Forróság Békéscsabán

Ahogy eljöttünk a Balatonról, egyre melegedett az idő, Mamáékhoz már 35 fokos hőségben mentünk át. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka azért nagyjából 20-21 fokig lehűlt.

Az első öt napban anyáéknál voltunk. Krisztivel együtt töltöttük a hosszú hétvégét, Robin teljesen rá volt tapadva, első nap Krisztivel aludt el ebéd után.

Szombaton meglátogattuk Dédipapát és Irénke nénit, majd átmentünk a ligetbe ebédelni Nagyiékkal, unokatesómmal, Gabival és a kislányával, Jázminnal. Mi kora délután visszamentünk Csabára, így a Kovács-találkozó elején még részt is tudtunk venni. 

A gyerekek Norbival, Popival végig mentek a vadiúj tanösvényen, ami a kisiskolásoknak már biztos nagy élmény. Azt mondták, hogy érdekes, érdemes végig menni rajta. Bővebben itt olvashattok róla, többek között: Erzsébet ligeti lombkorona sétány és kilátó.

Mi Norbivel kettesben egy napot Gyulán töltöttünk, aggódtunk, hogy Robin mit csinál éjszaka, de végül nem volt semmi különös. Persze mikor elmentünk, üvöltött, de hamar megnyugtatta Kiki. Nagyiékkal szökőkutaztak és fagyiztak a városban, sőt még a kisvonatra is felültek.

Egyik nap kikísértük Popit az üzembe,  és aztán targoncázott egy kicsit az unokákkal. Ez annyira tetszett nekik, hogy onnantól kezdve ha Popi ment az üzembe, vele akartak menni.

A kis ezermesterek

A 6. napon én átautóztam, a fiúk pedig biciklivel mentek Mamáekhoz, ahol egy két hetes pici cica várt minket. Az anyukája eléggé féltette, az elején sokat fújt Robinra, de a végén ki-kivették a házából.
Én egész sokat járkáltam, voltam fodrásznál, úszni, vásárolni, a fiúk viszont egyszer mozdultak ki, Tatával elmentek megnézni egy játszóteret, aminek az elkészítésében Tata is részt vett, mármint a kivitelező cégnél dolgozott. Mi csak "kolbászos játszótérnek" emlegetjük, de megnéztem a hivatalos nevét a Csaba Park honlapján:  Óriások konyhája játszótér, néhány kép a honlapon is van a Galériában. Én nem láttam élőben a parkot, de egy jól átgondolt projektnek tűnik az egész hely. A gyerekek a meleg ellenére is élvezték.

 

 Sokat találkoztunk Liával is, nagyot nőtt, jól eszik, és azt kell mondanom, hogy a fiúkhoz képest egy tündéri baba: nagyon-nagyon sokáig elszöszmötöl, pakolgatja a játékait. Maxim gyakran oda ment hozzá, próbált vele játszani, de a fiúk számára a medence volt a sztár. Nagyon sokat pancsoltak, búvárkodtak benne, Robin hihetetlenül hosszan bír a víz alatt maradni, és ok, egy idő után leteszi a lábát, de látszik, hogy jól mozog a vízben, víz alatt. A kánikulában én is többször hűsöltem a vízben, kellemesen felfrissített. Sajnos Maxim utolsó nap már mondta, hogy fáj a füle, végül csak itthon vittem orvoshoz: begyulladt a füle, valami enyhe fertőzés a külső hallójáratán, fülcseppet kapott, de többet szenvedett a csepegtetéssel mint Robin.
Mamáéknál a fiúk egyszer-kétszer a tyúkokat is felfrissítették, de ők nem vették túl jó néven a hideg vízipuskás spriccolást. 

 

 

Mint mindig, jókat ettünk, izzadtunk a melegben, a végén már tényleg nem aludtunk túl jól, viszont kellemes meglepetés ért bennünket, hogy visszatérve Luxiba nem a 15 fokos esős idő fogadott, hanem még két hétig nyárias idő, sőt, egyik hétvégén még az idén utoljára a medencénket is felállítottuk. Mióta a házunk van, augusztus közepétől már be kell kapcsolnunk a fűtést, most viszont kihúztuk szeptember elejéig.