Maxim mondja

Maxim rengeteget beszél. Amint magához tér reggel, már jár a szája. A bölcsiben is sok a mondanivalója, de nem értenek meg mindent abból, amit mond, mert sokat beszél magyarul. Otthon most kezd inkább egy-két szót, kifejezést luxemburgiul mondani, vagy idéz valami versből, énekből. Már egy ideje megy a szerepjáték is, volt olyan hét, hogy minden este krumplit, hagymát szedtünk, vagy éppen a kis szivacsa, autós kártyája a keksz, szendvics, amivel megkínál minket. Pár napja beáll valami mögé, és onnan kérdezi, hogy mit kérünk. Ezt biztos, hogy a bölcsiben játsszák.
Nagyon magabiztosan tud állítani dolgokat, a megfelelő kötőszavakat használva.
- Dee,
- Bizony.
- Szerintem ez megszáradt. (Pedig akkor teregettünk ki.)


Jöjjön néhány mondat tőle.


Meglát valamit, ami eszébe jut: efelejtettem. Ezt isz efelejtettem.
Nem látok semmit. Lepfivesz kapcold fel villanyt.
Egy, kettő, három. És ugrik, vagy csak számol valamit. Még ritkán sikerül neki két lábbal ugrania, ha fogom a kezét és koncentrál, akkor többnyire összejön a páros lábbal ugrás.


A kukásautót nem tudja kimondani, valami kutyáató lesz belőle. Próbáltam neki szótagolni, többször ismételve a szót, erre ő: Anya, ne mondd!


Bácik mit isznak? Szört isznak. Majd néhány nap múlva: Bácik szört isznak, mi ezt esszük. Bubis vizet iszok. A legjobb, mikor reggel követeli az apjától, hogy Apa, igyál szört. Vagy: Apa, kész pálinkát? És közben bőszen bologat, hogy naná, hogy apa iszik pálinkát.


Keres engem: Aja ninc itt, akkor hova ment? Hova lett aja?


Ülünk az autóban, Norbi élesen vesz be egy kanyart: Eldőtem. Hogy vezetsz apa?


Levettük a kiságy egyik oldalát. Maxim első reakciója: Valaki levágta ágyat. Hát Maxim levágta.


Egy hétig tartó topik volt, hogy ki mekkora repülőbe fér be. Azt is játszottuk, hogy negykézlábra ereszkedtem, és rámült, vagyis beszállt a repülőbe, miután kulccal beindította.
- Beszállunk nagy repülőbe. Apa is befér nagy repülőbe. Anya befér kici repülőbe. (Nagy bólogatás.)
- És Maxim?
- Maxim nagy repülőbe befér.


Hétköznap reggeli közben:
- Mindjárt jövök, addig egyétek a csigát apával - mondom Maximnak (a csigát én sütöttem :)).
- Apa, egyél csigát - utasítja az apját.
- Én már megettem - válaszolja Norbi.
- Aja, adj csigát! - mármint az apjának. :-)


Kinyitja a konyhaszekrényt Maxim, elővesz egy doboz szójakakaót és mondja:
- Ezt találtam. Kakaót szeretnék inni.
- Ennek nem lehet ellenállni - mondjuk. Erre ő:
- Kakaót akarok lépfivesz inni.


Imádom, mikor mondja:
Aja, te manó! Te, ajamanó!


A tagadás elég nehéz a magyarban, és sokszor jól mondja Maxim, hogy ninc szemmi, de előfordul, hogy a "nem van" kifejezést használja. A szavak sorrendje sem egyszerű:- Nem lázas vagyok.
- Nem még megyünk böcibe, még jáccunk.


Néhány több szótagból álló szónál egyes mássalhangzókat felcserél. A helikotpert most már jól mondja, de a kalapács még mindig kapalács, illetve kapalál - pedig a kalap szót teljesen jól mondja -, és a kedvencünk a katica, ami a mi kisfiunknál takica.


A ragozást tekintve nagyon ügyes, az esetek nagyobb részében jól használja  a személyragokat, viszont egyre többször használ E/3-at, igaz, van, hogy aztán megismétli E/1-ben: Maxim nem szereti leveszt. Maxim nem szereti tojászt. Nem szeretem tojászt. Már használgatja a jövő időt, és a múlt idő nem okoz neki gondot.
- Beindult, be van indítva, be fog indulni - mármint a motor a képzeletében (ezeket egymás után mondta.)Nagyon sok jelzőt használ, és Norbi már néhány hete megtanította neki a kisebb-nagyobb fogalmát, amit helyesen alkalmaz. Egyre több színt tud már, az alapszíneken kívül a barna, rózsaszin, lila sem okoz gondot neki, és egyre többször fűzi bele a mondatába. A fekete, fehér és a szürke most kezd krisályosodni, ma reggel azt mondta az autóban: Apa kisz szürke atóval elment dogozni. Két napig kivételesen Norbi vitte reggel Maximot a bölcsődébe, és tegnap reggel kisebb krízis lett abból, hogy nem tud játszani vele felkelés után. Zokogva követelte az apját:
- Kérek apát.
Utólag ez olyan édes. Egy diktafonnal kéne járni, és rögtön rámondani/megismételteni Maximmal egy-egy mondatát vagy monológját, mert olyan vicces. Így leírva persze nem adja úgy vissza, de én még most is jókat nevetek rajta, miközben írom a bejegyzést.

Hosszú hétvége - kényszerből

Tegnap óta itthon vagyok Maximmal. Ő egy picit köhécselt szerdán, de semmi jelét nem mutatta rajta a betegség, elalvás után azonban nem sokkal sírni kezdett, vacogott: belázasodott. Reggel pedig köhögött. Én már szerdán tiszta náthás voltam, aztán estére kidőltem. Csütörtök reggel elmentem az orvoshoz, szerinte csak egy kis vírus, "de azért kiírom magát csütörtök-péntekre", négy napig szedjem a homeós bogyókat, amit felírt, és rendben is leszek. Hát erre kíváncsi vagyok, látván, hogy Maxim egy jó kis hörghurutot szedett össze, sípol a tüdeje, és persze végig köhögte az éjszakát. Mindjárt dél, és még alszik szegénykém. Azt hozzá kell tennem, hogy láza azóta nincs, és a köhögést leszámítva nagyon jól van, mert nem lehetett még este sem "lelőni", este kilenckor még ugrált a fürdőszobában, majd a szobájában, pedig délután egy órácskát aludt, azt is végig köhögve. Most inkább hagyom aludni, mert így legalább pihen - ő is és én is.
Kapott kétféle immunerősítő szirupot, az egyik echinacea-alapú, a másikért most kéne mennem a gyógyszertárba. Egész pontosan a légzőrendszer stimulálására kapja őket. Mindenki ezt mondja, hogy nagyjából három éves korig betegeskednek, és onnantól kezdve, szinte soha nem betegek. Az igaz, hogy három éves korra fejlődik ki nagyjából a légzőrendszer és immunitása, addig minden köhögést komolyan kell venni, mert még nem tud úgy védekezni a légzőrendszer mint egy nagyobb gyereknél. És az is igaz, hogy Maxim erre érzékenynek tűnik, amit tőlem örökölt. Nekem is könnyen ráment a tüdőmre a legkisebb betegség is, sőt, mikor az allergiámat kezeltettem még Pesten, akkor kimutatták a tüdőm kötőszövetének gyengeségét, mint veleszületett gyengeséget. Illetve az allergiám is hamar asztmatikussá válhat. Hátha a pici majd nem örökli.
Már most rosszul vagyok a szirupoktól, mert Maximnak egy un. Aufbaukalk port is kell szednie, tavaly is kapta, de most töredezik a körme, ezért újból egye, éhgyomorra kell reggel az egyiket, este a másikat, most a kétféle szirup, ha beteg a homeós bogyók - szegénykém, elég hősiesen veszi be őket, eddig legalábbis. A befújót is jól viseli, és muszáj megemlítenem, hogy mennyire ügyes volt az orvosnál. A meghallgatást, fülvizsgálatot jól tűri, de a toroknál szinte le kell fogni. Múltkor próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem fáj a torokvizsgálat, de a doktornéninek muszáj megnéznie, aztán mikor itthon kinyitotta a száját, kinyújtotta a nyelvét, mondtam neki, hogy na így kell majd a doktornéninél. Fülvizsgálatig minden jól megy, aztán Maxim kinyitja a torkát, majd kérjük, nyújtsa ki a nyelvét is, és egy hang és lefogás nélkül gyönyörűen megmutatta a torkát. Nagyon büszke voltam rá, mondtam neki még lefele menet is, hogy milyen ügyes volt, erre mikor beülünk az autóba, mondja: ügyes vótam dottornéninél.
Meglepő, de Maximnak van egy kis koszmója; múlt vasárnap láttam  meg, először pánik, hogy valami "állatka", aztán hosszas vizsgálat, internet (de elég sokáig kellett keresgélnem, hogy találjak bővebb infót), és igenis előfordulhat kisgyerekeknél is. A gyerekorvos azt mondta, hogy ez a néhány pötty semmi, csak akkor ír fel speciális kenőcsöt, ha számottevő, és sokszor iskolásoknál is jelentkezik télen, mert izzadnak egy kicsit a sapkában. Most még ne csináljak vele semmit, Maximot meg úgysem zavarja, azt viszont nem bírta, ahogy dörzsölve akartuk megmosni a haját két napja, úgyhogy egyelőre hallgatok a doktornőre.

Kistestvér

Hétfőn mentünk a részletes ultrahangvizsgálatra. Ez nem teljesen olyan, mint az otthoni 4D-s, nem kapunk dvd-t, csupán néhány fotót. Nem tudom, hogy a gép nem tudja a 3D-s funkciót, vagy mivel nem a látvány a cél, az orvos ezzel nem foglalkozik, a lényeg itt a nagyon körültekintő orvosi vizsgálat. Minden szervi működést leellenőriztek, és mérésekkel is alátámasztotta az orvos, hogy mindent rendben talál.
Előkerestem Maxim ultrahangképeit, mert nagyon emlékeztet a picié rá. Bent a kolleganőm meglátva a felvételt, azt mondta: hát ez Maxim!

Kistestvér vs Maxim

Maxim hetekkel ezelőtt, egy fürdés után mondta, hogy megsimogatja a kistesót. Aztán elég sokáig semmi. Majd múlt hét óta megint többször emlegeti, tegnap mondta is, hogy megsimagotom kiteszót. Aszik kiteszó. De néha a saját hasát simogatja meg és mondja, hogy ott van a kistesó.

Itt az ősz, itt a hörghurut

Hétvégén Maxim kezdett köhécselni, persze folyt az orra is. Hétfő délután elvittem orvoshoz megnyugtatásképp, még szerencse, hörghurutot diagnosztizált a doktornő. Pedig nincs láza sem, viszonylag jól eszik. 3-4 nap otthonlétet javasolt, hogy ki tudja pihenni Maxim a betegségét, meg én is jobbnak láttam, hogy jöjjön inkább rendbe (a következő betegségig). Délelőtt Norbival van, aki így nem halad a ház körüli munkákkal (esővízgyűjtő bekötése, kapu befejezése), de végülis ráérünk - ahogy ő mondja.
Tény, hogy vasárnap és hétfő éjszaka sokat köhögött, de tegnap éjszaka nem hallottam semmit.
Viszont nagyon jó formában, jókedvű és persze nem akar aludni, se délután, se este.
Tegnap kétszer kellett elmesélnem az esti mesét - a teherautós pipik és a cicák után most malacok következtek - a sötétben, és mire már azt hittem, hogy végre alszik, felült, és megint kezdte a mondandóját: kaptam szeprüt, kaptam lapátot isz, meg gebelyét (gereblyét) isz. Ezt délután óta tízszer biztos, hogy elmondta. Norbival a bakácsbótban voltak, és kapott kisszerszámokat.
Délután valami hengerről is magyarázott, amit az apjával láttak, de nem tudta elmondani amit akart, én meg persze nem értettem a sztorit, amin jól felhúzta magát. Aztán egyszer csak a sötétben megvilágosodott neki, és kiderült, autómosóban voltak: báci priccelte habbal atót, nagy hengerek moszták atót, kicsi hengerek is mosták atót utána, apával néztük hengereket.
Annyi mondanivalója van, hogy még aludni sincs ideje :-)

Halloween a bölcsiben

Luxemburgban is keveredik a katolikus ünnep az amerikai halloween-ünneppel. Itt is munkaszüneti nap a mindenszentek november 1, de a töklámpás ünnep is jelen van október végén. Sok ház ablakában, kertjében díszelegnek a tökök és sok helyen rendeznek halloween-partit október 31-én. A bölcsiben is tartottak, csak a sok hiányzó miatt inkább november 2-án délután. Már jó előre szóltak, hogy szerda délután valami jelmezfélét kell vinni, de ez lehet épp valami narancs-fekete kombinációjú öltözék. Szerencsére van is ilyenünk, kicsit későn kapcsoltam, hogy valami sapkafélét szerezzek, így maradt a fekete-narancs színekben pompázó harisnya-felső kombináció. Mikor Maximért mentem, alig ismertem meg; bent ropták a táncot, szólt a zene, és minden gyerek kifestve. Otthon vettem észre, hogy még a körmét is kilakkozták. 

Úgy tűnt, tetszett Maximnak a rendezvény, mondták, hogy a többiekkel ellentétben ő nyugodtan meguzsonnázott, az arcfestéstől idegenkedett az elején, de aztán be tudták fejezni a remekművet. Még otthon is mondogatta, hogy harisnyában vagyok, ez harisnya. (Az őszi szezon óta még nem volt hajlandó harisnyát venni.) Nagyon örültem, hogy ilyen jól fogatta a rendezvényt, mikor kérdeztem, hogy táncoltak, énekeltek-e, hogy jól érezte-e magát, azt felelte, igen.
Másnap reggel ettől függetlenül nem akart menni, azt mondta, hogy bótba megyünk, kenyeret venni. 
(Az arcfestésének érdekessége, hogy Maxim fél a pókhálótól, és nagyon utálja, ha belenyúl. De nagy örömmel ismételte utánunk este, hogy pók-háló van az arcán.)

Hosszú hétvége Nagyiékkal

Múlt szombat este érkeztek a szüleim néhány napra. Maxim rekord idő alatt feloldódott, beszélgetett, játszott velük. Most láttuk, hogy mennyit fejlődött egy hónap alatt, a Norbi családjának látogatása óta. Rögtön megtalálta a közös hangot a nagyszülőkkel, sokszor, ha nem figyeltek rá, szólt, hogy Popi/Nagyi, nézd! Minden játékába bevonta őket, állandóan beszélt hozzájuk, beszélgetett velük. Teljesen fel volt dobva, pörgött, jött-ment. Most kezdi igazából érteni, hogy mi a család.
Ha sétálni mentünk, vette elő a cipőiket, és mondta, hogy ez Nagyié, ez Popié. Voltunk játszótéren, hétfőn barkácsboltban, kukatelepen - nélkülem, mert én hétfőn dolgoztam.
Tőlünk pár percre két pici erdő is van, a közelebbiben sétáltunk kedden. Maxim először nagyon óvatos volt, csak az úton ment, aztán persze lementünk az avarba, és egyre bátrabban mozgott. Levelet gyűjtöttünk, persze amit mi szedtünk, az nem volt jó, gombát kerestünk, de persze nem szabad hozzá nyúni gombához. Ahogy a játszótérről sem akar haza menni, úgy az erdőből sem. Még keresnünk kellett gombát, még egyszer le kellett menni az avarba, na még utojára szaladgálunk, aztán csak sikerült visszalindulnunk.

A bölcsivel is kirándultak múlt pénteken egy közeli erdőben, busz vitte a gyerekeket; sajnos az állandó járat megszűnt, és a bölcsinek nincs kerete a bérlésre, igy az idén már csak egyszer mennek, pedig nagyon élvezték a gyerekek a szokatlan közeget, az ingoványos talajt. (Óvatosan érdeklődtem, nem lehetne-e megkérdezni a többi szülőt, hogy egy-két alkalomra összedobjuk a buszra a pénzt. Majd meglátjuk. Innen jött az ötlet, hogy egy-két óras levegőzésre itt van nekünk két erdő is sétatávolságra.)
Maxim kedvenc mozgásformája a szaladgálás. Szaladgál a játszótéren - de csak a már ismert helyeken, és ha nincs más család -, a házban, az udvaron, az erdőben. Esténként nem maradt ki a szaladgálok pocakban műsor, egyszer még a téli csizmáját is felvette, meztelenül. (Ezt egy jó hete vettem, jobban örül neki mint egy játéknak, bent a házban sokszor fel akarja venni, van hogy csizmában eszik, és mondja, hogy bizony, csizmában akarok enni. Az elején még a dobozába is vissza kellett tennünk. Azóta egyébként a télnek nyoma sincs persze, így egyenlőre tényleg csak bent használja.)
A négynapos szünet után megint nem akar bölcsibe menni reggel, de legalább nyugodtabban eszik.
Ha látogatóink vannak, sokkal izgágább, nincs ideje, türelme rendesen enni. Aztán egy-két nap után megint visszatér a régi szokásához, mikor szépen, lassan, akár egy órán keresztül is elücsörög és eszeget az asztalnál.
Tegnap reggel a sok mondanivalójában pedig ott volt: Popi elment haza.