Öltés helyett ragasztás

Szerdán háromnegyed négykor csörög a mobilom, látom a bölcsi megint, gondoltam, a fenébe, Maxim belázasodott, mivel engem teljesen kiütött valami náthaféle. Tévedtem, ennél komolyabb történt. Elesett és beütötte a fejét. Azt javasolták, hogy vigyük be a kórházba, mert valószínű, varrni kell. Hívtam Norbit, hogy el tud-e menni Maximért, visszafordult a munkahelyéről, engem meg elvitt egy kolleganőm a kórházhoz, így a fiúk előtt értem oda. Bent történt a játszószobában, egyszerűen megbotlott Maxim, és a lekerített résznél lévő fajátékra eshetett. Mikor Norbi odaért, akkor írták a jegyzőkönyvet, de mivel nem nagyon történt baleset, nem is tudták, hogy mit hova, hogyan. A kórházban egy nővér letisztította a sebet, akkor láttuk, hogy azért jó 2 cm és van egy pici lyuk is a végén. (Egyből Harry Potter jutott eszembe.)
A váróban nagyon jól érezte magát Maxim, de amikor be kellett menni a vizsgálóba, annak nagyon nem örült. Megmérték (10 kiló), majd a gyerekorvos megvizsgálta a sebet, a szemeit, pulzusát, szívét, rátettek egy érzéstelenítő oldatot a sebre, amit ugyan leragasztottak, de kérték, hogy az ujjammal nyomjam is egy kicsit. Ezt nem sokáig viselte Maxim, gondolom fájt is azért. A legnagyobb probléma az volt, hogy fekve kellett maradnia, nehogy a szemébe folyjon az oldat. Eltelt egy óra, sehol senki, sírást nevetés váltotta. Norbinak annyit mondott egy nővér, hogy addig kell várnunk, amíg nem jön az orvos. Mint kiderült, a sebész, aki több mint másfél óra múlva meg is érkezett. Aztán úgy döntöttek, hogy nem túl mély a seb, benne vagyunk az időben is, össze fogják ragasztani. Három kis sebtapaszcsíkot tettem keresztbe a sebre, ami Maxim jobb szemöldökétől húzódik felfele, és oda csurgatták a ragasztót. 5 napig nem érheti szappan, sampon a ragasztást, ami 2 perc alatt megkötött. Illetve 9 napig kerüljük az uszodát, merülést. Nem kell semmit csinálni a ragasztással, magától felszívódnak. Azért kíváncsi lennék, nálunk használják-e már ezt a módszert.
Biztos, ami biztos alapon tegnap otthon maradt Norbival, ma már ment bölcsibe, ahol egyre jobban érzi magát.

Egy furcsa telefonhívás ma délben

Délben a bölcsőde igazgatónője hívott fel telefonon, és arra kért, hogy a bölcsis képeken, amiken nem csak Maxim van, vegyem le az oldalamról, mert ha más valaki(k) is vannak a képeken, akkor azokat csakis az illető személy hozzájárulásával lehet közzé tenni. Na meg a mai világban mindenféle ember netezik.
Végülis jogos. De hogyan talált rá a blogomra? Ezt sajnos nem kérdeztem meg tőle, és furcsálljuk is a dolgot. Bár ha beírjuk a bölcsi luxi nevét, a google másodiknak kidobja a tavalyi posztomat.
Mindegy, levettem a slide showt. Ez így a legbiztosabb, ebbe nem köthetnek bele.
Norbi szerint a luxemburgiak paranojásak, legalábbis az egyik kollegája is erősíti ezt. Nem tudom, otthon van-e szabályozás, de itt középületben fényképet készíteni kizárólag engedéllyel lehet. Vajon mit csinálnak a sok japán turistával?

Heti bölcsis beszámoló

A múlt héten Maxim nagyon ügyes volt a bölcsiben. Minden reggel szépen bementünk a szobába, és aztán ment egyedül játszani. Péntek reggel picit másként történt, de óriási lépést tett szerintem.
E héttől kezd ugyanis az új gondozó néni, de pénteken már ismerkedett a csoporttal. Talán egyszer látta Maxim, a másik két néni el volt foglalva, persze Maxim nem akart odamenni Manuelához, aztán egy kicsit beszélgettünk, miközben Maximot még felvettem, Manuela hozott egy játéktraktort, mondott pár szót, és végül átvette Maximot, aki nem sírt és mentek játszani.
Van egy negyedik gondozó néni, aki a nagycsoportot és Maximét váltogatja, ahol épp jobban van rá szükség. Ez csoportváltásnál lesz kedvező, mert akkor legalább egy gondozót jól fog ismerni Maxim.
A legidősebb kisfiú, David, akivel sokat voltak együtt, már átment a nagycsoportba. Kérdeztem, hogy mi lesz Maximmal, egyenlőre marad, nincs hely lent, meg egyébként is az egy "kemény" csoport, Maxim túl félénk, jól érzi magát a mostani csoportjában, még ráér a váltás. Ezzel egyet értek. De nem csökken a létszám, egy újabb kislánnyal - immár ketten vannak - gyarapodik a csoport. Bár ez a baba is pólyás még.
Rossannával, az egyik "régi" gondozóval szoktak tornázni, és a múlt héten megint gyakorolhattak, annyit topog Maxim otthon, sőt, már forog is, még a kádban is bemutatózott. A pipiskedve járást is egy-két hete gyakorololja.
A hétvége sem vette el a kedvét a bölcsitől, nagy mosollyal sietett átöltözés után a szobába játszani.

Fajátszótér Bambeschben

Az utolsó pillanatig hezitáltunk, hol találkozzunk Orsiékkal és Andiékkal; záport
igértek délutánra, és úgy is nézett ki a sötét felhőkből ítélve. Végül mégis a szabadtéri programnál maradtunk, és egy közeli erdő fajátszóterén találkoztunk. Maxim ilyenkor persze nem akar felkelni a délutáni alvásból, mire odaértünk, csepergett. Szerencsére, mert az idő sokakat elijesztett, így kevesen voltunk az általában tömött téren. Nyűgös Maximunk az elején nem akart semmit csinálni és senkivel sem beszélni, aztán minden érdekelte, kisház, nagyház, a fajátékok, a repedések rajtuk, a homok, de Milánnal és Lillával nem igen foglalkozott. Soha nem oda akart menni, ahol a többiek voltak, számára mindig más volt az érdekes.
A játszótér másig végébe kellett mennünk, amíg a többiek csúszdáztak, fociztak. A kisebb forgón kipróbálta az összes faállatot. Aztán a többiekkel együtt forogtak.

A homokozóban meggyőződhettem róla, hogy Maxim is kezd irigy lenni, Milán a vödrével játszott, Maxim, fogta és elvette tőle. Ezután Milán egy formát vett a kezébe, Maxim ezt is el akarta venni. Az odáig rendben van, hogy az ő játékai, de itt közbe szóltam, hogy ha a vödröt elvette, akkor a másikkal engedje Milánt játszani. Nem ujjongott a dologért. A homokozást így is ő unta meg a leghamarabb.

 

Andi mondta is, hogy Maxim a kis megfigyelő. Tényleg olyan részleteket észre vesz, amit mi/más nem. (Sokszor otthon is azt hisszük nem figyel, úgysem veszi észre, kicsivel később ennek az ellenkezőjét bizonyítja be. Ha ott van a szobában, jobb nem csinálni olyat, amit nem akarunk, hogy meglásson, utánozzon, mert neki aztán hátul is van szeme - de oldalt biztosan.)
A traktor és utasai. Amikor megérkeztünk, Milán vezette a traktort. Később Maxim is akart kormányozni.

Milán és Lilla csak-csak tudomást vesz egymásról, de még nekik is várni kell egy kicsit, hogy igazán együtt játszanak a gyerekek. Viszont jók az ilyen összejövetelek, pláne hogy a fiúk elhúztak sörözni :) Mi meg pletykálkodtunk, és bébiszitterkedtünk. :)

Maxim mondja 2.

Maxim éppen kakil, egyszer csak fogja magát, kirohan a nappaliból. Csörgés, zörgés, Norbival épp azt találgatjuk, vajon hova ment, mikor megjelenik a bilivel a kezében, és ráül ruhástól. Első alkalom, hogy csak úgy magától elővette, és pont akkor...
Megdicsérjük, majd hogy elmondhassa apának is, hogy mi van a bilijén (egy nagy kacsa és két kicsi, pont mint a gumikacsái), kérdezem tőle:
-Maxim, mi van a biliden?
Maxim ránéz az apjára: ozom.
És elrohant a fürdőszobába a kacsákért.
Mi meg csak néztünk, hogy most tényleg azt válaszolta, hogy "hozom"?

Maxim és a nyári ruhák

Biztos más gyereknek is vannak szokásai, és biztos, hogy sok gyerek idengekedik az új dolgoktól, de Maxim ilyen szempontból "speciális eset".
Ha felveszi az egyik sapkáját, akkor azt hordja egész nap, másikat nem hajlandó felvenni. A két hete vett surda sapkával egy hétig barátkozott, aztán, ahogy magától fel-felvette bent, onnan kezdve már kint is hordta. Ha felveszi a kabátot, akkor azt nem lehet levenni róla, hiába van meleg, az autóban is kabátban ül, a cipzár mindig felhúzva, nem lehet kicipzározni.
Ma a reggelihez ráadtam a szokásos kis köpenyét és egy előkét, majd a reggeli végénél egy új szintén kisköpenyt elkezdtem tisztítani; rá kellett adnom Maximra a vastagabb köpenyt, azt akarta felvenni. A dupla köpeny + előke ellenére mégis lett folt a felsőjén.
Szombaton vettünk neki egy sportcipőt, a boltban alig tudtuk ráadni, aztán másnap rátalált a folyosón, még akkor pizsamában fel kellett vennie.

A vasárnapunk egyébként is küzdelmes volt ruházkodás tekintetében. Igazi nyári hétvége, bent a házban is rövidujjúban voltunk Norbival. Maximra is rövidujjú pólót adtunk. Lett is nagy tiltakozás. Már elszokott tőle, hogy csupaszon van a karja, húzgálta lefele a póló ujját, kiabált, és nem volt hajlandó kijönni a szobából. Aztán az éhség legyőzte a furcsaságot, mert jött reggelizni. Később délelőtt Norbi megpróbálta levenni a zokniját, hogy mezítláb legyen a szandálban. Mem-mem, akárhányszor kérdezte Maximtól. A rövidnadrágra még hevesebben tiltakozott, mindegy, maradt melegítőben. De alvás után taktikát változtattunk. Nem adtunk rá zoknit, és gyorsan ráadtunk egy rövidnadrágot. Viszonylag hamar elfogadta, de amikor később a csuromvizes sortját akartuk lecserélni, nem örült a másiknak.
Norbi még ennél nagyobb fejlődést is kiprovokált: levették a szandált!
Norbi mezítláb elkezdte finoman taposni az új füvünket, Maxim kis kíváncsian odament, és akkor már ő is mezítláb akarta taposni a füvet.

Nem egyenletes még a füvünk, itt-ott ritkább, máshol egész sűrű. Nem emlékszem, hogy bármikor is külön mutogattuk volna Maximnak, mit jelent, hogy ott sűrű a fű, de amikor mondtuk neki, hogy ott lépkedjen, ahol sűrű, nem tévesztett, ügyesen járkált a foltokon.

Apával kockáznak, rakosgatják a formákat.

 

Imád lecsücsülni sámlira, kisszékre, padkára.

Köhögés kúrálása és dupla babaúszás

Szerdán ment Maxim bölcsibe, el is kezdett köhögni, még aznap. Pénteken azt mondta az egyik gondozó, hogy mivel most senki nem köhög Maximon kívül, valószínű megfázott szerda reggel, amikor elég hideg volt és biciklivel mentünk. Ezen kicsit felhúztam magam, mert szinte minden gyereknek folyik az orra, szegény Maximnál meg köhögést vált ki a legtöbb vírus. Péntekre már eléggé elfáradtam, Maxim végig köhögte a szerda és csütörtök éjszakát. Haboztam hogyan tovább, mert szinte csak alvás alatt köhögött. Az egyik homeopátiás bogyóját elkezdtem neki adni, esténként flixotide-dal kombinálva. Pénteken aztán egy gyógynövényes szirupot is kapott, esténként inhalálunk hígított Salvus vízzel (a bénázásom miatt lett hígított). Szombaton pedig elmentünk a városba egy sókamrába. 45 perces széánsz, volt 50% kedvezményem, és jó alkalomnak tűnt kipróbálni. Kb Maxim magasságáig hegyisó-kristályokkal van kirakva a szoba, az alja tiszta sókavics, picuri patak folydogált, félhomály, zene, és szerencsére csak mi voltunk. Hogy a sok gyógymód közül melyik segített, vagy hogy az egész együtt, nem tudom, a lényeg, hogy vasárnap óta nem köhög Maxim. Az orrát folyamatosan tisztítani kell, de ez már igazán semmiség.
Három és fél hónap uszodamentes időszak után úgy gondoltam, hogy egy alkalom már igazán nem ronthat Maxim állapotán - eddig legalábbis nem segített, hogy nem mentünk. Mint mindig nagy rohanás, hogy időben odaérjünk, berohanunk az öltözőbe, ahol észre veszem, hogy a mobilom nincs a táskám zsebében. Abban biztos voltam, hogy amikor kivettem a belépőkártyát, még a zsebben láttam. Az öltözőből kirohantam, Maximmal a kezemben, át a parkolón, mobil sehol, aztán megláttam az autónál a földön. Húu, megkönnyebbülve visszafutottam, Maxim még mindig a kezemben (lett is izomlázam másnapra). Itt kezdődött Maxim "műsora". Gondolom, nem tett jót az idegességem, kapkodásom; Maxim nem akart átöltözni, nem akart bemenni az uszodába, nem akart bemenni a vízbe, aztán csak rajtam csüngött, esze ágában sem volt lerakni a lábát. Az, hogy a "kiültetem a partra és becsobban" feladatot elkezdeni sem tudtuk, nem is csodáltam. Pedig a víz vállmagasságig ért csak a gyerekeknek. Úgy tűnt, Maxim mindentől és mindenkitől tart.
Az edző azt mondta, hogy lassan próbáljak vele minden feladatot, hátha felenged majd. Nem úgy tűnt. Aztán úgy jó öt perc múlva jött a következő feladat: üres poharat vízbe meríteni, rátenni a deszkára és tolni a poharat. Együtt kezdtük el tolni a deszkát, aztán szép lassan már csak Maxim tolta a deszkát. Közben minden egyes feloldódását megdicsértem, az oktató néni pedig többször megtapsolta Maximot. A feladat másik része abból állt, hogy a vízzel teli poharat a gyerekek fejére öntötték a szülők, de mi egyelőre csak kiöntöttük a vizet. Majd jött a labdázás, ezt is ügyesen végig csinálta Maxim, a legfiatalabb lévén kevésbé dobálta még a labdát, de a vízhez hozzászokott legalább. Már nem izgatta, hogy sokan vagyunk a medencében, egyedül visszavitte a deszkát, poharat, majd a labdát.
Az utolsó feladattal megint küzdöttünk egy kicsit, mert karúszót kellett felvenni, és a nagyobbak már önállóan úszkáltak. Mi a felvételnél megakadtunk, de egy kisebb sírás után elkezdtem Maximot húzni a vízben, mint régen, lassan, gyorsan, majd megint lassan. Így láttuk meg Andit Lillával, akivel elvileg egy csoportba iratkoztunk be. Kezdett gyanús lenni, hogy akkor milyen csoportba is jöttem, egyáltalán jó szintre-e. Akkor már szinte biztos voltam benne, hogy a fél órával korábbi csoportban evickélünk. Gyorsan leellenőrizte az edző a listát, és igen, jó szintre jöttünk, csak nem a mi csoportunkba. Már értettem, miért nem terveztem szabadság-kivételt péntekekre. (Az első órát kihagytuk, ezzel együtt az akkori névsorolvasást is.) Viszont azt is mondta az oktató, hogy mivel nagyon félénken kezdte Maxim az órát, és most kezd belejönni, jót tenne neki, ha maradnánk a következőre, és ha fárad, hamarabb abba hagyjuk. Talán egy-két perccel a vége előtt jöttünk ki. Ügyesen megcsinálta az első feladatot is, a poharas deszkatolásnál locsoltuk a fejét - meg néha az enyémet is -, a karúszónál nyújtotta a kezét, de azért kellett egy kis lökés, viszont három karikából állót sikerült feladnom rá, ezzel már egész jól lebegett. Sokat mosolygott az oktatóra, Andira, Lillára, látszott rajta, hogy feloldódott, nem fél. Úszás után egyfolytában evett, Lilla müzliszeletét is oda adta neki Andi. Meg is lepődtem, hogy milyen közvetlen volt velük, nem tartott tőlük. Kíváncsi leszek a következő órára.

Lázas napok - vége?

Kiütésnek nyoma sincs, orrfolyást orrdugulás váltja, de ezen kívül más baja nincs Maximnak. Szerencsére, mert péntekre jutott bőven aggodalomból. Még az hagyján, hogy mikor az orvoshoz indultunk épp csak hőemelkedése volt, de egy óra múlva, mire hazaértünk felment 40 fokra a láza. Jókedvűen ébredt, mintha minden rendben lenne, vacsorára már kezdett nyűgös lenni, aztán hirtelen elkezdett rázkódni, gyors lázcsillapítót adtunk neki, leültünk tévézni egy kicsit, de csak vörösödött Maxim. Adtunk neki egy másik féle lázcsillapítót, vártunk egy kicsit, mivel nem lett jobb a helyzet, jött a langyos ülőfürdő. Aztán ahogy a láza lejjebb ment egy kicsit, egész jól eljátszogatott a vízben. Éjszaka is megismétlődött a fürdés, plusz hideg vizes lepedő, de ennek már kevésbé örült. Szombaton is csak mindig belázasodott, vasárnap is, de már csak 38-39 fokot mértünk. Hétfőn otthon maradt Norbival, mivel ő délutánra jár a héten, én korábban kezdtem a munkát és korábban mentem haza, még a mai napot is így szerveztük, bár szerencsére tegnap délután óta nem volt láza Maximnak. (Vettünk egy infrás homlokmérőt, így alvás közben is tudjuk mérni a lázát. Érdekes, hogy néha egyezett a fenékben mérttel, néha többet mutatott, és pedig akkor tényleg meleg volt Maxim, de a teste kevésbé.)
Hétfőn Norbi vissza vitte a gyerekorvoshoz, aki nem talált semmit (ezen meg Norbi jól felhúzta magát, hogy ez a doki soha nem mond semmit, nem diagnosztizál), de adott vérvételre beutalót, ha a láz maradna.
Ma délelőtt szintén Norbi vitte el Maximot fül-orr-gégészhez egy általános vizsgálatra, a gyerekorvosunk tanácsára. Annyit mondott Norbi, hogy mindent rendben talált. Példás apuka, lelkiismeretesen viszi Maximot minden általam szervezett vizsgálatra, programra.
Holnap bölcsőde, és remélem, pénteken pedig el tudunk menni babaúszásra.

Maxim mondja

Tegnap üldögélt a homokozójában: apá, nna, kké. Lefordítva: lapát, nagy, kérem, vagyis, a nagy lapátot adjam oda.
Most már válaszolgat a kérdéseinkre, persze egy-egy szóval, de végre a nem után igennel is. Ezt pedig többféle hangsúllyal is tudja mondani. Ilyenkor nagyon édes.

Tegnap este a fürdés-hajmosás és kisebb nem-akarok-kijönni-a-kádból-akkor-sem-ha-üres tiltakozás után, törlöm a haját és egy pici fekete valamit látok a fején, és magamnak mondom: mi ez itt a fejeden? Ajszá (=hajszál) válaszolja Maxim. :)
Igen, Maxim, sok hajszál van a fejeden, meg valami kosz vagy bogár? - válaszoltam.