Maxim 9 éves

Maxim Milánékat hívta meg a szülinapjára (szeptember 30. vasárnap), egyelőre nem akart partit szervezni az iskolás barátaival. A szünet végén Mex, a nagy barátja eljött hozzánk, ennek nagyon örült Maxim, és a suliba is most először vitt be sütit. Az is segített, hogy a szülinapos választhat valamit a tanár néni kincses ládájából, anélkül, hogy kigyűlt volna a szükséges pontja hozzá. Reggel felköszöntöttük Maximot, automata Nerf puskát kért, most megint nagy sláger a Nerf, és Robin elárulta, hogy a padláson megtalálták a dobozt, amibe bele raktuk, szóval meglepetés nem volt, de annyira izgatott volt Maxim, hogy már előző nap próbálta kikönyörögni az ajándékát.

Ebédre jöttek Orsiék, előtte kicsit lövöldöztek a fiúk, ebéd után (raguleves és pizzás csiga, ami hála az égnek nagy sikert aratott) tortáztunk - a tavalyi citromtortáját kérte -, és elmentünk egy közeli kötélpályára. Ez egy kalandpálya, kisebbeknek gyakorlatilag a földön van egy rövidebb szakasz, a nagyobbak meg mehetnek a nagypálya egyes részein ha a kinyújtott kezük eléri az 1,60 métert. Sajnos csak Maxim érte el, és mondtuk neki, hogy akkor majd legközelebb kipróbálják a nagyobb pályát, kicsit csalódott volt, és hamar megunták a kispályát, de a végén körbe sétáltuk a nagy pályát, és végül újra beöltöztek, hogy gyakoroljanak egy kicsit a nagypályára. Vince nagyon hamar megunta a mászást, és a kicsikkel egy farönkökből kirakott játszótérszerűségen rohangált. Sajnos elszámolta magát, rosszul lépett és belefejelt az egyik rönkbe. Szereztek rá jeget, és szerencsére az óriási dudoron kívül nem lett baja Vincének, de nagyon megijedtünk.

Emili nagyon várta Dávidot, mondta is, hogy Dávid a barátom, és ő mindig azt csinálta, amit Dávid. Még visszamentünk hozzánk egy kicsit, és miután Vince is kedvet kapott a lövöldözéshez, csatáztak egy nagyot a fiúk. A cicák nem szaladtak el, meg is lepődtünk, de ott maradtak a kertben körülöttünk. Mi még este neki álltunk almás muffint sütni, ezt vitte Maxim másnap a suliba.

A nap összes képe

Húsvéti szünet

A fiúk annyira várták a tojáskeresést, hogy vasárnap, miután elállt az eső, megkezdték a vadászatot. Előtte Maxim világosan közölte, hogy nincs húsvéti nyuszi, mi rejtjük el a tojást, majd Robin hozzá tette, hogy az csak egy ember beöltözve. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire rá volt cuppanva a kistojásokra Emili, végül nem habzsolták be Robinnal, és Robin sem könyörgött értük, két nap után el is felejtették. A fiúknak tényleg a keresés volt a lényeg.

Húsvét hétfőn a tengerisós orrspray-ükkel meglocsoltak, Maxim ötlete volt, nem bírt magával. Aztán 3 napot mentek napközibe. Persze nem akartak, dünnyögtek rendesen, de végül jól érezték magukat. Robinnal ott volt az egyik barátja, Maxim meg játszott a nagyokkal vagy éppen Robinnal, mivel kevés gyerek volt. Csütörtök délután pedig rovarkiállításra mentek, idegenvezetéssel, nagyon tetszett nekik, és Robin is örülhetett, mert ő is ehetett fagyit. Péntekre több mindent terveztünk, de végül nem lett belőlük semmi, mert Emili belázasodott. 

Vasárnap már jól volt, de mire Nagyiék megérkeztek délután, megint kezdett rosszul lenni. Hétfőn elvittem egy helyettes orvoshoz, és megint fülgyulladása volt. A doki azt mondta, talán az előzőből maradt valami, nem volt jó vagy elég erős az antibiotikum, úgyhogy egy másikat írt fel, és 10 napig kellett szednie. Én kedd délelőttre szabit vettem ki, mert akkor még nem volt túl jó állapotban Emili, de szerdán egész nap, és pénteken fél napot otthon maradt a fiúkkal és Nagyiékkal. Popival sokat sétáltak a kertben, hintáztak, ugrálóztak, öten voltak biciklizni, boltban. Szerencsére egy napot kivéve, kellemes tavaszi idő volt. Csütörtök délután amíg Emili aludt és én dolgoztam otthonról, a fiúk elmentek Nagyiékkal a pillangóházba. Hamar megjárták, de tetszett nekik. Robin meg akarta venni az egész szuvenírshopot, és pár napig valami denevér állatka után ácsingózott, de most talán elfelejtette. Nagyi és Popi szombat reggel indultak vissza. Elég rendesen megpakoltuk az autójukat, mert Krisztiéknek vittek egy halom babacuccot, június végére várják a kislányukat.

További képek itt

Mikulás partik

December 1. péntek igencsak eseménydús nap volt.

Előző nap délután úgy hoztam haza Robint, hogy fájt a hasa. Lefeküdt a kanapéra, és fél 5-kor el is aludt. 6 körül magához tért, jobban lett, még mondta is, hogy "úgy láccik, csak egy kis alvásra volt szükségem", de azért nem tettük el a mellé készített tálat. Vécén is volt, azt hittem, akkor talán csak túl fáradt, és mivel egyedül voltam a gyerekekkel, észre sem vettem, hogy Robin szalad a tálhoz a nappaliba. Már csak azt hallottam, hogy szegénykém hány. Ezzel ugrott neki a másnapi ovis mikulás, de a csomagját félre tette neki az óvónéni.

Ezek után reggelre behavazott. Robinnal kimentünk, letakarítottuk a járdát, bejárót és építettünk két hóembert.

Délután Robinnal felvettük Maximot az iskolánál, aztán Norbival a bölcsiben találkoztunk, mert ott kezdtük a mikulásos partikat. Fényképezkedtünk, és aztán én szerettem volna maradni, de 5-kor még nem volt semmilyen ennivaló, akkor gyújtották a tüzet a tűzön sütött kenyérkének. Maxim nagyon türelmetlen volt, egyrészt izgult a karate-bemutatója miatt, másrészt mindenáron el akart menni az iskolás karácsonyi vásárra, hogy vegyen "rénszarvaspút", amit az iskolában készítettek. Ez egy fűszeres kakaópor, és bár ugyan nem iszik soha kakaót, ebből jó nagy adagot megivott másnap forrócsokiként. Végül ettünk egy kicsit az iskolánál, a fiúk szaladgáltak egyet, aztán haza mentünk és Norbi vitte is Maximot a bemelegítésre. Majd haza jött értünk, és együtt mentünk a karate-bemutatóra.

Szeptemberben kezdte Maxim a karatét, heti egy alkalom, de elég ügyes, az edző mondta is, hogy jövőre már csoportot is válthat. Sőt, az első kör után az ő kezdő csoportjukból 3 sárgaöves és két fehéröves maradt egy második körre, az egyik fehéröves Maxim volt. Norbi felvette az egészet videóra.

Emili végig ülte, nézte a bemutatót, táncolt a zenére, tapsolt, nagyon ügyes volt, és Robin mellett ő is kapott a mikulástól édességcsomagot. Így legalább nem félt annyira a bölcsis mikulástól hétfőn. És így Robin is megnyugodott, hogy látta a mikulást. Az iskolába meg már nem megy, így ezzel letudtuk Maxim részéről is az idei mikulást.

A karatén volt egy kis állófogadás is, ahol eszegettünk, ittunk, este 9 után értünk haza.

Fényképeink és videó a karatéról

A karateklub honlapján van néhány fotó, az elsőn és a mikulásos képen látszik Maxim, csak fel kell nagyítani őket: Fényképek a klub honlapjáról

Pörgettyűmánia és szobacserék

Nyár elején ért ide a pörgettyűláz, vagyis a handspinner-láz. Robin akárhányszor meglátott egy új színt vagy modellt, azonnal szerette volna megvenni. Volt hogy azért jött boltba, hogy találjon magának valami újat. Néhányat vettünk nekik, kaptak is, meg volt hogy cserélt az oviban, persze titokban, mert ha meglátták az óvónők, akkor elvették a gyerektől, és év végén kapták vissza. Már nem tudták, hová tegyék itthon őket, ezért Norbi kitalálta, hogy készítsenek maguknak egy tartót. Robin is segédkezett, de főleg Maxim készítette.  

Fotók: pörgettyűk

Fel is szerelték az új szobájukba, mert a pünkösdi szünet után a fiúkat átköltöztettük a vendégszobába, és kb. két hétre rá Emilit a fiúk régi szobájába. Emilinek még hiányzik egy-két bútor, szőnyeg, de ha mondjuk, hogy menjünk a szobájába, már szalad is. Nem alszik sokkal jobban ettől, de július 10-én először átaludta az éjszakát, 8.45-től 6.40-ig aludt, majd 19-én megint végig aludt éjszaka. Muszáj dokumentálnom, mert ez jó jel, kezd megérni arra, hogy jól aludjon. Előtte, június 26-án kijöttek az alsó kisörlői, jönnek a felsők is, így lehet, emiatt nyugtalan időnként és éjszaka is. 

A fiúknak készített Norbi egy íróasztalt, két ikeás polcra rögzített falapot, szerelt fel nekik polcot, most már egész jól néz ki nekik. Ja, és mindent a falhoz csavarozott, mert a fiúk még mindig, Emili meg már mászott a polcra. Persze Maxim már azt várja, mikor lesz saját szobája, pedig néhány hónapja még esze ágában sem volt egyedül lennie. Nyilván hatással van rá, hogy Milán saját szobát kapott, de a háziját is szereti csukott ajtó mögött írni.

Dinoparkban jártunk

Orsiék ajánlották, hogy Németországban, a határhoz közel van egy dínópark, tele szobrokkal, játék-ásatásokkal, foglalkozásokkal. Egész pontosan ide autóztunk el: Dinopark - Ernzen.

Igazából egész napos pogram, rengeteg interaktív tábla van, a szobrok élethű nagyságúak, van amelyiket meg lehet nézni, bele lehet bújni, és van amelyiket alig lehet megközelíteni. A park közepén van egy nagy "ásatás", itt lehet gyakorolni a régészkedést. Van egy homokozó, ahol apró kincseket lehet szitálni, keresgetni, és van olyan rész is, ami fizetős, és dínófestéstől kezdve kincsvadászatig több féle dolgot lehet kipróbálni. Szabadtéri program, nem árt, ha nem esik, és ha szünetben vagy hétvégén megyünk, akkor lehetőleg ne a csúcsidőben ebédeljünk, de egyébként nagyon hangulatos hely. Emili nem volt hajlandó elaludni a babakocsiban, így mi kora délután vissza indultunk. 

Nálunk mindig visszatér a dínóláz, Maxim tényleg sokat tud a dinoszauruszokról, de egy kicsit le kellett állítanunk, mert annyit okoskodott a parkban a séta elején, hogy már engem is kezdett zavarni, és ilyesmivel Robint előbb vagy utóbb kiborítja. Valamin így is összevesztek, de már nem is emlékszem, hogy mi volt a gubanc.

Képek itt: Dínópark

Fotók - május

Kertészkedünk

Annyi dolgunk van, hogy a blogom mindig kimarad, vagy mire leülnék, Emili felébred :). Ő ugyanis nem bír egy helyben ülni, állandóan jön-megy, pakol, felmászik vagy fel akar mászni mindenhova, szóval mellette nem kapcsolom be a gépet. Májusban jutottunk oda, hogy elültessünk néhány palántát. A fiúknak segíteni kellett a földet átforgatni, lapátolni, hát nem repestek az örömtől, de végül beálltak dolgozni és segítettek. Emili is kertészkedik, tépi a virágot, levelet, vagy földezik, sarazik. Ezeket a pillanatokat próbáltuk megörökíteni.

Emili szülinapja

Erről viszonylag időben írtam egy bejegyzést, aki nem olvasta, íme a link: Emili 1 éves.

Sportnap

Szokás szerint idén is elmentünk a sportnapra, ez ugye itt ünnepnap, mindig csütörtök - most május 25-re esett -, és mindig ilyenkor rendezik meg. Jó idő volt, rengetegen elmentek mint mindig. A fiúk végre kipróbálták a bokszot, ketten együtt bokszolhattak, nagyon élvezték. A sorban állást evéssel, ivással töltöttük, a végén viszont a fiúk felfedeztek egy motoros klubot, ahol kicsi és nagy elektromos motort lehetett kipróbálni. Itt vártak a legtöbbet, mert közben töltötték a motorokat, de megérte, mert nagyon tetszett nekik, ügyesen mentek vele. Én csak Norbit láttam, mint kiderült, szóltak neki, hogy kipróbálhatja a nagymotort amíg a fiúk várnak a kicsire, na ezt pont láttam, de a fiúkat nem, mert Emili elaludt és nyugodtabb helyet kerestem neki addig. Mire a fiúk végeztek, a kisasszony is felkelt, aki egyébként egy játékos, babáknak és gyerekeknek egyaránt összeállított pályán többször végig ment. Nagyon tetszett neki. Eredetileg Orsiékkal együtt akartuk tölteni a napot, de mi később indultunk, aztán mire utolértük volna őket, Robin kitalálta, hogy ő kacsát akar horgászni, így vissza kellett mennünk az elejére, és végül Orsiékkal már csak akkor futottunk össze, amikor ők már indultak haza. Elmondták, hol festenek arcot, mert Robin ahogy meglátta Vincét, ő is akart valamilyen maszkot magának. Imádja ezeket a dolgokat. Szerintem jövőre is megyünk.

Többi májusi kép

Május végére ide ért a meleg, medencét nem állítottunk, mert szombatonként uszodába megyünk babaúszásra, de egy kismedencét egyik vasárnap feltöltöttünk vízzel. Maxim duzzogott, hogy ez babáknak való, ő bele sem ült, viszont vízipisztolyoztak, aztán meg vödröztek és labdáztak, olyan golyókkal, amikbe ha víz megy, jó nehezek lesznek. Emilinek ez nagyon tetszett, annyira horgászta a labdákat, hogy mikor már nem volt tele a vödör vízzel, egyre jobban belehajolt és bele is esett fejjel. Szerencsére végig ott voltam mellette, gyanítottam, hogy ez így veszélyes, egyből kikaptam, de azért 1-2 másodpercig tuti nem kapott levegőt. Lehet, ennyi haszna volt a babaúszásnak, hogy csak kicsit ijedt meg a merüléstől. Ezután viszont nagyon-nagyon óvatosan halászta  a labdákat. Tényleg veszélyes a pancsolás, nagyon oda kell figyelnünk a gyerekekre, amikor vizeznek.

Emili 1 éves

Gyorsan telik az idő, és persze sosincs elég belőle. 

Szombaton ünnepeltük Emili első szülinapját. Kapott tőlünk egy kicsi és egy nagyobb locsolót, sokat kell öntözni a kertben :).

 

 

A tortájából nem evett, pedig már kóstolta ezt a joghurtos piskótát, igaz, akkor finomabbra sikerült. A fiúk nagy élvezettel fújkálták a gyertyáját, Emilinek kevésbé tetszett a dolog.

Gyakorlatilag állandóan mozog, jön-megy, talál valamit, amit cipel, vagy csak húzza a kezünket, hogy menjünk vele. Ha meg fáradt már, akkor kéri, hogy vegyük fel és úgy sétáljunk, illetve mutogat, hogy mit szeretne megnézni, kézbe venni.  Továbbra is imád pakolni, de újabb és újabb dolgokat kell kitalálnom, mert amit százszor szétpakolt már, az nem érdekli.

Ha zenét, éneket hall, azonnal táncol, de ő maga is van, hogy dobol és akkor is rugózik. Nagyon sok mindent megért, menjünk fürödni, indul a fürdőszobába, ha kimegyünk, hozza a cipőjét. Néha bólogat, ha kérdezem, hogy ezt kéri-e. Szavakat nem mond, csak babanyelven beszél, na-na, a-pa- a-na, de sok mindenre mondja ezeket.

Mindent meg akar kóstolni, egész jól eszik mostanában, persze soha nem egyszerre eszi meg az óriási adagot, de kétóránként eszik valamit. Nagyon ügyesen iszik, ő maga akarja a poharat is fogni, hát ebből volt már sírás is, mert a teli poharat nem adtam oda, mert úgyis mindig magára borítja, legalábbis egy darabig, aztán már úgysem lesz érdekes, és akkor marad az ivás. Kanalazni is próbált néhány napig, most inkább kézzel eszeget darabos dolgokat. A vékony babákhoz tartozik, a gyerekorvos mondta, május elején mentünk, 71 cm és 7,1 kg volt. Az oltás eléggé megzavarta, nagyon nyűgös volt néhány napig, illetve kezd akaratos lenni, sír, ha nem kap meg valamit, vagy elveszünk tőle valamit. Ő viszont a fiúk játékát veszi el, amivel épp játszanak, mert az az igazán érdekes. Ha nem adják neki oda, akkor később, mikor már nem játszanak vele, nagy boldogan babrál velük. Robin azért piszkálgatni szokta, és vele egész vad tud lenni, oda megy hozzá és simán kikapja a kezéből a tárgyat, veszekedtek is már egy-egy játékon. 

7 foga van még mindig, húsvét előtt - április 5. - jött ki neki a 7. alul és azt hittem, hogy gyorsan kijön a párja a másik oldalon, de egyelőre csak duzzad az ínye, biztos fáj neki, mert egy-két éjszakánk elég rémes. Már éjszaka is max. kétszer szoptatom meg, ezt fogjuk elhagyni lassan. Napközben amúgy már csak a kora reggeli, a déli alvás előtti, egy délutáni és az esti szopi van, igazából az éjszakai és a délutáni is még azért maradt, mert még mindig sok tejem van, és muszáj, hogy megetessem.

Imád fürödni, április végén elkezdtünk babaúszásra járni, szombat délelőttönként van. Szereti, de sokat nézelődik, nem rám figyel, ha éppen valamilyen feladat lenne. Kell neki egy kis program, hogy ne csak a szokásos buszmegálló-iskola-boltok kiruccanás legyenek a program. A fiúk is jönnek persze ilyenkor úszni, így mindig elhúzódik és macerás is kicsit, mert pont 11 és12 között szoktam lerakni aludni, ez meg 11-től van, de eddig jól ment szerencsére. Nincs messze tőlünk, 10 perc, mert bár jobban bírja az autót, annyira azért nem, hogy órákat utazzunk.

Boltba már nem babakocsival hanem biciklivel vagy autóval megyünk, és vagy toljuk a kosarat vagy beültetem a bevásárlókocsiba, amibe vettem egy bélést övvel együtt. Azért igyekeznem kell, nézelődni nem lehet, csak ha tolom a kocsit, azt bírja. 

Amúgy sem bír egy helyben ülni, az evést sem bírja mindig ki a székében, van, hogy a kölesgolyó, kenyér véget már sétálva eszi meg az ebéd vagy vacsora végén. Majd elmúlik ez is, aztán meg úgyis visszajön, a fiúk is felugrálnak, hogy elmeséljenek valamit például.

Újból könnyű megnevettetni, és tényleg olyan kislányosan sikongat. Egész sokat nézi magát a tükörben, és most mindent a fejére próbál tenni.


A szülinapján készült képek itt vannak.

Robin 5 éves

Most pénteken, március 3-án lett Robin 5 éves. Mivel Norbi délutános volt a héten, Robint megkérdezve úgy döntöttünk, hogy szombat reggel köszöntjük fel. Meglepő módon Maxim tiltakozott és mindent elkövetett, hogy már pénteken adjuk neki oda az ajándékot. Úgy tűnik, még mindig nehezen veszi, ha nem róla szól az ünneplés. Robin sok mindent kért a szülinapjára, többek között igazi kutyát, macskát, óriás plüss orkát, meg pokémon kártyákat. Végül az orka dudu mellett döntöttünk, örült is neki. Egy Popitól kapott fehér dobozot festettem be neki, mert nem tudtuk másba csomagolni az óriási delfint. 

Többször mondta Robin, hogy ő az egyik játszóházba akarja tartani a szülinapját, de mikor arról kérdeztem, kit hívna meg, három névig jutott Maximot is bele értve. Amúgy sem volt kedvünk másik tíz gyerekért még felelősséget vállalni arra a két órára, ezért egyszerűen hanyagoltuk a témát Norbival. Aztán persze számon kérte, hogy miért nem a Yoyóban lesz a szülinapja, mi az, hogy csak Milánék jönnek hozzánk, de szerencsére jól sikerült az ebéd és a délután is.

 

Készültem egy játékkal is, ami az arcizmokat, nyelvet mozgatja meg, segítve a hangképzést. Bár már sokkal-sokkal tisztábban beszél Robin mióta újból tubus van a fülében, de ha gyorsan mond valamit, vagy nem figyel, azért a "s" és a "sz" elég egyformára sikerül, illetve magyarul nem pörgeti a "r" hangot, de a luxiban szépen ejti ki. Szóval ropival, zizivel, gumicukorral kellett mindenféle grimaszt vágnunk, hogy aztán megehessük a nasit.

Az összes képet a három napról itt láthatjátok.

Február - rövid beszámoló

Betegesen indult a február, a fiúk taknyosak voltak és köhögtek. Norbi is elég sokáig volt náthás, nem csoda, hogy végül Emilivel mi is elkaptuk. Elvittem orvoshoz, de akkor még csak torokgyulladása volt, viszont kezdett nem enni, aztán be is lázasodott, pedig szombaton 18-án Orsiékhoz készültünk farsangolni. Végül csak a három fiú ment, Emilivel maradtam otthon, de másnap csak elvittem az ügyeletre, mert nem akartam neki a ventolint adni ha nem muszáj. Amit már éjszaka adtam neki, nem vette jól a levegőt, és egyszerűen nem tudott elaludni, max ha álltam vele és a kezemben volt. Úgyhogy még egy fájdalomcsillapítót is adtam neki, mert már nem bírtam tovább. Sajnos hörghurutja lett, és a gyerekorvostól kapott beutalóval vittem utána kinére. Persze én is alig álltam a lábamon, és pont szünet volt a gyerekeknek, de szerencsére jött mama kedden este. Másképp nem bírtam volna, így is két hét alatt sikerült kikecmeregnem a takonykórból. Emili szerencsére egyre jobban lett, a szünet végén már kezdett enni is, és Mamával is kezdett megbarátkozni. Bájosan mosolygott rá az elején, de csak engem akart. Oké, betegen mindig anyásak a gyerekek. 

Ma vittem Robint gyereksebészhez, mert a karácsonyi szünetben valami furcsát talált Norbi a herezacskójában: olyan volt, mintha három golyója lett volna. Figyeltük, reggelre sokszor eltűnt. A helyettes gyerekorvos nem látott semmit, de kaptunk beutalót január elején, és mivel fájdalma nem volt Robinnak, így február végére kaptunk időpontot. Vittem Maximot meg Emilit is, mert Norbi dolgozott. A lényeg, hogy baloldali lágyéksérve van Robinnak, tapintással megállapította az orvos, és majd a jobb oldalt műtét közben nézik meg. Április 7-ében egyeztünk meg, teljes altatásban, laparoszkóppal végzik majd el. Szegénykémnek mindig van valami baja, de ez legyen a legsúlyosabb műtétje. Majd beszámolok, hogy ment.
 

Ismét eltelt egy hónap, és én még mindig próbálom utolérni magam, reménytelenül. :-)

A februári képeket itt nézhetitek meg. 

Emili 6 hónapos

Emili fél éves. Kezd félni az idegenektől.

A fiúkat imádja, sikongat, nevetgél, kuncog velük.  Imádja nézni őket, ez elég jól lefoglalja. Este viszont besokall tőlük, túl hangosak, előfordul, hogy szó szerint kikészül tőlük, ilyenkor nehezen alszik el. Biztos nem (csak) ezért alszik rosszul éjszaka. Hiába bújt ki a 2. foga is alul - október 22-én -, sokszor felébred. Van, hogy alszik 3-4 órát, de utána van, hogy óránként kel. 

Napközben még inkább 3-szor alszik, délelőtt egy rövidet, aztán alszik egy hosszabbat jobb esetben, ami másfél óra átlagban, de van, hogy felébred 40 perc után és visszaalszik, visszaaltatom. Este még alszik egy rövidebbet.

Október 21-én szabályosan négykézlábra állt, csavarja a popóját, majd egy hét múlva előre is haladt, úgy hogy négykézlábra állt, próbált a kezével elérni valamit, így lehasalt, és egyet-egyet előre kúszott. Egyszer-egyszer gurult is mint Maxim anno, de próbál felülni is: féloldalas fekvés pozíciót vesz fel.

Ma reggel szabályosan mászott hátrafele. Úgy látszik, tetszik neki ez a rák-mozgás.

Képek itt

Halloween Orsiéknál

Az őszi szünet első vasárnapján Orsiéknál halloweeneztünk. Ebéd után mentünk, és mivel gyönyörű késő őszi időnk volt, rögtön sétálni indultunk a nem-is-olyan-közeli focipályára. Útba esett egy játszótér is. Emilit kézben vittük Norbival, mivel már az autóban üvöltött, így viszont csendben elnézelődik. Később beraktam a kenguruba és el is aludt. Olyannyira, hogy én még kint ücsörögtem a kertben, sőt, mivel hűlt az idő és sötétedett, végül be is mentem, és bent is nagyon sokára ébredt csak fel. Így letudtuk az alvását, rég aludt már a kenguruban és milyen nagyot!

Gáspár Norbi mamája lángost sütött, de hamburger is készült vacsorára. A fiúk a padlástérben diszkóztak, csocsóztak, a kisebbek estefele szuperhősöset játszottak. Történt egy kis incidens: Vince és Robin összevesztek egy apróságon, és a végén Robin ököllel behúzott egyet Vincének. Nagy nehezen lecsillapodtak, aztán szerencsére már nem vesztek össze semmin. 

Elég későn indultunk haza, persze Emili kezdett sírni. Norbi Peppa malacot indított el neki a telefonján. Most hogy a mesét nézte, vagy a telefont próbálta elérni és ez kötötte le, nem tudom, de így megúsztunk egy negyed órás üvöltést.
Még több kép itt és itt.

 

Maxim 7 éves

Pénteken 7 éves lett Maxim. Az iskolába már nem vitt tortát, annyira nem bántam, eggyel kevesebbet kellett sütnöm így. Ő végül málnás torta mellett döntött, Ninjago díszítéssel, de szerencsére egyszerű tervrajzot készített hozzá. Szombatra sütöttem, mert akkor jöttek Orsiék is Maximot felköszönteni.

Mi pénteken azért megünnepeltük, Norbi vett két pici tortácskát, Robin is kapott rá tűzijátékot. 

Ninjago legot kért, és egyedül építgette a hétvégén. Még nincs teljesen kész, de ő akarja összerakni - mondjuk ez volt a mi feltételünk, hogy segítünk ha elakad, de nem mi építjük meg neki. 

Szombaton ebéd után Norbit is megünnepeltük, neki egy egyszerű brownie-szerű sütit sütöttem, a csavar az volt benne, hogy cukkini is kellett bele. Egy gyertyát szerettem volna rátenni, de Emili pont felébredt, és mire visszajöttem a konyhába, a fiúk jól belelendültek a gyertyák válogatásába: nagyjából az összeset rátették.

Orsiék ebéd után jöttek, Maxim kérése az volt, hogy estig maradjanak, vacsorára pedig tortilla tekercs legyen. Végül négyen jöttek, mert Gáspár Norbi náthás volt.

Készültem egy kis közös játékkal, sportos feladatokat kellett végrehajtaniuk és a végén kaptak valami apróságot. Maxim és Milán nagyon jól kijönnek egymással, mindkét gyerek legszívesebben minden nap találkozna egymással. Robin és Vince is egy-egy kisebb szünettel ugyan de szépen eljátszadoztak együtt. Természetesen vacsora után került a négy nagy egy hullámhosszra, nem is akartak haza menni Milánék.
Sikerült Lilláékkal is skype-on beszélni. Maxim elérzékenyülve hallgatta ahogy Lilla és Kristóf eléneklik neki a Boldog szülinapot. 

A két pöttöm is elvolt. Délutánra szerencsére elállt az eső és így ki tudtunk menni egy kicsit velük. Dávidot most nem engedtük túl közel Emilihez, mert folyt az orra.

Robin is izgatottan várta Maxim szülinapját, és még az apját is felköszöntötte, elsősorban apák napja alkalmából, az oviban készített ajándékával. Annyira izgatott volt, hogy sem ő, sem Maxim nem várták meg a vasárnapot, amikor igazából apák napját ünneplik. Valószínű ezek miatt kezdte el Robin szombat este mondani, hogy holnap nekem lesz a szülinapom, nekem kell tortát sütnöd.

 

Az összes képet ezekben az albumokban tudjátok megnézni (katt a linkekre):
Maxim 7 éves
Maxim 7. szülinapja
Norbi szülinap és apák napja 

Békéscsabán nyaraltunk

Azzal kezdem, hogy a képeket itt tudjátok megnézni: Bcsabán.

Aggódtam az út miatt, főleg a három órás autózás miatt a reptérről Csabára. A hahni reptérről mentünk, odafele sikerült úgy indulnunk, hogy Emili aludjon, és bár felébredt, valahogy visszaaludt, még a reptéren kényelmesen meg is tudtunk ebédelni. A repülőn újból elaludt, meg sem mertem mozdulni másfél órán át, nehogy felébredjen. Estefele az autóban nehezen aludt el. Mire megkaptuk a bérelt autót és végre elindultunk, Robinnak kakálnia kellett, Emili üvöltött, szóval kb. 10 perc után meg is álltunk. De valahogy csak megérkeztünk Mamáékhoz. Szerencsére szép nyári időnk volt, hűvös éjszakákkal, így aludni is tudtunk, leszámítva, hogy Emili sokszor felkelt. 

A fiúk elmentek Tatával horgászni, sokat kutyáztak. Robin állandóan ki akarta őket engedni, tényleg imádja az állatokat. Lia már egész szépen ejti az unokatesók neveit, minden nap megszeretgette Emilit. Norbi keresztanyukájáék és unokatesója, Kati és a családja is eljöttek, hogy találkozzanak velünk.

Nagyiékhoz keresztanyukám és unokatesóm, Ági és Viktor látogatott el. A fiúk is nagyon örültek nekik, Maxim szokta Viktort emlegetni. Bográcsban és tárcsán főzött Popi és Krisztián, húgom barátja. Egy délelőtt pedig Krisztiék átmentek Maximmal és Robinnal Gyulára.
Még az is belefért ebbe a néhány napba, hogy egy órácskára találkozzunk néhány barátunkkal, illetve, hogy elmenjek kozmetikushoz és fodrászhoz :)
Elég fárasztó babával és még két örökmozgó gyerekkel utazni. Hazafele nehezen aludt el Emili a repülőn, de nagyobb üvöltés nélkül szerencsésen megérkeztünk Luxemburgba. Kezdődhet az ovi és iskola!

Emili 3 hónapos

Tegnap ünnepeltük Vince 4. szülinapját - augusztus 1-én töltötte be -, és pont ezen a napon volt Emili 3 hónapos.

Ebéd előtt érkeztünk, és bár Robin reggel azt hajtogatta, hogy ő nem akar menni, hagyjuk otthon, végig együtt játszottak Vincével, veszekedés nélkül.

A tortaevésre jól elfáradt Emili, le kellett tennem aludni. Eközben a fiúk kint játszottak, dartsoztak, majd jött a kvíz: Pokémon kártyákért kellett kérdésekre válaszolniuk. A kicsiknek egyszerűbbekre, pl. hány éves Vince, hány fehér autónk van, a nagyobbaknak összetettebbre. Ügyesen végig találgatták őket. 

Mintha csak egy-egy babánk lenne, a négy nagy játszott, mi felnőttek pedig pihentünk egyet a picikkel.

Emili július végén kezdett el hátról hasra fordulni; egész pontosan júli 27-én egyszer fordult át, majd másnap többször megismételte a bravúrt. Aztán szüneteltette a forgást, este a szülinapi parti után viszont megint fordult, így mondhatom, hogy három hónaposan már ügyesen tud hasra fordulni. 

Ma meg hasról hátra fordult, immár nem véletlenül; ugyanis júli 24-én és 28-án egy-egy alkalommal a hasáról átfordult a hátára, de inkább véletlenszerűnek tűnt a dolog.  

Mindenesetre hátról hasra könnyebben fordul, vagy csak szívesebben hasal.

Picit jobban bírja a hordozót és az autót, ez annyit jelent, hogy nagyjából 5 percig nem üvült, illetve ha valaki szórakoztatja, akkor kibír egy negyedórás utat. Azért Magyarországra nem indulnék vele haza autóval.

Felfedezte a kezét, nézegeti, egész ügyesen nyúl a dolgok után.

Még mindig sokat bukik, főleg ha túl sok tejem van. Éjszaka is elő-előfordul, pedig általában kétszer vagy háromszor szopizik csak. Sokat büfizik, és ha éjszaka nem büfizi ki magát, hajnalban nagyon nyugtalan, alig alszik/alszok olyankor. Szerencsére este legkésőbb 10-kor kidől, reggel pedig 8-9 körül kel fel. Talán ezért is délelőtt csak egy rövidet alszik, ebéd környékén hosszabbat, de legfeljebb két órát. Azt vettem észre, hogy ha ilyenkor felébred, nagyon nyűgös, ezért a 40 perces alvás után megpróbálom vissza altatni, hogy legyen egy hosszabbja is. Délután, estefele pedig még legalább egyszer alszik 40-50 percet. Az esti nyűgösséget úgy "úsztuk meg", hogy kenguruban vagy kendőben aludt nagyon sokáig. Most viszont már felébred ugyanúgy fél óra után, így inkább berakom az ágyába aludni. Addig is tudunk a fiúkkal valamit játszani.

Hétvége nyolcasban

20-án vittem Emilit a gyerekorvoshoz. 4400 g és 56,5 cm. A vizsgálatot nagyon jól tűrte, nagy szemekkel nézett, pedig egy jó kétórás alvásból ébresztettem, és ilyenkor nagyon éhes szokott lenni. Fülsüketítően tud üvölteni, és sokszor csak szopival nyugszik meg, szóval nem egy könnyű eset.

Hogy még egy picit panaszkodjak, elég borzasztó időnk van május óta. Ha már két nap nem esik, az csoda, és ha melegszik az idő, tuti, hogy egy-két nap múlva, elromlik és hűvös lesz. A melegebb idő pedig olyan párás, hogy 20 fokban is már izzadunk. Ezért nagyon vártuk a beígért néhány napos nyarat.

A fiúknál is kitört a fociláz, kaptam mezt, és pólót is. Milánékhoz pedig elmentek szombaton meccset nézni. A két nagy az első félidőt végig ülte, de utána inkább a focis kártyáikat cserélgették. 

Magyar mezben

Portugál mezben

A fenti képen épp palacsintát esznek, Mamának és Nagyinak is kétszer kellett sütnie, csak úgy falták a palacsintákat.

A kétnapos hőséggel együtt megérkezett Kriszti és Popi, 23-án, az itteni nemzeti ünnepen.

Norbi felállította a medencét, egész nap pancsoltak a fiúk, aminek az lett a vége, hogy megégtek. Délelőtt bekentem őket, de délután kimaradt. A tanulság, hogy nagyon kell vigyázni, Luxemburgban is, nem csak vízparton. 

Robin másnap nem ment oviba, de Maximék akkor mentek "osztálykirándulásra", így ő nem maradt itthon. Nagyon hamar eltelt a hétvége, úgy hogy a padlást is használjuk, fel sem tűnt, hogy nyolcan voltunk. A két hét Nagyival is nagyon hamar elrepült, június utolsó hetét már ötösben töltjük.

 

 

Pünkösdi szünet

Ahogy Emili megszületett, másnap jött Mama, hogy segítsen Norbinak, illetve hogy  a pünkösdi oviszünetben majd nekem.

Jó dolgom volt a kórházban, éppen ezért nem siettem haza, 4 napot maradtam. Emili meglepően éber volt már a kórházban, sokat nyitva tartotta a szemét a születése napjától kezdve.

Itt 1 naposan

3 naposan szunyókál

Maxim és Robin vártak már haza minket, sokszor meg akarták fogni Emilit, vagy az ölükbe kellett tenni. Robin próbálta dögönyözni, vele egyáltalán nem lehet ott hagyni Emilit. Ő akkor is meg akarja simogatni, amikor éppen alszik. 
A szünet gyorsan eltelt, Mama főzött-sütött, babázott vagy éppen a fiúkkal játszott. 

Emili leginkább kézben szeret lenni, és kézben vagy rajtam alszik jól, jobban. Persze próbáljuk lerakni, és időnként egész szépen elnézelődik már.

Sportnap

Itt az áldozócsütörtök, Jézus mennybemenetele munkaszüneti nap, és évek óta ekkor rendezik meg Luxemburgban a sportnapot, kicsiknek és nagyoknak, rengeteg sportklub részvételével. Először úgy gondoltuk, hogy kihagyjuk, de Maxim már egy ideje kérdezgette, hogy mikor lesz, mert szeretne megint elmenni. Megbeszéltük, hogy ha nem esik, akkor megoldjuk, hogy elmenjünk/elmenjenek.

Norbival mentek a fiúk, én nem mertem bevállalni nagy hassal a tömeget, toi-toi vécét, és nem szerettem volna, hogy miattam jöjjünk hamarabb haza, szóval én inkább itthon maradtam. 

Milánnal és Vincével együtt sok mindent kipróbáltak, a súlyzózáson át az amerikai focin keresztül a cserkész feladatokig. Maximnak az idén is a taekwando tetszett a legjobban. További képek a szokásos helyen.

 

2. trimeszter az oviban

Maxim második szülőije nem négyszemközti beszélgetés az óvónénivel, hanem a szülők bemehetnek megnézni a gyerek addigi munkáját, füzeteit, és a lényeg, hogy lehetőleg a gyerekkel együtt, hogy ő maga mesélje el, miket csináltak az oviban. Elég hosszúra nyúlt így, Maxim nagy lelkesedéssel mesélte, hol mi volt a feladat, aztán megnéztük a rajzait, festményeit is. A legtöbb feladata hibátlan, a rövid értékelés lényege pedig, hogy csak így tovább. 

Húsvét előtt Egyiptom volt a témájuk, több mint két hétig. Az elején lelkes volt Maxim, vitt is be egy kis vázát, könyvjelzőt amit ott vettünk. De aztán gyakorlatilag rémálommá vált a téma, ugyanis kb két hétig majd' minden éjszaka felkelt, felsírt, hogy ő fél, rosszat álmodott. Azóta újfent nem megy el egyedül vécére, sőt, egyedül egyik szobába sem, és ez sajnos meg is maradt, szerencsére a rossz álmok elmúltak. Egyik nap könnyes szemmel mondta, hogy most már nem tetszik neki a téma, szóljak Joffer Nathalienak, hogy ő inkább kimegy, ha Egyiptomról beszélnek. Másnap reggel mégis azt mondta, hogy ne említsek semmit, de aztán megint nagyon félt este és éjszaka, szóval rákérdeztem, hogy miről is beszélgetnek, mert Maxim szerint nagyon félelmetes a piramis és a bennük található útvesztők, csapdák, múmiák és kincsek. Az óvónéni szerint a gyerekek találták ki illetve meséltek mindenféle csapdáról, és feltámadó múmiákról, de nem érti, hogy Maxim mitől ijed meg, hiszen ő az egyik leglelkesebb követője a beszélgetéseknek. Szerintünk nem feltétlen kellett volna két hétig ezzel foglalkozni, ha csak néhány napig beszélnek róla és készítenek pár dolgot, akkor talán nem viselte volna meg ennyire Maximot. 

Robinéknak csak év végén lesz személyes értékelés, de néhány érdekes dologról beszámolok, mikkel foglalkoztak. Hetekig a különböző érzékszerveik volt a fő témájuk.

Építettek a tornatermükben egy un. tigris-pályát, mindenféle dobozból, foszforeszkáló és más egyéb dologból, majd zseblámpát is kellett vinniük, hogy a sötétben játszanak a labirintusban. Az előtérben pedig ösvényt építettek kavicsokból, szalmából, szúrósabb és puhább dolgokból, amin mezítláb mentek végig. Még sötét pólót is kellett vinniük, amire maguk festettek mintát, ami a sötétben foszforeszkál.

Maxim sokat épít az oviban, a mappájában jó néhány képet beragasztott az óvónéni a különböző műveiről, és itthon is szívesen épít, tulajdonképpen bármiből. Két képet találtam hirtelen, duplóból lépcsőt, illetve papírpohárból tornyot, vagy piramist. A papírpoharas ötlet a napköziből származik, télen rengeteget épített a barátaival, majd itthonra is kérte, hogy vegyünk. Az egyik legjobb rész természetesen a rombolás.

Húsvéti szünet

Mivel pont húsvét előtt ítéltek kényszerpihenőre, a nagy sütés-főzés elmaradt. A fiúk fújtak ki tojást és filccel festettek, Robin nagyon belendült. Húsvét vasárnap pedig tojást kerestek a kertben. Maxim később megkérdezte, hogy miért nem a házban rejtette el a nyuszi a tojásokat, és honnan tudja, hogy ők itt laknak.

 

Kedden délelőtt pedig indultak Békéscsabára, Mamáékhoz. Nekem jól jött, hogy üres a ház, tényleg tudtam pihenni. Az első nap elég furcsa volt a nagy csönd, de hamar hozzá szoktam, hogy későn kelek, olvasgatok, és nem kell senkihez igazodnom.

Robin ősz óta Békéscsabára készül, néha sírásig hajtogatta, hogy de most azonnal indulunk.

Repülővel utaztak a fiúk, szombat reggel már indultak is a reptérre, szóval 3 napjuk volt Csabán, és elég intenzív; biztos ezért nem hiányoztam még Robinnak sem. Elmentek Póstelekre, kaptak kölcsön egy kiskutyát, illetve Mamáék két kutyájával és cicáival is sokat játszottak és még bicikliztek is. Egyik délután pedig átmentek Nagyiékhoz. Szerencsére nagyon szép idejük volt, nem úgy mint itt Luxemburgan, utolsó nap pólóban rövidnadrágban játszottak. Maxim sokat babusgatta Liát, bár azt ő sem bírta megállni, hogy a Liának vitt építőkockákkal ne ők játszanak állandóan.

A pósteleki kastély romjainál, Tata épp itt dolgozik most. A terv, hogy látogathatóvá tegyék a romokat.

 

Meglepődve hallgattam a kiságy történetét. Robin a megérkezésükkor meglátta a mamáék szobájában a kiságyat, és kitalálta, hogy ő bizony abban fog aludni. És nem viccelt, reggel a kiságyban ébredt. Másnap Maxim is ott akart aludni, így végül átvitték az ő ágyát, abban aludt Robin, a kiságyban pedig Maxim. Harmadik este viszont nem egyeztek, így mindketten abban aludtak el, de aztán később Maxim kiabálva ébredt, hogy Robin fejen vágta, így nagy nehezen kijött a babaágyból. Bezzeg kicsinek egyik sem akart benne aludni...

Nekem az egy hét pihenés nem bizonyult elégnek, és egyébként is jobbnak láttuk, ha nem egyedül vagyok egész héten a fiúkkal napközben itthon, ezért végül Mama visszajött a fiúkkal és maradt a tavaszi szünet második hetére. Én közben beteg is lettem, tuti, hogy Maximtól kaptam el, mert ő húsvét vasárnap belázasodott, és hétfőn Norbi bevitte az ügyeletre még az elutazásuk előtt. Szerencsére csak valami vírus, amit Robin nem kapott el, legalábbis nem volt lázas, és Maxim is két nap után már jól volt.

A második héten egész sok programjuk volt a gyerekeknek. Robin rögtön ahogy visszajöttek, egy szülinapi partira ment. Ez volt az első olyan, hogy ott hagyom, azt ugyan szerette volna, hogy Maxim is menjen, de hát csak ő kapott meghívót, hiszen az ő ovistársa tartotta a szülinapját. Ahogy bementünk, ő már abszolút otthonosan érezte magát, elköszönés nélkül rohant játszani. Egy délután pedig egy másik kis barátnőjéhez ment át játszani. Maximhoz egyik délelőtt eljött egy ovis barátja, és megbeszéltük, hogy legközelebb ő megy majd. Egy délelőtt pedig Lilláék jöttek át.

Apránként előhalásztam a babaruhákat, méret és szín szerint rendeztem őket, majd ki is mostuk szinte mindet. Rengeteg ruhája van a kisasszonynak, a fiúknak sok fehér és semleges színű bodit, tipegőt vettem anno, egy-két darabot leszámítva féléves koráig mindent fel tud majd venni.

Mama finomakat főzött-sütött nekünk, és szinte az összes babaruhát átvasalta nekem.