Kellemes ünnepeket!

Dupla adventi kalendárium

Nézegettem, hogyan is legyen az adventi kalendárium. Nagyobb tasakokat szerettem volna, mint amit eddig használtunk Maximmal, hogy nagyobb dolog is beleférjen. Ráadásul pont ugyanolyan télapó alakú fiókegyüttest ami nekünk van, már nem lehet kapni, így végül sokféle ötlet ötvözésével ez lett az idei kalendárium: színes papírból készítettem a zacskókat, kétszer 24-et, amit két sorban csipeszekkel rögzítettünk egy madzagra. Maximnak találtam a neten dínólexikont, így minden nap egy vagy két dinoszaurusz leírását kapta. Raktunk bele pici dínókat, lufikat, matricát, színezőt, saját készítésű karácsonyfadíszt, valamint kindertojást, kisautót, kulcstartót (ez utóbbikat köszönjük Mamának és Tatának). Maxim minden reggel úgy kelt, hogy nézzük meg mit tettem a tasakba, számoltuk őket, hány nap van még karácsonyig. Robin is nagyon lelkes volt, a végére kész szertartás lett a zacskó bontása: leültek a szőnyegre egymás mellé, és úgy néztek bele a tasakba. Mindig csak a másnapi tasakot töltöttem meg este, ha meg elfelejtettem, akkor aznap reggel :)

Mikulások és télapók

Luxemburgban december 6-a hivatalos iskolaszüneti nap alsóban. Ekkor hozza ugyanis a télapó az ajándékokat a gyerekeknek. Már egy héttel előtte ellátogatott az oviba a mikulás, egy zacskó édességet kaptak a gyerekek, majd a bölcsiben is járt, de itt most egybe kötötték a szokásos adventi ünnepséggel, ahova testvérek, szülők is mehettek; Maximnak is kértünk ajándékot, így újabb két zacskó édességet hozhattunk haza. A hozzánk érkező télapóval ugyan nem találkoztak, de rengeteg ajándékot hozott: könyveket, dínómamuszt, kesztyűt, dínós játékot Maximnak, és egy-egy orvosi táskát. Reggel izgatottan bontották ki a csomagokat. Norbi munkahelyi télapója pedig egy helikoptert küldött Maximnak, de ő ezt oda adta Robinnak, mert nem dinoszaurusz, így nem érdekelte. Ajándékbontás után elmentünk a doktornénihez, majd alvás után Lilláékhoz autóztunk, ahol Milánékon kívül még valaki ellátogatott a gyerekekhez.

Andris és Milán apukája, Norbi kora délutánig dolgoztak, utána Norbi (a másik) csatlakozott hozzánk, és így vártuk a meglepetést: Andris beöltözött télapónak, nagy sikere lett a gyerekeknél, senki nem ismerte fel, Maxim nagyon lelkesen mesélte a már igaziból haza érkező Andrisnak, hogy ki járt itt. Az este nagyon jól sikerült, a gyerekek nagyon jól eljátszanak már egymással, a kicsiket is bele értve.

 

 

Kontroll vizsgálatok

November végén Robin beteg lett, szerencsére nem volt komoly a dolog, enyhe hörghurut, de jobbnak tűnt, ha néhány napot otthon marad, így egy háromnapos hétvégével zártuk az őszt. 

Egy hétre rá, Mikulás napján mindkét fiút kontrollra vittem, mivel ez iskolaszüneti nap a kisiskolásoknak - erről később írok -, így ajándékozás után elmentünk a doktornénihez. Maximot 99 centisnek és 14,2 kg-nak mérte, Robint pedig 86 centisnek és 11,2 kg-nak. Mindent rendben talált, Robin még egy ismétlő oltást is megkapott. Amíg a papírokat írta az orvos illetve beszélgettünk, addig a két fiú a rendelőben fogócskázott, kúszott a vizsgáló alatt. Remek formában voltak, és ketten kezdenek veszélyesek lenni, rajtuk kell tartanunk a szemünket.

Faültetés

Még az ősz folyamán kaptunk egy levelet az önkormányzattól, hogy a 2012-ben született gyerekeknek ültethetnek a szülők fát, csak vissza kell küldeni a jelentkezési lapot. Úgy gondoltuk, hogy ha más nem, majd Norbi elmegy Maximmal, mivel november 9. 15 órára hirdetették meg a faültetést. Robin persze még aludt, így tényleg csak a fél család ment el. Azt hittük, névre szóló fát ültetnek a jelentkezők, de mint kiderült, aki később ért oda, annak fa sem jutott. Most szerveztek először ilyet, és nem csak a mi körzetünkben, de azért kicsit többet vártunk. Sebaj, a fiúknak jutott fa, elültették, találkoztak magyarokkal is, aztán kicsit sárosan haza jöttek.

Robin hóbortjai

Visszagondolva, Maximnak is rengeteg szeszélye volt és van. Robin sem marad le ebben. Nemrég választott magának az Ikeában egy cicát, két hétig a macska szent volt, még éjszaka is kereste ha felébredt. Továbbra is azzal alszik el, néha bevitte a bölcsibe is, de már nem hozza mindenhova magával. Eddig nem kért semmit az elalváshoz, néha nem akarta elengedni az autóját vagy a traktort, de most van egy állatkája, aminek mondja is a nevét: cica. Újdonság, hogy esténként ő is leül könyvet olvasni. Néha tényleg figyel is, néha csak előveszi és próbálja visszatenni a polcra a könyveket és néha csak azt akarja nézni amit Maxim választott, de úgy hogy csak ő üljön az ölemben, és Maxim még a könyvhöz se érjen. Persze két percnél nem ül tovább egy helyben, szóval még nagyon az elején tartunk, de már legalább érdeklődik irántuk. Ha Maxim ül a kanapén, megkeresi a távirányítóját és ő is felmászik a kanapéra. Lekopogom, talán lecsengett ez a szokása, de szinte minden reggel hozott valamit a bölcsibe, vagyis hozta a kocsiba, aztán cipeltük az oviba, amíg bekísértük Maximot, majd el nem engedte volna a bölcsiig. Így sikerült elhagynunk egy autót, de ez elég jó arány ahhoz képest, amennyiszer be is vitt dolgokat a terembe, mert ha el akartam venni, elkezdett üvölteni. 

Imádta a baseball-sapkát, és ahogy jött a hűvösebb idő, nem akart másfajtát felvenni. Aztán nagy nehezen elfogadta, hogy melegebb sapka kell, amit meg is tanult egyedül felvenni. Sálat is hajlandó volt tenni, aztán egyszer csak nem akart sálat venni. Egy hét alatt ezen is túljutottunk, de most már annyira hideg van, hogy az őszi sapka nem védi úgy mint egy csősapka, amit Maxim hord. Ráadásul a hideg szeles idő, ahogy tavaly is, nagyon kiszárítja az arcát, már a bölcsibe is vittem be krémet, hogy ha kimennek, kenjék be vele. Próbáltam egyik este, hogy 4 téli sapka közül válasszon, hátha játszunk majd vele, Norbi feltette őket a fejére, de még csak rá sem akart nézni a kollekcióra. De tegnap csoda történt. Vettem néhány kesztyűt, sapkát; amit Robinnak szántam téli sapkát, az a Maximé lett, mert tetszett is neki és rá volt jó, a csősapkát, ami konkrétan a 6. és csak úgy megvettem, hogy hátha a színe tetszik valamelyiknek vagy a mérete jó lesz, kimostam és várta, hogy elrakjam. Este Robin meglátta a ruháknál, felvettük, tetszett neki és ma reggel azt húztuk a fejére. 

A harisnyát szereti, szívesen van abban, de ha harisnyát vesz, nem akar nadrágot venni. Ez reggel igen idegesítő tud lenni, amikor nincs időnk ilyesmire, vagy netalán egy újabb orrszívásra, mert ő percekig üvölt, hogy nadrágot adtam rá. Néha segít, hogy együtt választjuk ki a nadrágot, és a felsőt is természetesen, mert már az sem mindegy neki. Még csak most múlt 20 hónapos és fiú. Szóval most már ő választ nadrágot és felsőt. Mi lenne ha lányunk lenne? Szerencse hogy a harisnyát elfogadja, mert előtte a zoknival küzdöttünk. Csak Maxim zoknijait akarta felvenni, egy hét után már talán választott a sajátjaiból is. De még mindig szívesen veszi fel harisnyára vagy pizsamára Maxim nagyobb, tappancsos zoknijait. 

Mikor Nagyiék jöttek, akkor tetőzött az előke-őrülete. Egész pontosan, engem őrjített meg, hogy nem akart előkét venni. Néha felvette a kabátelőkét, néha hajlandó volt egy régi pólót felvenni, néha semmit nem volt hajlandó, akkor sem ha nem evett tovább és csak sírt. Most egész jó a helyzet, ha ugyanolyan az előke mint Maximé, akkor felveszi, sőt volt, hogy ő hozta, hogy adjuk rá, jelezve ezzel hogy üljünk az asztalhoz enni. Már nagyon ügyesen eszik, a levest is, egyre többször hajol a tányér fölé, de azért egy-egy rizs vagy tészta után az asztal körül fel kell mosnom.

A legkeményebb dió a télicipő-mizéria. Hosszú lesz, eltart egy darabig nála. Maxim az első téli cipőjét egy hónapig sem hordta, mert kinőtte. Úgy gondoltam, hogy jó lesz most Robinnak, pont stimmel a mérete. Robinnak azonban szélesebb a lába, és keskenynek tűnt a cipő, de az elején lelkesen felvette. Hiába enyhült meg az idő, volt egy-két melegebb nap, mikor 10 fokban abban ment. Később viszont mikor már tényleg nagyon hideg lett a sportcipő, nem volt hajlandó téli cipőt venni. Elraktam a sportcipőket, hogy ne is lássa őket, erre egyik reggel előhalászta Maxim szandálját és mindenáron azt akarta felvenni. Ilyenkor leül a földre, és próbálja a lábát beledugni a szandálba, nadrágba, pólóba, bugyiba, trikóba, mikor mi akad a kezébe. Oké, gondoltuk, vegyünk neki egy sajátot, ami szélesebb, hátha az a baja, hogy kényelmetlen a csizmája. Direkt együtt vettük meg a boltban a bundás cipőt, fel is tudtam rá adni, persze ő ott is egy piros sportcipőt hozott oda nekem állandóan, míg nem szóltam Maximnak, hogy most már tegye el ezt a cipőt, nem neki nézünk lábbelit hanem Robinnak. Másnap reggel nem volt hajlandó felvenni az új téli cipőt. A bölcsiben pedig a bélelt gumicsizmáját veszi fel, már kétszer abban jött haza. 

Maximnál a bölcsi is megoldást jelentett, amit mi nem tudtunk ráadni, azt a bölcsődében szó nélkül felvette (leszámítva egy nyári sapkát, de akkor már 3 éves volt). Nos, Robin ott sem hajlandó felvenni a csősapkát, vagy éppen a télicipőt. Egyik délelőtt az hatott rá, ami itthon is, mondták neki, hogy akkor mehet zokniban sétálni. Egy darabig nézett, majd feladták rá a csizmát. 

Norbi szerint úgy beszél mint a Grúban a minyonok. Csak mondja, mondja, de mi nem sokat értünk belőle. Próbál már sok szót mondani, de még mindig sok szónak csak egy részét mondja ki. 

áppa=lámpa, cápa 

asik=esik 

kísz=kész 

ezt isz, azt isz=ezt is, azt is 

acha=arra
kakka, kapka=sapka
néé=nézd
kukka=kuka
kupa=kupak
lila=villa

Az autó még mindig atta, a traktor kakki, viszont a busz az busz. Még mindig úgy kér, hogy naa vagy nah, valószínű, a bölcsiből származik, luxemburgiul ugyanis a "nach" azt jelenti, hogy "még" (vagyis kérek még - "wëlls du nach?" kérdésre válaszolva).
Nagyon bújós, ülünk az asztalnál, megfog és odahúz magához; felveszem és puszilgatnom kell, imádja ha szeretgetjük. Maxim is sokat bújik hozzám, de a puszit utálja. Néha adhatok neki, ha kérem, ő viszont mindig ad nekem. 
Robin továbbra is hajimádó. Mondja is, hogy aja anya (=anya haja). Rengeteget tekergeti a haját, vagy éppen az enyémet, még mindig sokszor rá kell szólni, hogy ne húzza a hajamat, főleg elalvásnál.
Most már szól, ha kakál vagy kakált, igaz, hogy ha nem figyelünk oda, vagy nem halljuk meg, akkor  nem mindig jön utánunk, hogy zavarja a pelenka tartalma. Azt is mondogotja, hogy piszi, és már nagyon sokszor ráült a vécére, Maximot látva. Kétszer pisilt is bele. Elő is fogjuk venni a bilit.

Robin elkapta Maximtól a náthát, de szerencsére jó formában volt, és végül orvoshoz sem vittem el, mert a bogyók, szirup mellett semmit nem adtam neki, most először próbálkoztunk ventolin nélkül, és szépen elmúlt az orrfolyása, köhögése. Az orrát továbbra is minimum reggel és este tisztítani kell, de a tavalyi időszakhoz képest most lényegesen jobban bírja. Viszont egy ideje megint nagyon rosszul alszik, többször kapott fájdalomcsillapítót éjszaka, de sajnos nem adhatok neki mindig, szóval nem alszom túl jól lassan három hete én sem. Viszont Maxim igen. Szerencsére túljutott azon, hogy lemásszon hozzánk a matracra, pedig biztos, hogy néha ő is hallja Robint éjszaka, csak fordul egyet, és már alszik is tovább.

Dínómánia

Maxim rendületlenül imádja a dínókat. Egyszer azt mondta, hogy már nem tetszik a neve, miért nem Dinoszaurusznak hívják. Mikor mondtam, hogy nincs ilyen név, akkor közölte, Kalóz lesz. A Krokodilnál már feladtam, ez a téma azóta nem került elő. Viszont sokáig nyüstölt két dinoszauruszokról és korszakokról szóló könyvvel, amik németül vannak meg, most ezekkel leállt, de a dínós játékaival nem. Ez jobb esetben konkrétan a meglévő dínókat jelenti, azokkal játszik, esetleg Robinnal kergetőznek, a többi esetben vagy ő a dínó és engem – esetleg az általam megszemélyesített bábukat – üldöz, vagy nekem kell lennem a mérges dínónak és őt illetve őket üldözöm. Ha Robin nem alszik, akkor időnként ő is bekapcsolódik a játékba, már jól tudja utánozni Maxim dínómorgását. Ezt csak tetézi, hogy Norbi talált egy dinoszauruszokról szóló sorozatot gyerekeknek, mese formájában mutat be nagyon sok dínófajtát, néha egy kis tanmesével megspékelve. Aranyos a sorozat, de ez a 3. hét hogy minden nap legalább 2 részt megnéz. Már azt is mondta, hogy ő tudós szeretne lenni, paleontológus, és hogy majd apa is tanul vele, hogy ő is az legyen. Ha pedig apa már nem lesz az, akkor majd leszek én paleontológus.

Fiúszoba

Október közepére nagyjából összerakta Norbi a fiúk szekrényeit, átrendeztük a szobát, és átvittük Robin ágyát a Maxim szobájába. Mivel hol jól alszik Robin, hol rosszul, nem akartunk még tovább várni, nehogy aztán egyikőjük se akarjon a másikkal együtt lenni. Maximnak már hetekkel előtte "adagoltuk" a projektet, végül nem volt kifogása az összeköltözéshez. Az első két hétben azonban ha felébredt és én már Robin ébredése miatt a szobában aludtam a matracon, akkor ő is oda akart jönni. Az első alkalommal csak reggel vettem észre, hogy egy Maxim "nőtt" közém és Robin közé, de aztán már kevésbé volt vicces, hogy hol az egyik, hol a másik gyereket igazgattam alvás helyett. Aztán nagy nehezen beleegyezett, hogy lejön a matracra hozzánk, de lábbal fekszik Robinhoz, a matrac másik végére. Most novemberben már ritkán kel fel éjszaka, Robin viszont rémesen alszik. Természetesen azon a két éjszakán szuperül aludt, amit Maxim végig köhögött, de ami igazán fontos, hogy egy-két alkalmat leszámítva nem ébresztették fel egymást éjszaka. Reggel viszont annál könnyebben. Robinnak ebben a hónapban már többször kellett adnunk fájdalomcsillapítót éjszaka, mert nemhogy többször felébredt, de többször vagy éppen sokáig sírt. Ezzel az utolsó négy foggal is jól megszenved. Visszatérve a szobára, nagyon szeretjük a gyerekek ágyait, most első lépésben a rácsos ágy három középső rácsát vettük ki Robinnak, így ki-be tud mászni, néha bunkerként is szolgál az ágya. Később majd levesszük az egyik oldalát, és végül majd rendes ágy lesz belőle. Nem csak a közös szoba az újdonság, hanem hogy Maxim pelenka nélkül alszik. Október 2. hetétől mindig száraz maradt a pelenkája, néhány nap után már nagyon oda figyeltem, hogy közvetlenül alvás előtt még elmenjen pisilni, így két hét szárazon maradt pelenka után, az őszi szünet kezdetekor elhagytuk az éjszakai pelenkát. Eddig kétszer történt baleset, de én az elsőt a kimerültségnek tudom be, a másodikat a betegségnek. Szerencsére ez sem tántorította el Maximot, a bölcsiben egy-egy délutáni bepisilés után ő maga kérte vissza a pelenkát az alváshoz. Néha előfordul, hogy fürdés után kivesz egy pelenkát a zacskóból, aztán jót nevetünk, hogy neki már nem kell, "majd a Robiné lesz, ha akkora lesz mint én".

Őszi szünet Nagyiékkal

Ahogy már említettem, itt az óvóda - amit iskolának hívnak – az iskolai rendszerben működik, tanítási szünetekkel. Elég sok szünet van, az első hét az őszi szünet a november 1-i héten. Anyukámék jöttek ki vigyázni a gyerekekre, mert ha Maxim otthon marad, akkor ugye Robin miért menne bölcsibe? Így a két csemetével nem unatkoztak a nagyszülők. A hideg, de száraz időben legalább kétszer mentek sétálni, részben a szomszéd utcában lakó magyar család kiscicáit megetetni. Hihetetlen, hogy Robinnak mennyire nincs szüksége időre, hogy megszokja a nagyszüleit, a délutáni alvásból felkelve meglátta Popit, és ment hozzá játszani, mikor érkeztek. Robin szinte mindig Popival játszott, volt, hogy délután vele aludt el, persze a nagypapa is szundikált egyet. Maxim keveset aludt, és nem igazán jól, többször felébredt éjszakánként, szerintem részben túlpörgött napközben, részben így dolgozta fel a sok impulzust. Kicsit köhécselt, de úgy tűnt pénteken, hogy javul, és szépen múlik a köhögés, erre szombat reggelre belázasodott, de délelőttre magától lement neki. Viszont jött a száraz köhögés, két végig köhögött éjszakával, naná, hogy Robin ekkor aludt jól, és vasárnap estére megint belázasodott Maxim, 39 fölé ment a láza, ekkor már adtam neki lázcsillapítót, viszont a köhögése hurutosabb lett. Hétfőn délelőtt irány az orvos, szerencsére nem hörghurut, így én most már megnyugodtam, hogy ezt kinövi Maxim, viszont egyértelműen hurutos köhögés, piros torokkal és mandulával. Ezért tesztet is csinált a doktornéni, ami igazolta a vírust, és kizárta a baktériumot. Viszont pihenést javasolt, és azokat a bogyókat és szirupot amit elkezdtem neki adni. Szerdáig otthon maradtam Maximmal, mert Anyáék pénteken utaztak vissza Békéscsabára, és persze pont utána lett Maxim beteg, ez már csak "Murphy". Robin ment bölcsibe, ő egy energiabomba volt a szünet alatt, meg is állapítottuk Norbival vasárnap, hogy jót fog neki tenni a bölcsi, kicsit leköti az energiáit, vagyis lefárasztja :) 

 

Utószülinapok

Október 12-13-i hétvégén tele volt a ház: Mama, Tata, Lali és Edina autóval jöttek egy hétvégére hozzánk. Szokás szerint mindenféle finomságot is hoztak magukkal és rengeteg ajándékot a gyerekeknek. A mérleg jegyben született Apa és Maxim ismét kaptak egy tortát, Maxim ezúttal krokodiltortát, amit egy napig meg sem lehetett vágni. Igaz, először a tortát sem akarta, de hát ez ismerős. A hideg, esős idő miatt többnyire bent játszottak (az őrjöngés és a rohangálás pontosabb kifejezés időnként), Maxim szokás szerint pörgött, későn aludt el, reggel viszonylag korán kelt, nem sokat pihent. Hiába, bő két napja volt, hogy kijátszhassa magát velük.

Maxim oviba jár

Minden kezdet nehéz. Ezt a bejegyzést sem bírtam elkezdeni, vártam hogy alakulnak a dolgok.

Értelmetlenül vettük tudomásul, hogy mi Capellenben lakók, máshová visszük a gyereket napközibe (maison relais-be), nem maradnak a kicsik az ovi épületében, ahogy eddig a tanévig, tehát hétfő, szerda, péntek napokon a capelleni gyerekekért jön egy gondozó délben, lista alapján összeszedi őket és átviszi a capelleni maison relais-be, ami a rendes iskola épületében van, és ahol minden capelleni gyerek együtt ebédel, ha sokan vannak, akkor a kisebbek egy külön teremben. Majd ezeken a napokon 2-kor visszakísérik a gyerekeket az ovi épületébe, és akikért 4-kor nem mennek, visszaviszik megint a napközibe. 2-től 4-ig ugyanis ovis foglalkozás van, de kedden és csütörtökön délután nincs ovi, tehát ezen a két napon a capelleni gyerekek maradnak a napköziben az iskola épületében, míg a Mamerben lakó ovisok a saját ovódájukban maradnak, legfeljebb nem a saját termükben. Ezt a fantasztikus szervezést, hogy a capelleni kicsik miért nem maradhatnak az ovi épületében a napköziben, senki nem érti, a körzeti tanács így döntött, és kész. Első héten Maxim azt kérdezte, miért nem maradhat a csoportjával az oviban, úgy ahogy a többi gyerek, második héten pedig nem akart oviba menni, csak napközibe. Szerencsére még van egy-két capelleni a csoportjában (két lányról tudok), így legalább könnyebben megérti, hogy nekik máshol van a napközi. De így nem csupán a gyerekek, gondozók újak, hanem a hely is. Az egyik ovis néni azzal próbált nyugtatni, hogy ez hosszútávon sokkal jobb, mert így nem unja meg az ovit. Persze, egy 4 éves gyereknek (sokan még csak 3 évesek), biztosan erre a rengeteg változásra és újdonságra van szükségük. Na mindegy, ezen nem tudunk változtatni, de ez nem könnyíti meg a kezdést. Ráadásul, ha Maximot 8 előtt viszem, akkor még nincs ott minden csoportnak az óvó nénije, és egy darabig a tornateremben gyülekeznek, na ez második héten teljesen kiborította Maximot, olyannyira, hogy két reggel úgy kellett leszedni rólam, nem akart elengedni, miközben Robin is a kezemben volt. Ami az egészben a poén, hogy az ovi épületében 4 terem van, de 5 csoport indult összesen, így az 5. csoport a capelleni napköziben van, és míg a capelleniek maradnak ott, a mameri gyerekeket viszik napközibe az ovi épületébe. Tudtátok követni? Szerintetek a gyerekek ebből mit fognak fel? 

Szóval reggel gyülekező, kis hátizsákban vinni kell vizet és tízórait, a hátizsákot betesszük a fakkba, majd szabad program 9-ig, ekkor van valami foglalkozás, majd 10 körül fürdőszoba, tízórai. Ezután ha jó idő van kimennek, ha rossz idő van, akkor két csoport mehet a tornaterembe, és majd legközelebb a másik két csoport megy a tornaterembe. Ebéd, és vagy délutáni foglalkozás vagy napközi. Az uzsonna megoldott, az iskola/ovi részt vesz egy EU-s programban, így minden délután van gyümölcs, a napköziben pedig 4-kor uzsonnáznak (pehely, müzliszelet, péksüti és gyümölcs). Most megpróbálom majd 4-kor elhozni Maximot csütörtökönként, ekkor ugyanis távmunkázok, mert ha már ott uzsonnázik, akkor későn megyünk érte - Maxim logikája szerint. 

Az első hét viszonylag jól ment. Azt mondták nyáron a nyílt napon, hogy a gyerekek érkezési sorrendben választhatnak majd jelet, ehelyett ki voltak előre osztva. Norbi vitte Maximot első nap, nézték a jeleket, Maxim a tigrist választotta, mikor Norbi meglátta, hogy a jeleket már kiosztották. Hála az égnek, Maxim pont a tigrist kapta. A többi napon én vittem, korán keltünk, hogy Maximot a nagy forgalom előtt el tudjam vinni Mamerbe, ez pontosan 4 km a házunktól Luxembourg város fele, aztán Robint a bölcsibe vissza Capellenbe, majd irány az állomás. A két hét alatt minden nap elértem a vonatom :-). Első héten nagyon fáradt volt Maxim, taknyos is lett, Robinnal együtt a hétvégére.  Minden este 8-kor már aludt. A fáradtság mellé nyávogás is társult, illetve rengeteg kiabálás. Játékból ugyan, de egy idő után már fájt tőle a fülünk, de legalább kiadta magából a feszültséget. Az oviban sem volt vele semmi gond, a napköziben sem, sőt mondták, hogy igen, csendes, de nem mondanák, hogy visszahúzódó, mert a nagyobbakkal barátkozik, nem kell aggódnom, hogy nem illeszkedik be. Az első napokban azonban megkérdőjelezték, hogy beszél-e luxemburgiul, mert kérdeztek tőle valamit és ő vagy nem értette, vagy leblokkolt, mert nem ismerte az illetőt, mindenesetre múlt héten megkérdezte tőlem Äennie óvónéni, hogy miért tud Maxim ilyen jól luxemburgiul. :-) Ő a csoport vezető óvónénije, és még két másik óvónénijük van, de ők félidőben dolgoznak; a gyakorlatban tehát mindig két óvónéni van a 20 gyerekkel.

Az első hét gyorsan eltelt, a kimerültséget, fáradtságot és türelmetlenséget leszámítva egész jól ment, de a második hét katasztrófa volt. Ahogy említettem, két reggel nagyon rosszul ment az elbúcsúzás, iszonyat fáradt is volt délutánonként, estére pedig kezelhetetlen lett, mindenért sírt vagy nyávogott. Beszéltem a napközivel és az óvónénivel is, hogy ne kérdezzék, hanem mondják Maximnak hogy aludjon egy kicsit, ha van rá lehetőség. Az oviban eddig egyszer pihent le, a napköziben viszont többször aludt már azóta, és ez sokat számít. Sajnos a második héten megint elkezdett köhögni, csütörtökön elvittem orvoshoz, de szerencsére a tüdeje tiszta, kapott kétféle kanalast, most jött rendbe, sokáig taknyos is volt. Persze Robin is, múlt héten tiszta takony volt, teljesen kidörzsölte a sok orrtörlés, orrszívás az orrát. Elérkezett a harmadik hét, kicsit tartottam tőle, mert Norbi délutános volt, de reggelente felkelt, ő vitte Maximot, és délután nem volt olyan nyűgös Maxim sem. Minden este már Robin előtt elaludt, továbbra is fáradt, de kezdi megszokni az új helyeket. Van egy kis barátja, Charel, mindig együtt játszanak, csak őt emlegeti Maxim, pedig a napköziben is tudja már sok gyerek nevét, de ott mindig mással játszik. Ha a szomszéd utcában lakó magyar kislánnyal, Hajnival ebédel, akkor mindig elmeséli. Nem tűnik rossznak a napközi sem, már mondta, hogy melyik nénit kedveli, nem csak az oviban, hanem a napköziben is készítettek apák napjára ajándékot, állítólag ott is szoktak énekelni, megtanítják őket, hogy egyedül szedjenek ebédet, van lehetőség, hogy kint is játszanak. Remélem, hogy ugyanazok maradnak majd a gondozók a napköziben, ha egyszer kész lesz az iskola Capellenben, hogy legalább ne kelljen mindent előröl megismerni.

Nagy változás ez Maxim életében, és ennek egyik jele, hogy rendszeresen, minden 2. vagy 3. éjszaka felébred, és ott kell maradni vele. Így legalább tudjuk, hogy lassan ugye, de feldolgozgatja a sok újdonságot.

Robin a Pumukli csoportban

Már több mint egy hete a nagyobbak csoportjába jár Robin. Könnyen ment az átszoktatás, nyáron sokat volt Maxim csoportjában, elment velük sétálni, kirándulni, sőt egy-egy délután levitték a nagyokhoz az udvarra játszani. Igaz, hogy Maxim mindig ott volt, de a gyerekek többségét így ismerte már, és a gondozónéniket is. Eléggé elfárad, jól alszik ebéd után, eljátszik egyedül, de többnyire egyedül. Reggelente már nem sír.

Otthon egyre több szót mond már, nagyon sokat utánunk ismétel, amit felismerünk, de sokszor csak úgy beszél, hablatyol.

Az értékelő megbeszélésen nem tudtak semmi negatívumot mondani Robinról. Nagyon sokat fejlődött minden értelemben, még izgágább, energikusabb lett. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy fejbe vágott egy kisbabát, nem tudják, miért, de szerencsére soha többet nem ismétlődött meg. Önállóan eszik, igen, otthon is, az más kérdés, hogy hiába adunk rá kabátelőkét, az átázik ha levest eszik vagy ha leönti magát, a rendes előke viszont nem védi a ruha ujját, nadrágját, arról nem beszélve, hogy sokat tekergeti a haját, evés közben is fogdossa, így mindene koszos lesz. A székéről, padlóról nem beszélve, viszont tényleg ügyesen eszik már. Egyetlen dolog miatt aggódtak, de szerencsére ez csak egy-két hétig tartott Robinnál - nem értem, miért nem szóltak akkor -, más szülőkhöz simán oda ment, és kérte hogy vegyék fel, van aki fel is vette, és ő elégedetten ült az idegen anyuka vagy apuka karján. Aztán egyik napról a másikra elmúlt. Mi itthon semmit nem vettünk észre, ha velünk van, mindig tart egy nagy lépés távolságot, ha szólnak hozzá vagy közelítenek felé, de az is tény, hogy sokkal bátrabb mint Maxim, nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne legyen túl közvetlen vadidegenekkel.

Maxim 4 éves

 

Szombaton ünnepeltük a szülinapját Milánékkal és Lilláékkal. Mi vasárnap adtuk oda az ajándékot, egy kalózmintájú sátort, néhány meleg zoknit, két melegítőt és egy könyvecskét. A sátornak Robin is örült. Mivel a szülinapja hétfőre esett, így hétfőn vitt az oviba muffint. (Sajnos a dínómuffinok most nem sikerültek, így végül szimpla muffinokat vitt Maxim. Elég mérges lettem, hogy egyrészt elcsesztem az egész délutánom, másrészt meg a dínóforma lett volna a lényeg.)

Maxim nem is értette, hogy ha szombaton volt tortája, és ajándékok Lillától, Milántól, akkor mi miért mondjuk neki vasárnap, hogy Boldog születésnapot, és miért mondjuk hétfőn, hogy igazából ma van a szülinapja, mikor neki már tegnap volt. Viszont a szombat jól sikerült, még pénteken elkészültek a torták, és feltettük főni a borjúpaprikást, bográcsban, szabad tűzön. Mivel Norbi szülinapja keddre esett, így két tortát készítettem, hogy mindenkinek legyen külön, és hogy mindenkinek jusson is.

Az egyik egy csokitorta volt Limarától, a másik pedig anyukám citromtortája dínóformában elkészítve és a citromkrém zöldre festve. Mivel nem szerettem volna ételfestéket használni, így matcha teaporral színeztem a krémet. Végülis ezért lett citromtorta, hogy a teapor harmonizáljon valamelyest a krémmel. Sajnos Robin pont felsírt, amikor a tortát vágtuk, így a többiek már végeztek vele, mire én visszamentem. Robin is csak később evett a tortából, cseppet sem zavarta, hogy egyedül ül az asztalnál.

 

Maxim nagyon örült az ajándékoknak is, meg hogy játszhatott Milánnal és Lillával, igaz Milán egy idő után bement és egyedül legózott, amíg a többiek szaladgáltak. Este hiába volt Maxim nagyon elfáradva, miután bepakoltunk, és megunta a fűrészelést a Lillától kapott szerszámkészlettel, jöhetett Milán ajándéka: matricás-festős dínókönyv és papírból összeragható dínók, mindet össze kellett raknunk, és állandóan a dínókkal kellett játszanunk.

Visszatért a kérdések korszaka, és ha egyszer elkezdi, nincs vége. Ha az a válaszunk, hogy nem tudjuk, akkor megismétli még néhányszor a kérdést, vagy az újabb kérdés megint olyan, amire nem tudjuk a választ. Kedvencem az, amikor úgy kezdi, hogy "tudom, hogy nem élnek dinoszauruszuk, de..."

Néhány mondása, régebbről, nem régről.

Reggelizünk:

- Maxim mindjárt megeszed a reggelid, várj meg - mondom neki.

- Én még sokat eszek Aja, ne izgulj.

Öltözünk, és megy az alkudozás, mit vegyen fel, ne vegyen trikót, meleg lesz, de zoknit vegyen, mert még hideg van, de zoknit sem akar venni:

- Látod, már melegül is be.

A fürdőnadrágot nyáron vízibugyingónak hívta - saját szóalkotás.

A bölcsiben az egyik kisfiú, Olíva nővére oviba ment, de néha jött még a lány, Johanna is, aki ezelőtt Maxim csoportjában volt. Egy időben sokat kérdezte Maxim, hogy ki kinek a hasában nőtt. Ennek együttes hatása:

- Képzeld Aja, Olivának egy hatalmas Johannája nőtt.

Túrórudit eszünk, Maxim madártejeset választ, tanulmányozza a csomagolást:

- Ez nem is madártejes túrórudi, ezen boci van!

Nagyon óvatosan, hosszú folyamat részeként vezettük be az ovit Maximnak, többek között azt kellett elfogadnia, hogy nem mehet többet bölcsődébe, mert már túl idős. Egyik reggel bölcsibe menet kérdezi, hogy miért nem mehet bölcsibe. Majd ahogy az udvarra érünk, elkezdi mondandóját:

- Csak akkor köszönök a bölcsiben, ha kint vannak. Mert nem férek be, akkora vagyok.

Továbbra is azt szereti a legjobban, ha valaki játszik vele. Robin sokszor már jó partnere a szaladgálásban, és egyéb hülyeségekben, de a beszédes, szerepjátékokhoz mi kellünk. Ilyenkor pedig nem csak a szerepet osztja ki, hanem a mondatok többségét is a szánkba adja, legalábbis az elején. Ráadásul még mindig nem tudja a különbséget a kérdezni és mondani között.

- Anya, mondjad, hogy látod (mármint kérdezzem tőle).

- Látod? - kérdezem.

- Mit? - vágja rá, teljesen elfelejtve, hogy rám osztott egy szerepet. (Norbival akkora nevetésben törtünk ki, szegény Maxim nem figyelt vagy elvesztette a fonalat :-))

- Majd készítünk csigacsapdát - mondom Maximnak, látván, hogy teljesen megrágták a paprikáinkat, paradicsomokat.

- Minek?

- Hogy abba belemásszanak a csigák, és ne egyék meg a paradicsomot.

- Majd készítünk csigacsapdát, abba belemásznak a csigák, és megdöglenek - összegzi Maxim.

Nevetek, majd így folytatja:

- Igen, elpusztulnak.

- Már felengedtük a redőnyt - mondja nekem reggel. (Vagyis felhúztuk a redőnyt. Még midnig előfordul, hogy egyszerű igekötőcserével új szót alkot.)

Matjiék Mallorcán

Szeptember második hetét Mallorcán töltöttük, egész pontosan, szombat délben érkeztünk az Alcúdia öbölbe, a Playa de Muro Village szállodában, ami a partszakasz nevét is viseli. Nagyon jól éreztük magunkat, igényes, több épületből álló szálloda, hatalmas kerttel, finom, minőségi, friss ételek, homokos part, sekély, meleg vízzel, és rengeteg kisgyerekes család, telitalálat a választás. Igaz, mindezekért elég rendes árat is kértek, de nem csalódtunk. Az első három nap a felhők ellenére meleg volt, még éjszaka is, viszont a hét közepére, szerdára beesőzött és aznap hűvös is volt. Eredetileg keddre ígérték a sok esőt, ezért mi akkorra szerveztünk egy kis kirándulást, de Palmán nagyon meleg volt. Csütörtökön felhős volt az idő, de már nem esett, és pénteken meleg volt, ekkor barnultunk a legtöbbet. Nem sok naptej fogyott, de így nem kellett aggódni, hogy már dél van, és a gyerekek homokoznak, vagy Robin éppen a tűző napon rohangál a kertben. Az egyetlen negatívum a helyi adottságokat illetően, hogy a forróság elmúlásával megjelentek a szúnyogok, és esténként jól összecsíptek minket, főleg Norbit :)

Még egy negatívum történt, de ez nálunk nem meglepő, betegek lettek a gyerekek. Szerintem még innen hozott valamit Robin, mert ahogy megérkeztünk, elkezdett folyni az orra, és kedd reggelre hörghurotot diagnosztizáltam nála, szerencsére készültem, de a szerdai napot négyszeri ventolinnal vészelte át, aztán már éjszaka nem is köhögött. Ekkor jött Maxim, igazi száraz fullasztó köhögéssel, semmi nem akart használni, így elmentünk a gyógyszertárba, kaptunk valami spanyol szirupot, délután és este bevette, és láss csodát, a köhögése felszakadt. Megkönnyebbültünk az utolsó napra.

Nem volt szoros napirendünk, reggel kényelmesen felkeltünk, megreggeliztünk, aztán irány a part, fél egy fele ebéd a szálloda bárjánál a tengerparton, Robin délutáni alvása következett vagy velem vagy Norbival, addig a másikunk Maximmal a parton játszott, majd uzsonna, tengerpart és végül fürdés után vacsora. Vacsora után még többnyire maradt energiájuk a gyerekeknek szaladgálni, mi meg műanyag pohárból koktéloztunk. Persze azért nem ment ilyen simán minden. Eltelt két nap, mire kitaláltuk, hogyan is együnk, hogy a gyerekek ne akarjanak 10 perc után felállni az asztaltól. Robin többet akart a medence körül és a kertben szaladgálni, mint a tengerparton. Az elején sokat fürdött, rögtön bele ment a vízbe (nem úgy mint Maxim anno Krétán), de aztán ő inkább lépcsőzött, vagy a lábmosónál a jéghideg vízzel mosta a lábát. Viszont ennyi időt nem töltök velük otthon úgy, hogy csak rájuk figyelek, Maximmal egy-két órán át homokozunk, beszélgetünk (visszatért a "kérdések-tömkelege korszak"). Annyira jó volt, hogy nem kellett takarítani - legfeljebb az asztal alól egy kicsit felszedni a kajarengeteg egy részét -, főzni, hogy nem nekem kellett kitalálni, mit is főzzek egyáltalán. A gyerekek változóan ettek, szerintem a betegség is közbe játszott, de azért mindig találtunk nekik is legalább kétféle finomságot. A tenger nagyon kellemes volt, viszont már első nap ért egy kisebb sokk. Csak a bólyáig akartam beúszni, eleve nagyon sokáig leér a lábunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami elúszott mellettem: egy számomra óriási medúza. Gondoltam, megfordulok, ekkor viszont sok medúza lett mellettem, alattam. Gyorsan kiúsztam, nem ért hozzám egyik sem, de én annyira  megijedtem, hogy többet nem úsztam igazán, mert a part mellett tényleg nem lehetett úszni, néha hullámzott is, meg nagyon sekély volt a víz. A neten megnéztük később, hogy ezek a babafej nagyságú medúzák közönséges medúzák, a csipésük csupán kellemetlen viszketéssel jár, ami hamar elmúlik. És senkit nem láttunk az egy hét alatt, hogy megcsípte volna, igaz, nem sok mindenki úszott a tengerben, inkább csak fürdőztek az emberek. Kétszer kölcsönöztünk vízibiciklit, és onnan láttuk, hogy ahogy mélyebb lett a víz, kb. 2 méter, ott már tele volt medúzákkal. Az első vízibiciklizést Robin is élvezte, Maxim meg egyenesen odáig volt, hogy látja a sok medúzát. Az utolsó délután is kölcsönöztünk, de akkor Robin nem akart egy helyben maradni, pedig akkor nem hullámzott a víz sem, volt nálunk fényképező is, hiába, ha neki mehetnékje van, nem tudjuk egy helyben tartani. Ez gond volt a repülőn, buszon is, ezért is béreltünk autót, és mentünk el négyesben kirándulni a Palma Aquariumba. Következzen néhány kép, a többi a szokásos helyen feliratozva. Figyelem, nagyon sokat fényképeztünk, még Maxim is kattintgatott. Amíg otthon, vagy éppen a szobában nem akart elmenni egyedül vécére, addig a parton, a kertben, étteremben simán mászkált egyedül.

Ez inkább egyszemélyes csónak - Kriszitől -, kettőjükkel mindig befolyt a víz, becsapott a hullám. A hét első felében kevesebben voltak a parton, de ha tele is volt, sem volt tömegnyomor-érzésünk.

 

A kis kirándulásunk a nagy akváriumba. Szép volt, élvezték a gyerekek. Délben kisütött a nap, és Robin állandóan a szökőkútnál akart szaladgálni. Bent viszont figyelte a halakat.

 

Ahogy említettem, szerdán többször esett és hűvös is lett. Először biciklit akartunk kölcsönözni, de mire találtunk biciklit, egyrészt elkezdett esni, másrészt a gyerekülések szivacsából csavarni lehetett a vizet, így nem lett semmi a bicikliből, helyette délután kisvonatoztunk, ami a kisváros, kis folyó és egy kis tó illetve rengeteg szálloda körül vitt minket. Sok megállója volt, és mikor állt, Robin türelmetlen lett, így ez az egy óra kicsit hosszúnak bizonyult. Ezen a napon amúgy is nyűgös volt Robin, biztos a hörghurut miatt is, de sokat kellett kézben vinni. Játszótér után a parton sétáltunk vissza.

Maxim készítette a képet, a háttérben Norbi viszi Robint

Napsütésben szaladgált Maxim, ahogy írtam, nem zavarta, hogy mi sehol nem vagyunk, a lényeg, hogy ő legyen mindig elől, ő érjen le elsőnek a partra, ő lépjen be elsőnek az étterembe, ő nyissa ki az ajtót, néha a sírba visz ezzel az "elsőnek lenni" dologgal.

Egy medúza, teljesen feljönnek ám a víz felszínére, és nem tudom, látszik-e a mérete, de kb. Robin-fej nagyságúak lehettek.

Robin drága, a nyaralás közben kezdte mondogatni Maxim nevét: Maatjí - kiabálta neki sokszor. Itthon nem mondja.

Igaz, hogy félénk Maxim, de azért nem csak az öccse bátor. A reptéren, a beszállást várva találta ki ezt a mutatványt: fejjel lefele kapaszkodik, a cipőjét az üvegfalra helyezve segíti magát.

Hát ennyi jutott eszembe, meg hogy ide bármikor visszamennénk. Maxim a tengerpart után óceánhoz szeretne menni.

Súberflóri

Maximmal és Robinnal az idén csak én mentem el a hagyományos nyárvégi vidámparkba, két hete szombaton. Orsiéknál jött az egész család, Andi pedig csak Lillával jött. Maximnak így volt kivel felülnie a különböző forgókba. Arra nem számítottam, hogy Robin is mindenhova fel akar ülni (zéró veszélyérzet).

Ebbe a repülős-ufós forgóba végül betettem, mert annyira menni akart a többiekkel. Nem lehetett ugyan bekötni, és indulásig állandóan kihajolt, de utána csak élvezte a körököt. A harmadik menetre értették meg a gyerekek az ufóban, hogy fel tudnak emelkedni, akkor Robin néhány körig elég meglepett arcot vágott, de a végére ismét nevetett. Tetszett az óriáskerék is mindenkinek, viszont a pici óriáskerék, ahova csak ketten ültünk fel Robinnal, néhány kör után unalmassá vált. Felültünk egy gyerekforgóra is, Maxim a tigrisre, mint tavaly, Robint egy lóra tettem, így közöttük tudtam maradni, mert Robin kiszámíthatatlan. Maxim dodzsemezett, de itt körbe-körbe kellett menni, és volt egy bácsi aki megigazította a járműveket, ha összeakadtak. A végén horgászott a három nagy, Maxim egy félelmetes dínót választott, otthon felfedezte, hogy csipog. (Nem tudom, mire vélni, hogy egy ilyan vicsorgó állatot pici gyereknek szánnak, de ha nem, akkor meg elég abszurd, hogy sípol.)

A gyerekek nagyon élvezték, pedig rengetegen voltak, mindig iszonyat hangzavar van, de nekik tetszik.

 

 

Robin másfél éves

Most éppen jól alszik. És többnyire jól megvannak Maximmal. Minden hülyeségben. Néha teljesen elfoglalja magát valamivel, elmolyolgat, de a hosszú csönd mindig gyanús. Szívesen rajzol, imádja a filctollat. Amíg elpakoltam, ők filceztek. Egy idő után érdekesebb volt magukat festeni. Hiába mosható filcek, azért kellett őket sikálni. Most inkább eltettem a rajzkosarat, egy hét után meguntam, hogy Robin már reggel oda akart ülni az asztalhoz.

Iszonyat vagány, vakmerő, nem fél semmitől, mindenhova  felmászik. Tegnap pl csak azért nem esett hátra a csúszdán, mert Maxim már ott állt mögötte a létrán, és így megtartotta. Még szerencse, hogy Maxim félős, mert Robin picit kevésbé veszélyes. Látja, hogy Maxim a járdán köröz a kedvenc körforgalmunkban, meggondolja magát, nem megy le az útra, hanem ő is teper utána a járdán a kismotorjával. Már nagyon ügyesen száguld. A bölcsiben rendhagyó múlt hét után, ezen a héten is szeretett volna Maximmal együtt maradni reggel, Maxim pedig hiányolta, hogy Robin nem megy velük sétálni. De múlt héten Robin egyedül volt nagy a csoportjában, és egy nap unatkozás után mehetett a nagyokkal sétálni és délután le az udvarra.

Nem tudom, hogy a kellemes idő miatt vagy csak nem volt olyan vészes a vírus amit összeszedett, de a hörghurut ellenére energikus maradt, sokat eszik, és az orra is csak egy napig folyt. Persze múlt hétfőn elvittem orvoshoz, mert tényleg csúnyán köhögött, és igen hörghurut (jó, hogy adtam a ventolint), és kicsit sípolt is a tüdeje. Sajnos Maxim is elkapta és naná, hogy azután kezdett köhögni, miután Robint elvittem az orvoshoz. Neki még mindig tart, nappal alig köhög, de éjszaka többször, ma éjszaka végre nem hallottam köhögni. Nekem is elmúlt pár nap alatt. Remélem, nem úgy folytatjuk mint tavaly.

Robin egyre több szót mond ki utánunk, szerintem próbálja a Maximot is, már többször hallottam, hogy manyi, de mikor kérem, hogy ismételje meg, csak néz rám a kék szemeivel. Maxim sokszor szeretgeti, oké, néha ütögeti is. Tegnap reggel Robin lefordult az ülőkéről, és hiába kaptam el a fejét, gondolom, megijedt, meg lehet picit beverte az arcát, nagyon sírt, Maxim egy kis idő után szólt, hogy ő meg szeretné vigasztalni Robint: odaállt mellé, és simogatta az arcát, Robin meg csendben tűnődött, hogy most akkor minden rendben?

Készül a teraszunk, ma rögzíti le Norbi az utolsó tetőrészt. Nem tudunk és nem is fogunk unatkozni még egy jó darabig. Pláne két ilyen aktív gyerekkel.

Maxim biciklizik, Robin magyaráz

Mivel látványosan sokat száguld Maxim a futóbiciklivel, Norbi levette a rendes bicikli pótkerekeit Maxim beleegyezésével, és múlt héten elkezdték gyakorolni a biciklizést. Már a második alkalom után csak az elindulás és a megállás jelentett gondot, maga a biciklizés nem. Most pedig az elindulást kell gyakorolni, már egész jól megáll Maxim. Persze ha nem a bicilire koncentrál, rögtön eldől, de kezdetnek nem rossz. Robin is teper a motorjával, és ő most kezd egyre több szót utánunk mondani, néhányat pedig önállóan használ is:

tyitya=cica

kuty/kutyi=kutya

tyüty=csüccs

tetyi=tessék

etyi=ezt is

pipi/pibi=pipi, amint meglátja a csirkéket

kaka - néha kakálás közben mondja és mutatja is a pelenkáját

kukki=kuki

Ha kér valamit, az még mindig NNAAA! Minden, aminek nem tudja a nevét, nem tudja kimondani, az most kakí.

Egyik fürdés előtt és után sikerült háromszor a földre pisilnie. A másodiknál - persze miután végzett -, már kiabált is, hogy pisí.

Forróság Békéscsabán

Megvárt minket a forró nyár Békéscsabán. Bő 10 napra mentünk haza, szokás szerint éjszaka utaztunk, Robin és a hőség miatt. Robin így sem viselte jól az utat odafele; többször felébredt, sírt , Norbi nem tudott tőle aludni rendesen. Aztán néhányszor elégedetlenkedett délelőtt. Ráadásul éjfélkor belefutottunk egy dugóba, és csak a rádióból hallottuk 40 perc állás után, hogy lezárták a félpályát és átterelnek a másik oldalra. Mire eljutottunk a lehajtóig és kerülővel visszatértünk az autópályára, másfél óra mínusznál jártunk. Visszafele azonban minden jól ment, mindössze kétszer álltunk meg, Maxim ugyan kétszek sírt, hogy elzsibbadt a lába.

Először Mamáékhoz mentünk, napról napra melegedett az idő, csütörtökön 40 fokig. Egy nagy medencében tudtunk hűsölni, az elején Maxim nagyon sok időt töltött benne, aztán szerdán lesérült, a lábán kisujját megvágta valami, így szerda déltől csendesen játszott, szinte egy helyben, néha nyávogott kicsit, hogy fáj a sebe, és még aludt is egyet. Robin csak egyszer-kétszer ment bele naponta, volt kismedencéje is, de ő abba sem ment bele többet. Egyik délelőtt kimentünk négyesben a piacra, az elején szépen fogtuk egymás kezét, az első két néni, aki szembe jött, megállt és megdícsérte a gyerkőcöket, hogy mennyire aranyosak így.  Robin nem aludt túl jól éjszakánként, ez lehet a zajok, meleg, hűvös szellő hajnalban vagy éppen a foga miatt is. Gondolom, hogy emiatt, a meleg miatt, a sok újdonság és nem utolsó sorban a "határkeresés" miatt sokat nyűgösködött. Kevesebbet is ettek Maximmal mint szoktak, Robin nem is maradt a székében néhány percnél tovább, rohangálás közben be-bekapott egy-egy falatot, ez eléggé idegesítő volt, itthon viszont minden a régi, sokat esznek, és Robin a székében. Érdekes módon, ő maga kérte, hogy elalvásnál a kiságyba tegyük be, igaz, hogy ott is sokat forgolódott, de szinte mindig a kiságyban aludt el. Itthon viszont ha bele is akar menni, a végén mindig mellettem alszik el, délután is és este. De ez már így is egy ugrás, mert a délutáni alvásnál kézben aludt el eddig (este év eleje óta mellettem alszik el).

Egyik kedvenc programja a séta, biciklizés az utcán volt, szinte megőrült, ha meglátta a biciklit az ülésével, addig nem nyugodott, amíg valaki el nem vitte nézelődni. Sokat üldözte a macskákat mindkét helyen, és Mamáéknál nagyon szerette nézni az állatokat. Nagyiéknál pedig egész belejött a kismotorozásba. Lalival pedig egy hullámhosszon voltak: Lali beszélt hozzá, simogatta, ő meg egyre közelebb húzódott, és egész sokáig csendben, egy helyben maradt. Biztos megbeszélték közös dolgaikat, mint kékszemű, második gyerekek.

Az első héten egyik este Norbival és Icuékkal színházba mentünk, méghozzá a szarvasi szabadtéri színházba, Hippolit a lakáj c. zenés vígjátékot néztük meg. Eredetileg anyósomék készültek a színházba, de végül mi mentünk el kikapcsolódni egy kicsit. Szuper darab, élő zenével, Eperjes rendezésében, Reviczky főszereplésével, nagyon élveztük. Krisztivel pedig elmentünk ebédelni kettesben a Brill étterembe, névnapja alkalmából, mindkettőnk nagy megelégedésére. Ezenkívül jártam a szokásos köreimet (fodrász, fogorvos, stb). Robint is elvittem a pedikűröshöz, mert szerinte jobb hamarabb korrigálni a rossz körömnövekedést, ami magától nem oldódik meg. Szépen lecsiszolta, levágta Robin körmeit, nekem "csupán" reszelgetnem kell a körmeit, hogy szabályozzuk a növekedésüket, különben benőnek a bőrbe és rétegződve, ahogy eddig. Igen ám, de egyelőre rémálom, mert nem nagyon tűri, hogy én 2 másodperncél tovább reszeljem a körmét, nem igazán találom a módját, hogy fogom én pedikűrözgetni.

Egyik délután elmentünk egy barátunkhoz, általában elmegyünk hozzájuk, ha Békéscsabán vagyunk. Maxim nagyon szótlan volt, bezzeg Robin! Ő egy negyed óra alatt feloldódott, járkált ki-be, még a cicatálból is kiszedte a kaját. Maxim a végén kipróbálta a még nagyobb medencét, ahova persze Robinnak is be kellett mennie. Néhány nap múlva a városban találkoztunk újból, és ott Maxim kicsit sem volt szégyenlős, Laura rollerezett, Maxim a futóbiciklijével körzött, már nagyon gyorsan megy vele, pedig alig ért le a lába. Nagyon tetszett a fiúknak a szökőkutakkal teli új városközpont, tiszta víz lett mindkét gyerek, és este már nem szárad olyan gyorsan a ruha. Nem zavarta őket a dolog, ha nem valamelyik kútnál csápoltak, akkor a kismotoros Robin után szaladgált Nagyi, Popi meg sörözött :)

Már Nagyiéknál történt, hogy Maxim egyszer csak jól mondta ki az anyát: anya, anya - ismételgette naponta sokszor, tetszett neki, hogy végre ő is jól mondja ki, nem csak mi vagy Robin. 

Természetesen most is sok látogatónk volt, mindkét helyen: Norbi keresztanyukája, két unotatestvére, Dédipapa is eljött hozzánk egy fél napra, és Borsi néni is megnézett bennünket.

Család, barátok, hőség, pihenés - minden meg volt, ami a nyaraláshoz kell, kivéve a tengerpartot, amit már Maxim nagyon vár. Mi is, mert Maxim köhécselt, még érkezéskor, aztán vettem neki szirupot, és egy hét alatt elmúlt a reggeli-esti köhögés, a végén viszont Robin kezdett köhécselni, és egész múlt héten köhögött.

Ritka pillanat: négyen a medencében

Imádtak sötétedés utánig kint maradni, élvezték, hogy ruha nélkül lámpával vagy anélkül szaladgálnak

Szegény öreg cica nem mindig bírta Robin üldözését

A sok szökőkút pancsolásra csábította a gyerekeket. Robin gondolkodás nélkül bele mászott volna bármelyikbe

Kézenfogva

A hosszú folyosónk száguldásra bíztatta Robint, szeretett itt motorozni

Most épp nem veszekedtek, ki üljön a kvadon vagy hogy ki vezesse

Bölcsis értékelő

Lassan közeledik a bölcsőde vége, két hete volt egy értékelő megbeszélésünk, hogyan fejlődött Maxim, van-e valami, amire oda kell figyelnünk.

Nos, Maxim mintagyerek a bölcsiben. Nyitott, érdeklődő, részt vesz a programokban, eljátszik mindenkivel, szófogadó, nem kell különösebben fegyelmezni, elbeszélget a gondozókkal is. Többnyire mindent megeszik. Van egy szurkálós tevékenység, na azt megcsinálja, de nem szereti. Pedig régen szerette, én legalábbis úgy emlékszem: nemezen körbeszurkálnak valamilyen alakzatot, alatta a kartont kilyukasztgatja, aztán kiszínezik, kifestik az alakzatot. Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e, azt mondta, hogy nem annyira. Pedig pontosan, a vonalon halad, tehát jól csinálja. Nemrég volt valami színezős projekt, az sem hozta lázba, biztos unalmas neki. Elszámol 11-ig luxiul, nagy a szókincse, kifejezi magát, mindig luxiul beszél. Viszont ahogy a magyarban, a luxemburgiban sem ejti az "s" hangot. A "cs" és az "ny" hangot sem. Meglátjuk, majd az oviban hogy fejlődik. Jó a motorikus fejlődése is, az egyensúlyérzéke is. Azt is elfogadja, hogy alszik délután. Egyszóval nincs vele semmi gond, nagyon sokat fejlődött a félénksége, mióta lekerült a nagycsoportba, két éve. Ha el akarnak tőle venni valamit, nem engedi, vagy szól a gondozóknak, akkor is szól, ha valaki olyat csinált amit nem szabad. Nem csak a gondozók, hanem a gyerekek is szeretik. És az igazgatónő is, ugyanis csak augusztus 31-ig maradhatna, de mivel van hely, kivételt tesz, és szeptember elején még négy napot maradhat, szerencsére.

Kicsit aggaszt néha, hogy itthon nem köti le 5 percnél tovább semmi, kivéve az általa kitalált játékok. Mivel minden gyerek más, ez a személyiségéből fakad, és csak örülhetünk, hogy ilyen kreatív.

Hoppá

Ezt a bejegyzést már legalább két hónapja elkezdtem. Akkoriban kezdett Robin táncikálni, forogni, puszit küldeni. Egyik este a színes kockákat szín szerint válogatta: először csak kékeket vett ki a dobozból, majd csak sárgákat. Maximtól láthatta korábban.
Egyszerűbb utasításokat már megért: dobd ki a kukába ezt, vidd oda apának a fürdőszobába azt, stb.
Amit nagyon jól tud, az a visítás. Először is a türelme zéró, ha valamit nem kap meg rögtön, főleg Maximtól, akkor visít, mint egy malac. Néha sír is, és van, hogy annyira bepörög, hogy jó néhány perc kell, hogy lenyugodjon, és ilyenkor jobb hagyni, hadd "dühöngjön". Rákapott, hogy mindent meg akar kóstolni, bármit eszünk vagy iszunk. Most épp kevésbé veszi el a poharamat, de kb. két hete, állandóan az én poharamból ivott, pedig többnyire csak vizet iszom. Az újabb heppje, hogy elveszi előlem a müzlistálat reggel, és az én reggelimet eszi. Néhány napja keveset reggelizik, és ma reggel gondoltam, kicselezem, készítettem magamnak müzlit, úgy hogy majd úgyis Robin eszi meg, nagy lendülettel elvette a tálat előlem, evett egy kanállal, majd visszatolta a tálat. Hát, ez nem jött be.
Volt már olyan is, hogy ebédnél is el akarta venni a tányéromat,  és hiába tettünk az övébe még levest, csak az enyém kellett neki. Igaz, ilyenkor már fáradt is, várja a másodikat, szóval alapból türelmetlen, de mivel nem adtam neki, elkezdett sírni, aztán hiába adta oda neki Norbi az övét, addigra teljesen felhúzta magát, és semmi nem kellett neki. Eltelt néhány perc, lenyugodott, és szépen megette a második fogást, a saját tányérjából.
Rengeteget kalimpál, csápol, gyakran kiborítja a poharát, leejti a kanalát, lelöki a tányért, ha már a végefele tart az evéssel és kezd minden mással foglalkozni. Remélem, múlóban van az öntögetés-mániája, de ha rájön, öntöget ételt, italt egyik tányérból a másikba. Egyedül eszik, azt nem tudom mondani, hogy szépen, mert vagy úszik a levesben az előkéje, vagy a zsebe és körülötte minden tele van apróbb darabkákkal, de egész ügyesen kanalazik.

Továbbra is szuperul ugat, most megint csak a kutya ugat, a többi állat nem.
Hasonlóan mondja ki az anyát mint Maxim, de talán pici közelebb van Robin verziója az igazihoz, se nem "j" hang, se nem "n" hang, valahol a kettő között: aja - maradjunk ennél. Apát is mond, de sokszor Norbinak is aját kiabál. Maximot pedig mindig ajának szólítja.
Ha eldöntendő kérdést teszünk fel, nagyban bólogat vagy rázza a fejét. Ha pedig kér valamit, legyen az étel, ital vagy éppen ismétlést kér a játékból, akkor azt mondja: na, na, na = kérek még.
Nagyon szakszerűen alkalmazza a hoppá kifejezést. Ha leejt valamit, rögtön mondja: oppá.
A bölcsiben ha elköszönünk, integet és mondja, hogy ádá (vagyis aidi).

Egyik kedvenc játéka a bújúcskázás, egész pontosan betakarom pléddel vagy a fürdőszobában a törölközővel, és kérdeznem kell, hogy Robin, hol vagy? Ő meg néha csak lehasal, becsukja a szemét, és kiabál: hóvaa? Az egész úgy kezdődött, hogy Maxim minden reggel bebújik a takaró alá, és kérdezni kell, hogy hol van, hova lett, aztán fürdés után eltűnik a törölköző alatt. Eleinte Robin csak ráborult a bebugyolált Maximra, vagy felemelte a törölközőt és morgott neki, de utána ő is elbújt mint Maxim. Nagyon utánozza, mindenhova fel akar mászni ahova Maxim felmegy, és zéró veszélyérzettel rendkívül veszélyes dolgokat csinál, állandóan résen kell lennünk.

Csütörtök este kibújt a 4. szemfoga (16. fog), igaz, hogy épp csak áttörte az ínyét, de nem könnyebbülhettünk meg, mert egyszer csak éjszaka elkezdett üvölteni. Először nem tudtuk, mi a baja, annyira hörgött, azt hittük, hogy hányni fog, aztán csak ha álltam és fogtam, akkor nem sírt, szóval biztosra vettem, hogy a foga, kapott fájdalomcsillapítót, és nagy sokára, nagy nehezen elaludt. Reggel aztán megnéztem a fogát, és az egész kibújt neki, nem csupán egy pötty, így az a teória is megdőlt nálunk, hogy csak addig feszíti az ínyt a fog, amíg át nem töri a baba ínyét.

Maximmal sokszor olyan édesek amikor kézen fogva sétálnak. Következzen néhány Maxim-mondás.

Pick szalámihoz hasonló felvágottat vett Maxim az apjával. Előre, nagyon vékonyan felszeletelve, így össze voltak ragadva. De a többit honnan szedte, azt nem tudjuk. 
- Lehet, hogy összepárosodtak a pick szalámik, és ilyen sok lett.

- Kicsit cípős (=csípős), van benne cípszer (=csípszer). Az egy másik fűszer. 

Egyik reggel Maxim már felöltözve reggelizett, amikor mi Robinnal kimentünk a konyhába.
- Aja, én tudom, mi történt. Egy hatalmas kék krokodil nagyot morgott, és Lobin felébredt. És én is.

Maxim játék közben néha luxemburgiul beszél, sőt Robinhoz egész sokszor beszél, főleg utasításokat, hogy ide, ne oda, nézd csak Robin, ezt így kell, és ehhez hasonlók. Most már tényleg folyamatosan beszél luxiul, legalábbis a bölcsiben.

Mindig téma, hogy ki milyen nagy és milyen erős, e kapcsán mondta tegnap mondta, hogy a böciben úgy mondjuk az erőszt, hogy sztark (stark).

Strandoltunk

Méghozzá két hete szombaton négyesben,  most szombaton pedig Orsiékkal.
Az uszoda neve PIKO, aminek érdekessége, hogy jó idő esetén kinyitják az 50 méteres uszoda tetejét és szabadtéri medenceként működik. A nagy medence mellett található egy keskenyebb és sekélyebb medence, illetve a fedett részben - ami mindig árnyékos - található a gyerekmedence. Van egy óriási csúzda is, de ezt egyikőnk sem próbálta. Maximnak már első alkalommal nagyon tetszett ez a gyerekmedence, ami egy nagyon sekély és egy picit mélyebb részből áll, a két részt egy meredek egyméteres emelkedő köti össze, ahol lehet mászkálni, csúszkálni. Robin nem nagyon akart bele menni a vízbe, majd kis idő múlva a középen bugyborékoló szűrőket piszkálta, élvezte, hogy csiklandozza a víz a tenyerét, talpát. Most nem akart Maxim karúszózni, csak pancsolni. Lassan Robin is feloldódott, de a mélyebb részbe, ami igencsak a mellkasáig ért, nem nagyon akart menni, majd egyszer csak fogta magát, kiment a vízből, és indult felfedezni a strandot.
Most szombaton viszont a legnagyobb természetességgel sétált be a medencébe, nem zavartatta magát a mélyebb vízben, és az sem zavarta, hogy most rengetegen voltak, alig győztök szemmel tartani Maximot és Milánt Orsival. Később Norbi átvitte Robint a közepes medencébe karúszóval, és tetszett neki, nem volt megrémülve, érdekelte a dolog. Maxim viszont maradt a kisvízben, mert azt találta ki, hogy ez a hatalmas óceán, ahol Milánnal úszkálnak. Érdekes, hogy Maximot sem zavarta a tömeg, nem nyávogott, ha kicsit vizes lett az arca, bezzeg otthon a fürdőkádban, állandóan törölgetjük a szemét. Kihasználtuk a meleget, mert másnapra beesőzött és hűvösebb is lett. Természetesen Maxim már mondja, hogy menjünk még erre a strandra.

Lilla 4 éves

Ma. Vasárnap ünnepeltük a szülinapját, természetesen náluk. A dolog érdekessége, hogy Andrásnak, az apukájának vasárnap volt a szülinapja. Ezt mindig elfelejtjük. Igaz, megegyeztünk, hogy épp elég a gyerekek szülinapját észben tartani.

Gyönyörű napsütéses nyári vasárnap lett, igazi kánikula. A gyerekek pancsoltak a medencében, csúzdáztak, hintáztak. Persze ebédeltünk is, aztán Robint leraktam aludni. Ekkor a nagyok kitalálták, hogy be akarnak menni, így bent folytatódott a zsibongás. Most azért előfordult egy-két apróbb veszekedés, de azért jól érezte magát Maxim, nagyon sokat emlegeti Lillát és Milánt.

Délután tortát is ettünk, Andi sünitortát sütött Lillának. Mondtam is, hogy Orsi versenyautós és Andi sünis tortája után nekem is össze kell valamit ügyeskednem. Norbi, Milán apukája szerint krokodil tortát kell készítenem, mivel Maxim még mindig krokodil-lázban ég.

Maxim strandolt

Ahogy ő mondja, olyan uszodában volt aminek nincs teteje. Végre itt is kellemes nyári idő lett, ami nem csak 2 napig tart. Úgy terveztük, hogy Orsiékkal együtt megyünk vasárnap uszodába, de sajnos Robinnak nem tett volna jót. Sajnos megint taknyos lett egy hete, és szombat éjszaka annyira köhögött és sírt is, hogy muszáj volt adnom neki egy puff ventolint. Szerencsére jó kedvű, étvágya remek, de inkább otthon maradtam vele, legalább egy kicsit tudtam haladni az otthoni dolgokkal, amíg aludt.

Összekészítettem a strandoláshoz a csomagjukat, ekkor Maxim meglátta a karúszót. Hevesen tiltakozott, hogy neki az nem kell, ő nem megy be a mély vízbe, mert nem ér le a lába, de mondtam Norbinak, hogy vigyék el, mert Milán már karúszózik. Jó döntés volt, ugyanis nagyon élvezte Maxim a "mélyvizet" (1,20 méter) a karúszóval: nagyon kell tekerni a lábammal, hogy fönn maradjak - mesélte otthon. Jól érezte magát, a tervek szerint szombaton elmegyünk egy másik strandra, remélhetőleg négyesben.

Visszatérve Robinra, szerintem megint a fogzás is közbe játszik, mert szombaton kijött a 3. szemfoga, ezzel 15-re bővült fogainak száma.

Maxim ovija

Szombaton információs délelőttöt tartott az óvoda.
Egész pontosan, ez egy 1 éves korai, fakultatív szakasza az iskolának (education précoce), amit 2 év kötelező oktakás követ (éducation préscolaire), ez a felkészítő szakasz az iskolára, ami még összesen 6 osztály az alapképzésben. A luxemburgi rendszerben ezután következik a hétosztályos középiskola. Az első 3 év, amiből tehát a legelső év nem kötelező, a mi óvodánknak felel meg. Csak a körzethez tartozó iskola ingyenes, ha máshová akarja vinni a szülő a gyereket, az fizetős és helyfüggő. Itt nagyon furcsán szervezik a "tanítást", ugyanis hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 11.30-ig és délután 14.00-től 16.00-ig, kedden és csütörtökön csak délelőtt vannak az oviban. Körzettől függ, hogy az első évben biztosítanak-e és hogyan napközit a kicsiknek. Szerencsére nálunk nagyon jól szervezett a rendszer, és a kicsik ugyanabban az épületben maradnak egész nap, beleértve az ebédszünetet is. A napközit külön igényelni kell, és fizetős; ez egy másik szervezet, más gondozókkal lesznek a gyerekek, együtt ebédel az 5 csoport, már akik kérnek ebédet, és egy vagy két csoportba osztják őket a napköziben. Iskolaszünetben igényelhetünk napközit, de ott együtt lesznek az idősebbekkel, viszont olyankor mindig szerveznek különféle programokat. Itt egyébként rövidebb a nyári szünet és évközben rengeteg egy-két hetes szünet lesz (őszi, téli, karnevál, húsvét, pünkösd).
Csak az kezdheti el az ovit, aki szeptember 1. előtt betölti a 3 évet, Maxim januártól járhatott volna, de egyszerűbb volt, hogy a két gyerkőc szeptemberig egy bölcsibe járjon, mivel Maxim szeptemberben megint az első fakultatív évet kezdte volna (ő évvesztes az itteni rendszerben, szalajt - ahogy Bcsabán mondjuk).
Az egyetlen probléma, hogy még mindig épül a hiperszuper iskola Capellenben, és csak remélhetjük, hogy jövő őszre kész lesz, ezért át kell vinnünk Maximot minden nap a mameri iskolába, ami ha nincs dugó 5 perc, biciklivel pedig bő 10 perc. Én onnan szintén tudok vonattal menni dolgozni, szóval csak egy kis plusz szervezésre van szükség.

A gyönyörű időt kihasználva biciklivel mentünk, 3 km, nem vészes, de visszafele szinte végig emelkedő. Maxim ugyan már nem tiltakozott az ovi ellen, de mikor megtaláltuk a nevét a Lila színű csoportban, és elindultunk befele, ő egy másik terembe akart bemenni. Robin egyből rávetette magát a játékokra. Megkaptuk a papírokat, kérdezhettünk a gondozóktól, akik közül egy tanító néni, egy gondozó néni és egy helyettes. 19 nevet számoltam meg a papíron, 11 lányt, végre nem csupa fiús csoportban lesz Maxim. Nagyon nehezen oldódott, szégyenlősködött, de aztán megpillantottuk az ablakból a játszóteret, ami tanítási időn kívül a nagyközönségnek is nyitva van. Na és mit láttunk meg? Krokodilokat, nem is egyet! Kisebbet, nagyobbat, fából kifaragva. Innentől kezdve megérkezett Maxim lelkesedése, és természetesen ki akart menni. És ha szóba kerül, hogy oviba fog járni, mondja, hogy ott vannak krokodilok, amit ugye nem akarnak neki elhinni, pedig ez most nem csak a fantáziája szülte. Találkoztunk egy magyar kislánnyal, ő másik csoportba fog járni, de ha kap napközit, akkor ebédszünetben és délutánonként találkozni fognak.
Nagyon szereti a bölcsit, néha megkérdezi délután, hogy másnap lesz-e még, vannak barátai, akikkel együtt játszik, szereti a gondozókat is, nem tudom, mennyire gyorsan fogja megszokni az új helyet. Addig is még két hónapja, hogy élvezze a bölcsit, aztán új korszak kezdődik.

Robin jobb lába

Mielőtt Brüsszelbe mentem tréningre két napra, lesérültem. A nappaliban ráléptem egy un. pörgettyűre, es valahogy úgy sikerült, hogy a néhány centis fogantyúja beleállt a sarkamba a talpamon egy pillanatra, aztán lepattant a pörgettyűről, nekem viszont vérzett a helye rendesen, néhány millit benyomódott a bőröm. Két napig sántikáltam.
Ezek után jöjjön Robi lába. Örültünk, hogy végre nem folyik az orra, erre két hete csütörtökön ahogy haza értünk a bölcsiből, Robin nem akart a lábára állni, sírt, hogy vegyem fel. A bölcsiben nem mondtak semmit, a lábán nem látszott semmi, cipő nélkül is ugyanezt tette, végül adtam rá egy másik szandált, aztán egyszer csak elkezdett járni. Ezt este még megismételte, de másnap reggel és a bölcsiben nem, péntek este megint nem akart rá lépni a jobb lábára. Szombaton Orsiéknál is előfordult, akkor már kezdtem ideges lenni, meg találgatni, hogy mi lehet vele. Végül vasárnap bevittem az ügyeletre, ahol az orvos szeme előtt ment rendesen, de amíg vártunk, legalább kétszer nem akart járni. Na mindegy, az lett, amire gyanakodtunk: valószínű a köröm nyomja a bőrét.
Elég furcsák a körmei a lábán, nagyon sokáig nem is nőttek, aztán barázdás lett a nagyujján a köröm, sárgás színűek is, de a gyerekorvos mindig azt mondja, hogy ne csináljunk vele semmit, csak spec. kalciumport adjak Robinnak, amitől legalább gyorsabban nő a körme. Azért is mentünk az ügyeletre, mert kíváncsi voltam, hogy más orvos mit mond a körmére. Szegénykémnek ferdén van a körömágya is, és úgy tűnik, hogy tényleg nyomhatja egy kicsit a köröm, éppen ezért nem szabad vágnom, csak amikor már egyértelműen túl nőtt a lábán a köröm, és akkor is csak egyenesen, sarkokat nem kivágva. Egy oldattal kell naponta kétszer beborogatni a két körmét, és azt mondta még az orvos, hogy amivel segíthetünk egy kicsit, hogy eltávolodva nőjön a köröm a bőrtől, az a szappan. Szappannal reszeljük meg kicsit a körmét, mert a köröm alatt maradó szappanreszelék kis rést képez a köröm és a bőr között. Próbáltam rákeresni erre a neten, de nem találtam semmit. Mindegy, most alkalmazzuk, ezen a héten már nem láttuk, hogy fájna a lába, így nem kell visszamennünk egy sebészhez. Természetesen ahhoz túl kicsi, hogy levegyék a körmét. De más egyebet nem mondott.
Az ügyeletes orvos egyébként a capelleni orvos volt, akihez már vittem Maximot és Robint is, mikor a mi doktornénink nem rendelt, és ő egy normális, korrekt dokinak tűnik. (Ő küldte anno Maximot a kórházba sürgősségivel, mikor először volt hörghurutja.)