Maxim biciklizik, Robin magyaráz

Mivel látványosan sokat száguld Maxim a futóbiciklivel, Norbi levette a rendes bicikli pótkerekeit Maxim beleegyezésével, és múlt héten elkezdték gyakorolni a biciklizést. Már a második alkalom után csak az elindulás és a megállás jelentett gondot, maga a biciklizés nem. Most pedig az elindulást kell gyakorolni, már egész jól megáll Maxim. Persze ha nem a bicilire koncentrál, rögtön eldől, de kezdetnek nem rossz. Robin is teper a motorjával, és ő most kezd egyre több szót utánunk mondani, néhányat pedig önállóan használ is:

tyitya=cica

kuty/kutyi=kutya

tyüty=csüccs

tetyi=tessék

etyi=ezt is

pipi/pibi=pipi, amint meglátja a csirkéket

kaka - néha kakálás közben mondja és mutatja is a pelenkáját

kukki=kuki

Ha kér valamit, az még mindig NNAAA! Minden, aminek nem tudja a nevét, nem tudja kimondani, az most kakí.

Egyik fürdés előtt és után sikerült háromszor a földre pisilnie. A másodiknál - persze miután végzett -, már kiabált is, hogy pisí.

Forróság Békéscsabán

Megvárt minket a forró nyár Békéscsabán. Bő 10 napra mentünk haza, szokás szerint éjszaka utaztunk, Robin és a hőség miatt. Robin így sem viselte jól az utat odafele; többször felébredt, sírt , Norbi nem tudott tőle aludni rendesen. Aztán néhányszor elégedetlenkedett délelőtt. Ráadásul éjfélkor belefutottunk egy dugóba, és csak a rádióból hallottuk 40 perc állás után, hogy lezárták a félpályát és átterelnek a másik oldalra. Mire eljutottunk a lehajtóig és kerülővel visszatértünk az autópályára, másfél óra mínusznál jártunk. Visszafele azonban minden jól ment, mindössze kétszer álltunk meg, Maxim ugyan kétszek sírt, hogy elzsibbadt a lába.

Először Mamáékhoz mentünk, napról napra melegedett az idő, csütörtökön 40 fokig. Egy nagy medencében tudtunk hűsölni, az elején Maxim nagyon sok időt töltött benne, aztán szerdán lesérült, a lábán kisujját megvágta valami, így szerda déltől csendesen játszott, szinte egy helyben, néha nyávogott kicsit, hogy fáj a sebe, és még aludt is egyet. Robin csak egyszer-kétszer ment bele naponta, volt kismedencéje is, de ő abba sem ment bele többet. Egyik délelőtt kimentünk négyesben a piacra, az elején szépen fogtuk egymás kezét, az első két néni, aki szembe jött, megállt és megdícsérte a gyerkőcöket, hogy mennyire aranyosak így.  Robin nem aludt túl jól éjszakánként, ez lehet a zajok, meleg, hűvös szellő hajnalban vagy éppen a foga miatt is. Gondolom, hogy emiatt, a meleg miatt, a sok újdonság és nem utolsó sorban a "határkeresés" miatt sokat nyűgösködött. Kevesebbet is ettek Maximmal mint szoktak, Robin nem is maradt a székében néhány percnél tovább, rohangálás közben be-bekapott egy-egy falatot, ez eléggé idegesítő volt, itthon viszont minden a régi, sokat esznek, és Robin a székében. Érdekes módon, ő maga kérte, hogy elalvásnál a kiságyba tegyük be, igaz, hogy ott is sokat forgolódott, de szinte mindig a kiságyban aludt el. Itthon viszont ha bele is akar menni, a végén mindig mellettem alszik el, délután is és este. De ez már így is egy ugrás, mert a délutáni alvásnál kézben aludt el eddig (este év eleje óta mellettem alszik el).

Egyik kedvenc programja a séta, biciklizés az utcán volt, szinte megőrült, ha meglátta a biciklit az ülésével, addig nem nyugodott, amíg valaki el nem vitte nézelődni. Sokat üldözte a macskákat mindkét helyen, és Mamáéknál nagyon szerette nézni az állatokat. Nagyiéknál pedig egész belejött a kismotorozásba. Lalival pedig egy hullámhosszon voltak: Lali beszélt hozzá, simogatta, ő meg egyre közelebb húzódott, és egész sokáig csendben, egy helyben maradt. Biztos megbeszélték közös dolgaikat, mint kékszemű, második gyerekek.

Az első héten egyik este Norbival és Icuékkal színházba mentünk, méghozzá a szarvasi szabadtéri színházba, Hippolit a lakáj c. zenés vígjátékot néztük meg. Eredetileg anyósomék készültek a színházba, de végül mi mentünk el kikapcsolódni egy kicsit. Szuper darab, élő zenével, Eperjes rendezésében, Reviczky főszereplésével, nagyon élveztük. Krisztivel pedig elmentünk ebédelni kettesben a Brill étterembe, névnapja alkalmából, mindkettőnk nagy megelégedésére. Ezenkívül jártam a szokásos köreimet (fodrász, fogorvos, stb). Robint is elvittem a pedikűröshöz, mert szerinte jobb hamarabb korrigálni a rossz körömnövekedést, ami magától nem oldódik meg. Szépen lecsiszolta, levágta Robin körmeit, nekem "csupán" reszelgetnem kell a körmeit, hogy szabályozzuk a növekedésüket, különben benőnek a bőrbe és rétegződve, ahogy eddig. Igen ám, de egyelőre rémálom, mert nem nagyon tűri, hogy én 2 másodperncél tovább reszeljem a körmét, nem igazán találom a módját, hogy fogom én pedikűrözgetni.

Egyik délután elmentünk egy barátunkhoz, általában elmegyünk hozzájuk, ha Békéscsabán vagyunk. Maxim nagyon szótlan volt, bezzeg Robin! Ő egy negyed óra alatt feloldódott, járkált ki-be, még a cicatálból is kiszedte a kaját. Maxim a végén kipróbálta a még nagyobb medencét, ahova persze Robinnak is be kellett mennie. Néhány nap múlva a városban találkoztunk újból, és ott Maxim kicsit sem volt szégyenlős, Laura rollerezett, Maxim a futóbiciklijével körzött, már nagyon gyorsan megy vele, pedig alig ért le a lába. Nagyon tetszett a fiúknak a szökőkutakkal teli új városközpont, tiszta víz lett mindkét gyerek, és este már nem szárad olyan gyorsan a ruha. Nem zavarta őket a dolog, ha nem valamelyik kútnál csápoltak, akkor a kismotoros Robin után szaladgált Nagyi, Popi meg sörözött :)

Már Nagyiéknál történt, hogy Maxim egyszer csak jól mondta ki az anyát: anya, anya - ismételgette naponta sokszor, tetszett neki, hogy végre ő is jól mondja ki, nem csak mi vagy Robin. 

Természetesen most is sok látogatónk volt, mindkét helyen: Norbi keresztanyukája, két unotatestvére, Dédipapa is eljött hozzánk egy fél napra, és Borsi néni is megnézett bennünket.

Család, barátok, hőség, pihenés - minden meg volt, ami a nyaraláshoz kell, kivéve a tengerpartot, amit már Maxim nagyon vár. Mi is, mert Maxim köhécselt, még érkezéskor, aztán vettem neki szirupot, és egy hét alatt elmúlt a reggeli-esti köhögés, a végén viszont Robin kezdett köhécselni, és egész múlt héten köhögött.

Ritka pillanat: négyen a medencében

Imádtak sötétedés utánig kint maradni, élvezték, hogy ruha nélkül lámpával vagy anélkül szaladgálnak

Szegény öreg cica nem mindig bírta Robin üldözését

A sok szökőkút pancsolásra csábította a gyerekeket. Robin gondolkodás nélkül bele mászott volna bármelyikbe

Kézenfogva

A hosszú folyosónk száguldásra bíztatta Robint, szeretett itt motorozni

Most épp nem veszekedtek, ki üljön a kvadon vagy hogy ki vezesse

Bölcsis értékelő

Lassan közeledik a bölcsőde vége, két hete volt egy értékelő megbeszélésünk, hogyan fejlődött Maxim, van-e valami, amire oda kell figyelnünk.

Nos, Maxim mintagyerek a bölcsiben. Nyitott, érdeklődő, részt vesz a programokban, eljátszik mindenkivel, szófogadó, nem kell különösebben fegyelmezni, elbeszélget a gondozókkal is. Többnyire mindent megeszik. Van egy szurkálós tevékenység, na azt megcsinálja, de nem szereti. Pedig régen szerette, én legalábbis úgy emlékszem: nemezen körbeszurkálnak valamilyen alakzatot, alatta a kartont kilyukasztgatja, aztán kiszínezik, kifestik az alakzatot. Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e, azt mondta, hogy nem annyira. Pedig pontosan, a vonalon halad, tehát jól csinálja. Nemrég volt valami színezős projekt, az sem hozta lázba, biztos unalmas neki. Elszámol 11-ig luxiul, nagy a szókincse, kifejezi magát, mindig luxiul beszél. Viszont ahogy a magyarban, a luxemburgiban sem ejti az "s" hangot. A "cs" és az "ny" hangot sem. Meglátjuk, majd az oviban hogy fejlődik. Jó a motorikus fejlődése is, az egyensúlyérzéke is. Azt is elfogadja, hogy alszik délután. Egyszóval nincs vele semmi gond, nagyon sokat fejlődött a félénksége, mióta lekerült a nagycsoportba, két éve. Ha el akarnak tőle venni valamit, nem engedi, vagy szól a gondozóknak, akkor is szól, ha valaki olyat csinált amit nem szabad. Nem csak a gondozók, hanem a gyerekek is szeretik. És az igazgatónő is, ugyanis csak augusztus 31-ig maradhatna, de mivel van hely, kivételt tesz, és szeptember elején még négy napot maradhat, szerencsére.

Kicsit aggaszt néha, hogy itthon nem köti le 5 percnél tovább semmi, kivéve az általa kitalált játékok. Mivel minden gyerek más, ez a személyiségéből fakad, és csak örülhetünk, hogy ilyen kreatív.

Hoppá

Ezt a bejegyzést már legalább két hónapja elkezdtem. Akkoriban kezdett Robin táncikálni, forogni, puszit küldeni. Egyik este a színes kockákat szín szerint válogatta: először csak kékeket vett ki a dobozból, majd csak sárgákat. Maximtól láthatta korábban.
Egyszerűbb utasításokat már megért: dobd ki a kukába ezt, vidd oda apának a fürdőszobába azt, stb.
Amit nagyon jól tud, az a visítás. Először is a türelme zéró, ha valamit nem kap meg rögtön, főleg Maximtól, akkor visít, mint egy malac. Néha sír is, és van, hogy annyira bepörög, hogy jó néhány perc kell, hogy lenyugodjon, és ilyenkor jobb hagyni, hadd "dühöngjön". Rákapott, hogy mindent meg akar kóstolni, bármit eszünk vagy iszunk. Most épp kevésbé veszi el a poharamat, de kb. két hete, állandóan az én poharamból ivott, pedig többnyire csak vizet iszom. Az újabb heppje, hogy elveszi előlem a müzlistálat reggel, és az én reggelimet eszi. Néhány napja keveset reggelizik, és ma reggel gondoltam, kicselezem, készítettem magamnak müzlit, úgy hogy majd úgyis Robin eszi meg, nagy lendülettel elvette a tálat előlem, evett egy kanállal, majd visszatolta a tálat. Hát, ez nem jött be.
Volt már olyan is, hogy ebédnél is el akarta venni a tányéromat,  és hiába tettünk az övébe még levest, csak az enyém kellett neki. Igaz, ilyenkor már fáradt is, várja a másodikat, szóval alapból türelmetlen, de mivel nem adtam neki, elkezdett sírni, aztán hiába adta oda neki Norbi az övét, addigra teljesen felhúzta magát, és semmi nem kellett neki. Eltelt néhány perc, lenyugodott, és szépen megette a második fogást, a saját tányérjából.
Rengeteget kalimpál, csápol, gyakran kiborítja a poharát, leejti a kanalát, lelöki a tányért, ha már a végefele tart az evéssel és kezd minden mással foglalkozni. Remélem, múlóban van az öntögetés-mániája, de ha rájön, öntöget ételt, italt egyik tányérból a másikba. Egyedül eszik, azt nem tudom mondani, hogy szépen, mert vagy úszik a levesben az előkéje, vagy a zsebe és körülötte minden tele van apróbb darabkákkal, de egész ügyesen kanalazik.

Továbbra is szuperul ugat, most megint csak a kutya ugat, a többi állat nem.
Hasonlóan mondja ki az anyát mint Maxim, de talán pici közelebb van Robin verziója az igazihoz, se nem "j" hang, se nem "n" hang, valahol a kettő között: aja - maradjunk ennél. Apát is mond, de sokszor Norbinak is aját kiabál. Maximot pedig mindig ajának szólítja.
Ha eldöntendő kérdést teszünk fel, nagyban bólogat vagy rázza a fejét. Ha pedig kér valamit, legyen az étel, ital vagy éppen ismétlést kér a játékból, akkor azt mondja: na, na, na = kérek még.
Nagyon szakszerűen alkalmazza a hoppá kifejezést. Ha leejt valamit, rögtön mondja: oppá.
A bölcsiben ha elköszönünk, integet és mondja, hogy ádá (vagyis aidi).

Egyik kedvenc játéka a bújúcskázás, egész pontosan betakarom pléddel vagy a fürdőszobában a törölközővel, és kérdeznem kell, hogy Robin, hol vagy? Ő meg néha csak lehasal, becsukja a szemét, és kiabál: hóvaa? Az egész úgy kezdődött, hogy Maxim minden reggel bebújik a takaró alá, és kérdezni kell, hogy hol van, hova lett, aztán fürdés után eltűnik a törölköző alatt. Eleinte Robin csak ráborult a bebugyolált Maximra, vagy felemelte a törölközőt és morgott neki, de utána ő is elbújt mint Maxim. Nagyon utánozza, mindenhova fel akar mászni ahova Maxim felmegy, és zéró veszélyérzettel rendkívül veszélyes dolgokat csinál, állandóan résen kell lennünk.

Csütörtök este kibújt a 4. szemfoga (16. fog), igaz, hogy épp csak áttörte az ínyét, de nem könnyebbülhettünk meg, mert egyszer csak éjszaka elkezdett üvölteni. Először nem tudtuk, mi a baja, annyira hörgött, azt hittük, hogy hányni fog, aztán csak ha álltam és fogtam, akkor nem sírt, szóval biztosra vettem, hogy a foga, kapott fájdalomcsillapítót, és nagy sokára, nagy nehezen elaludt. Reggel aztán megnéztem a fogát, és az egész kibújt neki, nem csupán egy pötty, így az a teória is megdőlt nálunk, hogy csak addig feszíti az ínyt a fog, amíg át nem töri a baba ínyét.

Maximmal sokszor olyan édesek amikor kézen fogva sétálnak. Következzen néhány Maxim-mondás.

Pick szalámihoz hasonló felvágottat vett Maxim az apjával. Előre, nagyon vékonyan felszeletelve, így össze voltak ragadva. De a többit honnan szedte, azt nem tudjuk. 
- Lehet, hogy összepárosodtak a pick szalámik, és ilyen sok lett.

- Kicsit cípős (=csípős), van benne cípszer (=csípszer). Az egy másik fűszer. 

Egyik reggel Maxim már felöltözve reggelizett, amikor mi Robinnal kimentünk a konyhába.
- Aja, én tudom, mi történt. Egy hatalmas kék krokodil nagyot morgott, és Lobin felébredt. És én is.

Maxim játék közben néha luxemburgiul beszél, sőt Robinhoz egész sokszor beszél, főleg utasításokat, hogy ide, ne oda, nézd csak Robin, ezt így kell, és ehhez hasonlók. Most már tényleg folyamatosan beszél luxiul, legalábbis a bölcsiben.

Mindig téma, hogy ki milyen nagy és milyen erős, e kapcsán mondta tegnap mondta, hogy a böciben úgy mondjuk az erőszt, hogy sztark (stark).