Nyári szünet vége

A csabai nyaralásunk után 3 hét maradt az ovi-, és iskola kezdésig. Elmentünk megvenni az iskolacuccokat, tornacipőket, Maximnak karatefelszerelést néztünk. Egyik nap kirándultunk a pillangóházba, majd a közeli játszótéren piknikeztünk és játszottunk. Kertészkedtünk, kiszedtek a fiúk egy nagy fakupacot a földből, pár napig csákányozták a gyökereket, de megcsinálták.
A fiúk elmentek együtt egy egynapos kirándulásra Németországba. Egy óriási hüllőparkot néztek meg, idegenvezetéssel, és a mellette lévő állatkertbe is átmentek ebéd után. Egy helyi klub szervez táborokat, kirándulásokat, és így ketten volt kedvük menni. Kaptak egy kis költőpénzt, vittek magukkal ebédet, és nagyon tetszett nekik a gyíkpark. Elvitték a régi fényképezőt is, Maxim készített temérdek képet és videót is.
Sokat bicikliztünk, egyik nap Orsiék jöttek hozzánk, egy hét múlva meg mi mentünk hozzájuk, és már vége is lett a nyári szünetnek, szeptember 16-án Maxim a negyedik, Robin a második osztályt kezdte, Emili pedig oviba (précoce, ejtsd: prékosz – „korai iskola”) ment; én meg két hónap után vissza a munkába.
Emili az utolsó héten 3-szor ment napközibe, hogy megismerje az ottani rendszert, nevelőket, és ne legyen akkora sokk az ovikezdés, mert így legalább az egyik helyet ismeri. Hétfőn ott maradtam vele játszani, kedden egy kicsit maradtam és egy jó órát volt egyedül, szerdán pedig ott ebédelt, és ebéd után mentünk érte a fiúkkal. Ügyes volt, szépen ebédelt, játszott, még mesélt is róla. Mikor érte mentem, egy nagyobb lány ölében ült és együtt rajzoltak. 3 kisgyereket ismert is, igaz, egyik sem volt barátja a bölcsiben. Nem lesz egyszerű az ovi, kedden és csütörtökön délben megy át a napközibe ebédelni és 4-kor megyek érte, a többi napon délben napközi, 2-től 4-ig ovi, hétfőn és szerdán 4-kor megy a napközibe uzsonnázni és játszani. Pénteken oviból hozom el délután. Jó néhány hónap kell, hogy megszokjon mindent és mindenkit. De talán a nagycsoport így egyszerűbb lesz jövőre, csak jó óvónénihez kerüljön.

Burpy és Tora

Jó dolguk van a cicáknak és a szomszédtól kapott alma is finom, a macskák miatt pedig egérmentesen tudjuk tárolni

A fiúk szerettek volna régóta kutyát, macskát, gyíkot. Norbival arra gondoltunk, hogy a macska nemcsak cuki de hasznos is, hátha kevesebb egerünk lesz, és ráadásul ha megszokja a helyét, utána nincs vele sok gond. Más is megetetheti majd, ha nem vagyunk otthon, lényegesen kevesebb gond van vele mint egy kutyával. Nyár végén még otthon is voltunk, szóval arra gondoltunk, ha találunk egy cicát aki gazdát keres, nálunk jó helye lesz. Aztán kiderült, nem is olyan egyszerű macskát találni, itt szinte mindegyiket megműtik, legalábbis akiket kérdeztünk, ezt mondták. Egy ismerősöm a közeli belga menhelyet ajánlotta, végül egy luxemburgi menhelyre mentünk el és a fiúk választottak 1-1 cicát. Igen, az egyből végül kettő lett, mert a menhely csak két cicát ad örökbe, mert szerintük az egy cica unatkozna, nagy kárt csinálhat, könnyebben elcsavarog. Tényleg nem volt rossz ötlet a kettő, mert rengeteg játszanak együtt, még most is. Szóval a Holland nyaralás előtt megnéztük a kiscicákat, és megegyeztünk, hogy szeptember első szombatján jövünk értük. Addigra meg is műtötték őket, oltást és féreghajtót is kaptak, igaz már nem voltak icipici cicák, de nekünk kevesebb gondunk volt, alig nyávogtak, szobatiszták voltak.
Az egyik szürke vörös foltokkal, ő lány, közel 4 hónapos, Robin választotta őt, Burpy nevet adta neki - az egyik játékból (Slugterra) egy figura.
Maxim végül egy cirmos cicát választott, (akit először szeretett volna, azt már lefoglalták), ő fiú, 3 hónapos múlt. Hosszas gondolkodás, keresgélés után a Tora nevet kapta, ez japánul tigrist jelent.

Burpy a nyávogósabb, barátkozósabb macska, Torát alig lehetett megsimogatni az elején, ő olyan óvatos, megfigyelő cicus, mint Maxim volt kisebb korában. A pincében a 3 fiú kitakarított nekik egy sarkot, egy héten keresztül dolgoztak, Norbi lekerítette neki azt a részt, mert a pincénk területe hatalmas, elbújhattak volna, rájuk esik valami stb. Ezek a cicák egy szobában laktak hetekig, szóval jobb volt kis területtel kezdeni, majd néhány nap múlva a pincelejáróba jöhettek még ki, hogy lássanak egy kis napfényt is. Egy hét után megpróbáltuk őket kiengedni a kertbe. Tora alig akart kijönni, illetve ő pár napig a teraszon maradt, Burpy viszont átrohant az udvaron, be a tuják mögé, őrülten rohangált. Átment a szomszédhoz, nem tudott vissza jönni, szóval rettenet volt. Még egyszer megpróbáltuk kiengedni, de ugyanazt csinálta. Másnap a fiúk vettek neki egy cicapórázt, és másfél nap alatt, többszöri pórázon sétálással megszokta a kertet.

A fűre tettünk nekik akadályokat, mert a sík terepen nem érezték jól magukat, és így már Burpy is szabadon közelekedett. Ezután jöttek a tyúkok. Mondanom sem kell, Burpy rögtön felfedezte őket, be is jutott hozzájuk, szemtelen volt velük, de a tyúkok is végül megszokták őket. Tora amilyen óvatos volt, olyan nagy csőröst kapott a fehértől, és nem tudott kimenekülni, beakadt a hálójukba, Norbinak úgy kellett kiszabadítania. Tora egyszer el is veszett az elején, szerencsére Robin meghallotta az utcán, és beakadt a szomszéd gazos kertjébe, vagy eltévedt, mindegy, ott feküdt és nyávogott.

Apránként felfedezték a kertek, a ház körüli részt, egy darabig a kapu miatt nem mentek ki, de most már körje járják a szomszédokat is. Szerencsére nincs nagy forgalom, de van néhány őrült autós, reméljük, figyelnek a cicák majd valamennyire. Volt még egy nagyon veszélyes húzása Torának, elkezdtek játszani a fiúk focikapujánál, a hálón keresztül játszottak, verekedtek, átrohantak rajta. Norbival néztük, hogy talán le kéne szedni a hálót, mert ha belecsavarodnak, nem tudnak majd kijönni. Hát így is lett, csak szerencsére kint feküdtem a teraszon – épp kúráltam magam -, és láttam amint feltekeri magát a hálóba Tora. Norbinak el kelett vágni a hálót, a cica már kezdett fuldokolni. Ő aztán nem ment a közelébe néhány napig, de Burpy kezdett volna megint játszani vele, szóval leszedtem a hálót a kapuról. Rettentő kíváncsiák, főleg Burpy, ő kiborítja a ruháskosarat, amikor teregetek, rögtön beszökik, ha nyitva marad az ajtó, és átjár két szomszédhoz is szembe. Jeff, aki a tyúkokat eteti, csak nevetett, mikor mondtuk neki, hogy van két macskánk, ő ugyanis a kutyájával jár etetni a tyúkokat, és tényleg utálja Betsy a macskákat, már párszor meg is kergette Burpyt. Emili néha nagyon kedves velük, néha meg elkezdi őket kergetni, vagy éppen rugdosni. Azt tudja, hogy a homokozójába nem mehetnek, és ő is kiabál rájuk, ha a közelébe mennek. A fiúkat időnként emlékeztetni kell, hogy a macskák éhesek, vagy hogy játszanak velük egy kicsit, de tény, hogy az első három hétben nagyon sokat foglalkoztak velük. Most már Tora is kéri, hogy simogassuk, néha fel is lehet venni, és egyébként ő egész bundás cica lett. Lassan akkorák mint egy felnőtt macska. Burpy már kétszer fogott egeret, legalábbis egyet én láttam, egy cickány, a másikat a szomszédoknál fogta, azok mesélték nekünk.

Már egészen összebarátkoztak az állataink 

Néhány kép az érkezésükkor

Fotók - május

Kertészkedünk

Annyi dolgunk van, hogy a blogom mindig kimarad, vagy mire leülnék, Emili felébred :). Ő ugyanis nem bír egy helyben ülni, állandóan jön-megy, pakol, felmászik vagy fel akar mászni mindenhova, szóval mellette nem kapcsolom be a gépet. Májusban jutottunk oda, hogy elültessünk néhány palántát. A fiúknak segíteni kellett a földet átforgatni, lapátolni, hát nem repestek az örömtől, de végül beálltak dolgozni és segítettek. Emili is kertészkedik, tépi a virágot, levelet, vagy földezik, sarazik. Ezeket a pillanatokat próbáltuk megörökíteni.

Emili szülinapja

Erről viszonylag időben írtam egy bejegyzést, aki nem olvasta, íme a link: Emili 1 éves.

Sportnap

Szokás szerint idén is elmentünk a sportnapra, ez ugye itt ünnepnap, mindig csütörtök - most május 25-re esett -, és mindig ilyenkor rendezik meg. Jó idő volt, rengetegen elmentek mint mindig. A fiúk végre kipróbálták a bokszot, ketten együtt bokszolhattak, nagyon élvezték. A sorban állást evéssel, ivással töltöttük, a végén viszont a fiúk felfedeztek egy motoros klubot, ahol kicsi és nagy elektromos motort lehetett kipróbálni. Itt vártak a legtöbbet, mert közben töltötték a motorokat, de megérte, mert nagyon tetszett nekik, ügyesen mentek vele. Én csak Norbit láttam, mint kiderült, szóltak neki, hogy kipróbálhatja a nagymotort amíg a fiúk várnak a kicsire, na ezt pont láttam, de a fiúkat nem, mert Emili elaludt és nyugodtabb helyet kerestem neki addig. Mire a fiúk végeztek, a kisasszony is felkelt, aki egyébként egy játékos, babáknak és gyerekeknek egyaránt összeállított pályán többször végig ment. Nagyon tetszett neki. Eredetileg Orsiékkal együtt akartuk tölteni a napot, de mi később indultunk, aztán mire utolértük volna őket, Robin kitalálta, hogy ő kacsát akar horgászni, így vissza kellett mennünk az elejére, és végül Orsiékkal már csak akkor futottunk össze, amikor ők már indultak haza. Elmondták, hol festenek arcot, mert Robin ahogy meglátta Vincét, ő is akart valamilyen maszkot magának. Imádja ezeket a dolgokat. Szerintem jövőre is megyünk.

Többi májusi kép

Május végére ide ért a meleg, medencét nem állítottunk, mert szombatonként uszodába megyünk babaúszásra, de egy kismedencét egyik vasárnap feltöltöttünk vízzel. Maxim duzzogott, hogy ez babáknak való, ő bele sem ült, viszont vízipisztolyoztak, aztán meg vödröztek és labdáztak, olyan golyókkal, amikbe ha víz megy, jó nehezek lesznek. Emilinek ez nagyon tetszett, annyira horgászta a labdákat, hogy mikor már nem volt tele a vödör vízzel, egyre jobban belehajolt és bele is esett fejjel. Szerencsére végig ott voltam mellette, gyanítottam, hogy ez így veszélyes, egyből kikaptam, de azért 1-2 másodpercig tuti nem kapott levegőt. Lehet, ennyi haszna volt a babaúszásnak, hogy csak kicsit ijedt meg a merüléstől. Ezután viszont nagyon-nagyon óvatosan halászta  a labdákat. Tényleg veszélyes a pancsolás, nagyon oda kell figyelnünk a gyerekekre, amikor vizeznek.

Emili 3 hónapos

Tegnap ünnepeltük Vince 4. szülinapját - augusztus 1-én töltötte be -, és pont ezen a napon volt Emili 3 hónapos.

Ebéd előtt érkeztünk, és bár Robin reggel azt hajtogatta, hogy ő nem akar menni, hagyjuk otthon, végig együtt játszottak Vincével, veszekedés nélkül.

A tortaevésre jól elfáradt Emili, le kellett tennem aludni. Eközben a fiúk kint játszottak, dartsoztak, majd jött a kvíz: Pokémon kártyákért kellett kérdésekre válaszolniuk. A kicsiknek egyszerűbbekre, pl. hány éves Vince, hány fehér autónk van, a nagyobbaknak összetettebbre. Ügyesen végig találgatták őket. 

Mintha csak egy-egy babánk lenne, a négy nagy játszott, mi felnőttek pedig pihentünk egyet a picikkel.

Emili július végén kezdett el hátról hasra fordulni; egész pontosan júli 27-én egyszer fordult át, majd másnap többször megismételte a bravúrt. Aztán szüneteltette a forgást, este a szülinapi parti után viszont megint fordult, így mondhatom, hogy három hónaposan már ügyesen tud hasra fordulni. 

Ma meg hasról hátra fordult, immár nem véletlenül; ugyanis júli 24-én és 28-án egy-egy alkalommal a hasáról átfordult a hátára, de inkább véletlenszerűnek tűnt a dolog.  

Mindenesetre hátról hasra könnyebben fordul, vagy csak szívesebben hasal.

Picit jobban bírja a hordozót és az autót, ez annyit jelent, hogy nagyjából 5 percig nem üvült, illetve ha valaki szórakoztatja, akkor kibír egy negyedórás utat. Azért Magyarországra nem indulnék vele haza autóval.

Felfedezte a kezét, nézegeti, egész ügyesen nyúl a dolgok után.

Még mindig sokat bukik, főleg ha túl sok tejem van. Éjszaka is elő-előfordul, pedig általában kétszer vagy háromszor szopizik csak. Sokat büfizik, és ha éjszaka nem büfizi ki magát, hajnalban nagyon nyugtalan, alig alszik/alszok olyankor. Szerencsére este legkésőbb 10-kor kidől, reggel pedig 8-9 körül kel fel. Talán ezért is délelőtt csak egy rövidet alszik, ebéd környékén hosszabbat, de legfeljebb két órát. Azt vettem észre, hogy ha ilyenkor felébred, nagyon nyűgös, ezért a 40 perces alvás után megpróbálom vissza altatni, hogy legyen egy hosszabbja is. Délután, estefele pedig még legalább egyszer alszik 40-50 percet. Az esti nyűgösséget úgy "úsztuk meg", hogy kenguruban vagy kendőben aludt nagyon sokáig. Most viszont már felébred ugyanúgy fél óra után, így inkább berakom az ágyába aludni. Addig is tudunk a fiúkkal valamit játszani.

Maxim 6. szülinapja

Szerdán, szeptember 30-án tortát vitt Maxim az oviba, hogy megünnepeljék a szülinapját. Tavaly végül nem vitt, mert új volt a csoport és szerintem, nem akart ő vinni elsőnek. Idén viszont előtte ünnepelte 5. szülinapját az egyik fiú, és az új óvónéni sokkal aranyosabb, mint Joffer Sylvie (ejtsd Joffa Szilvi), mert akinek szülinapja van, az választhat ajándékot. Bár ő elvileg nem szereti a csokit, mégis csokis sütit kért. Többféle kuglóffal próbálkoztam előtte, mert csakis krém nélküli sütit lehet vinni, és 17 gyerek plusz az óvónéni megeszik egy nagyobb tortát. Mindenkinek ízlett a süti, Maxim nagyon boldog volt a lovas ólomkatonájával, és még egy diót is kapott, de nem ám közönséges diót, hanem egy kincset rejtő diót. 

Mi itthon felköszöntöttük, oda adtuk az ajándékot, vagyis a földgömböt és az Agymanók újabb kérdéscsomagját, és miután közölte, hogy jó-jó, de ő mást kért, finoman céloztunk, hogy sajnos késik a másik csomagja, de holnap talán ideér. (Így még nem jártunk az Amazonnal, elakadt a csomag, a mai napig nem érkezett meg, pedig időben rendeltünk, végül az újabb rendelés egy napos késéssel érkezett meg.) 

Maxim szülinapján mentünk Robinnal kontrollra, végre a másik füléből is kimozdult a tubus, ki is vette a doki, és teljesen beforrt neki a heg. Mennyire örült Robin, hogy neki már nem kell füldugó. A hallásvizsgálata is rendben volt, viszont reggel-este ki kell tisztítani az orrát, mert a váladék a fülére mehet, amitől nem hallhat, ami ugye be is gyulladhat stb. Minden este búvárkodni akart a kádban, füldugó nélkül. 

Október 1-jén felköszöntöttük Norbit is.

Szombaton délután pedig Orsiékkal és Andiékkal megünnepeltük Maxim szülinapját. Pörköltet kért Maxim, amit délelőtt bográcsban főztünk. A fiúk a fát készítették elő, én pedig a borjúpaprikást.

Mikor már főtt a bográcsos, neki álltunk Maxim tortáját díszíteni. Ezalatt Norbi volt a bográcsfelügyelő, így végül közösen főztünk. Maxim citromos dínótortát kért zöld marcipán bevonattal. Dínóformám volt tavaly előttről, a krém sem volt gond, de zöld marcipánt nem kaptam, így végül biomarcipánt vettem amit magam színeztem, igen jó végeredménnyel. A torta elnyerte Maxim tetszését, a gyerekek imádták a marcipánt; a kimaradó bevonatból Orsi dínókat formált, amit mindegyik egy-az-egyben befalt. 

 

Az idő kegyes volt hozzánk, a napsütéses őszi délutánon egészen vacsoráig kint tudtunk lenni. Maxim nagy bánatára a vendégek este haza mentek, és alig tudtuk lebeszélni arról, hogy neki kezdjen a dínócsontváz feltárásához.

 További képek a szokásos helyen.

Óriásbuborékok

A szettet vettem, viszont gyönyörű bubikat tudtak csinálni még a gyerekek is. Vettem másfajta utántöltőt, amivel kicsit nehezebben ment a nagyon-nagyon buborékok gyártása az szimpla karikán, viszont jól működött a sokbuborékos karikán. Sajnos a sok hab összefoltozta a pólójukat, szóval más utántöltőt kell keresnem jövőre, mert ha beindulták, egy idő után annyira csapkodtak, hogy minden habzott.

Forróság Békéscsabán

Ahogy eljöttünk a Balatonról, egyre melegedett az idő, Mamáékhoz már 35 fokos hőségben mentünk át. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka azért nagyjából 20-21 fokig lehűlt.

Az első öt napban anyáéknál voltunk. Krisztivel együtt töltöttük a hosszú hétvégét, Robin teljesen rá volt tapadva, első nap Krisztivel aludt el ebéd után.

Szombaton meglátogattuk Dédipapát és Irénke nénit, majd átmentünk a ligetbe ebédelni Nagyiékkal, unokatesómmal, Gabival és a kislányával, Jázminnal. Mi kora délután visszamentünk Csabára, így a Kovács-találkozó elején még részt is tudtunk venni. 

A gyerekek Norbival, Popival végig mentek a vadiúj tanösvényen, ami a kisiskolásoknak már biztos nagy élmény. Azt mondták, hogy érdekes, érdemes végig menni rajta. Bővebben itt olvashattok róla, többek között: Erzsébet ligeti lombkorona sétány és kilátó.

Mi Norbivel kettesben egy napot Gyulán töltöttünk, aggódtunk, hogy Robin mit csinál éjszaka, de végül nem volt semmi különös. Persze mikor elmentünk, üvöltött, de hamar megnyugtatta Kiki. Nagyiékkal szökőkutaztak és fagyiztak a városban, sőt még a kisvonatra is felültek.

Egyik nap kikísértük Popit az üzembe,  és aztán targoncázott egy kicsit az unokákkal. Ez annyira tetszett nekik, hogy onnantól kezdve ha Popi ment az üzembe, vele akartak menni.

A kis ezermesterek

A 6. napon én átautóztam, a fiúk pedig biciklivel mentek Mamáekhoz, ahol egy két hetes pici cica várt minket. Az anyukája eléggé féltette, az elején sokat fújt Robinra, de a végén ki-kivették a házából.
Én egész sokat járkáltam, voltam fodrásznál, úszni, vásárolni, a fiúk viszont egyszer mozdultak ki, Tatával elmentek megnézni egy játszóteret, aminek az elkészítésében Tata is részt vett, mármint a kivitelező cégnél dolgozott. Mi csak "kolbászos játszótérnek" emlegetjük, de megnéztem a hivatalos nevét a Csaba Park honlapján:  Óriások konyhája játszótér, néhány kép a honlapon is van a Galériában. Én nem láttam élőben a parkot, de egy jól átgondolt projektnek tűnik az egész hely. A gyerekek a meleg ellenére is élvezték.

 

 Sokat találkoztunk Liával is, nagyot nőtt, jól eszik, és azt kell mondanom, hogy a fiúkhoz képest egy tündéri baba: nagyon-nagyon sokáig elszöszmötöl, pakolgatja a játékait. Maxim gyakran oda ment hozzá, próbált vele játszani, de a fiúk számára a medence volt a sztár. Nagyon sokat pancsoltak, búvárkodtak benne, Robin hihetetlenül hosszan bír a víz alatt maradni, és ok, egy idő után leteszi a lábát, de látszik, hogy jól mozog a vízben, víz alatt. A kánikulában én is többször hűsöltem a vízben, kellemesen felfrissített. Sajnos Maxim utolsó nap már mondta, hogy fáj a füle, végül csak itthon vittem orvoshoz: begyulladt a füle, valami enyhe fertőzés a külső hallójáratán, fülcseppet kapott, de többet szenvedett a csepegtetéssel mint Robin.
Mamáéknál a fiúk egyszer-kétszer a tyúkokat is felfrissítették, de ők nem vették túl jó néven a hideg vízipuskás spriccolást. 

 

 

Mint mindig, jókat ettünk, izzadtunk a melegben, a végén már tényleg nem aludtunk túl jól, viszont kellemes meglepetés ért bennünket, hogy visszatérve Luxiba nem a 15 fokos esős idő fogadott, hanem még két hétig nyárias idő, sőt, egyik hétvégén még az idén utoljára a medencénket is felállítottuk. Mióta a házunk van, augusztus közepétől már be kell kapcsolnunk a fűtést, most viszont kihúztuk szeptember elejéig.

Májusi összefoglaló

Nagyon gyorsan eltelt ez a hónap is. Nekem úgy tűnt, rengeteg mindent csináltunk, de inkább apró dolgokat, mint kertészkedés, takarítás, füvesítés, bár ez utóbbi azért sok előkészületet igényelt.

Maxim folyamatosan taknyos, néha köhécsel is, szerintem a fogai miatt is. A húsvéti szünet második felében összeszedett valami vírust, kicsit belázasodott, aztán meg hányt is. Pont mikor egy minicirkuszba akartunk menni, ahova végül másnap elmentünk, de aztán csak itthon maradt Maxim egy napot, Szerencsére senki nem kapta el, de azóta is náthás vagy rekedt hangja van.

Robin végre elkezdett futóbiciklizni. Már nem volt neki kényelmes a kismotor, de nem akart átpártolni az ingatag járműre. Ráadásul teljesen tönkre tette a cipőit, a végén vettem neki cipővédőt, amiben kettő percet ment, majd közölte, hogy ő ebben nem tud motorozni. Most tornacipőben szabad neki biciklizni, még elég óvatos, és inkább teli talppal fékez, de majd meglátjuk, hogy bírják a lábbelijei.

Vettünk egy ugrálót a kertbe, ez jó befektetés, kár, hogy esőben nem lehet használni, viszont gyorsan szárad, így ha fél napot nem esik, már mehetnek is be ugrálni. Sokat használják más játékokhoz is, mint pl. plüssállat-gyűléshez.

Elmentünk a gyerkőcökkel a sport napra, lásd Sportnap című bejegyzés, a fiúk egy Mustang kiállítást is megnéztek a közeli bevásárlóközpontban, ahol Maxim fényképezett és ahol találkoztak a cukrot osztogató Elza hercegnővel és Pókemberrel, és ahonnan egy-egy "ferrario" sportautóval tértek haza. (Robin hívja a ferrarit ferrariónak, és minden verseny szelepkupa illetve minden győztes a szelepkupát nyeri meg; még Maxim is sokszor ezt mondja, pedig ő már tudja, hogy az csak a Verdák mesében van. Maxim megjegyezte, hogy jó,jó találkoztak Pókemberrel, de az csak egy ember jelmezben.)

Robin a pünkösd előtti héten egy pónifarmra látogatott el a bölcsivel, ahol pedagógiai, gyógyászati célokra használják a lovaglást és a lovakkal foglalkozást. Két nap múlva pedig bevonatoztak a városba és ettek egy hamburgert a mekiben. Imád buszozni és vonatozni, viszont nagyon lefárasztják ezek a dolgok, nem csak fizikailiag, hanem szellemileg is. Ilyenkor este nagyon nyűgös tud lenni.

 

Május utolsó hete szünet az oviban, Mama jött el hozzánk egy hétre. Robin szombaton értette meg, hogy nem mi megyünk Békéscsabára, hanem Mama jön, és sajnos most Tata nélkül, mert neki dolgoznia kell. Ő végig úgy értelmezte, mi utazunk. Végül is nem olyan régen jártunk Csabán, mély nyomokat hagyott benne az az egy hét.

Mama rávette őket, hogy fejtsenek egy kis borsót, amit aztán meg is eszegettek

Pünkösd hétfő délután elmentek kirándulni egy kicsit. Én otthon maradtam, és próbáltam utolérni magam a házimunkában.

Jól megvoltak Mamával, Robin sokszor mondta, hogy mama te nagyon alanos vagy. Megejtettünk egy újabb csirke-cserét, szegény fehér pipit cseréltük le. Kiderült, hogy egy tojás, ki tudja mikor, teljesen benne ragadt, összeaszalódva, csoda, hogy heti egyet-kettőt tojt. Szerencsére kaptam ugyanolyan fehéret, igaz az új pipi gyönyörű tiszta, és kicsi a taraja, ezek feltűntek Maximnak, de kielégítette Mama válasza. 

Szombaton kora reggel ment vissza Mama, én a gyerekekkel és Orsiékkal bábelőadásra mentünk a városba. Egy erdélyi társulat mesélt Limpimpiről, Brüsszelből jöttek át gyereknap alkalmából. Az előadás erős interaktív jellege meglepte a gyerekeket. Robin először beállt a körbe a többi gyerekkel, de miután sem Maxim, sem Milán, Vince nem tartottak vele, ő is inkább vissza ült a helyére. Ő azt várta, hogy a függöny szétnyíljon, ami csupán egy óriási vásznat takart, szóval be kellett érnie egy tündérnek öltözött nénivel, aki bábokkal mesélt a barátságról. 

Az előadás után elautóztunk egy pisztrángos tóhoz, ahol a Norbik illetve Milán nagyszülei már reggel óta horgásztak. Tavaly is voltunk itt, Norbi egyik kollegája jóvoltából, aki megint kibérelte a tavat, és meghívott minket is. Olyan sok halat nem fogtak a nagy hohók, de Orsiék bevállalták a halpucolást, amiért nagyon hálásak vagyunk. Maxim és Robin állandóan az apjukkal akartak horgászni, ebéd után azonban Robin teljesen összegabalyított két botot, sírva hozta Norbi hozzám. A sírásból végül alvás lett, beleegyezett, hogy elmenjünk a kocsiba aludni. A héten egyébként végre jól aludt, egyszer még szegénykém be is pisilt éjszaka, pedig nagyon ritkán fordul elő, hogy nem ébred fel ha pisilnie kell.

Robin és Vince futóbicikliztek, játszottak egy kicsit együtt, de Maxim és Milán nem sok időt töltött együtt. Milán nagyon kitartóan horgászott. Maxim rengetegszer felmászott a nem is olyan kicsi falra, csak lefelé kellett neki egy pici segítség. Volt tombola is, egy hasznalt kenyérpirítóval tértünk haza, amit kivittünk a kukatelepre. Maxim nagyon csalódott volt, hogy nem mi nyertük meg a táblagépet.

 

Azért a mi kisfiainkra is nagy hatással volt a pecázás, mert ahogy este haza értünk, fel kellett állítani a bejáróban a horgászbotokat, amíg ők "halakat" kerestek, hogy aztán kifoghassák őket.

 

Kiskertészek

Nagyon büszkék vagyunk Maximra, mert egész nap kertészkedett - április utolsó szombatján -, ő ültette el az összes paradicsompalántát. Még engem is "befogott", mondván, hogy én még nem is voltam kint aznap és mindenkinek dolgoznia kell.

Faültetés

Még az ősz folyamán kaptunk egy levelet az önkormányzattól, hogy a 2012-ben született gyerekeknek ültethetnek a szülők fát, csak vissza kell küldeni a jelentkezési lapot. Úgy gondoltuk, hogy ha más nem, majd Norbi elmegy Maximmal, mivel november 9. 15 órára hirdetették meg a faültetést. Robin persze még aludt, így tényleg csak a fél család ment el. Azt hittük, névre szóló fát ültetnek a jelentkezők, de mint kiderült, aki később ért oda, annak fa sem jutott. Most szerveztek először ilyet, és nem csak a mi körzetünkben, de azért kicsit többet vártunk. Sebaj, a fiúknak jutott fa, elültették, találkoztak magyarokkal is, aztán kicsit sárosan haza jöttek.

Szombat délután Orsiéknál

Szombatra még nyárias időt ígértek, el akartunk menni egy rendezvényre, ami Orsiék falujában volt, de végül "csak" Orsiékhoz mentem a gyerekekkel, és Lilláék is oda jöttek. Meleg is volt, fáradt is voltam, így nem kellett a tömegben két gyerek után szaladgálnom. Maxim is és Robin is nagyon jól érezték magukat, Maxim mondta is Orsinak, hogy ő szeretne még jönni Milánhoz. Talán most először történt az, hogy a két fiú egymással játszott és nem érdekelte őket, hogy Lilla mást szeretne csinálni. Robin egyfolytában jött-ment, vigyorgott, produkálta magát, őt nem zavarja ha a középpontban van, és mindenki rá figyel. No meg az sem zavarta, hogy eleredt az eső, állandóan kiszaladt az esőbe. Annyira elfáradtak, hogy hazafele mindketten elaludtak az autóban. Szerencsére nálunk nem esett, kint hagytuk a kiteregetett ruhákat.

Maxim füvet nyír

A fűrészelés mellett a fűnyírás Maxim kedvence. Még jó, hogy van háromféle fűnyírónk, ebből kettővel - elektromossal és mechanikussal - együtt vágják Norbival a füvet. Volt, hogy kétnaponta füvet nyírtak, Maxim annyira be volt indulva. Persze a játékfűnyírójával is sokat vágja a füvet, a traktorjával is, mert látta a bölcsiben és a parkban, hogy ilyen fűnyíró is van. Na meg persze a "leghatékonyabb" módszere, amikor egyesével ollóval nyírja a füvet. Egyik délelőtt a kapunál szálanként vágtuk le, kb tíz szálat elvitt a zöldkukába, engem utasított, hogy a kerítésnél várjam, közben legalább háromszor visszaszólt, hogy "minnyá jövök aja", és ezt játszottuk legalább egy órán át.

De ez még semmi, mert ő bent is tud füvet nyírni, nemcsak kint a kertben és a bölcsiben, vagy éppen Milánéknál (- elmegyünk vendégségbe, és ő ott is rábukkan egy fűnyíróra, és mit csinál? füvet nyír). A szőnyegen is remekül lehet füvet nyírni, traktorral vagy épp amit kinevez fűnyírónak, és közben szakszerűen megállapítja, hogy szép lett a fű, vagy hogy jó sűrű, most nem kell vágni, várni kell vele.
És hogy fokozzam, Wii Mariokartjával játszanak néha Norbival, és kiválasztotta a Babymariot egy traktorral.  A bocis pályán is tud ám füvet nyírni így!
Nyiszálni is szeret, a fűszálakon kívül leveleket vagdos az ollójával. Egyik nap mondom neki, hogy jó kopasz lett az ág, másnap már mondta, hogy ő most megfodrászolja a bokrot.

Robin 4 hónapos

Hihetetlen, hogy már négy hónapja négyen lettünk. Robin nagyon szépen fejlődik, sokat eszik - átlag két-három óránként és éjszaka is -, nem alszik sokat és azt sem túl jól. Úgy egy hónapja alig van éjszaka, hogy hosszabbat, vagyis 4-5 órát aludna egyben, sokszor felébred, nyöszörög, van olyan is, hogy ezt két órán át csinálja. Néha az emésztése a ludas, mert kora reggel vagy reggel telerakja a pelust, néha a fogra gyanakszunk, de így muszáj délután nekem is lepihennem, aludnom, mert nem bírnám az éjszakázást. Ebből adódóan egy listányi dolog gyűlt össze, talán az év végéig sikerül is befejeznem őket. Múlt héten itt volt a húgom, nagyon jó dolgom volt, rengeteget segített, babázott, cipelte Robint, mert ha elunja magát, ezt nagyon élvezi, alvás előtt pedig segít ellazulnia (ha nem húzom túl sokáig).

Napközben egyszer alszik hosszabbat, 2-3 órát, néha ugyan felébred fél óra után, de eszik és visszaalszik, ilyenkor gondolom sok a két óra fennlét után még ugyanennyi alvás, de ha tele hassal teszem le, nem büfizi ki magát. Persze előfordul, hogy éhes, és akkor mégiscsak alvás előtt eszik, de ettől vagy jobban alszik vagy nem. Szóval a hosszabb alvás mellett még 2-3-szor alszik 30 percet, így nappal a 13-14 órás fennlétre 4-5 óra alvás jut, vagyis neki sem nagy az alvásigénye.
Most már kacarászik, továbbra is rengeteget mosolyog, nagyon érdeklődik minden iránt, mit iszok, hogyan eszünk stb. Már régóta oldalra fordul, múlt hétvégén kétszer hasra fordult, de még ügyesednie kell. Egyszer véletlenül nagy lendülettel hasról hátra is fordult, de azt nem számítom még. Amiben nagyon sokat fejlődött, az a kezének irányítása. Nem csak nyúl a dolgokért, hanem meg is fogja őket, és egyre tovább tartja is meg őket. Nagyon oda kell figyelnünk, mi van körülötte, különösen Maximra, mert ő nagy lelkesen adogat neki dolgokat: lenyiszált levelet, műanyagforgácsot. Ez utóbbin ment tegnap a vita, végül elfogadta, hogy akkor forgácsot nem ad Robinnak, keres mást, egy műanyag dobozban kiegyeztünk, erre meglát egy szivacszerű szűrődarabot, ami szintén méreten aluli, kezdhettük a leckét előlről.
Robinnak sokszor ömlik a nyála, és nem csak akkor ha kézben van, amikor fekszik, akkor is. Van, hogy szó szerint eszi a kezét vagy a mienket, már erősen tud szorítani a szájával.
Babakocsival most próbálok megint sétálgatni vele, nincs benne el sokáig. Kendőben elnézelődik és általában elbóbiskol benne, de csak rövidet alszik így, gondolom felébresztik a zajok. A rendszeres sétánk azért is maradt el, mert amíg el van magában, addig próbálom utolérni magam, utána pedig vele kell foglalkoznom, de mint említettem, unja magát a babakocsiban. Ha kicsit nagyobb lesz, hátha jobban leköti majd a nézelődés a babakocsiból. Persze sokat van levegőn, a kertes háznak köszönhetően. Nagyon jó program neki, ha nézi Maximot, Maxim sokat beszél hozzá, hintáztatja a hordozóban, még mindig rengeteget puszilgatja. Viszont előszeretettel ijesztgeti is, direkt úgy beszél vagy kiabál, hogy Robin megijedjen, néha sír is szegénykém.
Már sokkal jobban bírja az autót, két hete Lilláékhoz jövet-menet sem volt vele gond.
Orsiéknál múlt vasárnap Milán szülinapi partiján is elnézelődött, a pléden eljátszogatott, kétszer aludt is. Így már azért mobilisabbak lettünk.
Robin fekete haja már egész világos, lehet, ő is szőke lesz mint a bátyja.

Maxim mindenhol és mindennel fűrészel, főz és kertészkedik

Maximot nem lehet berángatni esténként, szorgosan dolgozik a kertben, többnyire Norbival, néha velem és Robinnal, aki ilyenkor a kendőben szundikál.
Már ugyan lecsengett dolog, de két hétig minden nap "főztünk", finom levest, tésztával, jó sok tésztával, mindezt a kertben persze. A levesbetét tobozokból, tűlevélből és mohakupacból állt. Aztán lett ott kerti csap gallyból, hogy kezet is tudjunk mosni. Ezt Mamával és Apával is szívesen játszotta. A betonlapokat viszont elvitte onnan Norbi, és onnantól kezdve nem tetszett Maximnak, hogy alacsonyabb lett a főzés helyszíne, így visszatért inkább a fűnyíráshoz, fűrészeléshez. Lapátol is, homokot, kavicsot, mohakupacot, ez utóbbiból egy kisebb lyukba kellett dobálnunk pénteken. Mondtuk neki, hogy menjünk be, mert nagyon esik az eső, de ő közölte, hogy még maradok dolgozni. Igaza lett, elállt az eső és Norbi is tovább tudta folytatni a garázsunk melletti kertrész rendbe tételét.
Szombaton délután a két gyerekkel Lilláékhoz mentem, Maxim ott is rotált, gereblyézett, hallottam, ahogy Lillát is "munkára fogta". Nagyon jól eljátszott a két gyerek együtt, Maxim már a visszafele úton is azt mondta, hogy megyünk Lillához. Ezt minden nap elmondja újra, vasárnapi beszélgetésünk:
- Megyünk Lillához meg uszodába.
- Ma nem megyünk Maxim, és sajnos Lilla sem tud eljönni. Az uszoda zárva van most hétvégén (ez is igaz!).

Kis idő múlva:
- Megyünk Lillához.
- Most nem megyünk Lillához, de majd alszunk néhányat és találkozunk vele.
- Akkor megyünk Milánhoz.

Tujaültetés Kriszitvel

A hétvégét kertészkedéssel és Krisztivel töltöttük. Most járt először nálunk Capellenben. Maxim szerencsére szépen javulgatott, így szinte állandóan kint voltunk.
Hogy jól elszeparáljuk magunkat a kertszomszédtól, vettünk néhány kétméteres tuját, amiket szerdán szállítottak, de sajnos eggyel kevesebbet. Norbinak kellett elmennie a lemaradt tujáért pénteken. Szombaton reggel pedig vett egy grillsütőt, mert amit tavaly vettünk, azon állandóan elaludt a tűz, meg pici is volt, és amúgy is nagyon tetszett Orsiék grillje. A beszerzést szerelés követte, először Maximmal, majd hogy délre el is tudjuk kezdeni a grillezést, egyedül fejezte be Norbi.

 

 

Ebéd után, amíg Maxim aludt, Norbi kiásta a gödröt a tujáknak, mi Krisztivel elpakolásztunk. Mostanában a nem-akarok körbe tartozik a nem-akarok-lefeküdni után a nem-akarok-felkelni; reggel és délután detto. Itt valamikor éjszaka mentem át Maximhoz, aztán reggel vissza a saját ágyunkba. Már a redőny felhúzva, ajtó nyitva, Maxim rezzenéstelenül durmol.

Maxim nagyon anyás volt egész héten, és ezt most továbbra is fenntartja. Kevésbe volt közvetlen Krisztivel mint anyáékkal és a dédipapával, a szerelést leszámítva még Norbival sem maradt meg, pár perc után elkezd keresni: aja, aja.
Vasárnap egy fokkal jobb volt, de a csakis-anya attitűd maradt.
Krisztire vagy azt mondta, hogy kri, vagy azt, hogy kiki. És persze állandóan bohóckodott.
Gödör kiásva a tujáknak.

Egy kis pihenés jól jön, de közben azért grimaszolok egyet.

Vasárnap el is ültettük a tuakat, ahogy Maxim mondja. Lehet, hogy csak le kéne mérni még egyszer a tuák közti távolságot, biztos ami biztos.

Segítek apának betemetni a tuákat.

Most pedig vagy mi vagy az eső locsolgatja őket. Krisztit vasárnap kivitte Norbi a reptérre. Már most várjuk, hogy mikor látogat meg minket újból.