Most éppen jól alszik. És többnyire jól megvannak Maximmal. Minden hülyeségben. Néha teljesen elfoglalja magát valamivel, elmolyolgat, de a hosszú csönd mindig gyanús. Szívesen rajzol, imádja a filctollat. Amíg elpakoltam, ők filceztek. Egy idő után érdekesebb volt magukat festeni. Hiába mosható filcek, azért kellett őket sikálni. Most inkább eltettem a rajzkosarat, egy hét után meguntam, hogy Robin már reggel oda akart ülni az asztalhoz.
Iszonyat vagány, vakmerő, nem fél semmitől, mindenhova felmászik. Tegnap pl csak azért nem esett hátra a csúszdán, mert Maxim már ott állt mögötte a létrán, és így megtartotta. Még szerencse, hogy Maxim félős, mert Robin picit kevésbé veszélyes. Látja, hogy Maxim a járdán köröz a kedvenc körforgalmunkban, meggondolja magát, nem megy le az útra, hanem ő is teper utána a járdán a kismotorjával. Már nagyon ügyesen száguld. A bölcsiben rendhagyó múlt hét után, ezen a héten is szeretett volna Maximmal együtt maradni reggel, Maxim pedig hiányolta, hogy Robin nem megy velük sétálni. De múlt héten Robin egyedül volt nagy a csoportjában, és egy nap unatkozás után mehetett a nagyokkal sétálni és délután le az udvarra.
Nem tudom, hogy a kellemes idő miatt vagy csak nem volt olyan vészes a vírus amit összeszedett, de a hörghurut ellenére energikus maradt, sokat eszik, és az orra is csak egy napig folyt. Persze múlt hétfőn elvittem orvoshoz, mert tényleg csúnyán köhögött, és igen hörghurut (jó, hogy adtam a ventolint), és kicsit sípolt is a tüdeje. Sajnos Maxim is elkapta és naná, hogy azután kezdett köhögni, miután Robint elvittem az orvoshoz. Neki még mindig tart, nappal alig köhög, de éjszaka többször, ma éjszaka végre nem hallottam köhögni. Nekem is elmúlt pár nap alatt. Remélem, nem úgy folytatjuk mint tavaly.
Robin egyre több szót mond ki utánunk, szerintem próbálja a Maximot is, már többször hallottam, hogy manyi, de mikor kérem, hogy ismételje meg, csak néz rám a kék szemeivel. Maxim sokszor szeretgeti, oké, néha ütögeti is. Tegnap reggel Robin lefordult az ülőkéről, és hiába kaptam el a fejét, gondolom, megijedt, meg lehet picit beverte az arcát, nagyon sírt, Maxim egy kis idő után szólt, hogy ő meg szeretné vigasztalni Robint: odaállt mellé, és simogatta az arcát, Robin meg csendben tűnődött, hogy most akkor minden rendben?
Készül a teraszunk, ma rögzíti le Norbi az utolsó tetőrészt. Nem tudunk és nem is fogunk unatkozni még egy jó darabig. Pláne két ilyen aktív gyerekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése