Olvasóest

Az iskola az ovival együtt olvasó estet szervezett az őszi szünet előtti csütörtökön. A tornateremben csoportokba osztották a gyerekeket, könyvjelzőt készített, meséket hallgattak. Együtt vacsoráztak. 

Vinniük kellett zseblámpát, és pizsamában vagy melegítőben kellett menniük. Maxim rettentően várta, mert néhány osztály bent aludt az iskolában. 

Vittek hálózsákot, párnát, matracot, fogkefét. Másnap kaptak reggelit is. Nem aludtak túl jól, de Maxim nagyon boldogan mesélte, hogy ki evett még késő este is, ki milyen hálózsákot vitt.

Igaz, annyira elfáradt, hogy a náthája rosszabb lett, kimerült a nagy élményben.

Robinnak is tetszett az este, de az ő osztályuk nem aludt bent, és ő egyébként sem akart volna az iskolában aludni. 

Port Zélande

Augusztus utolsó hetében a holland tengerpartra utaztunk el. Orsiék már többször voltak CenterParcsban; a szomszédos országokban sok ilyen üdülőhely van, ugyanazok a szolgáltatások, sok apartman és vendégház erdő vagy vízpart mellett, bolttal, étteremmel, élménfürdővel. Végül egy-egy hatfős házikót béreltünk, és hétfő délután találkoztunk a Port Zélande-i CenterParcban. Vittük a bicikliket is, és miután beraktuk a bőröndjeinket a házikóba, körbe bicikliztük a telepet. Volt saját tengerparti öble, de elég fekete, agyagos volt a part, és kicsi is, mondjuk horgászni is lehetett a szikláknál, és szaladgálni is, szóval rövid időre megfelelt. 18 fokban úgysem vágynak sokan fürdőzni. A fiúk rengeteg medúzát találtak, azzal játszadoztak, de már másnap nem láttunk egyet sem.

Kedd délelőtt biciklivel elmentünk a legközelebbi nagy strandra, hatalmas homokos part, sekély víz, és a szél is enyhült. A fiúk reklamálták is a fürdőnacit, de így is lubickoltak kicsit a jeges vízben: nekik a "térdig mehettek be", a fenékig érhet a vizet jelentette. Orsiék egy messzebbi partra tekertek el, ahol kevesebbet kellett a vízig gyalogolni. Ebéd után a belső strandra mentünk, gondoltuk, a kicsik homokoznak, aki akar, az mártózhat a hideg vízben. A másik Norbi horgászott, azt hiszem, rákot fogtak is Vincével. Viszont tele volt rákollóval, rákpáncéllal az öböl, és Maxim egyszer csak szalad ki a vízből, hogy megcsípte egy rák. Nézzük a talpát, és kiállt belőle egy törött fekete valami. Úgy tűnt, hogy kagylóhéj, elszaladtam az elsősegélydobozunkért és a manikűrért. Hősiesen kiszedte a segítségemmel a valamit, ami egy jó nagy tüskének tűnt, valószínű rákolló lehetett, de több mint egy cm volt, jó mélyen belefúródott a talpába. Fáj-fáj, de aztán a többiekkel focizott, bicajozott, és este kezdte el mondani, hogy nem bír rálépni. Feldagadt neki, megnéztük, maradt-e benne valami még esetleg, borogattuk és körömvirággal kentem neki. Kicsit idegesek lettünk Norbival, hogy miért nem szólt hamarabb, mert másnapra gyerek paintballra fizettük be őt Milánnal.

Végül szerda reggel jobb lett a lába, kicsit bicegett ugyan, de el tudott menni paintballazni. Nagyon jól meg volt szervezve, két csapatot alkottak a gyerekek és taktikázni kellett nekik. Nekünk is izgalmas volt nézni, és hát mi nem álltuk meg, kívülről próbáltunk nekik segíteni. Maxim erre várt a legjobban, és nagyon tetszett neki. Előtte még bementünk az állatsimogatóba, ami elég picike volt, három kecske, egy tyúk és kakas fura tollakkal meg néhány fehér galamb várta a látogatókat.
Esőt ígértek szerdára, és délutántól estig esett is rendesen.
Ebéd után végre aludt Emili, és csatlakoztunk a többiekhez az uszodában, ez volt a beltéri programunk. Mindenféle csúszda, hullámfürdő, sodrómedence volt, Emilit nem lehetett kiszedni a vízből. Karúszóval is lebegett, akkorákat sikongatott, cuki volt. Az egyik csúszda kivitt a szabadba, ezt imádták a legjobban a nagyok. Miután mindenki elfáradt, gondoltuk, megvacsorázunk bent, kezdtek fogyni az emberek, és milyen jó lesz, ha majd nem kell sorba állni sehol. Ebből maradt Robin és az apukája, ugyanis amíg vártuk a vacsorát, Robin leesett a padról és kinyílt az álla; ugyanaz a seb, ami már egyszer szétnyílt neki. Az elsősegélynél beragasztották, jegyzőkönyvet vettek és elküldtek minket az ügyeletes kórházba. Este 8 után értek oda, nem is kellett várniuk és újból beragasztották neki, ami azt jelentette, hogy 3-4 napig semmi víz nem érheti a sebet. Mondanom sem kell, mennyire idegesek voltunk, ez a plusz program nem hiányzott, ráadásul még egyszer vissza akartunk menni fürödni. Még maradtunk Orsiékkal egy kicsit a fürdőben, amíg a család két tagja "tesztelte" a holland ügyeletet.
Úgy történt az esés, hogy leültünk egy hosszú asztalhoz, a fiúk leterítették törölközővel a padokat, és Robin szépen betakart egy rést a két pad között. Amíg vártuk a kaját, ő szokás szerint fetrengett a padon, leült, lefeküdt, és egyszer a lyukba tenyerelt, amit nem látott és az állát a padnak verte. Tényleg nagyon beverte, de hihetetlen, hogy ennyi év után megint szétnyílt a sebe.

Csütörtökön a két család együtt indult bicajjal a strandra. Óriási szél volt sajnos, a sportolóknak persze kedvezett, tele volt velük a homokos strand és a víz. A gyerekek homokoztak, szaladgáltak a vízben, térdig, mert felülre kellett a felső.
Ebéd után Maxim Milánékkal elment uszodába, Robin pedig az apukájával töltötte el az időt: gokartozott egyet, rákvadászott a kikötőnél, ihatott kólát és ettek egy fagyikelyhet. Miután Emili egy óra szenvedés után sem aludt el, se velem, se Norbival, csatlakoztunk Maximhoz az uszodában. Szerencsére Maxim és Milán már vízbiztosak, sőt Maxim egész jól ráérzett a levegővételre, így ők önállóan közlekedtek a fürdőben. Azért szólniuk kellett, hova mennek, hogy Gáspár Norbival tudjuk, merre járnak. Emilivel sokat voltam a babamedencében, előző este Orsival és Norbival begyakorolták a babacsúszdát, így már önállóan is felment a csúszdához, én pedig lent vártam. A sorban állásnál mindig mindenkit előre akart engedni, így néha szóltam, hogy most már menjen ő, vagy hogy ki után álljon be. Szerencsére sokkal kevesebben voltak a fürdőben mint előző nap, így többet lehetett csúszni és pancsolni is nagyobb tér volt.
Este elmentünk együtt vacsorázni, Emili talált magának játszótársat miután Dávid nem engedte a traktorkormányhoz. Egy kislánnyal együtt szedegedték a játszórészen a ceruzákat és utána játszottak is kicsit együtt. Hasonló "kaliberű" lehetett a kislány, hogy Emili elsőre ott maradt vele és utánozta, amit csinál.

Péntek reggel 10-ig kellett elhagyni a szállást, Dávid pónilovagolt egyet, én Emilit nem fizettem be, mert nem tudtam, rá akar-e ülni, de miután visszatértek a helyükre a lovak, meg lehetett őket simogatni, és Emili rá is ült az egyikre. Nagyon büszke volt magára.
Egy gyors tízórai után fókamenhelyre látogattunk el. A kicsi, partra sodródott, beteg fókákat összegyűjtik, és önkéntesek segítségével meggyógyítják őket, hogy aztán egészségésen, életképesen vissza engedjék őket a tengerbe. Voltak karanténban lévő fókák, láttuk, hogy vizsgálják meg őket, a nagyobbak már kinti medencében úszhattak. Érdekes hely, jó, hogy megnéztük. Miután megebédeltünk és kijátszották magukat a gyerekek a játszótéren, vissza indultunk Luxemburgba.
Robin nagyon izgatott volt már, mert másnap szombaton két cicát terveztünk haza hozni.




A képeink a nyaralásról 

Emili a nyári szünet előtt

Emili az utánzós korszakában van. Néha azt veszem észre, hogy ő a tükörképem. Ha megvakarom a fülem, ő is, támasztja az állát, vagy ha Robinnal tornázunk és törökülésben ülünk, ő is próbálja keresztbe tenni a lábait. Nagyon sok szót ismer, néha nehéz felismernünk, hogy mit mond, mert hasonlóan ejti őket. Egyes szavaknak az első betűjét nem ejti, mintha francia lenne. Pl.:

ol? = hol?
vagy ismétli, hogy mit hol kell kinyitni:  ol kell, ol kell?
igó = rigó - sok rigó van a kertünkben, különösen reggel és estefele, a nappaliból szoktuk nézni, ahogy szedik ki a kukacokat a földből. A bölcsiben az egyik kisfiút is Igónak mondja (Diego).

Kedvenc szavaink, amiket a fiúk is már úgy mondanak időnként mint Emili:
pagadzsi = tejbegríz
teloncs = telefon

Emili keverve beszél, vagyis itthon keveri a luxemburgit és a magyart. Talán kétszer hallottam tőle, hogy mi az?, szinte mindig luxiul kérdezi:Watasz? (wat ass vagy wat ass dat?)
Ha rámutat valamira, akkor is többnyire azt mondja, hogy den, vagy anden, nem pedig az, és az.

Az igéket, mondatokat magyarul mondja, persze inkább rövideket.
- Bubis vizet kéek
- Pizsamába vagyok
- Fúj a szél
- Anya segíc
- Kuta ninc ott

Néhány szóban felcseréli a mássalhangzókat:
kuty = tyúk
kötmag = tökmag

Sokat magyaráz, most már semmit nem lehet előtte mondani, mert könnyen megért mindent. 

Az egyik reggel mindenáron gumicsizmába akart menni, mert hallotta, hogy Robin erdőbe megy és vinnie kell a gumicsizmát. Maxim pedig nem akart kabátot venni, csak pulóvert, úgyhogy mikor Emilivel indultam, ő sem akart kabátot venni. Néha olyan szépen eljátszanak együtt, látszik a fiúkon, hogy milyen szépen bánnak Emilivel. Aztán gonoszak lesznek, és főleg Maxim, ilyeneket mondat vele: Emili idióta, Emili hülye. Hát tanulékony, az biztos.

Most már ügyesen kismotorozik. Mikor anyáék a húsvéti szünetben elhozták a gyönyörű rózsaszín kismotort, amit Kriszti vett neki, épp leért a lába, lábujjhegyen tudott vele menni egy kicsit. Egy jó hónap alatt viszont több centit nőtt, és már teljesen leér a lába. Az ugrálóban is van, hogy sikerül neki két lábbal ugrania. Megkaptuk az utolsó oltást is június végén.

Közben észre vettem, hogy kibújt félig az első nagyörlő foga, és a második is alul kibújt, azt néha fájlalja, mióta elmagyaráztam neki, hogy új foga van. Sőt, most hajlandó megmutatni. Kicsit meglepődtünk, mert volt ugyan kb 1 hónapja 1 borzasztó éjszakánk, és egy amikor állandóan felébredt, de mostanában egy héten 4-5 éjszakát végig alszik teljesen, és ha egyszer-egyszer felébred, az is inkább hajnalban van. Nemrég rekordot döntött, 12 órát aludt egyben: negyed 11-től negyed 11-ig. Nagyon későn alszik el, de már próbáltuk, hamarabb lerakni, és kész szenvedés, akkor sem alszik el 10 óra előtt. Hétvégén már van, hogy nem alszik ebéd után, pláne ha reggel későn kel. Elalvásfóbiája van, mert néha mondja, ahogy bemegyünk a szobába, vagy vennénk fel a pizsamát este, hogy nem aszunk. 

Viszont többnyire jól ebédel a bölcsiben is, és itthon is egyre több mindent eszik meg. Volt, hogy pörköltet vacsorázott, újabban imádja a paellát, grillezett rákot, néha a mogyorókrémes kenyeret. A kihagyhatatlan reggeli pedig a tejbegríz. 

A bölcsiben van egy kis barátnője, Aylin. Egyszer  a fiúkkal beszélgettünk arról, hogy ki a barátjuk, és csak úgy rákérdeztem, hogy Emili, neked ki a barátod. Erre ő: Aylin a barátom. Fel is vettem videóra. Előtte soha nem mondta, és nem is beszéltem vele erről. 

Tavasz van és havazik. Betegségek és fogas dolgok

Itthon vagyok Emilivel, mert beteg. Bár már jól van, de hátha így kibírja húsvétig. A múlt héten ugyanis Robin volt lázas egy napot, de ő kialudta, és már másnap ment is moziba. Emili is belázasodott két nap múlva, el kellett hoznom a bölcsiből szegényt. Viszont Maximot fogorvoshoz kellett vinnem, így a három gyerekkel ebéd után elmentem a fogorvoshoz. Azt hittem, csak a láz miatt van rossz állapotban Emili, de mire Maxim következett a dokinál, addigra Emili sikeresen lehányta magát, engem és Robint is a váróban. Le a kalappal Maxim előtt, ugyanis bement egyedül a rendelőbe. Szóltam az asszisztensnek, hogy luxemburgiul beszél, és hihetetlen ügyes volt. Ennél a dokinál még nem voltunk, a gyerekek fogorvosa küldött tovább minket, hogy megnézzék Maxim ferde fogát, illetve van egy másik foga is, ami kérdéses, hogy jó helyen nő-e. Szóval amíg mi takarítottuk a várót, addig Maximot megvizsgálta a fogorvos, szépen átbeszéltek mindent, majd aztán én is bementem a rendelőbe a beteg Emilivel a kezemben. Állkapocs-korrekciót javasolt, hogy a harapását korrigálják, illetve ha Maxim akarja, akkor a fogát is valamennyire be lehet fordítani a helyére, de később így is úgy is kell majd neki fogszabályzó. Az egyetlen probléma a ferde fogával, hogy sérülékenyebb, és hát a karate meg egyébként is egy sima esés miatt is kitörhet az a foga. Amúgy Maxim nagyon előre van a fogcserében, az egyik foga, a szemfog melletti, ami már mozog, többször kezelték is, hamarosan ki fog esni, de ez 11 éves kor körül szokott cserélődni. Szóval az ő esetében relatív, hogy mikor lesz majd teljes fogszabályzója.
A fogorvosnő azt mondta, hogy Maxim már elég nagy ahhoz, hogy eldöntse, mit akar, ő pedig szeretné, ha mindkét kezelést megcsinálnánk. Április elején megyünk mintavételre, aztán várnunk kell a betegbiztosító jóváhagyására, hogy elkezdhessük a kezeléseket. 

Visszatérve Emilire, őt még akkor délután elvittem orvoshoz, de semmi különöset nem talált nála: kicsit piros a füle, kicsit piros a torka. Borzasztó állapotban volt még két napig, ráadásul én is lebetegettem és elvileg pihentem volna. Vasárnapra ő is és én is jobban voltunk, így hétfőn vittem bölcsibe, bár iszonyatosan dugult volt az orra, és borzasztóan aludt. Hétfő délután viszont megint belázasodott. Kedden irány a gyerekorvos, és még nem volt fülgyulladása, de annyira nem kapott levegőt és olyan pirosnak találta a füleit a doki, hogy végül csak felírta az antibiotikumot. 

Holnap megy bölcsibe, én meg dolgozni, aztán csak megérkezik a tavasz és egy kis napsütés. 

Mert ez az össze-vissza idő nagyon megterhelő, már el akartam rakni a téli cuccokat, de még jó, hogy nem kezdtem őket kimosni. Majd húsvét után...

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Emili bölcsis lett

Szeptember 18-án hétfőn kezdte Emili a beszoktatást. A fiúk előtte pénteken kezdték az ovit, iskolát, nagyon örültem, hogy sikerült így beíratni Emilit. Előző héten találkoztunk Lilyvel, az egyik gondozóval, a megbeszélésre Emilit is vittem. Hétfőn, mikor ismét mentünk Emilivel, úgy tűnt, emlékszik, hogy voltunk már itt. Egy jó órát maradtunk, időnként eltávolodott tőlem Emili, és nézte, mit csinálnak a többiek, vagy próbálta azt csinálni. Ő a legkisebb és legfiatalabb, mert egyből a nagycsoportba tették, ahova a fiúk is jártak a babacsoport után. Elvileg az idén még néhány hasonló korú gyerek a babacsoportból átjön ide, és akkor tényleg lesz játszótársa. Folytatva a beszoktatást, kedden maradtam vele egy jó negyed órát, aztán úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik velem, elköszöntem, és egy jó fél óra múlva kezdett sírni. Szerdán elmentem pár perc után, és így szép lassan péntekre egészen feloldódott. Reggel 9-kor esznek, hát ő sem csütörtökön, sem pénteken nem evett, de pénteken már nem csak a babakocsiban ücsörgött az udvaron, hanem sétálgatott. Megbeszéltük, hogy hétfőn viszem ugyanúgy 8.45-re és ebéd előtt, azaz 11.30 előtt megyek érte. Hétfőn reggelizett, egyedül kanalazta a pelyhét, kedden viszont ebédre is maradt, de nem evett. Pedig a délelőtt jól ment, ügyesen sétált, és naná, hogy éhes volt délben. Megbeszéltük, hogy ha szerdán ebédel, akkor megpróbálják lerakni aludni. Nagyon jól ebédelt, de nem aludt el, pedig nagyon fáradt volt. Csütörtökön végre evett is, és aludt is, így a 2. hét utolsó két napján uzsonna után, 15.45-kor mentem érte. 

Én most hétfőn kezdtem dolgozni, nekem is hosszúak a napok, pedig két délutánt és csütörtökön egész nap távmunkázok. Emilinek egész jól megy a bölcsi, már integet, mikor eljövünk. Persze reggel sír, de le a kalappal, ugyanis reggel a babacsoportban, fent az emeleten van a gyülekező 8.15-ig, és mivel picit 8 előtt viszem, így nem a megszokott helyen kezdi a napot, de nem volt gond belőle. Elég keveset aludt délben, volt, hogy délelőtt elaludt a babakocsiban, de csütörtökön ügyesen sétált, és szűk 3 órát aludt ebéd után. Szerdán mondta az egyik gondozó, hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk, sokat van ölben, és amikor esznek, ha valamelyik gondozó kimegy, elkezd sírni. Ezzel tényleg nem tudok mit csinálni, idővel megszokja. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, arra készültem, hogy szabival kell kezdenem a hetet, mert nem fog majd ott aludni, vagy hogy sokat sír majd. Ő is legalább olyan érzékeny mint a fiúk, szerintem még félénkebb mint Maxim volt, de ahogy Maximnál láttuk, milyen sokat változott, Emilinél sem erőltetjük azt amit nem kell. Otthon vagány, felmászik, vagy fel akar mászni mindenhova, ahova a fiúk, csúszdán nem a lépcsőn mászik, hanem magán a csúszdán, és ehhez hasonlók. 

Picit taknyos volt a beszoktatás elején, aztán hétvégére megint taknyosabb lett, de most szépen javul a náthája, remélem, kibír néhány hetet láz és egyéb nyavalya nélkül. 

Közben kibújt 3 szemfoga, nagyon egyszerre nőnek: az első felül két hete, a másik kettő a szülinapos hétvégén, és most jön a negyedik is. Nem csoda, ha ebéd után csak egy jó órát aludt többször, sőt, csodálom, hogy egész sok éjszakát átaludt, oké, 5 és 6 között sokszor felébredt, de ha már hajnalig alszik, az szuper éjszakának számít. Pláne, hogy vasárnapról hétfőre éjszaka annyira nem aludt és üvöltött, hogy kétszer kapott – természetesen kétféle – szirupot, szerintem akkor bújt ki teljesen a második és harmadik szemfog. Az biztos, hogy nagyon elfárad a nap végére, most hogy egy teljes hetet volt, estére kikészül gyakorlatilag; elég jó megfigyelő ő is, a sok új arc, új nyelv, meg délutántól a fiúk itthon nagyon lefárasztják.

Pörgettyűmánia és szobacserék

Nyár elején ért ide a pörgettyűláz, vagyis a handspinner-láz. Robin akárhányszor meglátott egy új színt vagy modellt, azonnal szerette volna megvenni. Volt hogy azért jött boltba, hogy találjon magának valami újat. Néhányat vettünk nekik, kaptak is, meg volt hogy cserélt az oviban, persze titokban, mert ha meglátták az óvónők, akkor elvették a gyerektől, és év végén kapták vissza. Már nem tudták, hová tegyék itthon őket, ezért Norbi kitalálta, hogy készítsenek maguknak egy tartót. Robin is segédkezett, de főleg Maxim készítette.  

Fotók: pörgettyűk

Fel is szerelték az új szobájukba, mert a pünkösdi szünet után a fiúkat átköltöztettük a vendégszobába, és kb. két hétre rá Emilit a fiúk régi szobájába. Emilinek még hiányzik egy-két bútor, szőnyeg, de ha mondjuk, hogy menjünk a szobájába, már szalad is. Nem alszik sokkal jobban ettől, de július 10-én először átaludta az éjszakát, 8.45-től 6.40-ig aludt, majd 19-én megint végig aludt éjszaka. Muszáj dokumentálnom, mert ez jó jel, kezd megérni arra, hogy jól aludjon. Előtte, június 26-án kijöttek az alsó kisörlői, jönnek a felsők is, így lehet, emiatt nyugtalan időnként és éjszaka is. 

A fiúknak készített Norbi egy íróasztalt, két ikeás polcra rögzített falapot, szerelt fel nekik polcot, most már egész jól néz ki nekik. Ja, és mindent a falhoz csavarozott, mert a fiúk még mindig, Emili meg már mászott a polcra. Persze Maxim már azt várja, mikor lesz saját szobája, pedig néhány hónapja még esze ágában sem volt egyedül lennie. Nyilván hatással van rá, hogy Milán saját szobát kapott, de a háziját is szereti csukott ajtó mögött írni.

Emili 15 hónapos

Egyik vasárnap egy kedves kollégámhoz mentünk ebédre; ő egyébként vietnámi, a feleség német, és még Maxim születése előttről ismerjük egymást.Maxim megtanult pálcikával enni, nagyon büszke volt magára. Emili bébiételt kapott, és ebéd után az egyik szobában felállítottuk a hordozható babaágyunkat, és ott aludt egy keveset. A fiúk jó szórakozást találtak maguknak: Minh-Chauéknak van egy pici dísztavuk, ők meg elkezdték kiszedni a hínárokat, algát a tóból. Sajnos a végén Robin csak megmártózott benne, szerencsére volt pótruhánk. Azért Emili elég félénk volt.

Itthon azonban tud tombolni, sikítozik, táncol, zenére, zene nélkül is. Illegeti magát a tükör előtt,

belebúj a cipőnkbe, papucsba, és úgy togyog.

Néhány alapszót mond: apa, anya, baba, mama - Maximra má-t mond,  Robint időnként bá-nak hívja. Babnak is nevezte már, na ezen a fiúk jót nevettek.

Egész ügyesen eszik egyedül, kanalaz, villával most próbálkozunk.

Ha kérdezünk valamit, bólogat, amit nem akar, nem kér, rázza a fejét, néha mondja hogy nem.

Természetes mindig az az érdekes, ami a fiúknál van.

Imádja a gyümölcsöket, és hát a fagyit.

Most próbáljuk, hogy délben eszünk, és utána fekszik le aludni (még mindig szopival alszik el).

Két szuper éjszakánk volt júliusban, remélem, jönnek a végig aludt éjszakák, mert elég nehéz lesz kialvatlanul dolgozni mennem.

Emili 1 éves

Gyorsan telik az idő, és persze sosincs elég belőle. 

Szombaton ünnepeltük Emili első szülinapját. Kapott tőlünk egy kicsi és egy nagyobb locsolót, sokat kell öntözni a kertben :).

 

 

A tortájából nem evett, pedig már kóstolta ezt a joghurtos piskótát, igaz, akkor finomabbra sikerült. A fiúk nagy élvezettel fújkálták a gyertyáját, Emilinek kevésbé tetszett a dolog.

Gyakorlatilag állandóan mozog, jön-megy, talál valamit, amit cipel, vagy csak húzza a kezünket, hogy menjünk vele. Ha meg fáradt már, akkor kéri, hogy vegyük fel és úgy sétáljunk, illetve mutogat, hogy mit szeretne megnézni, kézbe venni.  Továbbra is imád pakolni, de újabb és újabb dolgokat kell kitalálnom, mert amit százszor szétpakolt már, az nem érdekli.

Ha zenét, éneket hall, azonnal táncol, de ő maga is van, hogy dobol és akkor is rugózik. Nagyon sok mindent megért, menjünk fürödni, indul a fürdőszobába, ha kimegyünk, hozza a cipőjét. Néha bólogat, ha kérdezem, hogy ezt kéri-e. Szavakat nem mond, csak babanyelven beszél, na-na, a-pa- a-na, de sok mindenre mondja ezeket.

Mindent meg akar kóstolni, egész jól eszik mostanában, persze soha nem egyszerre eszi meg az óriási adagot, de kétóránként eszik valamit. Nagyon ügyesen iszik, ő maga akarja a poharat is fogni, hát ebből volt már sírás is, mert a teli poharat nem adtam oda, mert úgyis mindig magára borítja, legalábbis egy darabig, aztán már úgysem lesz érdekes, és akkor marad az ivás. Kanalazni is próbált néhány napig, most inkább kézzel eszeget darabos dolgokat. A vékony babákhoz tartozik, a gyerekorvos mondta, május elején mentünk, 71 cm és 7,1 kg volt. Az oltás eléggé megzavarta, nagyon nyűgös volt néhány napig, illetve kezd akaratos lenni, sír, ha nem kap meg valamit, vagy elveszünk tőle valamit. Ő viszont a fiúk játékát veszi el, amivel épp játszanak, mert az az igazán érdekes. Ha nem adják neki oda, akkor később, mikor már nem játszanak vele, nagy boldogan babrál velük. Robin azért piszkálgatni szokta, és vele egész vad tud lenni, oda megy hozzá és simán kikapja a kezéből a tárgyat, veszekedtek is már egy-egy játékon. 

7 foga van még mindig, húsvét előtt - április 5. - jött ki neki a 7. alul és azt hittem, hogy gyorsan kijön a párja a másik oldalon, de egyelőre csak duzzad az ínye, biztos fáj neki, mert egy-két éjszakánk elég rémes. Már éjszaka is max. kétszer szoptatom meg, ezt fogjuk elhagyni lassan. Napközben amúgy már csak a kora reggeli, a déli alvás előtti, egy délutáni és az esti szopi van, igazából az éjszakai és a délutáni is még azért maradt, mert még mindig sok tejem van, és muszáj, hogy megetessem.

Imád fürödni, április végén elkezdtünk babaúszásra járni, szombat délelőttönként van. Szereti, de sokat nézelődik, nem rám figyel, ha éppen valamilyen feladat lenne. Kell neki egy kis program, hogy ne csak a szokásos buszmegálló-iskola-boltok kiruccanás legyenek a program. A fiúk is jönnek persze ilyenkor úszni, így mindig elhúzódik és macerás is kicsit, mert pont 11 és12 között szoktam lerakni aludni, ez meg 11-től van, de eddig jól ment szerencsére. Nincs messze tőlünk, 10 perc, mert bár jobban bírja az autót, annyira azért nem, hogy órákat utazzunk.

Boltba már nem babakocsival hanem biciklivel vagy autóval megyünk, és vagy toljuk a kosarat vagy beültetem a bevásárlókocsiba, amibe vettem egy bélést övvel együtt. Azért igyekeznem kell, nézelődni nem lehet, csak ha tolom a kocsit, azt bírja. 

Amúgy sem bír egy helyben ülni, az evést sem bírja mindig ki a székében, van, hogy a kölesgolyó, kenyér véget már sétálva eszi meg az ebéd vagy vacsora végén. Majd elmúlik ez is, aztán meg úgyis visszajön, a fiúk is felugrálnak, hogy elmeséljenek valamit például.

Újból könnyű megnevettetni, és tényleg olyan kislányosan sikongat. Egész sokat nézi magát a tükörben, és most mindent a fejére próbál tenni.


A szülinapján készült képek itt vannak.

Emili 9 hónapos

Már jó ideje ismeri a nevét, figyel, ha szólunk neki.
Kattog a nyelvével, mint a lovacska, a nyálát is fújja már és berreg - vajon kitől tanulhatta? Persze, a fiúktól. Régebben mindig nevetett, ha így csináltak neki, aztán már csak figyelt és most már utánoz.

Egyre nehezebb megnevettetni. Sokat magyaráz, ha lát valamit, és kéne neki, vagy mutatni akar valamit, akkor olyasmit mond, hogy oty.

Állandóan pakol, kész csatateret hagy maga után. Ügyesen integet.
Most már oldalazva is közlekedik, ha fogjuk a kezét, lépeget is. Főleg a fürdőszobában a fürdőkád széle és a pelenkázó között lépeget egyedül. Alacsony sámliról, a lábunkról feláll egyedül, rövidebb ideig álldogál is kapaszkodó nélkül, sokszor úgy, hogy a kezében van valami vagy valamik. A hétvégén többször esett el, hogy próbált leguggolni vagy éppen valamit tartott a kezében.

Eléggé anyás, amint észre vesz, jön is hozzám. Azt sem szereti ha az apja megy el, volt már, hogy akkor is görbült a szája.

Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk, egyre többet eszik, és már nem kell mindig körtét tennem a kajájába, hogy megegye. Ennek ellenére múlt kedden a dokinál ugyanúgy 6,8 kg volt mint december közepén. Egyszer már mértem 7 kg-t a mi mérlegünkön, de úgy látszik, nem hízik valami nagy ütemben. Picit nőtt, 67,5 cm. Annyira nem bánom, hogy nem óriásbébi, mert cipelni elég ezt a szűk 7 kilót is. 

Tömni nem akarom és egyébként sem tudnám, mert még ha jó sokat szopizik is, meg eszik is rendesen, akkor azért kibukja a tej és kaja egy részét, szóval abban maradtunk a doktornővel, hogy egy hónap múlva újra megnézi Emilit. Mivel állandóan mozog, nyughatatlan, ezért le is mozogja, amit megeszik.

Egyik este nem is kért vacsorát, és ennek ellenére kétszer kelt csak, sokkal jobban aludt, mint máskor.

Emili 8 hónapos

A legfontosabb, hogy úgy tűnik, az új évvel megjött az étvágya. Párolt almát, körtét eszi főleg, de mivel egyelőre sok minden fogja a hasát, alma, krumpli és a nem zöld zöldségeket most mellőzöm. Ugyanis nagyon szenvedett a kakilással, ahogy kezdte megemészteni a szilárdat, ráadásul, hogy ne mindig kölesgolyót eszegessen, vettem neki rizstallért babáknak. Tetszett is neki, de fehérrizsből volt, ami szintén nagyon fogta a hasát. Így maradunk a kölesgolyónál, azt szinte mindig megeszi. Igazából enni is úgy kezdett, hogy rágcsálta a golyókat, és néha el-elfogadott egy kis pürét. 

Sok minden nem ízlik neki, így többnyire körtével keverve adom neki, az legalább nem hasfogó. Gondolom, az érzékeny emésztése miatt sem kezdett el hamarabb enni. Néha az érett körtét már csak villával töröm a püréjébe, és elnyammogja. 

Egyre szebben iszik vizet, pici pohárkából adom neki.

Ülni továbbra sem szeret egy helyben, néha az etetőszékébe sem akar beülni. Az autó is macerás, azt kibírja, hogy elmenjünk a fiúkért, hazafele meg már ott vannak vele a kocsiban, őket figyeli. A babakocsiban is addig üldögél el, amíg megjárjuk a buszmegállót, vagyis az utca végéig és haza, illetve a boltba is el szoktunk sétálni, de többnyire sír, mire haza érünk.

Amit még utál, az az öltözés, de olyan szinten, hogy zoknit vagy a puha csizmáját is szenvedés ráadni, a többiről ne is beszéljünk. A pelenkázás is nyűg, azonnal hasra fordul, matat, kinyitja a szekrényt a feje fölött, aztán ott akar pakolászni, rettenet...

Mindenhol feláll, falnál, szekrénynél, akár úgy is, hogy van valami a kezében.

Imádja a fiúkat, nagyon meg tudják nevettetni, ilyenkor rögtön csuklik. Szeret illetve szeretne velük játszani, de sokszor zavarja őket. Továbbra is ha a fiúk beülnek a kék fotelbe, rögtön ott terem ő is. Robin előszeretettel cipelgeti.

 

Általában már csak kétszer alszik napközben.

A téli szünetben kicsit elcsúsztunk, a fél 9 körüli esti elalvásból, 9-fél 10 lett,  és reggel 8 körüli kelés, de ahogy elkezdődött az iskola, visszarázódtunk: 9 körüli alvás, 7 körül kel... Persze felébred többször, néha elég megsimogatnom, de ha - gondolom a foga, pocakja fáj -, akkor sír és szopival alszik vissza.

Nagyon tud harapni, ezért is gondolom, hogy fáj a foga. Ruhán keresztül úgy megharap, hogy meglátszik a nyoma.

Van egy házi kisegerünk Emili személyében, mindent megrág. A gyümölcsös polcon szokott kotorászni, a tojástartókat már száműztem, de Norbi egyik nap a boltból hozott mandarint zacskóstól oda tette. Azt vettem észre, hogy Emili teljesen rácuppant a zacskóra, mandarin illata van. Aztán láttam, mivel volt el olyan jól, a mandarint, egész pontosan hármat zacskón keresztül megrágott. Természetesen mosatlanok voltak a gyümölcsök. Előtte almát már rágott meg, mosatlanul ugyan, de nem zacskón keresztül. Az egyik polc mögé a földre tettem egy zacskó almát és körtét, nos, Emili megtalálta őket, tiszta almalé volt, szintúgy zacskón keresztül kóstolgatta őket. Aztán szépen megmostam neki egy almát, és azt rágcsálta. A héját kiköpdösi, meg aztán tartok is tőle, hogy felakadhat a torkán, így volt már, hogy hámozva adtam neki az etetőszékben egy almát, amíg én reggeliztem. A körtét is kostólta már így, de beleharapott a fokhagymába is, és a vöröshagyma héját is többször kellett kiszednem a szájából.

 

Imádja a ruhákat pakolni, erre minden nap van lehetősége, majd' minden nap mosok. A cipőket is szereti pakolászni, csak ne lennének most olyan sárosak.

Eddig inkább úgy láttuk a fényképek alapján, hogy Maximra hasonlít, de most egy-egy képen Robinra emlékeztet, ha babakori fotókat nézegetünk.

Emili 7 hónapos

Kedden volt Emili 7 hónapos. Nagyon kapaszkodik, látszik, hogy állni akar.

Képes a konyhából a fiúk szobájába mászni, és most már nem is fárad el. Megint volt néhány jobb éjszakánk, ami annyit jelent, hogy az ágyában aludt 3-4 órát, majd megint aludt 3 órát, és utána másfél-2 órát még kétszer. A legjobb éjszaka 7 órát aludt egyben, evett hajnalban majd aludt még 3 órát. Hogy most ez véletlenül jött így ki, mert épp szünetelt a fogzása, vagy a mikrokinének volt köszönhető, nem tudom. Elvittem őt is, és akkor este 3 éjszakán át aludt ilyen jól. Sajnos ez most elmúlt, egyrészt tegnapra betaknyosodott, gondolom a fiúktól meg tőlem csak elkapott valamit, másrészt meg még mindig nem bújt ki a felső két metszőfoga, pedig már látszik az egyiknél napok óta, hol fog áttörni, de közben a másik ma reggelre teljesen lejött az ínye szélére, szóval egyszerre jön neki a kettő, és gondolom, nagyon fájhat, mert a sziruppal sem aludt két óránál többet egyben éjszaka. Tegnap lázas is volt egy kicsit, de 38,1-nél megállt. Viszont produkált két irtó büdi kakát is, amit a fogának tudok be. Ráadásul nem nagyon lehet letenni, alig van el pár percet, nem is tudom, hogy volt-e már ilyen rossz állapotban. Ennek ellenére tegnap nagyon jól evett, párolt almát tönkölybúzával, uzsonnára meg csak natúran adtam neki a párolt almát, jó volt nézni, ahogy falta. Szopizik is, most éjszaka gyakorlatilag minden ébredésnél.

A szirupot viszont nem akarja megenni, ma veszünk kúpot neki.

Robin vasárnap estére belázasodott, és bár már hétfőn is egész jól volt, ma ment újból oviba. Tegnap végül ebéd után elaludt, hiába tiltakozik, fáradt, remélem, nem szed össze két nap alatt semmit, a náthája is javul. 

Közben kedden kicserélték a padlásablakokat, hihetetlen, de Emili a nagy zajban két és fél órát aludt délelőtt.

Továbbra is imád a fiúk közelében lenni, minden érdekli amit csinálnak. Őket ez persze sokszor zavarja, nem hagyhatnak szét mindent a földön, nem kártyázhatnak, pokémonozhatnak bárhol...

 

Emili 6 hónapos

Emili fél éves. Kezd félni az idegenektől.

A fiúkat imádja, sikongat, nevetgél, kuncog velük.  Imádja nézni őket, ez elég jól lefoglalja. Este viszont besokall tőlük, túl hangosak, előfordul, hogy szó szerint kikészül tőlük, ilyenkor nehezen alszik el. Biztos nem (csak) ezért alszik rosszul éjszaka. Hiába bújt ki a 2. foga is alul - október 22-én -, sokszor felébred. Van, hogy alszik 3-4 órát, de utána van, hogy óránként kel. 

Napközben még inkább 3-szor alszik, délelőtt egy rövidet, aztán alszik egy hosszabbat jobb esetben, ami másfél óra átlagban, de van, hogy felébred 40 perc után és visszaalszik, visszaaltatom. Este még alszik egy rövidebbet.

Október 21-én szabályosan négykézlábra állt, csavarja a popóját, majd egy hét múlva előre is haladt, úgy hogy négykézlábra állt, próbált a kezével elérni valamit, így lehasalt, és egyet-egyet előre kúszott. Egyszer-egyszer gurult is mint Maxim anno, de próbál felülni is: féloldalas fekvés pozíciót vesz fel.

Ma reggel szabályosan mászott hátrafele. Úgy látszik, tetszik neki ez a rák-mozgás.

Képek itt

Emili 3 hónapos

Tegnap ünnepeltük Vince 4. szülinapját - augusztus 1-én töltötte be -, és pont ezen a napon volt Emili 3 hónapos.

Ebéd előtt érkeztünk, és bár Robin reggel azt hajtogatta, hogy ő nem akar menni, hagyjuk otthon, végig együtt játszottak Vincével, veszekedés nélkül.

A tortaevésre jól elfáradt Emili, le kellett tennem aludni. Eközben a fiúk kint játszottak, dartsoztak, majd jött a kvíz: Pokémon kártyákért kellett kérdésekre válaszolniuk. A kicsiknek egyszerűbbekre, pl. hány éves Vince, hány fehér autónk van, a nagyobbaknak összetettebbre. Ügyesen végig találgatták őket. 

Mintha csak egy-egy babánk lenne, a négy nagy játszott, mi felnőttek pedig pihentünk egyet a picikkel.

Emili július végén kezdett el hátról hasra fordulni; egész pontosan júli 27-én egyszer fordult át, majd másnap többször megismételte a bravúrt. Aztán szüneteltette a forgást, este a szülinapi parti után viszont megint fordult, így mondhatom, hogy három hónaposan már ügyesen tud hasra fordulni. 

Ma meg hasról hátra fordult, immár nem véletlenül; ugyanis júli 24-én és 28-án egy-egy alkalommal a hasáról átfordult a hátára, de inkább véletlenszerűnek tűnt a dolog.  

Mindenesetre hátról hasra könnyebben fordul, vagy csak szívesebben hasal.

Picit jobban bírja a hordozót és az autót, ez annyit jelent, hogy nagyjából 5 percig nem üvült, illetve ha valaki szórakoztatja, akkor kibír egy negyedórás utat. Azért Magyarországra nem indulnék vele haza autóval.

Felfedezte a kezét, nézegeti, egész ügyesen nyúl a dolgok után.

Még mindig sokat bukik, főleg ha túl sok tejem van. Éjszaka is elő-előfordul, pedig általában kétszer vagy háromszor szopizik csak. Sokat büfizik, és ha éjszaka nem büfizi ki magát, hajnalban nagyon nyugtalan, alig alszik/alszok olyankor. Szerencsére este legkésőbb 10-kor kidől, reggel pedig 8-9 körül kel fel. Talán ezért is délelőtt csak egy rövidet alszik, ebéd környékén hosszabbat, de legfeljebb két órát. Azt vettem észre, hogy ha ilyenkor felébred, nagyon nyűgös, ezért a 40 perces alvás után megpróbálom vissza altatni, hogy legyen egy hosszabbja is. Délután, estefele pedig még legalább egyszer alszik 40-50 percet. Az esti nyűgösséget úgy "úsztuk meg", hogy kenguruban vagy kendőben aludt nagyon sokáig. Most viszont már felébred ugyanúgy fél óra után, így inkább berakom az ágyába aludni. Addig is tudunk a fiúkkal valamit játszani.

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

Pünkösdi szünet

Ahogy Emili megszületett, másnap jött Mama, hogy segítsen Norbinak, illetve hogy  a pünkösdi oviszünetben majd nekem.

Jó dolgom volt a kórházban, éppen ezért nem siettem haza, 4 napot maradtam. Emili meglepően éber volt már a kórházban, sokat nyitva tartotta a szemét a születése napjától kezdve.

Itt 1 naposan

3 naposan szunyókál

Maxim és Robin vártak már haza minket, sokszor meg akarták fogni Emilit, vagy az ölükbe kellett tenni. Robin próbálta dögönyözni, vele egyáltalán nem lehet ott hagyni Emilit. Ő akkor is meg akarja simogatni, amikor éppen alszik. 
A szünet gyorsan eltelt, Mama főzött-sütött, babázott vagy éppen a fiúkkal játszott. 

Emili leginkább kézben szeret lenni, és kézben vagy rajtam alszik jól, jobban. Persze próbáljuk lerakni, és időnként egész szépen elnézelődik már.

2. trimeszter az oviban

Maxim második szülőije nem négyszemközti beszélgetés az óvónénivel, hanem a szülők bemehetnek megnézni a gyerek addigi munkáját, füzeteit, és a lényeg, hogy lehetőleg a gyerekkel együtt, hogy ő maga mesélje el, miket csináltak az oviban. Elég hosszúra nyúlt így, Maxim nagy lelkesedéssel mesélte, hol mi volt a feladat, aztán megnéztük a rajzait, festményeit is. A legtöbb feladata hibátlan, a rövid értékelés lényege pedig, hogy csak így tovább. 

Húsvét előtt Egyiptom volt a témájuk, több mint két hétig. Az elején lelkes volt Maxim, vitt is be egy kis vázát, könyvjelzőt amit ott vettünk. De aztán gyakorlatilag rémálommá vált a téma, ugyanis kb két hétig majd' minden éjszaka felkelt, felsírt, hogy ő fél, rosszat álmodott. Azóta újfent nem megy el egyedül vécére, sőt, egyedül egyik szobába sem, és ez sajnos meg is maradt, szerencsére a rossz álmok elmúltak. Egyik nap könnyes szemmel mondta, hogy most már nem tetszik neki a téma, szóljak Joffer Nathalienak, hogy ő inkább kimegy, ha Egyiptomról beszélnek. Másnap reggel mégis azt mondta, hogy ne említsek semmit, de aztán megint nagyon félt este és éjszaka, szóval rákérdeztem, hogy miről is beszélgetnek, mert Maxim szerint nagyon félelmetes a piramis és a bennük található útvesztők, csapdák, múmiák és kincsek. Az óvónéni szerint a gyerekek találták ki illetve meséltek mindenféle csapdáról, és feltámadó múmiákról, de nem érti, hogy Maxim mitől ijed meg, hiszen ő az egyik leglelkesebb követője a beszélgetéseknek. Szerintünk nem feltétlen kellett volna két hétig ezzel foglalkozni, ha csak néhány napig beszélnek róla és készítenek pár dolgot, akkor talán nem viselte volna meg ennyire Maximot. 

Robinéknak csak év végén lesz személyes értékelés, de néhány érdekes dologról beszámolok, mikkel foglalkoztak. Hetekig a különböző érzékszerveik volt a fő témájuk.

Építettek a tornatermükben egy un. tigris-pályát, mindenféle dobozból, foszforeszkáló és más egyéb dologból, majd zseblámpát is kellett vinniük, hogy a sötétben játszanak a labirintusban. Az előtérben pedig ösvényt építettek kavicsokból, szalmából, szúrósabb és puhább dolgokból, amin mezítláb mentek végig. Még sötét pólót is kellett vinniük, amire maguk festettek mintát, ami a sötétben foszforeszkál.

Maxim sokat épít az oviban, a mappájában jó néhány képet beragasztott az óvónéni a különböző műveiről, és itthon is szívesen épít, tulajdonképpen bármiből. Két képet találtam hirtelen, duplóból lépcsőt, illetve papírpohárból tornyot, vagy piramist. A papírpoharas ötlet a napköziből származik, télen rengeteget épített a barátaival, majd itthonra is kérte, hogy vegyünk. Az egyik legjobb rész természetesen a rombolás.

Robin orra

Február végén történt egy kisebb baleset Robinnal, futás közben neki esett a kapunak, az egyik orrcimpája beszakadt. Norbi a csirkéket rendezte, én főztem, ők meg rohangáltak Maximmal és elbotlott. Mire sikerült valamelyest csillapítani a vérzést, beültem vele a kocsiba és irány az ügyelet. Ott meg annyian voltak, hogy húsz perc sorban állás után még mindig csak vártuk, hogy felvegyék az adatainkat. Így soron kívül kértem, hogy a nővér nézze meg a sebet, mert fogalmam sincs, milyen állapotban van a kötés alatt. Persze mire az orvos jött, addigra összeforrt neki a sérülés, így végül két kis ragasztócsíkkal távoztunk. Viszont mire haza értünk, a seb alja kinyílt egy picit, addig piszkálta az orrát. A ragasztócsík egy nap alatt leesett az orráról, aztán hiába ragasztgattuk, ő azért csak piszkálta. Ráadásul orrot fújni sem nagyon tudott, szerintem ekkor húzódott a nátha a fülére. Most egy vékony heg látszik az orrán, reméljük el fog neki múlni teljesen.

Viszlát pelenka

Robin két hete már éjszakára sem kér pelenkát. December végén egyszer próbáltuk, de persze pont akkor  éjszaka bepisilt, azóta száraz volt neki mindig a pelus reggel, leszámítva ha néha reggel pisilt bele. Én vártam volna még egy kicsit, hogy hátha a pelus megnyugtatja, és nem ébred fel éjszaka arra, hogy pisilnie kell, de pelenkával is mindig felébredt és mennie kellett vele a vécére, és pelenka nélkül is van, hogy pisilnie kell éjszaka. Még mindig nem alszik át minden éjszakát, van, hogy csak reggel kel, de ha heti bontásban nézzük, akkor azért 3-4 éjszaka egyszer felébred. Van, hogy inni kér és tényleg szomjas, mert kiüríti a kulacsát, van, hogy vécére megy, és van, hogy nem tudjuk miért, csak jön, és kéri hogy menjek vele vissza a szobába. Néha mondja, hogy megijedt, de azt nem, hogy mitől.

Egyik hajnalban sírt, hogy vizet, adtam neki a kulacsát, de csak sír tovább; azt mondogatta, hogy "vizes", ugyanis bepisilt, olyan mélyen aludt.

Az biztos, hogy sokszor megijed hangoktól, zajoktól, kérdezi este a sötétben, hogy ez mi volt, amit hallott. Egyik este kérdeztem tőle, mikor hívott, hogy menjek vele a nappaliba az autójáért, hogy fél-e valamitől:

- Nem félek a szellemektől - válaszolta. Majd hozzá tette:

- Lepisztolyozom a szellemet, meg itt is. (mármint a nappaliban és a mi szobánkban is).

A nyaralás óta azért lényegesen jobban alszik, decemberben, januárban szinte minden éjszaka felkelt, és többször is, beszélt hozzám, piszkált. Januárban még Norbi is bevállalt egy hetet, mikor ő ment át hozzá, hátha segít, de 5 éjszaka után is ugyanúgy felébredt. A gyerekorvos azt javasolta hogy vigyük el egy mikrokineziterapeutához, hogy megnézzük, mi zajlik benne, miért ébred fel ilyen gyakran, ha máskor meg képes 12 órát is aludni egyhuzamban. (A mikrokiné egy olyan "kéz általi gyógyítás", amely ellenőrzi és helyreállítja a test szöveteinek vitalitását. Sokféle negatív hatásra (érzelmi, fizikai) az izmaink, szöveteink különféleképpen reagálnak, és ezeket a zavarokat tapintják ki rendkívül finom, apró mozdulatokkal az egész testen. A stimulációk célja, hogy, önjavító mechanizmusokkal képes legyen a test megállítani a szövetek lebomlását és vissza állítani az eredeti működésüket. - Saját fordítás, mert magyarul nem találtam róla semmit, nem igazán van ez nálunk. Talán az akupresszúrához hasonlítanám.)

Ezen is túl vagyunk, és csak megerősített, hogy Robin túl érzelmes, érzékeny, aggódó típus, aki állandóan kérdéseket tesz fel, a jövőre vonatkozólag is. Egy kis érzelmi feszültséget feloldott, de túl sok mindent nem talált, amiben segíthet. Ezeket egyébként úgy mondta, hogy én mindösszesen annyit mondtam Robinról, hogy a gyerekorvos küldött, miért, és hogy hány éves. Aztán elkezdte "vizsgálni", és néhány perc után jött a megállapítás. Azt is mondta, hogy a túl-érzelmesség csak akkor okoz gondot a gyerekeknél, ha magukban tartják, nem beszélik ki; ez a veszély nálunk nem áll fenn egyik fiúnál sem. Tény, hogy Robin állandóan kérdez, hova megyünk, hol van ez a személy, és a rengeteg "miért" - ami életkori sajátosság. Este lefekvésnél is alig bírja abba hagyni a beszédet, és sokszor másnap az első kérdése arra vonatkozik, amivel befejeztük a beszélgetést este. Egy példa:

Fent játszottak a padláson, tornacipőben volt, de felvitte Maxim és az ő új, villogós sportcipőjét is. Este elalvásnál kétségbe esetten mondja:

- A vilogós cipőm a padláson maradt.

- Semmi baj, majd reggel lehozzuk – mondom neki. Mikor elaludtak, Norbival felmentünk megkeresni, mert reggel erre nincs időnk. Miután felébredt, viszem reggelezni, és már mondja is:

- A vilogós sportcipőm.

- Apa lehozta a padlásról, már itt van lent – nyugtatom meg.

Visszatérve a szobatisztaságra, amilyen ügyes volt az elején, most olyan figyelmetlen. A bölcsiben is előfordult, hogy bepisilt, a múlt héten teljesen, és szegény el is sírta magát, szóval biztos zavarta a dolog, ezért próbálom nem túl aggódni. De sokszor nem figyel, elindul pisilni, és látom, hogy megáll játszani valamivel. Sokszor pisis a bugyija, mert nem ér oda, aztán állítja, hogy nem pisilt be. Múlt heti siker, hogy elértük, tévézés közben nem csurgott be neki, szólt, mese megállít, hogy nyugodtan tudjon pisilni.

Bilan 30

Ezúttal Robinnak. Ahogy Maximot is, Robint is elvittük egy nyelvi felmérőre, ami nem kötelező, de minden itt született gyereket behívnak egy tesztre, amit ha szükséges, később megismételnek. Azt tudni kell, hogy az alapnyelvekből lehet elsősorban választani, de minden esetben a gyerek anyanyelvén történik a felmérés, csak ha ez nem az itteni gyakori nyelvek, akkor kicsit körülményesebb a dolog, mert a szülő tolmácsolja  a gyereknek a kérdéseket. Nem tartott sokáig a felmérés, egyrészt mert Robin megunta, és ő utána nem foglalkozott sem a képeskönyvvel sem velünk, másrészt meg a kérdőív alapján is úgy ítélték meg, hogy megfelelő szinten van az életkorához képest: önálló mondatokat alkot, ragoz, kérdez és a legtöbb hangot is szépen ejtette ki. Vissza sem kell majd mennünk, Maximmal anno igen, Norbi szerint mert ő sok hangot nem ejtett tisztán. Az oviban/iskolában majd lesz még felmérés.

Most egyébként ugrásszerűen megnőtt Robin szókincse, kérdésekre önálló válaszokat alkot, kezd szépen beszélni. És még többet beszél mint eddig, csak most már szinte mindent értünk, kivéve, ha üvölt és úgy próbál valamit mondani, na akkor érthetetlen számunkra is. Egyre hosszabb meséket hallgat végig esténként, és ugyanúgy mint Maximnál, a meseolvasás interaktív, olyan nincs hogy ő ül, hallgatja a mesét, nézi a képeket. Ő is mutogat, folyton kérdez, lapoz előre-hátra. Most remélem, kezd egy kicsit leállni a tévével, mert ő képes volt egész délelőtt mesét nézni. A műtét előtt és után nagy sláger volt az angry birdsös játék a táblagépen, már el tudja indítani a játékot, másik pályát választani.
Szerintünk most kezd a bölcsiben is szavakat mondogatni, és valószínű, néha kicsit sok neki ez a kettő együtt, ezért nyávogósabb időnként. Úgy tűnik, vége a nagy szerelemnek, nyári szünet óta Robin és Nesta elválaszthatatlanok voltak, együtt játszottak, fogták egymás kezét, és Robin csak Nestát emlegette. Még mindig sokat beszél róla, de most már nincsenek annyit együtt, és nem örülnek annyira egymásnak reggelente; Robin berohan a szobába és elővesz valami autót, Nesta pedig mással játszik.
Most már ritkán kakál a pelusba, többnyire szalad a bilire, viszont ha tele van pisivel a pelus, nem zavarja. Majd hétvégente próbálkozunk, hogy lássuk, mennyire érdekli a dolog.

Egyre többször fordul elő, hogy ha idegen helyre megyünk, vagy idegennel találkozunk, akkor Robin bújik belénk, szégyenlősködik. Azt pedig nagyon nem szereti, ha valaki csak úgy hozzá ér, még a bölcsiben sem mindig örül neki. Iszonyat érzékeny arra is, hogy ha valami nem tetszik nekünk, rá szólunk, vagy egy kicsit erőteljesebb hangon mondunk valamit, rögtön elkezd sírni, és mondja, hogy fáj a bibim. Ráadásul éjszaka sem tud kikapcsolni, sokat álmodik, beszél álmában, forog, van, hogy felébred rá, van, hogy arra ébred, hogy fázik mert kitakarózott. Most ez a legújabb, hogy azt kiabálja: takajó. Szóval hiába van rendben az orra, még mindig ritkán alszik jól. Ráadásul most esténként nem akar aludni, mondja is hogy én nem szeletek aludni. Remélem, hamar lecseng, mert egyszerre tesszük le a két gyereket, de ha Robin egy órán keresztül nem alszik el, az idegesítő tud lenni. Az is igaz, hogy nincs nagy alvásigényük, csak a szülőknek lenne :-)

Robin nagy színész, és rettenetesen tud hízelegni. Néha tényleg nehéz megállni, hogy egy szidást követően ne nevessük el magunkat.
Következzen néhány feljegyzett mondása, régebbről és mostanról.

szempillangó - mondta a szempillájára, talán most már nem keveri :)

Az egyik mesekönyvében (Eric Carle - Nem láttad a cicámat? - hetekig nagy kedvenc volt) van egy sötét bőrű indián, Robin megjegyzi: cokis (csokis)


Itt ugyebár rengeteget esik, beborul az ég. Egyik reggel mondja:
- Beboluló - és ráborul az asztalra.

Azt hiszem, Maximnál is volt ilyen, hogy ébredés után nem szeretik a világosat, most már azt kiabálja Robin, hogy kapcsoljuk le a villanyt, de egy darabig a napot okolta reggelente a konyhában:
- Szüt a nap - nyávogta, és le kellett kapcsolnunk a lámpákat.

- Itt a bibim - mutat rá egy anyajegyére.

- Robin, az egy anyajegy - válaszolom.
- Nem, az enyém.

Sokszor elfelejtjük, hogy a gyerekek mennyi mindent tőlünk tanulnak, mennyire utánoznak minket. Az új autónkat ugyebár tölteni kell, nem tankolni. Robin a konyhában egy polcnál játszott az autójával, közelebb mentem: a melegszendvicssütő zsinórjával játszott, pontosan úgy próbálta csatlakoztatni a kábel végét az autójához ahogy mi tesszük az igazi autónkkal, és közben ezt mondta: tőtődik az ató. Zabálni való volt.

Sokat hallja, hogy viccelünk, főleg Maxim "ugrat" most minket, ilyesmivel, hogy anya, nyitva van az ajtó, közben be van csukva, vagy elkezd sírni, de csak tetteti, hogy megvicceljen minket. Robin egy reakciója, ha mondjuk, hogy ne csinálja, vagy hogy szépen csinálja, hogy ő csak viccelt. Már nem emlékszem, mit csinált, meghúzta a hajam, vagy leugrott valahonnan, de a következőket válaszolta nekem:

- Csak vicceltem - vigyorog.
- De ez nagyon nem vicces - mondtam mérgesen.
- Nagyon vicceltem - válaszolja huncutul.