Hasalás

Bár még van mit gyakorolnunk, azért kezdetnek nem rossz...

Hú, így is látom anyát és apát, milyen érdekes...

Baby massage - Chapitre 1

J'ai reçu le livre "SHANTALA - un art traditionnel - le massage des enfants" de Frédérick Leboyer qui décrit l'art du massage indien des bébés. J'ai entendu beaucoup de choses intéressentes sur ce sujet. Quand Maxim avait un mois, nous l'avons essayé deux fois sur base des instructions de ce livre. Ce n'était pas un grand succés, soit l'heure n'était pas la bonne, soit Maxim avait trop faim ou bien il était trop petit, mais dès que nous avons commancé, il a pleuré.La deuxième fois il a fait pipi et tous les deux étions mouillés. Car lés bébés sont nus et le massage est plutôt caresser les meridiens, 90 % l'amour et 10 % technique. J'ai trouvé un cours de 3 séances chez Liewensufank à Itzig, le premier cours était hier.
Nous sommes allés en voiture avec Maxim (sans Norbert) et c'était la première fois que j'ai conduit Maxim seule. La route était déjà difficile, après 5 minutes de regard autour de lui, il hurlait 5 minutes, finalement il s'est endormi.
Il s'est réveillé au début du cours, je n'ai pas compris pourquoi il était si calme, sa réponse est arrivée vite dans son couche. J'ai dû changé son couche dans le group. Il s'est présenté de nouveau comme il faut :)
Nous étions 6 mères plus nos bébés, après une petite présentation de chaqu'une, le prof nous a raconté la théorie en gros, ensuite nous avons choisi notre huile de massage. J'ai voté pour de l'huile d'amande sucré (süsses Mandelöl) avec quelques gouttes d'essence de lavande. Maxim n'a pas protesté.
Il faisait chaud dans la chambre. Nous avons déshabillé les bébés (y compris le couche) et nous avons tout de suite massé les petits. Maxim souriait, il supportait bien le rituel: j'ai massé d'abord sa poitrine, ensuite son ventre doucement car il a dû manger avant, ensuite ses jambes avec les pieds. Nous avons terminé avec le dos. J'ai appris une chose super. Si on met un petit coussin au dessous du poitrine du bébé, cela soutien un peu le dos et les bébés peuvent tenir leur tête plus longtemps, il peuvent lever leur poitrine plus facilement, bien que les muscles du dos, des épaules et des bras travaillent. Maxim n'aime pas rester longtemps sur son dos, mais dans cette position il se comportait bien. Pour terminer, j'ai pris Maxim sur moi l'enroulant dans la serviette de bain. Comme il a fait pipi au moins deux fois et la moitié de la serviette était mouillée, j'ai raccourci cette partie.
Je pense que il se sentait bien, il a mangé après et je l'ai conduit chez nous.
To be continued...

Babamasszázs - 1. rész

A főnökömtől kaptam Frédérick Leboyer masszázskönyvét (SHANTALA - un art traditionnel - le massage des enfants), ami az indiai gyermekmasszázs rituáléját mutatja be. Sok jót hallottam erről az egészről, úgyhogy amikor Maxim 1 hónapos volt, én is megpróbálkoztam vele a könyv alapján. Kétszer futottunk neki, aztán egy időre elnapoltam a projektet. Nem jó időpontot választottam, lehet, hogy nagyon pici is volt még, de ahogy elkezdtem, ő rögtön sírt. Másodjára ráadásul nem csak magát, hanem engem is sikeresen lepisilt. Merthogy a baba meztelenül van, és ez inkább a meridiánok simogatása semmint egy felnőtt masszázs. Szerencsére találtam tanfolyamot, 3 alkalom, ma mentünk először.
Már az odaút is nehezen indult, most autóztunk Maximmal kettesben, kicsit tartottam is tőle. Az első 5 perc nézelődést 5 perc üvöltés követte, de aztán elaludt.
A tanfolyam elején felébredt a rövid alvásból, furcsálltam is, hogy miért van olyan csendben, hát jött is a válasza, telipakolta a pelenkát, amit teljes ruhacsere követett. A bemutatkozásunk meg is volt ezzel :)
Hatan voltunk anyukák a babával, rövid bemutatkozás után, néhány elméleti dolgot hallottunk, aztán választottunk masszázsolajat, mi mandulaolaj és pár csepp levendulaolaj keveréke mellett döntöttünk, nem tiltakozott Maxim sem.
Jól befűtöttük közben a szobát, a babákat szépen levetkőztettük, a pelenka is lekerült, és már masszíroztam is a pöttömöt. Jó kedvében volt, élvezte is, hogy először a felső testét olajozom, aztán a hasát - itt óvatosan kellett, mert persze neki muszáj volt előtte ennie -, majd a lábak következtek a talppal együtt. Utána pedig egy szuper dolgot tanultam. Maxim sem bírja sokáig ha hason van, pedig fontos, hogy a hát- és vállizma is erősödjön, meg persze hogy jól tartsa a fejét is. Szóval a trükk az, hogy egy lapos párnára kell tenni a baba felső testét, ami megemeli egy kicsit, így könnyebb neki megemelnie, kinyomnia magát és tovább is bírja. Állítólag ezzel elkerülhető, hogy a gyerekorvos később kineziológushoz küldjön, mondván, hogy nem fejlődik kellően a baba hátizomzata. Szóval ilyen helyzetben masszíroztam a hátát, meg a lábát is. Ezután már csak a "levezetés" volt hátra, becsavarva magunkhoz venni a picit. Hát én itt egy kicsit leblokkoltam, mert Maxim legalább kétszer pisilt, a törölközőnk fele vizes volt, úgyhogy ezt a részt lerövidítettem.
Úgy láttam, élvezte a dolgot, utána evett egy jó nagyot, elaludt és szépen haza autóztunk.
Folyt. köv. jövő szerdán

Maxim et la Prius

Nous avons essayé la nouvelle Prius aujourd'hui. Elle n'est pas mal, tout était automatique. C'était un peu dommage que nous n'avions que 45 minutes, nous n'avons pas pu essayer toutes ses fonctionalités. Le coffre pourrait être plus grand, mais c'est un coupé hybride(!) et pas un break. Elle a aussi plus à Maxim, il dormait bien dans la voiture. Voir les photos à la note hongroise "Teszvezetés".

Tesztvezetés

 

Ma kipróbáltuk az új Priust. Tetszett. Sajnos csak háromnegyed órára hozhattuk el,így nem tudtuk minden funkcióját kipróbálni. Érdekes volt az automata sebességváltója, hogy csak egy gombnyomás és indult, nem kellett kézifékezni emelkedős indulásnál. Kár, hogy a csomagtere nem nagyobb, de hát ez egy hibrid(!) kupé, nem kombi autó. Maximnak is tetszett, jót aludt benne.

Le passeport de Maxim

Nous sommes allés au Consulat de la Hongrie à Bruxelles car tous les deux parents doivent être présents pour la demande de passeport. Nous sommes partis vers 8 heures, Maxim a mangé un peu avant et quand nous étions déjà en Belgique il s'est endormi. Il ne dort plus le matin d'habitude. Mais il s'est bien presenté au Consulat. Quand nous sommes entrés dans le bâtiment, il a commencé à pleurer. Il a mangé, nous avons changé son couche, il avait une meilleure mine qui n'a pas duré longtemps. Mais nous ne pouvions pas y restés toute la matinée, les papiers pour l'enregistrement de sa naissance étaient déjà préparés et pour la demande de son passeport il ne fallait que deux signatures. Donc nous avons dû partir après un dexième allaitement. Dans la voiture il a regardé un peu mais enfin il s'est endormi.
Nous avons déjeuner avec lui chez Ikea. Cela était notre premier repas en dehors de la maison, mais cela était un peu compliqué avec Maxim. Nous avons partagé le travail: je s'occupais de Maxim pendant que Norbert mangeait, après c'était l'envers.
Nous recevrons le passeport dans trois mois.

Maxim útlevele

Hétfőn Brüsszelben jártunk, a Konzulátusra kellett mennünk, mert az útlevél igénylésénél mindkét szülőnek ott kellett lennie. Reggel 8-kor indultunk, Maxim előtte evett és végül ahogy átértünk Belgiumba el is aludt a kocsiban. Reggel ugyanis nem szokott már vissza aludni. A Konzulátuson azonban "bemutatkozott": ahogy beértünk az épületbe, elkezdett sírni, de úgy igazán. Megetettem, kicseréltük a pelenkát, jobb kedve lett, de nem tartott sokáig. Viszont nem maradhattunk ott egész délelőtt, az anyakönyvezéshez szükséges papírok készen is voltak már eleve, az útlevélhez pedig csak egy-egy aláírás kellett. Így egy rövidebb hami után el kellett indulnunk. Az autóban aztán nézelődött egy darabig és végül elaludt.
Ami elég nevetséges az ügyintézésben, hogy július közepe óta nincs nagykövetség Luxemburgban, és az egy dolog, hogy el kell menni Brüsszelbe, de lassan fél éve, hogy ez az új rendszer és luxemburgi bankkártyával még mindig nem lehet fizetni, a rendszerük nem fogadja el. Készpénz kizárva, marad az átutalás.
Visszafele úgy döntöttünk, megpróbálkozunk egy ebéddel, ez volt az első alkalom Maximmal. Hát nem ment valami simán, úgy elkezdett sírni az Ikeában, még az evés sem nyugtatta meg. Még jó, hogy van külön pelenkázó szobája, kényelmes fotellel. Itt aztán sikerült megnyugtatnom, addig Norbi evett, aztán cseréltünk: le-fel sétáltak amíg én ebédeltem.
Nagyjából 3 hónap mire megkapjuk Maxim útlevelét.

Photo pour le passeport

Pour le passeport de Maxim il faut des photo, donc nous avons dû aller chez une photographe. Le projet nous semblait un peu difficile, car Maxim ne peut pas tenir encore sa tête et il faut des yeux ouvertes. Vendredi dernier l'après-midi il faisait beau et nous avons pensé aller en ville pour réaliser le projet. Nous nous sommes promenés avec Norbert et sa mère tandis que Maxim dormait dans son landau tranquillement. Il dormait encore quand nous sommes arrivés chez le photographe. Nous avons dû le réveiller ce qui est toujours pénible et je ne comprends pas comment Norbert a réussi, mais il a réveillé Maxim, il tenait sa tête, le photographe a fait des photo et quand ils sont sortis avec Maxim dans la rue, il s'est endormi de nouveau comme si de rien n'était.
Après j'ai du encore aller chez le dentiste, j'avais peur qu'il se réveille avant que je rentre mais son timing était super. Dès que je suis arrivée à la maison, il s'est réveillé. Bien sûr il avait très faim. J'étais fière de lui, il se comportait bien.
Voici le résultat de cet après-midi.

Je ne sais pas pourquoi il a un grand tête un peu "gonflé" sur les photos, ici en plus comme Norbert a dû tenir sa tête il est penché en avant. Mais nos photos de passeport ne sont pas non plus des photos artistiques.

Igazolványkép

Szeretnénk útlevelet csináltatni Maximnak, ehhez szükség van igazolványképre. Nekünk kellett elmenni a fényképészhez és reménykedni hogy rövid idő alatt sikerül is összehozni egy megfelelő képet. Múlt pénteken délután napos idő lett, Norbi is itthon volt és gondoltuk, hogy akkor nem halogatjuk tovább a projektet és elindultunk a fotóshoz. Jó nagy sétával meg is érkeztünk a belvárosba, Maxim a babakocsijában békésen aludt. Felvittük kézben a fényképészhez, meg sem rezzent. Még azután sem, hogy egyeztettük, milyen kép is kell otthonra, így nem maradt más, fel kellett ébreszteni. Norbi próbálta bepózolni, amíg a fényképész kattintgatott ő szépen kinyitotta a szemét, aztán ahogy végeztek, Norbi anyukájával együtt levitte Maximot, aztán megvárták kint az utcán, amíg elkészülnek a képek. Még ilyen nem volt, de Maxim olyan nyugodtan aludt tovább, ahogy beletették a babakocsiba, mintha semmi nem történt volna. Nagyon ügyesen viselkedett. Nekem utána fogorvoshoz kellett mennem, kicsit ideges is voltam, nehogy felébredjen, mert tudtam, hogy farkaséhes lesz. Ahogy hazaértem, akkor zendített rá. Szóval nagyon ügyes fiú volt pénteken, nem győztem dícsérni.

Nem tudom, miért, de nagyon sok képen olyan buci feje van, itt meg hogy Norbinak tartania kellett a fejét, és előre bicsaklott a buksija, még ducibbnak hat. Dehát a mi igazolványképeink sem művészfotók.

Test audiométrique

Si tout s'était passé en ordre, je n'aurais pas écrit cette petite note. L'histoire a commencé à l'hôpital.
Le premier jour, nous avons changé de chambre car les chambres à un lit étaient toutes occupées. Deux jours après la naissance de Maxim, nous avons attendu le Service Audio phonologiques pour un test auditif.
Personne n'est venu le matin et je l'ai complètement oublié l'après-midi. J'y ai pensé samedi matin, j'ai demandé tout de suite à l'infirmière qui n'a pas compris non plus. Elle a vérifié pourquoi personne n'était venu : quelqu'un était venu mais dans la première chambre et comme nous n'étions pas là, ils pensaient que nous étions partis à la maison.
Et comme ce service ne travaille pas pendant le week-end et nous sommes partis dimanche, nous avons dû attendre la convocation que nous avons enfin reçue après trois semaines.
Le lendemain j'ai eu une deuxième lettre pour les mêmes dates et lieu mais avec une indication du changement d'endroit. Je n'ai plus rien compris, je n'étais plus sûre où et quand le test serait. Après avoir demandé les détails exacts, le Service s'est excusé. Le test a duré 2 minutes et tout est en ordre (ce que nous avons pensé avant).

Voici une photo de Maxim. Il dormait encore tranquillement. (L'histoire continue car la semaine dernière nous avons fait les photos avec les mauvaises dates. Nous avons oublié de vérifier la date après avoir changé les piles. La vraie date est le 5 novembre. Norbert est en train d'effacer les dates sur les photos, car il y en a beaucoup et bien sûr elles sont belles.)

Hallásvizsgálat

Ha minden rendesen zajlott volna, ez a hallásvizsgálat nem kerülne fel a blogba külön bejegyzésként. Még a kórházban kezdődött a történet, első nap ugyanis szobát cseréltem, mert reggel még nem volt szabad egyágyas szoba. Pénteken, két nappal Maxim megszületése után vártuk a vizsgálatot, legalábbis délelőtt, de aztán délutánra én teljesen elfelejtettem. Szombat reggel, mikor eszembe jutott, hogy nem járt nálunk senki ez ügyben, rákérdeztem. Az ápolónő sem értette a dolgot, utána nézett és kiderült, hogy a régi szobában kerestek minket, és mivel nem voltunk ott, azt hitték, hogy haza mentünk. Mivel vasárnap jöttünk el a kórházból, hétvégén pedig nincs ilyen vizsgálat, 3 hetet kellett várnunk, hogy megkapjuk a hivatalos behívót az elmulasztott vizsgálatra. Igen ám, de másnap kaptam egy második behívót és egy kiegészítő levelet, hogy helyszínváltozás miatt az első levelet tekintsem semmisnek, a második levél van érvényben. A gond csak az volt, hogy ugyanarra az időpontra és címre szólt a behívó és én már nem voltam biztos benne ezek utan, hogy akkor hova is kéne mennünk és mikor. Egy gyors e-mailváltásból kiderült, hogy félre adminisztráltak valamit, és elnézést kérnek, természetesen jó a cím és az időpont is. A vizsgálat 1 perc volt, és Maxim hallása is rendben van (amit eddig is sejtettünk). Íme egy kép indulás előtt. Itt még békésen alszik, de azért nyekergett kicsit a váróban. (Ja, és még mindig nincs teljesen vége a sztorinak, mert sajnos a fényképezőn rosszul volt beállítva a dátum, november 5-e a helyes).