Adventi kalendárium

Az idei naptár legtöbb fiókja matricát tartalmazott; sokat én készítettem Maximnak. Vettem hozzá egy nagy füzetet, hogy abba ragasztgathassa. Először örült a füzetnek, de aztán közölte mérgesen, hogy neki nem kell füzet, nem akar bele ragasztani - miután az első fiók tartalmát beleragasztottuk. Hagytam pihenni a dolgot, másnap nyitott fiókot, beragasztottuk a füzetbe, majd megint elkezdte, hogy neki nem kell füzet stb. Jó, akkor oda adjuk Robinnak, mondtam, na erre egyből kellett neki a füzet, de nem volt lelkes. Kicsit rosszul esett, hogy készítgettem a matricákat, de minek, ha Maximot ennyire nem érdekli. Aztán néhány nap múlva mégis megjött a lelkesedés, nyitotta a fiókokat, ragasztottuk a matricákat. Néha kettőt akart, de aztán beérte a bölcsitől kapott csokinaptár egy darabkájával. Volt benne ajtóra ragasztható jármű is, lufi is, bonbon is időnként, ilyenkor mindig szépen eltette a füzetet, hogy akkor ma nem kell. Egyik nap mondta, hogy elmesélte a bölcsiben, hogy neki milyen füzete van otthon. Ez nagyon jólesett, mégsem volt olyan rossz ötlet az idei kalendárium.

December 24.

Ez a nap egy nagy rohanás volt számomra. Úgy kezdődött, hogy Robinnak végre kitapintottam mindkét alsó fogát, amivel 5 napon át szenvedett. Nem véletlen, szegénykémnek egyszerre jött mindkettő. Minden nap hőemelkedése volt, a lázzal pedig a fájdalma is fokozódott, így emiatt minden nap kapott fájdalomcsillapítót, mert vagy üvöltött, vagy egyszerűen annyira nyűgös volt, hogy nem tudott aludni. Képzelhetitek, hogy az éjszakák is milyenek voltak. A fájdalomcsillapító pedig csupán 2-3 órán át hatott. No de a lényeg, hogy emiatt volt a láz, sok sírás, megnyugodhattam. Napközben már jól aludt, így tudtunk kicsit készülődni. Még be kellett szereznem friss halat, kacsahúst, gyógyszert, majd miután befejeztem az ebédet, kimentünk ismét, mert nagyon szép, őszies időt hozott ez a nap.
Miután becsomagoltam a gyerekek ajándékát, elkészítettem a vacsorát is, semmi nagy dolog, évek óta ezt esszük, mert rém egyszerű, finom, és nálunk a szenteste menüje a hal: tőkehalfilé tárkonyos-erdei gombás szósszal, hozzá fokhagymás spagetti. Maxim nem eszi a halat, de még a tésztából sem evett, és ebédre sem evett szinte semmit, így kicsit féltem, hogy beteg lesz, de másnap bepótolta.
A vacsora után kibontottuk a gyerekekkel az ajándékaikat. Ahogy látszik a képen, a dobozok nagy örömöt okoztak, ha már délután oda tettük volna őket, estig ezzel játszottak volna. Nem hagytuk őket sokáig "dobozolni", mert még a nagyszülőkkel is skype-oltunk este.

 

Maximnak néhány könyvet vettünk, és egy társasjátékszettet (Haba - ez egy nagyon jó minőségű német márka), ami egy kezdőszett, többféle társasjátékkal, memóriával és kártyákkal. Kíváncsian várjuk, mit szól majd hozzá. Robin pedig Noé bárkáját kapta, ami dudál, zenél, hangot adnak ki az állatok, és persze lehet gurítani. Maxim is jókat játszik vele.

Kellemes ünnepeket

Még készül néhány bejegyzés a karácsony előtti időszakról, ezt majd lejjebb keressétek.

Mikulás parti Lilláéknál

Kicsit fáradtan mentünk Andiékhoz, bár Maxim már nagyon várta, hogy Lillával találkozzon; két napig hajtogatta, hogy de máris menjünk Lillához. Aztán kicsit illetődött volt, mikor megérkeztünk, neki is kellett egy kis idő, hogy feloldódjon. Hiába, régen találkoztunk már. Robinnak is kellett egy kis idő, aztán jött-ment, pakolt, nézelődött, jól elfáradt. A három nagyobb gyerek rohangált, kiabált, ugrált, néha szépen játszottak, alig ettek, még sütit se nagyon, Maxim legalábbis. A két kisebb fiú, Vince és Kristóf még kis nyugisak voltak, Robin mellett mindenképp.
A gyerekek kaptak kisebb-nagyobb ajándékokat, és az idén sem vállalta egyik fiú sem a Télapó szerepét.  Aztán Robin már nagyon fáradt volt, Maxim is, mert egyszer csak azt mondta, hogy menjünk haza. Robin végig üvöltötte az utat, szóval ő teljesen kész volt, és úgy tűnik, ilyenkor még mindig nem tud elaludni, csak otthon. Maxim viszont az ordítás ellenére elaludt a végén, pedig nincs is félóra az út hazáig.

Beteges hét Mamáékkal

Azt már írtam, hogy a héten itt voltak anyósomék, mint mindig, jól jött a segítség. Robin szerdától kezdte visszanyerni a formáját, napról napra energikusabb lett. Maxim viszont leeresztett péntekre, a reggelin kívül nem evett, először azt mondta, hogy a torka fáj, aztán kiderült, a hasára gondolt. Erőtlen lett, de azért szombaton kikísérte Mamáékat a reptérre és végül vasárnapra már kutya baja volt, így el tudtunk menni Andiékhoz egy karácsonyi összejövetelre.
Sütöttünk mézeskalácsot; Maxim két hete rágta a fülem, hogy gyúrjuk a tésztát és szaggassuk a formákat. Valamelyik könyvében látott nyújtófát, egy napig az enyémekkel játszott. Aztán végre begyúrtuk a tésztát, az idén a robotgéppel, majd másnap elkezdtük kisütni. Maxim kicsit gyúrta, szaggatott néhány formát, majd közölte mintegy negyed óra után, hogy számára befejeződött a sütés. Tatával sütögettük ki, én közben altattam Robint is, végül kicsit keményre sikeredtek, de kipróbáltam a puhítást - alma és vizes törlőkendős verziókat egyaránt -, és néhány nap múlva tényleg puhák lettek. Még írókáztam is rájuk.
Nem is tudom, melyik gyerek aludt rosszabbul. Maxim is minden éjszaka felkelt, a rosszullétes éjszaka többször is. Kétszer délután is aludt, egyszer Mamával, egyszer velem, ez nagy csoda. (Egy éve már csak az autóban szundikál el, ha délután megyünk valahova és fáradt.)
Szóval a hét elég szenvedős lett a gyerekekkel, de azért sokat játszottak, nevettek is, amikor jobb passzban voltak.

 

Szeletem és a többiek

Ilyeneknek nehéz ellenállni:
- Én annyila szeletem Lobint. Téged is nagyon szeletlek. Téged még jobban szeletlek. Meg Lobint is.

Várjuk Milánt: Én szeletem Milánt.
 Miután elment Milán: Még jöjjön Milán.

Csakhogy Lilla se maradjon ki. A lila szín Maximnak nem egyszerűen lila, hanem így mondja mindig: lilla lufi = lila lufi.

Fürdünk a kádban, játszunk, mondom Maximnak, hogy még megyünk egy kört a repülővel, aztán megfürdünk. Erre ő körbe néz, majd kérdezi:
- Hol van itt a körte?
(Ezután már csak véletlenül mondott egyszer-kétszer körtét kör helyett, mindig gyorsan kijavítva magát.)

Ez többször előjött fürdés közben, szóval tényleg fél sok mindentől, mert neki még bármi megtörténhet.
- Ha olyan nagy lesz a lyuk mint én, akkor lefolyok a ledugón.

- Hát itt Luxembulgban nincenek dinók. Te dinóvédő vagy Aja. Amikor jön egy nagy dinó, akkor rákiabálok, hogy NEM SZABAD.


Szeret túlozni, mindenből nagy kell, mindenből sok kell neki:
- még sokabbat (=még többet).

Maxim mostanában egyre érzékenyebb a szagokra. Képes olyanon kiakadni, hogy az apjának kolbász vagy sajtszagú a keze, de ha tojást török fel, azt is simán megérzi, és ha olyan hangulatban van, teljesen kikel magából.
- Ajának grüjer (Gruyere sajt) szagú a keze - nyávogja.
- A télapónak milyen szagú a keze? - kérdezi tőle Norbi.
- Ajándékszagú.

Két héttel a télapó előtt egy egész napon keresztül ezzel fárasztott minket:
- Mit mond a télapó?
De ezt úgy kell elképzelni, hogy minden második mondata ez volt, hogy erre mit mond, arra mit mond a télapó. Ezzel teljesen kiakasztotta az apját, de Maxim rendületlenül kitartott egészen estig a kérdésével.

 Mikulás előtti este próbálnánk időben lefeküdni, mert Maxim korán kel az apjával, de ő még rendületlenül rohangál a nappaliban. Kérdezem tőle:
- Reggel hogy fogsz így felkelni?
- Hogy mi van benne a cizmámban!

Látunk egy képen vaddisznót, ami ugye az erdőben él. Maxim így memorizálta:
- házi malac, erdős malac.

Port törlök, persze elkéri a portörlős kesztyűt, majd mondja az apjának, hogy ő portisztít.

Cálpa = cápa, ezt csak így hajlandó mondani

Sokszor túrja az orrát, én meg sokszor rászólok, hogy legalább zsepibe törölje bele. Egyik nap tényleg sokat szólongattam, épp felmászott a pelenkázóra és ott bányászott.
- Maxim, Maaxiim -szólok neki. Erre ő:
- Póbáljál meg nem szólni Aja.
Kicsit később hallom, hogy dünnyög a nappaliban:
- Póbáltam nem fikázni.

 Apa Tatával pálinkázik.
- Ha nagy leszek, eltűntetem az összes pálinkát.
- Hova?
- A pocakomba.

Nyűgös hétvége

Szombaton Robin kezdett nyűgös lenni, a fogára gyanakodtunk, mert rágott, szorította a fogát. A náthája határozottan javult, igaz, kicsit köhécselt csütörtökön és pénteken, de szombaton alig. Viszont kezdett folyni az orra, és aztán estére belázasodott. Norbi Maximmal elautózott a reptérre Mamáért és Tatáért, ők mire megérkeztek, Robin elég rossz passzban lett, nem is akart először oda menni hozzájuk. Az éjszakát szinte végig sírta, kicsit hörgött is, a láza is vissza tért reggelre, így megint adtunk neki ventolint, és ma délután vittem orvoshoz. Ma kicsit jobb kedve volt, néha játszott is már, de a vasárnap maga volt a nyűgös szenvedés. Igaz, hogy eszegetett, de nem mosolygott, sokat sírt, nem játszott, és nem aludt jól. Egy egyszerű, vírusos nátha, de mivel kicsit visszatartja a levegőt, adjunk neki ventolint is. Ha nem múlik a láz, vissza kell mennünk a hétvége előtt. Arra a kérdésemre, hogy miért lett beteg, ha én is lebetegedtem és még szoptatom, azt mondta az orvos, hogy még jó, hogy szopik, mert sokkal betegebb lenne ennél. Ilyen beteg még soha nem volt, hogy nem akar játszani, csak kézben akar lenni, aludni is szinte csak úgy alszik - még jó, hogy itt van Mama, ma kétszer is ő altatta, vagyis a kezében aludt, mert egyszerűen nem tudtam lerakni.
Maxim is "hozta" a formáját, picit taknyos, de ez semmiség -legalább is remélem -, viszont szombat este kihányta a késő esti vacsorát. Először arra gondoltunk, hogy egész délután nem evett, nem ivott, de aztán még vasárnap reggel is kétszer visszajött neki a víz és a reggeli, de utána jól volt. Viszont egy év után sikerült rávenni, hogy aludjon délután - szintén Mamával. (Az idén csak nagy ritkán az autóban aludt el délután, de ősz óta már ott sem, kivéve most szombaton.) Azóta viszont minden rendben van a pocakjával, valami gyors lefolyású vírus lehetett.

Várjuk a Mikulást

Maxim hol várta a télapót, hol pedig tiltakozott, hogy ide ugyan ne jöjjön, ne hozzon ajándékot. Aztán ahogy közeledett a nap, egyre jobban várta, hogy sok-sok ajándékkal lepje meg őt. Segített persze a bölcsis télapó, meg az ottani télapó-láz is ráragadt. Előző este mondom neki, hogy meg kell tisztítani a csizmáját, mert csak a tiszta csizmába tesz ajándékot a télapó. Erre ő:
- Akkor én kimegyek a télapóhoz, gyorsan elveszem az ajándékom és bele teszem a szárosz cizmámba.
Aztán fürdés után együtt megtörölgettük a csizmáját, és végül reggel együtt bontottuk ki az ajándékokat bölcsibe indulás előtt. A mi télapónk pénztárgépet hozott neki, mert a "Város-könyvben" is van, és Lillának is van, és egyszer csak azt mondta, hogy én is szeletnék olyan gépet ami kiadja a pénzt. Megjegyzem, Lillánál augusztus óta nem voltunk, kicsit jó a memóriája, a város-könyv pedig a Tesz-Vesz Város, amiről külön bejegyzést kéne írnom. Norbi munkahelyi télapója pedig egy egyszerű távirányítós tűzpiros autót adott mikuláscsomag kíséretében.
Este aztán újra kezdte, hogy ő még akar ajándékot a télapótól. Robinnak megmutatta őket, akkor egyszer, aztán állandóan dugdosta előle.

Adventi ünnepség a bölcsiben

Ma délután a szülőket is meghívták egy kis forralt bor, forró csoki iszogatásra a bölcsibe. Csak én mentem el végül, Robint nem akarjuk bevinni a vírusfészekbe, ő itthon maradt apával. Maxim ott játszott a többiekkel, de ahogy megérkeztem, bújt hozzám, semmit nem akart csinálni. Úgy egy óra után oldódott fel, akkor már nem zavarta, hogy egyre több szülő érkezik. Ettünk sütit, ittunk forró csokit, kicsit beszélgettem a gondozókkal, pár szót váltottam az egyik szülővel, Maxim kicsit magyarázott, hogy mivel játszik, aztán haza jöttünk.
Sikerült az igazgatónővel is egyeztetnünk Robin bölcsijét; január 15-tel van helye, ha nem visszük, akkor elveszítjük a helyet - ezt eddig is tudtuk. Úgy döntöttünk, hogy fizetünk neki három hetet, és csak február elején kezdjük a beszoktatást, remélve, hogy addig rendbe jön a náthája. Én pedig majd március elején megyek vissza dolgozni.

Izzadságteszt - Robinnak

Maximnál másfél éves korában végezték el a tesztet a krónikus hörghurutja miatt, most Robin is kapott beutalót a náthájával. Egy veleszületett, génhibából eredő, nem gyógyítható betegséget - cisztás fibrózist vagy mukoviszcidózist - zárnak ki ezzel a teszttel, ami több szervet érint, és általában légzési panaszokkal jár.
Maga a vizsgálat háromnegyed óra, először két kis koronggal stimulálják a kézen az izzadságot, majd rátesznek egy újabb korongot, bebugyolálják az egész kezet csuklótól könyékig, és fél órát kell izzasztani a bőrfelületet. Robin nagyon jól viselte, lehetett mászkálni, így a fél óra hamar eltelt, szegénykére még egy kabátot is ráadtam a nővér javaslatára, mert ha nem izzad eléggé, akkor egy másik alkalommal meg kell ismételni a tesztet. Szerencsére minden rendben van, 50-es értékig negatív a teszt, Robin 35-öt izzadt ki.

Maxim ellenkezik

Sokszor halljuk Maximtól, hogy "nem" vagy "de", néhány hete azonban nyávogósabb lett mint szokott. Főleg bölcsi után nem tetszik neki semmi, ilyesmiken nyavalyog, hogy miért autóval mentem érte, az nem nagy teherautó, hanem kicsi, nem jó, hogy apa otthon van, ne legyen kivilágítva a fenyőfa a körforgalomban, segítsek levetkőzni, de ne húzzam le a cipzárt, amiért egy perce vinnyogott, hogy nem bírja lehúzni stb. Néha elveszítjük a türelmünket Norbival, mert egy idő után tényleg nagyon fárasztó az állandó ellenkezése.
Arra jutottunk, hogy mióta hideg van, és ugye nyirkosabb is az idő, sokkal kevesebbet van levegőn. Bölcsi után sötét is van már, egyből bemegyünk, a bölcsivel is inkább csak délelőtt mennek ki, délután nagyon ritkán, és valószínű nem vezeti le egyrészt az energiáját, másrészt a feszültségét, hiszen a bölcsiben tökéletesen alkalmazkodik, mindig jól viselkedik, szinte mindent elsőre csinál, szót fogad. Egyre jobban beszél luxemburgiul is, ez sem lehet könnyű, hogy napközben másik nyelven kell koncentrálnia.
Most egyébként nagyobb kedvvel jár, többet emleget néhány gyereket, mondja, hogy együtt mit játszottak. Pl. Fynn-nel krokodilok voltak és megették Léót. Na és még csodálkozunk, hogy rosszakat álmodik.

Robin 9 hónapos és egy napos

Tegnap reggeltől kora délutánig esett a hó. Kicsit kimentem Robinnal, tetszik neki a vizes, hideg hó, szívesen fogdosta, sepregette le a tujákról, egyéb kint hagyott tárgyakról. Nagyon ügyesen mozog, mászik, feláll mindenhol, nagyon óvatosan a kanapénál, kád szélén oldalaz, de még ilyenkor nagyon ingatag. Többnyire mindig fog valamit az egyik kezében és sokszor csak egy kézzel kapaszkodik. Ügyesen le tud ereszkedni; egy-két napig pedig azt gyakorolta, hogy elengedte mindkét kezét és a popsijára tottyant.
Nagyon édesen magyaráz, mutogat, (ott, dedede, nánáná), ha rászólunk, hogy nem, megtorpan, néha rázza is a fejét. Egyre több mindent ért, kis értelmes baba lett. Maximot továbbra is nagyon figyeli, úgy játszanak együtt, hogy Maxim oda ül hozzá és magyaráz neki, vagy együtt másznak, vagy Maxim elveszi Robintól mindenét, amit a kezébe vesz. Persze Robinnak is az a legérdekesebb, ami Maximnál van. Sokat berreg, le sem tagadhatja, hogy fűrészes, fűnyírós testvére van.
Most próbálom a napi háromszori evést, késő délelőtt ebéd, délután uzsonna, és este kis vacsora. Ezenkívül még mindig többször szopizik. Már egész jól iszik pohárból, nagyot kortyol, és most már nem csurog ki a szájából a víz.
A náthája lassan, de javul, bár Maxim megint haza hozott valamit a múlt héten, én hétvégén voltam beteg, Norbi is köhécsel, most már Maximmal jobban vagyunk, remélem, Robint nem dönti le. Úgy gondolom, hogy karácsony körül már sokkal jobban kéne lennie Robinnak a kúrától. Két hónapja nincs új foga, pedig fogzik, mert sokszor folyik a nyála, vagy éppen rág, harapdál, és hát az éjszakák sem túl jók. Napközben is előfordul, hogy vissza kell altatnom, mert alszik egy órát, és ha pár perc alatt vissza alszik, akkor bizony nem aludta ki magát. Magával az elalvással nincs gond, néhány perc alatt ellazul a kezemben és már teszem is be az ágyába. Éjszaka viszont, ha van valami baja, akkor azért nem megy ilyen simán.
Ma voltunk a gyerekorvosnál 9 hós vizsgálaton, két hónapja voltunk nála, ahhoz képest nőtt és hízott Robin (kb. 72,5 cm, és 7,9 kg volt), viszont egy hónapja 8 kilót mutatott a mérleg, szóval semmit sem hízott. Tény, hogy sokat mozog, és minél többet eszik, annál többet kakál, szóval a doki szerint minden rendben. Nem mondtam neki, hogy voltunk természetgyógyásznál, hiszen ez konkurencia neki, és most ő is javasolt probiotikumot és egy kis fejlődést segítő szert, amit Maxim szed minden évben, de nem sok eredménnyel, bár a természetgyógyász szerint is jó a készítmény.
Most megint felerősödött nála a szeparációs szorongás, játszik egy kicsit, aztán elkezd keresni, vagy ha ott vagyok, mászik rám egyből. Van, hogy felveszem, és egy-két perc után már megy is tovább, de megint csak kis időre hagy magamra. Továbbra is az a legjobb játék, amit ő szerez meg magának. Van, hogy egy zsebkendőt szorongat hosszú ideig, vagy egy szoptatós betétet, vagy valami kenőcsös tubust. 
Igazán vicces, kíváncsi, imádni való baba.

Mikulás a bölcsiben

Ma délután ért a bölcsibe a Télapó. Annyit tudtunk meg Maximtól, hogy hosszú, fehér szakálla volt, magas volt és csak kicsit aranyos. Hozzánk a nagyon aranos télapó jöjjön. 
Mit kapott tőle? Olyan comagot amit meg lehet enni. :-) Állítólag vitt még könyveket, játékokat, teherautót is a télapó a bölcsinek.
Kora délutánig esett a hó, így Norbi szánkóval ment érte, mi meg eléjük sétáltunk Robinnal. Végre örülhetett Maxim a kis hónak, már nagyon várta.
Aztán este elkezdte mondani, hogy ő nem akarja, hogy jöjjön a télapó a bölcsibe, ő nem akar ajándékot kapni, ő nem akarja, hogy Mamáék hozzanak neki ajándékot, stb. Nem akarta kinyitni az adventi dobozkáját sem, aztán végül csak megnézte, mit rejt a doboz. Az idén matricákat tettem bele, mert szereti ragasztgatni őket, de most ez újdonság, hogy nyitogathatja, és annyira nem rajong érte. Pedig nagy részét én készítettem.
Itt Luxemburgban szintén 6-án jön a télapó, aki nem csak édességet, hanem sok-sok ajándékot hoz a gyerekeknek, amit ilyenkor kapnak meg, nem pedig karácsonykor. Ez a nap iskolaszüneti nap is egyben. Mi is készülünk egy kis aprósággal, meglátjuk, mit szól hozzá.

Ott

Robin első szava: OTT. Kiabálva mondja, és közben mutogat, tehát értelme is van a szónak.

Ízelítő az idei első hóból

Természetgyógyásznál

Egy hete csütörtökön átautóztunk Trierbe a természetgyógyászhoz. Maxim már előző este is azt hajtogatta, hogy ő nem jön, ő nem szereti ezt a másik "doktornénit", ez nem aranyos, stb. Mivel nem volt választása, ő is jött. Az egész egy szűk órányi beszélgetés volt, a franciát választottuk, ez nekem is könnyebb volt, meg Norbi is értett mindent, már amennyire tudott figyelni, én ugyanis beszéltem a természetgyógyásszal, Norbi meg felügyelte a gyerekeket. Nagyon szimpatikus volt a nő, semmi hókuszpókusz, teljesen olyan volt, mint egy homeopata. Maximnak és Robinnak összeállított egy-egy terápiát. Maximnak elsősorban a tüdejét támogató, erősítő bogyót, sprayt írt fel, és egy probiotikumot. Robinról azt mondta, hogy mivel nagyon hamar kijött az első 6 foga, az energiájának nagy része erre megy el, és nem marad elég a védekezésre a kórokozók ellen, tehát erősíteni kell az immunrendszerét. Ne csodálkozzunk, hogy nem lábal ki a náthából, hiszen az orvosok mindig csak a tüneteket kezelték, és hát magától nem képes meggyógyulni. Nagyon magabiztos volt, azt mondta, szerinte 2 hét után már látnunk kell a változást. Szerinte nem lesz gond a bölcsivel sem, ez a kúra meg fogja erősíteni kellőképpen. Az egyetlen "hátránya", hogy gyorsabban fog nőni tőle. Neki egy komplexebb terápiája van,  magyarul ezt találtam: gyermekfejlődést segítő terápia (kicsit részletesebben németül), plusz kap sprayt, és probiotikumot, természetesen mást mint a Maximé, és ez tényleg egy vagyon, de ha beválik, akkor nem számít, a sok vizitdíjnál biztos nem kerül többe, nem beszélve az idegeskedésről, nyűglődésről. Meglátjuk, bízunk benne, hogy használ. A természetgyógyász szerint eddig mindenkinél bevált, de ha mégsem, akkor is van egy utolsó megoldás, ami elég bizarr, de azt mondja, erről akkor beszélünk, ha nem használ a kúra. (Egy spec laborba be kell küldeni a gyerek székletét, amit kipotenciálnak, és több évre elegendő homeopátiás szert állítanak elő így, teljesen egyénre szabva.) Ami még nagyon tetszett, hogy nem kell többet átmennünk, lehet telefonon, e-mailben is konzultálni, mert már látta a gyerekeket. Azt is mondta, hogy velünk teljesen nyugodtan tudott konzultálni, két gyereknél nem ehhez van szokva - igaz, ketten voltunk felnőttek is, ez is könnyített a dolgon. Maxim elég sokára oldódott fel, a végén mutogatta a pólóját a néninek, aki luxiul beszélt hozzá. Robin után meg egyfolytában szaladgált Norbi. Szóval nagyon pozitívan indul a terápia.

Robin egy napja a kórházban

Sajnos még nincs vége a betegséghullámnak. Két hete kedden délelőtt visszavittem Robint az orvoshoz, mert ahogy elmentek anyukámék, ő rosszabbul lett: teljesen eldugult az orra, vissza-vissza tartotta a levegőt, aztán ez hétfőn estére eléggé bedurvult. Továbbra sem volt láza, evett, játszott, de azért nyűgösebb lett. Szóval kedden megvizsgálta a doktornénink, most hogy az előző esti Ventolin miatt nem hallott semmit vagy egyébként sem hallott volna, nem tudjuk, de a levegőt egyre inkább visszatartotta, 3-4-et lélegzett, aztán egyet nem, és középen a mellkasa is be-beesett. Azt mondta, túl kicsi, hogy ne csináljunk semmit, ha tudok most rögtön menjek be vele az ügyeletre vérvételre, tüdőröntgenre, ő közben betelefonált a kórházba hogy sürgősségi esetként beküld minket. Kedden délben irány a kórház. Nagyon szimpatikus volt az orvosunk, néhány szót tudott is magyarul. Ő sem hallott semmit Robinnál, viszont a röntgen szerint nem volt tiszta a tüdeje, ezért 3 adag ventolint kapott Robin, majd újból megvizsgálta. Előtte még vért vettek, kitisztították az orrát, sikerült a váróban aludnia is kicsit, aztán kaptunk délutánra egy külön szobát a sürgősségin. Sajnos nem reagált az aeroszolokra, és végül úgy döntött az orvos, hogy felküld minket éjszakára a gyerekosztályra megfigyelésre, mert túl kicsi, hogy elengedje, az meg, hogy játszik, eszik, félrevezető is lehet. A baj vagy nem baj az volt, hogy nem találtak sem bacit, sem vírust a vérében, így kétágyas szobába vittek minket. Ez engem jobban frusztrált mint Robint, ő ahhoz képest, hogy alig aludt, egész jól elvolt: a sok újdonság elterelte a figyelmét. Persze még a sürgősségin rárakták monitorra, így csak az ágyában lehetett szinte, de egész jól bírta. Este bejött Norbi Maximmal busszal, hogy a parkolóból hazavigyék az autót, mi meg aztán próbálkozhattunk az alvással. A szobatársa egy 10 hónapos kislány volt, bronchiolite-tel (enyhébb hörghurut), viszont ő egész éjszaka köhögött, sípolt a monitorja az oxigénszint miatt. Robinnak viszont este sípolt állandóan az oxigénszintje, mert amint felállt, leesett neki 90% alá, nem győztük a kislány apukájával kikapcsolni a hangot. Robint 4 óránként keltették éjszaka a ventolinos aeroszol miatt, így én alig aludtam valamit, Robin egész jól aludt volna, ha nem keltik, na meg aztán reggel a kislányhoz jöttek, nővér beront, felkapcsolja a villanyokat, naná, hogy mi is felkeltünk. Ezt az éjszakát nem bírom bepótolni azóta sem.
Késő délelőtt ért hozzánk az orvos, aki nem tartotta valószínűnek, hogy haza engednek, mert tudni kéne, miért tartja vissza a levegőt, és miért esik be a mellkasa középen. Aztán visszajöttek a főorvossal, aki szerint semmi probléma nincs, vérvétel jó, mellkasröntgen rendben, sztetoszkóppal nem hallani semmit. Még gyengébb a tüdeje, a csontjai lágyabbak, és kvázi szervi anomália hogy beesik középen a mellkasa. Akkor egyébként nem volt szaggatott a lélegzetvétele, szerintem a sok ventolin miatt. Mehetünk haza, tisztítsam sok vízzel az orrát, semmi mást ne adjak. Robin viszont csak zihált, és én inkább adtam neki egy adag ventolint, majd csütörtökön délután visszavittem a gyerekorvoshoz (előző nap jöttünk haza a kórházból!). Bár nem hallott semmi zörejt, azt mondta, hogy ha úgy érzem, és látom, akkor esténként adjak neki ventolint, főleg ha hörög és kézzel is érezhető. Tisztítsam az orrát, beutalt egy újabb spec. tesztre - erről majd írok, ha túl leszünk rajta -, meg elküldött fül-orr-gégészhez, aki múlt szerdán vizsgálta meg Robint.
Én addigra Norbival együtt már teljesen kikészültem, hogy a 21. században a gyerek nem kap levegőt, annyira dugult az orra, és nem adnak neki semmit, én meg nem győztem kiszívni neki a trutyit. Ezt úgy képzeljétek el, hogy legkésőbb reggel (sokszor hajnalban már) többszöri sóoldat adagolásával min. 5 de inkább 10 percig tisztítom az orrát Robinnak. Majd szopi után megint, és innentől kezdve kvázi óránként kell neki tisztítani, plusz alvás előtt és után. Az egy dolog, hogy Robin eszik és jó kedélyű, amin csodálkozott a fül-orr-gégész is többek között, de emiatt iszonyat rosszul alszik. Ha meg alszik, horkol, főleg reggel, na akkor már én nem tudok tőle aludni. Megnézte kamerával az orrát, de persze hiába tisztítottam ki neki egy órával a vizsgálat előtt, megint tele volt neki zöld trutyival, és alig látott valamit a doki. Mondta is a nővérnek, hogy jó lenne beszerezni egy orrszívót nekik oda. Megjegyzem, ez a városi kórház egy részlege, itt van a fül-orr-gégészet, és nincs nekik orrszívójuk az osztályon? Szerencsére tiszta volt mindkét orrjárat vége, viszont tele van az orra - egész pontosan az orrmandulája (ezt néhány nappal később raktuk össze Norbival) - mikroorganizmusokkal, amit egy éves kor után ilyen esetben inkább kivesznek, de Robin még nagyon pici. Megoldás:
- többszöri orrtisztítás - mondtam az orvosnak, hogy másfél hónapja ezt csináljuk
- ne legyen szőnyeg, plüssállat a szobában - ez szintén így van
- emeljem meg a matracát, mert ha bukik és az orrába megy, nem tesz jót - mondtam én neki, hogy ezzel már próbálkoztam otthon is, a kórházban is, de nem alszik tőle jobban, vagy lecsúszik a sík felületre vagy felébred, mindegy azért néhány napig próbálkoztam, eredménytelenül
- ne vigyem közösségbe, bölcsibe, főleg ha ilyen beteges marad - hát ez marha jó, a kórházban is ezt mondták, de hogy oldjuk meg, az már nem érdekelte őket.
Aztán ott álltam Robinnal a kezemben a vizsgálóban, akinek nem győztük a zöld trutyit törölni az orrából, és végül felírt antibiotikumot, hátha lecsillapítja egy kicsit a náthát. Hihetetlen, hogy otthon azért kell könyörögni, hogy ne adjanak, itt meg azért, hogy adjanak már valami gyógyszert. Na jó, ez túlzás, nem én kértem, hogy írjon fel, de nyugodt szívvel adom neki, mert nagyon szeretnénk, hogy meggyógyuljon végre.
Azt ugyan megint elmondta a gyerekorvos, hogy a fogzása is okozhatja a náthát, betegeskedést, de legalább lenne egy kis szünet benne.
Most hétvégére egész jól lett az orra, elhagytuk a ventolint is, erre tegnap estére megint kezdett szaggatni a lélegzetvétele, egész éjszaka dugult az orra. Jön a foga, mert hol folyik a nyála, hol rágja a kezét, ínye meg van keményedve, de most emiatt nem lábal ki vagy a ködös idő miatt?
Múlt kedden a gyerekorvos javaslatára elvittem Robint egy - mint utóbb kiderült - kineziológushoz, a nemalvása miatt. Meglátjuk, lesz-e eredmény, ő viszont ajánlott egy természetgyógyászt Németországban, csütörtökön mindkét gyerekkel átmegyünk hozzá. Hátha ő segít. Legalább egy kicsit.

Az első tojás Norbi szülinapján

Norbi szülinapjára (október 1). kapott egy tojást. Azt hittük a barna pipitől, de azóta naponta 1 tojás van, egy-két nap azért ki-kimarad a hideg beálltával. Szerintünk hol a fehér, hol a barna pipi tojik. Imádják a füvet, a csigát, tésztát, rizst, viszont cukkini héjat, körtét, paprikát továbbra sem eszik meg. Homokot annál többet. A barna nagyon szelíd lett, simán meg lehet fogni, simogatni, mindig nyújtott nyakkal várja, mit viszünk neki, a kukacot lecsippenti a lapátról, ő egész jópofa. A fehér viszont még mindig vadabb, ő fél tőlünk, szaladgál a ketrecben, ha meg akarnánk simogatni. Ez persze nagyon tetszik Maximnak (őlültködök a fehé pipi), így sokszor kell eljátszani, hogy ő a fehér pipi, és őrülten szaladgálnunk kell a kertben.

Maxim fél

Remélem, most tetőzik és hamar túl leszünk a félős korszakon, de most ott tartunk, hogy sehova nem megy egyedül a lakásban, még vécére sem, pedig egy időben nem mehettünk vele, egyedül szaladgált mindenhova, sokszor egyedül elbóklászott a kertben vagy a garázsban, amíg Robint etettem, altattam, na most ennek vége. Pedig egy időben, volt hogy ha este elalvásnál ki kellett mennem Robinhoz, ő egyedül aludt el. Nyáron visszatettük neki az éjszakai fényt, de most ez is kevésnek bizonyul a sötétben. Felriad éjszaka, és sokszor nem is alszik vissza rögtön, van, hogy ott kell vele maradni. Néha elmondja, hogy mitől fél, néha nem. Néha álmodhat valamit, néha meg valami miatt felkel. Legutóbb azt mondta, hogy nem akar egyedül maradni. Múlt héten meg attól félt éjszaka, hogy a dinó leharapja a lábát. Annyit mozog álmában, hogy kilóg a lába a takaró alól egy idő után, vagy leesik a földre és nem találja, na akkor nagyon hangosan sír. Ez akkor nagyon fárasztó, mert ha Norbi éjszakás műszakban dolgozik, és nem csak Robinhoz kell kelnem, hanem Maximhoz is. Most viszont már elfogadja, hogy általában az apjával alszik el este és éjszaka ő megy be hozzá.Sőt, éjszaka, van hogy úgy kezdi: Apa, apa, jöjjél.
Volt, hogy azt mondta, nem akar többet dinós mesét nézni, fél a krokodiltól, nem akarja megnézni az állatkertben, de később enyhül a félelme, és pl. a gumikrokodilhoz, amit a kád aljába teszünk, nem fél. Ezt mondja is. De a múlt héten inkább csak Mekmestert akart nézni, mert az nem bánt, cak elvágja az asztal lábát. A dinós trikóját sem akarta felvenni hétvégén, de a héten már gond nélkül hordta.
Talán az is benne van az ébredésekben, hogy nem alszik mostanában olyan mélyen, néha hallja Robint, vagy csak egyáltalán, tudja, hogy Robinnal én alszom, és ő sem akar egyedül aludni.
Valószínű, ha nem dinótól és krokodiltól, akkor mástól félne. Próbálunk mindig semleges mesét olvasni neki, a hagyományos meséket kerüljük. Jó, mondjuk apukám levetítette a Piroska és a farkast neki, de más állatos mesében is van farkas, és hát sehol sem pozitív hős.
A bölcsiben nem tűnt fel nekik, nyilván ott sosincs egyedül, meg túl sok mindenre figyel.
Ha mindez a sok ébredés legalább azért lenne, mert ki akar menni pisilni... De éjszakára még mindig pelenkabugyiban alszik, mert amikor nagyon mélyen alszik, akkor nem ébred fel. A bölcsiben is előfordul baleset, hol visszaadják rá a pelenkát, hol leveszik alvásnál. Ennek persze semmi köze ahhoz, hogy mennyire élénk a fantáziája, mennyire és miktől fél.

Robin 8 hónapos

Még mindig 6 foga van, pedig a 6. hét hónaposan és egy naposan kibújt. 8 kiló, imád enni, most már egyre kevesebbet bukik, és egyre többet eszik; naponta kétszer most már, általában dél körül zöldséget hússal, vagy krumplival vagy gabonával, délután gyümölcsöt, többnyire kevés gabonapehellyel kiegészítve. Mindent megeszik, jó, a pasztinák nem a kedvence, de mással párosítva azt is bevágja. Még mindig 5-ször szopizik naponta és kétszer éjszaka, amiről egyelőre nem szoktatom le, mert a nátha miatt úgy gondolom, szomjas lehet, és az anyatej elvileg segít a betegségekben. Ezek szerint ha nem anyatejes lenne, már régen kórházban ápolnák? Másrészt pedig annyi tejem van, hogy csak nagyon lassan tudok elhagyni egy-egy szoptatást. Már annak is nagyon örülök, hogy sikerült bevezetni a második evést. Még nem megy túl jól a pohárból ivás, mindig ki akarja venni a kezemből, a csésze peremén pedig reszelgeti a fogát.

Nagyon gyorsan tud mászni, körbejárja a házat és mindenhol feláll, már elég neki egy fellépő is. Térden és állva is tolja maga előtt a porszívót, kisszéket, kész életveszély.
A játékokkal játszik a legkevesebbet, minden más érdekesebb. A papírt, zsebkendőt imádná, bár ha figyelünk, oda-oda adom neki. Amíg jobb idő volt, a kertben odamászott a homokozóhoz és képes lett volna ott lenni egész délután, ha nem kóstolta volna meg a homokot, minden alkalommal. A múlcs, és alatta a sár is nagyon érdekes. Akkor is jól elvan, ha Maximmal játszunk, ő meg körülöttünk tesz-vesz.
Beszélget, persze a maga módján: mamam, bababa, dedede, nnnee, ajaja - ez már anya is lehetne, hiszen Maxim is mondja. Tud csattintani a nyelvével.
Robin is mindig azt találja érdekesnek ami Maximnál van, de Maxim is rögtön elveszi Robin játékát. Ebből lesz még vita.
Egész jól bírja a babakocsit, így járok vele boltba, néha Maximért is így mentünk. A kendőt viszont nem használjuk, ki akar belőle esni, túl kötött neki, mint ahogy Maximnál sem vált be később. Sebaj, 5 hónapig nélkülözhetetlen volt számunkra.
Most egy kicsit szünetel nála a szeparációs szorongás, de néhány hete elkezdte, hogy mindig hozzám mászott oda, sírt, ha nem látott, hiába ment oda hozzá Maxim, hogy megvigasztalja, én kellettem neki. Az éjszakák továbbra is rosszak, ha jobban aludna, akkor az orra dugul be vagy köhög és erre kel fel. Apropó orrszívás. Egyre kevésbé bírja az egy-két óránkénti orrtisztítást, sokáig is kell neki szívni. Egy darabig porszívózás után kikapta a csövet a kezemből és azzal játszott, nem kellett nyugtatgatni, na most sokáig le sem tudom tenni orrtisztítás után.

Még a héten háromszor voltunk orrszíváson, egyszer anyukám, kétszer apukám kísért el, itt voltak ugyanis az őszi szünetben nálunk. Kedden Norbival átmentünk Németországba, fél napig a nagyszülőkre volt bízva a két gyerek. Robint még sosem hagytam ilyen hosszú időre egyedül, de nagyon szépen elvolt, evett, aludt, anyukám még az orrát is porszívózta. Jól jött a segítség, engem ez a hosszú betegeskedés kikészít. Szerencsére Robint kevésbé viseli meg mint engem. Nem volt túl jó idő, sokat esett, így többnyire bent töltöttük az időt, kapott Maxim egy papírházat, amit egy darabig együtt színeztek Nagyival és Popival, Maxim meg elmondta néhányszor, hogy akalok én még nagyiékhoz meg popihoz menni. Robin szinte az első pillanattól barátságos volt, nem félt tőlük egyáltalán, Maximnál ilyenkor már jobban előjött az idegenektől való félés. Robinnál egyszer-kétszer vettem eddig észre. Maxim fejlődik, most minden este Nagyival fürdött, amikor Norbi dolgozott, vele is aludt el. Ez a tavasszal még nem ment.

Holnap vége a nagycsaládos hétnek, haza utaznak a nagyszülők, a mis kis mosolygós Robinunk pedig 8 hónapos izgő-mozgó, érdeklődő baba marad, akihez rengeteg energiára van szükség. Akárcsak anno Maximnál - és ami most is tart.

Pilótás kakas

Ha már a meséknél tartunk, nagy kedvenc lett egy-két hétre a Csibefutam, ebből is a vége, mikor a pipik repülnek a nagy repülővel. Az egyik takarítás alatt, az egymás mellé rakott székekből vonat lett Maximnak - természetesen az ő találmánya. Mivel nagyon jó idő volt, ragaszkodtam hozzá, hogy kimenjünk, de csak úgy volt hajlandó, hogy kint is csináltunk székekből vonatot, a padunk pedig a repülő lett. Így aztán hol vonattal, hol repülővel mentünk az állatkertbe; a kertünk volt az állatkert, láttunk sokféle állatot, de a legérdekesebb a dinópipik voltak - természetesen a csirkéink töltötték be ezt a szerepet. Robin is velünk volt, kivéve ha aludt. Ő nem mindig élvezte, hogy elhelyzekedett a széken, padon, matatott, aztán mennünk kellett tovább. Mondjuk a megváróba, azaz a váróterembe. Mindig Maxim volt a pilóta, a pilótás kakas, én meg az utas. Egy-két nap után pedig elkezdett eljátszani egy kétmondatos párbeszédet, amit százszor el kellett ismételnünk.
- De én nem tudom elvezetni ezt a gépet.
- Dehogynem. Ahogy a légierőnél! - kellett rávágnom. 

Burgonyakeményítő

Burgonyakeményítő a pelenkaterületre. Nem vicc, teljesen komoly, a gyerekorvosunk javasolta. Már több mint egy hónapja, az egyik vizit alkalmával mutattam Robin combjánál a bőrt, és hiába használtam rá másik baktérium- és gombaellenes popsikrémet, nem múlt el neki a piros folt mindkét oldalon. Ő felírt még egy erősebb krémet, majd hozzátette, hogy furcsán fog hangzani, de legtöbbször a "Gromperemiel", vagyis a burgonyakeményítő segít. És mivel a másik krém sem használt, beszereztük a keményítőt, és egy nap után látványos javulást hozott, pár nap múlva pedig el is múlt a két folt.
Ezt még egyszer bevetettem, mikor megint kezdett csúnya lenni a bőre Robinnak, és egy nap után már alig látszott a pirosság.
Na ezért szeretem a doktornéninket.

Dinómánia és a nagy krokodil

Mire oda jutok, hogy megírjam a bejegyzést, addigra lecsengőben is van a dínó- és krokodilmániája Maximnak, bár, ahogy a fűrészelés is nagyon kitart nála, ez is visszatérhet még.
Azt hiszem, úgy kezdődött a dinómánia, hogy van jégkorszakos trikója, amin a félelmetes dinoszaurusz elől menekül Sid. Norbival nem is értjük, miért tesznek ilyet kisgyerekek atlétájára; én is csak azért vettem meg, mert amikor azt hittem a télen, hogy mindjárt szobatiszta lesz Maxim, gyors vettem neki, és csak ilyen volt a boltban. Maxim volt hogy amíg Robint etettem, a trikóját nézegette, kérdezte, miért menekül a kisállat, miért fél a dinótól? Mivel a karácsonyos Jégkorszakot szívesen nézi Maxim, Norbival elkezdték nézni a dinoszauruszosat is. Ez azért nem biztos, hogy jó ötlet volt. Az elején azzal fárasztott minket, hogy kiragadott egy részletet, és azt kezdte el kérdezgetni: "hova szaladt a harapós dinó? Miért fél tőle Sid? Miért akarja bántani?". Szerintem százszor megkérdezte egymás után, hogy "most hol van a harapós dinó?" Persze velünk nézi a mesét, nem egyedül, de beköszöntött a félős korszak, és sokszor a harapós dinótól fél. Norbi véletlenül talált a youtube-on dinós Kacsameséket, na ezt is már százszor láttuk, túlzás nélkül. Ez már lightosabb verzió, de itt is rengeteget kérdezett az elején. Később aztán már végig nézte kérdések nélkül, akkor már jól ismerte a történetet. Ha egyszerűbb, kisgyerekeknek való dinós mesét találtunk, azt ugyan elkezdte nézni, de nem érdekelte, mindig visszatértünk az előző kettőhöz.
A dinómániát krokodillal ötvözte, talán onnan kezdte, hogy elmentünk állatkertbe, és volt krokodil is, persze kicsi, meg sem mozdult, de valahogy ez érdekelte Maximot a legjobban, mert oda vissza kellett menni vele. A többi állatnál csak azt hajtogatta, hogy menjünk, menjünk, mert ő még több állatot meg akar nézni. (Robinnak tetszett a kirándulás.)
Találtunk dinós ágytakarót, és még Robinnak is ilyet választott, nem autósat.
Sokszor játsszuk, hogy ő vagy harapós dinó, vagy harapós krokodil, néha aranyos dinó, Robin meg a kis krokodil.

Őszi betegséghullám

Augusztus vége óta folyamatosan beteg valaki. Néha többen egyszerre, néha csak náthás a családtag. Maxim kezdte természetesen - éljen a bölcsi! -, taknyos volt, majd szokás szerint elkezdett köhögni, ebből hörghurut lett ugye, majd mire meggyógyult, jött az újabb nátha száraz köhögéssel. Ez nagyon durva volt, kapott rá homeós cseppet és egy szirupot, ami megér még egy mondatot. Egy héten keresztül este kellett adnunk neki, és mikor letelt az egy hét, és a köhögése is elmúlt, nagyon nem örült Maxim, hogy nincs több szirup, de olyan szinten, hogy sírva kérte. Akkor adtunk még neki egy utolsót, aztán többet nem. Norbival olyan érzésünk volt, hogy valami  jó erős szirup lehetett, amiben van valami, amire rászokik az ember. Persze másnap is kérte a szirupot, de csak immunerősítő olajat kapott, aztán még vagy két este el kellett játszanunk, hogy én kérem a szirupot, sírok is érte, és Maxim könyörtelen, csak vitaminos olajat ad.
Ezután következett az újabb betegségsorozat. Robin szegénykém is náthás lett, de kiszívtam az orrát néhányszor napközben, és semmi más baja nem volt. Maxim viszont összeszedett egy vírusos torokgyulladást, na ezt én is elkaptam, néhány napig elég rosszul is voltam, aztán szegény Robint sem kímélte meg, tiszta takony lett. Közben Norbi is elkezdett köhögni, két hét után még orvoshoz is elment. És innentől kezdve nem bírunk kikecmeregni a náthából. Vagyis én megint elkaphattam valamit, Robin meg elkezdett köhögni, három hete járunk orrtisztításra, mert először úgy tűnt, hogy csak az orrában van az egész nátha, aztán szépen lejjebb kúszott neki. A 4. alkalommal a kórházban pont ügyeletes volt a gyerekorvosunk, és véletlenül összetalálkoztunk, úgyhogy megvizsgálta soron kívül Robint, nem akarta elhinni, hogy most jöttünk ki a kinétől, annyira tele volt Robinnak az orra, torka, tüdeje. Vetetett mintát az orrából, de nem kaptunk róla semmit, szóval nem találtak benne semmit, meg azt mondta, hogy ha látom, hogy nagyon fárad, nem önmaga, adjak neki este egy befújásnyi Ventolint. Még jó, hogy megvizsgálta, aznap délután ugyanis, még soha nem láttuk olyannak Robint, leültettem, és meg se mozdult, plusz lehetett érezni, hogy hörög is. Adtunk neki egy puff Ventolint, leraktam aludni, és utána megint önmaga volt. Viszont a taknyosság, köhögés maradt, mert Maxim újabb náthát szedett össze, így Robinnal folytatnunk kellett a kezelést. Mondanom sem kell, hogy már itthon is üvölt, ha tisztítom az orrát, hát még a kórházban. Közben lejárt a 2. beutalónk is, így kértem egy újabbat, és megnézettem a dokival. Ez egy hete volt, akkor már megint egészen fent volt neki a sok trutyi, és mivel eszik, játszik, jókedélyű, "csak" az orrtisztítást kell folytatni, itthon és persze a kórházban.
Most már én is annyira utálok oda menni, ugyanis két hete kedden elvittem Maximot tüdőröntgenre, miután Robinnal végeztünk a kinénél. Majd szerdán újabb fél nap kórház jött, mert Robint ultrahangra vittem a sok bukás miatt, ezután pedig orrtisztításra mentünk. Robin mohó, sokat eszik, szopizik egyszerre és egy icipicit visszajön neki egy icipici mennyiség, ez lett a vizsgálat eredménye, de nem kell vele foglalkozni. Szerencsére jól gondoltam, hogy a bőséges tej, és a sok mozgás miatt van ez. Maximnál is minden rendben, még vérvételre is mentünk, pontosabban Norbi vitte el egyik reggel, hogy megnézzék az allergiát a krónikus köhögés miatt, néztek neki tejösszetevőket, sokféle pollent, atkákat, és megint semmi. Még az immunitása is rendben van, úgy hogy marad az a verzió, hogy ez a gyenge pontja. Kaptunk homeopátiás cseppet, amit rögtön adnom kell neki, ha náthás lesz, ezt most több mint egy hete adom neki, mert megint az lett persze, és köhécselt is, a cseppet kiegészítettük néhány este Flixotide-dal, most napközben köszörüli a torkát, de talán vége. Amíg nem megy bölcsibe, most ugyanis őszi szüneten van, itt vannak nálunk a szüleim. Nagyon jól jött ki, mert tényleg remélem, hogy a gyerekek is, én is kikecmergek a náthából, és mehetünk babaúszni, Lilláékhoz, Milánékhoz. A folyamatos betegeskedés miatt Maxim szülinapi bulija is elmaradt, és senkivel nem is tudtunk találkozni azóta. Ja, egyszer Norbi és Maxim Milánnal az uszodában, több mint egy hónapja...
Csak hogy átérezzétek, hogy mennyire elegem van az őszből, orvoshoz járásból - mert tényleg hetente viszem hol az egyik gyereket, hol a másikat az orvoshoz -, még van egy sztorim. Két hete szép ősziesre fordult az idő, gyönyörű napsütés csütörtökön, Robin jól aludt délben, szépen elterveztem, hogy elsétálunk Maximért 4 körül, Norbi éjszakás, még aludt, erre 3-kor hívnak a bölcsiből, hogy menjek azonnal Maximért,    sírva kelt, és nem nyitja ki a szemét. Nem értettem, mi történhetett, csak taknyos volt reggel, semmi baja a szemének. Felkeltettem Norbit, hogy vigyázzon Robinra, én meg elszaladtam Maximért. A gyakornok kezében összeszorított szemmel pityergett. Nekem rögtön mondta, hogy Alice belenyúlt a szemébe, és nem bírja kinyitni, nagyon fáj. Felhívtam még ott a gyerekorvost, aki szemorvost javasolt, illetve ha nem rendel hívjam vissza. Nem találtam meg ezt a szemorvost a neten, nyilván a pánik miatt, felhívtam a 112-t, hogy adja meg a számát, hát elküldött a postára, mert nekik nincs szemorvos lista. Tény, hogy nem mondtam, hogy sürgős eset, na de miért hívja az ember a 112-t, és miért nem kérdezi meg az ott dolgozó, hogy sürgős-e. Nekik tudniuk kéne kezelni az ilyen hívásokat. Gyorsan visszahívtam, és nem vették fel! Majd picit lenyugodtam, és elkezdtem keresni a neten a számot, persze nem rendelt, akkor hívtam egy másikat, ott meg közölte az asszisztens, hogy nem foglalkoznak sürgősségi esettel, hívjam a 112-t. A 112 meg közölte, hogy hívjam fel ebben az esetben a kirchbergi kórházat, nekik van listájuk; persze se telefonszám, semmi más. Hát ez nem segítség, már csak azért sem, mert miért egy magánkórházat ad meg, miért nem a másik városi kórházat? Mindegy, felhívtam én a gyerekkórházat, ott mondták, hogy mindig van ügyeletes szemorvosuk, vihetem a gyereket. Közben a doktornénink felhívott, hogy találtam-e szemorvost, mondtam, hogy most indulunk a kórházba, erre ő előállt még egy javaslattal, hogy adjak Maximnak egy kis adag fájdalomcsillapítót, és próbáljam megnézni a szemét, mert lehet, hogy nem olyan vészes, csak nagyon fáj neki, és ő később megnézheti, hogy kell-e szemészhez vinni vagy sem. Maxim inkább a doktornéninket választotta, nem a kórházat, hozzá viszont csak két óra múlva mehettünk, este 6 fele. Hatott a fájdalomcsillapító, néha kinyitotta a szemét, aztán bementünk vele a szobába, Norbi besötétített, ott egész jól kezdte érezni magát Maxim. De a fény nagyon zavarta. Szerencsére nem lett belőle semmi, a gyerekorvos megelőzésképpen szemcseppet javasolt, mi még másnap itthon tartottunk Maximot, de már éjszaka sem fájt neki a szeme, másnap pedig már érzékeny sem volt. Viszont az a délután teljesen kikészített, végre szép idő lett, mi meg bent kuksoltunk a sötét szobában.
Nem tudom, mikor lesz vége ennek a betegséghullámnak, Norbi szerint jövő tavasz végére.

Robin áll

Már lassan két hete, hogy kapaszkodva feláll. Most már egész ügyesen megigazgatja a lábait, és pipiskedés után egész talpát leteszi. Viszont életveszélyes, mert mindenhol felhúzza magát: vécén, kádnál, széken, kanapén, és hát könnyen elborul, vagy jobb esetben egy idő után elfárad és letottyan vagy elkezd segítségért sírni. Sokszor Maxim kiabál, hogy nézd aja Robin mit csinál.

Maxim 3 éves

Ma töltötte be a három évet Maxim. Négyesben ünnepeltünk. Pénteken kezdtem el a tortasütést, egyet itthonra, egyet a bölcsibe. Úgy tervezzük, hogy jövő vasárnap tartjuk Milánékkal és Orsiékkal a szülinapi partit. Néhány apró ajándékot vettünk: térdzoknit, meleg pizsamát, rajzolótáblát, könyvet, és pár hete egy pótkerekes biciklit is kapott Maxim. Az itthoni szülinap furcsán telt, egész nap azt hajtogatta Maxim, hogy ő nem szülinapos, ő a fűrészes fiú, meg hogy ő két éves, és nem neki van szülinapja. Hiába köszöntötték a nagyszülők is, és mondták hogy ő már három éves, kellett neki a bölcsis köszöntés, mire elfogadta, hogy akkor neki szülinapja van. Szerintem tetszett neki, hogy most ő fújhatta el a gyertyákat a bölcsiben, és neki éneklik a "Happy birthday"-t.

 

Állandóan kérdez, mesét is szinte csak velünk néz, és kérdez, kérdez, hogy ki, hol van most, miért csinálta ezt vagy azt stb. Ha mesekönyvből mesélünk is, annak is inkább beszélgetés a vége, ritkán hallgatja végig.
Egy darabig a rövid részekből álló Verdákat nézte, most Mekk mestert, de Norbi próbál neki újabb meséket ajánlani, hogy ne ugyanazt nézze állandóan. Bár ez is olyan, hogy ha eszébe jut valami, akkor fogja magát, feláll és már játszik is, de azért ne kapcsoljuk ki a mesét.

Utánoz minket, legtöbbször újra eljátszunk jeleneteket, beszélgetést, ami frusztrálja, fordított szereposztásban. Volt hogy kipisilt a vécéből, én ugye takarítottam, ő közben hevesen tiltakozott, hogy ő ugyan nem pisilt ki, majd miután lenyugodott, ő is feltakarított, kellett neki adnom ugyanúgy nedves törlőt, száraz törlőt. Néha napokkal később is még eljátssza a történteket.
Nagyon tetszenek neki az átvitt értelmű szavak, kifejezések, mint pl tollászkodik, szedi a lábát, vagy olyan szavak, mint a bazár, bénázik. Ezeket egyszer-kétszer elismétli, és onnantól kezdve használja.
A sötét ruhákat mosódióval mosom, kérdezi, hogy ez mi, elmagyarázom, majd egy hét múlva a boltban kesudiót veszek, kérdezi, hogy ez mi, mondom, hogy kesudió, erre ő, ezzel mosni fogsz?
Néha kérdez valamit, de a fejében már megvan rá a válasza, és hiába mondjuk el a mi verziónkat, elkezdi hajtani az övét. 
Kezd énekelgetni, egy-két sort idézni dalokból, ő úgy mondja, hogy zenél. Ha Robin sír, sokszor a Boci, bocit éneklem neki, és van, hogy Maxim kéri, hogy most zenéljek Robinnak. 
Nagyon-nagyon érzékeny már megint, nem akar egyedül lenni egy percet sem, ha hármasban vagyunk, velünk alszik el.  Volt hogy az ágyunkon vacsorázott, mert Robin felébredt, és amíg etettem, ő is ott akart lenni. Azt hiszem, részben ilyen korszakba lépett, részben pedig a bölcsi miatt ilyen. Több mint a csoport fele elment iskolába, nagyon sok a kicsi gyerek, akiket Maxim nem ismer, akikkel pedig játszott, azok elmentek. De majd csak túl lesz rajta, majd rájön, hogy most ő ott a nagy.
Robint kezdi nyúzni, aki kevésbé örül a dolognak, mert ő is elég határozott, és nehogy már Maximtól ne tudjon mászni, elérni valamit. Maxim szinte mindig elveszi amivel Robin játszik, oké, hogy ad helyette mást neki, de ha ezzel kizökkenti Robint, akkor ő meg jön hozzám, és az az egy-két perc szusszanásom is elszállt.
Továbbra sem látszik rajta, hogy annyira féltékeny lenne Robinra, néha mondja, hogy ne tegyem le Robint aludni, játsszak vele inkább, nem baj, ha sír Robin, ne etessem meg, de aztán elfogadja, hogy most mennem kell.
Jöjjön néhány idézet.
- Adok neked egy igazi fűrészt.
- Én nem akarok ma már fűrészelni - mondom neki.
- Miért? Most nem ma van.

- Ketté vágta a szám a krumplit.

Vásároltak az apjával, vettek bodit Robinnak és egy boxeralsót Maximnak. Csak kicsit nagyot, 10 évesnek valót. De Maxim ragaszkodott hozzá. Egyik reggel eszébe jutott, hogy neki van új és nagy bugyingója. Mondom neki, hogy ki kell mosnom még, aztán eltesszük mert nagyon nagy. Jön a vita, hogy ő azt akarja, stb, nekem meg nem volt türelmem sokáig magyarázni, fogtam, kivettem a szennyesből, hogy akkor vegye fel. Mondanom sem kell, hogy kétszer belefért. Jön hozzám a szobájából a konyhába az új alsójában:
- Látod Aja, nem is nagy. Cak fogni kell, hogy ne cússzon le.

Néha elszáll egy-egy szitakötő a kertünkben. Sajnos gombáink is vannak, rengeteg, de ezzel nem vagyunk egyedül. Reggelente foltokban szürke hálószerű képződmények borítják a füvet itt-ott, és egy ilyet látott meg Maxim:
- Nézd, kötött ide a szitakötő egy szitát.

Miért mentünk uszodába?

Ezt kérdezte Maxim egész hétfőn.. Jogosan, de azért mikor huszadjára kérdezte, azért nem bírtam tovább, és csak annyit mondtam, hogy Maaxiim...
Szépen elterveztük, hogy hétfő délelőttönként, mikor Norbi is itthon van, Maxim nem megy bölcsibe, hanem mindnyájan megyünk uszodába, én Robinnal babaúszásra, Maximék pedig a "gombás" medencébe. Ez nem jött össze és nem is fog. Kiderült ugyanis, hogy hétfőn délig nincs nyitva az uszoda takarítás miatt, így csak babaúszni tudunk menni. Szegény Maxim ezért kérdezte állandóan, hogy miért mentünk vele úszni, ha egyszer nem engedték be. A fiúk aztán elmentek a közeli játszótérre, amíg mi Robinnal részt vettünk az első babaúszáson. Ez azonban a dolog egyik fele, a másik az, hogy még reggel is azt latolgattuk, menjünk-e uszodába, ugyanis Maxim javulóban volt már, én viszont szombaton kezdtem beteg lenni, vasárnap pedig Robin is tiszta takony lett. Az a gyanúm, hogy Maxim mire kigyógyult a hörghurutból, megint elkapott valamit a bölcsiben, múlt héten ugyanis újra kezdett köhögni, és a második köhögős éjszaka után csütörtökön elvittem a doktornéninkhez, aki teljesen tisztának találta a tüdejét, a torka volt piros, viszont fulladósan köhögött. Homeopátiás bogyóval és sziruppal viszont egész gyógyult lett Maxim, persze még egyszer-kétszer köhög reggel, de remélem, egy ideig nyugton leszünk. És mivel a múlt héten délutánonként hármasban voltunk, és Maxim ráadásul sosem akart egyedül maradni, mindig velem ill. velem és Robinnal volt egy szobában, még elalváskor is, megfertőzött minket. Szerencsére Robinnak már csak dugul az orra, szívni kell, de a ronda őszi idővel így is úgy is előkerült volna a porszívó. Maxim viszont három hete uszodába akar menni, így ő félig gyógyultan, én betegesen, Robin meg taknyosan elindultunk az uszodába. Kár lett volna kihagyni, Robin annyira élvezte, ő csapkodott a legjobban, egyből be akart menni a medencébe, lubickolt, pancsolt, nem zavarta, hogy tiszta víz az arca. Biztos, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, mikor mérlegelem, hogy menjünk vagy sem, de nagyon remélem, hogy csak egy-két foglalkozásról hiányzunk majd.

Robin ül és mászik

Most már tényleg elkezdett mászni Robin. Ha meglát valamit, akkor azért nagyon tud igyekezni, és csak úgy teszi a kezeit és lábait. Azért sokszor még hasalás a vége. Tegnap óta pedig üldögél. Persze dülöngél közben és sokszor leteszi a kezét, de magától szépen szabályosan felül. Múlt szerdán voltunk féléves kontrollon (7,8 kg, 70 cm), és a doktornő mondta, hogy nagyon erős, és hamarosan ülni fog. Hiába, a sok hasalás meghozta gyümölcsét.
Maxim pedig kezdi dögönyözni, nyúzni, birkózik vele.

Pipiházunk lakói

 Múlt csütörtökön vett a közeli belga állatpiacon két öthónapos tojótyúkot Norbi. Ekkora készült el a mobil ketrecük. Maxim egy fehér és egy barna pipit kért, de amíg nem látta meg őket, addig nem is akarta elhinni hogy nekünk is lesznek csirkéink. (Egész nyáron bent készült a garázsban az óljuk. Norbi a neten talált egy részletes mobilól készítését, aztán a saját igényeinknek megfelelően csinálta meg. A nyaralás után meg azt mondogatta, hogy ő sok pipit akar.)
"Én elmondtam a bölciben, hogy van két pipink, mindenkinek elmondtam." Újságolta tegnap Maxim.
Egyelőre a magkeveréket eszik, bedobunk nekik mindent, amit megehetnek, reméljük, rászoknak majd a maradékra, nyerskosztra is. A krumplihéjat, dinnyehéjat kicsipegették, meg a döglött meztelen csigák is eltűntek ma a ketrecükből. A fehér pipi agresszívebb, mindig elüldözi a barnát a magoktól, itatótól, oda-oda csíp neki a csőrével, de együtt alszanak a szigetelt kis házikójukban. Kíváncsian várjuk az első tojásokat.

Ki és miért a fűrészes fiú?

Maxim kérdések tömkelegével áraszt el minket. Ahogy visszajöttünk Capellenbe, elkezdődött a miért korszak is. Egy-két napig csupán egy miért? kérdésre kellett válaszolnunk, de aztán jött a sok-sok miért kérdés egymás után. Az a fárasztó, ha néhány kérdés után visszatér az elsőre és újra kezdjük a párbeszédet. De inkább attól akadok ki, ha megkérdezi, hogy mi az a valami, vagy ki az, és a válaszunkra közli, hogy nem,nem, és megválaszolja ő a kérdését, ami persze akkora hülyeség vagy értelmetlen, de ilyenkor jobb nem vitázni vele, mert annak aztán tényleg nincs vége.
Mostanában sokszor ő éppen dinó, teknősbéka (Milánéknál látott egyet), vagy pók, vagy éppen A fűrészes fiú. Mondom neki, hogy nagyfiú, nem, ő a fűrészes fiú, vagy a nagy fűrészes fiú, de nem Maxim.

Maxim rájött, hogy a "rókafarka" fűrésszel élvédő nélkül tényleg lehet fűrészelni, lesz forgács is, és így sokkal érdekesebb, én meg foghatom a fejem. De megegyeztünk, hogy csak akkor fűrészelhet vele, ha mi is ott vagyunk. A képen egy derékszögmérővel fűrészel.

Kérdezgette, hogy miért köhög, miért beteg, miért kell orvoshoz mennünk. Aztán mondta nekünk, hogy Gáblielnek és Davidnak is kórházba kell menniük, mert köhögnek, mert elkaptak valamit a bölciben. 
Sokszor eljátszik egy-egy átélt helyzetet, pl. a búcsúban volt egy nagyon hosszú csúszda, imádta, itthon azt játszotta a kinyitott kanapén a szivacsokkal, hogy Súberfólin (Schueberfouer) csúszdázik a tigrissel. Vagy fogja a felfújhatós repülőjét, és megyünk vele Békéscsabára, egyet alszunk Nagyiéknál, egyet Mamáéknál, aztán egyet itthon. 
A búcsú annyira tetszett neki, többször játszottuk, hogy ő a jegyszedő, és elveszi tőlem meg Robintól a jegyet, vagy éppen nekem kell tőle elvenni a jegyet, mielőtt lecsúszik a kertben a csúszdáján.
Sokszor a sírós helyzeteket is újra eljátsszuk, de akkor nekem kell ellenkeznem, és sírnom, ő meg mondja az én szövegemet. Azt hiszem, ez jó, mert így feldolgozza ezeket a kényes szituációkat, levezeti a feszültséget, ha a korábbi hisztivel nem sikerült teljesen. Nem sok ilyen van, de ha fáradt, vagy ha a bölcsiből feszültebben jön haza, akkor azért előfordul.

Robin elmúlt 6 hónapos

A mi kis Robinunk már fél éves. Mikor azt mondom neki, hogy Robin baba, Maxim kijavít, hogy Lobin nem baba, ő fiú. Továbbra is nagyon mosolygós, vidám, izgő-mozgó, mindenevő. Múlt héten csirkehúst adtam neki, azt is megeszi. Egyelőre egyszer eszik egy nap, még most vezettük be a rizst, a héten a tönkölybúzát, most már kb. 1 dl-nyi ételt megeszik.  A fogzása miatt teljesen borult a kialakuló napirendünk (délelőtt fél óra alvás, aztán egy hosszabb, majd még késő délután egy fél óra alvás), ha éjszaka rosszul alszik, akkor sokszor dél körül alszik hosszabbat, így csak kora délután kap ebédet. Remélem, hamarosan kibújik a két középső metsző foga felül, és megint nyugodtabban alszunk, mert már lassan három hete katasztrófális, hogy nem alszik három órát sem egyben, és sokat sír, és csak kézben, állva (mármint nekem kell felállnom) nyugszik meg, de mire elalszik fel is riad és megint kezdődik minden elölről. Néha adok neki fájdalomcsillapítót, de azzal is csak addig alszik amíg tart a hatása, tehát max. 3 órát. A két szélső metszőfoga felül már kibújt, az egyik mielőtt betöltötte volna a 6 hónapot, a másik múlt héten, így már 4 foga van. Most azon izgulok, hogy ne legyünk betegek, mert Maxim szerda óta köhög, hétfőn itthon is maradt, mert éjszaka egyre jobban köhögött, elmentünk orvoshoz vele, van lerakódása, meg talán egy kis hörghurut, bátrabban kell adagolnom a ventolint - sajnos. Nem volt a doktornénink, és a doktor bácsitól meg szegénykém úgy megijedt, teljesen belém kapaszkodott, pityergett is egy kicsit. 
Robin sokszor új hangokkal lep meg, hétfőn visított, egész nap, aztán szerencsére ez elmúlt, most olyan rekedtes, öregemberes jajgatást próbál. Ahogy visszajöttünk a nyaralásból, elkezdett négykézlábra állni. Vagyis próbálkozott, hintázott négykézláb, de még nem volt elég erős a keze. Majd lassan féloldalasan felült a négykézláb állásból. Eleinte négykézlábra állt, majd összerogyott, és ezzel a mozdulattal hátra fele haladt. Most már tudatosan próbál előre haladni, egy-két bizonytalan lépés után előre veti magát. Egyre ügyesebben ül féloldalasan, közben lóbál valamit a kezében. Néha hátra borul, néha előre az arcára.Tény viszont, hogy egész sokáig elfoglalja magát. Ilyenkor hagyom is, mert ha meglát, akkor velem akar játszani, vagy azt akarja hogy vegyem fel.

 

 

 

Egész jól bírja a babakocsit, persze nem a mózesben van már, hanem a hordozóban illetve hétvége óta a rendes ülőrészében, amit hátra döntve használunk még. Kendőbe ritkán teszem, elég nehéz már, meg egy idő után ott is megunja magát. Elmentünk négyesben az itteni búcsúba, a hangzavar meg a sok ember miatt - bár kevesebben voltak mint hétvégén, mikor Norbi Maximmal, Lilláékkal és Milánékkal volt - inkább kendőben vittem, egy idő után aztán elkezdett fészkelődni, lökte ki magát. Persze fáradt is volt, de aztán ahogy Norbi átvette, megint új erőre kapott.
Nagyon érdekli minden - a munkahelyemen azt mondták, hogy még érdeklődőbb mint Maxim anno -, imád csapkodni, matatni, és nagyon szereti Maximot. Ha nyöszörög, és épp nem tudok rögtön menni, van, hogy elég ha Maxim oda megy hozzá, lehajol mellé, beszél hozzá. Maxim ilyenkor ugyanolyan hangsúllyal, ugyanazt mondja mint én: "Jövök Lobin, jövök. Minnyá Lobin, minnyá".
Van, hogy mondja nekem, hogy "meséljek" , vagyis énekeljek Robinnak, néha ő próbálkozik meg a Boci-bocival, majd szól, hogy "Aja, Lobin sír, hiába mesélek neki". Néha mondja, hogy ha Lobin sír, akkor Aja felveszi és megnyugszik. Sokszor sikongat, kacarászik Robin a kezemben, miközben Maxim után megyünk. Maxim is ragaszkodik Robinhoz, vasárnap reggel a köhögése miatt Robint inkább a nappaliban hagytam, egyedül mentem be hozzá, de amint meghallotta Maxim Robint, már szaladt is a nappaliba, hogy ő ott öltözik fel. Egy-egy percre meg szoktam kérni Maximot, hogy figyeljen Robinra, pl. nehogy füvet egyen, aztán Maxim nagy büszkén mondja, hogy "én vigyáztam Lobinla". Azért jobb figyelni rájuk, nem bántja szándékosan ugyan, de azért Maxim is ha belendül és mondjuk elkezd csapkodni a pulcsijával, jobb ha Robin nincs ott. Az már szinte automatikus, hogy sokszor elveszi Robintól amivel épp játszik, de akkor ad neki valamit. Most viszont már szólnom kell, hogy ne Robin orra elé tegye a tárgyat, hanem kicsit messzebb, hagy szerezze meg azt Robin maga, akkor tovább el van vele.

Idei nyaralásunk Békéscsabán

Robin miatt az idén a nagyszülőknél nyaraltunk, és szintén miatta repülővel utaztunk. Vagyis autóval mentünk a hahni reptérre majd Pesttől megint autóztunk Békéscsabára. Szerencsés döntésnek bizonyult, mert Robin nem alszik jól a kocsiban. A reptéren is fél órát aludt, így a délutáni repülés második fele sírásba torkollt, pedig járkáltam vele, de aztán besokallt. Sajnos az autóban sem volt jobb a helyzet, csak  a második megálláskor este fél 10-kor aludt el (fél 1-kor indultunk el otthonról). Először az én szüleimnél voltunk, majd félidőben átcuccoltunk Norbiékhoz.
Maxim az első napokban ki sem akart mozdulni, kint volt egész nap az udvaron, néha bent is fűrészelt. Hol Nagyit, hol Popit nyúzta, estére mindenkit lefárasztott. Robin jól viselte a változást, meleget, viszonylag jól is aludt. Elmentünk dédipapához, a fiúk kimentek a dobozüzembe targoncázni. Maxim kertészkedett, megritkította Nagyi virágoskertjét, majd két napig kapirgált, gereblyézett. Én sajnos lesérültem. Kedden este érkeztünk és szombaton reggel sikerült úgy bele rúgnom a kiságyba, hogy nem bírtam rálépni a jobb lábamra. Délután aztán be is lilult a lábujjam, és sokat fájt, dagadt volt az egész lábfejem. Így utólag azt mondom, azért történt, hogy nyugton maradjak és tényleg pihenjek, mert még vezetni sem tudtam, és tényleg nem csináltam semmit, csak etettem meg ringattam Robint, Maximmal játszottam vagy olvasgattam.
Maximmal elmentünk fodrászhoz, amíg engem vágott a fodrász, az ő haját is rövidre nyírták, persze Norbi ölében. Majd csak akkor oldódott fel, mikor kb 40 perc múlva Norbinak is vágták a haját, de amikor őt nyírták, szó nélkül tűrte, és mondta utána, hogy milyen kedves volt a fodrásznéni.
Edinával elbicikliztek a tűzoltóságra Lalihoz, egyik nap pedig átvitték Gyulára, nagyon élvezte a kisvonatot. Sok látogatónk volt, főleg Mamáéknál, önmagához képest egész jól viselte Maxim. Robin meg a mosolygós korszakában van, így mindenki el volt ájulva tőle, hogy milyen kis nevetős baba.
Ami még nagy élmény volt Maximnak, hogy Mamáéknál a szembe szomszéd mezőgazda, van traktorja, kombájnja a sok-sok állat mellett, és néhány nap után Maxim "megbarátkozott" Jani bácsival és beült a nagy gépekbe. Tatával pedig elmentek horgászni, fogtak is egy-két halat az akvapónia rendszerbe. Ezen a napon annyi programja volt Maximnak, hogy nem jött el velünk délután a barátokhoz, pedig Norbival már volt ott, és az sem zavarta, hogy Robint is visszük, inkább maradt Tatáéknál.
Hétfő délelőtt - szűk két hét után - indultunk vissza Budapestre, majd kedden délelőtt ki a reptérre. A Pestre vezető utunk nem volt sima, Maxim életében először hányt, nagyon megijedt, nem tudta mi ez, szerencsére csak akkor egyszer, valószínűleg az estéről megmaradt, reggel nagy lendülettel lehajtott bodzalétől, mást nem igen evett és nem is nagyon jött ki. Pesten ügyintéztünk a nagy melegben, majd este eljött hozzánk Évi és Melindáék mind az öten. Maximot elvitte Norbi a közeli postára és mivel Robin aludt, a barátok még nem jöttek meg, tömegközlekedtek: villamos, metró, trolibusz - nagyon élvezte Maxim. Amikor megérkeztek, már mindenki ott volt a lakásban, olyan sokan lettünk, hogy Maxim nagyon sokára jött csak be, akkor is csak a konyhába, és először Évivel barátkozott meg, pizzát ettek együtt. Mire Melindáék elindultak, addigra Maxim Lóránttal összebarátkozott az ajtóban és együtt fűrészeltek. Egy ideig emlegette is Lórántot, néha Sanyit is, pedig tényleg nagyon rövid ideig játszottak. Az este végén Kriszti is beugrott.
A repülőutunk megint nem volt sima, de most kb. fele annyi ideig sírt Robin mint odafele. Egyszerűen nem tud elaludni ha sok minden van körülötte, a cumit pedig továbbra sem kéri, nem nyugtatja meg ilyen helyzetben sem.
Képeket öt albumba rendeztem: Békéscsabára, Békéscsabán, Gyulán, Dédipapával és Attiláéknál.
Most először jöttem úgy haza, hogy kipihentnek éreztem magam, rám is fért, mert Robin  megint rosszul alszik éjszaka az egy hónap javulás után.
Befejezésképp itt dokumentálom, hogy az érkezésünk estéje nem volt felhőtlen, Maxim egész nap nem pisilt, igaz alig ivott, de mikor megérkeztünk és magához tért - elaludtak a gyerekek az autóban a reptérről hazafele -, csak sírt-sírt. Ezt este újból kezdte, akkor azt hittük azért fáj a kukija, hogy nem pisilt, és esetleg elnyomódott neki, de másnap reggel sírva ébredt és ünnepnap lévén Norbi bevitte az ügyeletre. Valamit összeszedett, de szerencsére épp csak a végében, így antibiotikumos krémmel három nap alatt rendbe jött, sőt már szerda estére sokkal jobb volt neki. De nagyon fájhatott, mert kedden este alig tudtuk rávenni, hogy pisiljen és hogy megfürödjünk. Ha nincs a Zsuzsától, tesóm volt főnökétől kapott fürdős játékunk - szivacsdarabokból összerakható út járművekkel, ami a kád szélére tapad -, nem is tudom, hogy vettük volna rá a fürdésre. Mivel uszodában az óriási hőség ellenére sem voltunk, sőt még medencét sem állítottunk fel egyik nagyszülőnél sem, a gyanúnk a pesti tömegközlekedés, innen hazatérve ugyanis kimaradt a kézmosás. Hát így jártunk, de legalább a nyaralásunk alatt nem kellett orvoshoz menni...

Második fog

Robinnak még Maximnál is hamarabb bújt ki az első foga, és jól láttam én, hogy hamarosan követi a második is (bal alsó). Tegnap valamiért nem is néztem neki, de kedden még nem törte át az ínyét. A tegnap délutáni nyűgösséget a melegre fogtam, de a foga is ludas volt, mert éjszaka rosszabbul aludt, és mikor bekentem az ínyét, egy újabb fogat tapogattam ki, ami ráadásul szinte teljesen ki is bújt. Most hogy a sok változás, új környezet, emberek kötötték le jobban a figyelmét és volt fáradtabb, vagy egyébként is kevésbé viselte meg mint az első fog, nem tudom, de pár hete azért lényegesen jobban alszik mint előtte. Szerencsére a kóstolgatást sem zavarja egyenlőre a fogzása, bizakodom, hogy ennél rosszabbul ne legyen a fogai miatt. Szóval 5 hónaposan és néhány naposan a mi kis Robinunknak már két foga van.

Robin 5 hónapos

Már a hatodik hónapba lépett Robin. Jó súlyban van, egyre nehezebb cipelni, pedig ha nyűgös, akkor sokat szeret kézben nézelődni. Ha lerakjuk a hátára, szinte egyből hasra fordul, most már nagyon szépen könyököl, sokáig eljátszogat így. Ha viszont megunja, és vissza fordítjuk, akkor is újból hasra fordul, és reklamál, hogy nem jó neki. Már fordult vissza egyszer éjszaka, és ha a keze alatta marad, akkor volt már hogy visszagördült az oldalára. Nagyon emeli a popóját, és szinte a csípőjéig kinyomja magát, jó erőben van, szépen erősödik a háta. Szerintem a hason alvás miatt. Amikor azonban éjszaka fáj a foga, akkor nem szeret hason aludni, akkor érzi jól magát, ha ringatás közben lóg a feje. A második foga is jön, szerintem hamarosan ki is bújik. Azt hittem, hogy majd ez is zavarja az eszegetésben, de akkor is megeszi a pár falatját, amikor nyűgösebb. Cukkinit adtam neki, azt is megette, de aztán úgy jött ki, hogy céklával folytattuk a sort. Nagyi megsütötte neki, és azt is ette. Lassan kezdjük a gyümölcsöket.
Már egész jól viseli Maxim visítását, hangos berregését, de még mindig van egy-két hangutánzó, aminél elsírja magát, ha Maxim közvetlen mellette hangoskodik. Egyértelműen rajong érte, nagyon jó program, hogy nézi, főleg ha egész nap velem van, akkor délután a nagy testvér a legjobb elfoglaltsága. Maximnak sokszor az kell, ami Robinnál van, de néha már magától ad neki helyette valami mást. Maxim is valamilyen szinten ragaszkodik hozzá, mindig mellé kell tenni, amikor eszünk, vagy mióta mondjuk, hogy megyünk Békéscsabára, sorolja, hogy megyünk mi is és Robin is.
Nagyon mozgékony, eleven, mindent megnéz, meg akar fogni, és nagyon erősen szorít, kiabál, hogy figyeljünk rá, és ő is kevesebbet alszik az átlagnál: általában egy hosszabbat és több rövidebbet nappal, kb.3-4 órát, éjszaka pedig általában kétszer eszik és 10, max. 11 órányit alszik. A rekord 14órás fentlét alatt mindösszesen 2 órát aludt.
Biztos sok mindent kihagytam, ami még nagyon jellemzi, hogy állandóan mosolyog, vigyorog, most még az idegenekre is.

Nyár Luxemburgban

Végre nálunk is beköszöntött a jó idő. Vasárnap már egész meleg lett, el is mentünk Lilláékhoz, kitisztították a fiúk a szőnyegjeket, a gyerekek meg játszottak. Bár taknyos volt mind a három, és Lilla ebéd után ki is dőlt, de legalább találkoztunk még velük a kistestvér születése előtt. Hétfőtől aztán igazi nyár lett, és minden nap egyre melegebb, a hét közepén már rövidnadrágban bicikliztünk reggel. A bölcsiben csütörtökig minden délután a nagy homokozóban hűsöltek a gyerekek. Csütörtökön felállítottak egy medencét, és ott pancsoltak. Pénteken pedig a három csoportból két-két gyereket elvittek a strandra. Maxim csoportjából egy kislánynak, Maxim nagy barátnőjének az volt az utolsó napja és a másik gyerek Maxim lett, akit elvitt a gondozó néni, mivel a mi Maximunk olyan rendes kisgyerek. A többiekhez képest mindenképp, ezt mondta a vezető gondozójuk. Oberkorn egy nagy szabadtéri strand, Maxim élvezte, pedig még nem jártunk ott soha előtte. Annyit mondott, hogy volt nagy medence csúszdával, nagy elefánt a közepén. A törölközőjén ebédelt tésztát meg rizst. Lili nénivel volt a két nagy gyerek, ő annyit tett hozzá, hogy nem volt megilletődve Maxim. Péntekkel be is fejeződött a 30 fok, szombaton a pénteki vihar után esett az eső, de ez nem akadályozott minket a grillezésben Milánéknál. Náluk is most jártunk utoljára a kistestvér érkezése előtt. Most csak mi voltunk, a két fiú pedig olyan szépen eljátszott egymással: homokoztak, motoroztak - Maxim Milán kismotorjával, Milán a futóbiciklijével körzött a teraszukon -, krétáztak, rajzoltak, ollóztak. Orsival nagyon elégedettek voltunk, semmi veszekedés nem volt, meg is jegyeztük, biztos, Lilla okozza a sok vitát :-).
Robin elnézelődött, sokat volt kézben, nem igazán lehetett letenni, de aztán késő délután otthon aludt egy nagyot. Ő továbbra is kóstolgat, négy napig répát, majd négy napig krumplit kapott. Egy-két kávéskanálnyit eszik meg, van, hogy elfogy a türelme, nem akar a székében maradni, de eszeget. Ha Maximra gondolok, el sem hiszem, hogy Robin ilyen ügyesen kezdte a hozzátáplálást.

Oké

Ez Maxim szavajárása. Néha csak úgy mondja, semmi értelme, hogy a mondat végére teszi, de nagyon aranyos ilyenkor. Sokszor jó is, hogy ez a szava járása, mert így könnyebben bele egyezik a dolgokba. Az ellenkezése azért lankadatlan, a "de aja, de apa" naponta többször elhangzik. Egyik reggel például - még most sem értem, biztos fáradt volt - ránézett a kakaójára és elkezdett sírni, hogy ez most nem habos. Aztán egy másik reggel azzal ébresztjük Robinnal, hogy ki iszik habos kakakót, erre ő:
- Nem kélek habot rá.
- Jó, akkor majd leeszem róla a habot.
- De kélek habos kakaót.


Gyűjtögetem a mondásait, íme néhány.

Ollóval füvet vágunk:
- A nagy munka bele ment a szemembe.


Norbi kitisztította a csatornát a tetőn, Maximot nagyon érdekelte a dolog, még a tetőre is fel kellett rakni. Néhány nap múlva mondja nekem:
- Ha nagy leszek, ott fent a tetőn fogok csatornát tisztítani, fúróval.


Továbbra is nagyon jó megfigyelő, egy virágos csat volt a hajamban, mondta is, hogy Kimnek is volt virágos csatja. Majd piszkálja tovább a hajamat:
- Kiment az álam a fejedből Aja, az a baj.


Sajnos itt sem szedi mindenki össze a kutyakakát, sokszor szólni kell Maximnak, hogy figyeljen, a járdán vagy épp a fűben van. Vacsora közben:
- Ha elesel a fűben, a fejedre kakálhat egy kutya.
- Előfordulhat - mondja Norbi.
- Maxim, honnan veszel ilyen hülyeségeket? - kérdezem, a két fiú meg csak mosolyog.
- Előfordulhat, Aja - mondja nagy bölcsen Maxim.

Ebédnél mi már Maximmal ott ülünk az asztalnál, Norbi még Robin mellett van a szőnyegen. Maxim kiabál neki:
- Lele Apa, mert kihűl a tányélod!




Lilláéknál hamburgereztünk, és lehet itt kapni Puszta saláta néven futó savanyúságot. Addig beszéltünk róla, míg Maxim kérdezi játék közben:
- postaláda?




- Elfogyott a türelme.
- Kinek? - kérdezem.
- Az úttisztító gépnek.
És berreg tovább.

Kint süt a nap:
-Áá, belemegy a nap a szemembe.


Ül  a bilin, a kukija kikandikál:
- Belement valami a kukimba. Biztos a kaka.




A dédipapától kapott képeskönyvet meséljük már egy ideje, van benne mentő, tűzoltó, traktorok, építkezés, rendőr, ahol épp betörőket üldöznek. Próbálom elmagyarázni, hogy mit is látunk (nem éppen képeskönyvbe való szerintem), kis idő múlva Maxim megszólal:
- Nekem is van betölőm - előveszi a horgászbotját.
- Na már be is töltem a házat - kalimpál vele, majd benyomja a kosarába.

Ülünk az autóban, meleg van, süt a nap Maxim szemébe:
- Nem kélek süt-a-napot!


Kint vagyunk a kertben, jönnek-mennek a felhők az égen:
- Leállt a nap.




- Kezd repedni a fejem. (Ha néha fáj a fejem, mondhattam, hogy szétmegy a fejem.)

A barkácsbolt mellett van egy autómosó, néha lemossák az autót a fiúk. Egyszer be volt zárva, Norbi azt mondta, hogy biztos ebédidő van. Egyik nap jövünk visszafele a játszótérről kismotorral. Már éhes, és mondja, hogy ebédiő, gyolsan, gyolsan, megyünk a motormosóba. A házunkhoz ő ér oda előbb, én kendőben vagyok Robinnal kicsit lemaradva.
- Haladjál Aja, mert mindig be fog zálni az autómosó.

Hét óra és a répa

Még most sem értem, de ennyit aludt Robin egyben az éjszaka. 10 órától reggel 5-ig. Igaz, 11 körül nyöszörgött, de megsimogattam a hátát, fel sem kellett vennem, aludt tovább. Én 4 körül ébredtem, néztem az órát, és nem akartam hinni a szememnek. Ebből látszik, hogy ha semmi baja, akkor alszik ő. Előtte éjszaka ugyanis éjféltől óránként kelt, sírt, csak ringatva nyugodott meg egy idő után, aztán adtam neki egy fájdalomcsillapítót hajnalban, mert már nem bírtam tovább. De napközben sem aludt jól, bezzeg éjszaka!
Bárcsak mindig ilyen jó éjszakánk lenne! Norbi szerint a répa miatt aludt jól Robin.
A gyerekorvosunk ugyanis azt mondta, hogy megváltoztak a hozzátáplálás ajánlásai, és pont a későbbi allergia elkerülése végett már 4 hónapos kortól kezdjük el. Kaptunk is egy tervet, egy hétig emésztgettem, kérdeztem mástól is, néztem a neten is persze. Két tábor van: az egyik, aki továbbra is 6 hónapos kizárólagos szoptatást javasol, a másik meg az újabb kutatásokra hivatkozva a hamarabbi kezdésre voksol.
Végül aztán abban maradtunk Norbival, hogy ha Robin eszi, akkor kóstolás szinten kap répát, krumplit, ha meg nem akar enni, akkor pihentetjük a dolgot. Legnagyobb meglepetésemre kóstolgatta a répát. Rögzítettem is, majd feltesszük a videókhoz. Ízlelgette és határozottan eszegette. Így folytatjuk az evést kóstolgatás szintjén.

Oltás, első fog, nátha

A múlt héten nem unatkoztam, hétfőn megkapta Robin a harmadik oltását, meglepő módon meg se nyikkant; az éjszaka aztán "bepótolta", óránként keltünk. 7,3 kg és 67 cm, megint sokat nőtt az egy hónap alatt. A fogzásra másik homeopátiás szert kaptunk, és még annyit mondott a doktornő az éjszakákra, hogy szerinte jobb lenne az emésztésének, ha kevesebbszer enne éjszaka (eddig 2-3 óránként evett). Furcsa, de hétfő óta magától ritkábban eszik, persze ez nem azt jelenti, hogy ritkábban ébred. Délutánonként hármasban vagyunk a gyerekekkel, Norbi délutános. Annyi könnyebbség lett, hogy kedden és csütörtökön déltől nyolcig dolgozott, így estére haza ért. Egész jól elvagyunk, hétfőn például lefektette magát Maxim, és el is aludt, mert nem volt bölcsiben és teljesen kidőlt estére. Szerdán szépen eljátszott a szobájában, amíg Robin evett és elaludt. Persze van egy-két gyengébb pillanata, mikor nyávog, de rosszabbra számítottam. Robin meg elnézelődik a kendőben, amikor sétálni megyünk, oké, ő is nyüszög, ha nem tetszik neki a program, de a hétfő délutánt leszámítva, nem volt túl sok sírás. Pénteken is elaludt egyedül Maxim, igaz előtte legalább ötször hozta-vitte az ágyneműjét az ő szobájából a miénkbe, mert hol nálunk akart aludni, hol az ő ágyában. Végül a saját kis ágyában aludt el, magára halmozva a paplanját.
Robin nagyon gyorsan fejlődik, napról napra ügyesebben hasal, most már könyököl, lassan két hete, hogy bekapta először a lábujját, ezt ruhástól is kezdi csinálni, eddig a pelenka zavarta benne. Nagyon sokszor fordul hasra, de egy idő után reklamál, visszafordítom, erre rögtön hasra is fordul és megint nyüszög.
Egyre ügyesebben fog, próbálkozik két kézzel is, sokszor csapkod még ugyan, és néha eltalálja Maximot, aki ilyenkor panaszkodik, hogy Robin megütötte, megcsapta. Aztán elmondom neki, hogy Robin most tanulja irányítani a kezét, ő csak kalimpál, nem szándékos. Eddig el is fogadta a magyarázatot Maxim. Már kevesebbet puszilgatja Robint, de sokszor oda megy hozzá, hogy ne sírjon, és ezt mondja is. A játszótéren a libikókára például ráültette Robint, mármint a képzeletében, és még be is kötötte, nehogy leessen.
Robinnak most már nem elég, hogy kézben nézelődik, mindent meg akar fogni és a szájába venni. Ha lerakjuk, el-elevickél a közelében lévő érdekesnek tűnő tárgyért.
Maxim pedig csütörtök óta újból állandóan fűrészel, kinevezett kb. 6 tárgyat fűrésznek bent, amiket pénteken ki is vittünk, de mint kiderült, egy kivételével. Persze fogalmam sem volt, hogy melyiket hiányolja, és kérte, hogy menjek be keressem meg neki, de hiába mondtam, hogy nem tudom, mit keressek, jöjjön ő is, csak azt hajtogatta, hogy A PIROSAT akarja. Aztán együtt végre bementünk, és meg is láttam, mit keres: egy szélmalmot, ami néha pizzavágó, néha fűrész. Na ilyenekkel telik az időnk. 
Azért örülök, hogy vége lett egy nagyon fárasztó hétnek, bár sajnos náthásak lettek a gyerekek. Először Maximnak folyt az orra, még jó, hogy pénteken itthon volt, így tudtuk neki tisztítani, viszont Robin is elkapta, szombat éjszaka kezdhettük az orrszívózást. Hétfő óta inkább dugul neki, remélem, átment rajta is, nem fog megint köhögni, az nem hiányzik. Vasárnap délelőtt voltunk Lilláéknál, ő már egy ideje minden héten köhécsel 1-2 napot, de amilyen nyarunk volt eddig, nem csoda: sokat esett, hol hideg volt, hol enyhébb idő, de akkor meg olyan szeles, hogy féltem kivinni Robint.
Mindezek mellett pedig szombaton kibújt Robin első foga, a jobb alsó egyik csücske, de jön a másik is, szerintem 1-2 héten belül teljesen áttöri az ínyét mindkét alsó foga.