Hónap vége

Hosszú napunk volt tegnap. Nem aludt jól Maxim vasárnap, talán a foga miatt, mert tegnap este végre megtapintottam a 4. szemfogát, már csak a négy nagyörlő hiányzik.
Reggel később ébresztettem, aztán ahogy felhúztuk a redőnyt, láttuk, hogy minden fehérlik. Egész nap esett, ma reggelre állt el, de holnaptól újabb havazást mondanak. Múlt héten nem vett Norbi szánkót, gondolván, hogy akkor egész télen nem fog esni; tegnap már nem lehetett kapni a hagyományos faszánkót... (Hol van itt krízis?)
A hóval nem csak az újabb fog tört elő, hanem a nátha (?) is.
Este 10-kor már köhögött, aztán éjfélkor megint, persze fel is kelt, mire megmértem a lázát, kapott mentolos kúpot, addigra magához tért és alig bírt visszaaludni. Utána megint kezdődött a köhögés. Szóval nem sokat aludtunk. De reggel sem volt láza, evett is, így mentünk a bölcsibe. 11-kor azonban hívtak, hogy Maxim lázas, nincs jól, Norbi ment érte. És persze miért is ne kedden legyen beteg Maxim, amikor délután nem rendel az orvos? Ugyanígy történt szeptember végén is. És október végén is beteg lett. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy minden hónap végén lebetegszik, mert karácsony után épp otthon lennénk Békéscsabán.
Meglátjuk, holnap reggel mit mond az orvos, remélem, nem kell bemennünk a sürgősségire.

Elő-Mikulás

Hála a magyar és luxemburgi postának, nálunk járt tegnap a Mikulás. Anyósom tavaly is küldött egy csomagot mikulásra, de nem ért ide időben, pedig rászámolt egy hetet. Az idén ezért időben adta fel a nem-is-olyan-kicsi csomagot, gondolván, hogy Mikulásra csak megkapjuk. Persze most rekord-gyorsasággal dolgoztak a postások, így már tegnap kibonthattuk a borítékot, már csak azért is, mert a finom hamisítatlan túró rudi hűtést igényel. Maxim kapott egy melegítő szettet és egy csillagos bodyt, amit tegnap fürdés után rá is adtam. A fürdőszobában szoktam megtörölgetni Maximot, aztán átmegyünk a szobájába. Ott gyors ráadom a bodyt, nehogy megfázzon, és ahogy sikerül ismét "elkapnom", ráadom a pelenkát. A múlt héten már megtörtént az első baleset, lepisilte az új polcát és a szőnyeget. Tegnap miután felvette az új bodyt, lehasalt és elkezdett az ajtó felé kúszni, majd megállt és akkor már tudtam, hogy felavatta az új bodyját, na és persze a padlót. Mindezek után ahogy rá akartam adni a pelenkát, addig nyúlkált, hogy megkaparintotta a popsikenőcsös dobozt és tiszta krémes lett mindkét keze, és amíg azzal foglalatoskodtam, hogy letöröljem őket, már fel is ült, csupasz fenékkel a parkettára. Persze elfelejtettem befejezni a pelenkázást, úgyhogy szép fehér nyomot hagyott maga után a padlón.

Találós kérdés

- Mi az? 9 kiló, bólogat, rázza a fejét, karattyol és állandó menőkéje van?
- MAXIM!
(Bár úgy kellett volna kezdenem, hogy ki az?, de akkor még egyszerűbb lett volna a megfejtés.)

Alma és sajt

Kezdjük talán a sajttal. Maximnak rögtön ízlett az első falat sajt, nem kellett tukmalnunk. Norbi már akkor szagoltatta vele, amikor még csak próbálkoztunk az evéssel. Sokszor kéri a sajtot, eddig egy-két "sajtos" este után szünetet tartott. De mióta Gruyère-t adtunk neki, amint meglátja a sajttartót, követeli magának a tartalmát. Az ementálit szépen ette - eddig. Most megnyalja és eldobja, és mutogat a másik darab sajtra, hogy azt kéri. És hihetetlen mennyiséget megeszik belőle, attól félve, hogy megfájdul a hasa, általában eltesszük előle a vacsora végén.
A darabos gyümölcsevéssel kapcsolatban tévedtem. Legalábbis az almát illetően. Péntek este úszás után, én is kifáradtam, leültem a fotelbe, kezemben egy almával. Maxim jön oda, és kér belőle. Eddig már többször eljutottunk. Most viszont szinte ő ette meg az almát. Körberágtam a héját, Maxim meg csak ette-ette az alma húsát.
Vasárnap vendégségbe mentünk egy barátnőmhöz, jött egy másik babás család, Benedek 2 éves, bár nem igazán játszottak együtt, játékokat cserélgettek. Persze Benedek hiába tette le a kezéből az autóit, egyet engedett csak át Maximnak. Szóval miután palacsintáztunk - Maxim üresen is falta -, almát eszegettünk. Veronika gerezdekre vágta fel, Maxim elvett egyet-egyet, hogy mindkét kezével tudjon mit fogni, aztán mentünk játszani. A szobában is volt még alma, de én eltettem előle, mert közeledett a vacsoraidő. Egy kistálka mégis maradt a szőnyegen, és a nagy beszélgetés közepette azt látom, hogy Maxim megint almát eszik.
Hiába, most van almaszezon, a nyári alma biztos nem ízlett neki.

Vizes dolgok

Rémes csütörtök éjszakánk eredménye a harmadik szemfog. A negyedik most jöhet, mert hétvégén jól aludt, de ma reggel iszonyat nyűgös volt Maxim.
Pénteken ismét úszni mentünk, intenzív foglalkozás, mindketten elfáradtunk.
Körözni kellett a medencében úszógumival, majd ugrálókötelet tettünk a gyerekek hátához és így húztuk őket. A cél az volt, hogy engedjék el a kezünket. A nagyobbaknak ez már előtte is ment, Maxim egy kezemet mindig fogta. De ezzel a köteles gyakorlattal sikerült elengednie a kezem, az ugrálókötél fa fogóját elég érdekesnek tartotta. Ezután pedig a medence szélére kellett kiültetni a gyerkőcöket, akik kizárólag a mutatóujjunkba kapaszkodva ugrottak a medencébe, úszógumi nélkül. Nekünk pedig gyorsan kellett lépkedni, húzva őket a vízben a másik oldalig. Visszafele két tenyerünk közé fogva, mintegy szendvicsként, lubickoltak. Levezetésképp pedig fociztunk. Fogtam magam előtt Maximot, és a lábait irányítva csaptuk a vizet és rúgtuk a labdát.
Az előző rossz éjszaka után a bölcsőde és az uszoda megtette hatását: annyira kidőlt Maxim, hogy bár egyszer felébredt, reggel fél 9-kor ébresztettem a kiságyában.
Amivel továbbra is lefárasztja magát, az az önálló felállás. Most már ügyesen guggol is egyedül.
Múlt héten télapót készítettek a bölcsiben, kezükkel és szivaccsal festegettek a kis törpék (aki nem emlékezne: Törpék csoportba jár Maxim). Marie-Jeanne kérdezte is, hogy szeret-e úszni Maxim, mert nem élvezte a feladatot, nem igazán bírta, hogy vizes, nyirkos lett a tenyere. Tény, hogy ha az ételben turkál, és kielemezte, utána mutatja a kezét, hogy töröljük meg. Az a furcsa, hogy a csapnál, tócsában pedig szeret tapicskolni. Na de sok rejtélyt nem értünk mi felnőttek...

Fordított hét

Ezen a héten Norbi délutános, vagyis 4-től éjfélig dolgozik. Hogy Maximnak ne legyen apa-hiánya (Norbi lehet, hogy kibírta volna a szünetet :)), reggel ő viszi Maximot a bölcsibe, így később megy, én meg úgyis csak 5 után érek oda.
Hétfőn még én vittem reggel, szépen odament Rossannához, sírás nélkül. Délután már nagyon várta, hogy érte menjünk, fúrtak még a bölcsiben, jöttek-mentek a munkások, és ez nem tetszett Maximnak. De a többi nap nagyon jól ment, egyedül ebédel, egy kis levest és általában két tányér másodikat, és állítólag ő az egyetlen, aki önállóan falatozik. Visszatérve a fordított hétre, reggel elköszönök tőle otthon - semmi sírás (sőt, ma a búcsúzkodásnál sokkal fontosabb dolga volt, ment a szobájába) -, aztán Norbival mennek a bölcsibe. Kedd reggel nagy sírás, szerdán egy kicsi, ma viszont kb. 10 másodperc volt, Norbi fülelt a csukott ajtónál, Maxim rögtön talált valami játékot és el is felejtkezett az apukájáról. Valószínű azért sír Norbinál, mert nincs hozzászokva, hogy ő viszi. Jövő héten visszaáll a "rend", remélem, nem zavarja majd meg Maximot.
Tegnap amikor érte mentem, Daviddal játszott, vagyis ugyanazt az ufószerű játékot állták körbe ketten. David odajött hozzám, Maxim annyira el volt merülve, nyitogatta az ajtaját a szerkezetnek, mint egy kis tudós tanulmányozta, aztán rám nézett és persze szaladt oda. Közben szólt a rádió.
Most próbálják a darabos gyümölcsöt uzsonnára, eddig mixeltek neki mindent. A banánt eszegeti, ezt régen ette, aztán nem, majd hébe-hóba, a mandarint viszont sem itthon sem a bölcsiben nem akarja enni. Igazából semmilyen gyümölcsöt nem hajlandó megenni, csak ha turmixoljuk. Úgyhogy sok sikert nekik, szerintem akkor fog Maxim gyümölcsöt darabosan enni, ha már el lehet neki magyarázni, hogy ezt is rágni kell mint a kölesgolyót, ez sem nyálkásabb mint a sajt vagy a reggeli zabkása, és turmixolva pici kora óta eszi. Ám tévedjek!
Egy kis kitérő ráadásként. Nem tudjuk, honnan szedte Maxim, de újabban csücsörít a szájával, így próbál mindenféle hangot kiadni. Tegnap a tej szót ismételte utánam többször, csücsörítés nélkül; az egyik könyvében van egy tejes flakon. Aztán ahogy játszottunk, mondogattam neki, hogy "te, én", majd gyorsan mondtam, hogy te, te, te és ezt is szépen vigyorogva ismételte. Norbi megtanította neki, hogy a Ki a Maxim? kérdésre magára mutasson, de már megunhatta, mert nem játssza tovább. Hátha az "én" meg a "tetete" újra meghozza a kedvét.
Tegnap este láttam először Maximot felállni bármiféle segítség nélkül. Az biztos, hogy hamarabb indult el mint ahogy felállt volna kapaszkodó nélkül. És most már tényleg lelövöm magam...

Lábemelés és bokakörzés

Az esti programunk vacsora után a fürdés, először én, aztán a fiúk a kádban. Ahogy sikerül Maximot kiszedni a vízből, beviszem a szobájába, mesét olvasunk, vagyis ő adogatja a könyveket, van, hogy végig hallgat egy-egy rövidebb történetet, van, hogy 1 perc után újabb könyvet vesz elő és persze minden hétnek megvan a maga kedvence. Aztán ha nagyon virgonc, akkor bebújik az asztal alá, vagy kipakol a dobozából, bár akkor élénkül fel, amikor Norbi megérkezik a fürdőszobából. Én meg nem győzöm mondani, hogy most már nyugodtabb szórakozás való a lefekvés előtt, de hiába, ha Maxim az apjával van, akkor bohóckodni kell. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de Norbi odatette Maxim talpát a sajátjához, ezt megismételte két este, azóta Maxim ülve rakosgatja a talpát a könyvére, amit olvasunk, vagy csak úgy a levegőbe. És mindig fürdés után, mezítláb. Azóta viszont bokakörzést is végez, a nap bármelyik szakaszában, és főleg, ha ül. Olyan szabályosan, mint gyógytornán.
Nagyon oda kell figyelnünk, mivel szórakoztatjuk, különösen az apjának, mert szinte mindent másolni akar. Norbi a kölesgolyót dobta fel a levegőbe, úgy, hogy a szájába essen vissza, Maxim rögtön utánozta, igaz, csak addig jutott, hogy felemelte a kezét és a háta mögé ejtette a golyót.

Utánfutó

Nem is akármilyen, kerékpár-utánfutó. Norbi már nézegeti egy ideje, de eddig drágán talált csak. Kaptunk egy tippet, hogy a német e-bayen lehet kapni olcsón, nem kellett többször mondani neki, pár nap múlva meg is rendelte. Kétszer ült benne Maxim, néhány percre, tetszett neki. Egyenlőre várjuk a jó időt.

Addig is bent gurulhat a saját kis autóján, a Bobby caron. Ha odafigyel, akkor már előre is halad vele szépen, tolatni már gyorsan tud. Néha veszélyes mutatványt akar végrehajtani, néhány hete felállt rá; szerencsére Norbi ott volt a közelében. Néha tolja, térdelve is, és képes begyorsulni vele.
Itt leszállás közben valamit magyaráz.

Sokszor olyan gyorsan szedi a lábát, hogy összegabalyodnak. A menőkéje általában este jön rá, napközben sokszor velünk akar sétálni, illetve főként az apjával, este azonban elindul és szobáról szobára jár.
Vasárnap délelőtt pedig a kertben bóklászott. Olyan édes, ahogy totyog.

Átaludt éjszakák - hetente egyszer-kétszer

Mikor Maxim kicsi volt és rosszul aludt, rengeteg könyvet, cikket olvastam erről. Bár már akkor gondoltam, hogy nem kell alvásközpontba mennünk - ami állítólag nagyon kemény -, de sokszor kérdezgettem, hogy miért a mi kisfiunk ilyen nyüzsgő, nemalvó gyerek? Ehhez jött aztán a Miért viseli meg Maximot minden egyes fog kibújása?
Most hogy dolgozom, még jobban szükségem van a nyugodt alvásra, és bár nem mindig, de még betegség, fogzás közepette is van egy-két nyugodtabb éjszakánk.
Szombaton délután egy vietnámi-német kollegám és felesége jött hozzánk. Maxim már délelőtt nyűgös volt, és délutánra is maradt az, este ráadásul vacsorázni sem akart; az volt az érzésünk, hogy félt tőlük egy kicsit, és ehhez jött a rossz közérzete. Norbinak egy fél órára ki is kellett mennie vele a nappaliból, hogy kicsit megnyugodjon. Mindezek után a legkevésbé vártuk, hogy jól aludjon, későn került ágyba, fel is ébredt 11 előtt, de aztán 11-től reggel 7-ig aludt. :-)
Vasárnap csak a déli alvása volt nyugodt, éjszaka sírdogált szegény, várjuk két szemfogát, egy alul és egy felül egy hete bújt ki.

Nevetés

Maxim pici kora óta mosolygós baba. Ezt vigyorrá alakítja bármelyik pillanatban, és most már nevetést is tud formálni belőle (itt most nem arra gondolok, amikor önkéntelenül kacag vagy épp önfeledten mosolyog, hanem mint a felnőttek, tudatosan nevet). Vasárnap este figyeltem fel rá, hozta valamelyik autós könyvét - engem a frász kerülget tőlük, mert mindig ugyanazokat adja vissza, és képes egymás után ötször is -, hogy meséljem megint, és ahogy kinyitottuk, nagy nevetésben tört ki a piros kisbuszt látva. Tegnap vacsora közben is megismételte a nevetős produkciót, kár, hogy nem vettük fel, mert szinte egyedül evett végig.
Tegnap délután mondták a bölcsiben, hogy egyedül eszi az ebédjét - gondolom, a második fogást, mert hiába sűrű a leves, lefolyik a kanaláról ahogy a szájához emeli -, így este mi is hagytuk önállóan kanalazni. Néha el kellett kapni egy-két lepottyanó gríz-adagot, de ügyesen és büszkén ürítette ki a tálját.
És egy kis reggeli ráadás: ma először nem sírt a bölcsiben, ahogy elmentem. Nagyon vigyorgott, meg láttam rajta, hogy menne be a szobába, kicsit görbült a szája, ahogy átadtam Rossannának, de a szakácsnéni megmentette a helyzetet, pont jött be, és mivel mindig bohóckodig a fiúkkal, így Maxim őt figyelte. Aztán integettünk és mentem.

Aaaapa!

Már 1-2 hete halljuk Maximtol, hogy apa, az elejen egyfolytában gyakorolta különböző hanglejtéssel, imádta, ha utánoztuk amint mondja aaaapa. A múlt héten éjszakai műszakban dolgozott Norbi és reggelente többször kereste Maxim az apját miközben mondogatta is hogy apa. Ez a hét második felére lecsengett, de a hétvégén megint apa volt a sztár.
Nem tudom, hogy véletlen egybeesés-e vagy tudatosan hívta velem együtt Norbit. Vittem pelenkát cserélni (sajnos még mindig nincs rendben az emésztése, és bár nem hasmenés, kezdek aggódni, hogy ez már nem a foga miatt van), bent álltunk a fürdőszobában, és mivel mindenét összekente, kiabáltam az apjának, hogy jöjjön. Többször is, mert nem hallotta: Szeki, gyere már légy szíves. Talán annyit tettem hozzá, hogy de jó, nem hall minket, erre ő is elkezdi kiabálni: Aaapa!
Azt is mondogatja néha, hogy Aanya, de sokkal kevesebbszer; és inkább olyan vészhelyzetszerűen, ha mondjuk kimegyek a szobából és fél, hogy nem jövök vissza.

Hosszú hétvége a nagyszülőkkel

Nem unatkoztunk a hétvégén. Szép idő volt, kevés esővel, napsütéssel. Az enyhe hőmérséklet kedvezett a baciknak, és a betegség-mentes októbert orrfolyással zártuk. Szombaton éjszaka érkeztek a szüleim. Ekkor már kijött a nátha Maximon, vasárnap köhögött is, de még jó kedéllyel járkált ide-oda a lakásban, élvezte, hogy egyedül lépeget. Hétfő délután még sétáltunk egy nagyot, találtunk egy kecskecsapatot, a kerítésnél oda jöttek hozzánk, Maximnak nagyon tetszett, visszafele is meg kellett állnunk. Mondogatta is, hogy eeeee.
Este azonban már nem evett, éjszaka belázasodott, fulldoklóan köhögött. Nem tudott elaludni rendesen. Kétszer inhaláltattuk, végül aludt valamennyit. Reggel elvonatoztam anyáékkal a városba a buszhoz, mert ők mentek haza. Késő délelőtt pedig irány az orvos, megvizsgálta, tiszta a tüdeje, kapott a köhögésre egy másik inhalálót (Flixotide), illetve székletfogót, mert a fogzás miatt minden evés után tele volt a pelenka. Ezért is gyengülhetett le, kedd reggel nem is bírta tartani magát. Aztán, hogy evett, kezdett élénkülni.
Amikor jobb passzban volt, játszott a nagyszülőkkel, a nagyapjától kapott egy gesztenyekecskét, eddig minden étkezésnél kellett vele játszani. Kíváncsi leszek, megismeri-e őket december végén.
Szerdán ment bölcsibe, az étvágya változó, kevesebbet köhög, de még nem az igazi.
Én viszont olyan fáradt vagyok, egy hete nagyon rosszul alszunk, remélem, hamar kijönnek a szemfogai és kilábal a náthából, jó lenne, ha megint csak egyszer ébredne.