Sajnos még nincs vége a betegséghullámnak. Két hete kedden délelőtt visszavittem Robint az orvoshoz, mert ahogy elmentek anyukámék, ő rosszabbul lett: teljesen eldugult az orra, vissza-vissza tartotta a levegőt, aztán ez hétfőn estére eléggé bedurvult. Továbbra sem volt láza, evett, játszott, de azért nyűgösebb lett. Szóval kedden megvizsgálta a doktornénink, most hogy az előző esti Ventolin miatt nem hallott semmit vagy egyébként sem hallott volna, nem tudjuk, de a levegőt egyre inkább visszatartotta, 3-4-et lélegzett, aztán egyet nem, és középen a mellkasa is be-beesett. Azt mondta, túl kicsi, hogy ne csináljunk semmit, ha tudok most rögtön menjek be vele az ügyeletre vérvételre, tüdőröntgenre, ő közben betelefonált a kórházba hogy sürgősségi esetként beküld minket. Kedden délben irány a kórház. Nagyon szimpatikus volt az orvosunk, néhány szót tudott is magyarul. Ő sem hallott semmit Robinnál, viszont a röntgen szerint nem volt tiszta a tüdeje, ezért 3 adag ventolint kapott Robin, majd újból megvizsgálta. Előtte még vért vettek, kitisztították az orrát, sikerült a váróban aludnia is kicsit, aztán kaptunk délutánra egy külön szobát a sürgősségin. Sajnos nem reagált az aeroszolokra, és végül úgy döntött az orvos, hogy felküld minket éjszakára a gyerekosztályra megfigyelésre, mert túl kicsi, hogy elengedje, az meg, hogy játszik, eszik, félrevezető is lehet. A baj vagy nem baj az volt, hogy nem találtak sem bacit, sem vírust a vérében, így kétágyas szobába vittek minket. Ez engem jobban frusztrált mint Robint, ő ahhoz képest, hogy alig aludt, egész jól elvolt: a sok újdonság elterelte a figyelmét. Persze még a sürgősségin rárakták monitorra, így csak az ágyában lehetett szinte, de egész jól bírta. Este bejött Norbi Maximmal busszal, hogy a parkolóból hazavigyék az autót, mi meg aztán próbálkozhattunk az alvással. A szobatársa egy 10 hónapos kislány volt, bronchiolite-tel (enyhébb hörghurut), viszont ő egész éjszaka köhögött, sípolt a monitorja az oxigénszint miatt. Robinnak viszont este sípolt állandóan az oxigénszintje, mert amint felállt, leesett neki 90% alá, nem győztük a kislány apukájával kikapcsolni a hangot. Robint 4 óránként keltették éjszaka a ventolinos aeroszol miatt, így én alig aludtam valamit, Robin egész jól aludt volna, ha nem keltik, na meg aztán reggel a kislányhoz jöttek, nővér beront, felkapcsolja a villanyokat, naná, hogy mi is felkeltünk. Ezt az éjszakát nem bírom bepótolni azóta sem.
Késő délelőtt ért hozzánk az orvos, aki nem tartotta valószínűnek, hogy haza engednek, mert tudni kéne, miért tartja vissza a levegőt, és miért esik be a mellkasa középen. Aztán visszajöttek a főorvossal, aki szerint semmi probléma nincs, vérvétel jó, mellkasröntgen rendben, sztetoszkóppal nem hallani semmit. Még gyengébb a tüdeje, a csontjai lágyabbak, és kvázi szervi anomália hogy beesik középen a mellkasa. Akkor egyébként nem volt szaggatott a lélegzetvétele, szerintem a sok ventolin miatt. Mehetünk haza, tisztítsam sok vízzel az orrát, semmi mást ne adjak. Robin viszont csak zihált, és én inkább adtam neki egy adag ventolint, majd csütörtökön délután visszavittem a gyerekorvoshoz (előző nap jöttünk haza a kórházból!). Bár nem hallott semmi zörejt, azt mondta, hogy ha úgy érzem, és látom, akkor esténként adjak neki ventolint, főleg ha hörög és kézzel is érezhető. Tisztítsam az orrát, beutalt egy újabb spec. tesztre - erről majd írok, ha túl leszünk rajta -, meg elküldött fül-orr-gégészhez, aki múlt szerdán vizsgálta meg Robint.
Én addigra Norbival együtt már teljesen kikészültem, hogy a 21. században a gyerek nem kap levegőt, annyira dugult az orra, és nem adnak neki semmit, én meg nem győztem kiszívni neki a trutyit. Ezt úgy képzeljétek el, hogy legkésőbb reggel (sokszor hajnalban már) többszöri sóoldat adagolásával min. 5 de inkább 10 percig tisztítom az orrát Robinnak. Majd szopi után megint, és innentől kezdve kvázi óránként kell neki tisztítani, plusz alvás előtt és után. Az egy dolog, hogy Robin eszik és jó kedélyű, amin csodálkozott a fül-orr-gégész is többek között, de emiatt iszonyat rosszul alszik. Ha meg alszik, horkol, főleg reggel, na akkor már én nem tudok tőle aludni. Megnézte kamerával az orrát, de persze hiába tisztítottam ki neki egy órával a vizsgálat előtt, megint tele volt neki zöld trutyival, és alig látott valamit a doki. Mondta is a nővérnek, hogy jó lenne beszerezni egy orrszívót nekik oda. Megjegyzem, ez a városi kórház egy részlege, itt van a fül-orr-gégészet, és nincs nekik orrszívójuk az osztályon? Szerencsére tiszta volt mindkét orrjárat vége, viszont tele van az orra - egész pontosan az orrmandulája (ezt néhány nappal később raktuk össze Norbival) - mikroorganizmusokkal, amit egy éves kor után ilyen esetben inkább kivesznek, de Robin még nagyon pici. Megoldás:
- többszöri orrtisztítás - mondtam az orvosnak, hogy másfél hónapja ezt csináljuk
- ne legyen szőnyeg, plüssállat a szobában - ez szintén így van
- emeljem meg a matracát, mert ha bukik és az orrába megy, nem tesz jót - mondtam én neki, hogy ezzel már próbálkoztam otthon is, a kórházban is, de nem alszik tőle jobban, vagy lecsúszik a sík felületre vagy felébred, mindegy azért néhány napig próbálkoztam, eredménytelenül
- ne vigyem közösségbe, bölcsibe, főleg ha ilyen beteges marad - hát ez marha jó, a kórházban is ezt mondták, de hogy oldjuk meg, az már nem érdekelte őket.
Aztán ott álltam Robinnal a kezemben a vizsgálóban, akinek nem győztük a zöld trutyit törölni az orrából, és végül felírt antibiotikumot, hátha lecsillapítja egy kicsit a náthát. Hihetetlen, hogy otthon azért kell könyörögni, hogy ne adjanak, itt meg azért, hogy adjanak már valami gyógyszert. Na jó, ez túlzás, nem én kértem, hogy írjon fel, de nyugodt szívvel adom neki, mert nagyon szeretnénk, hogy meggyógyuljon végre.
Azt ugyan megint elmondta a gyerekorvos, hogy a fogzása is okozhatja a náthát, betegeskedést, de legalább lenne egy kis szünet benne.
Most hétvégére egész jól lett az orra, elhagytuk a ventolint is, erre tegnap estére megint kezdett szaggatni a lélegzetvétele, egész éjszaka dugult az orra. Jön a foga, mert hol folyik a nyála, hol rágja a kezét, ínye meg van keményedve, de most emiatt nem lábal ki vagy a ködös idő miatt?
Múlt kedden a gyerekorvos javaslatára elvittem Robint egy - mint utóbb kiderült - kineziológushoz, a nemalvása miatt. Meglátjuk, lesz-e eredmény, ő viszont ajánlott egy természetgyógyászt Németországban, csütörtökön mindkét gyerekkel átmegyünk hozzá. Hátha ő segít. Legalább egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése