Bográcsos, indul a gomba

Múlt hétvégén felavattuk a tavaly kapott bográcsunkat, amihez végre állványunk is lett - mindez a Norbi szüleinek köszönhető (Norbi tavaly óta keresi/csinálja az állványt). Szombaton még kellemes időt ígértek, neki is fogtunk egy nagy adag palócgulyás megfőzésének. Norbira hárult a tűz előkészítése és felügyelete, rám pedig a főzés maradt. Maxim is ott sündörgött, de ő azért tartott a lángoktól - szerencsére. Elégedettek voltunk mindhárman a végeredménnyel, életünk első önálló bográcsosával. 

Kora délután Lilláékat is megkínáltuk, és meg is kaptuk a dicséretet a főztünkért. A szomszédoknak csak a tűzrakás kezdeti erős füstje jutott, de nem szóltak semmit. Este Krisztiék is megkóstolták a levest.
Vasárnap délelőtt uszodába mentünk Lilláékkal. Maxim teljesen be volt indulva, a két gyereket egyébként alig lehetett kiszedni a vízből. 

 

A nagy attrakció egy embernagyságú gomba volt Maxim számára, amiből időnként folyt a víz. A víz alá ugyan nem akart bejönni, de ha nem folyt a víz, egyfolytában azt hajtogatta, hogy indu gomba, vagyis indul a víz a gombából.
A hosszú hétvége - merthogy itt a hétfő még ünnepnap volt - további részét a szokásos házimunkával zártuk, illetve Norbi Maximmal együtt folytatta a ház előtti kerítés építését. Le kellett bontani egy téglákból kirakott oszlopot, amin a postaláda is volt. Minden ilyen munkát imád Maxim, egy napig ezt mesélte, hogyan döntötték le a téglaoszlopot.