Izzadságteszt

Bár viccesen hangzik, ez egy igen komoly teszt. A gyerekorvosunk a többi vizsgálat mellett ezt is felírta - rutinból. Többször is hangsúlyozta, hogy ez a többi vizsgálattal együtt jár, és hogy ne aggódjak, a bölcsi, a tél, és az átlagnál több hörghurutos gyerek miatt betegszik meg mindig Maxim. Nem is izgultam, míg a kolléganőm segítségével meg nem fejtettem a beutalót és utána nem néztem, hogy mire is való a vizsgálat. (Kis magyarázat: az igazololások, számla, receptek mellé három beutalót is kaptunk akkor, és nem bírtam mindent megjegyezni.)
Szóval egy veleszületett, génhibából eredő, nem gyógyítható betegséget - cisztás fibrózist vagy mukoviszcidózist - zárnak ki ezzel a teszttel, ami több szervet érint, és általában légzési panaszokkal jár. Azért nagyon reméltem, hogy semmi ilyesmiről nincs szó Maxim esetében, és végül mindent rendben találtak, de maga a vizsgálat körülményes volt. Az első nehézség a fülgyulladásával kezdődött, mert lázasan jobban izzadunk, így a teszt nem hoz megbízható eredményt. Az orvos azt mondta, ha Maxim nem lesz pénteken reggel lázas, akkor megcsináltathatjuk. Mivel otthon maradtam és nem akartam újabb időpontra várni, nagyon örültem, hogy láznak nyoma sem volt pénteken. A kórházban azonban a nővér azt monta, hogy ha előző nap lázas volt Maxim, még a fokozott izzadás fenn állhat, úgyhogy valószínű pozitív lesz a teszt. Na de ez mind semmi volt ahhoz, amit Maximnak el kellett viselnie. Ne gondoljatok semmi fájdalmasra. Először két kis koronggal stimulálták az izzadást, majd kapott egy korongos karperecet, ami összegyűjtötte a verejtéket egy minicsőben, amit fél óra elteltével analizáltak. Nem találtak semmit, minden rendben volt, de az a fél óra kicsit lassan telt. Tudni kell Maximról, hogy hacsak nem feledkezik bele a játékba, tevékenységbe, nem szereti ha piszkos, vizes, morzsás a keze, nyújtja egyből, hogy töröljük meg. Nem viseli el, ha például felhúzzuk a felsője ujját, amint végeztünk az evéssel, kézmosással, kéri, hogy igazítsuk meg; ugyanígy, ha túl hosszú az ujja a ruhájának, jön, hogy hajtsuk fel. Szóval, kapott egy vastag karperecet, amit jól meghúztak, hogy ne mozduljon el, erre tettek egy meleg borogatást, és egy nagy fásliszerű gézt. Sikerült mindezekre ráhúzni a felsőjét, de az első pillanattól kezdve piszkálta, és kérte, hogy vegyem le. Az ezt követő negyed órában semmi nem volt jó, nem akart lépcsőzni, nem akart játszani. Aztán valahogy csak elfogadta, bár azért még legalább hússzor követelte, hogy vegyük le a kötést. Aztán nagy nehezen megértette, hogy mivel nem én tettem rá, én nem tudom levenni, meg kell keresnünk az ápoló nénit - neni -, és majd ő leveszi. Egyébként nagyon ügyes volt, nem félt a nővértől, aki egyébként nagyon kedves is volt.
Én nem tudom, más szülő hogyan csinálja, de Maxim nem bír az autóban ülni. Pár percet kibír, de aztán ki akar szállni. Persze rossz lehet, hogy oda van "szegezve" az üléshez, de most már nézelődik is, mert kilát az autóból. Ennek ellenére nem indulnék vele hosszabb útra sehova. 10 perc alatt otthon voltunk, de őszintén szólva, nem tudom, hogy az utolsó öt percet a kocsiban vagy az első öt percet a karpereccel bírta rosszabbul (értsd: visít, kisebb szünetekkel).
Magát az autót imádja, ha mászkálhat benne, nyomogathatja a gombokat. Miután haza értünk, azzal szórakozott, hogy egyik ülésről a másikra mászott. Amikor később kimentünk, akkor is az autóban akart lenni, de mivel folytatta a mászkálást, levettem a gumicsizmáját. Erre el kezdett sírni, és jó pár percbe beletelt, mire elfogadta, hogy ha ugrándozik az üléseken, azt zokniban teheti meg, a sáros gumicsizma a kertbe való. Vannak heppjei a drágámnak, már most, és nem is kevés.

Jaj, már megint hónap vége

Február eddigi legrémesebb hónapunk betegségek szempontjából. Most épp a fülére ment valami fertőzés Maximnak, tegnap délután meg ma itthon maradtam vele. Úgy kezdődött, hogy szerdán este belázasodott, de más tünet nem jelentkezett. Reggel bevittem bölcsibe, és mondtam, hogy azonnal hívjanak, ha lázasodik. Fél 12-kor csörög a telefon, Maxim lázas. Jó, majd szólok, mikor megyek érte, nyugodtan tegyék le aludni. Hívom a dokit, közli, hogy csak délig van, aztán hétfőn lesz újból, úgyhogy érjek oda délig, mert meg kell hallgatni Maximot, a röntgen még kimutatott egy kis fertőzést. Jó, de én soha nem érek Capellenbe, onnan meg még az orvoshoz fél óra alatt, úgy hogy várnom kell a vonatra. Erre a doki megkérdezte, hogy és esetleg a férjem? Na hívom Norbit, hogy el tudna-e jönni egy órára, Maximot azonnal vinni kéne az orvoshoz. Aztán telefon a bölcsibe, hogy mégse tegyék le aludni Maximot. Nos, ezek után én is eljöttem a munkahelyről, itthon vártam a fiúkat. Szerencsére már teljesen tiszta a tüdeje, nincs nyoma a hurutnak, csak tudnám, akkor mitől köhécsel még mindig. Most először kapott antibiotikumot, valahogy túlélem :)
Én viszont tegnap reggel kezelésen voltam (oszteopatánál), így későn értem be dolgozni, és sikerült is egy órát a munkahelyemen eltölteni. Ma reggel pedig orvoshoz mentem, mert nagyon köhögök, rohamszerűen, az orvos allergiára tippel, mivel az általános állapotomat a fáradtság jellemzi.
Maxim formában van, eszik, egész jól aludt éjszaka is, még láza sem volt ma. Tegnap meg is mértük, és ismét 9 kiló felett tart. Gondolom, az újabb betegségig.

Kiné... - De mi is az?

Csütörtök kivételével egész héten jártunk clappingra. Egy korábbi bejegyzésemben írtam róla; a gyerekorvos utal be kinéhez. Igen ám, de úgy említettem, hogy kineziológus, ami téves fordítás, mint utóbb kiderült. Otthon a kineziológia egy ezoterikus tudomány, nos itt a kiné gyógytornász - kinésitherapeute=mozgásterapeuta. Szóval semmi misztikus nincs a dologban :)Ráadásul már annyira utálja Maxim, hogy szerdán be sem akart menni a rendelőbe. Minden erejével tiltakozik a "kezelés" ellen, ha egy kis időre megnyugszik is, akkor energiát gyűjt a következő kitörésre. Szerdán például még az is csak egy-két percre segített, hogy a gyógytornász kisfia behozta a nyusziját, és megsimogattuk. Azért a kocsiban is emlegette még, hogy Ema, Ema.
Még mindig köhög, nem sokszor, de ha elkezdi, akkor aztán nem bírja abbahagyni. Kellemetlen ha az éjszaka közepén jön rá, de ma reggel sem volt túl felemelő, hogy szegénykém reggelizni sem tudott rendesen.
Szerdán és csütörtökön otthon kellett maradnia, mert ráment a szemére is a vírus. Én ráadásul kedden egy kétnapos tréninget kezdtem el, és nem akartam félbe hagyni, mert több mint két éve szerettem volna megcsinálni, és mivel Norbi éjszakás volt, bevállalta, hogy marad Maximmal, reggel váltottuk egymást, és délben együtt aludtak. Féltem, hogy valami súlyos dolgot szedett össze a bölcsiben, de már most szinte nem is látszik semmi a szemén. Kikönnyezte, kap rá antibiotikumos szemcseppet, és a hetet a bölcsiben zárja. Közben megjött a véreredmény, szerencsére nem találtak semmi allergiára utaló jelet, maga a vasa kevés, de a doktornő inkább egy olyan készítményt adott, ami segíti a vasképzést és felszívódását. Tény, nem egy húsimádó Maxim, de azért eszik mindenfélét.
A héten még mindig kicsit kevesebbet eszik napközben, vacsorára aztán bepótolja, de úgy látszik, még nagyon sokat kell pótolnia. Tegnap megmértük, én azt hittem, már közelíti megint a 9,5 kg-t, hát még a 9-et sem éri el. :( Ettől függetlenül energiában nem szenved hiányt.

Vérvétel

Úgy tűnik, nincs vége a betegeskedésnek. Szombaton megint orvosnál voltunk, már egész profi vagyok, ugyanis csütörtök óta adom az inhalálót Maximnak, azt amit a doktornő is felírt. Megint hörghurut, szerencsére nem lázas Maxim, jókedélyű, az ebéddel áll hadilábon, de egyébként jól eszik. Persze kap homeopátiás bogyókat, mennünk kell clappingra megint (szegénykém már annyira utálja, és most egy hét szünet után újra kezdjük), és meg kell csinálnunk néhány vizsgálatot, hogy kizárjunk súlyos betegségeket, allergiát. A vérvétellel kezdtük ma reggel. Kaptunk egy lidokainos krémet, amit előtte kellett a bőrre kenni, leragasztani. Ez hatott is szerintünk, mert Maxim meg sem moccant, pedig 3 rendes kémcsővel vettek tőle; egész kis vékony tűvel, amire egy rugalmas es szintén nagyon vékony cső volt rögzítve, és ennek a végén cserélgette a tartályokat az ápoló. Norbi ölében ült Maxim, fogta a karját, én meg a kézfejét, elismételtem neki, hogy mit miért csinálnak, ő végig hallgatta, figyelte az ápolónőt és mire kész lettünk, már mosolygott is. Nagyon büszkék voltunk rá.

Amá... és Hoppá!

Maxim szépen gyógyul, még egy kicsit köhög, az étvágya még nem az igazi, bár tegnap este annyit evett, hogy már attól féltem, rosszul lesz. Szerda óta javul rohamosan, szombat óta hőemelkedése sincs. Szerdán az apukájával maradt otthon, kicsit játszott is és újra kezdett beszélni. Szegénykémnek előtte még erre sem volt energiája. Akkor voltunk biztosak benne, hogy gyógyul, amikor már nem akart el/aludni. Tegnap este is tiltakozott, de a bölcsi meg a sok levegőzés jól lefárasztotta, hipp-hopp elaludt, csak sajnos nem tartott sokáig, először felköhögte magát, nem sokkal később pedig sírással folytatta, egészen éjfélig nem aludt rendesen. A fogára gyanakszunk, mert akkor fordul elő ez, ráadásul a hétvégén kétszer is mondta miközben a kezével a száját túrta, hogy fá. És mikor megkérdeztem, hogy Maxim, fáj a fogad? - rábólintott. De nem tudtuk, hogy most tényleg így is van, de gyanús, hogy igen, mert tegnap este is sokat rágta a kezét, és tulajdonképpen mindent, amit megfogott.
Na de visszatérve a beszédre, a múltkori bejegyzés után rögtön találtam kifelejtett szavakat, azóta meg csak bővül a lista. Persze vannak multifunkcionális hangok és szavak, mint fff - ez lehet folyik, forró, fúj, lufi, a bővítményei a fo mint fog vagy mint az apa. Répa, helikopter, labda, lapát, lámpa, laptop, hoppá mind-mind apás színezetben szerepel. Ráadásul a szavajárása most a hoppá. Kinyit valamit, beledob valamit kosárba, fiókba, meglát valami újat, és már mondja is: Hoppá! Akár tízszer egymás után megismételve a cselekvést. A másik kedvence pedig a másik :) vagyis amá.
Meglát két (három, négy, stb.) autót (kanalat, könyvet, kölesgolyót, fogókesztyűt, dobozt, stb), kéri az egyiket, aztán lerakja vagy vissza adja, és közli: amá - vagyis a másikat.

Vonatoztunk

Rendhagyó hétfő reggel: vonattal mentünk szemvizsgalatra a városba, mindhárman. A minisztérium éves szemvizsgalatot szervez a gyerekeknek, és bár a mi meghívónk elveszett a címváltozás miatt feltehetőleg, egy kollégától hallottam a dologról, utána jártam, és ma reggelre kaptunk is meghívót (decemberi előzményekkel). Persze az újabb hivatalos meghívó soha nem érkezett meg, és ma reggel furcsán nézett rám a titkárnő, amikor elkezdtem magyarázni történetünket. Oda adtam neki Maxim betegkártyáját, erre pár perc múlva visszajön és egy anyukától megkérdezi, hogy hol laknak. Nekem már gyanús volt, hogy miért kérdezi a lakcímet olyantól, aki hozta a meghívó levelét, és mikor másodjára is ahhoz az anyukához ment értetlenkedve, közbe vágtam, hogy most kitől is gyűjti az információkat? Maxim nem zavaratta magát, a gyereksarokban adogadta Norbinak a kockákat. Hamar behívtak, sötétben világítottak neki, színes fényeket villogtattak előtte, meg bábut mozgattak a szeme előtt. Az utolsó feladat volt nehéz, egy szürke képeslapon a pontokból 3 dimenzióban emelkedett ki egy macska, egy csillag és egy autó. Furcsának találta a dolgot Maxim, meg azért a szemész ott ült előtte közvetlenül, felismerte a csillagot, autót, a macskát nem akarta megmutatni. Minden rendben volt.
Nagyon tetszett neki a vonat, egész idő alatt az ablaknál ült, lesett ki, persze aztán a kisasztalról ledobálta az újságokat, de addigra már be is ért a vonat.

Visszafele volt még egy kis idő az indulásig, így bejöttek velem a munkahelyemre. Azt már érti Maxim, hogy Anya, Apa dolgozik, legalábbis tudja, hogy akkor neki vagy bölcsiben kell lennie vagy valamelyikünk nincs otthon. Szóval mondogattam neki, hogy itt dolgozok. Elücsörgött a székemben, aztán mentünk is az állomásra. Visszafele egy másik kisfiúval ismerkedtek, a kisfiú oda ült Maxim mellé. Ennyit mondott Norbi, meg hogy nagy üvöltés volt délelőtt a bölcsiben, és mintha még délután is meg lett volna sértődve rá Maxim. Én mire hazaértem, minden rendben volt, kint kertészkedtek az udvaron a tavaszias időben.