Bicikli-pálya

A szomszéd faluban ideiglenesen egy biciklipályát építettek, Norbi vasárnap elvitte a gyerekeket kipróbálni a pályát még mielőtt lebontják. Tetszett nekik a hullámos út, de mindhárman estek, talán Emili a legnagyobbat a végén. Pont kamerázott az apukája.

Fotók és videók

Családi biciklitúra

Minden évben július egyik vasárnapján lezárják az utat két város -  Mamer-Mersch - között: csak biciklivel lehet közlekedni azon a napon. Mivel Mamer, az egyik induló/érkező pont a szomszéd város, az idén mi is részt akartunk venni. Úgy készültünk, hogy a másik végpontig, Merschig tekerünk el, és onnan valószínű navettel (kisbusszal) jövünk vissza, ami hozta volna a bicajokat is, de a fiúk bírták a tempót, és így nagyjából 40 km-t tettünk meg, és nem sík terepen. Orsiékkal a felénél találkoztunk, mivel Emili többször ment a futóbiciklijével, lassabban haladtunk. Visszafele több csoportban tekertünk, és mi még megálltunk fagyizni egyet a célegyenes előtt.

Az egyik megállónál cross-pályát is ki lehetett próbálni

A program franciául

Képek

Gipszlevét

Három és fél hét begipszelt lábbal elég hosszú idő. Hamar feltalálta magát Emili, sokat mászott, térden mászkált. Viszont az utolsó héten beszorult a lába a kanapénál, mikor fel akart mászni rá, és elég sokáig sírt, kezdtem megijedni, hogy vihetem péntek este az ügyeletre, de aztán másnapra már nem fájlalta a lábát. Viszont kezdett sokszor járni a gipszes lábával, amit ugye nem lehetett neki, ezután a kis baleset után azonban megint ultra óvatos lett és cipelhettük mindenhova. Borzasztó nehéz volt a gipsszel. (Mondjuk, most, hogy levették, két hét után megint nagyon nehéznek kezdem érezni, nőtt is, mert már 92 cm-t mértem, és szerintem 12 kg fölött van. Igen, tudom, valaki már másfél évesen ekkora, ő pedig mindjárt 3, de hála istennek nem volt soha nagy baba.) Szóval már nagyon vártuk, hogy lekerüljön a lábáról a gipsz, április 23-án kedden kora délután bementünk a kórházba. Hiába volt időpontunk, sorba kellett állnunk kétszer, majd a végén még egyszer egy papír miatt a biztosítónak. De ez semmi nem volt ahhoz képest, hogyan szedte le a nővér a lábáról a gipszet. Egy körfűrésszel. Szólt, hogy tegyem át Emilit a másik vizsgálóra a teremben, rakjam rá a fülvédőt, amit persze nem akart felvenni, így a kezemmel fogtam be a fülét, miközben üvöltött. A nővér jó erősen fogta a lábát, bedugott a gipszébe egy műanyag vonalzószerű sínt, ami védte Emili lábát, és már kezdte is a fűrészelést: két hosszú vágás a lábszárán, és két rövid a lábfején. Borzasztó volt, hallgatni, látni, fogni Emilit aki visított, mert fájt neki, mert felt. A sokktól hiába vártunk egy kicsit, hogy lenyugodjon, nem volt hajlandó labra állni. Az orvos annyit mondott, hogy ha estig nem áll labra, akkor jöjjünk vissza. Legyünk türelmesek, mert irtó furcsa érzés egyrészt a bőrnek, hogy levegőn van szabadon, másrészt a rögzített lábnak, hogy újból mozoghat. 2-3 nap után el kell kezdenie rendesen járni, a bicegés teljesen normális, és 1-2 hétig ne sportoljon, nagyon figyeljünk rá, nehogy elessen. Röntgen nem szükséges. Nagyon óvatosan, de elkezdett bicegni. Viszont gyakorlatilag nulla volt az egyensúlyérzéke, és csak támasszal, fal, bútorokba kapaszkodva ment. A bölcsiben is. Én péntek hajnalban Pestre mentem osztálytalálkozóra, és vasárnap reggel, mikor újból láttam Emilit, gyakorlatilag ugyanúgy járt, ahogy előtte: sántítva, bizonytalanul, és sokat esett még aznap is. Hétfőn kértem egy sürgősségi kontrollt, másnap már mentünk is a kórházba megint. Nem tudom, hogy ez az újabb kontroll adta a lökést Emilinek, mind fejben mind testileg, vagy csak egyszerűen egy teljes hétre volt szüksége, hogy újra kezdjen rendesen járni, de már a rendelőben, mikor néhány lépést tett, nem állt kifele a lábfeje, alig sántított. Az orvos megnyugtatott, hogy egy ilyen törés-gipsz után a teljes rehabilitáció 2-3 hónap, és egy hónapig szigorúan semmi sport, ugráló és társai, mert minimum ennyi idő kell, hogy felépüljön a csont és izomzatok. Az is normális, hogy kifele áll a lábfeje, mikor megy – megjegyzem, azóta nem tartja kifele a lábát járás közben -, ez hetekig is így maradhat. Nem javasolta a gyógytornát, mert látva milyen félénk Emili, ha a gyógytornász erőlteti a mozdulatot, Emili ellenáll, még akár újbóli törést is okozhat. Három hét múlva újra megnézi Emilit, ha szükségesnek tartjuk, egyébként pedig vigyázzunk rá, és hagyjuk mozogni, amennyit csak akar. Most ott tartunk, hogy már szalad, papucsban is. Picit még biceg, néha fájlalja a lábát, nyilván a sok mozgástól elfárad az izomzata. Viszont biztos, hogy nagyon törékennyé tette ez a baleset, nem csak testileg hanem lelkileg is. Most hétvégén hányós-hasmenéses vírussal küzdöttünk, amit láz is kísért, de szerencsére két egész nap után túl volt rajta. Csak a nátha maradt. Viszont az idő is borzasztó, egyik nap 20 fok, aztán másnap 10, majd még egy nap múlva havazik. És nem csak április volt ilyen, hanem a május eleje is.

Maxim újabb övvizsgája

Gyorsan telnek a napok, mindig rengeteg a tennivalónk, végre itt a tavasz, jöhet a kerti munka.

Februárban végre levették Maxim fogszabályzóját, nagyon szépen beállt a foga, de egy picit mozdult neki azóta. A kontrollon azt mondta a fogorvos, hogy ez normális. Az állkapocs-szabályozást folytatjuk, most a hátsó fogaira alul és felül kapott egy betétet, ami miatt másképp zár az állkapcsa. Emiatt még mindig járnunk kell a fogorvoshoz.

Robinnak végre elkezdett nőni a két kis metsző foga felül, olyan lyukacsos a szája, egyébként is hajlamos hadarni, motyogni, így meg még nehezebben lehet érteni, amit mond.

Maximnak volt egy övvizsgája februárban, ő volt az egyik legügyesebb, és végül két szintet ugrott egyszerre, fehér öv-1 fekete csíkot sárga öv-1 fekete csík követi. Szerencsére elkezdett olvasni, egész sokat olvas németül. Viszont kiderült, hogy franciául majdnem olyan jól beszél, mint németül, ugyanis nem szereti a németet. És tényleg jól megy neki a francia, az első hetek nehézségei után szívesebben tanulja a francia szavakat, mint a németet.

Egész sokat tévéznek németül Robinnal, és így Robinnak jól megy a német hallás utáni értés. Robinnal kitartóan tornázunk, nagyjából júliusra be kell hogy fejezzük. Továbbra is azt látom, hogy a mozgáskordinációja, egyensúlyérzéke rengeteget javult, de a figyelme, szétszórtsága már sokkal kevesebbet fejlődött. Ő a tipikus “soha nem nő be a feje lágya” eset J

A karate klubunk is 40 éves az idén

Robin a Panda csoporttal, Maxim a Róka csoporttal bemutatózott december 15-e szombat délután. Az önkormányzat nagycsarnokában volt, igaz, hogy a lelátóról nézhettük a bemutatókat, de nekem a tavalyi hosszabbnak tűnt. Ráadásul a beszédeket az előtérben hallgathattuk a műsor után, ahol nem ment a kihangosítás, pedig a polgármester is beszélt. Azért persze élveztük a bemutatót, utána jót ettünk-ittunk. Önkéntes alapon lehetett vinni saját országbeli sütit, mivel több mint 40 nemzet képviseli magát a klubban. Én pogácsát sütöttem aznap délelőtt: 1 kg lisztből, hogy egy pici itthon is maradjon. Az összes elfogyott, amit elvittünk.

Képek és videók

Robin utolsó ovis értékelése és a tornája

Robin nagyon sokat fejlődött, a luxemburgija sokkal jobb lett, összeszedettebben beszél, viszonylag lehet követni a gondolatmenetét. Azért még mindig van, hogy belekezd egy mondatba, újba kezd, majd visszakanyarodik, szóval továbbra is gyorsabban jár az agya mint ahogy ki tudja mondani a dolgokat. Mindent tud, ahhoz, hogy elsőbe menjen, de mint még néhány gyerek, időnként gond van a figyelmével. Ha már többen befejezték a feladatot, és ő még nem, akkor könnyen elkalandozik, és van, hogy nagyon sok idejébe telik, mire befejez valamit. De ha akar, akkor figyel és ügyesen megcsinálja, amit kell. Már azt is tudjuk, hogy ki lesz a tanárja: egy tanítóbácsi, Maxim ismeri, mert az a vele párhuzamos osztályt ő vitte és úszni együtt járt a két osztály. Jókat hallottam róla, majd meglátjuk, hogy bír a figyelmüket elvesztő, időnként elkalandozó gyerekekkel 😅 

Az ember alapból aggódik, ha a gyereke iskolába megy, itt meg azért a németül tanulni "írni-olvasni-számolni-ügy" megnehezíti a kezdést, Robint elvittem egy francia-magyar szakemberhez, aki a Kulcsár-féle mozgásterápiával foglalkozik. 

Ennek lényege, hogy a mozgásfejlődés során esetleg elmaradt/kimaradt idegrendszeri fejlődést bepótolják. 

Kulcsár-féle mozgásterápia 

Carl Henry Delacato neurológus dolgozta ki a terápiát, ezt fejlesztette tovább Kulcsár Mihályné. Elméleti alapja, hogy a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad (gurulás, kúszás, mászás, …), vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Az agyi területek elégtelen, vagy nem jó működése tanulási nehézséghez, viselkedési problémához, magatartás zavarhoz vezethet, mert a mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek. A kidolgozott kezelés lényege az, hogy lehetővé tették a gyermekek számára, hogy a mozgás szintjén újra éljék életüknek egy korábbi szakaszát. Ezzel az érésben elmaradt területek lehetőséget kaptak a deficitek ledolgozására, a hiányok pótlására. A fejlesztésbe bekerültek új területek: a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorai. 

Forrás: http://gyermekfejlesztes.hu/kulcsar-terapia/ 

Még egyszerűbben itt írnak róla: http://tanulasinehezsegek.hu/ 

A tanulási nehézségek és a magatartási zavar hátterében az esetek 70-75%-ában az idegrendszer részleges éretlensége áll. Egy, vagy több terület érése elmarad a többihez képest. Vannak olyan területek, amelyek nem az életkornak megfelelően, hanem jóval alatta szabályoznak. Így nem lehet elvárni, hogy az életkorának megfelelő érett válaszreakciókat adjon a külvilág ingereire. Egy vizsgálatsorozattal felderítjük az érésben elmaradt területeket, és célzott, az adott területhez kapcsolódó speciális mozgásokkal fejlesztjük. A feladatok személyre szabottak, és igazodnak a gyermek fejlődési üteméhez. A terápia során rövid idő, akár két-három hét alatt mutatkoznak az első eredmények. Feltétele, hogy napi rendszerességgel végezzék a feladatokat. A teljes rendeződés hosszú hónapokat vesz igénybe és nem lehet előre megbecsülni, mert a haladás üteme a gyermek fejlődésétől függ. A napi gyakorlás 15-20 percnyi idő ráfordítást igényel. Természetesen a mozgásterápia nem helyettesíti a tanulást. Egy normál intellektusú gyermekszámára lehetővé teszi a kortársaival való együtt haladás anélkül, hogy éjjel-nappal tanulnia kellene. A sérült gyerekeknek segíthet hátrányainak ledolgozásában. A teljes rendeződést nehezíti, ha öröklött tényező, vagy sérülés áll a nehézségek hátterében. Ilyen esetekben jelentős maradvány tünetek nehezíthetik a haladást. Pl. Lassabban olvas, ír, vagy lassabban számol. A tanuláshoz kapcsolódó stressz is nehezítheti a tünetek maradéktalan felszámolását. Ezekben az esetekben személyre szabott stressz oldó technikák jelenthetik a megoldást. 

Május elejére kaptunk időpontot, Andrea ugyanis Metzben, Franciaországban él és dolgozik, de szinte minden kedden jön Luxemburgba is. Felmérte Robint, és az alapján állította össze a tornasort, amit hetente 4-szer kell csinálnunk. Ez a minimum, ennyi gyakorlással lehet kb egy év alatt behozni a lemaradást. Abban egyet értettünk, hogy Robin fülproblémája sok mindenben szerepet játszott: egyensúly, figyelem, artikuláció. A cél az, hogy már az iskolát sem kínlódva kezdje, hanem legyenek apró sikerei. Most kaptuk meg a 3. feladatsort, hát, elég nagy kihívás ez a heti négy alkalom, és ráadásul nehéz Robint motiválni. Ha emlékeztetem, hogy miért is kell neki – jobban figyeljen, bírja majd az iskolát, stb. -, azzal idegesítem. Néha csak elkezdeni nehéz, mert utálja az első feladatot, és van, hogy negyed óra alatt sem sikerül nekirugaszkodni az első gyakorlatnak. Viszont szépen fejlődik, látványos már most a különbség az első alkalom és a mostani között. Muszáj végig csinálnunk, mert már a kiscsoportban mondták, hogy Robin egyensúlyérzéke még nem elég érett, és ez még nagycsoportban is megmaradt. Erre is mindenben szüksége lesz. Meglátjuk, mennyire tudjuk tartani a nyáron a programot, és hogy sikerül motiválnom. Na és persze, hogyan kezdi majd az iskolát szeptember közepén.

Hot-dog est az oviban

Tavaly már rendeztek egy év végi hotdog partit az oviban, ahol a szülők a gyerekekkel együtt töltötték az estét az oviban. Szuper volt, Maxim a nagytesókkal játszott, Robin a barátaival, Emili is eljátszogatott a homokozóban. Az idén is megszervezték az óvónénik, és Norbi is tudott jönni. Sajnos pont aznapra romlott el az idő, de délután már nem esett és végül az ovi udvarán találkoztunk. Az idén meglepetéssel készültek a gyerekek, tánccal, énekkel vártak minket. Robin egy szót sem mondott róla, szerintem más is meglepődött. Maxim megerősítette, hogy tavaly nem volt ilyesmi, szóval mindenki izgatottan nézte az első dalt. A másodikba belekezdtek ugyan a kinti színpadon, de sajnos ide értek a fekete felhők, és a szakadó eső beűzött minket a folyosóra. Robin az utolsó két dalban szerepelt, nagyon ügyes volt, igazából csodálkoztunk, hogy végig koncentrált maradt, nem maradt le a többiektől. Norbi felvette videóra, és a második dalt én is csak videóról láttam, mert Emili szerintem kezdett éhes lenni, levegő sem volt ott, muszáj volt arrébb mennem vele. Kár, hogy bent kellett maradnunk, mert nagy hangzavar volt, de a gyerekek élvezték, és mi tudtunk beszélgetni. Főleg Robin barátjának, Borysnak a szüleivel beszélgettünk, és végül szombat délutánra el is hívták Robin játszani. Robin még Borys húgával is összebarátkozott, döbbenetes, hogy mennyire szeretik a lányok 😃

Képek és videók

Övvizsgák - 2018

Robin február végén elkezdte a karatét. Maxim pedig akkor válthatott csoportot, amikor Robin kezdte. Kicsit meglepődtünk májusban, hogy Robin mehet fehér övvizsgára, Maxim pedig sárgára. Azt tudtuk, hogy Maxim ügyes, jól megy neki, hiszen pár hónap után átmehetett a 9-12 évesekhez, de hogy ennyire?

Robinnak még gyakorolnia kell, majd a következőn újra próbálja, Maxim viszont fehér övet egy fekete csíkkal kapott. A sárga övhöz még két gyakorlat hiányzott neki, de azt nem is kérték tőle a vizsgán. Valószínű, hogy mindketten túl kevés ideje gyakorolják a karatét, viszont arra már elég volt, hogy próbálkozzanak.

Pünkösdi szünet

A szünet első vasárnapján egy nagyon kedves kollégám és felesége partijára mentünk. Mi csak egy egyszerű állófogadásra számítottunk, de mint kiderült késő estébe nyúló vacsorával várták a jó száz meghívottat. Egy volt kolléganőmmel találkoztam, sajnos az ő fiai betegek voltak, így egyedül jött el, de mi legalább végig beszéltük az estét. A fiúk nem akartak jönni, Robin pláne, aztán szóvá tették, hogy rajtuk kívül egy lány és egy baba volt gyerek-résztvevő, pedig én azt mondtam, hogy lesznek még gyerekek, de aztán olyan jól érezték magukat, hogy nem akartak haza menni. A helyi kulturális ház mellett volt egy játszótér, ahol tavaly már voltunk velük, szóval ők sétáltak, ki-be járkáltak Robinnal. Emili is mire indultunk, ellazult, mászkált az emberek között. Másnap, pünkösd hétfőn viszont Robint bevitte Norbi az ügyeletre. A földön fetrengett és sírt, úgy fájt a hasa. Szerencsére csak vírus volt, és még nem is hányt, mint Maxim két hete. Talán a probiotikum-kúra segített vagy más vírus volt. Persze megint ünnepnapkor kell ilyennek történnie. Kedden éjszaka, jobban mondva szerda hajnalban megérkeztek Mamáék. Késett a gépük, későbbi busszal tudtak jönni, de csak ide értek. Emili csütörtök-pénteken nem ment bölcsibe, kicsit ő is élvezte a nagyszülők társaságát, nem csak a fiúk. 

Képek

Karatésok a házban és a kertben

Most hogy Robin is járhat karatéra, néha rájuk jön, és gyakorolnak egy kicsit. Jobban mondva csapkodnak vagy rugdosnak, én meg remélem, nem találják el egymást. Emili ilyenkor beáll melléjük, és ő is próbál rúgni, ütni. Áprilisban, az egyik meleg hétvégén Maxim tartott egy kis bemutatót nekünk, és Emili rögtön csatlakozott. Amikor Robint visszük karatéra, akkor Robinnal akar maradni, amikor Maximot visszük, akkor Maxim után akar bemenni a terembe és mondja, hogy Emili och karate (Emili is karaté). 

Robin a karneváli szünet után kezdhetett járni - 6 éves kortól mehetnek a gyerekek-, kétszer ment, és mondta, hogy szeretné folytatni. Két barátja is jár, de nem ide Mamerbe, hanem Capellenbe, de az egy magánklub és franciául tartják. 

Maxim pedig a februári szünet után az eggyel nagyobb csoportba mehetett, két másik társával együtt. Ide egyébként 9 évesen mehetnek, intenzívebb is, de az edző javasolta, hogy ha Maximnak van kedve, akkor mehet a nagyobbakhoz, mert nagyon ügyes. 

Készítettem egy albumot is ahogy karatéznak, máricusi és április fényképekből.

Mikulás partik

December 1. péntek igencsak eseménydús nap volt.

Előző nap délután úgy hoztam haza Robint, hogy fájt a hasa. Lefeküdt a kanapéra, és fél 5-kor el is aludt. 6 körül magához tért, jobban lett, még mondta is, hogy "úgy láccik, csak egy kis alvásra volt szükségem", de azért nem tettük el a mellé készített tálat. Vécén is volt, azt hittem, akkor talán csak túl fáradt, és mivel egyedül voltam a gyerekekkel, észre sem vettem, hogy Robin szalad a tálhoz a nappaliba. Már csak azt hallottam, hogy szegénykém hány. Ezzel ugrott neki a másnapi ovis mikulás, de a csomagját félre tette neki az óvónéni.

Ezek után reggelre behavazott. Robinnal kimentünk, letakarítottuk a járdát, bejárót és építettünk két hóembert.

Délután Robinnal felvettük Maximot az iskolánál, aztán Norbival a bölcsiben találkoztunk, mert ott kezdtük a mikulásos partikat. Fényképezkedtünk, és aztán én szerettem volna maradni, de 5-kor még nem volt semmilyen ennivaló, akkor gyújtották a tüzet a tűzön sütött kenyérkének. Maxim nagyon türelmetlen volt, egyrészt izgult a karate-bemutatója miatt, másrészt mindenáron el akart menni az iskolás karácsonyi vásárra, hogy vegyen "rénszarvaspút", amit az iskolában készítettek. Ez egy fűszeres kakaópor, és bár ugyan nem iszik soha kakaót, ebből jó nagy adagot megivott másnap forrócsokiként. Végül ettünk egy kicsit az iskolánál, a fiúk szaladgáltak egyet, aztán haza mentünk és Norbi vitte is Maximot a bemelegítésre. Majd haza jött értünk, és együtt mentünk a karate-bemutatóra.

Szeptemberben kezdte Maxim a karatét, heti egy alkalom, de elég ügyes, az edző mondta is, hogy jövőre már csoportot is válthat. Sőt, az első kör után az ő kezdő csoportjukból 3 sárgaöves és két fehéröves maradt egy második körre, az egyik fehéröves Maxim volt. Norbi felvette az egészet videóra.

Emili végig ülte, nézte a bemutatót, táncolt a zenére, tapsolt, nagyon ügyes volt, és Robin mellett ő is kapott a mikulástól édességcsomagot. Így legalább nem félt annyira a bölcsis mikulástól hétfőn. És így Robin is megnyugodott, hogy látta a mikulást. Az iskolába meg már nem megy, így ezzel letudtuk Maxim részéről is az idei mikulást.

A karatén volt egy kis állófogadás is, ahol eszegettünk, ittunk, este 9 után értünk haza.

Fényképeink és videó a karatéról

A karateklub honlapján van néhány fotó, az elsőn és a mikulásos képen látszik Maxim, csak fel kell nagyítani őket: Fényképek a klub honlapjáról

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Emili bölcsis lett

Szeptember 18-án hétfőn kezdte Emili a beszoktatást. A fiúk előtte pénteken kezdték az ovit, iskolát, nagyon örültem, hogy sikerült így beíratni Emilit. Előző héten találkoztunk Lilyvel, az egyik gondozóval, a megbeszélésre Emilit is vittem. Hétfőn, mikor ismét mentünk Emilivel, úgy tűnt, emlékszik, hogy voltunk már itt. Egy jó órát maradtunk, időnként eltávolodott tőlem Emili, és nézte, mit csinálnak a többiek, vagy próbálta azt csinálni. Ő a legkisebb és legfiatalabb, mert egyből a nagycsoportba tették, ahova a fiúk is jártak a babacsoport után. Elvileg az idén még néhány hasonló korú gyerek a babacsoportból átjön ide, és akkor tényleg lesz játszótársa. Folytatva a beszoktatást, kedden maradtam vele egy jó negyed órát, aztán úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik velem, elköszöntem, és egy jó fél óra múlva kezdett sírni. Szerdán elmentem pár perc után, és így szép lassan péntekre egészen feloldódott. Reggel 9-kor esznek, hát ő sem csütörtökön, sem pénteken nem evett, de pénteken már nem csak a babakocsiban ücsörgött az udvaron, hanem sétálgatott. Megbeszéltük, hogy hétfőn viszem ugyanúgy 8.45-re és ebéd előtt, azaz 11.30 előtt megyek érte. Hétfőn reggelizett, egyedül kanalazta a pelyhét, kedden viszont ebédre is maradt, de nem evett. Pedig a délelőtt jól ment, ügyesen sétált, és naná, hogy éhes volt délben. Megbeszéltük, hogy ha szerdán ebédel, akkor megpróbálják lerakni aludni. Nagyon jól ebédelt, de nem aludt el, pedig nagyon fáradt volt. Csütörtökön végre evett is, és aludt is, így a 2. hét utolsó két napján uzsonna után, 15.45-kor mentem érte. 

Én most hétfőn kezdtem dolgozni, nekem is hosszúak a napok, pedig két délutánt és csütörtökön egész nap távmunkázok. Emilinek egész jól megy a bölcsi, már integet, mikor eljövünk. Persze reggel sír, de le a kalappal, ugyanis reggel a babacsoportban, fent az emeleten van a gyülekező 8.15-ig, és mivel picit 8 előtt viszem, így nem a megszokott helyen kezdi a napot, de nem volt gond belőle. Elég keveset aludt délben, volt, hogy délelőtt elaludt a babakocsiban, de csütörtökön ügyesen sétált, és szűk 3 órát aludt ebéd után. Szerdán mondta az egyik gondozó, hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk, sokat van ölben, és amikor esznek, ha valamelyik gondozó kimegy, elkezd sírni. Ezzel tényleg nem tudok mit csinálni, idővel megszokja. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, arra készültem, hogy szabival kell kezdenem a hetet, mert nem fog majd ott aludni, vagy hogy sokat sír majd. Ő is legalább olyan érzékeny mint a fiúk, szerintem még félénkebb mint Maxim volt, de ahogy Maximnál láttuk, milyen sokat változott, Emilinél sem erőltetjük azt amit nem kell. Otthon vagány, felmászik, vagy fel akar mászni mindenhova, ahova a fiúk, csúszdán nem a lépcsőn mászik, hanem magán a csúszdán, és ehhez hasonlók. 

Picit taknyos volt a beszoktatás elején, aztán hétvégére megint taknyosabb lett, de most szépen javul a náthája, remélem, kibír néhány hetet láz és egyéb nyavalya nélkül. 

Közben kibújt 3 szemfoga, nagyon egyszerre nőnek: az első felül két hete, a másik kettő a szülinapos hétvégén, és most jön a negyedik is. Nem csoda, ha ebéd után csak egy jó órát aludt többször, sőt, csodálom, hogy egész sok éjszakát átaludt, oké, 5 és 6 között sokszor felébredt, de ha már hajnalig alszik, az szuper éjszakának számít. Pláne, hogy vasárnapról hétfőre éjszaka annyira nem aludt és üvöltött, hogy kétszer kapott – természetesen kétféle – szirupot, szerintem akkor bújt ki teljesen a második és harmadik szemfog. Az biztos, hogy nagyon elfárad a nap végére, most hogy egy teljes hetet volt, estére kikészül gyakorlatilag; elég jó megfigyelő ő is, a sok új arc, új nyelv, meg délutántól a fiúk itthon nagyon lefárasztják.

Playa de Muro, Mallorca

Szerettünk volna az idén is nyaralni, és úgy gondoltuk, szeptember elején már Emili is elég nagy lesz, hogy mindenki élvezni tudja. Nem akartunk sokat repülni, nem akartunk semmi meglepetést, és mivel a 4 évvel ezelőtti mallorcai nyaralásnál már mondtuk, hogy ide szívesen visszajönnénk, nem gondolkoztunk túl sokáig. Ugyanabba a szállodába mentünk, Playa de Muro Village, kétszintes épületek, felújított medencék, nagy kert, pazar konyha, reggeli, ebéd, vacsora a tengerpari teraszon ha akartuk, még tízórai és uzsonna is volt, Emili is tudott enni mindig valamit.

Kétszobás, teraszos apartmanunk volt, mikróval, vízmelegítővel, normális klímával, amit csak akkor kapcsoltunk be, ha nem voltunk a szobában. A homokos tengerpart sokkal keskenyebb volt most mint 4 éve, de a víz kellemes, sokáig sekély, és most egy medúzát sem láttunk, csak néhány halat, kishalakat és egyetlen egy tengeri csillagot láttam, mikor úszkáltam egy kicsit. Az első két nap szeles volt, de aztán délelőttönként alig járt a levegő, a tenger sem hullámzott, így reggeli után a tengerparton voltunk, és ebéd után amíg én Emilivel aludtam, addig a fiúk medencéztek. Az elején nagyon sokat használták a cápauszonyt, de aztán Maxim nem kérte, ő már tényleg elég jól úszik, így Robin se vette fel mindig. Neki meg jó a vízérzéke és óriási a tüdeje, mert levegőt nem tud venni, de így sokat úszik egy levegővel.

Szeptember 1-jén pénteken délben repültünk, és 8-án este jöttünk vissza. Hétfőre autót béreltünk, és elmentünk egy állatkertbe, ahol fóka-, delfin és papagáj-show várt ránk, illetve egy miniállatkert. Volt egy medencés rész is, de olyan 1-5 éveseknek, Maxim dünnyögött is, hogy ez neki túl kicsi, Robin viszont élvezte az óriáspancsolót Emilivel együtt. A showk jók voltak, még Emili is nézte őket, igaz, ő elaludt az autóban, mire Marinelandba értünk, aztán a kezemben aludt a delfinshowig. Lehetett papagájok közé menni, bátrabbak simogattak is madarat, igen a mi gyerekeink is, volt akváriumos és hüllős rész, fogdostak ráját és halakat is. Az előbbiért rájuk is szóltak, de addigra ők már megérintették őket. Egy gyerekmedencés részen is időztünk egy kicsit, Emili és Robin nagyon élvezte, de Maxim dünnyögött, hogy kicsi a víz, ez babáknak való.

Kétszer béreltünk vízibiciklit, Emili nem igazán szerette, de a fiúk nagyon élvezték a csúszdázást. Hiába volt a medence vize hidegebb mint a tengeré, Emili sokszor nem akart lemenni a tengerpartra, de a medencébe mindig bement volna. Szerintünk a hullámok elbizonytalanították, és valahogy a homokozás sem kötötte le sokáig. Sokszor nyűgös volt, ugyanakkor egész sokáig bírta az asztalnál, egész sok mindent meg tudtunk kóstolni. Vacsora után ő is feléledt, nézte a showt, vagy a labdarengetegben játszott. Kisebb "baleseteink" voltak, egyik éjszaka Robin bepisilt, egyszer beragadt a vécében, mert egyedül ment, magára zárta az ajtót, de már nem bírta kinyitni. Egyszer előre szaladt a vacsorához, de míg ő a tengerparti étterembe ment, mi a főétteremben kerestük. Aztán volt, hogy az egyik medencézni akart, a másik lemenni a tengerpartra, Emili meg csak úgy rohangálni akart, és hasonlók, de most senki nem lett beteg, és a fiúk azóta is kérdezik, mikor megyünk újra Mallorcára.
Hát tényleg szuper a hotel, végül is ide bármikor visszamennénk.

Íme az összes kép

Emili 15 hónapos

Egyik vasárnap egy kedves kollégámhoz mentünk ebédre; ő egyébként vietnámi, a feleség német, és még Maxim születése előttről ismerjük egymást.Maxim megtanult pálcikával enni, nagyon büszke volt magára. Emili bébiételt kapott, és ebéd után az egyik szobában felállítottuk a hordozható babaágyunkat, és ott aludt egy keveset. A fiúk jó szórakozást találtak maguknak: Minh-Chauéknak van egy pici dísztavuk, ők meg elkezdték kiszedni a hínárokat, algát a tóból. Sajnos a végén Robin csak megmártózott benne, szerencsére volt pótruhánk. Azért Emili elég félénk volt.

Itthon azonban tud tombolni, sikítozik, táncol, zenére, zene nélkül is. Illegeti magát a tükör előtt,

belebúj a cipőnkbe, papucsba, és úgy togyog.

Néhány alapszót mond: apa, anya, baba, mama - Maximra má-t mond,  Robint időnként bá-nak hívja. Babnak is nevezte már, na ezen a fiúk jót nevettek.

Egész ügyesen eszik egyedül, kanalaz, villával most próbálkozunk.

Ha kérdezünk valamit, bólogat, amit nem akar, nem kér, rázza a fejét, néha mondja hogy nem.

Természetes mindig az az érdekes, ami a fiúknál van.

Imádja a gyümölcsöket, és hát a fagyit.

Most próbáljuk, hogy délben eszünk, és utána fekszik le aludni (még mindig szopival alszik el).

Két szuper éjszakánk volt júliusban, remélem, jönnek a végig aludt éjszakák, mert elég nehéz lesz kialvatlanul dolgozni mennem.

Fotók - május

Kertészkedünk

Annyi dolgunk van, hogy a blogom mindig kimarad, vagy mire leülnék, Emili felébred :). Ő ugyanis nem bír egy helyben ülni, állandóan jön-megy, pakol, felmászik vagy fel akar mászni mindenhova, szóval mellette nem kapcsolom be a gépet. Májusban jutottunk oda, hogy elültessünk néhány palántát. A fiúknak segíteni kellett a földet átforgatni, lapátolni, hát nem repestek az örömtől, de végül beálltak dolgozni és segítettek. Emili is kertészkedik, tépi a virágot, levelet, vagy földezik, sarazik. Ezeket a pillanatokat próbáltuk megörökíteni.

Emili szülinapja

Erről viszonylag időben írtam egy bejegyzést, aki nem olvasta, íme a link: Emili 1 éves.

Sportnap

Szokás szerint idén is elmentünk a sportnapra, ez ugye itt ünnepnap, mindig csütörtök - most május 25-re esett -, és mindig ilyenkor rendezik meg. Jó idő volt, rengetegen elmentek mint mindig. A fiúk végre kipróbálták a bokszot, ketten együtt bokszolhattak, nagyon élvezték. A sorban állást evéssel, ivással töltöttük, a végén viszont a fiúk felfedeztek egy motoros klubot, ahol kicsi és nagy elektromos motort lehetett kipróbálni. Itt vártak a legtöbbet, mert közben töltötték a motorokat, de megérte, mert nagyon tetszett nekik, ügyesen mentek vele. Én csak Norbit láttam, mint kiderült, szóltak neki, hogy kipróbálhatja a nagymotort amíg a fiúk várnak a kicsire, na ezt pont láttam, de a fiúkat nem, mert Emili elaludt és nyugodtabb helyet kerestem neki addig. Mire a fiúk végeztek, a kisasszony is felkelt, aki egyébként egy játékos, babáknak és gyerekeknek egyaránt összeállított pályán többször végig ment. Nagyon tetszett neki. Eredetileg Orsiékkal együtt akartuk tölteni a napot, de mi később indultunk, aztán mire utolértük volna őket, Robin kitalálta, hogy ő kacsát akar horgászni, így vissza kellett mennünk az elejére, és végül Orsiékkal már csak akkor futottunk össze, amikor ők már indultak haza. Elmondták, hol festenek arcot, mert Robin ahogy meglátta Vincét, ő is akart valamilyen maszkot magának. Imádja ezeket a dolgokat. Szerintem jövőre is megyünk.

Többi májusi kép

Május végére ide ért a meleg, medencét nem állítottunk, mert szombatonként uszodába megyünk babaúszásra, de egy kismedencét egyik vasárnap feltöltöttünk vízzel. Maxim duzzogott, hogy ez babáknak való, ő bele sem ült, viszont vízipisztolyoztak, aztán meg vödröztek és labdáztak, olyan golyókkal, amikbe ha víz megy, jó nehezek lesznek. Emilinek ez nagyon tetszett, annyira horgászta a labdákat, hogy mikor már nem volt tele a vödör vízzel, egyre jobban belehajolt és bele is esett fejjel. Szerencsére végig ott voltam mellette, gyanítottam, hogy ez így veszélyes, egyből kikaptam, de azért 1-2 másodpercig tuti nem kapott levegőt. Lehet, ennyi haszna volt a babaúszásnak, hogy csak kicsit ijedt meg a merüléstől. Ezután viszont nagyon-nagyon óvatosan halászta  a labdákat. Tényleg veszélyes a pancsolás, nagyon oda kell figyelnünk a gyerekekre, amikor vizeznek.

Emili elindult

Március közepén, egész pontosan 17-én kétszer is lépet egyet önállóan. Másnap egyedül felállt, kapaszkodás nélkül. Aztán volt, hogy lépett egyet-egyet, de mindig kérte, hogy fogjuk a kezét. Így kézen fogva nagyon szépen sétálgatott, de egy idő után feltűnt, hogy mindig fog valamit a jobb kezében, és mindig a balt adja, hogy fogjuk meg. Ha a jobb kezét fogtuk meg, oldalazva lépkedett, nagyon vicces volt. Szóval látszott, hogy még valami hiányzik, ahhoz hogy egyedül is elinduljon. Egyik nap a fiúkkal voltam otthon, és tőlem Maximhoz odalépett, 4 egész lépést tett. Most bajban vagyok, mert rosszul írtam fel, hogy mikor is történt, de szerintem április elején. Húsvét előtt már többször megtett néhány lépést, volt, hogy a boltban is lépegetett. Többnyire tett pár lépést, hogy hozzánk jöjjön és az utolsó lépésnél már dőlt. 

Most vasárnap azonban (ápr. 23.) 2 métert totyogott, naná hogy este, mikor lefekvéshez készülődtünk, de ezt többször megismételte, és azóta egész sokat lépked egyedül. Persze sokszor letottyan és utána inkább mászik, de a kis cipellőjében is lépeget amikor kint vagyunk.

Ha a jobb kezét fogjuk, akkor már egész rendesen teszi a lábát. Már csak arra kell figyelnünk, hogy mennyire teszi befelé a lábfejét, mert az elején nagyon csámpásan járkált. 

Eddig nem érdekelte a padlásfeljáró, néhány hete azonban nagy csendre lett Norbi figyelmes. Kereste Emilit, hát bizony a lépcső felénél járt. Próbáljuk nem elfelejteni, hogy lent is be kell csukni a rácsot, mert fogja magát és elindul. A veszély az, ha megáll, nézelődik vagy épp kitalálja, hogy ő inkább lejön. A fiúk ágyára is felmászik, sőt a fotelba is beül, ahol szopizni szokott, és természetesen rájött, hogy a fiúk foteljába is be tud ülni. Hát igen, mindjárt egy éves lesz.

Emili 10 hónapos

Emili sétálgat, ha fogjuk a kezét, és a bútorokba kapaszkodva is elközlekedik. Most nagyon anyás, ha mellette vagyok, akkor elvan, pakol, imádja a ruhákat és a cipőket rakosgatni. A fiúk játékai mindig nagyon izgalmasak.

Gagyog, mondogatja, hogy te-te, oty. Néhány napja elkezdett vonyítani, de borzasztó a visítása, nem emlékszem, hogy a fiúk ilyen hangot adtak ki. Remélem, hamar túl lesz rajta, mert idegesítő, plána ha a fiúk is beszélnek, kiabálnak mellette. Néhányszor beletettük a bicikliülésbe, aztán egyik nap elbicajoztam vele a gyógyszertárba. Elővettük a 3 kerekűt is, hátha elüldögél benne, vagy éppen jobban bírja majd mint a babakocsiban.

Megint taknyos, gondolom, Robintól, mert neki a nátha ráment a fülére, pénteken elmentünk a gyerekorvoshoz. Emilit tegnap vittem volna hozzá, így a két gyereket egyszerre nézte meg. Robin kapott fülcseppet, de csak folyt neki, és ráadásul a doki egy cseppet írt fel 4 napig, én meg eleve hármat adtam neki. Szerencsére kaptunk a fülorrgégésznél ma reggelre időpontot, kicsit megnyugodtam. Ugyanazt a fülcseppet kell még kapnia összesen 10 napig, viszont a másik füléből, ami nem folyt, nem fájt, kiesett a tubus. Így már csak a jobb fülében van, pedig olyan tubust kapott, ami elvileg legalább egy évig lett volna a fülében. Meglátjuk, hogy telik a nyár, lesz-e víz a fülében. A múltkor csináltattam neki hallásvizsgálatot, az rendben volt, és egyelőre tiszta, ép a bal füle. 

Visszatérve Emilire, a hörghurutja alatt gyakorlatilag 10 napig nem evett, és most kezdett visszajönni az étvágya, de hát ez a mérlegen nem látszódott, majdnem ugyanannyi kiló volt mint két hónapja - 6,9 kg, és magasabb sem lett - 67 cm. Abban maradtunk a gyerekorvossal, hogy megvárjuk a májust, ha továbbra sem gyarapszik, akkor elküld vérvizsgálatra, ahova egyébként már elküldött volna, ha nem ismerné a családot. Továbbra is szoptassam, és ha bírom, éjszaka is, ha kéri. Anno ő Maximnál 11 hónaposan azt mondta, hogy nincs szüksége már az éjszakai evésre, nyugodtan hagyjam el, hátha jobban alszik. Szóval tejem van bőven, eszeget, jókedélyű és persze örökmozgó. 

Nehéz nem hasonlítgatni a gyerekeket, de a visítását leszámítva eddig nem különbözik sokban a fiúktól. Még az idegenektől is úgy fél, mint Maxim, és ha nővért, orvost lát, rögtön sír. Akkor is ha nem őt vizsgálják. A fülorvosnál alig tudtam megnyugtatni, úgy üvöltött. Ja, most hogy ezt leírtam, ebben tényleg különbözik a fiúktól, mert ők nem sírtak az orvosnál, kórházban sose - ha jól emlékszem :)

Emili 9 hónapos

Már jó ideje ismeri a nevét, figyel, ha szólunk neki.
Kattog a nyelvével, mint a lovacska, a nyálát is fújja már és berreg - vajon kitől tanulhatta? Persze, a fiúktól. Régebben mindig nevetett, ha így csináltak neki, aztán már csak figyelt és most már utánoz.

Egyre nehezebb megnevettetni. Sokat magyaráz, ha lát valamit, és kéne neki, vagy mutatni akar valamit, akkor olyasmit mond, hogy oty.

Állandóan pakol, kész csatateret hagy maga után. Ügyesen integet.
Most már oldalazva is közlekedik, ha fogjuk a kezét, lépeget is. Főleg a fürdőszobában a fürdőkád széle és a pelenkázó között lépeget egyedül. Alacsony sámliról, a lábunkról feláll egyedül, rövidebb ideig álldogál is kapaszkodó nélkül, sokszor úgy, hogy a kezében van valami vagy valamik. A hétvégén többször esett el, hogy próbált leguggolni vagy éppen valamit tartott a kezében.

Eléggé anyás, amint észre vesz, jön is hozzám. Azt sem szereti ha az apja megy el, volt már, hogy akkor is görbült a szája.

Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk, egyre többet eszik, és már nem kell mindig körtét tennem a kajájába, hogy megegye. Ennek ellenére múlt kedden a dokinál ugyanúgy 6,8 kg volt mint december közepén. Egyszer már mértem 7 kg-t a mi mérlegünkön, de úgy látszik, nem hízik valami nagy ütemben. Picit nőtt, 67,5 cm. Annyira nem bánom, hogy nem óriásbébi, mert cipelni elég ezt a szűk 7 kilót is. 

Tömni nem akarom és egyébként sem tudnám, mert még ha jó sokat szopizik is, meg eszik is rendesen, akkor azért kibukja a tej és kaja egy részét, szóval abban maradtunk a doktornővel, hogy egy hónap múlva újra megnézi Emilit. Mivel állandóan mozog, nyughatatlan, ezért le is mozogja, amit megeszik.

Egyik este nem is kért vacsorát, és ennek ellenére kétszer kelt csak, sokkal jobban aludt, mint máskor.

Emili tapsol és integet

Egy-két hete kezdte Emili, hogy egy-egy másodpercre kapaszkodó nélkül állt. Múlt vasárnap este már jó néhány másodpercig álldogált és tegnap többször próbálta, hogy felállt a fiúk foteljénél, aztán nálam, és állt és állt, elég sokáig. Közben pedig nézett engem. Csak azt nem értem, hogy miért este jön rá mindig a gyakorlás, amikor már eléggé el van fáradva.

Két-három lépést oldalra is tesz már kapaszkodva, a fiúk foteljénél pedig a két szék között előre-hátra lépeget, de még elég bizonytalanul.

Néhány napja elkezdett tapsikolni, nagyon cuki, sőt, int is a kezével. Tegnap a tükör előtt ücsörögtünk, és a tükörképének intett.

Ezt is néhány napja csinálja, hogy amit talál, azt mutatja nekem, van, hogy ide adja, aztán visszakéri.

Nagyon jól érti a nemet, tudja, hogy papírt, zsepit, szalvétát nem ehet, néha meg is állja, hogy ne tömje a szájába, néha viszont a másodperc töredéke alatt begyűri. Nem is értem, honnan szedi elő ezeket a dolgokat.