Hétvégén Maxim kezdett köhécselni, persze folyt az orra is. Hétfő délután elvittem orvoshoz megnyugtatásképp, még szerencse, hörghurutot diagnosztizált a doktornő. Pedig nincs láza sem, viszonylag jól eszik. 3-4 nap otthonlétet javasolt, hogy ki tudja pihenni Maxim a betegségét, meg én is jobbnak láttam, hogy jöjjön inkább rendbe (a következő betegségig). Délelőtt Norbival van, aki így nem halad a ház körüli munkákkal (esővízgyűjtő bekötése, kapu befejezése), de végülis ráérünk - ahogy ő mondja.
Tény, hogy vasárnap és hétfő éjszaka sokat köhögött, de tegnap éjszaka nem hallottam semmit.
Viszont nagyon jó formában, jókedvű és persze nem akar aludni, se délután, se este.
Tegnap kétszer kellett elmesélnem az esti mesét - a teherautós pipik és a cicák után most malacok következtek - a sötétben, és mire már azt hittem, hogy végre alszik, felült, és megint kezdte a mondandóját: kaptam szeprüt, kaptam lapátot isz, meg gebelyét (gereblyét) isz. Ezt délután óta tízszer biztos, hogy elmondta. Norbival a bakácsbótban voltak, és kapott kisszerszámokat.
Délután valami hengerről is magyarázott, amit az apjával láttak, de nem tudta elmondani amit akart, én meg persze nem értettem a sztorit, amin jól felhúzta magát. Aztán egyszer csak a sötétben megvilágosodott neki, és kiderült, autómosóban voltak: báci priccelte habbal atót, nagy hengerek moszták atót, kicsi hengerek is mosták atót utána, apával néztük hengereket.
Annyi mondanivalója van, hogy még aludni sincs ideje :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése