Pumukli

Maxim nagycsoportos lett, a Pumukli név alatt fut a csoport. Múlt héten történt az átszoktatás, minden nap egy kicsit többet töltött a nagyoknál, pénteken pedig már ott kezdte a napot. A nyár folyamán délutánonként sokat volt lent az udvaron a nagyokkal, szerencsére, mert így azért szokta őket, ismerkedett velük. Talán ezért is ment könnyen a beszoktatás hozzájuk, na meg az is előnyös volt Maximnak, hogy sokan hiányoztak múlt héten, és fokozatosan jönnek vissza a nyári szünetről, így nem 14 hangos gyerekhez kell egyszerre alkalmazkodnia.
Amikor először uzsonnázott velük, szinte elfelejtett enni, annyira figyelte a nagyokat, mert ők bizony már beszélgetnek, hangoskodnak; ez újdonság számára, a babacsoportban hiába volt egy vagy két hangos gyerek, mégis csak ő volt a legidősebb.
Sokkal jobban elfáradt estére, nyűgösebb volt mint szokott, innen láttuk, hogy mennyivel több inger éri, mennyivel strapásabb feldolgozni a sok újdonságot. A bölcsiben nagyon elégedettek vele, hétfőn délután azt mondták Norbinak, hogy Maxim teljesen integrálódott.
A hétvégén visszanyerte a formáját, vasárnap délelőtt elmentünk úszni, de most egy másik uszodába, ahol vele még nem voltunk, és az öltözőben jött rá, hogy ez nem az az uszoda, alig tudtuk a medencéhez vinni, de aztán persze esze ágában sem volt haza menni. A gyerekmedence kicsi volt és tele babákat kísérő felnőttekkel, de a mellette lévő hullámmedencébe gyakran át kellett menni. Már sokkal jobban bírta a hullámokat, mint a tengerparton.
Délutáni alvás után pedig meglátogattuk Szanit és Lólántot. A kemping játszóterén töltöttük a legtöbb időt, ennek eredménye egy kullancs lett Maximban. Szerencsére nem fúródott mélyre, Norbi ügyesen kiszedte este.

Schueberfouer

Luxemburg város minden évben (augusztus vége - szeptember eleje) óriási attrakciónak ad helyet: vidámpark, éttermek, vásár és még számos program várja a tömegeket, évszázadok óta. Bővebb info a  honlapon három nyelven. Az idén mi sem hagytuk ki, Lilláékkal jártuk körbe a vidámparkot.

Bevallom, tartottam egy kicsit, hogy a zaj, tömeg majd megrémiszti Maximot, és hogy nem akart majd egyedül beülni sehova. Hát ennek az ellenkezője történt. Tátott szájjal nézte a borzasztóbbnál borzasztóbb hintákat, céllövöldéket.

Andi Lillával és Maximmal beült a baba-óriáskerékbe kezdésnek, itt még azért megilletődve nézelődtek, mindkét gyerek fogta Andi kezét.

Aztán kerestünk egy bababarát forgót, itt egy autóban ültek a kicsik, mindkettőjüknek jutott egy-egy kormány, és mondhatni, nem igazán foglalkoztak velünk, szülőkkel.

 

Az óriáskerékben mindnyájan egy kabinban ültünk, Maxim rátapadva az üvegre bámészkodott, annyira élvezte, hogy mikor kiszálltunk, úgy kellett elrángatni, mert kérte a következő menetet: méé, méé óriászkelék.

Külön-külön beültek egy picit gyorsabb forgóba, Maxim csónakba, Lilla hattyúba. Itt már tényleg nem foglalkozott velünk Maxim, kormányzott, nézelődött, élvezte, hogy megy körbe. Nem is akart kiszállni.

Lilláéktól elbúcsúztunk, mi még eszegettünk, kicsit bóklásztunk a tömegben, aztán haza indultunk.
Otthon még mondogatta Maxim az óriáskereket, mutatta, hogy mekkora és hogyan forog. Még egyszer talán kimegyünk, kevésbé meleg időben.

Bográcsos, indul a gomba

Múlt hétvégén felavattuk a tavaly kapott bográcsunkat, amihez végre állványunk is lett - mindez a Norbi szüleinek köszönhető (Norbi tavaly óta keresi/csinálja az állványt). Szombaton még kellemes időt ígértek, neki is fogtunk egy nagy adag palócgulyás megfőzésének. Norbira hárult a tűz előkészítése és felügyelete, rám pedig a főzés maradt. Maxim is ott sündörgött, de ő azért tartott a lángoktól - szerencsére. Elégedettek voltunk mindhárman a végeredménnyel, életünk első önálló bográcsosával. 

Kora délután Lilláékat is megkínáltuk, és meg is kaptuk a dicséretet a főztünkért. A szomszédoknak csak a tűzrakás kezdeti erős füstje jutott, de nem szóltak semmit. Este Krisztiék is megkóstolták a levest.
Vasárnap délelőtt uszodába mentünk Lilláékkal. Maxim teljesen be volt indulva, a két gyereket egyébként alig lehetett kiszedni a vízből. 

 

A nagy attrakció egy embernagyságú gomba volt Maxim számára, amiből időnként folyt a víz. A víz alá ugyan nem akart bejönni, de ha nem folyt a víz, egyfolytában azt hajtogatta, hogy indu gomba, vagyis indul a víz a gombából.
A hosszú hétvége - merthogy itt a hétfő még ünnepnap volt - további részét a szokásos házimunkával zártuk, illetve Norbi Maximmal együtt folytatta a ház előtti kerítés építését. Le kellett bontani egy téglákból kirakott oszlopot, amin a postaláda is volt. Minden ilyen munkát imád Maxim, egy napig ezt mesélte, hogyan döntötték le a téglaoszlopot.

Kiszti és Kata

Ahogy visszaérkeztünk, a húgom egy barátnőjével szintén megérkezett szombat este hozzánk. Egy hetet töltöttek itt, rengeteget kirándultak, felfedeztek számunkra eddig nem is ismert dolgokat is.
Maxim hamar feloldódott, mindig örült a lányoknak, mutatta nekik, hogy épp mivel játszik, és mondogatta is, hogy kiszti, kata.
Érdekes, hogy ha a vendégek elmennek, nem igazán keresi őket. Viszont a nagyszülőket gyakran emlegeti. Végre :)

Apával, apától, ezeket, arra, helyére és társai

Maxim az otthoni két hét alatt nagyon sokat haladt a beszédfejlődésben, most meg szinte szárnyakat kapott. Ha inni kér, mondja is, hogy iszik, a már említett kettőt mindig helyesen használja, sőt azt is mondta már, hogy egy, kettö. Rengeteg szót mond utánunk vagy mintha a semmiből szedne elő szavakat mint bocsánat, figyesz - és ilyenkor tényleg figyelni kell, mit csinál -, látod - és mutatja amit épp csinál, menjük (menjünk). Azt is egyre többet mondja, hogy jácunk, vagy hogy ha kérdezem, mit csinál, azt mondja jácik. Újabban pedig azt is hajtogatja csak úgy magának, hogy mi cináász? De pont olyan hangsúllyal, ahogy mi kérdezzük tőle.
Maszimé, anyáé, apáé - és sokszor játékból direkt kinevezi a papucsomat apa tulajdonának, vagy éppen az övének.
A gyümölcsöket is nagyon ügyesen mondja. A rizst egyszer anyáéknál luxiul mondta, miután előtte ötször kérte magyarul. Nem szabad megkérdeznem, hogy mit akar reggelizni, uzsonnázni stb., mert arra nyaralásunk óta kumpli a válasz. Helyette alternatívákból választhat. Hétfőn reggel kérdés nélkül mondta, hogy toászt (tojást) kér reggelire. A tojás-fóbiája enyhült, Norbi rávette, hogy fogjon meg egy tojást, de azért inkább nem nyúl hozzájuk.
A szó eleji "l" betűt még nem mondja, így a labda, lámpa szavak első betűje lemarad. Nagyon sok szót ragoz, már egyszer-kétszer használja is a múlt időt a volt szó formájában.
Ha megkérdezem, honnan vette elő a játékot, vagy hol találta, azt válaszolja: helyére.
Sokat játszik a kismotorjával, de főleg a garázsban zsonglőrködik vele, és mondja, hogy most messzirő gurul oda hozzám (kb két méterről).
Sok mindent próbál elmesélni a maga kis nyelvén, mutogatással kiegészítve, és most már játék közben is sokat beszél magában; többnyire magyarul.

Az éjszakai hazaút

Gyorsan hazaértünk, kevesebb mint 14 óra alatt, de Maxim nagyon rosszul viselte.
Még a Magyarországra indulásunkkor vettük észre, hogy Maximnak kibújt a második nagyörlője (bal felső), és mivel nyugtalanul aludt néhány éjszaka, meg nyűgösebb is volt a második héten, gyanítottuk, hogy újabb foga lesz hamarosan. Erre rátett egy lapáttal, hogy csütörtök estétől az emésztése felgyorsult, aggódtam is, hogy telik majd a hosszú út. A lényeg viszont, hogy fogalmunk sincs mikor, de a jobb alsó nagyörlő foga már szinte teljesen kibújt. Viszont jön az utolsó is.
Röviden, ahogy 1 körül átvettem a vezetést, hogy Norbi aludjon egy kicsit, Maxim nem nyugodott. Egyfolytában szólongatott, aja, aja, néha már kiabálva; néha úgy tűnt, már alszik, de közel három órán keresztül fent volt. Aztán cseréltünk, bízva abban, hogy aludni fog. De ekkor elkezdett nagyon sírni. Mire kigondoltuk, hogy tuti a foga, és megálltunk elővenni a fájdalomcsillapítót, addigra elaludt. És reggel 9 körül, mikor megálltunk a házunk előtt, ébredt csak fel. Onnantól viszont olyan örömujjongásban tört ki, mindent meg akart nézni, minden játéka új volt. Persze a garázsban imád pakolászni, pontosan tudta, hány fűrésze van Norbinak, melyik ládájában, mi van. Egy-egy távollét előnye, hogy néhány napig minden új és érdekes.

Programjaink itthon a szülőknél

Ha úgy tekintjük, minden hazaút nyaralásként is felfogható, de a gyakorlatban inkább programokkal rakjuk tele az itt töltött időt. Eleve felezzük a napokat a szülőknél, jönnek rokonok, találkozunk barátokkal.
Július utolsó keddjén a fiúk délután bementek Lalihoz, Norbi öccséhez a tűzoltóságra. Volt nagy ámulat, tetszett Maximnak, de azért óvatoskodott. Most már nagyon szépen szirénázik: ninó, ninó.
Pénteken délelőtt dédipapát látogattuk meg Gyomaendrődön, és az egyik unokatesómmal is sikerült összehozni a találkozót. Időközben a nagyobbik lánya, Mimi már ötéves lett, a kisebbik, Annus 1 múlt. Mimivel egész összebarátkozott Maxim, együtt szaladgáltak a lakásban, nyitogatták a szekrényajtókat. Dédipapa annyira örült, hogy két unokája és három dédunokája van ott, hogy ebédre is maradnunk kellett. Eszegetett egy kicsit Maxim, aztán persze inkább a lakásban mászkált. Előkerült a süti is, én nagy nyugodtan mondtam, hogy Maxim nem sok sütit eszik, nem édesszájú, hát az Irénke néni sütötte kókuszost el kellett dugni előle a végén. Önkiszolgáló módon tömte be az újabb falatokat.
A délutáni alvás után pedig egy barátunk szervezett kerti sütést, amiből a hússütés a kertben történt, de az eső beküldött minket a házba. Anikóék kislánya Laura türelmesen játszott Maximmal, bár az elején, amikor Maxim közölte, hogy fél bácik, vagyis fél a bácsiktól és inkább kint ült a kismotoron az esőben, akkor Laura megkérdezte, hogy most meddig leszünk itt kint az esőben, meg hogy Maxim mindig ilyen - mármint mindig ilyen félős.  De aztán feloldódott, rengeteget vacsorázott, a sültkrumpli (kumpli) mellett a hús (huszi) is csúszott. Annyira nem izgatta a két kisbaba (a 9 hónapos Alex és a 6 hónapos Dorina), de a házban elközlekedett. Hazafelé ömlött az eső, és mondta is hogy fél, de azt nem értettem, milyen szót mond. Reggel nem aludt sokáig, jól rám ijesztett, mikor hangosan közölte: felkeltél.
Délután költöztünk át az én szüleimhez. Maxim a nagy nap részét a kertben tölti, és a Mamánál elkezdett szőlőevést folytatja. Amit elér szemet, leszedi és megeszi. Eddig nem volt semmi baja tőle, vasárnap rengeteget megevett, igaz egy részét Adéllal együtt. Éviék is eljöttek hozzánk vasárnap, Adél a futóbiciklijével rótta a köröket, Maxim a kismotorjával igyekezett felvenni a ritmust. Pihenésképp pedig szőlőszemeket csipegettek. Este nyársaltunk. Elég nehezen indult a dolog Maxim szempontjából, nagyon félt a tűztől. Aztán persze a kolbász és sültszalonna túl csábító volt, bár közben ő folyamatosan szaladgált, csúzdázott. Sajnos sikerült sokat ennie, mert éjszaka nem aludt jól, nyöszörgött.
Hétfőn délelőtt mi mentünk át Éviékhez, megnéztük Ákost is, aki egész idő alatt a kertben mászkált, míg Adél és Maxim kavicsokat csúszdáztattak, motoroztak egy kishídon át, ők egész jól eljátszottak. Jövőre már Ákos is bekapcsolódik a nagy versengésbe.
Van egy félős fekete cicánk, Jefferson, Maxim ha meglátja, elkezdi neki kiabálni: dzefi, gyele. Ezzel persze elűzi a macskát, de azért néha-néha engedi és megsimogatjuk, sőt Maxim meg is foghatja.
Egyik délután kimentünk a dobozüzembe targoncázni, de csak az apjával volt hajlandó beülni a targoncába, illetve én is ülhettem vele, csak nekem nem volt kedvem beindítani. Szerda délután nagi (Nagyi) felfújta a kismedencéjét a labdával, és hát elég fokozatosan, de végül is pancsolt is, aztán persze nem akart kijönni a vízből. A motorozáson és szőlőevésen kívül a kedvenc játéka, hogy pakolja az általa kiválasztott tárgyakat: jelenleg egy halom krémet, kenőcsöt, néhány papírdarabbal, amiket néha belerak nagyi gumicsizmájába (gugicia... - mindig másképp sikerül kiejtenie, de még nem az igazi).
Az idegenektől nagyon tart, idegen helyen is általában az új arcok okoznak gondot, ilyenkor szinte belénk bújik, itthon valahogy ez mintha még fokozottabban jönne elő.
Csütörtök késő délelőtt nagybátyám elkísérte a nagypapámat egy vizsgálatra, és bejöttek hozzánk is. Maxim persze visszahúzódó volt, inkább külön ebédeltünk, és hiába emlegeti dédipapát, nem nagyon hagyta magát gyomrozni. Érdekes, hogy mikor haza érkeztünk, és előkerült a kissámlija, kérdeztem Maximot, ki csinálta, gondolkodás nélkül rávágta, hogy déi papa.
Csütörtök délután végre találkoztunk a szomszédék unokájával, Palkóval és persze a kutyájukkal, Bojtival, akinek a nevét már ismételgette Maxim. Hiába fiatalabb Palkó néhány héttel, mégis ő közelített Maximhoz. Aranyos volt a két pici motoros, Bojti kutyát elkezdte ugatni egy másik, erre Maxim közölte: kutá, ketö. Majd leragadt a szomszédos üzlet kirakatánál, ahol a robogók álltak, és ott is megállapította, hogy ketö van belőlük.
Péntek délelőtt kimentek a fiúk a reptérre, igaz csak egy gép állt bent, de ez Maximnak elég volt. A repülő még mindig nagy sláger, olyan átéléssel meséli, ahogy felszáll a repülő, és ha a gépnél ülünk, akkor a youtube-on repülős videókat kell néznünk. Délután pancsolás zárta a "nyaralásunkat", este indultunk vissza Luxemburgba.
(A fotókkal nagyon el vagyok maradva, majd később teszek fel néhányat.)

Nincs semmi

Szombaton (bő két hete) pakolásztunk otthon, készültünk a hosszú útra haza. Norbi előhozta a pincéből a hűtőtáskát. Maxim ezzel olyan jól eljátszott délelőtt. Levette a fedelét, megállapította, hogy ninc szemmi, vagyis nincs benne semmi, majd visszatette. Délután bele is mászott és onnan kukucskált.
Végül is a hosszú úton sem volt semmi, hiába mentünk éjszaka, ha megálltunk, felébredt, úgyhogy igyekeztünk reggel minél később megállni, és az ébren töltött időt is jól viselte. Azért nem állítom, hogy akár fél órával többet bírt még volna az autóban ülni, de mintha megértette volna, hogy most hosszú lesz az út, de ha megérkezünk, ott lesz mama, tata, cicák, kutyák, tyúkok. Talán ez is hatott. Itt az idő hasonlóan változékony mint otthon nálunk, kicsit melegebb van. Így a kinti pancsolás elmaradt, de hétfőn elmentünk Maximmal anyukám munkahelyére (mivel az első hetet Norbi szüleinél töltjük), ahol felfedeztünk egy targoncát meg sok-sok hordót. Aztán Nagyi addig mondogatta, hogy majd apukámnál be is indítjuk a targoncát, hogy ahogy odaértünk a dobozüzembe, Maxim már kereste is a targoncát. És be is indították, még kormányozta is, felemelték a villáját. Nagyon figyelt, és nagyon élvezte. Aztán jött egy konténerszállító autó, végignéztük a konténercserét, micsoda élmények.
Mamánál a cicákat üldözi, örül, ha megfoghatja őket. Van három kutya is, ők be vannak ilyenkor zárva, mert félő, hogy fellökik Maximot, meg ugrálnak össze-vissza. Tegnap viszont Norbival kiengedték őket, izgatottan figyelte őket Maxim. Sikított, örömében meg izgalmában.