2017. december 24., vasárnap

2017. december 8., péntek

Az idei mikulás



December 6-a idén szerdára esett, én vettem ki szabit, hogy itthon maradjunk a gyerekekkel, akik izgatottan várták a mikulást, vagyis az ajándékokat. Maxim ősz óta mondogatja, hogy nincs is mikulás, mi vesszük az ajándékot nekik. Egyszer-egyszer sikerült elbizonytalanítanom ilyesmivel, hogy ha nincs mikulás, akkor bizony nem is lesz ajándék, vagy hogy az van, amiben hiszünk. 
Aztán kértem, hogy mindegy, mit gondol, de Robinnak ne mondjon semmit. 
Egyik este ismét ez volt a téma, és Robin olyan édes volt, mikor Maximnak azt felelte:
- De a szakálla igazi, láttam, hogy a hosszú szakálla igazi volt!
Maxim olyat is mondott, hogy akkor ő kiteszi a bejárati ajtónkhoz a kamerát, a teraszhoz meg csapdát állít, és akkor kiderül, ki teszi oda az ajándékot. De különben is, tuti, nem a kéményen jön be, hiába is találgatok, illetve, hogy lehetetlen egy vagy akár néhány embernek is mindenhova ajándékot vinni, repülő szán meg rénszarvasok aztán pláne nincsenek. Robin mondta, hogy hát megveszi a mikulás a boltban a játékokat, nem ő készíti őket. Szóval körüljártuk a témát alaposan, de kedd este mindenki szó nélkül a teraszajtóhoz vitte a csizmáját. Azt hiszem, Maxim is hinni akart még benne, mert azóta sem mondta, hogy tudom, ti voltatok, nem a mikulás.

Egész korán keltek, így Norbi megvárta az ajándékbontást. Mindenki örült és elégedett volt, én viszont türelmetlen mert Emili már előző este belázasodott, Robinnak meg fájdogált a füle néhány napja, így délután a két kisebbel gyerekorvoshoz mentünk. Vírusos torokgyulladás, csak Emili lázas volt, Robin meg simán taknyos, illetve mindkettőnek gyanús volt a füle, de Robinnak csepegtettünk már eleve, Emilinek meg próbáltuk elkerülni az antibiotikumot.

Maxim egy lego hajót kapott, Robin egy lego sárkányt és egy kísérletezős szettet, ő ugyanis imád öntögetni, kutyulni. Robinnak segítettem kirakni a legot, Emilivel és ebédkészítéssel együtt is sikerült kiraknunk. Maxim nem bírt leállni a hajó összerakásával, egyedül minél hamarabb ki akarta rakni, végül másnap estére kész is lett neki. Sajnos egy napot sem bírt ki egészben a remekmű, Robin péntek este véletlenül ráesett, legurult a kanapéról és pont a hajóra esett. Maxim dührohamot kapott.
Az apja megígérte neki, hogy bármeddig is tart, együtt kirakják még ma este. Már elmúlt tíz óra, és még mindig rakják a ninjago hajót...

Képek itt

Mikulás partik

December 1. péntek igencsak eseménydús nap volt.

Előző nap délután úgy hoztam haza Robint, hogy fájt a hasa. Lefeküdt a kanapéra, és fél 5-kor el is aludt. 6 körül magához tért, jobban lett, még mondta is, hogy "úgy láccik, csak egy kis alvásra volt szükségem", de azért nem tettük el a mellé készített tálat. Vécén is volt, azt hittem, akkor talán csak túl fáradt, és mivel egyedül voltam a gyerekekkel, észre sem vettem, hogy Robin szalad a tálhoz a nappaliba. Már csak azt hallottam, hogy szegénykém hány. Ezzel ugrott neki a másnapi ovis mikulás, de a csomagját félre tette neki az óvónéni.
Ezek után reggelre behavazott. Robinnal kimentünk, letakarítottuk a járdát, bejárót és építettünk két hóembert.
Délután Robinnal felvettük Maximot az iskolánál, aztán Norbival a bölcsiben találkoztunk, mert ott kezdtük a mikulásos partikat. Fényképezkedtünk, és aztán én szerettem volna maradni, de 5-kor még nem volt semmilyen ennivaló, akkor gyújtották a tüzet a tűzön sütött kenyérkének. Maxim nagyon türelmetlen volt, egyrészt izgult a karate-bemutatója miatt, másrészt mindenáron el akart menni az iskolás karácsonyi vásárra, hogy vegyen "rénszarvaspút", amit az iskolában készítettek. Ez egy fűszeres kakaópor, és bár ugyan nem iszik soha kakaót, ebből jó nagy adagot megivott másnap forrócsokiként. Végül ettünk egy kicsit az iskolánál, a fiúk szaladgáltak egyet, aztán haza mentünk és Norbi vitte is Maximot a bemelegítésre. Majd haza jött értünk, és együtt mentünk a karate-bemutatóra.
Szeptemberben kezdte Maxim a karatét, heti egy alkalom, de elég ügyes, az edző mondta is, hogy jövőre már csoportot is válthat. Sőt, az első kör után az ő kezdő csoportjukból 3 sárgaöves és két fehéröves maradt egy második körre, az egyik fehéröves Maxim volt. Norbi felvette az egészet videóra.
Emili végig ülte, nézte a bemutatót, táncolt a zenére, tapsolt, nagyon ügyes volt, és Robin mellett ő is kapott a mikulástól édességcsomagot. Így legalább nem félt annyira a bölcsis mikulástól hétfőn. És így Robin is megnyugodott, hogy látta a mikulást. Az iskolába meg már nem megy, így ezzel letudtuk Maxim részéről is az idei mikulást.
A karatén volt egy kis állófogadás is, ahol eszegettünk, ittunk, este 9 után értünk haza.


A karateklub honlapján van néhány fotó, az elsőn és a mikulásos képen látszik Maxim, csak fel kell nagyítani őket: Fényképek a klub honlapjáról