Beteg a család a karácsonyi hajrában

Úgy volt, hogy találkozunk Orsiékkal szombaton, de végül egyikőnknek sem volt kedve kimozdulni. Illetve én pénteken és szombaton (dec 9-10.) egyedül voltam a gyerekekkel, és Maxim akart fociedzésre menni, így mindnyájan elmentünk szombat reggel az edzésre. Délután még minden rendben volt, de másnap estére Robin beteg lett, taknyos, lázas. Még jó, hogy nem találkoztunk Orsiékkal, találgathattuk volna, hogy ki kitől kapta el, ugyanis ők is betegek lettek. Robint végül szerdáig itthon tartottam, hogy ne menjen rá a fülére megint, de keddtől ő már nagyon jó formában volt. Sajnos Emili elkapta, először azt hittem, hogy a foga miatt olyan nyűgös, de aztán belázasodott, csütörtökön elvittem dokihoz. Adott beutalót kinére ha elkezdeni köhögni. Szombatra jobban lett, ekkor ki is bújt a bal felső foga (dec 17.), de látszott, hogy a másik is mindjárt kibújik. Vasárnap már köhögött is, ment a hasa és egyáltalán nem evett, pedig előtte úgy tűnt, végre elkezd enni és nem csak kóstolgat - bármit adtam,  két-három kiskanálnál nem kért többet. Kedden végül elvittem kinére, kitisztították az orrát, megnyomkodták, szerencsére nem tűnt vészesnek, vagy hogy le lenne rakódva neki a váladék. Viszont kevesebbet is szopizott, és nem is szívott rendesen, gondolom, a foga és a nátha miatt. A héten még még vinni kell, remélhetőleg karácsonykor már nem. És ma ki is bújt felül a másik foga.

Maxim is taknyos lett, és elég nehezen múlik neki is. Norbi egy-két nap alatt túl volt rajta, aztán én a rá következő vasárnapra kidőltem: rázott a hideg, izomfájdalmam volt, és nem tudtam eldönteni, hogy a mellem gyuladt be vagy a vírus miatt vagyok ennyire rosszul. Persze az járt a fejemben, hogy így nem érem utol magam... pont most, mikor annyi mindent szerettem volna a karácsonyi szünet előtt befejezni, és még esetleg kicsit előre készülni a karácsonyra. Az megnyugtatott, hogy a fagyasztóban elég sok mindent betáraztam hála Mamának.

Emili 7 hónapos

Kedden volt Emili 7 hónapos. Nagyon kapaszkodik, látszik, hogy állni akar.

Képes a konyhából a fiúk szobájába mászni, és most már nem is fárad el. Megint volt néhány jobb éjszakánk, ami annyit jelent, hogy az ágyában aludt 3-4 órát, majd megint aludt 3 órát, és utána másfél-2 órát még kétszer. A legjobb éjszaka 7 órát aludt egyben, evett hajnalban majd aludt még 3 órát. Hogy most ez véletlenül jött így ki, mert épp szünetelt a fogzása, vagy a mikrokinének volt köszönhető, nem tudom. Elvittem őt is, és akkor este 3 éjszakán át aludt ilyen jól. Sajnos ez most elmúlt, egyrészt tegnapra betaknyosodott, gondolom a fiúktól meg tőlem csak elkapott valamit, másrészt meg még mindig nem bújt ki a felső két metszőfoga, pedig már látszik az egyiknél napok óta, hol fog áttörni, de közben a másik ma reggelre teljesen lejött az ínye szélére, szóval egyszerre jön neki a kettő, és gondolom, nagyon fájhat, mert a sziruppal sem aludt két óránál többet egyben éjszaka. Tegnap lázas is volt egy kicsit, de 38,1-nél megállt. Viszont produkált két irtó büdi kakát is, amit a fogának tudok be. Ráadásul nem nagyon lehet letenni, alig van el pár percet, nem is tudom, hogy volt-e már ilyen rossz állapotban. Ennek ellenére tegnap nagyon jól evett, párolt almát tönkölybúzával, uzsonnára meg csak natúran adtam neki a párolt almát, jó volt nézni, ahogy falta. Szopizik is, most éjszaka gyakorlatilag minden ébredésnél.

A szirupot viszont nem akarja megenni, ma veszünk kúpot neki.

Robin vasárnap estére belázasodott, és bár már hétfőn is egész jól volt, ma ment újból oviba. Tegnap végül ebéd után elaludt, hiába tiltakozik, fáradt, remélem, nem szed össze két nap alatt semmit, a náthája is javul. 

Közben kedden kicserélték a padlásablakokat, hihetetlen, de Emili a nagy zajban két és fél órát aludt délelőtt.

Továbbra is imád a fiúk közelében lenni, minden érdekli amit csinálnak. Őket ez persze sokszor zavarja, nem hagyhatnak szét mindent a földön, nem kártyázhatnak, pokémonozhatnak bárhol...

 

Mikulás

Maxim és Robin nagyon várta a Mikulást. A múlt héten az egyik délután a busztól haza sétálva nagy éneklésbe kezdtek, sőt, Robin ezt kérdezte tőlem:

- Anya tudod mitől piros az ég?
- Mitől?
- Hát a télapó süti a boxemberkéket.

Ez a boxemberke itt Mikulás előtt néhány héttel kapható egészen december 6-ig, emberke formájú kalács, Maxim imádja. Az oviban Robinék még sütöttek is egyet. Kérdeztem, hogy csinálják, Robin mondta, elmutogatta, és azt mondta, hogy a végén késsel vágta ki mindenki a sajátját, persze az óvónéni segített. Én erre megkérdeztem, hogy a zokniját nem vágta-e ki. Két hete ugyanis a kis barátnőjével, Nestával, képek helyett a saját zoknijukat vagdosták ki. Robin mondta, hogy ezt biztos nem látta a Télapó, mert akkor sütötte a kalácsemberkéket.

A mikulás azt hozta nekik, amit kértek: Maximnak Pokémon-kártyát, Robinnak Dinotrucks-Kaméleont, de kaptak társast, édességet, szóval biztos nagyon jók voltak.

Olyannyira, hogy még egy kis hó is esett. Épp annyi, hogy tudjanak egy picit havazni, és hogy Emili is megfogdossa élete első havát.

Mamáék ezen a héten voltak nálunk, így az ő mikulásuk a mi cipőnkbe is csempészett egy-egy csomagot, és mivel ez a nap itt szünet, a gyerekek örültek, hogy egész nap játszhatnak tatával és mamával. Amíg ők iskolában voltak, addig Tata Norbival elkezdte a padlás gipszkartonozását, egész pontosan gipszrost-lapokat tettek fel, egy részével végeztek is. Mama jókat főzött nekünk, én meg el tudtam menni oszteopatához meg bevásárolni.

Emili egyébként az első este nagyon barátságos volt Tatával, aztán másnap már nem akart vele kettesben maradni, de túl volt rajta hamar, hiába a fiúktól gyorsan tanulja a dolgokat. Sokkal kevésbé félős mint Maxim volt.

Képek a hétről itt

Fotók - November

Őszi szünet Nagyiékkal

Emili 6 hónapos

Lábazás

Novemberi képek

Szép ruhában

Emili ül, kúszott és mászik

Még jó, hogy feljegyezgettem néhány dolgot, mert mindig van valami fontosabb mint hogy a blogra írjak. Pedig jó visszanézni, miket csináltak a fiúk, vagy hogy éppen hol voltunk nyaralni.

Szóval az előző emilis bejegyzésekből kimaradtak dolgok. Pl. hogy október végén szépen négykézlábra állt majd, lehasalt, és így kúszott előre egyet-egyet - ezt egész pontosan október 27-én jegyeztem fel. Vagy hogy, október közepétől kezdte a dobálást. Először az etetőszékéből ejtette ki szándékosan a kezében lévő tárgyakat, majd később hason is dobálgatta a játékokat.

A fényképek alapján azt hiszem, hogy november 17-én ült fel, az első képeket 18-án készítettem, és rá négy napra már mászni próbált; kicsit mászott, majd hasra vetette magát és kúszással folytatta, de most már előre is haladt. November 29-én, tehát 6 és fél hónaposan szépen elkezdett mászni. Ez a fiúknak is tetszett, Maxim egyik délután körbe mászta vele a konyhát és elcsalogatta egészen a szobájukig Emilit.

A csapkodásából ütögetés lett, persze finoman, de ha felveszem, ütögetni kezdi a vállam. Néha mintha tapsolni próbálna, összeütögeti a két kezét.

Ha szólunk hozzá, vagy meglát minket esetleg valami érdekeset, elkezd nevetni, de hang nélkül nyitja nagyra a száját. Norbi meg is jegyezte, reméli, nincs semmi baja, hogy mindenre így reagál. 

Ovi- és sulikezdés, foci és kung fu

Maxim elkezdte az első osztályt, az itteni besorolás szerint 2.1 ciklust.
Az óvoda az 1. ciklus, Robin az előző tanévben járta az 1.1 ciklust, most pedig az 1.2 ciklust, ami kétéves.

Azt meg sem bírom jegyezni, hogy milyen csoportba és osztályba járnak, Robin talán PsJ, Maxim E osztályba, de talán annak is van kódja.

Maxim tanítóbácsit kapott, 16-an vannak az osztályban, az ovis legjobb barátjával, Louis-val együtt maradtak. Kaptunk egy nagy listát a nyáron, hogy miket kell nekünk megvenni, és hogy miket vesz meg a tanító. Kinéztem az iskolatáskát,  Maxim pedig kiválasztotta a színt. Izgalommal várta az iskolát, szeretne már írni-olvasni. A táskát mindenféle kiegészítővel vettük, volt hozzá egy sporttáska is, azt kapta Robin. Norbi javasolta, hogy próbáljuk így, ne legyen nagy sírás abból, hogy Maxim mennyi mindent kap. Jó ötletnek bizonyult, így csak egyszer reklamált a táskája miatt, hogy neki egyik sem kell, hanem olyan, mint a Maximé, csak az ovitáska változata - az egyik kis barátnőjének ugyanis pont olyan mini iskolatáskája van mint Maximnak.

Első nap bekísértük a gyerekeket, ők helyet foglaltak, mondott kb. 5 mondatot a tanár, aztán mi szülők mehettünk is. Valamikor október elején tartott szülőit Gilles (ejsd: Zsíl), a tanító bácsi. A legjobban a high-tech interaktív táblájuk tetszett, na meg az, hogy profin kezelte. Nincs krétapor, szivacs, sem filc. 

U alakban ülnek a gyerekek, van olvasókönyvük munkafüzettel és matekkönyvük, de rengeteg feladatlapjuk van, amit lefűznek mappába, ezeket hurcolják csak, néha egy könyvet, esetleg az írás- vagy matekfüzetet. Amikor tele van a mappa, akkor nagy mappába teszik át a lapokat és ezt a tanteremben tárolják. Sok német órájuk van, írni és olvasni ugyanis németül tanulnak. A matek is németül van, a készségtárgyak (művészet, környezetismeret, erkölcstan, zene) azonban luxemburgiul egy tanítónénivel. Heti kétszer van tornaórájuk, és kéthetente úszás. Kevés írásbeli házit kapnak, inkább sok szót kell megtanulniuk. Itt két év alatt kell megtanulniuk németül írni és olvasni. 

A sulival egyidőben Maxim elkezdte a focit is. Nyár végén indult az edzés, egy hónap alatt a harmadik edző lett a végleges nekik. Decemberig kedden és csütörtökön 4-től fél 6-ig van edzés, szombatonként meccs, Maxim eddig kétszer játszott meccsen. Szeret járni, de úgy tűnik, nem veszi komolyan, elrugdossa a labdát az edzésen, aztán hazajön és itthon mindennel focizni próbál. 

Robin új csoportban kezdte az ovit mint középső csoportos. Szerencsére Maxim óvónénijét kapta, Robin őt szerette volna, aztán nyár elején elkezdte mondogatni, hogy ő Joffer Nathalienál lesz. Ezt persze akkor még senki nem tudta. A két legjobb barátjával került át, meg a lányok közül is több barátjával. Az első néhány nap után elmúlt a lelkesedése, reggelente nem akart menni, de volt, hogy még a kocsiba sem akart beszállni. Miután azt hajtogatta, hogy azért nem akar menni, mert mindenki vele akar játszani, rákérdeztem az óvónéninél, hogy most senki nem akar Robinnal játszani, vagy tényleg sokan akarnak vele. Valóban sokan veszik körül, és sokszor a lányok "lógnak" rajta, különösen Nesta simogatja, odabújik hozzá. Az óvónénivel együtt megbeszéltük Robinnal, hogy ha zavarják, akkor szólnia kell, illetve az óvónéni is beszélt a lányokkal, hogy egy kicsit hagyják Robint.

Ezt követően nem is volt olyan nagy reggeli cirkusz. Maga a felkelés van, hogy nehezen megy, de Norbi kitalálta, hogy amíg ébredeznek, addig hangos mesét hallgatnak, többnyire Berg Judit Tündérmeséit. Az elején reklamált Robin, hogy nincs kép, de most már szívesen hallgatja, jókat nevetnek egy-egy részen. Robin nagyon elfárad a nap illetve a hét végére, ráadásul elkezdett kung fura járni.

Nyilván a Kung fu panda mese volt rá nagy hatással. Nyár elején elkezdte mondogatni, hogy ő kung fuzni akar. Nem, a karate nem jó, csak a kung fu. Addig keresgéltem, amíg találtam egy klubot, ami a honlapjuk szerint a közelünkben is tart edzést, reméltem, hogy gyerekeknek is van itt, nem kell messzebbre vinni. Ráadásul 4 éves kortól már mehetnek hozzájuk a gyerekek. Aztán kiderült, hogy sajnos messzebb van, és ez hétközben a forgalom miatt min. fél óra oda és ugyanannyi vissza autóval. 

Aztán nem is kung fura hanem focira akart járni Robin, Maxim hatására, de mivel ez utóbbi 5 éves kortól van, visszatértünk a kung fura. Norbi úgy döntött, hogy amíg szabadságon van, addig tudja vinni, hogy kipróbálja, lássuk, tetszik-e neki, meddig is akarja csinálni. Elment a próbaedzésre, az edzőnő, simo egy pszichológus, rögtön mondta, hogy Robin járhat, menjen el néhányszor, és utána döntsünk, hogy befizetjük-e a 6 hónapos vagy 9 hónapos tagdíjat. Robinnak volt kedve hozzá, kapott ruhát is, így hétfőn és szerdán 16.45-kor beülnek Norbival az autóba, hogy a 17.30-kor kezdődő edzésre oda érjenek. Általában nézhet egy mesét az autóban, ez segít, hogy elinduljon, mert bizony nincs mindig kedve menni. Az edzésen van amikor nagyon ügyes, van amikor el-elkalandozik. Esett is már el, többnyire, mert nem figyelt oda, de szerencsére ez nem vette el a kedvét. Március végéig van beíratva, meglátjuk, utána akarja-e folytatni. Mi örülünk neki, egyrészt, mert külön vannak Maximtól, másrészt meg a játékosság mellett fegyelmet, koncentrációt is tanulnak.

Fotók - Október

Norbi szülinap és apák napja

Maxim 7. szülinapja

Kóstolgatás

Emili 5 hónapos

Kiscipő

Halloween Orsiéknál
Halloween Orsiéknál 2.

Október (vegyes képek)

Emili 6 hónapos

Emili fél éves. Kezd félni az idegenektől.

A fiúkat imádja, sikongat, nevetgél, kuncog velük.  Imádja nézni őket, ez elég jól lefoglalja. Este viszont besokall tőlük, túl hangosak, előfordul, hogy szó szerint kikészül tőlük, ilyenkor nehezen alszik el. Biztos nem (csak) ezért alszik rosszul éjszaka. Hiába bújt ki a 2. foga is alul - október 22-én -, sokszor felébred. Van, hogy alszik 3-4 órát, de utána van, hogy óránként kel. 

Napközben még inkább 3-szor alszik, délelőtt egy rövidet, aztán alszik egy hosszabbat jobb esetben, ami másfél óra átlagban, de van, hogy felébred 40 perc után és visszaalszik, visszaaltatom. Este még alszik egy rövidebbet.

Október 21-én szabályosan négykézlábra állt, csavarja a popóját, majd egy hét múlva előre is haladt, úgy hogy négykézlábra állt, próbált a kezével elérni valamit, így lehasalt, és egyet-egyet előre kúszott. Egyszer-egyszer gurult is mint Maxim anno, de próbál felülni is: féloldalas fekvés pozíciót vesz fel.

Ma reggel szabályosan mászott hátrafele. Úgy látszik, tetszik neki ez a rák-mozgás.

Képek itt

Őszi szünet nagyiékkal

Október utolsó napján érkeztek Nagyiék. A fiúk már nagyon várták őket. Képek itt: Őszi szünet

Maxim kitalálta, hogy Popival kirakja az összes kirakónkat, és két napig egyfolytában kirakóztak. Tőlük is kaptak kirakót, így volt min dolgozni. Én már a gondolatát is kezdtem unni két nap után, de Maixim megszállottan kitartott terve mellett. Aztán javasoltam, hogy tartsanak szünetet, kártyázzanak, na akkor ő reggeltől estig kártyázni akart. Robin a hét közepén kitalált egy állatos játékot, ő meg utána csak azt akarta játszani Nagyival.  

A kezdeti szép idő elég borúsra váltott, de azért sikerült őket elcsalni játszótérre, focipályára. 

Emili az első egy-két nap tartott Popitól, de aztán szépen eljátszogatott vele illetve mellette. Sajnos Popinak még mindig nem jött rendbe a dereka - amint haza mentek tőlünk, megműtötték a csigolyáját -, így nem focizhatott, rohangálhatott, sőt Emilit is csak a végén vette fel egyszer-egyszer. Szerencse, hogy ki tudott utazni hozzánk.

Robinnak fülgyulladása volt a szünet előtti héten, és sajnos csak nem jött rendbe. Nem fájt neki, de egyre jobban folyt neki valami véres trutyi, és végül a gyerekorvos tovább irányított a fülészetre. Hogy Norbi haladhasson a padlással, Emili is jött velem, emiatt viszont Nagyi is, hogy hátha jobban bírja Emili az autóutat a kórházig.

Robin egy elég erős fülcseppet kapott, a gyógyszerésszel nem is tudtuk, hogy adjam-e egyáltalán neki, mert mint kiderült, nem a saját orvosunkhoz kaptam időpontot, ezért kevésbé bíztam egy másik, számunkra ismeretlen orvosban. De csak elkezdtük az antibiotikumos fülcseppkúrát, és rendbe is jött a füle. Meglátjuk, mit mond a kontrollon a mi fülészünk.

Csütörtökre Emili taknyos lett, szegény, mennyire utálja a porszívózást. Nagyon-nagyon üvölt, nehezen nyugszik meg utána, de muszáj; így kisebb az esélye, hogy a náthán túl komolyabb baja legyen.

Egyik délelőtt az Ikeában ebédeltünk Nagyiékkal. Az ötlet onnan jött, hogy Maxim be akarta keretezni az elkészült kirakókat, amit majd kirakosgatunk a szobájukban illetve a padláson a falra. A fiúk pedig imádják az ikeás húsgombócot, hiába próbáltam már sokféle receptet, a házit nem eszik. 

Nagyi pénteken és szombaton reggel is sütött palacsintát, mindig nagy sikere van. 

Úgy tűnik, bevett szokás, ha valaki hozzánk jön több napra, palacsintát süt nekünk.

A szünet végére én is megfáztam, vasárnap délután még le is kellett feküdnöm, annyira rosszul éreztem magam. De a fiúk legalább pihenten kezdték az ovit, iskolát.

Halloween Orsiéknál

Az őszi szünet első vasárnapján Orsiéknál halloweeneztünk. Ebéd után mentünk, és mivel gyönyörű késő őszi időnk volt, rögtön sétálni indultunk a nem-is-olyan-közeli focipályára. Útba esett egy játszótér is. Emilit kézben vittük Norbival, mivel már az autóban üvöltött, így viszont csendben elnézelődik. Később beraktam a kenguruba és el is aludt. Olyannyira, hogy én még kint ücsörögtem a kertben, sőt, mivel hűlt az idő és sötétedett, végül be is mentem, és bent is nagyon sokára ébredt csak fel. Így letudtuk az alvását, rég aludt már a kenguruban és milyen nagyot!

Gáspár Norbi mamája lángost sütött, de hamburger is készült vacsorára. A fiúk a padlástérben diszkóztak, csocsóztak, a kisebbek estefele szuperhősöset játszottak. Történt egy kis incidens: Vince és Robin összevesztek egy apróságon, és a végén Robin ököllel behúzott egyet Vincének. Nagy nehezen lecsillapodtak, aztán szerencsére már nem vesztek össze semmin. 

Elég későn indultunk haza, persze Emili kezdett sírni. Norbi Peppa malacot indított el neki a telefonján. Most hogy a mesét nézte, vagy a telefont próbálta elérni és ez kötötte le, nem tudom, de így megúsztunk egy negyed órás üvöltést.
Még több kép itt és itt.

 

Fotók - Szeptember

Szeptember

Békéscsabán öten

Kukoricalabirintus

Maxim fociedzésen

Robin kung fu ruhában

Maxim 7 éves

Fotók - Augusztus

Augusztusi képek

Emili 3 hónapos

Forma-1 pályán

Medencézés Milánékkal

Emili perdül-fordul

Emili 13-án 5 hónapos lett. Igen, elfogult vagyok, ugyanakkor már sokan mondták, hogy milyen gyönyörű tekintete van.

Emeli a popóját, most már nem csak amikor megtámasztja a lábát. Egy bő hete rugózik is ebben a négykézlábas pozícióban (október 6-án kezdte a rugózást).
Körbe forog, az nagyon jól megy neki, és tolat is. Előre nem igazán halad még, de a tolatás szintén jól megy neki.

Kibújt az első foga 9-én, és jön a másik is neki alul.

Ma mentünk ismétlő oltásra. 6,3 kg, 63 cm, szépen növöget.

Kicsit szörcsög, elkezdtem pár napja az orrszívást porszívóval, nagyon-de-nagyon utálja.

Remélem, nem lesz beteg, sem az oltástól sem a náthától.

Elkezdtük a kóstolást két hete éppen. Hááát, a répa nem tetszett, sem a krumpli, de az édesburgonyát ízlelgette, eszegette. Aztán saját kertből sárga cukkinit pároltam neki, ezt már az Orsitól kölcsönkapott Babycookkal. Ezt is megeszegette, kb. 3-4 teáskanálnyi mennyiséget, bár ez nagyon hígra sikeredett. 3 napja gesztenyelevest főztem, és neki pedig gesztenyét adtam. Ezt már cuppogtatta, szemmel láthatóan ízlett neki. Ma megpróbálom rögtön alvás után adni neki, hogy lássam, mennyit is eszik meg így belőle.

További képek október 13-án itt.

Katasztrofális hét

Maxim szülinapi bulijának estéjén Orsi küldött egy üzenetet, hogy rosszul lett, ahogy haza értek tőlünk este, és vasárnapra már Milán és Vince is. Reméltem, nem az ünnepi kajától. Az sem 100% hogy tőlük kaptuk el, de Robin vasárnap éjszaka szólt, hogy fáj a hasa, Norbi ment be hozzá, de valami azt sugallta, hogy jobb ha viszek be neki egy edényt, ha hánynia kell. Ez be is következett, borzasztó éjszakánk volt, szegény Robin nem sokat aludt, mert vagy hányt, vagy fájt a hasa. Reggelre még be is kakilt, de akkora szerencsénk volt, hogy nem kente össze semmivel sem az ágyat. Mindegy, azért áthúztam mindent, ő persze maradt itthon hétfőn. Szerencsére Maxim nem kapta el, és Emili sem, Norbi viszont igen, neki hétfő éjszaka kezdődött, én kedden kezdtem rosszul lenni, fájt a hasam, belázasodtam, alig bírtam fent lenni. Szerdán akkora szerencsém volt, Robin is ment már oviba, kikísértem a fiúkat a buszhoz, mikor visszaértem, Emili felébredt ugyan, de aztán csodával határos módon délig aludtunk mindhárman. Így csütörtökre jobban lettem, ekkor viszont bedöglött a mosógépünk. Számítottam rá, mert szinte minden nap ment, sokszor jól megtömtem, 9 éve vettük, de nagyon rosszkor robbant le: az egész család ágyneműjét, törölközőjét, több napos ruháját szerettem volna szép sorban kimosni. Norbi kipróbált egy-két dolgot, aztán másnap elmentünk venni egyet. 

Igazából már nagyon untam, hogy olyan hangos volt a régink, de nem a sok betegeskedés közben akartam estig nézegetni a neten, hogy milyet és hol vegyünk. Mindegy, a legfontosabb szempont, hogy csendes legyen és minimum 8 kg. Végül egy 10 kg-s vettünk, ez volt raktáron, egész korrekt áron.

A hét nehézsége ráadásképp, hogy Emili is nagyon nyűgös volt, borzasztó rosszul aludt, óránként, félóránként kelt; néhány nap múlva ki is derült miért: október 9-én kibújt az első foga.

A pechsorozat ugyebár vasárnap éjszaka kezdődött Robinnal, és még akkor hétfőn bár fáradt voltam ugyan, de Maxim szekrényét át akartam nézni hetek óta, a rövidnadrágokat felvinni a padlásra, és ekkor vettem észre, hogy belepetézett egy moly a sortok közé. Szerencsére csak kettőt kent össze, persze az összeset kimostam, az egész szekrényt kifertőtlenítettem. Ezután lettünk betegek Norbival, és hogy a sort folytassam, Norbi egyre büdösebb szagot érzett a padláson. Szerencsére hamar rábukkant a bűnösre, egy összeaszalódott cickányt talált a már lezárt részen. A kérdés az volt, hogy mikor szorult be, mert a fogó megfogta, de egy penészes dió volt benne, szóval gyanítottuk, hogy vagy a lezárás előtt vagy a vezetékeknél még volt egy pici lyuk, amin ő épp beférhetett. Csak azt reméltük, ő volt az egyetlen, és nem találkozunk semmilyen tetemmel ezután.

Pénteken, mire jobban lettem, bedurrant az egyik bölcsességfogam, de annyira, hogy 3 éjszaka fájdalomcsillapítóval aludtam, alig bírtam enni. Hétfő délutánra már kaptam is időpontot a fogorvoshoz, akihez kb. 35-40 perc az út, és hogy Norbi haladjon a padlással, vittem Emilit is. Akkora mázlim volt, hogy végig aludta az egészet, pedig várnom is kellett. Kitisztította a fogamat az orvos, meg speciális gélt kellett használnom, de már alig fáj, ahhoz képest ahogy indult.

Ezután jött Robin fül-orr-gégész vizsgálata. A beteges hetünket követő kedd délutánra kaptunk időpontot, de már nagyon régen. Hétfőn viszont szóltak, hogy átteszik szerda délelőttre az időpontot, persze nem velem beszéltek, valamiért megint csak a Norbi száma maradt a rendszerükben. Elég ideges lettem, mert a gyerekeket kikértem a napköziből kedd délután, így viszont Robin szerdán egész nap nem ment oviba, mert nyilván nem fogom bevinni délután 2-re. De mindez semmi volt ahhoz képest, hogy majd' két órát vártunk szerdán, először elkeverték a papírjainkat, aztán rossz helyen vártunk, mert nem mondták meg, hogy új helyre költözött a doki, miután másodjára is reklamáltam, elég idegesen, utána már tényleg mi következtünk. Robin kitalálta, hogy bújócskázzunk amíg várunk, nagyon élvezte, én azért egyre nehezebbnek éreztem Emilit a kezemben, de végül mire sorra kerültünk, el is aludt. A dokitól azt is megtudtam, hogy az eredeti időpontunkat rosszul kaptuk, ugyanis keddi napon ő mindig műt, soha nincs konzultáció. Eddig is össze-visszának tűnt ez a titkárság, de most még inkább résen leszek.

Remélem, ezzel be is fejeződött balszerencsés időszakunk. Később már biztos csak mosolygunk rajta, de most elég kemény volt ez a néhány nap.

Maxim 7 éves

Pénteken 7 éves lett Maxim. Az iskolába már nem vitt tortát, annyira nem bántam, eggyel kevesebbet kellett sütnöm így. Ő végül málnás torta mellett döntött, Ninjago díszítéssel, de szerencsére egyszerű tervrajzot készített hozzá. Szombatra sütöttem, mert akkor jöttek Orsiék is Maximot felköszönteni.

Mi pénteken azért megünnepeltük, Norbi vett két pici tortácskát, Robin is kapott rá tűzijátékot. 

Ninjago legot kért, és egyedül építgette a hétvégén. Még nincs teljesen kész, de ő akarja összerakni - mondjuk ez volt a mi feltételünk, hogy segítünk ha elakad, de nem mi építjük meg neki. 

Szombaton ebéd után Norbit is megünnepeltük, neki egy egyszerű brownie-szerű sütit sütöttem, a csavar az volt benne, hogy cukkini is kellett bele. Egy gyertyát szerettem volna rátenni, de Emili pont felébredt, és mire visszajöttem a konyhába, a fiúk jól belelendültek a gyertyák válogatásába: nagyjából az összeset rátették.

Orsiék ebéd után jöttek, Maxim kérése az volt, hogy estig maradjanak, vacsorára pedig tortilla tekercs legyen. Végül négyen jöttek, mert Gáspár Norbi náthás volt.

Készültem egy kis közös játékkal, sportos feladatokat kellett végrehajtaniuk és a végén kaptak valami apróságot. Maxim és Milán nagyon jól kijönnek egymással, mindkét gyerek legszívesebben minden nap találkozna egymással. Robin és Vince is egy-egy kisebb szünettel ugyan de szépen eljátszadoztak együtt. Természetesen vacsora után került a négy nagy egy hullámhosszra, nem is akartak haza menni Milánék.
Sikerült Lilláékkal is skype-on beszélni. Maxim elérzékenyülve hallgatta ahogy Lilla és Kristóf eléneklik neki a Boldog szülinapot. 

A két pöttöm is elvolt. Délutánra szerencsére elállt az eső és így ki tudtunk menni egy kicsit velük. Dávidot most nem engedtük túl közel Emilihez, mert folyt az orra.

Robin is izgatottan várta Maxim szülinapját, és még az apját is felköszöntötte, elsősorban apák napja alkalmából, az oviban készített ajándékával. Annyira izgatott volt, hogy sem ő, sem Maxim nem várták meg a vasárnapot, amikor igazából apák napját ünneplik. Valószínű ezek miatt kezdte el Robin szombat este mondani, hogy holnap nekem lesz a szülinapom, nekem kell tortát sütnöd.

 

Az összes képet ezekben az albumokban tudjátok megnézni (katt a linkekre):
Maxim 7 éves
Maxim 7. szülinapja
Norbi szülinap és apák napja 

Emili 4 hónapos

Emili 4 hónapos volt 13-án. Továbbra is nagyon aktív, körbe forog, mindent meg akar fogni, a szájába venni. Szerintem a foga is kezd jönni neki, de majd látjuk.
Elkezdte emelgetni a popóját, kezdetleges négykézlábas pozíciót vesz fel, nagyon cuki. Továbbra is hason játszik. Szerencsénk volt az idővel, nálunk is hosszúra nyúlt a nyár, így többnyire egy pléden a teraszon vagy a kertben levegőzik, mert a babakocsit továbbra sem bírja.

 

17-én kapott ismétlő oltást, és a következő héten szegénynek hasmenése lett. Ráadásul az első nap pici vérpöttyök voltak benne, persze nagyon megijedtem, hívtam is kedd délben az orvost. Ő azt mondta, hogy ha nem nagy mennyiség, az a végbél irritációjától is lehet, várjak és figyeljem, hogy lázas lesz-e. Végül a harmadik nap estéjére szűnt meg a hasmenése. 

A doktornénink 5850 grammot és 61.5 cm-t mért, illetve javasolta, hogy kezdjük el a kóstolgatást. Ezt a szülinapos hétvége után tervezem elkezdeni, remélem, könnyen megy majd mint Robinnál.

Békéscsabán nyaraltunk

Azzal kezdem, hogy a képeket itt tudjátok megnézni: Bcsabán.

Aggódtam az út miatt, főleg a három órás autózás miatt a reptérről Csabára. A hahni reptérről mentünk, odafele sikerült úgy indulnunk, hogy Emili aludjon, és bár felébredt, valahogy visszaaludt, még a reptéren kényelmesen meg is tudtunk ebédelni. A repülőn újból elaludt, meg sem mertem mozdulni másfél órán át, nehogy felébredjen. Estefele az autóban nehezen aludt el. Mire megkaptuk a bérelt autót és végre elindultunk, Robinnak kakálnia kellett, Emili üvöltött, szóval kb. 10 perc után meg is álltunk. De valahogy csak megérkeztünk Mamáékhoz. Szerencsére szép nyári időnk volt, hűvös éjszakákkal, így aludni is tudtunk, leszámítva, hogy Emili sokszor felkelt. 

A fiúk elmentek Tatával horgászni, sokat kutyáztak. Robin állandóan ki akarta őket engedni, tényleg imádja az állatokat. Lia már egész szépen ejti az unokatesók neveit, minden nap megszeretgette Emilit. Norbi keresztanyukájáék és unokatesója, Kati és a családja is eljöttek, hogy találkozzanak velünk.

Nagyiékhoz keresztanyukám és unokatesóm, Ági és Viktor látogatott el. A fiúk is nagyon örültek nekik, Maxim szokta Viktort emlegetni. Bográcsban és tárcsán főzött Popi és Krisztián, húgom barátja. Egy délelőtt pedig Krisztiék átmentek Maximmal és Robinnal Gyulára.
Még az is belefért ebbe a néhány napba, hogy egy órácskára találkozzunk néhány barátunkkal, illetve, hogy elmenjek kozmetikushoz és fodrászhoz :)
Elég fárasztó babával és még két örökmozgó gyerekkel utazni. Hazafele nehezen aludt el Emili a repülőn, de nagyobb üvöltés nélkül szerencsésen megérkeztünk Luxemburgba. Kezdődhet az ovi és iskola!

Úszás a nyári szünetben

Szünet elején 3 hétig heti háromszor jártak a fiúk úszni a közeli uszodába. Egy magyar srác tartott nekik magánórákat: Norbi ment velük és így egy szűk fél órát Robinnal és egy bő fél órát Maximmal foglalkozott. A cél az volt, hogy megtanuljanak úszni, illetve, hogy kiússzanak a mélyvízből. 

Augusztus elején egy hét kimaradt Robin fülműtétje miatt. Végül az orrmanduláját is kivették. Reggel Norbival bementek a kórházba és már kora délután itthon is voltak. Nagyon ügyes volt altatásnál is, felébredésnél is minden rendben volt. A doki szerint mindent csinálhat, uszodába is mehet, csak füldugó kell neki. Így folytattuk az úszást. Maxim egész jól megtanult, a 4 méteresbe is bele ugrik a deszkáról és kiúszik. Robin uszodába továbbra is akart menni, de az úszásoktatkáshoz már nem igazán. Sajátos technikával kievickél a két méteresből, és nagyon sokáig bírja a víz alatt is, de ő még nem ugorhatott a magasugróból.

Egyszer én is elmentem velük, Emili rengeteget nézelődött majd jót aludt a kenguruban. Nagyon meleg az uszoda levegője és óriási a zsivaly, pedig délelőtt voltunk. A kiscsajszi rettentőten elfáradt, nyugtalan volt itthon délután.

Augusztus végén abba maradt az úszás, és végül szeptemberben sem folytattuk. Meglátjuk, ki mennyire felejti el, hogy tudunk majd eljárni úszni egy-egy hétvégén a téli időszakban.

Fotók - Július

Breaking news - megszűnt a Picasa, ahova eddig töltöttem fel a fényképeket, amik ugyan nem vesztek el, de a hozzáférés megváltozott. Amíg nem lesz jobb ötletem, addig havonta egy bejegyzésbe fogom belinkelni a fényképeket illetve az albumokat. (A link birtokában bárki megnézheti őket.) Az idei évre pedig visszamenőlegesen is meg fogom csinálni. 

Júliusi képek

Laliék nálunk

Lilla szülinapján

Ovis barbecue

Emili 3 hónapos

Tegnap ünnepeltük Vince 4. szülinapját - augusztus 1-én töltötte be -, és pont ezen a napon volt Emili 3 hónapos.

Ebéd előtt érkeztünk, és bár Robin reggel azt hajtogatta, hogy ő nem akar menni, hagyjuk otthon, végig együtt játszottak Vincével, veszekedés nélkül.

A tortaevésre jól elfáradt Emili, le kellett tennem aludni. Eközben a fiúk kint játszottak, dartsoztak, majd jött a kvíz: Pokémon kártyákért kellett kérdésekre válaszolniuk. A kicsiknek egyszerűbbekre, pl. hány éves Vince, hány fehér autónk van, a nagyobbaknak összetettebbre. Ügyesen végig találgatták őket. 

Mintha csak egy-egy babánk lenne, a négy nagy játszott, mi felnőttek pedig pihentünk egyet a picikkel.

Emili július végén kezdett el hátról hasra fordulni; egész pontosan júli 27-én egyszer fordult át, majd másnap többször megismételte a bravúrt. Aztán szüneteltette a forgást, este a szülinapi parti után viszont megint fordult, így mondhatom, hogy három hónaposan már ügyesen tud hasra fordulni. 

Ma meg hasról hátra fordult, immár nem véletlenül; ugyanis júli 24-én és 28-án egy-egy alkalommal a hasáról átfordult a hátára, de inkább véletlenszerűnek tűnt a dolog.  

Mindenesetre hátról hasra könnyebben fordul, vagy csak szívesebben hasal.

Picit jobban bírja a hordozót és az autót, ez annyit jelent, hogy nagyjából 5 percig nem üvült, illetve ha valaki szórakoztatja, akkor kibír egy negyedórás utat. Azért Magyarországra nem indulnék vele haza autóval.

Felfedezte a kezét, nézegeti, egész ügyesen nyúl a dolgok után.

Még mindig sokat bukik, főleg ha túl sok tejem van. Éjszaka is elő-előfordul, pedig általában kétszer vagy háromszor szopizik csak. Sokat büfizik, és ha éjszaka nem büfizi ki magát, hajnalban nagyon nyugtalan, alig alszik/alszok olyankor. Szerencsére este legkésőbb 10-kor kidől, reggel pedig 8-9 körül kel fel. Talán ezért is délelőtt csak egy rövidet alszik, ebéd környékén hosszabbat, de legfeljebb két órát. Azt vettem észre, hogy ha ilyenkor felébred, nagyon nyűgös, ezért a 40 perces alvás után megpróbálom vissza altatni, hogy legyen egy hosszabbja is. Délután, estefele pedig még legalább egyszer alszik 40-50 percet. Az esti nyűgösséget úgy "úsztuk meg", hogy kenguruban vagy kendőben aludt nagyon sokáig. Most viszont már felébred ugyanúgy fél óra után, így inkább berakom az ágyába aludni. Addig is tudunk a fiúkkal valamit játszani.

Erős vagyok!

A hordók üresek ugyan, de így is van súlyuk.

Lia nálunk

A nyári szünet első hetében Laliék látogattak el hozzánk. Lia első repülőútja jól sikerült, nagyon várta már, hogy találkozzon a fiúkkal. Emilit is rögtön megszeretgette.

Igazi nyári időnk volt, egyik nap uszodába is elkísérték a fiúkat, mert elkezdtek úszni járni a szünetben. 

Robin ugyan beteg lett pénteken, az utolsó ovinap estéjén, be is lázasodott, de bíztunk benne, hogy mire Liáék ide érnek, már jól lesz. Sajnos elég nehezen gyógyult, főleg a nyelve. Azt hittük, megharapta, és ezért fertőzte meg a nyelvét. Mint utóbb kiderült, ez egy olyan vírus, ami a nyelvet is megtámadja. Hiába figyeltünk oda, Lia elkapta tőle. Még jó, hogy otthon volt még egy hetük, miután tőlünk haza mentek, így a nyaralásukra rendbe jött. 

Elég borzasztó vírus volt, Robin tényleg alig akart enni, végül fájdalomcsillapítóval tudott eszegetni. Viszont nagyon hullámzott a kedélye, láttuk rajta, hogy nincs jól, csak amikor hatott a szirup. 

Robin és Lia többször összevesztek, főleg mert Robin szerette volna Lia játékait megnézni, Lia meg pont az "enyém"-korszakban van, és nem akarta oda adni. Imádta az ugrálót, de biztonságosabb volt neki, ha egyedül ugrál benne, a fiúk őrült módon tudnak benne játszani.

Leszámítva Robin betegségét, jól indult a fiúknak a két hónapos szünet.

Emili első oltásai

Július 22-én, miután elmentek Laliék, Emili megkapta első oltásait, kettőt combba, egyet szájon keresztül - azt hiszem, ez a rotavírus elleni. Megmérte a doktornéni: 5180 g, 58 cm, a feje is nőtt, már 38 cm, de még mindig nehezen kapunk rá sapkát :-).

Egyúttal Robint is vittem magunkkal, mert még mindig beteg, nem akart rendbe jönni, bár már a nyelve nem olyan érzékeny, tud enni, viszont pihennie kell, így egy úszása is kimaradt. 

Elkészült az új füldugója is, jöhet az újabb műtét. Mivel a fülei állandóan tele vannak folyadékkal, és allergiát nem találtak neki (bőrön pöttyözve teszteltek pollen, por, állat és még néhány dolgot), az orrspray-vel sem lett jobb egy hónap után, így az orvos megint csövet tesz a fülébe, és valószínű az orrmanduláját is kiveszik, ezt majd műtét közben dönti el, ami augusztus 8-án lesz.

Ovis értékelések

Ahogy Anya elment, négy napig én hoztam-vittem a fiúkat oviba június végén. Ők nagyon örültek, mivel végre Emilit meg tudták mutatni bent. Én kevésbé voltam lelkes, de végül egész jól ment, Emili vagy aludt, vagy csak picit sírt. Értük is mi mentünk, szerencsére egyik délután Maxim barátjához mentek ovi után - Louis anyukája elvállalta őket.

Aztán elérkeztünk július 1-hez, és Norbi megkezdte féléves szabadságát. Robin 5 éves koráig vehette ki, nem akarta kihagyni ezt a lehetőséget, a Maximra esőt végül nem vette ki. Jól jön nekem is, hogy itthon lesz, nem árt, hogy iskolakezdéskor is ketten vagyunk a gyerekekre, és szeretné a padlást is befejezni.

Nagyon pozitív értékeléseket kaptak a fiúk, a megbeszélésekre most Norbi ment el.

Robin szépen fejlődött év eleje óta. Jól beszél luxemburgiul, jól ejti a szavakat, de elő-előfordul, hogy nem teljesen tisztán. Arra jutottak Norbival, hogy valószínű a fülében lévő folyadék miatt. Sajnos tavasz óta folyamatosan taknyos, dugult az orra, megint kap tubust a fülébe.

Robint mindenki szereti: ha valamelyik gyereket megkérdezik, ki a barátja, a válasz rá: Robin.

Tomas-val, az egyik kisfiúval úgy játszanak, hogy tudják, hallják, hol vannak.

Minden érdekli, és néhány másik gyerekkel, ő az aki mindig tudja, hogy mi történik a két csoportban. Valószínű ez biztos jobban le is fárasztja, ezért is olyan kimerült a hétvégére.

Ha valamit nem szabad csinálni, akkor Robin hevesen magyarázza az éppen illetékes gyereknek, hogy mit miért nem szabad csinálni; Ezek szerint mégis ragad rá itthonról is a sok szabálykövetés, csak az oviban könnyebb neki betartani. No meg talán az oviban ő is tud egy picit főnökösködni, mint itthon Maxim vele.

Az emberrajzai is fejlődnek: már ujjai is vannak az emberkének - év elején valami gnóm gombócot rajzolt. Nagyjából ennyi.

Most jöjjön Maxim. A jó hír, hogy mehet iskolába :)

Továbbra is minden érdekli, aktívan részt vesz a reggeli beszélgetésekben. Meglepően sokat tud az állatokról (jééé, de honnan? :))

Amikor észre vette, hogy az egyik lány kapott nehezebb számolós feladatot, ő is kért, de pl. az hogy 

x + 5 = 8 - na ezt már nem értette. De erre való az iskola.

Kérdezte az óvónéni, hogy Maxim ugye nagyon érzékeny, mert ha valaki bántja, akkor ő szinte sírva megy szólni neki, és néha olyan apróságról van szó, hogy pl. valakinek nem mindegy, milyen ruha van rajta. Ő egyébként abszolút szabálykövető, és ráadásul ha a másik nem olyat csinál, amit nem szabad, akkor ő szól az óvónéninek. Norbi ennyit mondott, kíváncsian várjuk az iskolát.

Az évzáró partira mind az öten elmentünk. Emili elég sokági a babakocsiban volt, aztán kézben nézelődött, végül elfáradt és Norbi kezében el is aludt. Nekem egyáltalán nem tetszett, hogy üvöltött a zene, de a gyerekeket ez nem zavarta. Robin hamar elfáradt, de ő aztán mint kiderült beteg is lett. Maxim legszívesebben estig maradt volna.

Milán és Lilla 7 éves

Július első szombatján Milán szülinapjára mentünk. Ahogy eddig is, Andiék is jöttek, meg Ervinék, akikkel néha Orsiéknál találkozunk, illetve régebben Ervin Capellenben dolgozott és egyszer-kétszer Norbival együtt ebédeltek. Tőlük kaptunk egy rakás lányruhát; Beni 5 éves, Emma pedig 3 lesz.

Tortával kezdtünk, majd a gyerekek sok játék után kincsvadásztak. Engem azért lefoglalt Emili, először könnyen elaludt, de késő délután már nehezen akart elaludni. Ezt leszámítva, jól elvolt, megismerkedtek Dáviddal, aki ahogy Emilit meglátta, már kúszott is hozzá. 

Az autóutat hazafele sajnos végig sírta, nem fogadta el a cumit sem. Elég rosszul megy az autózás, hátha jobb lesz később. Robin is ilyen volt, nem bírta sem a babakocsit, sem az autót pici korában; ahelyett, hogy elaludt volna, ordított. 

A rá következő szombaton Lilla szülinapját ünnepeltük. Előtte délben a közeli erdőbe mentünk, mert a kiscsoportos ovisok családi grillt szerveztek ott, ahova sokat jártak Robinék, sőt az utolsó előtti héten minden nap erdőbe mentek. Mindenki maga vitte a sütnivalót, a szülők vitte salátából és sütiből pedig svédasztalt készítettek. Szerencsére Emili végig aludt, egyszer-kétszer felébredt ugyan, de sikerült visszaaludnia a babakocsiban, egy nyugis helyen. 

A gyerekek a patak partján játszottak,  a bátrabbak bele is sétáltak és hát Robinnak is sikerült beletottyannia. Naná, hogy kivételesen nem vittem nekik csereruhát, így haza kellett ugranunk, mielőtt a szülinapra indultunk volna.

Remek időnk volt, kint voltunk a kertben, Robin és Vince ugyan szívesen játszott bent is, de ők is elmentek azért kincset keresni a játszótérre.

Mindenki jól érezte magát, Emili is jól viselte a mozgalmas napot.

Emili útlevele

Június 6-án délelőtt mentünk a brüsszeli konzulátus kihelyezett fogadóórájára, hogy az anyakönyveztetést és útlevelet elintézzük. Szerencsére Emili szinte végig aludt, mire kész lettünk ébredt csak fel. Norbi készített egy rakás képet, lásd Emili portrék, majd talált olyan online programot, amivel útlevél méretűre csinálta a képet, sőt még biometrikus is lett. 3 verziót vittünk, végül ezt választották az útlevelébe, amit ma már át is vett Norbi. Így már utazhatunk vele haza, vagy éppen máshova :)

Ui. A képek május 30-án készültek, amikor még 3 hetes sem volt a kisasszony, de igen készségesnek mutatkozott a fotózáskor.

Hétvége nyolcasban

20-án vittem Emilit a gyerekorvoshoz. 4400 g és 56,5 cm. A vizsgálatot nagyon jól tűrte, nagy szemekkel nézett, pedig egy jó kétórás alvásból ébresztettem, és ilyenkor nagyon éhes szokott lenni. Fülsüketítően tud üvölteni, és sokszor csak szopival nyugszik meg, szóval nem egy könnyű eset.

Hogy még egy picit panaszkodjak, elég borzasztó időnk van május óta. Ha már két nap nem esik, az csoda, és ha melegszik az idő, tuti, hogy egy-két nap múlva, elromlik és hűvös lesz. A melegebb idő pedig olyan párás, hogy 20 fokban is már izzadunk. Ezért nagyon vártuk a beígért néhány napos nyarat.

A fiúknál is kitört a fociláz, kaptam mezt, és pólót is. Milánékhoz pedig elmentek szombaton meccset nézni. A két nagy az első félidőt végig ülte, de utána inkább a focis kártyáikat cserélgették. 

Magyar mezben

Portugál mezben

A fenti képen épp palacsintát esznek, Mamának és Nagyinak is kétszer kellett sütnie, csak úgy falták a palacsintákat.

A kétnapos hőséggel együtt megérkezett Kriszti és Popi, 23-án, az itteni nemzeti ünnepen.

Norbi felállította a medencét, egész nap pancsoltak a fiúk, aminek az lett a vége, hogy megégtek. Délelőtt bekentem őket, de délután kimaradt. A tanulság, hogy nagyon kell vigyázni, Luxemburgban is, nem csak vízparton. 

Robin másnap nem ment oviba, de Maximék akkor mentek "osztálykirándulásra", így ő nem maradt itthon. Nagyon hamar eltelt a hétvége, úgy hogy a padlást is használjuk, fel sem tűnt, hogy nyolcan voltunk. A két hét Nagyival is nagyon hamar elrepült, június utolsó hetét már ötösben töltjük.

 

 

Emili hasal

Íme néhány jól sikerült fénykép a mai napon, arról, hogy milyen erős már Emili.
A többi kép itt

 

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

Hétvége hetesben

Május utolsó hétvégéjére érkezett Tata, a két hét Mamával elrepült. Ő hozta-vitte a fiúkat oviba gyalog. Egyik reggel azonban úgy ömlött az eső, hogy végül Norbi felkelt és elvitte őket.

Mire Tata megérkezett, addigra Emilinek sajnos nagyon sokat fájt a hasa, azon a hétvégén szegényt le sem lehetett rakni, szinte mindig sírt. A védőnő ajánlott egy homeopátiás szirupot, amitől picit jobb lett, és elvittem oszteopatához, aki megerősítette, hogy eléggé fel volt fújódva, feszes volt a medencéje is. A beleket összekötő izmokat lazította, de az emésztőrendszer éretlenségén ő sem tud segíteni. Még egy alkalmat lefixáltunk, remélem, ennél csak jobb lesz. Eleve nem eszek sok tejterméket, most minden puffasztó ételt kerülök, hátha ez is segít, mert az egész napos sírás, ami éjszaka is elő-előfordul, nem valami kellemes. 

A kendőt már teszteltem, abban kitűnően alszik.

Az első fürdést a kórházban végig üvöltötte - ez a fiúknál is így volt -, de itthon már úgy tűnt, tetszik neki. Sokan csodálkozni fognak, de hetente csak egyszer fürdetjük. A kezét és a lábfejét megmosom, ha úgy ítélem, és a pelenkaterületet is, minden kaka után tiszta vizes vattapamaccsal; nem használok itthon nedves törlőt, annyi mindennel van tele, ami felesleges egy bababőrnek. 

Pünkösdi szünet

Ahogy Emili megszületett, másnap jött Mama, hogy segítsen Norbinak, illetve hogy  a pünkösdi oviszünetben majd nekem.

Jó dolgom volt a kórházban, éppen ezért nem siettem haza, 4 napot maradtam. Emili meglepően éber volt már a kórházban, sokat nyitva tartotta a szemét a születése napjától kezdve.

Itt 1 naposan

3 naposan szunyókál

Maxim és Robin vártak már haza minket, sokszor meg akarták fogni Emilit, vagy az ölükbe kellett tenni. Robin próbálta dögönyözni, vele egyáltalán nem lehet ott hagyni Emilit. Ő akkor is meg akarja simogatni, amikor éppen alszik. 
A szünet gyorsan eltelt, Mama főzött-sütött, babázott vagy éppen a fiúkkal játszott. 

Emili leginkább kézben szeret lenni, és kézben vagy rajtam alszik jól, jobban. Persze próbáljuk lerakni, és időnként egész szépen elnézelődik már.

Emili

Május 13-án pénteken, reggel 5.27-kor megszületett Emili. Akárcsak a fiúk, ő is vízben jött a világra, és apa vágta el a köldökzsinórt. Hajnali 4-kor értünk a kórházba, tehát mint Robinnal, ez is gyorsan ment. Én fél 3 körül ébredtem, próbáltam aludni, és reménykedni, hogy reggel el tudjuk vinni a fiúkat oviba, de végül fél 4 körül át kellett őket cuccolni ágyneművel együtt Csabáékhoz, a szomszéd utcába. (Csaba egyedül volt 4 napig a lányaival, így nem tudott átjönni.) 

Szuper szülésznőt kaptam, és szerencsére abban az időpontban nem is szült más, így nem volt kapkodás mint Robinnál. Kicsit aggódtam, mikor közölte a szülésznő, hogy az ügyeletes orvos nem vállal vízben szülést, és nem tudtam, hogy elérhető-e az én orvosom, a szomszéd, aki ugyan bejön külön miattam, legyen éjszaka vagy hétvége, feltéve, hogy otthon van. Szerencsére otthon volt, és be is jött, egyszer beköszönt, majd a legvégén jött, de csak figyelt, mindent a szülésznő csinált, illetve a végén az asszisztens orvosa látott el. De nélküle nem lett volna medencés szülés, és azért a vízben könnyebbnek éreztem a végén, mint kint a szárazon.

4 névvel mentünk be a kórházba, végül kettő közül az Emilire szavaztunk, aki 3510 g és 50 cm volt.

Délután aztán jöttek a fiúk, ölbe vették Emilit, aki már az első nap egész sokat "nézelődött".

Pünkösd hétfőn délután jöttünk haza a kórházból. Tejem rengeteg egyelőre, szerencsére ügyesen szopizik Emili.