Hosszú hétvége Nagyiékkal

Múlt szombat este érkeztek a szüleim néhány napra. Maxim rekord idő alatt feloldódott, beszélgetett, játszott velük. Most láttuk, hogy mennyit fejlődött egy hónap alatt, a Norbi családjának látogatása óta. Rögtön megtalálta a közös hangot a nagyszülőkkel, sokszor, ha nem figyeltek rá, szólt, hogy Popi/Nagyi, nézd! Minden játékába bevonta őket, állandóan beszélt hozzájuk, beszélgetett velük. Teljesen fel volt dobva, pörgött, jött-ment. Most kezdi igazából érteni, hogy mi a család.
Ha sétálni mentünk, vette elő a cipőiket, és mondta, hogy ez Nagyié, ez Popié. Voltunk játszótéren, hétfőn barkácsboltban, kukatelepen - nélkülem, mert én hétfőn dolgoztam.
Tőlünk pár percre két pici erdő is van, a közelebbiben sétáltunk kedden. Maxim először nagyon óvatos volt, csak az úton ment, aztán persze lementünk az avarba, és egyre bátrabban mozgott. Levelet gyűjtöttünk, persze amit mi szedtünk, az nem volt jó, gombát kerestünk, de persze nem szabad hozzá nyúni gombához. Ahogy a játszótérről sem akar haza menni, úgy az erdőből sem. Még keresnünk kellett gombát, még egyszer le kellett menni az avarba, na még utojára szaladgálunk, aztán csak sikerült visszalindulnunk.

A bölcsivel is kirándultak múlt pénteken egy közeli erdőben, busz vitte a gyerekeket; sajnos az állandó járat megszűnt, és a bölcsinek nincs kerete a bérlésre, igy az idén már csak egyszer mennek, pedig nagyon élvezték a gyerekek a szokatlan közeget, az ingoványos talajt. (Óvatosan érdeklődtem, nem lehetne-e megkérdezni a többi szülőt, hogy egy-két alkalomra összedobjuk a buszra a pénzt. Majd meglátjuk. Innen jött az ötlet, hogy egy-két óras levegőzésre itt van nekünk két erdő is sétatávolságra.)
Maxim kedvenc mozgásformája a szaladgálás. Szaladgál a játszótéren - de csak a már ismert helyeken, és ha nincs más család -, a házban, az udvaron, az erdőben. Esténként nem maradt ki a szaladgálok pocakban műsor, egyszer még a téli csizmáját is felvette, meztelenül. (Ezt egy jó hete vettem, jobban örül neki mint egy játéknak, bent a házban sokszor fel akarja venni, van hogy csizmában eszik, és mondja, hogy bizony, csizmában akarok enni. Az elején még a dobozába is vissza kellett tennünk. Azóta egyébként a télnek nyoma sincs persze, így egyenlőre tényleg csak bent használja.)
A négynapos szünet után megint nem akar bölcsibe menni reggel, de legalább nyugodtabban eszik.
Ha látogatóink vannak, sokkal izgágább, nincs ideje, türelme rendesen enni. Aztán egy-két nap után megint visszatér a régi szokásához, mikor szépen, lassan, akár egy órán keresztül is elücsörög és eszeget az asztalnál.
Tegnap reggel a sok mondanivalójában pedig ott volt: Popi elment haza.