Rózsaszín és miért korszak

Emili igazi lány. Eljött a rózsaszín korszak, pedig mi nem erőltettük. Egyszer az Aldiban meglátott egy borzasztó anyagból készült Barbies ruhát, tüllszoknyával. Még szerencse, hogy utolsó darabként pár euróra le volt értékelve. Ezt a ruhát nem lehetett róla levenni csak este fürdéskor. Ebbe ment bölcsibe, ebben játszott itthon. A szoknyája már tiszta lyukas volt, de őt az sem zavarta. Aztán vettem neki egy igényesebb anyagból készült Elzás ruhát, ami Aylin barátnőjének is volt, na aztán ezt akarta állandóan hordani, bár ez nem rózsaszín. Néha kék kanalat választ a tejbegrízhez, meg kék tálat, de sokszor a rózsaszín tálból volt csak hajlandó enni. Nagyon tanulékony, sokszor megdícsér engem, ha szépen felöltözök: „Csini” – mondja. Vagy „Szép a nyaklánc, új?” Figyelmes is, néha kérdezi tőlem, hogy fáj-e még a sebem, vagy hogy „Meggyógyult apa bibije?” 

Ilyeneket is mond: 

- Aylinnak is van egy nagy Obinja (=Robinja, vagyis Aylinnak is van egy nagy fiútesója) 

- A nagylánynak nagy cipője van – mondja 

- Kinek Emili? – kérdezem. 

- Hát nekem – vágja rá. 

- Nézd anya, én már milyen nagy vagyok – mondja nyújtózkodva, aztán a következő pillanatban azt játsza, hogy ő kisbaba, aki nem tud beszélni, járni. Amúgy jól imitálja. 

- Én anyám – és senki másé gondolja magában, de azért el szoktuk sorolni, hogy kinek vagyok még az anyukája.  

Még februárban voltunk orvosi vizsgálaton, és hiába Robinnal kezdte az orvos a vizsgálatot, Emili végigsírta az egészet. Pedig oltást sem kapott. Egyszer mondta is, hogy „Én nem megyek orvosnénihez. Gonosz” 

Bölcsi után, főleg hétfőn és szerdán, mikor negyed 6-kor megyek érte, könnyen kiborul otthon. Bármin és bárkin. Még a macskán is, ha épp bent van. Elkezd ütögetni, jobb esetben a cicát: „Tora zavar” – mondja, akkor is ha a macska a ház másik felében van, és nem is látja. Máskor meg kiakad, hogy a macska ki akar menni, mert ő még épp meg akarta simogatni. 

Reggel készülünk indulni. 

- Anya te hol alszol? 

- Sehol Emili, dolgozni megyek. 

- De ott hol alszol? 

- A munkahelyen nem lehet aludni, ott dolgozni kell, még játszani sem tudunk. 

- Ah, igen? – kérdezi csodálkozva. 

Öltözünk, és mondom neki: 

- Emili, lehet, hogy ez a harisnya is kicsi már neked. 

- Nem anya, ez még nagy. Ez még nem a Liza babáé. (Amit kinő, azt egy dobozban gyűjtjük, hogy majd oda adjuk Lizának.) 

- Otthon 2 lány van. 

- Ki? – nézek rá kíváncsian. 

- Hát én, és te anya. 

Természetesen heteken át végtelenített párbeszédeket folytattunk, mert minden válaszunkra a miért kérdéssel reagált. Egyszer Maximot is lefárasztotta, aki tanácstalanul kérdezte, hogy ő is volt-e ilyen. Bizony, ő is mindent tudni akar(t). 

Egyik délután mikor hoztam el Emilit a bölcsiből, egy kislány állt a bölcsi udvarán a kerítésnél és nézett felénk. Emilivel beszállunk az autóba a fiúkhoz: 

- Ez Aylin - kiabálja Robin. 

- Nem, ez nem Aylin, ki ez Emili? - kérdezem.

- Flore (flór). 

- Ő a barátod ? - kérdi Robin. 

- Aylin a barátom - válaszolja Emili. 

- Jó, de Flore is a barátod? 

- Nekem Aylin a barátom, és Flore is a barátom. 

- És Ivana? - érdeklődöm tovább. 

- Ivana nem a barátom. Ő megy a kukatelepre - feleli Emili, majd mindnyájan (a gyerekek és én), őt is beleértve majd' megszakadunk a nevetéstől az autóban.

Az igekötős igék tagadását még gyakorolnia kell. Az igék helyesek, csak épp nem választja el őket az igekötőjüktől, és így olyan viccesen hangzik, mikor azt mondja: nem belefér, én nem leesek.

Emili a nyári szünet előtt

Emili az utánzós korszakában van. Néha azt veszem észre, hogy ő a tükörképem. Ha megvakarom a fülem, ő is, támasztja az állát, vagy ha Robinnal tornázunk és törökülésben ülünk, ő is próbálja keresztbe tenni a lábait. Nagyon sok szót ismer, néha nehéz felismernünk, hogy mit mond, mert hasonlóan ejti őket. Egyes szavaknak az első betűjét nem ejti, mintha francia lenne. Pl.:

ol? = hol?
vagy ismétli, hogy mit hol kell kinyitni:  ol kell, ol kell?
igó = rigó - sok rigó van a kertünkben, különösen reggel és estefele, a nappaliból szoktuk nézni, ahogy szedik ki a kukacokat a földből. A bölcsiben az egyik kisfiút is Igónak mondja (Diego).

Kedvenc szavaink, amiket a fiúk is már úgy mondanak időnként mint Emili:
pagadzsi = tejbegríz
teloncs = telefon

Emili keverve beszél, vagyis itthon keveri a luxemburgit és a magyart. Talán kétszer hallottam tőle, hogy mi az?, szinte mindig luxiul kérdezi:Watasz? (wat ass vagy wat ass dat?)
Ha rámutat valamira, akkor is többnyire azt mondja, hogy den, vagy anden, nem pedig az, és az.

Az igéket, mondatokat magyarul mondja, persze inkább rövideket.
- Bubis vizet kéek
- Pizsamába vagyok
- Fúj a szél
- Anya segíc
- Kuta ninc ott

Néhány szóban felcseréli a mássalhangzókat:
kuty = tyúk
kötmag = tökmag

Sokat magyaráz, most már semmit nem lehet előtte mondani, mert könnyen megért mindent. 

Az egyik reggel mindenáron gumicsizmába akart menni, mert hallotta, hogy Robin erdőbe megy és vinnie kell a gumicsizmát. Maxim pedig nem akart kabátot venni, csak pulóvert, úgyhogy mikor Emilivel indultam, ő sem akart kabátot venni. Néha olyan szépen eljátszanak együtt, látszik a fiúkon, hogy milyen szépen bánnak Emilivel. Aztán gonoszak lesznek, és főleg Maxim, ilyeneket mondat vele: Emili idióta, Emili hülye. Hát tanulékony, az biztos.

Most már ügyesen kismotorozik. Mikor anyáék a húsvéti szünetben elhozták a gyönyörű rózsaszín kismotort, amit Kriszti vett neki, épp leért a lába, lábujjhegyen tudott vele menni egy kicsit. Egy jó hónap alatt viszont több centit nőtt, és már teljesen leér a lába. Az ugrálóban is van, hogy sikerül neki két lábbal ugrania. Megkaptuk az utolsó oltást is június végén.

Közben észre vettem, hogy kibújt félig az első nagyörlő foga, és a második is alul kibújt, azt néha fájlalja, mióta elmagyaráztam neki, hogy új foga van. Sőt, most hajlandó megmutatni. Kicsit meglepődtünk, mert volt ugyan kb 1 hónapja 1 borzasztó éjszakánk, és egy amikor állandóan felébredt, de mostanában egy héten 4-5 éjszakát végig alszik teljesen, és ha egyszer-egyszer felébred, az is inkább hajnalban van. Nemrég rekordot döntött, 12 órát aludt egyben: negyed 11-től negyed 11-ig. Nagyon későn alszik el, de már próbáltuk, hamarabb lerakni, és kész szenvedés, akkor sem alszik el 10 óra előtt. Hétvégén már van, hogy nem alszik ebéd után, pláne ha reggel későn kel. Elalvásfóbiája van, mert néha mondja, ahogy bemegyünk a szobába, vagy vennénk fel a pizsamát este, hogy nem aszunk. 

Viszont többnyire jól ebédel a bölcsiben is, és itthon is egyre több mindent eszik meg. Volt, hogy pörköltet vacsorázott, újabban imádja a paellát, grillezett rákot, néha a mogyorókrémes kenyeret. A kihagyhatatlan reggeli pedig a tejbegríz. 

A bölcsiben van egy kis barátnője, Aylin. Egyszer  a fiúkkal beszélgettünk arról, hogy ki a barátjuk, és csak úgy rákérdeztem, hogy Emili, neked ki a barátod. Erre ő: Aylin a barátom. Fel is vettem videóra. Előtte soha nem mondta, és nem is beszéltem vele erről. 

Robin újabb fülműtéje

Ezúttal a tubust vették ki a jobb füléből. A balból elég hamar, még márciusban kiesett neki, a másik fülében viszont bent ragadt. Olyannyira, hogy valószínű maga a kis cső okozta az állandó fülgyulladást, a nyaralás után gyakorlatilag kéthetente előjött neki. A doktornő megpróbálta többször kivenni, de nem mozdult, így november 20-ára kaptunk időpontot a beavatkozásra, ami teljes altatás alatt zajlott. Szóval megint megbeszélés az altatóorvossal, majd a műtét előtt egy utolsó kontroll, és igen, akkor is gyulladt volt a füle, csak már előtte napokig csepegtettünk neki bele, így az orvos már nem találta túl vészesnek, a másik füle meg épnek tűnt. A műtét után a doktor mondta, hogy a tubus nélküli fülében találtak folyadékot, amit leszívtak, így most az is rendben van, a tubust kivették, ami magától soha nem esett volna ki, és az a füle gyógyult volt. A lényeg, hogy nagyon gyors volt a műtét, könnyebben ment az ébredezés is mint eddig, de már reggel fél 7-kor a kórházi szobában voltunk, és este 5-kor kaptuk meg a papírokat, szóval hosszú nap volt.

Ráadásul a hétvégénket elég rendesen tönkre tette egy hasmenéses-hányós vírus, és valami csoda, hogy Robin ebből kimaradt! Tuti, nem műtötték volna meg. 

Pénteken a bölcsiben a fél csoport hiányzott emiatt a vírus miatt, délután mondták, de mivel Emili egy hete már túlesett egy ilyen víruson, reménykedtem, hogy ez ugyanaz. Hát nem, mert alig evett Emili, viszont szombaton volt egy kis hasmenése, és naná hogy éjszaka hányt. De ezúttal fel sem ébredt előtte, mint egy hete, hogy akkor legalább a pizsamánkon és egy takarón kívül minden megúszta a mosást, most szegénykém az ágyában hányt és én is elég sokára hallottam meg. Reggelre már jól volt, mindent akart enni. Maxim viszont rosszul lett, délutánra jött ki rajta. Éjszaka pedig Norbi következett, ő be sem tudta volna vinni Robint a kórházba. Én viszont már a második éjszaka volt, hogy alig aludtam, izgultam a műtét miatt is biztos, a kórházban időztem egy kicsit a vécén. Még szerencse, hogy saját szobát kaptunk saját fürdőszobával. Nekem utána csak a hasam fájtt, de olyan hulla voltam, szerencse, hogy kedden Robinnal még otthon maradtam, és hogy Norbi is még otthon lábadozott, így szerdára már egész összeszedtük magunkat. 

Maxim végül hétfőn, mikor Robint műtötték, Norbival otthon maradt, jobbnak láttuk, ha pihen, még mielőtt valami újabb vírusborzalmat összeszed. Most két nap alatt akarja bepótolni a kihagyott iskolai napját, meg megcsinálni az összes háziját. Nem akar lemaradni.

Robin egyébként július óta tejmentes étrenden van, vagy legalábbis megpróbáljuk kiiktatni a tejtermékeket és a szóját a gyerekorvos javaslatára, amit a fül-orr-gégész is támogatott. Az a baj, hogy nagyon nehéz, főleg, mióta dolgozom. Ha itthon uzsonnáznak, olyan éhesek, de minden péksütiben van tej. Minden étel amit imád, sajtos. Persze vannak alternatívák, de már nagyon várom, hogy túllegyünk ezen a "füles nyavalyán". Néha nagyon elhivatott, és megállja, hogy ne egyen, de sokszor jobb ha nem is teszek az asztalra sajtot vagy olyat amiben tej van. 

A kórházban fagyit és joghurtot hoztak neki és kapásból kérdezte a nővértől, hogy van-e benne tej, mert ő nem ehet. Furcsán nézett rám a nővér, de aztán elmagyaráztam, miről is van szó, és hogy a mai nap kivétel. Robin pedig boldogan kanalazta a fagyiját és a joghurtot. Nyáron itthon csak tejmentes jégkrémet evett, nagyon jókat találtam, de pl a nyaraláson pizzát és fagyit minden nap evett. Most hogy emiatt tért vissza a fülgyulladás, emiatt lett taknyos, nem tudom. A telet még végigcsináljuk így, aztán meglátjuk. A nővér mondta is, hogy ők is megpróbálták, de náluk nem vált be. Másnál is tudom, hogy nem ez volt a megoldás, hanem az idő vagy egyéb műtét, de Évi barátnőméknél a tejmentes étrend működik.

Robinnal szintén nyár óta reflexológushoz járunk, szintén a gyerekorvos javaslatára. Szerinte összefüggésben lehet akár azzal is a fülgond, hogy mi van a fejében. Ő ugyanis nem bír kikapcsolni, állandóan jár az agya. Ezt a reflexológus is megerősítette, hogy bizony tele van a kis feje. Szerencsére nem kell messzire mennünk, ugyanis a szomszédunk, a nőgyógyászom felesége a szakember. Az elején azt is mondta, hogy Robin nagyon érdekes eset, nem átlagos, ő is sokat tanul vele. Robin meg imádja. Behelyezkedik a székbe, becsukja a szemét és azonnal kikapcsol. Teljesen ellazul és el is alszik! Ezt kéne megtanulnia, hogy egyedül is képes legyen ilyen hamar leállnia, akárhol és akármikor. Egyébként nyár végétől sokkal jobban aludt, heteken át fel sem ébredt, vagy ha ki is ment pisilni, akkor is egyedül intézte. Mostanában megint sokszor rosszat álmodott vagy nem tudott vissza aludni ha felébredt. Remélem, csak a fülgyulladások és a műtét miatti izgalom okozta ezt a nyugtalanságot és most minden megint visszaáll.

Robin sérvműtétje

A februári beszámolómban írtam, hogy Robin sérvgyanús volt, és végül meg is állapították nála a baloldali lágyéksérvet. A gyereksebésszel április 7-ét beszéltük meg, egyrészt egy héttel korábban lett volna még hely, másrészt viszont praktikusnak tűnt, hogy ezután két hét szünet következik, és bár egy hét után elutazunk, ez az idő elegendő, hogy kipihenje magát. Utólag jöttem rá, hogy érzelmileg még jobban megviselte ez az egész mint fizikailag, tényleg kellett neki egy hét, hogy feldolgozza.

Még az anyaméhben a fiúknál a 2. harmadban a lágyékcsatornán át leszállnak a heregolyók, majd a harmadik harmadban bezáródik a csatorna. A  fiúk mintegy 60 %-ánál nem záródik be a csatorna, és akinél egyoldali sérvet állapítanak meg, azok 40%-ánál mindkét oldalon nyitva marad a csatorna. Ezen a nyíláson át tud a végbél betüremkedni a hasfalba, herezacskóba, ami Robinnal is történt. Szerencsére nem fájt neki, nem gyulladt be, és a műtéttel bezárják a baloldalt és egyúttal megnézni a jobboldali csatornát is. A köldökön át vezetnek be egy csövet illetve két kis metszése lett jobb és baloldalon. Laparoszkóppal végzik ezeket a beavatkozásokat, így alig marad heg és a műtét után rögtön fel is kelhetnek. 

Norbi vitte Robint péntek reggel 9-re, éhgyomorral kellett menni, teljes altatásban történt a közel másfél órás műtét. Elég nehezen tért magához Robin, de már a két előző alkalommal is így volt. Szerencsére amint tudott járni, evett, ivott, pisilt, jöhettek is haza, így vacsorára már itthon voltak. Egy napig kapott fájdalomcsillapítót, de vasárnapra már nagyon jól érezte magát, alig fájt a hasa, így elmentünk Orsiékhoz ebédre (és vacsorára is maradtunk). 

Múlt csütörtökön minden rendben volt a kontrollon, Robin meg már el is felejtette az egészet. Én meg rakosgathatom a harmadik altatómaszkját is :)

Emili 10 hónapos

Emili sétálgat, ha fogjuk a kezét, és a bútorokba kapaszkodva is elközlekedik. Most nagyon anyás, ha mellette vagyok, akkor elvan, pakol, imádja a ruhákat és a cipőket rakosgatni. A fiúk játékai mindig nagyon izgalmasak.

Gagyog, mondogatja, hogy te-te, oty. Néhány napja elkezdett vonyítani, de borzasztó a visítása, nem emlékszem, hogy a fiúk ilyen hangot adtak ki. Remélem, hamar túl lesz rajta, mert idegesítő, plána ha a fiúk is beszélnek, kiabálnak mellette. Néhányszor beletettük a bicikliülésbe, aztán egyik nap elbicajoztam vele a gyógyszertárba. Elővettük a 3 kerekűt is, hátha elüldögél benne, vagy éppen jobban bírja majd mint a babakocsiban.

Megint taknyos, gondolom, Robintól, mert neki a nátha ráment a fülére, pénteken elmentünk a gyerekorvoshoz. Emilit tegnap vittem volna hozzá, így a két gyereket egyszerre nézte meg. Robin kapott fülcseppet, de csak folyt neki, és ráadásul a doki egy cseppet írt fel 4 napig, én meg eleve hármat adtam neki. Szerencsére kaptunk a fülorrgégésznél ma reggelre időpontot, kicsit megnyugodtam. Ugyanazt a fülcseppet kell még kapnia összesen 10 napig, viszont a másik füléből, ami nem folyt, nem fájt, kiesett a tubus. Így már csak a jobb fülében van, pedig olyan tubust kapott, ami elvileg legalább egy évig lett volna a fülében. Meglátjuk, hogy telik a nyár, lesz-e víz a fülében. A múltkor csináltattam neki hallásvizsgálatot, az rendben volt, és egyelőre tiszta, ép a bal füle. 

Visszatérve Emilire, a hörghurutja alatt gyakorlatilag 10 napig nem evett, és most kezdett visszajönni az étvágya, de hát ez a mérlegen nem látszódott, majdnem ugyanannyi kiló volt mint két hónapja - 6,9 kg, és magasabb sem lett - 67 cm. Abban maradtunk a gyerekorvossal, hogy megvárjuk a májust, ha továbbra sem gyarapszik, akkor elküld vérvizsgálatra, ahova egyébként már elküldött volna, ha nem ismerné a családot. Továbbra is szoptassam, és ha bírom, éjszaka is, ha kéri. Anno ő Maximnál 11 hónaposan azt mondta, hogy nincs szüksége már az éjszakai evésre, nyugodtan hagyjam el, hátha jobban alszik. Szóval tejem van bőven, eszeget, jókedélyű és persze örökmozgó. 

Nehéz nem hasonlítgatni a gyerekeket, de a visítását leszámítva eddig nem különbözik sokban a fiúktól. Még az idegenektől is úgy fél, mint Maxim, és ha nővért, orvost lát, rögtön sír. Akkor is ha nem őt vizsgálják. A fülorvosnál alig tudtam megnyugtatni, úgy üvöltött. Ja, most hogy ezt leírtam, ebben tényleg különbözik a fiúktól, mert ők nem sírtak az orvosnál, kórházban sose - ha jól emlékszem :)

Emili perdül-fordul

Emili 13-án 5 hónapos lett. Igen, elfogult vagyok, ugyanakkor már sokan mondták, hogy milyen gyönyörű tekintete van.

Emeli a popóját, most már nem csak amikor megtámasztja a lábát. Egy bő hete rugózik is ebben a négykézlábas pozícióban (október 6-án kezdte a rugózást).
Körbe forog, az nagyon jól megy neki, és tolat is. Előre nem igazán halad még, de a tolatás szintén jól megy neki.

Kibújt az első foga 9-én, és jön a másik is neki alul.

Ma mentünk ismétlő oltásra. 6,3 kg, 63 cm, szépen növöget.

Kicsit szörcsög, elkezdtem pár napja az orrszívást porszívóval, nagyon-de-nagyon utálja.

Remélem, nem lesz beteg, sem az oltástól sem a náthától.

Elkezdtük a kóstolást két hete éppen. Hááát, a répa nem tetszett, sem a krumpli, de az édesburgonyát ízlelgette, eszegette. Aztán saját kertből sárga cukkinit pároltam neki, ezt már az Orsitól kölcsönkapott Babycookkal. Ezt is megeszegette, kb. 3-4 teáskanálnyi mennyiséget, bár ez nagyon hígra sikeredett. 3 napja gesztenyelevest főztem, és neki pedig gesztenyét adtam. Ezt már cuppogtatta, szemmel láthatóan ízlett neki. Ma megpróbálom rögtön alvás után adni neki, hogy lássam, mennyit is eszik meg így belőle.

További képek október 13-án itt.

Katasztrofális hét

Maxim szülinapi bulijának estéjén Orsi küldött egy üzenetet, hogy rosszul lett, ahogy haza értek tőlünk este, és vasárnapra már Milán és Vince is. Reméltem, nem az ünnepi kajától. Az sem 100% hogy tőlük kaptuk el, de Robin vasárnap éjszaka szólt, hogy fáj a hasa, Norbi ment be hozzá, de valami azt sugallta, hogy jobb ha viszek be neki egy edényt, ha hánynia kell. Ez be is következett, borzasztó éjszakánk volt, szegény Robin nem sokat aludt, mert vagy hányt, vagy fájt a hasa. Reggelre még be is kakilt, de akkora szerencsénk volt, hogy nem kente össze semmivel sem az ágyat. Mindegy, azért áthúztam mindent, ő persze maradt itthon hétfőn. Szerencsére Maxim nem kapta el, és Emili sem, Norbi viszont igen, neki hétfő éjszaka kezdődött, én kedden kezdtem rosszul lenni, fájt a hasam, belázasodtam, alig bírtam fent lenni. Szerdán akkora szerencsém volt, Robin is ment már oviba, kikísértem a fiúkat a buszhoz, mikor visszaértem, Emili felébredt ugyan, de aztán csodával határos módon délig aludtunk mindhárman. Így csütörtökre jobban lettem, ekkor viszont bedöglött a mosógépünk. Számítottam rá, mert szinte minden nap ment, sokszor jól megtömtem, 9 éve vettük, de nagyon rosszkor robbant le: az egész család ágyneműjét, törölközőjét, több napos ruháját szerettem volna szép sorban kimosni. Norbi kipróbált egy-két dolgot, aztán másnap elmentünk venni egyet. 

Igazából már nagyon untam, hogy olyan hangos volt a régink, de nem a sok betegeskedés közben akartam estig nézegetni a neten, hogy milyet és hol vegyünk. Mindegy, a legfontosabb szempont, hogy csendes legyen és minimum 8 kg. Végül egy 10 kg-s vettünk, ez volt raktáron, egész korrekt áron.

A hét nehézsége ráadásképp, hogy Emili is nagyon nyűgös volt, borzasztó rosszul aludt, óránként, félóránként kelt; néhány nap múlva ki is derült miért: október 9-én kibújt az első foga.

A pechsorozat ugyebár vasárnap éjszaka kezdődött Robinnal, és még akkor hétfőn bár fáradt voltam ugyan, de Maxim szekrényét át akartam nézni hetek óta, a rövidnadrágokat felvinni a padlásra, és ekkor vettem észre, hogy belepetézett egy moly a sortok közé. Szerencsére csak kettőt kent össze, persze az összeset kimostam, az egész szekrényt kifertőtlenítettem. Ezután lettünk betegek Norbival, és hogy a sort folytassam, Norbi egyre büdösebb szagot érzett a padláson. Szerencsére hamar rábukkant a bűnösre, egy összeaszalódott cickányt talált a már lezárt részen. A kérdés az volt, hogy mikor szorult be, mert a fogó megfogta, de egy penészes dió volt benne, szóval gyanítottuk, hogy vagy a lezárás előtt vagy a vezetékeknél még volt egy pici lyuk, amin ő épp beférhetett. Csak azt reméltük, ő volt az egyetlen, és nem találkozunk semmilyen tetemmel ezután.

Pénteken, mire jobban lettem, bedurrant az egyik bölcsességfogam, de annyira, hogy 3 éjszaka fájdalomcsillapítóval aludtam, alig bírtam enni. Hétfő délutánra már kaptam is időpontot a fogorvoshoz, akihez kb. 35-40 perc az út, és hogy Norbi haladjon a padlással, vittem Emilit is. Akkora mázlim volt, hogy végig aludta az egészet, pedig várnom is kellett. Kitisztította a fogamat az orvos, meg speciális gélt kellett használnom, de már alig fáj, ahhoz képest ahogy indult.

Ezután jött Robin fül-orr-gégész vizsgálata. A beteges hetünket követő kedd délutánra kaptunk időpontot, de már nagyon régen. Hétfőn viszont szóltak, hogy átteszik szerda délelőttre az időpontot, persze nem velem beszéltek, valamiért megint csak a Norbi száma maradt a rendszerükben. Elég ideges lettem, mert a gyerekeket kikértem a napköziből kedd délután, így viszont Robin szerdán egész nap nem ment oviba, mert nyilván nem fogom bevinni délután 2-re. De mindez semmi volt ahhoz képest, hogy majd' két órát vártunk szerdán, először elkeverték a papírjainkat, aztán rossz helyen vártunk, mert nem mondták meg, hogy új helyre költözött a doki, miután másodjára is reklamáltam, elég idegesen, utána már tényleg mi következtünk. Robin kitalálta, hogy bújócskázzunk amíg várunk, nagyon élvezte, én azért egyre nehezebbnek éreztem Emilit a kezemben, de végül mire sorra kerültünk, el is aludt. A dokitól azt is megtudtam, hogy az eredeti időpontunkat rosszul kaptuk, ugyanis keddi napon ő mindig műt, soha nincs konzultáció. Eddig is össze-visszának tűnt ez a titkárság, de most még inkább résen leszek.

Remélem, ezzel be is fejeződött balszerencsés időszakunk. Később már biztos csak mosolygunk rajta, de most elég kemény volt ez a néhány nap.

Emili 4 hónapos

Emili 4 hónapos volt 13-án. Továbbra is nagyon aktív, körbe forog, mindent meg akar fogni, a szájába venni. Szerintem a foga is kezd jönni neki, de majd látjuk.
Elkezdte emelgetni a popóját, kezdetleges négykézlábas pozíciót vesz fel, nagyon cuki. Továbbra is hason játszik. Szerencsénk volt az idővel, nálunk is hosszúra nyúlt a nyár, így többnyire egy pléden a teraszon vagy a kertben levegőzik, mert a babakocsit továbbra sem bírja.

 

17-én kapott ismétlő oltást, és a következő héten szegénynek hasmenése lett. Ráadásul az első nap pici vérpöttyök voltak benne, persze nagyon megijedtem, hívtam is kedd délben az orvost. Ő azt mondta, hogy ha nem nagy mennyiség, az a végbél irritációjától is lehet, várjak és figyeljem, hogy lázas lesz-e. Végül a harmadik nap estéjére szűnt meg a hasmenése. 

A doktornénink 5850 grammot és 61.5 cm-t mért, illetve javasolta, hogy kezdjük el a kóstolgatást. Ezt a szülinapos hétvége után tervezem elkezdeni, remélem, könnyen megy majd mint Robinnál.

Emili első oltásai

Július 22-én, miután elmentek Laliék, Emili megkapta első oltásait, kettőt combba, egyet szájon keresztül - azt hiszem, ez a rotavírus elleni. Megmérte a doktornéni: 5180 g, 58 cm, a feje is nőtt, már 38 cm, de még mindig nehezen kapunk rá sapkát :-).

Egyúttal Robint is vittem magunkkal, mert még mindig beteg, nem akart rendbe jönni, bár már a nyelve nem olyan érzékeny, tud enni, viszont pihennie kell, így egy úszása is kimaradt. 

Elkészült az új füldugója is, jöhet az újabb műtét. Mivel a fülei állandóan tele vannak folyadékkal, és allergiát nem találtak neki (bőrön pöttyözve teszteltek pollen, por, állat és még néhány dolgot), az orrspray-vel sem lett jobb egy hónap után, így az orvos megint csövet tesz a fülébe, és valószínű az orrmanduláját is kiveszik, ezt majd műtét közben dönti el, ami augusztus 8-án lesz.

Hétvége nyolcasban

20-án vittem Emilit a gyerekorvoshoz. 4400 g és 56,5 cm. A vizsgálatot nagyon jól tűrte, nagy szemekkel nézett, pedig egy jó kétórás alvásból ébresztettem, és ilyenkor nagyon éhes szokott lenni. Fülsüketítően tud üvölteni, és sokszor csak szopival nyugszik meg, szóval nem egy könnyű eset.

Hogy még egy picit panaszkodjak, elég borzasztó időnk van május óta. Ha már két nap nem esik, az csoda, és ha melegszik az idő, tuti, hogy egy-két nap múlva, elromlik és hűvös lesz. A melegebb idő pedig olyan párás, hogy 20 fokban is már izzadunk. Ezért nagyon vártuk a beígért néhány napos nyarat.

A fiúknál is kitört a fociláz, kaptam mezt, és pólót is. Milánékhoz pedig elmentek szombaton meccset nézni. A két nagy az első félidőt végig ülte, de utána inkább a focis kártyáikat cserélgették. 

Magyar mezben

Portugál mezben

A fenti képen épp palacsintát esznek, Mamának és Nagyinak is kétszer kellett sütnie, csak úgy falták a palacsintákat.

A kétnapos hőséggel együtt megérkezett Kriszti és Popi, 23-án, az itteni nemzeti ünnepen.

Norbi felállította a medencét, egész nap pancsoltak a fiúk, aminek az lett a vége, hogy megégtek. Délelőtt bekentem őket, de délután kimaradt. A tanulság, hogy nagyon kell vigyázni, Luxemburgban is, nem csak vízparton. 

Robin másnap nem ment oviba, de Maximék akkor mentek "osztálykirándulásra", így ő nem maradt itthon. Nagyon hamar eltelt a hétvége, úgy hogy a padlást is használjuk, fel sem tűnt, hogy nyolcan voltunk. A két hét Nagyival is nagyon hamar elrepült, június utolsó hetét már ötösben töltjük.

 

 

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

2016

10 éves házasok lettünk, rózsa-lakodalmat ünnepeltünk: kaptam egy tíz rózsából álló csokrot január 21-én.

10 éve jöttem ki Luxemburgba, március 1-gyel (Robinnal egy hónap fizetés nélkülit vettem ki 2013 februárjában, hogy picit később kezdje a bölcsit) megvan a 10 éves munkaviszonyom a Bizottságnál, már jogosult vagyok nyugdíjra.

Az évfordulókon túl mozgalmas évre számíthatunk 2016-ban. Reméljük a tetőtér szigetelésével elkészül Norbi, esély meg van rá, mert július 1-től un. szülői szabadságon lesz, ami Robin után jár neki, és amit 5 éves koráig tud kivenni. Mivel Maximnál kihagyta ezt a lehetőséget, részben bízván abba, hogy sikerül cégen belül jobb helyet találni, most Robinnal már nem akarta elszalasztani ezt.

Viszont, remélem, tud majd kicsit nekem is segíteni, mert - ahogy már tudjátok- a kistestvér érkezése nem könnyít a ház körüli munkálatokon :)

Szóval nagycsalád leszünk. A gyerekek rendkívül lelkesen fogadták a hírt október végén, ők rögtön tudták, hogy fiú lesz, és lehet, hogy ikrek. Azóta két anyuka is megkérdezte a Maxim csoportjában, hogy tényleg ikreket várok, mert az ő gyerekeik szerint két fiú van a hasamban. Kicsit nehezen emésztették meg, hogy kislányunk lesz. Először Maxim dacolt, hogy ő ugyan nem akar lányt, aztán Robin mondogatta, hogy ő bizony tudja, fiú lesz.

Most már lelkesen találgatják a neveket a hugicának. Sokszor megjegyzik, hogy úú, már nagyon nagy a hasad, mindjárt ki fog születni a baba. Maxim egyre gyakrabban kérdezi meg, hogy ekkor vagy akkor fog megszületni, próbálja valamihez kötni.

Megcsináltattam 12 hetesen a legújabb kromoszóma-vizsgálatot, ehhez mindössze egy ampulla vér szükséges, és a leggyakoribb kromoszóma-betegségeket mutatják ki, és ha kérjük a baba nemét is megállapítják. Ezt később az ultrahang is megerősítette, eddig minden rendben. Csütörtökön voltunk a 32 hetes részletes ultrahangon, kb. 2300 g a baba, és olyan 38-39 cm, szóval nem egy minibébi. De úgy gondolom, kicsit hamarabb fog születni.

Még dolgoznom kéne, de annyira fáradt vagyok, és elég stresszesnek éreztem a munkahelyet, így végül március 15-tel kiírt az orvos. Szeptember végétől január közepéig sokat betegeskedtem, így minden egyes hiányzás után szépen megvárt a halom munka. Ráadásul decemberben elkezdtem köhögni, a homeopata dokim antibiotikumot írt fel, amivel a nőgyógyász is teljes mértékben egyet értett, de nem jöttem teljesen rendbe, végül újabb homeopata kezelés savlekötő gyógyszerrel megszünt a köhögésem. Lázas nem voltam, de mindig legyengültem. Viszont azóta kisebb náthákat leszámítva nem vagyok beteg, és minden héten egyszer elmegyek úszni, illetve múlt hétig még jógára is jártam. Próbálok oda figyelni az evésre, mozgok sokat, de azért a kilók gyűlnek. Remélem, könnyen le is  mennek. A hányingerem - bár december óta jelentősen enyhült - végül januárban a gyomorsavas kezelés szüntette meg, de aztán kezdett előjönni, így tovább szedtem a Riopant. Viszont február végén elküldött a nődoki cukorterheléses vérvételre, na az teljesen kiütött, és azóta a hányingerem visszajött. Lehet, hogy a hormonok miatt amúgy is előjött volna, de ez így elég borzasztó. Szóval nem viselem túl jól ezt a harmadik terhességet, és tegnap óta szigorú pihenésre fogott az orvos, progeszteron gyógyszerrel. Remélem, egy-két hét pihenéssel megúszom, és nem kell végig feküdnöm, hiszen annyi mindent meg szerettem volna csinálni, amíg itthon vagyok, és így még Maximékkal sem tudok úgy foglalkozni, ahogy szeretnék.

Ui: A régi nőgyógyászom nyugdíjba ment, még tavaly év elején, én meg nem tudtam, kihez menjek, mit csináljak. Nehéz új orvost keresni, ha a régit annyira szerettük. Hezitáltam, hogy menjek egy nagyon jó hírű dokihoz, akihez Orsi is jár, és aki kiváló szakember, viszont aki nem is biztos hogy fogadott volna, illetve aki kicsit személytelenebb mint az én régi orvosom, vagy esetleg kérdezzem meg a szomszédomat, akinek volt magyar orvosgyakornoka, így róla is tudtam, hogy jó szakember és emberileg is nagyon kedves. Végül egyszer a kertben összefutottunk, és megkérdeztem tőle, hogy zavarná-e ha hozzá járnék, illetve  lehetséges lenne-e. Először azt kérdezte, hogy hozzá vagy a magyar sráchoz akarnék menni, nem is értettem akkor, miért kérdezi, hiszen én úgy tudtam, hogy visszament  Brüsszelbe, később aztán kiderült, hogy Párizsban csinált kiegészítő képzést, és most márciusban kezdett dolgozni Luxemburgban, pont az Orsi nőgyógyászának a kabinetjében. Vele egyébként a kórházban összefutottam még tavaly év végén, és mondta, hogy nemsokára elkezd dolgozni. Visszatérve a szomszédomra, mondta, hogy semmi akadálya, de új pácienseket már nem vesz fel, kivéve család, barát, szomszéd :) Így végül tavaly májusban kaptam is időpontot novemberre az éves vizsgálatra. Aztán mikor kiderült, hamarabb kéne mennem, mert babát várok, két napon belül fogadott. Nagyon rendes, alapos, viszont sokkal jobban pörög mint a régim, ő soha nem sietett.

A szomszéd doki a kórházban dolgozik, tehát nem magánpraxisa van, nemrég óta a szülészet igazgatóhelyettese, és problémás terhességekre specializálódott, és tanít is, nagyon elfoglalt.

(Mivel nem járunk össze, ritkán találkozunk, így nem tartom furcsának, hogy hozzá járok.)

Kontroll vizsgálatok

November végén Robin beteg lett, szerencsére nem volt komoly a dolog, enyhe hörghurut, de jobbnak tűnt, ha néhány napot otthon marad, így egy háromnapos hétvégével zártuk az őszt. 

Egy hétre rá, Mikulás napján mindkét fiút kontrollra vittem, mivel ez iskolaszüneti nap a kisiskolásoknak - erről később írok -, így ajándékozás után elmentünk a doktornénihez. Maximot 99 centisnek és 14,2 kg-nak mérte, Robint pedig 86 centisnek és 11,2 kg-nak. Mindent rendben talált, Robin még egy ismétlő oltást is megkapott. Amíg a papírokat írta az orvos illetve beszélgettünk, addig a két fiú a rendelőben fogócskázott, kúszott a vizsgáló alatt. Remek formában voltak, és ketten kezdenek veszélyesek lenni, rajtuk kell tartanunk a szemünket.

Robin jobb lába

Mielőtt Brüsszelbe mentem tréningre két napra, lesérültem. A nappaliban ráléptem egy un. pörgettyűre, es valahogy úgy sikerült, hogy a néhány centis fogantyúja beleállt a sarkamba a talpamon egy pillanatra, aztán lepattant a pörgettyűről, nekem viszont vérzett a helye rendesen, néhány millit benyomódott a bőröm. Két napig sántikáltam.
Ezek után jöjjön Robi lába. Örültünk, hogy végre nem folyik az orra, erre két hete csütörtökön ahogy haza értünk a bölcsiből, Robin nem akart a lábára állni, sírt, hogy vegyem fel. A bölcsiben nem mondtak semmit, a lábán nem látszott semmi, cipő nélkül is ugyanezt tette, végül adtam rá egy másik szandált, aztán egyszer csak elkezdett járni. Ezt este még megismételte, de másnap reggel és a bölcsiben nem, péntek este megint nem akart rá lépni a jobb lábára. Szombaton Orsiéknál is előfordult, akkor már kezdtem ideges lenni, meg találgatni, hogy mi lehet vele. Végül vasárnap bevittem az ügyeletre, ahol az orvos szeme előtt ment rendesen, de amíg vártunk, legalább kétszer nem akart járni. Na mindegy, az lett, amire gyanakodtunk: valószínű a köröm nyomja a bőrét.
Elég furcsák a körmei a lábán, nagyon sokáig nem is nőttek, aztán barázdás lett a nagyujján a köröm, sárgás színűek is, de a gyerekorvos mindig azt mondja, hogy ne csináljunk vele semmit, csak spec. kalciumport adjak Robinnak, amitől legalább gyorsabban nő a körme. Azért is mentünk az ügyeletre, mert kíváncsi voltam, hogy más orvos mit mond a körmére. Szegénykémnek ferdén van a körömágya is, és úgy tűnik, hogy tényleg nyomhatja egy kicsit a köröm, éppen ezért nem szabad vágnom, csak amikor már egyértelműen túl nőtt a lábán a köröm, és akkor is csak egyenesen, sarkokat nem kivágva. Egy oldattal kell naponta kétszer beborogatni a két körmét, és azt mondta még az orvos, hogy amivel segíthetünk egy kicsit, hogy eltávolodva nőjön a köröm a bőrtől, az a szappan. Szappannal reszeljük meg kicsit a körmét, mert a köröm alatt maradó szappanreszelék kis rést képez a köröm és a bőr között. Próbáltam rákeresni erre a neten, de nem találtam semmit. Mindegy, most alkalmazzuk, ezen a héten már nem láttuk, hogy fájna a lába, így nem kell visszamennünk egy sebészhez. Természetesen ahhoz túl kicsi, hogy levegyék a körmét. De más egyebet nem mondott.
Az ügyeletes orvos egyébként a capelleni orvos volt, akihez már vittem Maximot és Robint is, mikor a mi doktornénink nem rendelt, és ő egy normális, korrekt dokinak tűnik. (Ő küldte anno Maximot a kórházba sürgősségivel, mikor először volt hörghurutja.)

Oltás himlők ellen

Hétfőn reggel Robint oltásra vittem. Mivel Maxim is kapott bárányhimlő ellen, Robinnak is beadattam a többi himlő ellenivel. Robin most nagyon jó formában van, a váróban is alig bírt magával, szaladgált, mindenhova fel akart mászni. Az orra sem folyik, már egy hete csak reggel és este szívom ki neki, mert kicsit szörcsög, de ennyire jó állapotban tavaly nyáron volt az orra. Az oltásnál épp csak egy kicsit szisszent fel, a doktornéni szépen meg tudta vizsgálni, 80 cm és 9.2 kg (3 hete 8.8-at mért neki, ha jól emlékszem). Robin ekkor 15 hónapos és 7 napos volt, Maxim 15 hónaposan és 18 naposan 9.4 kg és 78 cm volt, ő is ekkor kapta az oltást, de ő már a vizsgálat előtt is sírt, meg közben is. Hogy kicsit stimmuláljuk az immunrendszerét, a D vitamin mellé megint kap probiotikumot. A véreredménye nagyjából rendben van, a vasa lehetne több–bár a határon belül van -, az immunrendszere kellően működik, amiket megnéztek allergiát (por, tej) az negatív lett, de a globális érték (IGg), ami utalhat allergiára, ekcémára, vagy legalábbis hajlamra picit magasabb, de egyelőre nem kell további vizsgálat, a doktornő szerint még kicsi Robin, meglátjuk később hogy alakul. Van egy pici folt a mellkasán, már régebben vettük észre, olyan volt mintha megcsípte volna valami, erre kaptunk egy krémet, mert ez lehet egy enyhe ekcéma vagy legalábbis ekcémaszerű reakció. Mint ahogy a múltkori oltás után, most is kapott hoemós bogyót, és nagyon jól aludt a bölcsiben, nem volt nyűgös egész nap. Hétfőn kibújt alul a kisörlő foga (11. fog), de a fenti, amivel 4. hete szenved, meg mindig nem. Most nem csak meg van dagadva az ínye, hanem megint véraláfutásos. És hogy ne csak egy foggal szenvedjem szegénykém, felül jön neki a két szemfoga is.

Izzadságteszt - Robinnak

Maximnál másfél éves korában végezték el a tesztet a krónikus hörghurutja miatt, most Robin is kapott beutalót a náthájával. Egy veleszületett, génhibából eredő, nem gyógyítható betegséget - cisztás fibrózist vagy mukoviszcidózist - zárnak ki ezzel a teszttel, ami több szervet érint, és általában légzési panaszokkal jár.
Maga a vizsgálat háromnegyed óra, először két kis koronggal stimulálják a kézen az izzadságot, majd rátesznek egy újabb korongot, bebugyolálják az egész kezet csuklótól könyékig, és fél órát kell izzasztani a bőrfelületet. Robin nagyon jól viselte, lehetett mászkálni, így a fél óra hamar eltelt, szegénykére még egy kabátot is ráadtam a nővér javaslatára, mert ha nem izzad eléggé, akkor egy másik alkalommal meg kell ismételni a tesztet. Szerencsére minden rendben van, 50-es értékig negatív a teszt, Robin 35-öt izzadt ki.

Természetgyógyásznál

Egy hete csütörtökön átautóztunk Trierbe a természetgyógyászhoz. Maxim már előző este is azt hajtogatta, hogy ő nem jön, ő nem szereti ezt a másik "doktornénit", ez nem aranyos, stb. Mivel nem volt választása, ő is jött. Az egész egy szűk órányi beszélgetés volt, a franciát választottuk, ez nekem is könnyebb volt, meg Norbi is értett mindent, már amennyire tudott figyelni, én ugyanis beszéltem a természetgyógyásszal, Norbi meg felügyelte a gyerekeket. Nagyon szimpatikus volt a nő, semmi hókuszpókusz, teljesen olyan volt, mint egy homeopata. Maximnak és Robinnak összeállított egy-egy terápiát. Maximnak elsősorban a tüdejét támogató, erősítő bogyót, sprayt írt fel, és egy probiotikumot. Robinról azt mondta, hogy mivel nagyon hamar kijött az első 6 foga, az energiájának nagy része erre megy el, és nem marad elég a védekezésre a kórokozók ellen, tehát erősíteni kell az immunrendszerét. Ne csodálkozzunk, hogy nem lábal ki a náthából, hiszen az orvosok mindig csak a tüneteket kezelték, és hát magától nem képes meggyógyulni. Nagyon magabiztos volt, azt mondta, szerinte 2 hét után már látnunk kell a változást. Szerinte nem lesz gond a bölcsivel sem, ez a kúra meg fogja erősíteni kellőképpen. Az egyetlen "hátránya", hogy gyorsabban fog nőni tőle. Neki egy komplexebb terápiája van,  magyarul ezt találtam: gyermekfejlődést segítő terápia (kicsit részletesebben németül), plusz kap sprayt, és probiotikumot, természetesen mást mint a Maximé, és ez tényleg egy vagyon, de ha beválik, akkor nem számít, a sok vizitdíjnál biztos nem kerül többe, nem beszélve az idegeskedésről, nyűglődésről. Meglátjuk, bízunk benne, hogy használ. A természetgyógyász szerint eddig mindenkinél bevált, de ha mégsem, akkor is van egy utolsó megoldás, ami elég bizarr, de azt mondja, erről akkor beszélünk, ha nem használ a kúra. (Egy spec laborba be kell küldeni a gyerek székletét, amit kipotenciálnak, és több évre elegendő homeopátiás szert állítanak elő így, teljesen egyénre szabva.) Ami még nagyon tetszett, hogy nem kell többet átmennünk, lehet telefonon, e-mailben is konzultálni, mert már látta a gyerekeket. Azt is mondta, hogy velünk teljesen nyugodtan tudott konzultálni, két gyereknél nem ehhez van szokva - igaz, ketten voltunk felnőttek is, ez is könnyített a dolgon. Maxim elég sokára oldódott fel, a végén mutogatta a pólóját a néninek, aki luxiul beszélt hozzá. Robin után meg egyfolytában szaladgált Norbi. Szóval nagyon pozitívan indul a terápia.

Robin egy napja a kórházban

Sajnos még nincs vége a betegséghullámnak. Két hete kedden délelőtt visszavittem Robint az orvoshoz, mert ahogy elmentek anyukámék, ő rosszabbul lett: teljesen eldugult az orra, vissza-vissza tartotta a levegőt, aztán ez hétfőn estére eléggé bedurvult. Továbbra sem volt láza, evett, játszott, de azért nyűgösebb lett. Szóval kedden megvizsgálta a doktornénink, most hogy az előző esti Ventolin miatt nem hallott semmit vagy egyébként sem hallott volna, nem tudjuk, de a levegőt egyre inkább visszatartotta, 3-4-et lélegzett, aztán egyet nem, és középen a mellkasa is be-beesett. Azt mondta, túl kicsi, hogy ne csináljunk semmit, ha tudok most rögtön menjek be vele az ügyeletre vérvételre, tüdőröntgenre, ő közben betelefonált a kórházba hogy sürgősségi esetként beküld minket. Kedden délben irány a kórház. Nagyon szimpatikus volt az orvosunk, néhány szót tudott is magyarul. Ő sem hallott semmit Robinnál, viszont a röntgen szerint nem volt tiszta a tüdeje, ezért 3 adag ventolint kapott Robin, majd újból megvizsgálta. Előtte még vért vettek, kitisztították az orrát, sikerült a váróban aludnia is kicsit, aztán kaptunk délutánra egy külön szobát a sürgősségin. Sajnos nem reagált az aeroszolokra, és végül úgy döntött az orvos, hogy felküld minket éjszakára a gyerekosztályra megfigyelésre, mert túl kicsi, hogy elengedje, az meg, hogy játszik, eszik, félrevezető is lehet. A baj vagy nem baj az volt, hogy nem találtak sem bacit, sem vírust a vérében, így kétágyas szobába vittek minket. Ez engem jobban frusztrált mint Robint, ő ahhoz képest, hogy alig aludt, egész jól elvolt: a sok újdonság elterelte a figyelmét. Persze még a sürgősségin rárakták monitorra, így csak az ágyában lehetett szinte, de egész jól bírta. Este bejött Norbi Maximmal busszal, hogy a parkolóból hazavigyék az autót, mi meg aztán próbálkozhattunk az alvással. A szobatársa egy 10 hónapos kislány volt, bronchiolite-tel (enyhébb hörghurut), viszont ő egész éjszaka köhögött, sípolt a monitorja az oxigénszint miatt. Robinnak viszont este sípolt állandóan az oxigénszintje, mert amint felállt, leesett neki 90% alá, nem győztük a kislány apukájával kikapcsolni a hangot. Robint 4 óránként keltették éjszaka a ventolinos aeroszol miatt, így én alig aludtam valamit, Robin egész jól aludt volna, ha nem keltik, na meg aztán reggel a kislányhoz jöttek, nővér beront, felkapcsolja a villanyokat, naná, hogy mi is felkeltünk. Ezt az éjszakát nem bírom bepótolni azóta sem.
Késő délelőtt ért hozzánk az orvos, aki nem tartotta valószínűnek, hogy haza engednek, mert tudni kéne, miért tartja vissza a levegőt, és miért esik be a mellkasa középen. Aztán visszajöttek a főorvossal, aki szerint semmi probléma nincs, vérvétel jó, mellkasröntgen rendben, sztetoszkóppal nem hallani semmit. Még gyengébb a tüdeje, a csontjai lágyabbak, és kvázi szervi anomália hogy beesik középen a mellkasa. Akkor egyébként nem volt szaggatott a lélegzetvétele, szerintem a sok ventolin miatt. Mehetünk haza, tisztítsam sok vízzel az orrát, semmi mást ne adjak. Robin viszont csak zihált, és én inkább adtam neki egy adag ventolint, majd csütörtökön délután visszavittem a gyerekorvoshoz (előző nap jöttünk haza a kórházból!). Bár nem hallott semmi zörejt, azt mondta, hogy ha úgy érzem, és látom, akkor esténként adjak neki ventolint, főleg ha hörög és kézzel is érezhető. Tisztítsam az orrát, beutalt egy újabb spec. tesztre - erről majd írok, ha túl leszünk rajta -, meg elküldött fül-orr-gégészhez, aki múlt szerdán vizsgálta meg Robint.
Én addigra Norbival együtt már teljesen kikészültem, hogy a 21. században a gyerek nem kap levegőt, annyira dugult az orra, és nem adnak neki semmit, én meg nem győztem kiszívni neki a trutyit. Ezt úgy képzeljétek el, hogy legkésőbb reggel (sokszor hajnalban már) többszöri sóoldat adagolásával min. 5 de inkább 10 percig tisztítom az orrát Robinnak. Majd szopi után megint, és innentől kezdve kvázi óránként kell neki tisztítani, plusz alvás előtt és után. Az egy dolog, hogy Robin eszik és jó kedélyű, amin csodálkozott a fül-orr-gégész is többek között, de emiatt iszonyat rosszul alszik. Ha meg alszik, horkol, főleg reggel, na akkor már én nem tudok tőle aludni. Megnézte kamerával az orrát, de persze hiába tisztítottam ki neki egy órával a vizsgálat előtt, megint tele volt neki zöld trutyival, és alig látott valamit a doki. Mondta is a nővérnek, hogy jó lenne beszerezni egy orrszívót nekik oda. Megjegyzem, ez a városi kórház egy részlege, itt van a fül-orr-gégészet, és nincs nekik orrszívójuk az osztályon? Szerencsére tiszta volt mindkét orrjárat vége, viszont tele van az orra - egész pontosan az orrmandulája (ezt néhány nappal később raktuk össze Norbival) - mikroorganizmusokkal, amit egy éves kor után ilyen esetben inkább kivesznek, de Robin még nagyon pici. Megoldás:
- többszöri orrtisztítás - mondtam az orvosnak, hogy másfél hónapja ezt csináljuk
- ne legyen szőnyeg, plüssállat a szobában - ez szintén így van
- emeljem meg a matracát, mert ha bukik és az orrába megy, nem tesz jót - mondtam én neki, hogy ezzel már próbálkoztam otthon is, a kórházban is, de nem alszik tőle jobban, vagy lecsúszik a sík felületre vagy felébred, mindegy azért néhány napig próbálkoztam, eredménytelenül
- ne vigyem közösségbe, bölcsibe, főleg ha ilyen beteges marad - hát ez marha jó, a kórházban is ezt mondták, de hogy oldjuk meg, az már nem érdekelte őket.
Aztán ott álltam Robinnal a kezemben a vizsgálóban, akinek nem győztük a zöld trutyit törölni az orrából, és végül felírt antibiotikumot, hátha lecsillapítja egy kicsit a náthát. Hihetetlen, hogy otthon azért kell könyörögni, hogy ne adjanak, itt meg azért, hogy adjanak már valami gyógyszert. Na jó, ez túlzás, nem én kértem, hogy írjon fel, de nyugodt szívvel adom neki, mert nagyon szeretnénk, hogy meggyógyuljon végre.
Azt ugyan megint elmondta a gyerekorvos, hogy a fogzása is okozhatja a náthát, betegeskedést, de legalább lenne egy kis szünet benne.
Most hétvégére egész jól lett az orra, elhagytuk a ventolint is, erre tegnap estére megint kezdett szaggatni a lélegzetvétele, egész éjszaka dugult az orra. Jön a foga, mert hol folyik a nyála, hol rágja a kezét, ínye meg van keményedve, de most emiatt nem lábal ki vagy a ködös idő miatt?
Múlt kedden a gyerekorvos javaslatára elvittem Robint egy - mint utóbb kiderült - kineziológushoz, a nemalvása miatt. Meglátjuk, lesz-e eredmény, ő viszont ajánlott egy természetgyógyászt Németországban, csütörtökön mindkét gyerekkel átmegyünk hozzá. Hátha ő segít. Legalább egy kicsit.

Burgonyakeményítő

Burgonyakeményítő a pelenkaterületre. Nem vicc, teljesen komoly, a gyerekorvosunk javasolta. Már több mint egy hónapja, az egyik vizit alkalmával mutattam Robin combjánál a bőrt, és hiába használtam rá másik baktérium- és gombaellenes popsikrémet, nem múlt el neki a piros folt mindkét oldalon. Ő felírt még egy erősebb krémet, majd hozzátette, hogy furcsán fog hangzani, de legtöbbször a "Gromperemiel", vagyis a burgonyakeményítő segít. És mivel a másik krém sem használt, beszereztük a keményítőt, és egy nap után látványos javulást hozott, pár nap múlva pedig el is múlt a két folt.
Ezt még egyszer bevetettem, mikor megint kezdett csúnya lenni a bőre Robinnak, és egy nap után már alig látszott a pirosság.
Na ezért szeretem a doktornéninket.

Őszi betegséghullám

Augusztus vége óta folyamatosan beteg valaki. Néha többen egyszerre, néha csak náthás a családtag. Maxim kezdte természetesen - éljen a bölcsi! -, taknyos volt, majd szokás szerint elkezdett köhögni, ebből hörghurut lett ugye, majd mire meggyógyult, jött az újabb nátha száraz köhögéssel. Ez nagyon durva volt, kapott rá homeós cseppet és egy szirupot, ami megér még egy mondatot. Egy héten keresztül este kellett adnunk neki, és mikor letelt az egy hét, és a köhögése is elmúlt, nagyon nem örült Maxim, hogy nincs több szirup, de olyan szinten, hogy sírva kérte. Akkor adtunk még neki egy utolsót, aztán többet nem. Norbival olyan érzésünk volt, hogy valami  jó erős szirup lehetett, amiben van valami, amire rászokik az ember. Persze másnap is kérte a szirupot, de csak immunerősítő olajat kapott, aztán még vagy két este el kellett játszanunk, hogy én kérem a szirupot, sírok is érte, és Maxim könyörtelen, csak vitaminos olajat ad.
Ezután következett az újabb betegségsorozat. Robin szegénykém is náthás lett, de kiszívtam az orrát néhányszor napközben, és semmi más baja nem volt. Maxim viszont összeszedett egy vírusos torokgyulladást, na ezt én is elkaptam, néhány napig elég rosszul is voltam, aztán szegény Robint sem kímélte meg, tiszta takony lett. Közben Norbi is elkezdett köhögni, két hét után még orvoshoz is elment. És innentől kezdve nem bírunk kikecmeregni a náthából. Vagyis én megint elkaphattam valamit, Robin meg elkezdett köhögni, három hete járunk orrtisztításra, mert először úgy tűnt, hogy csak az orrában van az egész nátha, aztán szépen lejjebb kúszott neki. A 4. alkalommal a kórházban pont ügyeletes volt a gyerekorvosunk, és véletlenül összetalálkoztunk, úgyhogy megvizsgálta soron kívül Robint, nem akarta elhinni, hogy most jöttünk ki a kinétől, annyira tele volt Robinnak az orra, torka, tüdeje. Vetetett mintát az orrából, de nem kaptunk róla semmit, szóval nem találtak benne semmit, meg azt mondta, hogy ha látom, hogy nagyon fárad, nem önmaga, adjak neki este egy befújásnyi Ventolint. Még jó, hogy megvizsgálta, aznap délután ugyanis, még soha nem láttuk olyannak Robint, leültettem, és meg se mozdult, plusz lehetett érezni, hogy hörög is. Adtunk neki egy puff Ventolint, leraktam aludni, és utána megint önmaga volt. Viszont a taknyosság, köhögés maradt, mert Maxim újabb náthát szedett össze, így Robinnal folytatnunk kellett a kezelést. Mondanom sem kell, hogy már itthon is üvölt, ha tisztítom az orrát, hát még a kórházban. Közben lejárt a 2. beutalónk is, így kértem egy újabbat, és megnézettem a dokival. Ez egy hete volt, akkor már megint egészen fent volt neki a sok trutyi, és mivel eszik, játszik, jókedélyű, "csak" az orrtisztítást kell folytatni, itthon és persze a kórházban.
Most már én is annyira utálok oda menni, ugyanis két hete kedden elvittem Maximot tüdőröntgenre, miután Robinnal végeztünk a kinénél. Majd szerdán újabb fél nap kórház jött, mert Robint ultrahangra vittem a sok bukás miatt, ezután pedig orrtisztításra mentünk. Robin mohó, sokat eszik, szopizik egyszerre és egy icipicit visszajön neki egy icipici mennyiség, ez lett a vizsgálat eredménye, de nem kell vele foglalkozni. Szerencsére jól gondoltam, hogy a bőséges tej, és a sok mozgás miatt van ez. Maximnál is minden rendben, még vérvételre is mentünk, pontosabban Norbi vitte el egyik reggel, hogy megnézzék az allergiát a krónikus köhögés miatt, néztek neki tejösszetevőket, sokféle pollent, atkákat, és megint semmi. Még az immunitása is rendben van, úgy hogy marad az a verzió, hogy ez a gyenge pontja. Kaptunk homeopátiás cseppet, amit rögtön adnom kell neki, ha náthás lesz, ezt most több mint egy hete adom neki, mert megint az lett persze, és köhécselt is, a cseppet kiegészítettük néhány este Flixotide-dal, most napközben köszörüli a torkát, de talán vége. Amíg nem megy bölcsibe, most ugyanis őszi szüneten van, itt vannak nálunk a szüleim. Nagyon jól jött ki, mert tényleg remélem, hogy a gyerekek is, én is kikecmergek a náthából, és mehetünk babaúszni, Lilláékhoz, Milánékhoz. A folyamatos betegeskedés miatt Maxim szülinapi bulija is elmaradt, és senkivel nem is tudtunk találkozni azóta. Ja, egyszer Norbi és Maxim Milánnal az uszodában, több mint egy hónapja...
Csak hogy átérezzétek, hogy mennyire elegem van az őszből, orvoshoz járásból - mert tényleg hetente viszem hol az egyik gyereket, hol a másikat az orvoshoz -, még van egy sztorim. Két hete szép ősziesre fordult az idő, gyönyörű napsütés csütörtökön, Robin jól aludt délben, szépen elterveztem, hogy elsétálunk Maximért 4 körül, Norbi éjszakás, még aludt, erre 3-kor hívnak a bölcsiből, hogy menjek azonnal Maximért,    sírva kelt, és nem nyitja ki a szemét. Nem értettem, mi történhetett, csak taknyos volt reggel, semmi baja a szemének. Felkeltettem Norbit, hogy vigyázzon Robinra, én meg elszaladtam Maximért. A gyakornok kezében összeszorított szemmel pityergett. Nekem rögtön mondta, hogy Alice belenyúlt a szemébe, és nem bírja kinyitni, nagyon fáj. Felhívtam még ott a gyerekorvost, aki szemorvost javasolt, illetve ha nem rendel hívjam vissza. Nem találtam meg ezt a szemorvost a neten, nyilván a pánik miatt, felhívtam a 112-t, hogy adja meg a számát, hát elküldött a postára, mert nekik nincs szemorvos lista. Tény, hogy nem mondtam, hogy sürgős eset, na de miért hívja az ember a 112-t, és miért nem kérdezi meg az ott dolgozó, hogy sürgős-e. Nekik tudniuk kéne kezelni az ilyen hívásokat. Gyorsan visszahívtam, és nem vették fel! Majd picit lenyugodtam, és elkezdtem keresni a neten a számot, persze nem rendelt, akkor hívtam egy másikat, ott meg közölte az asszisztens, hogy nem foglalkoznak sürgősségi esettel, hívjam a 112-t. A 112 meg közölte, hogy hívjam fel ebben az esetben a kirchbergi kórházat, nekik van listájuk; persze se telefonszám, semmi más. Hát ez nem segítség, már csak azért sem, mert miért egy magánkórházat ad meg, miért nem a másik városi kórházat? Mindegy, felhívtam én a gyerekkórházat, ott mondták, hogy mindig van ügyeletes szemorvosuk, vihetem a gyereket. Közben a doktornénink felhívott, hogy találtam-e szemorvost, mondtam, hogy most indulunk a kórházba, erre ő előállt még egy javaslattal, hogy adjak Maximnak egy kis adag fájdalomcsillapítót, és próbáljam megnézni a szemét, mert lehet, hogy nem olyan vészes, csak nagyon fáj neki, és ő később megnézheti, hogy kell-e szemészhez vinni vagy sem. Maxim inkább a doktornéninket választotta, nem a kórházat, hozzá viszont csak két óra múlva mehettünk, este 6 fele. Hatott a fájdalomcsillapító, néha kinyitotta a szemét, aztán bementünk vele a szobába, Norbi besötétített, ott egész jól kezdte érezni magát Maxim. De a fény nagyon zavarta. Szerencsére nem lett belőle semmi, a gyerekorvos megelőzésképpen szemcseppet javasolt, mi még másnap itthon tartottunk Maximot, de már éjszaka sem fájt neki a szeme, másnap pedig már érzékeny sem volt. Viszont az a délután teljesen kikészített, végre szép idő lett, mi meg bent kuksoltunk a sötét szobában.
Nem tudom, mikor lesz vége ennek a betegséghullámnak, Norbi szerint jövő tavasz végére.