Robin 8 hónapos

Még mindig 6 foga van, pedig a 6. hét hónaposan és egy naposan kibújt. 8 kiló, imád enni, most már egyre kevesebbet bukik, és egyre többet eszik; naponta kétszer most már, általában dél körül zöldséget hússal, vagy krumplival vagy gabonával, délután gyümölcsöt, többnyire kevés gabonapehellyel kiegészítve. Mindent megeszik, jó, a pasztinák nem a kedvence, de mással párosítva azt is bevágja. Még mindig 5-ször szopizik naponta és kétszer éjszaka, amiről egyelőre nem szoktatom le, mert a nátha miatt úgy gondolom, szomjas lehet, és az anyatej elvileg segít a betegségekben. Ezek szerint ha nem anyatejes lenne, már régen kórházban ápolnák? Másrészt pedig annyi tejem van, hogy csak nagyon lassan tudok elhagyni egy-egy szoptatást. Már annak is nagyon örülök, hogy sikerült bevezetni a második evést. Még nem megy túl jól a pohárból ivás, mindig ki akarja venni a kezemből, a csésze peremén pedig reszelgeti a fogát.

Nagyon gyorsan tud mászni, körbejárja a házat és mindenhol feláll, már elég neki egy fellépő is. Térden és állva is tolja maga előtt a porszívót, kisszéket, kész életveszély.
A játékokkal játszik a legkevesebbet, minden más érdekesebb. A papírt, zsebkendőt imádná, bár ha figyelünk, oda-oda adom neki. Amíg jobb idő volt, a kertben odamászott a homokozóhoz és képes lett volna ott lenni egész délután, ha nem kóstolta volna meg a homokot, minden alkalommal. A múlcs, és alatta a sár is nagyon érdekes. Akkor is jól elvan, ha Maximmal játszunk, ő meg körülöttünk tesz-vesz.
Beszélget, persze a maga módján: mamam, bababa, dedede, nnnee, ajaja - ez már anya is lehetne, hiszen Maxim is mondja. Tud csattintani a nyelvével.
Robin is mindig azt találja érdekesnek ami Maximnál van, de Maxim is rögtön elveszi Robin játékát. Ebből lesz még vita.
Egész jól bírja a babakocsit, így járok vele boltba, néha Maximért is így mentünk. A kendőt viszont nem használjuk, ki akar belőle esni, túl kötött neki, mint ahogy Maximnál sem vált be később. Sebaj, 5 hónapig nélkülözhetetlen volt számunkra.
Most egy kicsit szünetel nála a szeparációs szorongás, de néhány hete elkezdte, hogy mindig hozzám mászott oda, sírt, ha nem látott, hiába ment oda hozzá Maxim, hogy megvigasztalja, én kellettem neki. Az éjszakák továbbra is rosszak, ha jobban aludna, akkor az orra dugul be vagy köhög és erre kel fel. Apropó orrszívás. Egyre kevésbé bírja az egy-két óránkénti orrtisztítást, sokáig is kell neki szívni. Egy darabig porszívózás után kikapta a csövet a kezemből és azzal játszott, nem kellett nyugtatgatni, na most sokáig le sem tudom tenni orrtisztítás után.

Még a héten háromszor voltunk orrszíváson, egyszer anyukám, kétszer apukám kísért el, itt voltak ugyanis az őszi szünetben nálunk. Kedden Norbival átmentünk Németországba, fél napig a nagyszülőkre volt bízva a két gyerek. Robint még sosem hagytam ilyen hosszú időre egyedül, de nagyon szépen elvolt, evett, aludt, anyukám még az orrát is porszívózta. Jól jött a segítség, engem ez a hosszú betegeskedés kikészít. Szerencsére Robint kevésbé viseli meg mint engem. Nem volt túl jó idő, sokat esett, így többnyire bent töltöttük az időt, kapott Maxim egy papírházat, amit egy darabig együtt színeztek Nagyival és Popival, Maxim meg elmondta néhányszor, hogy akalok én még nagyiékhoz meg popihoz menni. Robin szinte az első pillanattól barátságos volt, nem félt tőlük egyáltalán, Maximnál ilyenkor már jobban előjött az idegenektől való félés. Robinnál egyszer-kétszer vettem eddig észre. Maxim fejlődik, most minden este Nagyival fürdött, amikor Norbi dolgozott, vele is aludt el. Ez a tavasszal még nem ment.

Holnap vége a nagycsaládos hétnek, haza utaznak a nagyszülők, a mis kis mosolygós Robinunk pedig 8 hónapos izgő-mozgó, érdeklődő baba marad, akihez rengeteg energiára van szükség. Akárcsak anno Maximnál - és ami most is tart.