Maxim 3 éves

Ma töltötte be a három évet Maxim. Négyesben ünnepeltünk. Pénteken kezdtem el a tortasütést, egyet itthonra, egyet a bölcsibe. Úgy tervezzük, hogy jövő vasárnap tartjuk Milánékkal és Orsiékkal a szülinapi partit. Néhány apró ajándékot vettünk: térdzoknit, meleg pizsamát, rajzolótáblát, könyvet, és pár hete egy pótkerekes biciklit is kapott Maxim. Az itthoni szülinap furcsán telt, egész nap azt hajtogatta Maxim, hogy ő nem szülinapos, ő a fűrészes fiú, meg hogy ő két éves, és nem neki van szülinapja. Hiába köszöntötték a nagyszülők is, és mondták hogy ő már három éves, kellett neki a bölcsis köszöntés, mire elfogadta, hogy akkor neki szülinapja van. Szerintem tetszett neki, hogy most ő fújhatta el a gyertyákat a bölcsiben, és neki éneklik a "Happy birthday"-t.

 

Állandóan kérdez, mesét is szinte csak velünk néz, és kérdez, kérdez, hogy ki, hol van most, miért csinálta ezt vagy azt stb. Ha mesekönyvből mesélünk is, annak is inkább beszélgetés a vége, ritkán hallgatja végig.
Egy darabig a rövid részekből álló Verdákat nézte, most Mekk mestert, de Norbi próbál neki újabb meséket ajánlani, hogy ne ugyanazt nézze állandóan. Bár ez is olyan, hogy ha eszébe jut valami, akkor fogja magát, feláll és már játszik is, de azért ne kapcsoljuk ki a mesét.

Utánoz minket, legtöbbször újra eljátszunk jeleneteket, beszélgetést, ami frusztrálja, fordított szereposztásban. Volt hogy kipisilt a vécéből, én ugye takarítottam, ő közben hevesen tiltakozott, hogy ő ugyan nem pisilt ki, majd miután lenyugodott, ő is feltakarított, kellett neki adnom ugyanúgy nedves törlőt, száraz törlőt. Néha napokkal később is még eljátssza a történteket.
Nagyon tetszenek neki az átvitt értelmű szavak, kifejezések, mint pl tollászkodik, szedi a lábát, vagy olyan szavak, mint a bazár, bénázik. Ezeket egyszer-kétszer elismétli, és onnantól kezdve használja.
A sötét ruhákat mosódióval mosom, kérdezi, hogy ez mi, elmagyarázom, majd egy hét múlva a boltban kesudiót veszek, kérdezi, hogy ez mi, mondom, hogy kesudió, erre ő, ezzel mosni fogsz?
Néha kérdez valamit, de a fejében már megvan rá a válasza, és hiába mondjuk el a mi verziónkat, elkezdi hajtani az övét. 
Kezd énekelgetni, egy-két sort idézni dalokból, ő úgy mondja, hogy zenél. Ha Robin sír, sokszor a Boci, bocit éneklem neki, és van, hogy Maxim kéri, hogy most zenéljek Robinnak. 
Nagyon-nagyon érzékeny már megint, nem akar egyedül lenni egy percet sem, ha hármasban vagyunk, velünk alszik el.  Volt hogy az ágyunkon vacsorázott, mert Robin felébredt, és amíg etettem, ő is ott akart lenni. Azt hiszem, részben ilyen korszakba lépett, részben pedig a bölcsi miatt ilyen. Több mint a csoport fele elment iskolába, nagyon sok a kicsi gyerek, akiket Maxim nem ismer, akikkel pedig játszott, azok elmentek. De majd csak túl lesz rajta, majd rájön, hogy most ő ott a nagy.
Robint kezdi nyúzni, aki kevésbé örül a dolognak, mert ő is elég határozott, és nehogy már Maximtól ne tudjon mászni, elérni valamit. Maxim szinte mindig elveszi amivel Robin játszik, oké, hogy ad helyette mást neki, de ha ezzel kizökkenti Robint, akkor ő meg jön hozzám, és az az egy-két perc szusszanásom is elszállt.
Továbbra sem látszik rajta, hogy annyira féltékeny lenne Robinra, néha mondja, hogy ne tegyem le Robint aludni, játsszak vele inkább, nem baj, ha sír Robin, ne etessem meg, de aztán elfogadja, hogy most mennem kell.
Jöjjön néhány idézet.
- Adok neked egy igazi fűrészt.
- Én nem akarok ma már fűrészelni - mondom neki.
- Miért? Most nem ma van.

- Ketté vágta a szám a krumplit.

Vásároltak az apjával, vettek bodit Robinnak és egy boxeralsót Maximnak. Csak kicsit nagyot, 10 évesnek valót. De Maxim ragaszkodott hozzá. Egyik reggel eszébe jutott, hogy neki van új és nagy bugyingója. Mondom neki, hogy ki kell mosnom még, aztán eltesszük mert nagyon nagy. Jön a vita, hogy ő azt akarja, stb, nekem meg nem volt türelmem sokáig magyarázni, fogtam, kivettem a szennyesből, hogy akkor vegye fel. Mondanom sem kell, hogy kétszer belefért. Jön hozzám a szobájából a konyhába az új alsójában:
- Látod Aja, nem is nagy. Cak fogni kell, hogy ne cússzon le.

Néha elszáll egy-egy szitakötő a kertünkben. Sajnos gombáink is vannak, rengeteg, de ezzel nem vagyunk egyedül. Reggelente foltokban szürke hálószerű képződmények borítják a füvet itt-ott, és egy ilyet látott meg Maxim:
- Nézd, kötött ide a szitakötő egy szitát.

Miért mentünk uszodába?

Ezt kérdezte Maxim egész hétfőn.. Jogosan, de azért mikor huszadjára kérdezte, azért nem bírtam tovább, és csak annyit mondtam, hogy Maaxiim...
Szépen elterveztük, hogy hétfő délelőttönként, mikor Norbi is itthon van, Maxim nem megy bölcsibe, hanem mindnyájan megyünk uszodába, én Robinnal babaúszásra, Maximék pedig a "gombás" medencébe. Ez nem jött össze és nem is fog. Kiderült ugyanis, hogy hétfőn délig nincs nyitva az uszoda takarítás miatt, így csak babaúszni tudunk menni. Szegény Maxim ezért kérdezte állandóan, hogy miért mentünk vele úszni, ha egyszer nem engedték be. A fiúk aztán elmentek a közeli játszótérre, amíg mi Robinnal részt vettünk az első babaúszáson. Ez azonban a dolog egyik fele, a másik az, hogy még reggel is azt latolgattuk, menjünk-e uszodába, ugyanis Maxim javulóban volt már, én viszont szombaton kezdtem beteg lenni, vasárnap pedig Robin is tiszta takony lett. Az a gyanúm, hogy Maxim mire kigyógyult a hörghurutból, megint elkapott valamit a bölcsiben, múlt héten ugyanis újra kezdett köhögni, és a második köhögős éjszaka után csütörtökön elvittem a doktornéninkhez, aki teljesen tisztának találta a tüdejét, a torka volt piros, viszont fulladósan köhögött. Homeopátiás bogyóval és sziruppal viszont egész gyógyult lett Maxim, persze még egyszer-kétszer köhög reggel, de remélem, egy ideig nyugton leszünk. És mivel a múlt héten délutánonként hármasban voltunk, és Maxim ráadásul sosem akart egyedül maradni, mindig velem ill. velem és Robinnal volt egy szobában, még elalváskor is, megfertőzött minket. Szerencsére Robinnak már csak dugul az orra, szívni kell, de a ronda őszi idővel így is úgy is előkerült volna a porszívó. Maxim viszont három hete uszodába akar menni, így ő félig gyógyultan, én betegesen, Robin meg taknyosan elindultunk az uszodába. Kár lett volna kihagyni, Robin annyira élvezte, ő csapkodott a legjobban, egyből be akart menni a medencébe, lubickolt, pancsolt, nem zavarta, hogy tiszta víz az arca. Biztos, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, mikor mérlegelem, hogy menjünk vagy sem, de nagyon remélem, hogy csak egy-két foglalkozásról hiányzunk majd.

Robin ül és mászik

Most már tényleg elkezdett mászni Robin. Ha meglát valamit, akkor azért nagyon tud igyekezni, és csak úgy teszi a kezeit és lábait. Azért sokszor még hasalás a vége. Tegnap óta pedig üldögél. Persze dülöngél közben és sokszor leteszi a kezét, de magától szépen szabályosan felül. Múlt szerdán voltunk féléves kontrollon (7,8 kg, 70 cm), és a doktornő mondta, hogy nagyon erős, és hamarosan ülni fog. Hiába, a sok hasalás meghozta gyümölcsét.
Maxim pedig kezdi dögönyözni, nyúzni, birkózik vele.

Pipiházunk lakói

 Múlt csütörtökön vett a közeli belga állatpiacon két öthónapos tojótyúkot Norbi. Ekkora készült el a mobil ketrecük. Maxim egy fehér és egy barna pipit kért, de amíg nem látta meg őket, addig nem is akarta elhinni hogy nekünk is lesznek csirkéink. (Egész nyáron bent készült a garázsban az óljuk. Norbi a neten talált egy részletes mobilól készítését, aztán a saját igényeinknek megfelelően csinálta meg. A nyaralás után meg azt mondogatta, hogy ő sok pipit akar.)
"Én elmondtam a bölciben, hogy van két pipink, mindenkinek elmondtam." Újságolta tegnap Maxim.
Egyelőre a magkeveréket eszik, bedobunk nekik mindent, amit megehetnek, reméljük, rászoknak majd a maradékra, nyerskosztra is. A krumplihéjat, dinnyehéjat kicsipegették, meg a döglött meztelen csigák is eltűntek ma a ketrecükből. A fehér pipi agresszívebb, mindig elüldözi a barnát a magoktól, itatótól, oda-oda csíp neki a csőrével, de együtt alszanak a szigetelt kis házikójukban. Kíváncsian várjuk az első tojásokat.

Ki és miért a fűrészes fiú?

Maxim kérdések tömkelegével áraszt el minket. Ahogy visszajöttünk Capellenbe, elkezdődött a miért korszak is. Egy-két napig csupán egy miért? kérdésre kellett válaszolnunk, de aztán jött a sok-sok miért kérdés egymás után. Az a fárasztó, ha néhány kérdés után visszatér az elsőre és újra kezdjük a párbeszédet. De inkább attól akadok ki, ha megkérdezi, hogy mi az a valami, vagy ki az, és a válaszunkra közli, hogy nem,nem, és megválaszolja ő a kérdését, ami persze akkora hülyeség vagy értelmetlen, de ilyenkor jobb nem vitázni vele, mert annak aztán tényleg nincs vége.
Mostanában sokszor ő éppen dinó, teknősbéka (Milánéknál látott egyet), vagy pók, vagy éppen A fűrészes fiú. Mondom neki, hogy nagyfiú, nem, ő a fűrészes fiú, vagy a nagy fűrészes fiú, de nem Maxim.

Maxim rájött, hogy a "rókafarka" fűrésszel élvédő nélkül tényleg lehet fűrészelni, lesz forgács is, és így sokkal érdekesebb, én meg foghatom a fejem. De megegyeztünk, hogy csak akkor fűrészelhet vele, ha mi is ott vagyunk. A képen egy derékszögmérővel fűrészel.

Kérdezgette, hogy miért köhög, miért beteg, miért kell orvoshoz mennünk. Aztán mondta nekünk, hogy Gáblielnek és Davidnak is kórházba kell menniük, mert köhögnek, mert elkaptak valamit a bölciben. 
Sokszor eljátszik egy-egy átélt helyzetet, pl. a búcsúban volt egy nagyon hosszú csúszda, imádta, itthon azt játszotta a kinyitott kanapén a szivacsokkal, hogy Súberfólin (Schueberfouer) csúszdázik a tigrissel. Vagy fogja a felfújhatós repülőjét, és megyünk vele Békéscsabára, egyet alszunk Nagyiéknál, egyet Mamáéknál, aztán egyet itthon. 
A búcsú annyira tetszett neki, többször játszottuk, hogy ő a jegyszedő, és elveszi tőlem meg Robintól a jegyet, vagy éppen nekem kell tőle elvenni a jegyet, mielőtt lecsúszik a kertben a csúszdáján.
Sokszor a sírós helyzeteket is újra eljátsszuk, de akkor nekem kell ellenkeznem, és sírnom, ő meg mondja az én szövegemet. Azt hiszem, ez jó, mert így feldolgozza ezeket a kényes szituációkat, levezeti a feszültséget, ha a korábbi hisztivel nem sikerült teljesen. Nem sok ilyen van, de ha fáradt, vagy ha a bölcsiből feszültebben jön haza, akkor azért előfordul.

Robin elmúlt 6 hónapos

A mi kis Robinunk már fél éves. Mikor azt mondom neki, hogy Robin baba, Maxim kijavít, hogy Lobin nem baba, ő fiú. Továbbra is nagyon mosolygós, vidám, izgő-mozgó, mindenevő. Múlt héten csirkehúst adtam neki, azt is megeszi. Egyelőre egyszer eszik egy nap, még most vezettük be a rizst, a héten a tönkölybúzát, most már kb. 1 dl-nyi ételt megeszik.  A fogzása miatt teljesen borult a kialakuló napirendünk (délelőtt fél óra alvás, aztán egy hosszabb, majd még késő délután egy fél óra alvás), ha éjszaka rosszul alszik, akkor sokszor dél körül alszik hosszabbat, így csak kora délután kap ebédet. Remélem, hamarosan kibújik a két középső metsző foga felül, és megint nyugodtabban alszunk, mert már lassan három hete katasztrófális, hogy nem alszik három órát sem egyben, és sokat sír, és csak kézben, állva (mármint nekem kell felállnom) nyugszik meg, de mire elalszik fel is riad és megint kezdődik minden elölről. Néha adok neki fájdalomcsillapítót, de azzal is csak addig alszik amíg tart a hatása, tehát max. 3 órát. A két szélső metszőfoga felül már kibújt, az egyik mielőtt betöltötte volna a 6 hónapot, a másik múlt héten, így már 4 foga van. Most azon izgulok, hogy ne legyünk betegek, mert Maxim szerda óta köhög, hétfőn itthon is maradt, mert éjszaka egyre jobban köhögött, elmentünk orvoshoz vele, van lerakódása, meg talán egy kis hörghurut, bátrabban kell adagolnom a ventolint - sajnos. Nem volt a doktornénink, és a doktor bácsitól meg szegénykém úgy megijedt, teljesen belém kapaszkodott, pityergett is egy kicsit. 
Robin sokszor új hangokkal lep meg, hétfőn visított, egész nap, aztán szerencsére ez elmúlt, most olyan rekedtes, öregemberes jajgatást próbál. Ahogy visszajöttünk a nyaralásból, elkezdett négykézlábra állni. Vagyis próbálkozott, hintázott négykézláb, de még nem volt elég erős a keze. Majd lassan féloldalasan felült a négykézláb állásból. Eleinte négykézlábra állt, majd összerogyott, és ezzel a mozdulattal hátra fele haladt. Most már tudatosan próbál előre haladni, egy-két bizonytalan lépés után előre veti magát. Egyre ügyesebben ül féloldalasan, közben lóbál valamit a kezében. Néha hátra borul, néha előre az arcára.Tény viszont, hogy egész sokáig elfoglalja magát. Ilyenkor hagyom is, mert ha meglát, akkor velem akar játszani, vagy azt akarja hogy vegyem fel.

 

 

 

Egész jól bírja a babakocsit, persze nem a mózesben van már, hanem a hordozóban illetve hétvége óta a rendes ülőrészében, amit hátra döntve használunk még. Kendőbe ritkán teszem, elég nehéz már, meg egy idő után ott is megunja magát. Elmentünk négyesben az itteni búcsúba, a hangzavar meg a sok ember miatt - bár kevesebben voltak mint hétvégén, mikor Norbi Maximmal, Lilláékkal és Milánékkal volt - inkább kendőben vittem, egy idő után aztán elkezdett fészkelődni, lökte ki magát. Persze fáradt is volt, de aztán ahogy Norbi átvette, megint új erőre kapott.
Nagyon érdekli minden - a munkahelyemen azt mondták, hogy még érdeklődőbb mint Maxim anno -, imád csapkodni, matatni, és nagyon szereti Maximot. Ha nyöszörög, és épp nem tudok rögtön menni, van, hogy elég ha Maxim oda megy hozzá, lehajol mellé, beszél hozzá. Maxim ilyenkor ugyanolyan hangsúllyal, ugyanazt mondja mint én: "Jövök Lobin, jövök. Minnyá Lobin, minnyá".
Van, hogy mondja nekem, hogy "meséljek" , vagyis énekeljek Robinnak, néha ő próbálkozik meg a Boci-bocival, majd szól, hogy "Aja, Lobin sír, hiába mesélek neki". Néha mondja, hogy ha Lobin sír, akkor Aja felveszi és megnyugszik. Sokszor sikongat, kacarászik Robin a kezemben, miközben Maxim után megyünk. Maxim is ragaszkodik Robinhoz, vasárnap reggel a köhögése miatt Robint inkább a nappaliban hagytam, egyedül mentem be hozzá, de amint meghallotta Maxim Robint, már szaladt is a nappaliba, hogy ő ott öltözik fel. Egy-egy percre meg szoktam kérni Maximot, hogy figyeljen Robinra, pl. nehogy füvet egyen, aztán Maxim nagy büszkén mondja, hogy "én vigyáztam Lobinla". Azért jobb figyelni rájuk, nem bántja szándékosan ugyan, de azért Maxim is ha belendül és mondjuk elkezd csapkodni a pulcsijával, jobb ha Robin nincs ott. Az már szinte automatikus, hogy sokszor elveszi Robintól amivel épp játszik, de akkor ad neki valamit. Most viszont már szólnom kell, hogy ne Robin orra elé tegye a tárgyat, hanem kicsit messzebb, hagy szerezze meg azt Robin maga, akkor tovább el van vele.