Eperlekvár - harmadik főzés

Maximmal imádtuk az eperlekvárunkat, de már két éve nincs belőle. Orsival megbeszéltük, hogy az idén megpróbáljuk, hogy megint egy nagyobb adagot főzzünk. Elég nehezen indult itt a szezon, pár meleg nap után mindig esett és hűvös volt. De aztán csak megnyitott az eperföld Németországban, és nekivágtunk június 9-én szombaton. 

Hát, elsőre úgy gondoltuk, ebből nem lesz semmi: a hatalmas szemű eprek vagy zöldek voltak vagy teljesen megrágták a csigák. Úgy voltunk vele, hogy szedünk félig éretteket, esetleg kis szépséghibás szemeket, és meglátjuk milyen lesz, legfeljebb több cukrot teszünk hozzá. Nos, a gyerekek nem sokat segítettek, de azért csak sikerült megint összehozni egy nagyobb adagot: 15 kg gyümölcsből, kisebb zökkenőkkel ugyan, de megfőztük a lekvárt. 1 kg gyümölcshöz 15 dkg cukrot tettünk és a végén egy kis agar-agart. Utólag megállapítottuk, hogy még tovább is főzhettük volna a sűrűség miatt, de így is este 9 után értünk haza Capellenbe, úgy hogy reggel 9-kor indultunk. Szóval hosszú volt a nap. 

Az egyik zökkenő az volt, hogy feltettem Orsiéknál az első adagot, van egy óriási lábasom, és maxi gázon ott hagytam, hogy gyorsabban felforrjon. Ott ültünk tőle pár méterre és mostuk, válogattuk a többi epret, de sajnos annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy későn kaptunk észbe, vagyis Orsi ugrott fel, hogy mi van az eperrel. A nagyját megmentettük, de hirtelen nem tudtok megtisztítani a lábast, úgy leégett. A maradék kb 12 kg így mind ment a bográcsba. Arra amúgy is szükségünk lett volna, de azért kicsit rosszul érintett és azért sok időnket elvette. Már lassan késznek nyilvánítottuk a bográcsot, mikor elkezdett esni az eső. Amúgy nagyon meleg volt és nem jósoltak csapadékot. Végül csak néhány percig csapott az eső, de aztán úgy döntöttünk, hogy elég lesz a főzésből, besűrítjük és kész. Pucolás közben azt vettük észre, hogy a félig megért eprek szép pirosak lettek, zamatosak. Az egész zöldeket meghagytuk enni, és azok másnapra teljesen beértek. A gyerekek lekváros kenyeret vacsoráztak, csak úgy tömték. Aztán Maxim két hétig minden este kiegészítette a vacsoráját eperlekváros kenyérrel. Dicsérte a lekvárt, öröm volt nézni, ahogy eszi. Tényleg finom, eper ízű és nem édes, csak amennyire az eper volt. 

Eperlekvár

Németországban vannak olyan eperültetvények, ahol mindenki magának szedi az epret, közben ehet is, a végén pedig lemérik és jutányos áron már vihetjük haza a friss termést. Mi a közeli Borg településhez mentünk, fél óra az út, szóval megéri, mert nem hogy friss az eper, de 2,20 euró/kiló illetve 5 kiló felett 2 euró/kiló ár igazán jutányos. Orsi az ötletgazda, szegény teljesen magára is vette, mert kicsit túl lőttünk a célon a leszedett eper mennyiségével, és még este 9-kor is a konyhában voltunk, miközben a gyerekek kezdtek nagyon elfáradni és főleg az én Norbimat kiakasztani.  (A másik Norbi másnap elutazott, így elment becsekkolni a reptérre, így az enyémre maradt a négy gyerek, ami este elég hálátlan feladat :))

Mi fél 11 körül érkeztünk meg, el is kezdtük szedni az epret, aztán Orsiékkal már a nagyobb szemeket szüreteltük, így délre nagyjából minden edényünk tele lett, ami 44 kilót jelentett. Mi nagyjából 20 kilóra elegendő üveggel és evési kapacitással rendelkeztünk, de nem csak mi, hanem a két Norbi is lelkesen szedte, sőt Milán is, szerintem ő nagyjából három kilónyit szedett. Maxim kevésbé volt lelkes, Robin meg meg is unta a végére. Mire megebédeltünk és neki álltunk a tömérdek epernek, már délután volt. Gáspár Norbi kitalálta, hogy főzzük a halfőző bográcsukban, abba 10 kiló ment bele, még lett 3 vagy 4 nagylábasnyi lekvár, 5 üveg szörp. A legnagyobb problémát a kevés üveg jelentette; nagyjából összeszedtem az üvegeket otthon, de aztán hétfőn még keresgéltem a pincében és találtam is jónéhányat, így én még hétfőn főztem egy újabb adag lekvárt, amihez agar-agart adtam sűrűsítőnek. Legközelebb csak ezzel fogom sűríteni, mert egyrészt a főzési időt lerövidíti, másrészt hidegen kell kikeverni és tökéletes dszemállagot kapunk belőle. Mire hétfőn üvegekbe töltöttem a lekvárt, rájöttem, hogy a cukrot nem tettem bele, és savanyúnak éreztem úgy. Egyébként a sok verzió közös vonása, hogy egyötöde nádcukor, a maradék tiszta gyümölcs, citromlével vagy citromsavval, egy adagot leszámítva. Csak az üstbe nem került sűrítő leszámítva a bio zselécukrot, de ugye a cukor csökkentett mennyisége miatt maga a sűrítő mennyisége is kevesebb volt, illetve az egész össze lett turmixolva, aztán lett kevésbé turmixolt adag bio dzsemfixszel, de ennek a sűrítése nem úgy sikerült, ahogy a papíron állt, illetve lett egy félig turmixolt adag turmixolt dzsemfixszel. Egyikbe sem tettünk tartósítót, próbáltuk körültekintően kifertőtleníti az üvegeket, kupakokat, és aztán száraz dunsztba mentek az üvegek.Az üstben készült lekvár folyós lett, főként a kevés sűrítő miatt, a többi még kóstolásra vár.

Meglátjuk, hogy viselkednek a különböző verziók, remélem nem fognak megromlani, legalábbis nem az összes. A fagyasztóba is került, abból most hétvégén levest fogok főzni.
Összességében élveztük a projektet, de legközelebb kevesebb edénnyel megyünk epret szedni, és egy óránál tovább nem marad az ültetvényen.