Robin beszokott a bölcsibe

Reggelente már alig sír, mikor megyek érte, vidáman vagy éppen elmélyülten játszik, nagyon jól eszik, már akkor sem sír, ha a gondozó kimegy a szobából. Ma reggel már vigyorgott is a gyerekekre. Az egyetlen probléma az alvása. Múlt héten egyszer aludt jól, akkor aludt egy kicsit délelőtt a babakocsiban a séta alatt majd később tették le aludni és több mint két órát aludt délután, úgy kellett ébreszteni. Tegnap aludt egy picit a babakocsiban, és kemény fél órát délben. Ha vissza teszik ilyenkor az ágyba (egyetlen alkalmat kivéve), üvölt és nem hajlandó lefeküdni. Itthon is sokszor vissza kell altatnom délben, de ha minden rendben, akkor alszik ő két órát. Ezen sajnos túl kell jutnunk. A náthája jobb, de még mindig nem egészséges, este sokszor bedugul az orra és reggelre teljesen eldugul neki, ráadásul még mindig van valami a hörghurutból, mert reggel sokszor arra kel, hogy köhög. Pénteken megyünk oltásra, meglátjuk, mit mond a gyerekorvos. Viszont múlt héten is egy-két éjszakát leszámítva egész jól aludt, és most éjszaka rekordot döntött, 9-től egészen 5-ig (egész pontosan 4.50) aludt, majd 7 körül megint vissza kellett altatnom, hogy kibírja a bölcsiben, de ez akkor is azt jelenti, hogy tud ő jól aludni, ha minden rendben.

Város-könyv

Az én gyerekkori Tesz-Vesz Város könyvemet rongyosra olvastuk Maximmal. Na jó, Robin is tépett el belőle lapot, de eddig mindig sikerült megragasztani. Valahogy úgy kezdődött e könyv és a vécén ülés vagyis a bilin ülés kapcsolata, amikor Maxim szobatiszta kezdett lenni. Nem volt türelme, ideje a bilin csücsülni és egy-egy kakálást megelőzően akár ötször is ráült a bilire, mígnem Norbi fogott egy könyvet és elkezdtek mesélni a bilin. És innentől kezdve a bilin ülés a Város-könyv nélkül elképzelhetetlen lett. Ebben semmi rendkívüli nincs, de a lényeg most jön. Hónapokon át ugyanazt a két oldalt - illetve a bővített változat a 6 oldal lett - kellett olvasnunk: a fűrészes lapot. A fafeldolgozást meséli el a könyv, és amint Maxim rábukkant erre, csak ezt lehetett nézni. Gondolhatjátok, mennyire izgalmas volt nekünk minden alkalommal ugyanazt nézni? Igaz, Maxim kinevezte az állatokat, az egész család ott fűrészelt a könyvben, Krisztitől kezdve Tatáig mindenki vágta a fát. Néha megkérdezte, mi van oda írva, majd elmondta az ő verzióját is. Norbinak köszönhetően lassan aztán újabb lapokat fedeztünk fel, ahol traktorral kukoricát vágtunk, és ehhez hasonlók. Igaz, néha másik könyvet választ, van kétféle traktoros lapozója, ezeket is nagyon sokat olvastuk a vécén, de mindig visszatérünk a Város-könyvhöz. Most már kiolvastuk a könyvet, de még mindig újabb és újabb történetek születnek. Tegnap virslit főztem a könyvben, mert hogy van egy büfé benne egy virslivel, és Maxim sült krumplit és szószt is evett hozzá, miután megsóztuk a sült krumplit.

Robin elkezdte a bölcsit

Február 4-én 1 órára mentem Robinnal az első megbeszélésre. (Aznap még itt voltak a szüleim, másnap délben vittük ki őket a buszhoz.) Eléggé meglepődtem, amikor két idegen arc fogadott. Kiderült ugyanis, hogy az egyik gondozó szülési szabadságon van, a másik akit szintén nagyon szerettünk, elment, így a két gondozó, akiket ismertem, a két helyettes, Christiane és Chantal. Van egy harmadik helyettes is, na ez már nekem is sok, de márciustól lesz még egy állandó gondozó néni. Másnap, kedden reggel egy órát töltöttünk el a bölcsiben Robinnal, ez nagyon jól ment. Szemlélődött, próbált játszani, persze mindig a közelemben maradt, de sokkal bátrabb volt mint Maxim anno. Szerdán már egy órára ott kellett hagynom, még ez is viszonylag jól ment; az elején sírt, meg ha nagyobb gyerekek voltak mellette, de játszott is egy kicsit. Kezdtem bizakodni, hogy könnyebben fog menni a dolog. Hát a csütörtök mást mutatott. Szinte végig kézben volt, a két órát végig pityeregte. Ha lenyugodott, és egy kisbaba rázendített, ő is sírni kezdett. Csütörtökön picit később vittem, és ott ebédelt, így bő két órát volt ott. Nagyon jól evett, egy óra után el is kezdett játszani. Hétfőn ugyanígy vittem, picit jobban ment, így szép fokozatosan növeltük az ott tartózkodását. Kedden, szerdán együtt vittem a két gyereket, így Robin látta, hogy Maxim is ott van bölcsiben. Csütörtökön azonban később kezdte Robin a bölcsit, mert következett az ott alvás. Egy jó órát aludt is, gondoltam, akkor innentől kezdve szuper minden: már játszik, eszik, és lám, aludni is tud ott. Hát ezt pénteken megcáfolta. Elég furcsa beosztásban dolgoznak, nincs állandó délelőttös és délutános, így más altatta pénteken, más módszerrel, és kézben ugyan elaludt, de nem lehetett lerakni utána. Mire érte mentem, már teljesen kész volt Robin, reggel 7-kor kelt, és nem aludt gyakorlatilag 1-ig csak kétszer 10 percet. Hétfőn mondtam a gondozó néninek, hogy történt a két alvás, remélve, értik a célzást, hogyan kell altatni. Erre fél 1-kor felhív egy másik gondozó, Chantal, hogy Robin nem alszik, délelőtt a sétán aludt a babakocsiban, és most nem akar aludni, de amúgy jól eljátszik. Ezt én is megerősítem, viszont láttam rajta, hogy fáradt, így megint szépen haza mentünk és leraktam aludni. Ma reggel pedig megbeszéltük Blanche-sal, hogy muszáj Robinnak megtanulnia ott aludni, mert két hét múlva már nem tudok érte jönni, ráadásul ez már a 3. hét, már jó lenne, ha ott is uzsonnázna. Ezek után Robinról is azt kell mondanom, hogy érzékeny, hogy mennyire, az majd később kiderül.
Ezzel még nincs vége a történetnek, mint ahogy a beszoktatásnak sem. Ahogy elmentek a szüleim, Maxim picit taknyos lett. Inkább megfázásra gyanakodtam, de aztán a beszoktatás első hetének a végére Robin is taknyos lett. Persze az ő csoportjában is folyt több gyerek orra, és keddig csak náthás volt, de aztán kezdett hörögni, így szerdán elvittem orvoshoz, bár láza nem volt, kedélye a szokásos, és igen jól aludt azon a héten - alig ébredt, nem kellett ringatni stb. Akkor már két napja adtam neki a ventolint, ami szerencsésnek bizonyult, mert hörghurutja lett, és sípolt is a tüdeje. De mehetett bölcsibe, viszont tavaszig kapnia kell a Flixotide-ot, megelőzésképpen. Közben elkezdtük a csodabogyót, amit a székletéből potenciáltak ki, kíváncsian várom a hatást. Ha egész tavasszal beteg lesz, akkor nem ért  semmit az egész. Szóval Robin lassan kezd kimászni a hörghurutból, ezért nem is volt baj, hogy múlt héten is mindig elhoztam dél körül, mert itthon azért szépen kitisztítom az orrát. Igaz, hogy sokszor szegénykém már nagyon utálja, néha visít, néha kapálózik, de ez a legjobb módja az orrfolyásos betegségek leküzdésének, megelőzésének. Most viszont Maxim kezdett köhögni, szegény reggel sírva kérte, hogy ne menjünk orvoshoz, szívjuk ki inkább az orrát. Egyébként mindkét gyerek bogyófüggő lett. Maxim is többféle bogyót akar szedni mint Robin, Robin pedig a bogyó szóra tiszta izgatott lesz. Maxim pedig örömujjongásban tört ki ma reggel, hogy végre ő is szippanthat - Flixotide-ot adtam neki. Gondolhatjátok, mennyire várom, hogy szűk két hét múlva menjek dolgozni. Ráadásul én is elkaptam Robintól, néhány napig még aludni sem tudtam rendesen, és még mindig nem jöttem rendbe teljesen.

Robin integet és lépeget

Már elég régóta tud integetni Robin, itthon este lefekvéskor nem is kell neki mondanom, ahogy megyünk ki Maxim szobájából, ő már rázza a kezét. Ha még bemegyünk a nappaliba, ott is integet, ilyenkor mindentől elköszön. Ami viszont még ennél is izgalmasabb, hogy elkezdett lépegetni. Az első önálló két lépést az utófarsang délelőttjén tette meg, aztán múlt héten egyre többet gyakorolta a felállást és néhány lépést. Cipőt is vettünk neki, most már egész sokat ellépeget. Persze sokszor letottyan, a pizsamában csúszkál a kövön, a cipőben meg csak kézen fogva lép egyelőre. Mióta önállóan is lépeget, rákapott arra, hogy fogjuk a kezét, és úgy sétáljunk. Ja, az első lépésekkor mindig tartott valamit a kezében, nagy kutyát, sámlit, fűrészt.

Farsang és utófarsang

Szerdán volt a bölcsiben a farsang, alvás után beöltöztek a gyerekek, kifestették őket, ettek-ittak, énekeltek, táncoltak. Ilyenkor később kell értük menni. Maxim nagyon várta, hogy beöltözhessen a dinójelmezébe. Az én ötletem volt, varrásra nem vállalkoztam, végül Laliék otthonról hoztak egy jelmezt, amibe egy pillanatra belebújt Maxim, majd közölte, hogy ő csak a bölcsiben veszi fel. Igaz, minden reggel megkérdezte, hogy aznap van-e a farsang. Szóval szerda este megyek az én nagy mérges dinómért, és sehol nem láttam. Teljesen bezöldült, ráadásul az egyik kis barátja, Fynn is dinó volt. Azóta sem tudom, hogy ez véletlen, vagy esetleg Maxim hatása. Szerencsére a bölcsiben készítettem róla egy képet (természetesen utólag láttam meg az üzlet reklámját), itthon már nem volt hajlandó megmutatni magát apának sem, le kellett vennünk a jelmezt és lemosni az arcát. A körömlakkot viszont nem lehetett lemosni.

 Szombat délután nálunk tartottunk farsangi összejövetelt Lilláékkal és Milánékkal. A dinónak így lett oroszlán és tűzoltó barátja. Egy pici méhecske is elüldögélt Robin játékaival Vince személyében. Estére szokott össze a három gyerek és kezdtek igazán együtt játszani, addig mindig kettesével foglalták el egymást. Hangzavar volt, Orsiéknál az emelet miatt nem tűnt fel ennyire mint nálunk, Norbinak meg is fájdult a feje. Azért eltesszük a dinójelmezt, hátha Maxim jövőre is az akar lenni.

Nagyi , Popi nálunk telel

Néhány napra ellátogatott Nagyi és Popi is. Csütörtök este érkeztek, Maximmal eléjük autóztunk. Természetesen nem ment Maxim szerdáig bölcsibe, leszámítva péntek délelőtt két órát, amire ő akart bemenni, mert megint lampionozni mentek a bölcsivel, mint tavaly. Néhány házba becsengettek, elénekelték a kis dalukat és kaptak cserébe bonbont. De már ebédre nem akart ott maradni, sietett haza. Robinnak most kicsit több idő kellett, hogy elengedje magát, de pénteken már ő is felengedett. Maxim az elején annyira izgatott volt, hogy még pisilni is elfelejtett elmenni, kisebb balesetek után aztán hajlandó volt erre is figyelni a nagyszülők mellett. Nagyokat sétáltak, Maxim megint elővette a futóbiciklit, majd a pótkerekest is. Nagyon tetszett neki a Kiskakas gyémántfélkrajcárja mese, miután elmentek Popiék, megkerestük a Youtube-on is. Popitól azt is megtanulta Maxim, hogy neki még nagyon éles a szeme, ő nagyon-nagyon messzire ellát. Mondta is egyik délután, hogy "nekem nagyon hegyes a szemem". Rengeteg papírrepülőt hajtogattak, azzal szaladgáltak - Maxim Nagyival és Popival -, Robin meg nézte őket, vagy éppen próbált bekapcsolódni. Néhány nap után kidobtuk a szuperszónikus repülőket is, lett is belőle pityergés, de megígértem, hogy majd apával hajtogatnak óriási repülőket. Hihetetlen módon Robin hétfő délelőtt a séta alatt elaludt a babakocsiban, de így legalább nem nyűglődött a bölcsis megbeszélés alatt. Kedden délben a gyerekekkel együtt elautóztunk a buszhoz. Nemcsak Maxim élvezte a kis kirándulást, hanem Robin is ámult-bámult a rengeteg autó, busz láttán a fővárosban. Maxim még mozgólépcsőzött a nagyszülőkkel, aztán elköszöntünk tőlük. Nagyon jól bírta Robin a vissza utat is, Maximmal elszórakoztatták egymást. 

Robin 11 hónapos

Pont ma. És holnap kezdjük a bölcsibe szoktatást. Újabb szava az oda, és mutat is, hogy épp hova akar menni, mit akar megfogni, megnézni. Figyeli az állatokat séta közben, ugat a kutyának, berreg az autónak. Ha megkérdezem tőle, hogy kér-e vizet, elkezd nevetni és várja a kulacsát. Egyre többet álldogál kapaszkodás nélkül, sokszor van is a kezében valami, mondjuk egy sámli vagy egy plüsskutya. Ez utóbbi Maximé, veszekednek is rajta. Néha lép egyet, de már dől is ilyenkor hozzánk.
A sámlin kívül a kis műanyag széket is imádja tolni, ez jó hangos is, pláne ha Maxim is csatlakozik hozzá. Robin mindent szívesen tologat, kisautótól kezdve a fedélig, és mindent ugyanúgy tol, mászva és berreg hozzá. Továbbra is nagyon jól eszik, elkezdtem adni neki joghurtot és sajtot, ez utóbbit imádja. Reggel tejpépet kap, amikor köhögött, akkor babamüzlit rizstejjel, 11 körül ebédel, 3 körül uzsonnázik, majd 6 körül vacsora, vajaskenyér, sajtos kenyér vagy valami pástétom esetleg müzli, de a kenyér elmaradhatatlan. Ha reggel 8 előtt kelünk, akkor nem bírja ki ebédig alvás nélkül, főleg ha éjszaka sokszor felkelt. Még mindig megvan a késő délutáni alvása 5 óra körül, és 9 fél 10 fele alszik el. Ezt kell majd előbbre hoznunk, hogy reggel felkeljen majd 7 fél 8 körül, és kibírja 12-ig. A bölcsiben kb. ekkor teszik le őket aludni, persze ha nagyon fáradt reggel, akkor bent is lerakják egy kicsit, de akkor ugye nem alszik el 12 előtt. No majd látjuk, hogy alakul a dolog, a héten többet nyűgösködött a fogával napközben is, volt olyan nap, hogy szinte nem is tudtam letenni. Most Norbihoz is nagyon ragaszkodik, ha meglátja, éppúgy sír utána mint utánam. Itt vannak a szüleim, ha elmerül a játékban, rám se hederít, de sokszor amint meglát, már nyüszög is utánam. Emiatt biztos nagyon nehéz lesz a bölcsikezdés, a betegségről nem is beszélve.

Lali, Edina nálunk

Egy hete utaztak haza Laliék, egy hétre jöttek. Robin hamar megbarátkozott velük, de sokszor volt anyás vagy apás hangulatban. Maxim nagyon élvezte a társaságot, természetesen kikértük a bölcsiből. A hét elején sokat havazott, többször voltak szánkózni, de néhány nap után megunta Maxim. Robint sem érdekelte már a szánkózás annyira. Építetttek hóembert, ami e hét közepéig bírta a sok esőt, meg kisdombot is, és ez lett a szánkópálya Maximnak. Robin is tesztelte. Egyik nap korcsolyázni is elmentek - én Robinnal itthon maradtam. Maxim addig csak a tévében illetve könyvben látott korcsolyát, nagyon várta, hogy kipróbálja. Amíg nem a jégen kellett mennie benne, addig jó is volt, aztán elbukdácsolt egy félpályányit Norbival és Edinával, majd csatlakozott Lalihoz a lelátón, de a korcsolya végig a lábán maradt. Apránként biztos belejön. Hamar eltelt a hét, én eléggé elfáradtam a végére, főleg, hogy Robin egész héten nagyon rosszul aludt.
Rengeteg képet, videót készített Edina, fel is töltöttem a képeket a szokásos helyre. Sajnos nem tudok most ide beilleszteni egyet sem, mert csütörtök este "behalt" a laptopunk, a táblagépről pedig eddig egyik böngészővel sem sikerült a beillesztés. Történt ugyanis, hogy Norbi Robinnal haza skype-olt, és Robin addig matatott a webkamerával, hogy rábillent a laptopra, és azóta se kép, se hang.

Maxim síel

 

A karácsonyi szünetben a fiúk sokat nézték a Eurosportos összeállításokat, amiben sok síelő is szerepelt. Maximnak ez annyira tetszett, hogy a társasjáték hulladékkartonjait kinevezte léceknek, és már síelt is. Imádom, hogy ekkora képzelőereje van.