Egy hét Margó mamával

Szombaton érkezett hozzánk Norbi anyukája egy hétre. Talán az első 15 percben szégyenlősködött Maxim, aztán nem volt többé semmi gond. Olyannyira hogy, kedden, szerdán és ma, pénteken kettesben voltak otthon. Vagyis Norbival, de ő aludt napközben. Szépen eszik, alszik, játszik Mamával, állandóan mondogatja, hogy mama, néha azt is visszamondja, tata.
Meglepődtem, hogy ilyen jól alkalmazkodik Maxim, persze húsvétkor találkoztak, Skype-on rendszeresen látják is egymást, meg hát csak nagyobb már.
Az időjárás nagyon változékony, hogy emiatt, vagy a pár nap bölcsi miatt, de Maxim még mindig taknyos, javulóban van, remélem, nem kezd el köhögni, bár jövő héten még mindig otthon lesz - az én szüleimmel.

Maxim mondja

Krétai szuvenírünk egy hűtőmágnes. Tegnap Maxim rámutat és azt mondja nekem: uszoda. (Nem kristálytisztán ejti a szót, de már egész érthető.)
- Olyasmi, csak ez annál nagyobb, ez a tenger Maxim, nagy sós víz.
Este azért még a hűtő fele mutatott, amikor az uszodáról beszéltünk.

Mondom Maximnak, hogy megnézzük a skype-ot, hátha ott vannak a nagyszülők. Erre Maxim: nnaa és mutatja hogy nagy, magas.

A nagy és a kicsi állandó játékot jelentenek Maximnak. Meglát valamit, amiből több van, legyen az kép, elő tehenek, autók, ő mondja és mutatja, hogy ez naa, ez kiki.

Nyaralásunk Krétán - 2. rész

Származási hely: Kréta summary

Átolvasva az első részt, rájöttem, a legtöbb dolgot már le is írtam.
Az étterem jó volt, bár főszezonban szerintem sorba kell állni gyerekszékért, ami negatívum. Az első este a klimatizált nagyteremben vacsoráztunk,aztán felfedeztünk egy légkondimentes kistermet. Az elején rajtunk kívül még egy nyugdíjas társaság evett ott, aztán a végére már ez is megtelt. Pedig az utolsó egy-két nap mindig feltettük a kérdést, hogy ne menjünk-e át a hűvösebb nagyterembe, de már egyrészt megszoktuk az asztalunkat és a francia nyugdíjasokat - mindig integettek, megsimogatták Maximot, és napról napra többet beszélgettünk velük -, másrészt Maxim megint elkezdett köhögni, így nem variáltunk.

Norbival jókat ettünk, rengeteg salátát, halat, meg sütit, jégkrémet. Maxim egész héten sültkrumplin és üres vagy bolonyai tésztán élt, kétszer evett paradicsomos húsgombócot, és egyszer-egyszer egy kis husit. Talán két falat süteményt is evett, délután uzsonnára egy kis kekszet, kalácsot, almát, de nem vitte túlzásba a változatosságot. Jégkrémet is kizárólag tölcsérből nyalt: Norbi mindig mondta neki, hogy Maxim, dugd ki a nyelved. Ha megkérdeztük, mit akar majd enni, a válasz mindig ugyanaz volt: pjupji, vagyis krumpli. Most otthon is mindig ez a válasz, legyen szó reggeliről, uzsonnáról, úgyhogy inkább megkérdezzük konkrétan, hogy ezt vagy ezt akarja-e enni.
Eleinte Maxim alig akart az asztalnál maradni, mászkálni akart, szaladgálni. Mindig a vizet követelte, no nem inni, és nem is a tengerre gondolt, hanem egy belső kis udvarra szökőkúttal. Ahogy befejezte az evést, közölte, majd kiabálta és mutatta, hogy vi, vi, vi.

Majd utána mentünk az uszodához (uszoa), a hídra (hí) és minden vacsora után a játszótérre.

Eleinte mindig fel kellett vennünk, ha kimentünk a szobából, aztán volt úgy, hogy fogta magát, és elindult a teraszról, vagy elszaladt a folyosón.
Mivel éjszaka sosem hűlt le, a hét második felétől be-bekapcsoltuk alvás előtt a légkondit. Nem kellett volna (26 fok a szobában este!), ahogy többet használtuk, úgy kezdett köhögni Maxim, és egy átköhögött éjszaka után jöttünk rá, hogy ez lehetett az oka; Norbi szerint nem is a hűs a levegő, hanem a benne lévő bacik.
Ennek ellenére kipihentük magunkat. Nekem az igazi nyaralást a tenger jelenti, ahogy hullámzik, morajlik, ahogy lépkedünk benne. Meglátjuk, Maxim is így gondolja-e néhány év múlva.

Ritka pillanatok egyike, Maxim ül a vízben. Imád kavicsot dobálni, szerintem ezért ült benne egy picit. Norbi kitalálta, hogy minden dobáláskor azt kell mondaniuk: Badabumm. Hagy ne mondjam, hogy miután ezt kitalálta, egy napig gondolkozott, hogy is volt, míg végül Maxim vezetett rá minket, hogy újból használjuk ezt az értelmes kifejezést. :)

A kavicsozás mindig jó játék, találékonyak a gyerekek. Lehet őket a napozóágyon gurítani...

...vagy csak úgy rakosgatni homokozás közben.

Mellényben a vízibiciklin, majd sisakban a kvadon, a kis túránk után.

A híres nyuszilyuk, amiről az első részben írtam.

Végezetül néhány mozzanat homokozás közben.

Ui. A fotóalbumomba feltettem az összes képünket, de akinek nincs kedve, türelme ideje a több mint 500 fényképet végignéznie (nagyszülőknek persze kötelező a bővített változat), annak javaslom az összefoglalós albumot. Link vagy fent a Photos menüben, vagy e bejegyzés első képe alatt. Illetve bármelyik képre kattintva a rövidített verziós albumba érkezünk.

Esti kimenőm Moby koncertjére

Last-minute jeggyel néhány barát társaságában tegnap este Moby koncertre mentem, itt Luxemburgban, a fővárostól 20 km-re lévő stadionba.
Ő az egyik (ha nem a legnagyobb) kedvencem. Két éve elszalasztottam a lehetőséget, rögtön sold out az ilyen koncert itt, meg nagypocakkal nem a legjobb az üvöltő zene.
Persze most is sold out volt egy óra alatt, én meg addig halogattam, hogy menjek vagy ne, hogy nem kaptam jegyet. Aztán kedden egy barátunk árult egy felesleges jegyet, és bár Norbi délutános a héten, pont továbbképzése volt szerdán, így otthon tudott maradni Maximmal. Ez volt a jel, hogy menjek. Szuper volt! Bár sokkal inkább elektro - az utolsó két albumához képest -, de felejthetetlen élmény. Az énekesnője fantasztikus, iszonyatos hangterjedelemmel. Egyszóval, még most is táncolok és Moby-lázban égek.
Ps. Ez volt az első este, hogy Norbi tette le Maximot aludni, mire hazaértem, mindenki durmolt.

Kis családunk első igazi nyaralása

Krétan töltöttünk egy hetet hármasban, na meg persze rengeteg francia, belga, olasz és orosz nyaralókkal. Közvetlenül repültünk Luxemburgból Heraklionba, onnan egy félórás busztranszferrel érkeztünk Anissarasba, vagyis inkább a hotelünkbe. All-inclusive ellátást kértünk, hogy semmi mással ne kelljen foglalkoznunk a pihenésen kívül. A hét második felére pedig olyan meleg is lett, hogy a félnapos kirándulás gondolatát is elvetettük. Helyette motoroztunk. De haladjunk szép sorjában.
Maga a repülés nem probléma Maximnak, nem sír, nincs rosszul, de nem bír egy helyben maradni. Szerencsére az első sorban ültünk, itt nagyobb a hely a lábnak, Maxim is tudott mozogni. Odafele a délutáni alvás idején repültünk, de a háromórás út végén dőlt ki, és mire leszálltunk, fel is ébredt. Visszafele ugyan megizzadtunk, hogy lefoglaljuk valamennyire és ne piszkálja folyton a mellettünk ülő mogorva bácsit.
Földszinti szobánk volt, a terasz a tengerre nézett, de közel voltunk az uszodához, így délután élvezhettük a különböző programokat, zenét, én sokszor lementem a partra, amíg Maxim aludt. Minden reggel felkelés után reggeli, majd ki a partra, jórészt az ernyő alatt homokoztak a fiúk, aztán 1 körül ebéd, majd délutáni szieszta 4-ig. Mondanom sem kell, Maxim az esetek nagy részében nem akart aludni, pedig igencsak elfáradt. Aztán meg alig bírtuk felkelteni. Uzsonna és újból kimentünk a partra a vacsoráig. Az első este csak belázasodott Maxim, és másnap is, de szinte ekkor töltötte a legtöbb időt a tengerben. Különben sosem akart bele menni, néha sikerült becsalni, kicsit pancsoltunk vele, de vagy a hullámoktól ijedt meg, vagy hidegnek találta. Az is lehet, hogy a tenger nagysága, végtelensége bizonytalanította el.
Amiatt nem kellett aggódnom, hogyan szedjük ki a vízből, meg nehogy felfázzon.
A hotel gyerekmedencéjét nem használtuk, a nagyot sem. Inkább a tengerben úsztunk Norbival felváltva.
Ami nem tetszett, hogy úgy szelektáltunk a hotelek közül, hogy homokos parton legyünk, ez meg is volt, de a víz előtti néhány méter kavicsos illetve nagykavicsos volt, szúrt is kicsit, maga a közvetlen vízpart apróhomokos, aztán megint nagykavicsos, beljebb volt homok, de azért nem így képzeltük el.
A víz kellemes volt, főleg ahogy az idő melegedett. Volt olyan délután, hogy nagy hullámok árasztották el a partot, na akkor másnap gyorsan kellett úsznom, hogy ne fázzak a vízben. Két nap kölcsönöztünk vízibiciklit, kaptunk mellényt is, Maxim nem is akarta levenni, pedig mozogni sem bírt benne, de másodjára is ő akarta a pedálozást a vízen.
Azt hiszem két number one dolog volt az egész nyaralás alatt Maximnak, na meg persze a repülők közelről és messziről egyaránt. Az egyik a kvad, a másik két óriás lyuk a parton a homokban ásva, amit az utolsó előtti nap fedeztünk fel. Innentől kezdve csak a partra akart menni Maxim, és a két nyuszilyuk - mi hívtuk így - között mászkált, hempergett, csúszkált bennük. Norbi ásott neki minden nap lyukat, meg alagutat, építettünk várat is, de a két nyuszilyuk utolérhetetlen volt.
Egyik délután Norbi elment kvadozni, majd ahogy Maxim felkelt, kimentünk a motorhoz. Azt mondta, felül rá és gurulhatunk, közénk vettük és a part mellett lassan haladtunk. Egy kilátóhoz robogtunk el, sajnos nem vittünk fényképezőt, pedig gyönyörű volt a látvány a szikláról. Persze annyira tetszett Maximnak a kvad, hogy egy órán keresztül hajtogatta: mo, mo (motor) és ara, ara, ARA (arra és közben mutatta is a sétányt). Mondhattam én neki, hogy apának vissza kellett vinnie a motort, meg hogy majd legközelebb, akkor nyugodott meg, amikor felfedeztem az egyik nagy nyuszilyukat. Igen, néha a figyelemelterelés beválik.

(Innen folytatom, képekkel együtt. Videók a jobb oldali linken érhetők el.)

Köhög és itthon vagyunk

Maxim náthája romlott, annyira, hogy a hétfő éjszakát szinte végig köhögte. Reggel jól volt, reggelizett, nem tudtam eldönteni, vigyem bölcsibe vagy maradjunk otthon. Végül elvittem orvoshoz, jól tettem, mert két óra múlva már elég rosszul volt, fáradt is volt, kezdett lázasodni. A doktornő bizakodott, hogy hamar rendbe jön, de sajnos megint van egy kis hörghurutja, és 38 fokos láza.
Sokat aludt délután, ma éjszaka már alig köhögött (flixotide és ventolin hatása, csak azt remélem, hogy hosszú távon nem lesz semmilyen negatív következmény.)
Egy betegség soha nem tud jókor jönni, de ez most nagyon nem hiányzott.

Maxim mondja

Éjszakára világításra használjuk a bébiőrt Maxim szobájában, este lefekvéskor csak a kapcsoló gombja világít, majd ha elaludt, akkor bekapcsolom a kék fényt. Lefekvés előtt a szőnyegen játszunk, Maxim odamegy a bébiőrhöz, mondogatja, hogy bébi, és elkezdi kapcsolgatni a kék fényt, aztán addig-addig piszkálja, hogy lekapcsolja a főgombot, így a kék fényt sem tudja bekapcsolni. Egy darabig próbálkozik, de nem sikerül felhúznia a gombot, nincs kék fény sem, fogja, lerakja a bébiőrt, mintha semmi nem történt volna. Ekkor megszólalok: "Maxim, mi történt a bébiőrrel?". Ránéz a készülékre, majd vissza rám: bébi, aszi (a bébiőr alszik),és mászik hozzám vigyorogva.

Hétfőn délután, ahogy hazaérek, Maxim és Norbi a garázs előtt szerelnek, pakolásznak. Beszélgetünk, majd azt látjuk, Maxim megfog egy bevásárlótáskát és elindul a bejárón. Norbi kérdezi: "Maxim, hova mész?". Maxim ránk néz, integetve mondja aidi (viszlát luxiul). Erre Norbi hangsúlyosan: "SZIA!".
Maxim válasza: szi, integet és megy tovább.

 

Bibi