Maxim mindenhol és mindennel fűrészel, főz és kertészkedik

Maximot nem lehet berángatni esténként, szorgosan dolgozik a kertben, többnyire Norbival, néha velem és Robinnal, aki ilyenkor a kendőben szundikál.
Már ugyan lecsengett dolog, de két hétig minden nap "főztünk", finom levest, tésztával, jó sok tésztával, mindezt a kertben persze. A levesbetét tobozokból, tűlevélből és mohakupacból állt. Aztán lett ott kerti csap gallyból, hogy kezet is tudjunk mosni. Ezt Mamával és Apával is szívesen játszotta. A betonlapokat viszont elvitte onnan Norbi, és onnantól kezdve nem tetszett Maximnak, hogy alacsonyabb lett a főzés helyszíne, így visszatért inkább a fűnyíráshoz, fűrészeléshez. Lapátol is, homokot, kavicsot, mohakupacot, ez utóbbiból egy kisebb lyukba kellett dobálnunk pénteken. Mondtuk neki, hogy menjünk be, mert nagyon esik az eső, de ő közölte, hogy még maradok dolgozni. Igaza lett, elállt az eső és Norbi is tovább tudta folytatni a garázsunk melletti kertrész rendbe tételét.
Szombaton délután a két gyerekkel Lilláékhoz mentem, Maxim ott is rotált, gereblyézett, hallottam, ahogy Lillát is "munkára fogta". Nagyon jól eljátszott a két gyerek együtt, Maxim már a visszafele úton is azt mondta, hogy megyünk Lillához. Ezt minden nap elmondja újra, vasárnapi beszélgetésünk:
- Megyünk Lillához meg uszodába.
- Ma nem megyünk Maxim, és sajnos Lilla sem tud eljönni. Az uszoda zárva van most hétvégén (ez is igaz!).

Kis idő múlva:
- Megyünk Lillához.
- Most nem megyünk Lillához, de majd alszunk néhányat és találkozunk vele.
- Akkor megyünk Milánhoz.