újítanak fel az udvaron. Eddig is új hatása volt, szuper hintákkal, most viszont az egészet feldúrták, és napközben mennek a gépek. Eddig elég kegyes az idő, remélem, hamar befejezik, mert így délután mindig bent vannak, és a napközbeni lárma nem segíti az alvásukat, vagyis Maximét biztos nem.
A reggeli sírás még mindig megvan, de általában jól telik a napja. Sokszor látjuk, hogy na ezt az új dolgot biztos a bölcsiben tanították neki, kezd tapsolni, kukucskát játszik a kezével. Sokszor akar egyedül kanalazni, de itt még vannak koordinációs problémák. Sokszor játszik egyedül. Persze nem azt kell képzelni, hogy órákon át, itt percekről van szó, de olyan jó érzés látni, hogy egyszer csak fogja magát és leül kockázni, próbálja a különböző formákat a helyükre tenni, vagy éppen a poharas játékával kísérletezik, egymásba teszi őket, próbálja egymásra rakni őket. Ilyenkor nagyon türelmes és az sem zavarja ha nem sikerül. A másik véglet, hogy ha nem tudja levenni valaminek a kupakját, rögtön ordít. Most a mániájává vált, hogy mindennek rá akarja tenni a tetejét, a legjobb, mikor eszünk, és a tálnak, üvegnek teszi rá a fedelét. Visszatérve az önálló játékra, úgy gondolom, hogy ez is a közösség hatása valamilyen szinten.
Bővül a csoport, a 3 nagyfiú, két baba olyan 4-5 hónaposak, egy kisfiú és egy kislány, ezenkívül még van két nagyobb baba, fiúk, de csak a fényképüket láttam, a gyerekeket még nem. Így reggel és délután már mindig két gondozó vigyáz rájuk.
Időközben kiderült, hogy egy másik fiatal magyar család is Capellenben lakik, az ő kisfiuk egy-két hónappal fiatalabb Maximnál, és jövőre csoporttársak lesznek. Bár még az anyukája nem tudja, mikor kezdik, de mi azért találkozunk, remélem, most szombaton.
A bölcsődét felújítják, nem ez a legjobb időszak, de gondolom, most ért ide a megbízott cég. Azt még megértem, hogy belül kifestik, meg új bútorokat kapott a babacsoport (gondolom, a másik két csoport is), mert már nagyon régiek voltak - de igen jó állapotban -, azt már viszont kevésbé értem, hogy mit újítanak fel az udvaron. Eddig is új hatása volt, szuper hintákkal, most viszont az egészet feldúrták, és napközben mennek a gépek. Eddig elég kegyes az idő, remélem, hamar befejezik, mert így délután mindig bent vannak, és a napközbeni lárma nem segíti az alvásukat, vagyis Maximét biztos nem.
ZigZag
ZigZag egy játszóház neve Luxemburgban, ahova vasárnap délután elmentünk.
Találkozónk volt a Merl parkban Milánnal és Lillával (meg persze a szüleikkel), ennél a parknál laktunk eddig. Maxim azonban úgy döntött, hogy hosszú délutáni alvásra van szüksége, ezért mire a parkba értünk, a többiek már kijátszották magukat, meg az eső is szemerkélt. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk ebbe a játszóházba.
Elsőre nem volt túl megnyerő, a piciknek igen miniatűr részt rendeztek be, de aztán rájöttünk, nekik ez pont elég. Egymással nem sokat játszottak a porontyok, az idegen gyerekekkel többet foglalkoztak. Maximnak még egy hódolója is akadt, egy kislány, egyfolytában üldözte, szeretgette, úgy kellett leállítanom, mert folyt az orra, és féltem, hogy ragadós. Szeretnék még egy hetet betegség-mentesen, pláne, hogy csütörtökön jönne a következő oltás.
Maxim nagyon jól érezte magát, az iszonyatos lárma ellenére. Nézelődött, egy idő után körbe-körbe mászott, csúszdáztunk. Milán és Lilla is felfedezték a játékokat, adogadták egymásnak a labdát.
Az nem tetszett, hogy bár ez a rész a kicsiké, vagyis 3 éves korig játszhatnak itt a gyerekek, nagyobbak is bejöttek, akik őrjöngtek, rohangáltak, tudomást sem véve a kisebbekről. És a szüleik nem szóltak rájuk! Ez egy kicsit francia mentalitás - elnézést a sztereotípiáért.
A végére teljesen kidőltek a gyerekek, Maxim nagyon jól aludt, 7,5 órát, majd még jó két órát.
Az újdonság ereje mindig pozitívan hat az alvására. A legelső babaúszás után, januárban, nagyon jól aludt; mikor otthon elvittük a strandra, az volt a legjobb éjszakája a nyaralás alatt; amikor elmentünk először az itteni uszodába és nem babaúszásra, azután is szuperül aludt éjszaka.
De hiába voltunk most szombaton is úszni, az újdonság varázsa elmúlt, aludt Maxim, de azért felébredt kétszer.
Mit kéne kitalálni neki, hogy legalább hétvégén ilyen jól aludjon?
Találkozónk volt a Merl parkban Milánnal és Lillával (meg persze a szüleikkel), ennél a parknál laktunk eddig. Maxim azonban úgy döntött, hogy hosszú délutáni alvásra van szüksége, ezért mire a parkba értünk, a többiek már kijátszották magukat, meg az eső is szemerkélt. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk ebbe a játszóházba.
Elsőre nem volt túl megnyerő, a piciknek igen miniatűr részt rendeztek be, de aztán rájöttünk, nekik ez pont elég. Egymással nem sokat játszottak a porontyok, az idegen gyerekekkel többet foglalkoztak. Maximnak még egy hódolója is akadt, egy kislány, egyfolytában üldözte, szeretgette, úgy kellett leállítanom, mert folyt az orra, és féltem, hogy ragadós. Szeretnék még egy hetet betegség-mentesen, pláne, hogy csütörtökön jönne a következő oltás.
Maxim nagyon jól érezte magát, az iszonyatos lárma ellenére. Nézelődött, egy idő után körbe-körbe mászott, csúszdáztunk. Milán és Lilla is felfedezték a játékokat, adogadták egymásnak a labdát.
Az nem tetszett, hogy bár ez a rész a kicsiké, vagyis 3 éves korig játszhatnak itt a gyerekek, nagyobbak is bejöttek, akik őrjöngtek, rohangáltak, tudomást sem véve a kisebbekről. És a szüleik nem szóltak rájuk! Ez egy kicsit francia mentalitás - elnézést a sztereotípiáért.
A végére teljesen kidőltek a gyerekek, Maxim nagyon jól aludt, 7,5 órát, majd még jó két órát.
Az újdonság ereje mindig pozitívan hat az alvására. A legelső babaúszás után, januárban, nagyon jól aludt; mikor otthon elvittük a strandra, az volt a legjobb éjszakája a nyaralás alatt; amikor elmentünk először az itteni uszodába és nem babaúszásra, azután is szuperül aludt éjszaka.
De hiába voltunk most szombaton is úszni, az újdonság varázsa elmúlt, aludt Maxim, de azért felébredt kétszer.
Mit kéne kitalálni neki, hogy legalább hétvégén ilyen jól aludjon?
2010. október 18., hétfő
Megint dinnye
A múltkori "dinnyeszezon" óta nem hallottuk Maximtól a szót. Ha mutattuk neki a képet vagy mondogattuk neki, szégyenlősen mosolygott. A hétvégén újra beindult, a járással együtt a mondókája is. Sokszor dennnyde lesz a dinnyéből, de a banánt is próbálgatta, és az apát is kétszer kimondta. A be-nem-áll-a-szája továbbra is a saját babanyelvéből áll, a hangsúlyt váltogatva: mammmamamma, nanannnaa, dedeeededed és hasonlók. Sokszor berreg és brummog is.
Már egy ideje megtanulta (kivételesen tőlem), hogyan "pergesse" a száját, ezt továbbra is szereti, és néha a mi szánkat pergeti.
Már egy ideje megtanulta (kivételesen tőlem), hogyan "pergesse" a száját, ezt továbbra is szereti, és néha a mi szánkat pergeti.
Maxim, gyere ide = Maxim, szaladj el
Ha mondjuk Maximnak, hogy jöjjön ide, sok esetben játéknak fogja fel, és menekül, mintha kergetőznénk. Ez nagyon aranyos, de amikor este fürdés után is ezt játssza, és ráadásul majd' össze esik, akkor nem olyan vicces - neki igen, de nekem kevésbé.
Pénteken a bölcsiben mondták, hogy egyet-kettőt lép önállán, mondtam, hogy otthon is, hetek óta, de nem indult még el igazán.
Nos, szombat óta megy Maxim egyedül. Most már nem csupán 2-3 lépést, hanem métereket. És ha mondom neki, jöjjön ide - és persze olyan kedvében van -, nagy büszkén menetel hozzám. Még sokszor előfordul, hogy a végére begyorsul és dől, de ezt miattunk csinálja. Szombaton épp főztem, mikor látom, hogy áll a konyhában minden segítség nélkül, és néz rám. Aztán szépen elindult és hozzám sétált. Láttam rajta, milyen büszke volt magára, hát még én rá :-) Lassan szaladni fog, és akkor tényleg futhatunk mi is utána.
Szombaton délután beesőzött, így elmentünk az Ikeába. Amíg mi sütiztünk, Maxim uzsonnázott. Mellettünk voltak játékok es két zsibongó is, a fiúk bementek az egyikbe, majd Maxim bent maradt. Eljátszogatott, meg nézelődött, mert hirtelen sok gyerek úgy döntött, hogy ők is ott játszanak. Nem szeppent meg Maxim, jött-ment, igazából nem is akart kijönni.
Pénteken babaúszásra mentek a fiúk, Maximnak nagyon szokatlan volt az úszógumi. Leengedték a vizet 40 cm-re, és így kellett sétálni az úszógumival. Nélküle ment is Maxim, de vele nem igazán akart. Azt mondta az oktató, hogy a többieknek ez már a 3. alkalom, Maxim is meg fogja szokni.
Vasárnap mindhárman együtt mentünk az uszodába, de most nem volt valami aktív Maxim. Kicsit pancsolt, de főleg nézte a fürdőző gyerekeket, tele volt a medence. Most nem vittünk labdát, mert a múltkor minden érdekelte, csak a labdája nem, na tegnap délután egy másik kisgyerek strandlabdájával akart mindenáron játszani. Miután mindketten úsztunk Norbival, felváltva, mentünk is haza. A víz meleg volt, de az uszoda nem volt túlfűtve. Visszafele dugóba kerültünk, nem jelezték előre az autópályalezárást. A 20 perces út így egy óra lett, még jó, hogy a kocsiban uzsonnáztunk. Nagyon türelmesen üldögélt a kis úszóbajnokunk.
Pénteken a bölcsiben mondták, hogy egyet-kettőt lép önállán, mondtam, hogy otthon is, hetek óta, de nem indult még el igazán.
Nos, szombat óta megy Maxim egyedül. Most már nem csupán 2-3 lépést, hanem métereket. És ha mondom neki, jöjjön ide - és persze olyan kedvében van -, nagy büszkén menetel hozzám. Még sokszor előfordul, hogy a végére begyorsul és dől, de ezt miattunk csinálja. Szombaton épp főztem, mikor látom, hogy áll a konyhában minden segítség nélkül, és néz rám. Aztán szépen elindult és hozzám sétált. Láttam rajta, milyen büszke volt magára, hát még én rá :-) Lassan szaladni fog, és akkor tényleg futhatunk mi is utána.
Szombaton délután beesőzött, így elmentünk az Ikeába. Amíg mi sütiztünk, Maxim uzsonnázott. Mellettünk voltak játékok es két zsibongó is, a fiúk bementek az egyikbe, majd Maxim bent maradt. Eljátszogatott, meg nézelődött, mert hirtelen sok gyerek úgy döntött, hogy ők is ott játszanak. Nem szeppent meg Maxim, jött-ment, igazából nem is akart kijönni.
Pénteken babaúszásra mentek a fiúk, Maximnak nagyon szokatlan volt az úszógumi. Leengedték a vizet 40 cm-re, és így kellett sétálni az úszógumival. Nélküle ment is Maxim, de vele nem igazán akart. Azt mondta az oktató, hogy a többieknek ez már a 3. alkalom, Maxim is meg fogja szokni.
Vasárnap mindhárman együtt mentünk az uszodába, de most nem volt valami aktív Maxim. Kicsit pancsolt, de főleg nézte a fürdőző gyerekeket, tele volt a medence. Most nem vittünk labdát, mert a múltkor minden érdekelte, csak a labdája nem, na tegnap délután egy másik kisgyerek strandlabdájával akart mindenáron játszani. Miután mindketten úsztunk Norbival, felváltva, mentünk is haza. A víz meleg volt, de az uszoda nem volt túlfűtve. Visszafele dugóba kerültünk, nem jelezték előre az autópályalezárást. A 20 perces út így egy óra lett, még jó, hogy a kocsiban uzsonnáztunk. Nagyon türelmesen üldögélt a kis úszóbajnokunk.
2010. október 12., kedd
Első tejörlők
Ami az előző két bejegyzésből kimaradt, az a fogak-téma. Nem mintha olyan izgalmas lenne, de minden egyes fog kibújása néhány nyugodt éjszakát jelent. Ezennel jelentem, kibújt mind a négy első tejörlő.
A kórházban vettem észre, hogy a jobb felső kibújt, valószínű már azelőtt néhány nappal. Ennek nagyon örültem, viszont az általam nagyon várt jobb alsó csak nem törte át az ínyét, miközben a két felső már kint volt, és ez bizony megmutatkozott néhány éjszaka. Lehet, hogy ezért sem evett olyan jól a múlt héten, amit a doktornő is feltételezett. Pénteken viszont meg tudtam nézni Maxim fogait, és láss csodát: kibújt a negyedik rágófoga (a szerdai éjszaka borzalmas volt, két órán keresztül szenvedett Maxim, velem együtt, aztán fájdalomcsillapító lett a vége), vagyis megvan a 12. fog! Mindent szépen eszik, kivéve a gyümölcsöt, azt továbbra is csak pépesen hajlandó fogyasztani. Kis betyár!
A kórházban vettem észre, hogy a jobb felső kibújt, valószínű már azelőtt néhány nappal. Ennek nagyon örültem, viszont az általam nagyon várt jobb alsó csak nem törte át az ínyét, miközben a két felső már kint volt, és ez bizony megmutatkozott néhány éjszaka. Lehet, hogy ezért sem evett olyan jól a múlt héten, amit a doktornő is feltételezett. Pénteken viszont meg tudtam nézni Maxim fogait, és láss csodát: kibújt a negyedik rágófoga (a szerdai éjszaka borzalmas volt, két órán keresztül szenvedett Maxim, velem együtt, aztán fájdalomcsillapító lett a vége), vagyis megvan a 12. fog! Mindent szépen eszik, kivéve a gyümölcsöt, azt továbbra is csak pépesen hajlandó fogyasztani. Kis betyár!
2010. október 11., hétfő
Az első szó?
Maxim első szava egyértelműen a NEM. Brummogni, berregni már régóta tud, most ugat is már ha kutyát lát, legyen élő vagy játék, vagy akár egy kép. Tegnap este, mikor kiválasztotta, melyik könyvből meséljek, egy rövid képeskönyvet halászott ki a dobozából. Amikor a gyümölcsökhoz értünk, elkezdett ugrálni, azt hittem a banán vagy az eper miatt, lehet, hogy ezekért, de amikor a dinnyét mondtam neki, utánam mondta, hogy dinnye, na jó inkább így valahogy: dennnye.
Ezt többször megismételtük, majd ha újból a görögdinnyére mutattam, megint kimondta a dinnyét. Még Norbinak is megismételte egyszer. Kíváncsi leszek, ha ma megmutatjuk neki a képet, rávágja-e.
Sok szót próbál kimondani, néhánynak az első szótagjáig el is jut, mint például tigris vagy a tik-takból lesz tik, a kenyér vagy a kekszből ke, ezeket pár napig gyakorolja, aztán ennyi, elintézettnek tekinti.
Ezt többször megismételtük, majd ha újból a görögdinnyére mutattam, megint kimondta a dinnyét. Még Norbinak is megismételte egyszer. Kíváncsi leszek, ha ma megmutatjuk neki a képet, rávágja-e.
Sok szót próbál kimondani, néhánynak az első szótagjáig el is jut, mint például tigris vagy a tik-takból lesz tik, a kenyér vagy a kekszből ke, ezeket pár napig gyakorolja, aztán ennyi, elintézettnek tekinti.
Porszívó
Csütörtök délután azzal fogadtak a bölcsiben, hogy Maxim megint köhög, mindig fel kell venni, nem olyan mint lenni szokott. Az udvaron a gondozónénivel ültek a padon, Maxim kezében egy-egy játék, mellettük a kosár tele mindenfélével, körülöttük pedig a nagycsoportosok csereberélték a játékaikat, Maxim pedig elmélyülten figyelte őket. Persze nagyon örült nekem, még sírt is egy kicsit. Éjszaka tényleg sokat köhögött, és megint szárazabban, így péntek délután a gyerekorvoshoz mentünk, mert féltünk, hogy újból hörghurut lesz. Pénteken már jobban volt, kezdett visszajönni az étvágya is. A tüdeje tiszta, a torka volt piros. Nem kaptunk semmit, csak a gyógynövényes kúpját éjszakára. Így viszont egy újabb babaúszást hagytunk ki, remélem, a héten eljutunk az uszodába.
A hétvége jól telt, kicsit köhög még, és az orrát is tisztítjuk Sterimarral és persze orrszívóval. Már teszi oda az orrához Maxim, és kb. 10 másodpercig hagyja is kiszívni, de aztán muszáj lefogni, mert elmenekülne. Ilyenkor jön az erőteljes tiltakozás. A napi használat miatt most a szobájában tartjuk a porszívót, és ha Maxim meglátja, berreg neki és rá akar ülni. Ha pedig porszívózok, nem lehet lerázni egy negyed óráig, ott sürög körülöttem és "segít" takarítani.
Sokat voltak kint a fiúk, szépen sütött a nap. Szombat délelőtt elmentünk egy használtruha vásárra, de mire odaértünk, már kifosztották, illetve Norbinak nincs türelme az ilyesmihez, ezen meg felhúztam magam, és aztán nekem sem volt kedvem turkálni. Délután vendégeink voltak, a vasárnap meg mint mindig úgy elszaladt, szinte csak a szokásos házimunkára jutott idő.
A hétvége jól telt, kicsit köhög még, és az orrát is tisztítjuk Sterimarral és persze orrszívóval. Már teszi oda az orrához Maxim, és kb. 10 másodpercig hagyja is kiszívni, de aztán muszáj lefogni, mert elmenekülne. Ilyenkor jön az erőteljes tiltakozás. A napi használat miatt most a szobájában tartjuk a porszívót, és ha Maxim meglátja, berreg neki és rá akar ülni. Ha pedig porszívózok, nem lehet lerázni egy negyed óráig, ott sürög körülöttem és "segít" takarítani.
Sokat voltak kint a fiúk, szépen sütött a nap. Szombat délelőtt elmentünk egy használtruha vásárra, de mire odaértünk, már kifosztották, illetve Norbinak nincs türelme az ilyesmihez, ezen meg felhúztam magam, és aztán nekem sem volt kedvem turkálni. Délután vendégeink voltak, a vasárnap meg mint mindig úgy elszaladt, szinte csak a szokásos házimunkára jutott idő.
2010. október 4., hétfő
Kórház - egy éve és 1 évesen
Múlt hetet Maxim náthásan kezdte, hétfőn köhögött egy kicsit, viszont szépen evett, játszott. Kedden délelőtt telefonáltak a bölcsiből, hogy Maxim nincs jól, sír és belázasodott. Délben érte mentem, és délutánra kaptam időpontot a helyi gyerekorvoshoz, a miénk nem rendelt akkor. Nagyon rosszul aludt ebéd után, sirdogált, láttam, hogy valami nincs rendben, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy baj van. A gyerekorvos elmagyarázta, miért lélegzik hasból Maxim, mondta, hogy még jó hogy nem aludt, mert ha igazán elaludna, akkor nem lélegezne tovább. Bronchitisz, valószínű vírus okozta, ami elzárta a hörgőit, és a kis beteg állapota ilyenkor óráról órára romlik. Háromszor inhaláltatta Maximot, de nem lett jobban, így beküldött minket a sürgősségire. Azt hiszem, akkor borultam ki, már én is rosszul voltam attól hogy Maxim szenved, de a kórház szó tényleg megijesztett. Két percet ha vártunk a gyerekosztályon, már jött is egy Dr Csernus-kinézetű ápoló. Megvizsgálta Maximot, monitorra tette és vártuk az orvost. Mivel nem tudták, hogy romlik-e vagy javul az állapota, így maradtunk éjszakára. Közben a láza is emelkedett, nem is evett, még szerencse, hogy a bölcsiben ebédelt. Kaptunk egy jó nagy szobát, Maxim lábára ragacsot tettek, hogy folyamatosan monitorozzák a szívverését és légzését. Oxigént is kapott, két kis csövön keresztül az orrába, egész éjszaka. Elég rosszul bírta a folyamatos vizsgálatokat, meg az aéroszol-maszkot, és este 9-kor már sehogy nem bírtam megnyugtatni, nagyon üvöltött, így a 4 óránkénti aéroszolt hamarabb kapta meg. Szegénykém nagyon szaporán vette a levegőt, túl gyorsan, mivel nem kapott rendesen. Sajnos nem aludt jól, a kiságyában egy fél órát töltött, csak velem akart maradni. Az én ágyam meg olyan keskeny volt, hogy egy embernek sem túl kényelmes, hát még kettőnek. Nem is tudom, ki aludt rosszabbul, Maxim, akit vagy a betegsége vagy a nővér ébresztett fel, vagy én, akit Maxim, a nővérek és az egész kórház-dolog nem hagyott nyugodni.
Reggel 7-kor már felébredt, biztos a megszokás miatt, de szerencsére jókedvű volt egész nap. Nem is akartam hinni a szememnek, hogy ilyen drámai javulás lesz néhány óra alatt.
A reggeli vizsgálat előtt a nővérek kiengedtek a játszószobába, sajnos az orvosok már nem, a vírusfertőzés miatt. Az egész napos szobafogság volt a legnehezebb szerdán, ha kinyílt az ajtó, Maxim egyből ki akart menni. Ennek ellenére nagyon ügyes volt (én meg kreatív vele együtt), a szoba és a velünk lévő dolgok adta minden lehetőségét kihasználtunk, csütörtökre már csak az asztal alatti rész maradt, de délig ezt is kipipáltuk. Tanítgattam, hogyan másszon le a fotelről, ágyról. Egész ügyes, de néha össze-vissza tolat, és pont a fal felé, vagy ha szólunk, hogy háttal jöjjön le, elkezd megfordulni, de az ágy szélén. Még fejlesztjük egy kicsit a dolgot.
A csütörtöki hazamenetel feltétele 24 óra oxigénmaszk nélkül, illetve, hogy ne legyen láza. Szerdán már egész jól aludt, és a kiságyban, igaz, a szívverése lelassult és ezért megdöntötték az ágyát, meg párnát is tettek alá, szinte ülve aludt. Csütörtök hajnalban az éjszakás nővér már Boldog szülinapot kívánt Maximnak,a reggeli tálcáján pedig ott várakozott egy Micimackó, a kórház ajándéka. (Más is Micimackóra gondolt, anyukám micimacis e-képeslapot küldött az unokájánk, anyósom micimacis bodyt.)
Délelőtt megvizsgálta a gyakornok orvos, majd később a főorvos is, és bár nem volt tiszta a tüdeje, de azért nyugodt szívvel engedtek haza.
Furcsának tűnhet, hogy betegen fényképeszkedtünk, eszembe sem jutott volna, ha nem lett volna ezerszer jobban Maxim, na meg persze az új mobilom is közre játszott.
Zsinórokkal is élvezet a pakolászás
A pelenkázón a neszeszerem kiürítése is jó szórakozásnak bizonyult.
Végre fürödhettünk is.
Micimackóval...
...és az új kiskocsival. Amit most már tologat itthon.
Búcsúkép: a 647-es teknős-szoba.
Reggel 7-kor már felébredt, biztos a megszokás miatt, de szerencsére jókedvű volt egész nap. Nem is akartam hinni a szememnek, hogy ilyen drámai javulás lesz néhány óra alatt.
A reggeli vizsgálat előtt a nővérek kiengedtek a játszószobába, sajnos az orvosok már nem, a vírusfertőzés miatt. Az egész napos szobafogság volt a legnehezebb szerdán, ha kinyílt az ajtó, Maxim egyből ki akart menni. Ennek ellenére nagyon ügyes volt (én meg kreatív vele együtt), a szoba és a velünk lévő dolgok adta minden lehetőségét kihasználtunk, csütörtökre már csak az asztal alatti rész maradt, de délig ezt is kipipáltuk. Tanítgattam, hogyan másszon le a fotelről, ágyról. Egész ügyes, de néha össze-vissza tolat, és pont a fal felé, vagy ha szólunk, hogy háttal jöjjön le, elkezd megfordulni, de az ágy szélén. Még fejlesztjük egy kicsit a dolgot.
A csütörtöki hazamenetel feltétele 24 óra oxigénmaszk nélkül, illetve, hogy ne legyen láza. Szerdán már egész jól aludt, és a kiságyban, igaz, a szívverése lelassult és ezért megdöntötték az ágyát, meg párnát is tettek alá, szinte ülve aludt. Csütörtök hajnalban az éjszakás nővér már Boldog szülinapot kívánt Maximnak,a reggeli tálcáján pedig ott várakozott egy Micimackó, a kórház ajándéka. (Más is Micimackóra gondolt, anyukám micimacis e-képeslapot küldött az unokájánk, anyósom micimacis bodyt.)
Délelőtt megvizsgálta a gyakornok orvos, majd később a főorvos is, és bár nem volt tiszta a tüdeje, de azért nyugodt szívvel engedtek haza.
Furcsának tűnhet, hogy betegen fényképeszkedtünk, eszembe sem jutott volna, ha nem lett volna ezerszer jobban Maxim, na meg persze az új mobilom is közre játszott.
Zsinórokkal is élvezet a pakolászás
A pelenkázón a neszeszerem kiürítése is jó szórakozásnak bizonyult.
Végre fürödhettünk is.
Micimackóval...
...és az új kiskocsival. Amit most már tologat itthon.
Búcsúkép: a 647-es teknős-szoba.
2010. október 3., vasárnap
Apák napja
Luxemburgban ezen a vasárnapon ünnepelték az Apák napját. Maxim is készült ajándékkal, vagyis a bölcsiben csináltak egy falra szerelhető kulcstartót a közreműködésével.
Én pedig jutalmul nagytakarítottam. A fiúk meg szekrényt szereltek délután; Maxim aktív részvételével.
Itt pedig a produkálós vigyor, amit bármilyen helyzetben elő tud adni Maxim. A legjobb, ha ezt éppen mászás, járkálás közben adja elő, csukott szemmel igen nagy az esély az esésre. Csak tudnám, honnan szedte.
Én pedig jutalmul nagytakarítottam. A fiúk meg szekrényt szereltek délután; Maxim aktív részvételével.
Itt pedig a produkálós vigyor, amit bármilyen helyzetben elő tud adni Maxim. A legjobb, ha ezt éppen mászás, járkálás közben adja elő, csukott szemmel igen nagy az esély az esésre. Csak tudnám, honnan szedte.
Norbi szülinapja
Szauna otthon
Végy egy jó takarítógépet, újíttasd fel a fürdőszobát és takarítsd ki gőzzel. Csukd be az ajtót, hogy a gyerkőc ne lepjen meg még véletlenül sem. Tuti szauna-hatás. Csak itt mozogsz is közben.
2010. október 1., péntek
Maxim szülinapi ajándéka az apukájának
Norbi 32 éve született. Maxim pedig úgy döntött ez alkalomból, hogy átaludja az éjszakát. Nagyon nehezen aludt el, sírt, fetrengett, fájt valamije, mi a fogára gyanakszunk mert a 12. foga, az alsó rágó túródik, de nem bújt még ki. A torka is lehetett, meg az egész kórház-betegség dolog is biztosan megviselte; végül kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és aztán egész hamar elaludt. Persze ilyenkor nem nézem meg az órát, de fél tíz - háromnegyed tíz körül már biztosan aludt. Én 10-kor feküdtem le, el is aludtam egyből. 5 órakor ébredtem fel, két órán is megnéztem az időt, aztán ijedten mentem be Maximhoz, hogy biztosan lélegzik-e, de igen, hangosan szuszogott. Nem sokkal 6 előtt ébredt, és még utána fél 9-ig aludt. Jó 8 órányi alvás egyben, újabb rekord és újabb remény, hogy egyszer jól fog aludni a kisfiunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)