Bicikli-pálya

A szomszéd faluban ideiglenesen egy biciklipályát építettek, Norbi vasárnap elvitte a gyerekeket kipróbálni a pályát még mielőtt lebontják. Tetszett nekik a hullámos út, de mindhárman estek, talán Emili a legnagyobbat a végén. Pont kamerázott az apukája.

Fotók és videók

Húsvéti szünet

Mivel pont húsvét előtt ítéltek kényszerpihenőre, a nagy sütés-főzés elmaradt. A fiúk fújtak ki tojást és filccel festettek, Robin nagyon belendült. Húsvét vasárnap pedig tojást kerestek a kertben. Maxim később megkérdezte, hogy miért nem a házban rejtette el a nyuszi a tojásokat, és honnan tudja, hogy ők itt laknak.

 

Kedden délelőtt pedig indultak Békéscsabára, Mamáékhoz. Nekem jól jött, hogy üres a ház, tényleg tudtam pihenni. Az első nap elég furcsa volt a nagy csönd, de hamar hozzá szoktam, hogy későn kelek, olvasgatok, és nem kell senkihez igazodnom.

Robin ősz óta Békéscsabára készül, néha sírásig hajtogatta, hogy de most azonnal indulunk.

Repülővel utaztak a fiúk, szombat reggel már indultak is a reptérre, szóval 3 napjuk volt Csabán, és elég intenzív; biztos ezért nem hiányoztam még Robinnak sem. Elmentek Póstelekre, kaptak kölcsön egy kiskutyát, illetve Mamáék két kutyájával és cicáival is sokat játszottak és még bicikliztek is. Egyik délután pedig átmentek Nagyiékhoz. Szerencsére nagyon szép idejük volt, nem úgy mint itt Luxemburgan, utolsó nap pólóban rövidnadrágban játszottak. Maxim sokat babusgatta Liát, bár azt ő sem bírta megállni, hogy a Liának vitt építőkockákkal ne ők játszanak állandóan.

A pósteleki kastély romjainál, Tata épp itt dolgozik most. A terv, hogy látogathatóvá tegyék a romokat.

 

Meglepődve hallgattam a kiságy történetét. Robin a megérkezésükkor meglátta a mamáék szobájában a kiságyat, és kitalálta, hogy ő bizony abban fog aludni. És nem viccelt, reggel a kiságyban ébredt. Másnap Maxim is ott akart aludni, így végül átvitték az ő ágyát, abban aludt Robin, a kiságyban pedig Maxim. Harmadik este viszont nem egyeztek, így mindketten abban aludtak el, de aztán később Maxim kiabálva ébredt, hogy Robin fejen vágta, így nagy nehezen kijött a babaágyból. Bezzeg kicsinek egyik sem akart benne aludni...

Nekem az egy hét pihenés nem bizonyult elégnek, és egyébként is jobbnak láttuk, ha nem egyedül vagyok egész héten a fiúkkal napközben itthon, ezért végül Mama visszajött a fiúkkal és maradt a tavaszi szünet második hetére. Én közben beteg is lettem, tuti, hogy Maximtól kaptam el, mert ő húsvét vasárnap belázasodott, és hétfőn Norbi bevitte az ügyeletre még az elutazásuk előtt. Szerencsére csak valami vírus, amit Robin nem kapott el, legalábbis nem volt lázas, és Maxim is két nap után már jól volt.

A második héten egész sok programjuk volt a gyerekeknek. Robin rögtön ahogy visszajöttek, egy szülinapi partira ment. Ez volt az első olyan, hogy ott hagyom, azt ugyan szerette volna, hogy Maxim is menjen, de hát csak ő kapott meghívót, hiszen az ő ovistársa tartotta a szülinapját. Ahogy bementünk, ő már abszolút otthonosan érezte magát, elköszönés nélkül rohant játszani. Egy délután pedig egy másik kis barátnőjéhez ment át játszani. Maximhoz egyik délelőtt eljött egy ovis barátja, és megbeszéltük, hogy legközelebb ő megy majd. Egy délelőtt pedig Lilláék jöttek át.

Apránként előhalásztam a babaruhákat, méret és szín szerint rendeztem őket, majd ki is mostuk szinte mindet. Rengeteg ruhája van a kisasszonynak, a fiúknak sok fehér és semleges színű bodit, tipegőt vettem anno, egy-két darabot leszámítva féléves koráig mindent fel tud majd venni.

Mama finomakat főzött-sütött nekünk, és szinte az összes babaruhát átvasalta nekem.

Robin biciklizik

Az őszi szünet második felében Robin ráült Maxim biciklijére - miután Norbi leengedte az ülést és a kormányt -, és gyakorlatilag ment is vele. A második napon már egész sokat gurult, a szünet végére már el is tudutt egyedül indulni és nagyjából fékezett is. Minden nap gyakorolt, most már egész jól megy neki, és mióta Maximnak szereztünk egy eggyel nagyobb biciklit, megy a versenyzés. Néha kimegyünk az utcára, és 5 perc múlva már sír Robin, vagy mert Maxim miatt elesett vagy mert Maxim megelőzte. Ez a rész kiborító, de reméljük, túlteszik magukat rajta. Maxim pedig nagyon rendes volt, hogy Robinnak átengedte a bicaját, bár ő már izgatottan várta a nagyobb kerékpárt.

Egyik reggel még arra is rávettek, hogy menjünk biciklivel oviba.

A viedók között van felvétel is róluk, itt a link.

Forróság Békéscsabán

Ahogy eljöttünk a Balatonról, egyre melegedett az idő, Mamáékhoz már 35 fokos hőségben mentünk át. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka azért nagyjából 20-21 fokig lehűlt.

Az első öt napban anyáéknál voltunk. Krisztivel együtt töltöttük a hosszú hétvégét, Robin teljesen rá volt tapadva, első nap Krisztivel aludt el ebéd után.

Szombaton meglátogattuk Dédipapát és Irénke nénit, majd átmentünk a ligetbe ebédelni Nagyiékkal, unokatesómmal, Gabival és a kislányával, Jázminnal. Mi kora délután visszamentünk Csabára, így a Kovács-találkozó elején még részt is tudtunk venni. 

A gyerekek Norbival, Popival végig mentek a vadiúj tanösvényen, ami a kisiskolásoknak már biztos nagy élmény. Azt mondták, hogy érdekes, érdemes végig menni rajta. Bővebben itt olvashattok róla, többek között: Erzsébet ligeti lombkorona sétány és kilátó.

Mi Norbivel kettesben egy napot Gyulán töltöttünk, aggódtunk, hogy Robin mit csinál éjszaka, de végül nem volt semmi különös. Persze mikor elmentünk, üvöltött, de hamar megnyugtatta Kiki. Nagyiékkal szökőkutaztak és fagyiztak a városban, sőt még a kisvonatra is felültek.

Egyik nap kikísértük Popit az üzembe,  és aztán targoncázott egy kicsit az unokákkal. Ez annyira tetszett nekik, hogy onnantól kezdve ha Popi ment az üzembe, vele akartak menni.

A kis ezermesterek

A 6. napon én átautóztam, a fiúk pedig biciklivel mentek Mamáekhoz, ahol egy két hetes pici cica várt minket. Az anyukája eléggé féltette, az elején sokat fújt Robinra, de a végén ki-kivették a házából.
Én egész sokat járkáltam, voltam fodrásznál, úszni, vásárolni, a fiúk viszont egyszer mozdultak ki, Tatával elmentek megnézni egy játszóteret, aminek az elkészítésében Tata is részt vett, mármint a kivitelező cégnél dolgozott. Mi csak "kolbászos játszótérnek" emlegetjük, de megnéztem a hivatalos nevét a Csaba Park honlapján:  Óriások konyhája játszótér, néhány kép a honlapon is van a Galériában. Én nem láttam élőben a parkot, de egy jól átgondolt projektnek tűnik az egész hely. A gyerekek a meleg ellenére is élvezték.

 

 Sokat találkoztunk Liával is, nagyot nőtt, jól eszik, és azt kell mondanom, hogy a fiúkhoz képest egy tündéri baba: nagyon-nagyon sokáig elszöszmötöl, pakolgatja a játékait. Maxim gyakran oda ment hozzá, próbált vele játszani, de a fiúk számára a medence volt a sztár. Nagyon sokat pancsoltak, búvárkodtak benne, Robin hihetetlenül hosszan bír a víz alatt maradni, és ok, egy idő után leteszi a lábát, de látszik, hogy jól mozog a vízben, víz alatt. A kánikulában én is többször hűsöltem a vízben, kellemesen felfrissített. Sajnos Maxim utolsó nap már mondta, hogy fáj a füle, végül csak itthon vittem orvoshoz: begyulladt a füle, valami enyhe fertőzés a külső hallójáratán, fülcseppet kapott, de többet szenvedett a csepegtetéssel mint Robin.
Mamáéknál a fiúk egyszer-kétszer a tyúkokat is felfrissítették, de ők nem vették túl jó néven a hideg vízipuskás spriccolást. 

 

 

Mint mindig, jókat ettünk, izzadtunk a melegben, a végén már tényleg nem aludtunk túl jól, viszont kellemes meglepetés ért bennünket, hogy visszatérve Luxiba nem a 15 fokos esős idő fogadott, hanem még két hétig nyárias idő, sőt, egyik hétvégén még az idén utoljára a medencénket is felállítottuk. Mióta a házunk van, augusztus közepétől már be kell kapcsolnunk a fűtést, most viszont kihúztuk szeptember elejéig.

Biciklitúra

Két hete elmentünk biciklizni. A bicikli út eleje az erdőn át visz, majd a vonatsínek mellett megy egészen Mamerig, a következő településig. Akkor Mamer előtt visszafordultunk, mondván, hogy próbának ennyi elég, legközelebb tovább megyünk. A fiúk nagyon élvezték, Robin a dimbes-dombos részekkel is ügyesen megbirkózott, csak ne lett volna az állandó vita azon, ki megy elöl. Maxim természetesen mindig elöl akart menni, és abban igaza is volt, hogy Robin lassabban megy a futóbiciklin, mint ő a rendes kerékpárral. A következő túrán azonban mindig kijelöltük, meddig megy elöl Robin, és meddig Maxim, így kevesebb volt a veszekedés. Napokig kérték, hogy menjünk újból, de hétköznap sajnos ilyenre nincs idő, másrészt sokszor esett. Végül szombaton ebéd után elindultunk. Borúsnak ígérkezett, de a végén napsütésben tekertünk; először a játszótérre, majd Maxim ovijáig, mert meg szerette volna mutatni, hova mentek piknikezni a csoporttal. Végül csak egy darabig mentünk, mert Robin kezdett kidőlni, az ülésbe azonban nem akart bele ülni. A második uzsonna után elindultunk haza fele a városon át. Már Capellenben jártunk, ahol a körforgalomnál lévő zebrákon mentünk át. Ledöbbentünk, mikor egy helyi rendszámú autó elhaladt az orrunk előtt, úgy hogy álltunk a zebra szélén, és már át akartunk haladni, mert messze volt még az autó, csak valamiért ott ragadtunk. És még mutogatott is, Norbi szerint, hogy a gyerekek szálljanak le a bicajról. Én toltam a biciklit az előtte lévő zebrán, amit látnia kellett, gyalogosan várakoztam, gyerekekkel, és még ő állt feljebb. Robin sokszor leszáll a zebrán és tolja a futóbiciklit, de azzal aztán csigalassan halad át az úton, és ha magas a padka, még Maxim sem tudja mindig felemelni a biciklije kerekét. A tanulság az, hogy extra figyelmeseknek kell lennünk, itt is elkanászodtak az autósok. Pedig ez egy idős pasi volt a feleségével. Vajon hova siettek szombat délután? Biztosra vettem, hogy felébrednek éjszaka, lábfájásra panaszkodva, Robinban 100 % voltam, de végül szűk 12 órát aludtak egyhuzamban :-).

 

 

Hasfájás és láz

Robin nem volt jó passzban múlt vasárnap; délben nem evett semmit és magától lefeküdt aludni. Egy óra múlva sírva ébredt, majd elkezdett üvölteni, hogy fáj a hasa. Volt egy kis láza is, de mivel nagyon sírt, adtam neki fájdalomcsillapítót, ami kis idő után hatott, és már nem akart aludni. Pláne, hogy Maxim is időközben haza ért. Este megint kicsit lázas lett és fájt a hasa, de aztán szépen elmúlt neki magától. Hétfőn délután megint lázas volt, de a bölcsiben evett és jó kedve volt, otthon pedig már nem volt semmi baja, igaz nem aludt jól, de reggelre megint jól lett. Kedden este viszont újra kezdődött a hasfájás, megint hőemelkedéssel, így kapott fájdalomcsillapítót, de az éjszaka rettenetes volt. Ahogy elmúlt a fájdalomcsillapító, felkelt és üvöltött, és később sem akart lefeküdni, csak ha ültünk, érezte jobban magát, és végül a szobájukba sem akart bemenni, így hajnal 5-kor kiköltöztünk a nappaliba és ülve a kanapén aludtunk még egy kicsit. Én meg voltam győződve róla, hogy a hasa görcsöl és már készültem, hogy mehetünk ilyen-olyan kivizsgálásra, de a gyerekorvos csúnyának látta a torkát, manduláját és pirosnak a fülét, viszont szerencsére nem volt begyulladva. Szerinte a hasfájást a láz okozta, és utána gondolva, tényleg mindig kezdett belázasodni, mikor fájt a hasa, de még soha nem hallottam ilyenről, hogy a láz hasfájást okoz. Viszont igaza lehetett, mert kérdezte is, hogy ugye nem akar vízszintesben lenni Robin, a piros fülére célozva. Felírt még egy vizeletminta-elemzést, mert hogy ő egy homeós bogyón kívül nem adna semmit egyelőre, a Nurofent leszámítva. Szerencsére még akkor szerda este fájt a hasa, napközben nem, és csütörtökön már ismét a szokásos energiabomba-formájában volt, így pénteken ment bölcsibe. A vizeletében sem találtak semmit, de megosztom veletek a mintavétel procedúráját, amin most már nevetek, de akkor szerdán, azt hittem felrobbanaok. Vígjátékba illő jelenetek következnek.

Szóval, vennem kellett egy steril flakont a vizeletnek, és egy steril zacskót kisfiúknak, ez egy öntapadós zacskó, amibe bele kell tenni a kukit, körbe ráragad a bőrére, ez tartja, és így kell ráadni a pelust. Amikor aztán van benne pisi, egy kis csapocskával ki kell engedni a tartalmát a steril edénybe. A gyógyszertáros mondta, hogy ne tároljam soká a vizeletet, mert így a labor megtévesztő eredményt is hozhat. Próbáltam rávenni Robint, hogy az edénybe pisiljen, és ő lelkiismeretesen próbálkozott is, de nem jött semmi. Nagy nehezen rávettem, hogy akkor felragasszuk a zacskót, ami persze nem volt valami kényelmes. Ebéd után lett is benne pisi, igen ám, de ő azt mondta, hogy kaka, én meg azt hittem, hogy most fog kakálni, rohanunk a bilihez, erre kiderült, hogy ő úgy értette, kakált, és picit összekentem a zacskót, de sebaj, még menthető a dolog, mert nem a csapocska nyílása lett oda. Valahogy azonban sikerült a zacskóból a pisi felét kiöntenem, de még így is volt elég, elkezdtem beleönteni az edénykébe, és valahogy annyira izgultam, hogy egy része mellé ment, a maradék mintát pedig - immár harmadjára - kiborítottam a flakonból - szerencsére a kagylóba ment az egész, nem a földre. Na, ekkor felrobbantam. Robin ugyanis ahogy beértünk a fürdőbe, elkezdte a mi ez? kérdését hajtogatni, mikor kiborítottam a pisijét, akkor is csak ismételgette, hogy mi ez? hiába neveztem meg a dolgokat. Végül nem bírtam, és mondtam neki, hogy most mérges vagyok, ne is figyeljen ide. Ismételgette is szorgosan, hogy anya méges. Mivel még  aznap szerettem volna elvinni a mintát, el kellett mennünk megint a gyógyszertárba, mert nem lehetett tudni, mikor pisil megint, és ugye aznap reggeltől ebédig nem pisilt! Ekkor persze már hulla fáradt volt, de legalább megengedte, hogy megint ráragasszam a zacskót, és végül alvás után volt is benne pisi, amit aztán sikerült átöntenem a steril flakonba, és bevittük a kórházba. A vérvétel-helyek sajnos csak délelőtt vannak nyitva, így a városba kellett mennünk, és délután már nagy a forgalom. De nem érdekelt, csak ne kelljen még egyszer végig szenvedni a procedúrát.

Vasárnap délután Milánékkal és Lilláékkal a capelleni kreszpályán találkoztunk. Robin nagyon nehezen oldódott, pedig szombat délután is eljöttünk ide biciklizni, igaz, akkor kevesen voltak, míg vasárnap kora délután tele volt a pálya. Valószínű ez zavarta, mert aztán kezdett bele jönni, és Vincével nagyokat bóhóckodtak. Maxim és Milán már nagyon ügyesen tekernek kétkeréken, sőt Maxim elkezdett farolgatni is. De a lámpa is tetszik nekik, Maxim sokat gyakorolta, hogy a pirosnál megáll, a zöldnél indul. Már egy ideje mondogatom, hogy praktikus lenne egy roller, Andiék vettek is egyet, és nagyon élveztem a rollerezést a gyerekekkel a pályán.