Gipszlevét

Három és fél hét begipszelt lábbal elég hosszú idő. Hamar feltalálta magát Emili, sokat mászott, térden mászkált. Viszont az utolsó héten beszorult a lába a kanapénál, mikor fel akart mászni rá, és elég sokáig sírt, kezdtem megijedni, hogy vihetem péntek este az ügyeletre, de aztán másnapra már nem fájlalta a lábát. Viszont kezdett sokszor járni a gipszes lábával, amit ugye nem lehetett neki, ezután a kis baleset után azonban megint ultra óvatos lett és cipelhettük mindenhova. Borzasztó nehéz volt a gipsszel. (Mondjuk, most, hogy levették, két hét után megint nagyon nehéznek kezdem érezni, nőtt is, mert már 92 cm-t mértem, és szerintem 12 kg fölött van. Igen, tudom, valaki már másfél évesen ekkora, ő pedig mindjárt 3, de hála istennek nem volt soha nagy baba.) Szóval már nagyon vártuk, hogy lekerüljön a lábáról a gipsz, április 23-án kedden kora délután bementünk a kórházba. Hiába volt időpontunk, sorba kellett állnunk kétszer, majd a végén még egyszer egy papír miatt a biztosítónak. De ez semmi nem volt ahhoz képest, hogyan szedte le a nővér a lábáról a gipszet. Egy körfűrésszel. Szólt, hogy tegyem át Emilit a másik vizsgálóra a teremben, rakjam rá a fülvédőt, amit persze nem akart felvenni, így a kezemmel fogtam be a fülét, miközben üvöltött. A nővér jó erősen fogta a lábát, bedugott a gipszébe egy műanyag vonalzószerű sínt, ami védte Emili lábát, és már kezdte is a fűrészelést: két hosszú vágás a lábszárán, és két rövid a lábfején. Borzasztó volt, hallgatni, látni, fogni Emilit aki visított, mert fájt neki, mert felt. A sokktól hiába vártunk egy kicsit, hogy lenyugodjon, nem volt hajlandó labra állni. Az orvos annyit mondott, hogy ha estig nem áll labra, akkor jöjjünk vissza. Legyünk türelmesek, mert irtó furcsa érzés egyrészt a bőrnek, hogy levegőn van szabadon, másrészt a rögzített lábnak, hogy újból mozoghat. 2-3 nap után el kell kezdenie rendesen járni, a bicegés teljesen normális, és 1-2 hétig ne sportoljon, nagyon figyeljünk rá, nehogy elessen. Röntgen nem szükséges. Nagyon óvatosan, de elkezdett bicegni. Viszont gyakorlatilag nulla volt az egyensúlyérzéke, és csak támasszal, fal, bútorokba kapaszkodva ment. A bölcsiben is. Én péntek hajnalban Pestre mentem osztálytalálkozóra, és vasárnap reggel, mikor újból láttam Emilit, gyakorlatilag ugyanúgy járt, ahogy előtte: sántítva, bizonytalanul, és sokat esett még aznap is. Hétfőn kértem egy sürgősségi kontrollt, másnap már mentünk is a kórházba megint. Nem tudom, hogy ez az újabb kontroll adta a lökést Emilinek, mind fejben mind testileg, vagy csak egyszerűen egy teljes hétre volt szüksége, hogy újra kezdjen rendesen járni, de már a rendelőben, mikor néhány lépést tett, nem állt kifele a lábfeje, alig sántított. Az orvos megnyugtatott, hogy egy ilyen törés-gipsz után a teljes rehabilitáció 2-3 hónap, és egy hónapig szigorúan semmi sport, ugráló és társai, mert minimum ennyi idő kell, hogy felépüljön a csont és izomzatok. Az is normális, hogy kifele áll a lábfeje, mikor megy – megjegyzem, azóta nem tartja kifele a lábát járás közben -, ez hetekig is így maradhat. Nem javasolta a gyógytornát, mert látva milyen félénk Emili, ha a gyógytornász erőlteti a mozdulatot, Emili ellenáll, még akár újbóli törést is okozhat. Három hét múlva újra megnézi Emilit, ha szükségesnek tartjuk, egyébként pedig vigyázzunk rá, és hagyjuk mozogni, amennyit csak akar. Most ott tartunk, hogy már szalad, papucsban is. Picit még biceg, néha fájlalja a lábát, nyilván a sok mozgástól elfárad az izomzata. Viszont biztos, hogy nagyon törékennyé tette ez a baleset, nem csak testileg hanem lelkileg is. Most hétvégén hányós-hasmenéses vírussal küzdöttünk, amit láz is kísért, de szerencsére két egész nap után túl volt rajta. Csak a nátha maradt. Viszont az idő is borzasztó, egyik nap 20 fok, aztán másnap 10, majd még egy nap múlva havazik. És nem csak április volt ilyen, hanem a május eleje is.

Emili lábtörése

Március 30-án szombaton délben begipszelték Emili lábát, bő 3 hétre. Én annyira kába voltam aznap, hogy elég sokára fogtam fel, mit is jelent ez neki és nekünk.

1 nappal előtte, péntek reggel - majdnem 10 óra volt, - hívnak a bölcsiből, hogy Emili nem akar lábra állni és rettenetesen sír, még nem látták ilyennek. Azt mondták, hogy meglökték ugyan, de nem esett el, és nem értik miért nem áll lábra, és inkább menjek be érte. Megvártam a következő vonatot, és 11 előtt már ott is voltam. Aztán csak beszéltem az igazgatónővel, és végül megírtuk a jegyzőkönyvet a biztosításhoz. Ekkor már nem sírt Emili és bicegve lépegetett. A gondozónő is jött, aki ott volt a gyerekekkel, és látta, amint az egyik fiú meglöki a másikat, aki magával rántotta Emilit, Emili pedig popóra tottyant. Ezt látták legalábbis. És ezért nem is értették, miért a lábát fájlalja Emili. Szombaton aztán nagy nehezen el tudta mondani, hogy végülis akit meglöktek, Ethant, a lábára ült, és így törhetett el a lába. Kívülről nem látszott semmi, szóval először is haza vittem, hogy az ügyeletre vigyünk magunkkal kulacsot, ennivalót. Emili közben annyira sírt, hogy ő nem akar orvoshoz, kórházba menni, és bizonygatta, hogy már nem is fáj a lába és tud járni, hogy teljesen elbizonytalanodtam. Aztán csak elmentünk az ügyeletre, ahol az elsődleges vizsgálóban mondták, hogy minimum két óra a várakozás. Elmentünk a büfébe, Emili lépcsőzött, járkált, jó kedve volt, és miután jó egy óra alatt semmit nem haladt a sor, úgy döntöttem, hogy haza megyünk. Ha úgy látjuk, majd visszajövünk másnap. Estig nem is volt semmi, nem volt neki bedagadva sem. A bölcsiben a vádliját fájlalta, nekem a térdhajlatát mutatta este. Éjszaka viszont nem aludt, állandóan felsírt, a lábfejénél jegeltük is a boka részt. Reggel nem akart járni, úgyhogy 9-kor vissza mentünk az ügyeletre. Jóval kevesebben voltak, de még így is 1-re értünk haza. A sebész mikor megvizsgálta, mondta, hogy törést, repedést ilyen korban nem mindig mutat ki a röntgen, de mivel nem normális, hogy ennyire biceg, mindenképp rögzíteni fogja a lábát, készüljek fel. A legnagyobb meglepetésemre, teljesen jól viselte a vizsgálatot, a röntgennél nagyon ügyes volt, még egy apró ajándékot is választhatott. Addig nem sírt, amíg meg nem jelent az ápoló, hogy begipszelje a lábát. Előtte még ügyesen kiválasztotta a gipsz mintáját, azt is figyelmesen hallgatta, hogy bizony eltört a lábszárcsontja a bokájánál. A felvételen az látszik, hogy az egyenes csont egyik oldala kidudorodik. Viszont mikor elkezdte az ápoló a másik nővérrel gipszelni a lábát, akkor már üvöltött Emili. Nem is nagyon láttam, hogy csinálják, mert annyira szorosan ölelt magához szegénykém. Az ő lábát is szorosan fogták, hogy jó pozícióban rögzítsék, de ez a 10 perc borzasztó volt. Nyilván fájt is neki. Két napig fájdalomcsillapítót kapott. Szerencsére nagyon kedvesek voltak a kórházban, mondták, hogy jól tettem, hogy visszajöttünk, senki nem rótta fel, miért nem vártam ki tegnap a sort.
Az elején rosszul aludt Emili, ráadásul egyre csúnyábban köhögött, és végül hétfőn nem csupán otthon maradtam vele, hanem elvittem a gyerekorvoshoz, mert már Norbinak se tetszett a hurutos köhögése. Szerencsére "csak" vírusos torokgyulladás, de estére be is lázasodott, és a lába meg a láz miatt iszonyatosan aludt, és sokszor mintha félre beszélt volna. Végül reggelre lement a láza, és kedden már sokkal jobb kedve is volt, a bölcsinek is szóltam, hogy kedd helyett valószínű, szerdán megy Emili. Taknyosan, gipsszel, de bátran ment be. Mindig valamelyik gondozónál volt, figyeltek rá, a múlt héten 3 napot ment így, és szerencsére minden rendben volt.
Sőt, pénteken délután a fiúkkal mentem érte, mert tojáskeresést szerveztek, sütivel, üdítővel várták a családokat, aztán valamikor 5 körül az udvaron megkerestük az elrejtett tojásokat. Maximot közben elvitte Norbi karatéra, de Robin maradni akart, ő rettenetesen élvezte a vadászatot. Szerencsére ezután kezdődött az iskolákban a tavaszi szünet, és anyósomék egész hétre jöttek, így Emilinek sem kellett bölcsibe mennie.
Addigra ugyan már egészen belejött a mászásba, popón csúszásba. Járni ugyanis nem járhat, gyakorlatilag tilos a törött lábára állni, viszont ilyen idős korban ezt lehetetlen megtiltani, így ha ő maga tesz néhány lépést, az nem gond, de nem kérhetjük meg, hogy jöjjön oda hozzánk, vagy menjen ki pisilni. Mindenhova kézben kell vinni vagy babakocsiba ültetni. Az első két nap után a bal karomban lett izomlázam, szinte begyulladt az izmom, aztán a jobban, hiába csak 12 kiló, a gipsze is elég nehéz. Mire leveszik a lábát, jó kis bicepszem, tricepszem lesz :) No meg addigra beáll a derekam is.
Az első héten nagyon látszott rajta este, hogy nem tudja levezetni az energiáját, így mindig volt egy nehezebb óra, de ezen a héten, hogy mindig foglalkozott vele valaki, meg egész jól hozzá szokott hogy mozgássérülten közlekedik, már szinte nincs is nagy cirkusz.
A gipszet víz sem érheti, nem fürödhet, a kórházban mosdószivacsos áttörlést javasoltak. Végül Margóval kitaláltuk, hogy beültetjük a kagylóba, így kilóg a lába, mikor meg kiemeljük, Emili felemeli a lábát az egyikőnk segítségével. Ez már így egész jó, de gipszes lába azért kezd szagosodni. Napközben csúszásgátló zoknival védjük a gipszet, illetve ha hideg van, akkor melegíti is a lábát. Az egyensúlyérzéke elég rossz lett így, remélem, nem sérül meg máshol.

Jó nagy szívás a begipszelt láb, akkor is ha ő egy nyugisabb gyerek, nem kívánom senkinek, ebben az életkorban ez kész szenvedés. Az is hihetetlen, hogy pont ő járt így, és nem a fiúk, akik sokkal veszélyesebbek voltak ebben a korban.

Íme a kis törött lábú hősünk:

Becsengettek

Maxim 3-ik osztályos lett. Itt Luxemburgban az a gyakorlat, hogy ha az adott évfolyamon egy osztálynál több van az előző évben, akkor összekeverik az osztályokat, vagyis nem megy végig az elsőben indult osztály. 3-ban tanárt is váltanak. Szerencsére Maxim a barátaival maradt, illetve egyik barátja is az ő osztályába került a másikból, és ráadásul azt a tanárnénit kapta akit szeretett volna. Giovy tanítónéniről beszéltek állandóan, mert Mex barátjának két testvére is nála volt, és állítólag nagyon jó tanár; szigorú de szerették a gyerekek és erős alapot biztosít az utolsó két évre. Meglátjuk, nekem a másik osztály tanító nénije is szimpatikus, ráadásul ő Robin egyik ovis- és most osztálytársának az anyukája. Már volt szülői is, van órarendjük, de annak nagy része a heti tervből áll (Wochenplang), ami elektronikusan is elérhető. Ennek lényege, hogy a fő tárgyakat hetente ütemezik, és valamelyest személyre is szabják. Van egy alaptananyag, mindenféle feladatokkal, és ezt kell a gyerekeknek egy hét alatt befejezni. Ha valaki nem készül el, annak van 4 napja otthon befejezni. Ez van matekból, németből és franciából, vannak szóbeli és írásbeli feladatok. Néhány hetente közös órájuk van a negyedikesekkel, ahol kiscsoportban dolgoznak együtt. Majd látjuk, elég bonyolultnak hangzik, de ha kialakul a rendszer, akkor így elég jól lehet követni, ki hol tart, ki mit tud, miből van szüksége több gyakorlásra vagy hogy miből kaphat plusz feladatot.

Robin félt az iskolától. Lehet, hogy mi voltunk kevésbé izgatottak mint Maximnál, lehet, mert ismertük a tanító bácsiját, na meg persze ő teljesen más mint Maxim, és bár mondta, hogy nem akar már oviba menni, de egyszerűen nem tudja, milyen az iskola és tart tőle. Én ezen az első hétfőn az orvoshoz mentem, nem dolgozni, de nem hallottam a telefonom. Norbi a bevásárlókörútjáról délben Robinnal tért haza. Kiderült, hogy tízórai után Robin rosszul lett, hányingere volt, és telefonáltak nekünk, hogy menjünk érte. Azt tudtuk, hogy rosszul aludt, mert a nátha Emili, én, Maxim után Robinon jött ki az iskola-kezdés előtti hétvégén, és nagyon be volt dugulva az orra, jött is éjszaka, hogy nem tud aludni, szóval eleve nem volt túl friss, és aztán úgy tűnt, hogy ez, meg az izgatottság miatt felfordult a gyomra. Főztem neki gyors egy kis rizst ebédre, cicázott, evett abonettet is, és miután úgy láttuk, hogy jól van, megkérdeztük, vissza menne-e délután, hogy ne maradjon ki az ismerkedésből első nap. Már vette is a kabátját, hogy azonnal induljunk az iskolába. Beszéltem a tanítóbácsijával is, mondta Robinnak, hogy tőle ugyan nem kell félnie, csak tisztelnie kell, ez luxemburgiul jobban hangzik, és Robin már rohant is játszani a többiekhez. Hát, megkönnyebbültünk, végül így jött ki rajta az iskolakezdési drukk. Már egész sok házit kaptak a 3. héten, egyelőre szépen csinálgatja őket, a héten már német szavakat is kellett tanulnunk. Eddig csak smile-ikat kapott, minden nap értékelik, hogyan viselkedtek a gyerekek. Meglátjuk, mennyire fárad el a szünetig. Csak ne legyen sokat beteg…

Emili Hollandia után rögtön kezdte a bölcsit. Az első hét egész jól ment, de a 2. héten minden reggel sírt. Szerencsére a kis barátnője is járt már, és napközben minden rendben ment. Hála az égnek, nagyon jól eszik bent a bölcsiben, délután nincs kiéhezve ahogy haza érünk, ez óriási megkönnyebbülés és könnyebbség. Hát, a taknyossága jön-megy, majd az oviban jobb lesz, ezt a telet kell valahogy túlélnünk, minél kevesebb antibiotikummal. Szegénykém már annyira unja az orrtisztítást, orrfújást, hogy ha nincs kedve, gyakorlatilag elszalad előlünk, pedig tud már orrot fújni, ki tudja magának mosni, de én is érzem, hogy több hét után már nekem magamnak is elegem van az orrfújásból, orrmosásból.

Kánikula Békéscsabán

Csütörtök délután mire Csabára érkeztünk, Robin belázasodott. 30 fokban elég nehéz lázat csillapítani, de szerencsére nem volt túl magas láza, és inkább kapott borogatást, meg pihent, feküdt egész délután és este. Így másnapra kialudta a betegséget és senki nem is kapta el tőle.

A gyerekek rengeteget cicáztak, kutyáztak, a nyulat, tyúkokat minden nap megnézte Emili.

Liával is sokat játszottak a gyerekek, Szabi még kicsi a közös játékhoz, de izgatottan nézte a többieket.

Szombat délután Norbi és Tata a fiúkkal motor-showra ment, az egyik haverja megmutatta nekik a kombájnokat, ahova beülhettek a fiúk. A show is tetszett nekik, csak irtó meleg volt.

Kedden mentünk át Nagyiékhoz, a hőség kitartott ott is. Késő délutánonként Nagyival és Popival  bebicikliztünk a városba fagyizni, szőkőkutazni. Az árnyas játszóterek is tetszettek a fiúknak.

Pénteken eljött Gabi unokatesóm a lányával, Jázminnal. Találtak közös témát, játékot, viszont délben megérkezett Viktor unokatesóm a párjával, Lillával, és hát Maxim egész héten erre várt: Viktor elhozta a Softball puskáját, amit ki is próbáltak délután. Jázmin nem szereti a fegyvereket, így megbeszéltük, hogy majd csak később fogják elővenni a puskát. Őket nem zavarta a hőség, lőni akartak. Robin (is) nagyon jól célzott, szuper ajándék volt ez a fiúknak.

Emili ugye nem akart délutánonként aludni, így Mamánál és Nagyinál babakocsiban sikerült elaltatni. Mikor Viktorék itt voltak, akkor ez kimaradt, és 5-kor azt vettük észre, hogy felmászott a kanapéra és úgy maradt. Feltolt popóval aludt. A sok vendég és meleg miatt volt fáradt szegény.

Vasárnap kora reggel indultunk vissza Capellenbe, hát borzasztó hosszú ez az út autóval és gyerekekkel.

Képeink

Maxim gyomorhurutjai

Nem túl kellemes téma, de aggaszt minket, hogy Maxim két hónapon belül harmadjára kap el hányós-hasmenéses vírust. Valamikor március közepén a reggeli készülődés közepette hányt, két hete két reggel is hasmenése volt, nem is ment iskolába. Most csütörtökön pedig kora reggel felébredt elment vécére, nagyon fájt a hasa, mire én Emilivel felkeltem, ő már szegény túl volt az első hányáson is. De nem lett jobban, egyre jobban fájt a hasa és sokszor hányt, már nem is ételt. Norbi végül 10-kor bevitte az ügyeletre, mert ez itt ünnepnap volt, és mi a szokásos sportnapra terveztünk kimenni. Persze sokan voltak az ügyeleten, balesetesek is, szóval ők 2 után értek haza, azzal, hogy vírus, sok gyerek elkapta. Elektrolitos folyadékot kell iszogatnia, jobb esetben nem hányt rögtön utána, majd elmúlik a hasfájás is. Úgy tűnik, ez olyan durva vírus volt, hogy napokig komoly alhasi fájdalmakat okozott Maximnak. Két napig fájdalomcsillapítóval tudott felkelni. Az evéssel, ivással nem volt gond, de még vasárnap is panaszkodott Maxim, óvatosan mozgott, a hasát pedig alig lehetett megnyomkodni. Most hétfőn Norbi elvitte dokihoz, azt mondta, hogy ez még a vírus hatása, nem talált semmi rendelleneset. Egyen sok gyümölcsöt, zöldséget, rostosat, hogy jó legyen az emésztése, igyon sokat és ne egyen sok édességet. Ő aztán tényleg alig eszik édességet, és sok gyümölcsöt, zöldséget is eszik. Van, hogy újra tölti a kulacsát, és a napköziben is bármikor ihat. Azért majd még jobban odafigyelünk. Reméljük, egész évre letudta ezeket a vírusokat.

Emili 2 éves

Nem terveztünk nagy ünnepséget Emilinek, csak ötösben ünnepeltünk. Még szerencse, hiszen Maxim sem volt jól, Emili pedig épp a szülinapja előtti este belázasodott. Szerencsére a láz ellenére egész jó formában volt, eszegetett is, sőt, jól ebédelt. Aztán kezdett felmenni a láza, és a szokásos alvásmacerát elhagyva nagyon könnyen elaludt. Szegénykém lázas volt, de a tortára, ajándékra felcsillant a szeme ébredés után, így elfújta a gyertyákat, elsőre mind a kettőt, aztán a fiúk be-besegítettek neki. Kapott néhány apróságot, de már játszani nem maradt ereje. Így hétfőn a bölcsibe sem vitt tortát, Norbi orvoshoz vitte helyette. Torokgyulladás, egyelőre semmi különös, viszont még mindig nem kapta meg az utolsó ismétlő oltását. Remélem, egy hónap múlva végre azon is túl leszünk. 

A többi kép itt

Emili - május

Emili egy mini-dumagép. Úgy mint Robin, sokat hablatyol, rengeteget beszél, és a sok érthetetlen szó között mindig van néhány értelmes is. Sok szót mond luxemburgiul is, nekünk is van amit úgy mond. Reggel köszön, hogy Szia apa, szia obin, szia maxim, sőt már azt mondogatta, hogy moyen. Nagyon sokszor "telefonál", amúgy távirányítóval, szappannal, szinte bármivel, és mintha egy igazi felnőttet látnék, úgy imitálja a beszélgetést. A múltkor Norbi arra lett figyelmes, hogy Emili telefonálás közben azt mondja: meszi boku, adi (merci beaucoup, aiddi=köszönöm szépen, viszlát), csakhogy franciául. Valszínű a bölcsiben is sokat figyel és megtanulta. Sok gyerek nevét emlegeti, a gondozók közül mindig Lilit, aki beszoktatta. Ő sajnos nincs többet, mert kismama lett, nagy kár, remélem, valaki nagyon kedves lesz helyette. Rengeteget énekel, van, hogy csak úgy magában, és közben játszik, van, hogy szavakat ismétel és azt énekelgeti. Érdemes lesz figyelnünk, milyen hallása lesz, zenei érzéke, mert látványosan jobb mint a fiúké.
Olyan, mintha sokkal jobban utánozna minket, a szokásainkat. Már most affektál. Ha leejt valamit, már nem egyszer mondta, hogy basszusz, sőt, baszusz kúc (basszuskulcs). A babáját vagy babáit szokta lefektetni, kiabál rájuk, hogy hagyják abba (hal op, luxiul). Anyáéktól kapott 3 pónit, azokat fésülgeti. Imádja nézni az állatokat, madarakat, de amúgy mindentől fél. Még a hangyától is. Minden bogarat darázsnak vagy póknak hív. Nagyon jó a memóriája. Kb. egy hónapja a kertben sétált a szomszéd macskája, nem tudtuk megsimogatni, de felült a házuk ablakába és nyávogott hogy engedjék be. Aztán bentről a két nagy kutya elkergette a cicát. Ezt a sztorit most többször emlegette. 

Az állatok még hagyján, de fél a robotfűnyírótól, minden új dologtól. Norbi nemrég szerelte a rotakapát, akkorát ugrott mikor Norbi beindította... Ja, Norbi motorjától is fél.

Bölcsiben jobban eszik, itthon is több mindent megeszik ha van kedve. Szerencsére nem csak a cukor és süti csúszik, hanem a gyümölcs és zöldség is. Van, hogy párolt zöldséget eszik ebédre és vacsorára. Egy ideig csak rizst és kukoricás vagy borsós csirkemellet evett, aztán ezeket egyáltalán nem, halrudat vagy rántott husit evett zöldségekkel, brokkolival, karfiollal, répával. A krémleveseket mindig megeszi. A szünet óta a bölcsiben egész sok mindenből eszik, és ma csoda történt, mert marhapörköltet evett galuskával. Tudni kell, hogy tésztát nem eszik, már nagyon pépesítve sem eszi meg a bolonyait, szóval, csak hüledeztem, hogy mit töm magába. Ja, és fűszeres volt a pörkölt. Most látszik is rajta, hogy jobb kondiban van, még az arca is kerekebb lett.

A fiúkhoz egyre jobban ragaszkodik, de azért tudnak csúnyán viselkedni egymással. Azt nem igazán tolerálják, hogy Emilinek mindig az kell, amit náluk lát. De ha akarnak, akkor eljátszanak vele.

Kb két hete az esti szopit is elhagytuk, elég lassan ment Emilinél, nagyon ragaszkodott ehhez is. Nála mindenhez több idő kell. Ja, nem, az édességtől pl nem fél :)

 

Húsvéti szünet

A fiúk annyira várták a tojáskeresést, hogy vasárnap, miután elállt az eső, megkezdték a vadászatot. Előtte Maxim világosan közölte, hogy nincs húsvéti nyuszi, mi rejtjük el a tojást, majd Robin hozzá tette, hogy az csak egy ember beöltözve. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire rá volt cuppanva a kistojásokra Emili, végül nem habzsolták be Robinnal, és Robin sem könyörgött értük, két nap után el is felejtették. A fiúknak tényleg a keresés volt a lényeg.

Húsvét hétfőn a tengerisós orrspray-ükkel meglocsoltak, Maxim ötlete volt, nem bírt magával. Aztán 3 napot mentek napközibe. Persze nem akartak, dünnyögtek rendesen, de végül jól érezték magukat. Robinnal ott volt az egyik barátja, Maxim meg játszott a nagyokkal vagy éppen Robinnal, mivel kevés gyerek volt. Csütörtök délután pedig rovarkiállításra mentek, idegenvezetéssel, nagyon tetszett nekik, és Robin is örülhetett, mert ő is ehetett fagyit. Péntekre több mindent terveztünk, de végül nem lett belőlük semmi, mert Emili belázasodott. 

Vasárnap már jól volt, de mire Nagyiék megérkeztek délután, megint kezdett rosszul lenni. Hétfőn elvittem egy helyettes orvoshoz, és megint fülgyulladása volt. A doki azt mondta, talán az előzőből maradt valami, nem volt jó vagy elég erős az antibiotikum, úgyhogy egy másikat írt fel, és 10 napig kellett szednie. Én kedd délelőttre szabit vettem ki, mert akkor még nem volt túl jó állapotban Emili, de szerdán egész nap, és pénteken fél napot otthon maradt a fiúkkal és Nagyiékkal. Popival sokat sétáltak a kertben, hintáztak, ugrálóztak, öten voltak biciklizni, boltban. Szerencsére egy napot kivéve, kellemes tavaszi idő volt. Csütörtök délután amíg Emili aludt és én dolgoztam otthonról, a fiúk elmentek Nagyiékkal a pillangóházba. Hamar megjárták, de tetszett nekik. Robin meg akarta venni az egész szuvenírshopot, és pár napig valami denevér állatka után ácsingózott, de most talán elfelejtette. Nagyi és Popi szombat reggel indultak vissza. Elég rendesen megpakoltuk az autójukat, mert Krisztiéknek vittek egy halom babacuccot, június végére várják a kislányukat.

További képek itt

Tavasz van és havazik. Betegségek és fogas dolgok

Itthon vagyok Emilivel, mert beteg. Bár már jól van, de hátha így kibírja húsvétig. A múlt héten ugyanis Robin volt lázas egy napot, de ő kialudta, és már másnap ment is moziba. Emili is belázasodott két nap múlva, el kellett hoznom a bölcsiből szegényt. Viszont Maximot fogorvoshoz kellett vinnem, így a három gyerekkel ebéd után elmentem a fogorvoshoz. Azt hittem, csak a láz miatt van rossz állapotban Emili, de mire Maxim következett a dokinál, addigra Emili sikeresen lehányta magát, engem és Robint is a váróban. Le a kalappal Maxim előtt, ugyanis bement egyedül a rendelőbe. Szóltam az asszisztensnek, hogy luxemburgiul beszél, és hihetetlen ügyes volt. Ennél a dokinál még nem voltunk, a gyerekek fogorvosa küldött tovább minket, hogy megnézzék Maxim ferde fogát, illetve van egy másik foga is, ami kérdéses, hogy jó helyen nő-e. Szóval amíg mi takarítottuk a várót, addig Maximot megvizsgálta a fogorvos, szépen átbeszéltek mindent, majd aztán én is bementem a rendelőbe a beteg Emilivel a kezemben. Állkapocs-korrekciót javasolt, hogy a harapását korrigálják, illetve ha Maxim akarja, akkor a fogát is valamennyire be lehet fordítani a helyére, de később így is úgy is kell majd neki fogszabályzó. Az egyetlen probléma a ferde fogával, hogy sérülékenyebb, és hát a karate meg egyébként is egy sima esés miatt is kitörhet az a foga. Amúgy Maxim nagyon előre van a fogcserében, az egyik foga, a szemfog melletti, ami már mozog, többször kezelték is, hamarosan ki fog esni, de ez 11 éves kor körül szokott cserélődni. Szóval az ő esetében relatív, hogy mikor lesz majd teljes fogszabályzója.
A fogorvosnő azt mondta, hogy Maxim már elég nagy ahhoz, hogy eldöntse, mit akar, ő pedig szeretné, ha mindkét kezelést megcsinálnánk. Április elején megyünk mintavételre, aztán várnunk kell a betegbiztosító jóváhagyására, hogy elkezdhessük a kezeléseket. 

Visszatérve Emilire, őt még akkor délután elvittem orvoshoz, de semmi különöset nem talált nála: kicsit piros a füle, kicsit piros a torka. Borzasztó állapotban volt még két napig, ráadásul én is lebetegettem és elvileg pihentem volna. Vasárnapra ő is és én is jobban voltunk, így hétfőn vittem bölcsibe, bár iszonyatosan dugult volt az orra, és borzasztóan aludt. Hétfő délután viszont megint belázasodott. Kedden irány a gyerekorvos, és még nem volt fülgyulladása, de annyira nem kapott levegőt és olyan pirosnak találta a füleit a doki, hogy végül csak felírta az antibiotikumot. 

Holnap megy bölcsibe, én meg dolgozni, aztán csak megérkezik a tavasz és egy kis napsütés. 

Mert ez az össze-vissza idő nagyon megterhelő, már el akartam rakni a téli cuccokat, de még jó, hogy nem kezdtem őket kimosni. Majd húsvét után...

Tonhalkonzerv-sztori

Emili 21 hónapos. Nagyon cuki tud lenni, figyelmes, kedves, de azért be is vadul időnként: elkezd csapkodni vagy dobálni a dolgait. 

Végre Robinnak is kimondja a nevét, igaz csak annyit bír kiejteni, hogy obi. Maxim pedig maszi vagy maci. Sok mindent mond utánunk, sok dolognak már tudja a nevét, de néha nehéz kitalálni, hogy azt mondja, hogy kész vagy éppen a székre gondol, amit szintén késznek mond. Ugyanígy a kupak is puka. A félénksége miatt szerintem nem mer mindent kimondani, ugyanakkor néhány dolgot luxemburgiul mond, pl. ápel=alma, vagy Addi=viszlát. 

Kés villa helyett, kanál-villával eszi a másodikat, és kéri is a vilát. Elég borzasztóan eszik, kenyeret továbbra is csak a boltban vagy boltból hazafele eszi meg, itthon szinte soha, a főtt ételekből is alig eszik meg valamit. A bölcsiben is ha ebédre megeszi a levesét és esetleg belekóstol a másodikba, az már szuper. Szerencsére a gyümölcsöt ott is és itthon is eszi. 

És a bölcsiben már jól érzi magát, nem kell állandóan felvenni, szépen elbabrál, imádja, ha elmennek az iskola napközijébe vagy ha valamit főznek. Nagyon büszke az alkotásaira amiket haza hoz, nem lehet őket kirakni, mert ha meglátja őket, azonnal kéri, hogy adjam a kezébe. 

Vettünk neki egy bilit, mert a fiúk folyton együtt járnak vécére, és ha ő is rá akart ülni a bilire, nem volt helye. Már többször belepisilt és kakilt, illetve a bölcsiben is belekakilt a kisvécébe. De van, hogy egyáltalán nem szól, hogy kakált, mert éppen játszik valamit. Sőt, már kétszer a fürdőkádban is kakált, szóval még messze van a szobatisztaság. 

Ha nem beteg, egész jól alszik, már volt, hogy egymás után több éjszakát is végig aludt; heti átlagban 3-4 éjszakát alszik végig, ez nagyon jónak számít. 

Már olyan összetett utasításokat is megért, hogy "Maxim ágyánál van zsepi, menj és fújd ki az orrod" - igaz utána hosszú időre elfoglalta magát a zsepikkel és a fél dobozt elpocsékolta, de addig el tudtam pakolni a megszáradt ruhákat. 

Januárban beteg volt, hörghuruttal, aztán a fiúk is betaknyosodtak. Sajnos a bölcsis vírusokat mindig bekapja, a második nagy hullámból sem maradt ki, torokgyulladás, láz, és piros volt a füle. Úgy tűnt, egy-két nap alatt túl van rajta, de aztán két borzasztó éjszaka után mégis elvittem az ügyeletre, miután a gyerekorvos csak probiotikumot javasolt, és kiderült, begyulladt a füle. Emili ugyanis visított éjszaka, de a második alkalommal a fenekét mutogatta, hogy ott fáj. Én már mindenre gondoltam, azért is vittem be a kórházba, hogy majd ott megvizsgálják, de aztán "csak" antibiotikum kellett neki. Amúgy Robin is elkapta ezt a vírust, mert fél napra ő is kidőlt. Ez pont a szünet elején volt, mamáék már megérkeztek ekkor, így ő ápolta Robint, meg Emilivel is fél napot ők voltak. 

A reggeleket leszámítva Emili is szuperul eljátszott Mamával és Tatával, a nevüket szépen mondogatta is. Sok hó is esett, és most nem olvadt el azonnal, így a fiúk többször voltak kint és havaztak, Tatával hógolyoztak. 

Következzen a tonhalkonzerv sztorija. Az egyik nap a boltból haza érve nem volt időm kipakolni mindent, dolgoztam délután otthonról, aztán meg rohantam a gyerekekért. Később Emili látva a két teli szatyrot, elkezdett kipakolni belőlük. Már csak azt láttam, hogy nyitja a gyerekzáras szekrényt, és próbálja berakni a kartonba összecsomagolt halkonzerveket. Egy ideje nem is volt otthon ilyen konzerv, és túl sokat nem kotorászhat ebben a szekrényben, ő nem is eszik ilyet, de mégis tudta, hova kell raknia. 

Olyan is volt, hogy hajtogattam a ruhákat, ő meg az összes kistörölközőt a helyére vitte a fürdőszobába, anélkül, hogy bármit is kértem volna tőle.

Téli szünet és karácsony

Már nagyon vártuk a szünetet: miután mindenki beteg volt, és végre mindenki jobban lett, megérkeztek Nagyié. Hétfőn és kedden a fiúkkal ők maradtak otthon, Emilivel szerdán kezdtük a szabadságot. Nagyiék meghozták a várva várt Ninjago sárkányszörnyeket, úgyhogy most egy időre kilegózták magukat a fiúk. Robin már kevésbé volt lelkes az összerakásban mint a mikulásos sárkánynál, szerencsére Popi sokat segített neki. 

Emili egy nap alatt megbarátkozott a nagyszülőkkel, sokat játszott velük, fürdették, igaz reggelente nehezebben indult a napja, de ez többnyire nagyszülők nélkül is így van. Ő kapott egy gülü szemű cuki zsiráfot, na erre Robin is rácuppant, úgyhogy ment a veszekedés két napig, még a sárkányát sem találta olyan érdekesnek. Nagyi hozott bejglit, sütiket, töltött káposztát, szaloncukrot, ezekkel már nem volt gondom karácsonykor. 5 napot maradtak, szerda délután vittük ki őket a buszhoz.

Csütörtöktől Norbi is itthon volt már, és egyelőre erre a munkahelyére nem is megy többet, felmondott. Eredetileg fizetés nélküli szabit kért, de nem akarták megadni januártól, ő viszont nem akart tovább várni, mert vagy most vált, vagy ugyanabban a pozícióban marad, több műszakban.  Egy programozói képzést kezd el januárban, izgultunk, hogy sikerül-e helyet kapnia, mert úgy tűnt, nem jön össze, és kereshet valamilyen online képzést. Április végéig oda fog járni, és ha minden jól megy, ezzel tud is majd munkát találni.

Itthon töltöttük a karácsonyt, a fiúk pár napig ki sem akartak menni a házból. Igaz, vagy esett az eső, vagy hideg volt, de aztán elmentünk korcsolyázni. Először mind az öten, Norbi Emilivel sétálgatott, mi meg a fiúkkal gyakoroltunk. Másnap csak én mentem Maximmal és Robinnal, kezdtek belejönni. Robin első nap meg sem tudott állni a jégen, másodjára pedig már fel is állt segítség nélkül. De aztán nem volt kedve menni, kár, mert a mameri polgármesteri hivatal udvarát öntötték ki jéggel, ingyen volt a korcsolyabérlés is. Sebaj, már tavaly is volt, szerintem lesz a következő szünetben is. 

Uszodába nem mentünk, így kisebb volt az esélye, hogy bármit elkapunk, és végre rendben van Robin füle, már a tubus helye is begyógyult, és még folyadékot sem talált egyik fülében sem a fül-orr-gégész, pedig előtte ő is beteg volt és fájlalta a fülét.

Karácsonyi képeink

Korcsolyázás

Az idei mikulás

December 6-a idén szerdára esett, én vettem ki szabit, hogy itthon maradjunk a gyerekekkel, akik izgatottan várták a mikulást, vagyis az ajándékokat. Maxim ősz óta mondogatja, hogy nincs is mikulás, mi vesszük az ajándékot nekik. Egyszer-egyszer sikerült elbizonytalanítanom ilyesmivel, hogy ha nincs mikulás, akkor bizony nem is lesz ajándék, vagy hogy az van, amiben hiszünk. 

Aztán kértem, hogy mindegy, mit gondol, de Robinnak ne mondjon semmit. 

Egyik este ismét ez volt a téma, és Robin olyan édes volt, mikor Maximnak azt felelte:

- De a szakálla igazi, láttam, hogy a hosszú szakálla igazi volt!

Maxim olyat is mondott, hogy akkor ő kiteszi a bejárati ajtónkhoz a kamerát, a teraszhoz meg csapdát állít, és akkor kiderül, ki teszi oda az ajándékot. De különben is, tuti, nem a kéményen jön be, hiába is találgatok, illetve, hogy lehetetlen egy vagy akár néhány embernek is mindenhova ajándékot vinni, repülő szán meg rénszarvasok aztán pláne nincsenek. Robin mondta, hogy hát megveszi a mikulás a boltban a játékokat, nem ő készíti őket. Szóval körüljártuk a témát alaposan, de kedd este mindenki szó nélkül a teraszajtóhoz vitte a csizmáját. Azt hiszem, Maxim is hinni akart még benne, mert azóta sem mondta, hogy tudom, ti voltatok, nem a mikulás.

Egész korán keltek, így Norbi megvárta az ajándékbontást. Mindenki örült és elégedett volt, én viszont türelmetlen mert Emili már előző este belázasodott, Robinnak meg fájdogált a füle néhány napja, így délután a két kisebbel gyerekorvoshoz mentünk. Vírusos torokgyulladás, csak Emili lázas volt, Robin meg simán taknyos, illetve mindkettőnek gyanús volt a füle, de Robinnak csepegtettünk már eleve, Emilinek meg próbáltuk elkerülni az antibiotikumot.

Maxim egy lego hajót kapott, Robin egy lego sárkányt és egy kísérletezős szettet, ő ugyanis imád öntögetni, kutyulni. Robinnak segítettem kirakni a legot, Emilivel és ebédkészítéssel együtt is sikerült kiraknunk. Maxim nem bírt leállni a hajó összerakásával, egyedül minél hamarabb ki akarta rakni, végül másnap estére kész is lett neki. Sajnos egy napot sem bírt ki egészben a remekmű, Robin péntek este véletlenül ráesett, legurult a kanapéról és pont a hajóra esett. Maxim dührohamot kapott.

Az apja megígérte neki, hogy bármeddig is tart, együtt kirakják még ma este. Már elmúlt tíz óra, és még mindig rakják a ninjago hajót...

Képek itt

Robin újabb fülműtéje

Ezúttal a tubust vették ki a jobb füléből. A balból elég hamar, még márciusban kiesett neki, a másik fülében viszont bent ragadt. Olyannyira, hogy valószínű maga a kis cső okozta az állandó fülgyulladást, a nyaralás után gyakorlatilag kéthetente előjött neki. A doktornő megpróbálta többször kivenni, de nem mozdult, így november 20-ára kaptunk időpontot a beavatkozásra, ami teljes altatás alatt zajlott. Szóval megint megbeszélés az altatóorvossal, majd a műtét előtt egy utolsó kontroll, és igen, akkor is gyulladt volt a füle, csak már előtte napokig csepegtettünk neki bele, így az orvos már nem találta túl vészesnek, a másik füle meg épnek tűnt. A műtét után a doktor mondta, hogy a tubus nélküli fülében találtak folyadékot, amit leszívtak, így most az is rendben van, a tubust kivették, ami magától soha nem esett volna ki, és az a füle gyógyult volt. A lényeg, hogy nagyon gyors volt a műtét, könnyebben ment az ébredezés is mint eddig, de már reggel fél 7-kor a kórházi szobában voltunk, és este 5-kor kaptuk meg a papírokat, szóval hosszú nap volt.

Ráadásul a hétvégénket elég rendesen tönkre tette egy hasmenéses-hányós vírus, és valami csoda, hogy Robin ebből kimaradt! Tuti, nem műtötték volna meg. 

Pénteken a bölcsiben a fél csoport hiányzott emiatt a vírus miatt, délután mondták, de mivel Emili egy hete már túlesett egy ilyen víruson, reménykedtem, hogy ez ugyanaz. Hát nem, mert alig evett Emili, viszont szombaton volt egy kis hasmenése, és naná hogy éjszaka hányt. De ezúttal fel sem ébredt előtte, mint egy hete, hogy akkor legalább a pizsamánkon és egy takarón kívül minden megúszta a mosást, most szegénykém az ágyában hányt és én is elég sokára hallottam meg. Reggelre már jól volt, mindent akart enni. Maxim viszont rosszul lett, délutánra jött ki rajta. Éjszaka pedig Norbi következett, ő be sem tudta volna vinni Robint a kórházba. Én viszont már a második éjszaka volt, hogy alig aludtam, izgultam a műtét miatt is biztos, a kórházban időztem egy kicsit a vécén. Még szerencse, hogy saját szobát kaptunk saját fürdőszobával. Nekem utána csak a hasam fájtt, de olyan hulla voltam, szerencse, hogy kedden Robinnal még otthon maradtam, és hogy Norbi is még otthon lábadozott, így szerdára már egész összeszedtük magunkat. 

Maxim végül hétfőn, mikor Robint műtötték, Norbival otthon maradt, jobbnak láttuk, ha pihen, még mielőtt valami újabb vírusborzalmat összeszed. Most két nap alatt akarja bepótolni a kihagyott iskolai napját, meg megcsinálni az összes háziját. Nem akar lemaradni.

Robin egyébként július óta tejmentes étrenden van, vagy legalábbis megpróbáljuk kiiktatni a tejtermékeket és a szóját a gyerekorvos javaslatára, amit a fül-orr-gégész is támogatott. Az a baj, hogy nagyon nehéz, főleg, mióta dolgozom. Ha itthon uzsonnáznak, olyan éhesek, de minden péksütiben van tej. Minden étel amit imád, sajtos. Persze vannak alternatívák, de már nagyon várom, hogy túllegyünk ezen a "füles nyavalyán". Néha nagyon elhivatott, és megállja, hogy ne egyen, de sokszor jobb ha nem is teszek az asztalra sajtot vagy olyat amiben tej van. 

A kórházban fagyit és joghurtot hoztak neki és kapásból kérdezte a nővértől, hogy van-e benne tej, mert ő nem ehet. Furcsán nézett rám a nővér, de aztán elmagyaráztam, miről is van szó, és hogy a mai nap kivétel. Robin pedig boldogan kanalazta a fagyiját és a joghurtot. Nyáron itthon csak tejmentes jégkrémet evett, nagyon jókat találtam, de pl a nyaraláson pizzát és fagyit minden nap evett. Most hogy emiatt tért vissza a fülgyulladás, emiatt lett taknyos, nem tudom. A telet még végigcsináljuk így, aztán meglátjuk. A nővér mondta is, hogy ők is megpróbálták, de náluk nem vált be. Másnál is tudom, hogy nem ez volt a megoldás, hanem az idő vagy egyéb műtét, de Évi barátnőméknél a tejmentes étrend működik.

Robinnal szintén nyár óta reflexológushoz járunk, szintén a gyerekorvos javaslatára. Szerinte összefüggésben lehet akár azzal is a fülgond, hogy mi van a fejében. Ő ugyanis nem bír kikapcsolni, állandóan jár az agya. Ezt a reflexológus is megerősítette, hogy bizony tele van a kis feje. Szerencsére nem kell messzire mennünk, ugyanis a szomszédunk, a nőgyógyászom felesége a szakember. Az elején azt is mondta, hogy Robin nagyon érdekes eset, nem átlagos, ő is sokat tanul vele. Robin meg imádja. Behelyezkedik a székbe, becsukja a szemét és azonnal kikapcsol. Teljesen ellazul és el is alszik! Ezt kéne megtanulnia, hogy egyedül is képes legyen ilyen hamar leállnia, akárhol és akármikor. Egyébként nyár végétől sokkal jobban aludt, heteken át fel sem ébredt, vagy ha ki is ment pisilni, akkor is egyedül intézte. Mostanában megint sokszor rosszat álmodott vagy nem tudott vissza aludni ha felébredt. Remélem, csak a fülgyulladások és a műtét miatti izgalom okozta ezt a nyugtalanságot és most minden megint visszaáll.

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Emili bölcsis lett

Szeptember 18-án hétfőn kezdte Emili a beszoktatást. A fiúk előtte pénteken kezdték az ovit, iskolát, nagyon örültem, hogy sikerült így beíratni Emilit. Előző héten találkoztunk Lilyvel, az egyik gondozóval, a megbeszélésre Emilit is vittem. Hétfőn, mikor ismét mentünk Emilivel, úgy tűnt, emlékszik, hogy voltunk már itt. Egy jó órát maradtunk, időnként eltávolodott tőlem Emili, és nézte, mit csinálnak a többiek, vagy próbálta azt csinálni. Ő a legkisebb és legfiatalabb, mert egyből a nagycsoportba tették, ahova a fiúk is jártak a babacsoport után. Elvileg az idén még néhány hasonló korú gyerek a babacsoportból átjön ide, és akkor tényleg lesz játszótársa. Folytatva a beszoktatást, kedden maradtam vele egy jó negyed órát, aztán úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik velem, elköszöntem, és egy jó fél óra múlva kezdett sírni. Szerdán elmentem pár perc után, és így szép lassan péntekre egészen feloldódott. Reggel 9-kor esznek, hát ő sem csütörtökön, sem pénteken nem evett, de pénteken már nem csak a babakocsiban ücsörgött az udvaron, hanem sétálgatott. Megbeszéltük, hogy hétfőn viszem ugyanúgy 8.45-re és ebéd előtt, azaz 11.30 előtt megyek érte. Hétfőn reggelizett, egyedül kanalazta a pelyhét, kedden viszont ebédre is maradt, de nem evett. Pedig a délelőtt jól ment, ügyesen sétált, és naná, hogy éhes volt délben. Megbeszéltük, hogy ha szerdán ebédel, akkor megpróbálják lerakni aludni. Nagyon jól ebédelt, de nem aludt el, pedig nagyon fáradt volt. Csütörtökön végre evett is, és aludt is, így a 2. hét utolsó két napján uzsonna után, 15.45-kor mentem érte. 

Én most hétfőn kezdtem dolgozni, nekem is hosszúak a napok, pedig két délutánt és csütörtökön egész nap távmunkázok. Emilinek egész jól megy a bölcsi, már integet, mikor eljövünk. Persze reggel sír, de le a kalappal, ugyanis reggel a babacsoportban, fent az emeleten van a gyülekező 8.15-ig, és mivel picit 8 előtt viszem, így nem a megszokott helyen kezdi a napot, de nem volt gond belőle. Elég keveset aludt délben, volt, hogy délelőtt elaludt a babakocsiban, de csütörtökön ügyesen sétált, és szűk 3 órát aludt ebéd után. Szerdán mondta az egyik gondozó, hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk, sokat van ölben, és amikor esznek, ha valamelyik gondozó kimegy, elkezd sírni. Ezzel tényleg nem tudok mit csinálni, idővel megszokja. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, arra készültem, hogy szabival kell kezdenem a hetet, mert nem fog majd ott aludni, vagy hogy sokat sír majd. Ő is legalább olyan érzékeny mint a fiúk, szerintem még félénkebb mint Maxim volt, de ahogy Maximnál láttuk, milyen sokat változott, Emilinél sem erőltetjük azt amit nem kell. Otthon vagány, felmászik, vagy fel akar mászni mindenhova, ahova a fiúk, csúszdán nem a lépcsőn mászik, hanem magán a csúszdán, és ehhez hasonlók. 

Picit taknyos volt a beszoktatás elején, aztán hétvégére megint taknyosabb lett, de most szépen javul a náthája, remélem, kibír néhány hetet láz és egyéb nyavalya nélkül. 

Közben kibújt 3 szemfoga, nagyon egyszerre nőnek: az első felül két hete, a másik kettő a szülinapos hétvégén, és most jön a negyedik is. Nem csoda, ha ebéd után csak egy jó órát aludt többször, sőt, csodálom, hogy egész sok éjszakát átaludt, oké, 5 és 6 között sokszor felébredt, de ha már hajnalig alszik, az szuper éjszakának számít. Pláne, hogy vasárnapról hétfőre éjszaka annyira nem aludt és üvöltött, hogy kétszer kapott – természetesen kétféle – szirupot, szerintem akkor bújt ki teljesen a második és harmadik szemfog. Az biztos, hogy nagyon elfárad a nap végére, most hogy egy teljes hetet volt, estére kikészül gyakorlatilag; elég jó megfigyelő ő is, a sok új arc, új nyelv, meg délutántól a fiúk itthon nagyon lefárasztják.

Robin sérvműtétje

A februári beszámolómban írtam, hogy Robin sérvgyanús volt, és végül meg is állapították nála a baloldali lágyéksérvet. A gyereksebésszel április 7-ét beszéltük meg, egyrészt egy héttel korábban lett volna még hely, másrészt viszont praktikusnak tűnt, hogy ezután két hét szünet következik, és bár egy hét után elutazunk, ez az idő elegendő, hogy kipihenje magát. Utólag jöttem rá, hogy érzelmileg még jobban megviselte ez az egész mint fizikailag, tényleg kellett neki egy hét, hogy feldolgozza.

Még az anyaméhben a fiúknál a 2. harmadban a lágyékcsatornán át leszállnak a heregolyók, majd a harmadik harmadban bezáródik a csatorna. A  fiúk mintegy 60 %-ánál nem záródik be a csatorna, és akinél egyoldali sérvet állapítanak meg, azok 40%-ánál mindkét oldalon nyitva marad a csatorna. Ezen a nyíláson át tud a végbél betüremkedni a hasfalba, herezacskóba, ami Robinnal is történt. Szerencsére nem fájt neki, nem gyulladt be, és a műtéttel bezárják a baloldalt és egyúttal megnézni a jobboldali csatornát is. A köldökön át vezetnek be egy csövet illetve két kis metszése lett jobb és baloldalon. Laparoszkóppal végzik ezeket a beavatkozásokat, így alig marad heg és a műtét után rögtön fel is kelhetnek. 

Norbi vitte Robint péntek reggel 9-re, éhgyomorral kellett menni, teljes altatásban történt a közel másfél órás műtét. Elég nehezen tért magához Robin, de már a két előző alkalommal is így volt. Szerencsére amint tudott járni, evett, ivott, pisilt, jöhettek is haza, így vacsorára már itthon voltak. Egy napig kapott fájdalomcsillapítót, de vasárnapra már nagyon jól érezte magát, alig fájt a hasa, így elmentünk Orsiékhoz ebédre (és vacsorára is maradtunk). 

Múlt csütörtökön minden rendben volt a kontrollon, Robin meg már el is felejtette az egészet. Én meg rakosgathatom a harmadik altatómaszkját is :)

Emili 10 hónapos

Emili sétálgat, ha fogjuk a kezét, és a bútorokba kapaszkodva is elközlekedik. Most nagyon anyás, ha mellette vagyok, akkor elvan, pakol, imádja a ruhákat és a cipőket rakosgatni. A fiúk játékai mindig nagyon izgalmasak.

Gagyog, mondogatja, hogy te-te, oty. Néhány napja elkezdett vonyítani, de borzasztó a visítása, nem emlékszem, hogy a fiúk ilyen hangot adtak ki. Remélem, hamar túl lesz rajta, mert idegesítő, plána ha a fiúk is beszélnek, kiabálnak mellette. Néhányszor beletettük a bicikliülésbe, aztán egyik nap elbicajoztam vele a gyógyszertárba. Elővettük a 3 kerekűt is, hátha elüldögél benne, vagy éppen jobban bírja majd mint a babakocsiban.

Megint taknyos, gondolom, Robintól, mert neki a nátha ráment a fülére, pénteken elmentünk a gyerekorvoshoz. Emilit tegnap vittem volna hozzá, így a két gyereket egyszerre nézte meg. Robin kapott fülcseppet, de csak folyt neki, és ráadásul a doki egy cseppet írt fel 4 napig, én meg eleve hármat adtam neki. Szerencsére kaptunk a fülorrgégésznél ma reggelre időpontot, kicsit megnyugodtam. Ugyanazt a fülcseppet kell még kapnia összesen 10 napig, viszont a másik füléből, ami nem folyt, nem fájt, kiesett a tubus. Így már csak a jobb fülében van, pedig olyan tubust kapott, ami elvileg legalább egy évig lett volna a fülében. Meglátjuk, hogy telik a nyár, lesz-e víz a fülében. A múltkor csináltattam neki hallásvizsgálatot, az rendben volt, és egyelőre tiszta, ép a bal füle. 

Visszatérve Emilire, a hörghurutja alatt gyakorlatilag 10 napig nem evett, és most kezdett visszajönni az étvágya, de hát ez a mérlegen nem látszódott, majdnem ugyanannyi kiló volt mint két hónapja - 6,9 kg, és magasabb sem lett - 67 cm. Abban maradtunk a gyerekorvossal, hogy megvárjuk a májust, ha továbbra sem gyarapszik, akkor elküld vérvizsgálatra, ahova egyébként már elküldött volna, ha nem ismerné a családot. Továbbra is szoptassam, és ha bírom, éjszaka is, ha kéri. Anno ő Maximnál 11 hónaposan azt mondta, hogy nincs szüksége már az éjszakai evésre, nyugodtan hagyjam el, hátha jobban alszik. Szóval tejem van bőven, eszeget, jókedélyű és persze örökmozgó. 

Nehéz nem hasonlítgatni a gyerekeket, de a visítását leszámítva eddig nem különbözik sokban a fiúktól. Még az idegenektől is úgy fél, mint Maxim, és ha nővért, orvost lát, rögtön sír. Akkor is ha nem őt vizsgálják. A fülorvosnál alig tudtam megnyugtatni, úgy üvöltött. Ja, most hogy ezt leírtam, ebben tényleg különbözik a fiúktól, mert ők nem sírtak az orvosnál, kórházban sose - ha jól emlékszem :)

Február - rövid beszámoló

Betegesen indult a február, a fiúk taknyosak voltak és köhögtek. Norbi is elég sokáig volt náthás, nem csoda, hogy végül Emilivel mi is elkaptuk. Elvittem orvoshoz, de akkor még csak torokgyulladása volt, viszont kezdett nem enni, aztán be is lázasodott, pedig szombaton 18-án Orsiékhoz készültünk farsangolni. Végül csak a három fiú ment, Emilivel maradtam otthon, de másnap csak elvittem az ügyeletre, mert nem akartam neki a ventolint adni ha nem muszáj. Amit már éjszaka adtam neki, nem vette jól a levegőt, és egyszerűen nem tudott elaludni, max ha álltam vele és a kezemben volt. Úgyhogy még egy fájdalomcsillapítót is adtam neki, mert már nem bírtam tovább. Sajnos hörghurutja lett, és a gyerekorvostól kapott beutalóval vittem utána kinére. Persze én is alig álltam a lábamon, és pont szünet volt a gyerekeknek, de szerencsére jött mama kedden este. Másképp nem bírtam volna, így is két hét alatt sikerült kikecmeregnem a takonykórból. Emili szerencsére egyre jobban lett, a szünet végén már kezdett enni is, és Mamával is kezdett megbarátkozni. Bájosan mosolygott rá az elején, de csak engem akart. Oké, betegen mindig anyásak a gyerekek. 

Ma vittem Robint gyereksebészhez, mert a karácsonyi szünetben valami furcsát talált Norbi a herezacskójában: olyan volt, mintha három golyója lett volna. Figyeltük, reggelre sokszor eltűnt. A helyettes gyerekorvos nem látott semmit, de kaptunk beutalót január elején, és mivel fájdalma nem volt Robinnak, így február végére kaptunk időpontot. Vittem Maximot meg Emilit is, mert Norbi dolgozott. A lényeg, hogy baloldali lágyéksérve van Robinnak, tapintással megállapította az orvos, és majd a jobb oldalt műtét közben nézik meg. Április 7-ében egyeztünk meg, teljes altatásban, laparoszkóppal végzik majd el. Szegénykémnek mindig van valami baja, de ez legyen a legsúlyosabb műtétje. Majd beszámolok, hogy ment.
 

Ismét eltelt egy hónap, és én még mindig próbálom utolérni magam, reménytelenül. :-)

A februári képeket itt nézhetitek meg. 

Beteg a család a karácsonyi hajrában

Úgy volt, hogy találkozunk Orsiékkal szombaton, de végül egyikőnknek sem volt kedve kimozdulni. Illetve én pénteken és szombaton (dec 9-10.) egyedül voltam a gyerekekkel, és Maxim akart fociedzésre menni, így mindnyájan elmentünk szombat reggel az edzésre. Délután még minden rendben volt, de másnap estére Robin beteg lett, taknyos, lázas. Még jó, hogy nem találkoztunk Orsiékkal, találgathattuk volna, hogy ki kitől kapta el, ugyanis ők is betegek lettek. Robint végül szerdáig itthon tartottam, hogy ne menjen rá a fülére megint, de keddtől ő már nagyon jó formában volt. Sajnos Emili elkapta, először azt hittem, hogy a foga miatt olyan nyűgös, de aztán belázasodott, csütörtökön elvittem dokihoz. Adott beutalót kinére ha elkezdeni köhögni. Szombatra jobban lett, ekkor ki is bújt a bal felső foga (dec 17.), de látszott, hogy a másik is mindjárt kibújik. Vasárnap már köhögött is, ment a hasa és egyáltalán nem evett, pedig előtte úgy tűnt, végre elkezd enni és nem csak kóstolgat - bármit adtam,  két-három kiskanálnál nem kért többet. Kedden végül elvittem kinére, kitisztították az orrát, megnyomkodták, szerencsére nem tűnt vészesnek, vagy hogy le lenne rakódva neki a váladék. Viszont kevesebbet is szopizott, és nem is szívott rendesen, gondolom, a foga és a nátha miatt. A héten még még vinni kell, remélhetőleg karácsonykor már nem. És ma ki is bújt felül a másik foga.

Maxim is taknyos lett, és elég nehezen múlik neki is. Norbi egy-két nap alatt túl volt rajta, aztán én a rá következő vasárnapra kidőltem: rázott a hideg, izomfájdalmam volt, és nem tudtam eldönteni, hogy a mellem gyuladt be vagy a vírus miatt vagyok ennyire rosszul. Persze az járt a fejemben, hogy így nem érem utol magam... pont most, mikor annyi mindent szerettem volna a karácsonyi szünet előtt befejezni, és még esetleg kicsit előre készülni a karácsonyra. Az megnyugtatott, hogy a fagyasztóban elég sok mindent betáraztam hála Mamának.

Emili 7 hónapos

Kedden volt Emili 7 hónapos. Nagyon kapaszkodik, látszik, hogy állni akar.

Képes a konyhából a fiúk szobájába mászni, és most már nem is fárad el. Megint volt néhány jobb éjszakánk, ami annyit jelent, hogy az ágyában aludt 3-4 órát, majd megint aludt 3 órát, és utána másfél-2 órát még kétszer. A legjobb éjszaka 7 órát aludt egyben, evett hajnalban majd aludt még 3 órát. Hogy most ez véletlenül jött így ki, mert épp szünetelt a fogzása, vagy a mikrokinének volt köszönhető, nem tudom. Elvittem őt is, és akkor este 3 éjszakán át aludt ilyen jól. Sajnos ez most elmúlt, egyrészt tegnapra betaknyosodott, gondolom a fiúktól meg tőlem csak elkapott valamit, másrészt meg még mindig nem bújt ki a felső két metszőfoga, pedig már látszik az egyiknél napok óta, hol fog áttörni, de közben a másik ma reggelre teljesen lejött az ínye szélére, szóval egyszerre jön neki a kettő, és gondolom, nagyon fájhat, mert a sziruppal sem aludt két óránál többet egyben éjszaka. Tegnap lázas is volt egy kicsit, de 38,1-nél megállt. Viszont produkált két irtó büdi kakát is, amit a fogának tudok be. Ráadásul nem nagyon lehet letenni, alig van el pár percet, nem is tudom, hogy volt-e már ilyen rossz állapotban. Ennek ellenére tegnap nagyon jól evett, párolt almát tönkölybúzával, uzsonnára meg csak natúran adtam neki a párolt almát, jó volt nézni, ahogy falta. Szopizik is, most éjszaka gyakorlatilag minden ébredésnél.

A szirupot viszont nem akarja megenni, ma veszünk kúpot neki.

Robin vasárnap estére belázasodott, és bár már hétfőn is egész jól volt, ma ment újból oviba. Tegnap végül ebéd után elaludt, hiába tiltakozik, fáradt, remélem, nem szed össze két nap alatt semmit, a náthája is javul. 

Közben kedden kicserélték a padlásablakokat, hihetetlen, de Emili a nagy zajban két és fél órát aludt délelőtt.

Továbbra is imád a fiúk közelében lenni, minden érdekli amit csinálnak. Őket ez persze sokszor zavarja, nem hagyhatnak szét mindent a földön, nem kártyázhatnak, pokémonozhatnak bárhol...