Emili pelus nélkül

Próbálkoztunk a nyáron elhagyni a pelust, de látszott Emilin, hogy még nem érett meg rá. Szeretett meztelenül rohangálni, és sokszor a bilibe pisilt, sőt kakilt is, de csak ha kedve volt.

Úgy mint Robinnál, volt egy idő, mikor egyáltalán nem volt hajlandó a bili közelébe menni. Nyári szünet után azt vettem észre, hogy fürdés után, ha a fürdőszobában maradt játszani, egyre többször ült rá a bilire pisilni. Időnként szólt is, időnként én kérdeztem, és utána pisilt a bilibe. Egy-egy hétvégén próbáltuk pelus nélkül, de a harmadik ruhacserénél már neki és nekünk sem volt kedvünk folytatni. Aztán októberben egy hétvégén baleset nélkül bugyiban volt. Annyira tetszett neki a dolog, hogy a bölcsibe is pelus nélkül akart menni. Én még vártam volna egy hétvégét, és jobb is lett volna, mert aznap a bölcsiben végül pelusban hoztam el. Otthon bugyiban volt, de a bölcsiben még nem volt kész a dologra. De a hosszú hétvége nagyon jól ment, és azóta bugyiban – ahogy ő mondja: bugiban – tölti a napjait. A délutáni alváshoz pelust kap, és persze éjszakára is. Ha nagyon fáradt, akkor előfordul, hogy nem ér oda a vécére, de olyan is volt, hogy meglepetést találtam a biliben, mikor bementem a fürdőbe: egyedül elintézett mindent.

Viszlát pelenka

Robin két hete már éjszakára sem kér pelenkát. December végén egyszer próbáltuk, de persze pont akkor  éjszaka bepisilt, azóta száraz volt neki mindig a pelus reggel, leszámítva ha néha reggel pisilt bele. Én vártam volna még egy kicsit, hogy hátha a pelus megnyugtatja, és nem ébred fel éjszaka arra, hogy pisilnie kell, de pelenkával is mindig felébredt és mennie kellett vele a vécére, és pelenka nélkül is van, hogy pisilnie kell éjszaka. Még mindig nem alszik át minden éjszakát, van, hogy csak reggel kel, de ha heti bontásban nézzük, akkor azért 3-4 éjszaka egyszer felébred. Van, hogy inni kér és tényleg szomjas, mert kiüríti a kulacsát, van, hogy vécére megy, és van, hogy nem tudjuk miért, csak jön, és kéri hogy menjek vele vissza a szobába. Néha mondja, hogy megijedt, de azt nem, hogy mitől.

Egyik hajnalban sírt, hogy vizet, adtam neki a kulacsát, de csak sír tovább; azt mondogatta, hogy "vizes", ugyanis bepisilt, olyan mélyen aludt.

Az biztos, hogy sokszor megijed hangoktól, zajoktól, kérdezi este a sötétben, hogy ez mi volt, amit hallott. Egyik este kérdeztem tőle, mikor hívott, hogy menjek vele a nappaliba az autójáért, hogy fél-e valamitől:

- Nem félek a szellemektől - válaszolta. Majd hozzá tette:

- Lepisztolyozom a szellemet, meg itt is. (mármint a nappaliban és a mi szobánkban is).

A nyaralás óta azért lényegesen jobban alszik, decemberben, januárban szinte minden éjszaka felkelt, és többször is, beszélt hozzám, piszkált. Januárban még Norbi is bevállalt egy hetet, mikor ő ment át hozzá, hátha segít, de 5 éjszaka után is ugyanúgy felébredt. A gyerekorvos azt javasolta hogy vigyük el egy mikrokineziterapeutához, hogy megnézzük, mi zajlik benne, miért ébred fel ilyen gyakran, ha máskor meg képes 12 órát is aludni egyhuzamban. (A mikrokiné egy olyan "kéz általi gyógyítás", amely ellenőrzi és helyreállítja a test szöveteinek vitalitását. Sokféle negatív hatásra (érzelmi, fizikai) az izmaink, szöveteink különféleképpen reagálnak, és ezeket a zavarokat tapintják ki rendkívül finom, apró mozdulatokkal az egész testen. A stimulációk célja, hogy, önjavító mechanizmusokkal képes legyen a test megállítani a szövetek lebomlását és vissza állítani az eredeti működésüket. - Saját fordítás, mert magyarul nem találtam róla semmit, nem igazán van ez nálunk. Talán az akupresszúrához hasonlítanám.)

Ezen is túl vagyunk, és csak megerősített, hogy Robin túl érzelmes, érzékeny, aggódó típus, aki állandóan kérdéseket tesz fel, a jövőre vonatkozólag is. Egy kis érzelmi feszültséget feloldott, de túl sok mindent nem talált, amiben segíthet. Ezeket egyébként úgy mondta, hogy én mindösszesen annyit mondtam Robinról, hogy a gyerekorvos küldött, miért, és hogy hány éves. Aztán elkezdte "vizsgálni", és néhány perc után jött a megállapítás. Azt is mondta, hogy a túl-érzelmesség csak akkor okoz gondot a gyerekeknél, ha magukban tartják, nem beszélik ki; ez a veszély nálunk nem áll fenn egyik fiúnál sem. Tény, hogy Robin állandóan kérdez, hova megyünk, hol van ez a személy, és a rengeteg "miért" - ami életkori sajátosság. Este lefekvésnél is alig bírja abba hagyni a beszédet, és sokszor másnap az első kérdése arra vonatkozik, amivel befejeztük a beszélgetést este. Egy példa:

Fent játszottak a padláson, tornacipőben volt, de felvitte Maxim és az ő új, villogós sportcipőjét is. Este elalvásnál kétségbe esetten mondja:

- A vilogós cipőm a padláson maradt.

- Semmi baj, majd reggel lehozzuk – mondom neki. Mikor elaludtak, Norbival felmentünk megkeresni, mert reggel erre nincs időnk. Miután felébredt, viszem reggelezni, és már mondja is:

- A vilogós sportcipőm.

- Apa lehozta a padlásról, már itt van lent – nyugtatom meg.

Visszatérve a szobatisztaságra, amilyen ügyes volt az elején, most olyan figyelmetlen. A bölcsiben is előfordult, hogy bepisilt, a múlt héten teljesen, és szegény el is sírta magát, szóval biztos zavarta a dolog, ezért próbálom nem túl aggódni. De sokszor nem figyel, elindul pisilni, és látom, hogy megáll játszani valamivel. Sokszor pisis a bugyija, mert nem ér oda, aztán állítja, hogy nem pisilt be. Múlt heti siker, hogy elértük, tévézés közben nem csurgott be neki, szólt, mese megállít, hogy nyugodtan tudjon pisilni.

Rózsaszín vécépapír

Az egyetlen normális vécépapír a boltban rózsaszínű volt. Egyszer vettem rózsaszínt, mert akciózták, és a fehér már elfogyott, Norbi meg is jegyezte, hogy mi ez, Maxim viszont nagyon szépnek találta, és kérte, hogy mindig ilyen legyen itthon. Robin is hasonlóképpen reagált: mondta, hogy milyen szép, és amikor egy fehér tekercset tettem fel, követelte a rózsaszínt. Nincs ebben semmi különös, csak van szépérzékük.

Eszembe jutott egy-két vécés sztori, amik utólag viccesek, de én közben majd' felrobbantam. Robin egy idő után átszokott a vécére, nem volt hajlandó bilire ülni. Ha netalán egyszerre kell pisilniük, megy a vita, ki ül rá előbb, és sokszor Robin, mivel ő az utolsó pillanatig halogatja, már nem bírja tartani. Vagy ha éppen kakil, Maximnak meg nagyon kell pisilnie, akkor ő ráül a bilire. Az egyik reggel viszont kicsit nehézkesen ment neki a bilibe pisilés, nagyjából mindenhol állt a pisi, a ruháján is; túl sokat, túl gyorsan pisilt. Viszont, hogy néhányszor ráült Maxim a bilire, Robin is hajlandó újból bilibe végezni a dolgát. Egyik hajnalban is a bilire ült, pedig kértem, hogy a vécére, mert sötétben nem látjuk rendesen, hova pisil, de nem, ő a bilibe pisilt, naná, hogy a pizsamája is pisis lett. Biztos nem voltam kedves, türelmes hajnalok hajnalän, na meg takarítanom kellett a bilit, padlót, így azóta megjegyzi, hogy ő bele pisil, nem a földre. Tegnap este pedig Maxim addig tollászkodott, hogy már nem bírta tovább tartani, én azt hittem, ráül a vécére, de ő állva pisilt, csak éppen nem hajtotta fel az ülőket, ráadásul a kisebbítős fedelet sem, és persze totál lepisilte az ülőkéket, a vécét. Naná, hogy rákiabáltam Maximra - ilyenkor kéne ugyebár tízig számolni -, hiszen, tudja, hogy csak akkor pisilhet állva, ha felhajtja az ülőkét, de ő már nem bírta tartani. Robin aztán mondogatta, hogy úgy nem szabad pisilni, csak ülve.

Robin szobatiszta

December elején egyre többször fordult elő, hogy Robin elment pisilni, és már előtte egy-két héttel csak a vécébe kakált. Amikor Mamáékkal otthon maradt négy napot, próbálták elhagyni a pelust, de a bugyiba bepisilt és kérte a pelenkát. Viszont a hét második felében mindig elment vécére, csak éppen pelenkát hordott. Ez így maradt mikulás után egy hétig, a bölcsiben is pelenkában volt, de mindig kiment. Nagyjából egy bő hét "pelenkás szobatisztaság" után eljöttek hozzánk Orsiék, és az a gyanúnk, hogy hallotta, amint Orsinak újságoltam, hogy Robin szobatiszta, de pelenkát hord, nem akarja lecserélni bugyira. Másnap ugyanis reggel bugyingót kért, és a bölcsiben is pelus nélkül volt, bár ott alváshoz még mindig adnak rá, mert van, hogy kéri. Itthon bezzeg úgy kellett küzdeni, hogy ráadjuk a délutáni és az esti alváshoz. Aztán a szünetben már nem vett pelenkát a sziesztához. Most hogy magabiztos lett a pisilésben is, elő-előfordul egy-egy baleset, de általában azért, mert túl későn megy pisilni. Akkor kicsit mérges vagyok, mikor kérem, hogy menjünk el pisilni, nem, neki nem kell és öt perc sem telik el, rohan, de nem ér oda. Pont mint Maxim, nehezen hagyja abba a játékot. Éjszaka ritkán pisil a pelusba, de egyszer nem adtam rá, és persze bepisilt, úgy hogy most inkább vennie kell. Tényleg csak idő kérdése volt, és én örülök, hogy nem erőltettük nála sem a dolgot.

Bilan 30

Ezúttal Robinnak. Ahogy Maximot is, Robint is elvittük egy nyelvi felmérőre, ami nem kötelező, de minden itt született gyereket behívnak egy tesztre, amit ha szükséges, később megismételnek. Azt tudni kell, hogy az alapnyelvekből lehet elsősorban választani, de minden esetben a gyerek anyanyelvén történik a felmérés, csak ha ez nem az itteni gyakori nyelvek, akkor kicsit körülményesebb a dolog, mert a szülő tolmácsolja  a gyereknek a kérdéseket. Nem tartott sokáig a felmérés, egyrészt mert Robin megunta, és ő utána nem foglalkozott sem a képeskönyvvel sem velünk, másrészt meg a kérdőív alapján is úgy ítélték meg, hogy megfelelő szinten van az életkorához képest: önálló mondatokat alkot, ragoz, kérdez és a legtöbb hangot is szépen ejtette ki. Vissza sem kell majd mennünk, Maximmal anno igen, Norbi szerint mert ő sok hangot nem ejtett tisztán. Az oviban/iskolában majd lesz még felmérés.

Most egyébként ugrásszerűen megnőtt Robin szókincse, kérdésekre önálló válaszokat alkot, kezd szépen beszélni. És még többet beszél mint eddig, csak most már szinte mindent értünk, kivéve, ha üvölt és úgy próbál valamit mondani, na akkor érthetetlen számunkra is. Egyre hosszabb meséket hallgat végig esténként, és ugyanúgy mint Maximnál, a meseolvasás interaktív, olyan nincs hogy ő ül, hallgatja a mesét, nézi a képeket. Ő is mutogat, folyton kérdez, lapoz előre-hátra. Most remélem, kezd egy kicsit leállni a tévével, mert ő képes volt egész délelőtt mesét nézni. A műtét előtt és után nagy sláger volt az angry birdsös játék a táblagépen, már el tudja indítani a játékot, másik pályát választani.
Szerintünk most kezd a bölcsiben is szavakat mondogatni, és valószínű, néha kicsit sok neki ez a kettő együtt, ezért nyávogósabb időnként. Úgy tűnik, vége a nagy szerelemnek, nyári szünet óta Robin és Nesta elválaszthatatlanok voltak, együtt játszottak, fogták egymás kezét, és Robin csak Nestát emlegette. Még mindig sokat beszél róla, de most már nincsenek annyit együtt, és nem örülnek annyira egymásnak reggelente; Robin berohan a szobába és elővesz valami autót, Nesta pedig mással játszik.
Most már ritkán kakál a pelusba, többnyire szalad a bilire, viszont ha tele van pisivel a pelus, nem zavarja. Majd hétvégente próbálkozunk, hogy lássuk, mennyire érdekli a dolog.

Egyre többször fordul elő, hogy ha idegen helyre megyünk, vagy idegennel találkozunk, akkor Robin bújik belénk, szégyenlősködik. Azt pedig nagyon nem szereti, ha valaki csak úgy hozzá ér, még a bölcsiben sem mindig örül neki. Iszonyat érzékeny arra is, hogy ha valami nem tetszik nekünk, rá szólunk, vagy egy kicsit erőteljesebb hangon mondunk valamit, rögtön elkezd sírni, és mondja, hogy fáj a bibim. Ráadásul éjszaka sem tud kikapcsolni, sokat álmodik, beszél álmában, forog, van, hogy felébred rá, van, hogy arra ébred, hogy fázik mert kitakarózott. Most ez a legújabb, hogy azt kiabálja: takajó. Szóval hiába van rendben az orra, még mindig ritkán alszik jól. Ráadásul most esténként nem akar aludni, mondja is hogy én nem szeletek aludni. Remélem, hamar lecseng, mert egyszerre tesszük le a két gyereket, de ha Robin egy órán keresztül nem alszik el, az idegesítő tud lenni. Az is igaz, hogy nincs nagy alvásigényük, csak a szülőknek lenne :-)

Robin nagy színész, és rettenetesen tud hízelegni. Néha tényleg nehéz megállni, hogy egy szidást követően ne nevessük el magunkat.
Következzen néhány feljegyzett mondása, régebbről és mostanról.

szempillangó - mondta a szempillájára, talán most már nem keveri :)

Az egyik mesekönyvében (Eric Carle - Nem láttad a cicámat? - hetekig nagy kedvenc volt) van egy sötét bőrű indián, Robin megjegyzi: cokis (csokis)


Itt ugyebár rengeteget esik, beborul az ég. Egyik reggel mondja:
- Beboluló - és ráborul az asztalra.

Azt hiszem, Maximnál is volt ilyen, hogy ébredés után nem szeretik a világosat, most már azt kiabálja Robin, hogy kapcsoljuk le a villanyt, de egy darabig a napot okolta reggelente a konyhában:
- Szüt a nap - nyávogta, és le kellett kapcsolnunk a lámpákat.

- Itt a bibim - mutat rá egy anyajegyére.

- Robin, az egy anyajegy - válaszolom.
- Nem, az enyém.

Sokszor elfelejtjük, hogy a gyerekek mennyi mindent tőlünk tanulnak, mennyire utánoznak minket. Az új autónkat ugyebár tölteni kell, nem tankolni. Robin a konyhában egy polcnál játszott az autójával, közelebb mentem: a melegszendvicssütő zsinórjával játszott, pontosan úgy próbálta csatlakoztatni a kábel végét az autójához ahogy mi tesszük az igazi autónkkal, és közben ezt mondta: tőtődik az ató. Zabálni való volt.

Sokat hallja, hogy viccelünk, főleg Maxim "ugrat" most minket, ilyesmivel, hogy anya, nyitva van az ajtó, közben be van csukva, vagy elkezd sírni, de csak tetteti, hogy megvicceljen minket. Robin egy reakciója, ha mondjuk, hogy ne csinálja, vagy hogy szépen csinálja, hogy ő csak viccelt. Már nem emlékszem, mit csinált, meghúzta a hajam, vagy leugrott valahonnan, de a következőket válaszolta nekem:

- Csak vicceltem - vigyorog.
- De ez nagyon nem vicces - mondtam mérgesen.
- Nagyon vicceltem - válaszolja huncutul.

Robin bilis dolgai és a könyvek

Nagyon sok mindenben hasonlítanak egymásra, hasonlóan reagálnak bizonyos dolgokra. Úgy tűnik, hogy a szobatisztaság Robinnal is egy hosszabb folyamat, akár csak Maximnál.

Először Maximot utánozva a vécére ült rá, rengetegszer, és kizárólag fürdés előtt vagy után, de eltelt egy kis idő, mire tényleg pisilt is. Még nem volt két éves. Aztán néha kérte, hogy rátegyük, mert bele akart pisilni. A bölcsiben is ráültetik a vécére amikor a fürdőszobába mennek, itthon pedig áttért a bilire. Egy időben rendszeresen fürdés előtt bilibe pisilt, néha kakilt is, aztán "sztrájkolt" úgy két hétig, mi meg hagytuk a dolgot, de most megint újra kezdte, és még az is előfordul, hogy reggel vagy napközben ül rá, de főleg akkor, ha Maxim vagy én is vécére megyek. Most a dackorszak közepén éli nagy önállósódási korszakát is, ő önti ki a bili tartalmát a vécébe, és persze nem tud várni, így egyszer ki is öntötte a bilit a padlóra és Maximra. Egyre többször pisil és kakál a bölcsiben is a vécébe, de napközben nem ér rá és nem is érdekli a dolog, egyszerűbb a pelenka használata. Többnyire szól, de ha nagyon benne van valamiben, nagy élvezettel csinál valamit, akkor nem szól, és úgy kell könyörögni neki, hogy kicseréljük a pelenkáját. Egyelőre várunk, hogy ő maga ne akarjon pelust venni.

Akkor szokott jobban rá a bilire, mikor a könyvek is elkezdték érdekelni, és a bilin ülve olvasgattunk. Már egy egész Boribon mesét végig hallgat, most ugyan kevésbé türelmes, de volt, hogy a reggeli nagy sietségben őfelsége még könyvet akart olvasni. Nagy kedvenc jelenleg Eric Carle - Hol van a cicám? könyve, egész jól tudja a vadmacskák neveit. Ez az a könyv, amin 5 alkalomból 4-szer összevesznek Maximmal.

Fiúszoba

Október közepére nagyjából összerakta Norbi a fiúk szekrényeit, átrendeztük a szobát, és átvittük Robin ágyát a Maxim szobájába. Mivel hol jól alszik Robin, hol rosszul, nem akartunk még tovább várni, nehogy aztán egyikőjük se akarjon a másikkal együtt lenni. Maximnak már hetekkel előtte "adagoltuk" a projektet, végül nem volt kifogása az összeköltözéshez. Az első két hétben azonban ha felébredt és én már Robin ébredése miatt a szobában aludtam a matracon, akkor ő is oda akart jönni. Az első alkalommal csak reggel vettem észre, hogy egy Maxim "nőtt" közém és Robin közé, de aztán már kevésbé volt vicces, hogy hol az egyik, hol a másik gyereket igazgattam alvás helyett. Aztán nagy nehezen beleegyezett, hogy lejön a matracra hozzánk, de lábbal fekszik Robinhoz, a matrac másik végére. Most novemberben már ritkán kel fel éjszaka, Robin viszont rémesen alszik. Természetesen azon a két éjszakán szuperül aludt, amit Maxim végig köhögött, de ami igazán fontos, hogy egy-két alkalmat leszámítva nem ébresztették fel egymást éjszaka. Reggel viszont annál könnyebben. Robinnak ebben a hónapban már többször kellett adnunk fájdalomcsillapítót éjszaka, mert nemhogy többször felébredt, de többször vagy éppen sokáig sírt. Ezzel az utolsó négy foggal is jól megszenved. Visszatérve a szobára, nagyon szeretjük a gyerekek ágyait, most első lépésben a rácsos ágy három középső rácsát vettük ki Robinnak, így ki-be tud mászni, néha bunkerként is szolgál az ágya. Később majd levesszük az egyik oldalát, és végül majd rendes ágy lesz belőle. Nem csak a közös szoba az újdonság, hanem hogy Maxim pelenka nélkül alszik. Október 2. hetétől mindig száraz maradt a pelenkája, néhány nap után már nagyon oda figyeltem, hogy közvetlenül alvás előtt még elmenjen pisilni, így két hét szárazon maradt pelenka után, az őszi szünet kezdetekor elhagytuk az éjszakai pelenkát. Eddig kétszer történt baleset, de én az elsőt a kimerültségnek tudom be, a másodikat a betegségnek. Szerencsére ez sem tántorította el Maximot, a bölcsiben egy-egy délutáni bepisilés után ő maga kérte vissza a pelenkát az alváshoz. Néha előfordul, hogy fürdés után kivesz egy pelenkát a zacskóból, aztán jót nevetünk, hogy neki már nem kell, "majd a Robiné lesz, ha akkora lesz mint én".

Éjszakai pelenka

Maxim lassan egy éve szobatiszta. Nappal legalábbis. Kisebb balesetek azért előfordulnak, ha nem figyel oda, nem hagyja abba a játékot, hogy időben odaérjen a vécéhez. A bölcsiben azt hiszem, hogy még mindig adnak rá pelenkát alváskor, ami sokszor száraz marad, többször próbálták anélkül, de előbb-utóbb vizesen ébredt. Éjszaka viszont továbbra is szigorúan pelenkában alszik Maxim. Nemrég előfordult, hogy három egymást követő reggel száraz maradt a pelenka, de utána viszont volt benne. Sokszor nem is kevés. Egyik este rájött Maximra, hogy ő már nagy, és igenis fel fog kelni éjszaka és felébreszti az apját is, ha ki kell mennie vécére, és addig könyörgött, hogy adtunk neki egy esélyt. Persze, hogy nem ébredt fel, és tiszta víz volt az àgy, a pizsamája. Innentől kezdve nem kérte újból a pelenka nélküli alvást. Egyszer azt olvastam a Kismamablogon, hogy az éjszakai bepisilésért egy hormon a felelős, ami kb. 6 éves korig jelenik meg valamikor a szervezetben.

Sajnos nem írtam fel a mondásait, pedig akad bőven. Néha olyan történeteket tud kitalálni, hogy csak lesünk, ezt honnan szedte. Nem nagyon akarja megérteni a családi viszonyokat, mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy én apának a felesége vagyok, az volt a válasza, hogy ha felnő, akkor neki én leszek a felesége, Robinnak pedig apa.

Egyik reggel mérgesen ébredt, nem akart öltözni, aztán ezt motyogta:
- Majd cinálok valamit a tavasszal, hogy történjen vele.

Most, hogy várjuk a tavaszt és a nyarat, egyre gyakrabban kérdezgeti, hogy mikor fog esni a hó?

Város-könyv

Az én gyerekkori Tesz-Vesz Város könyvemet rongyosra olvastuk Maximmal. Na jó, Robin is tépett el belőle lapot, de eddig mindig sikerült megragasztani. Valahogy úgy kezdődött e könyv és a vécén ülés vagyis a bilin ülés kapcsolata, amikor Maxim szobatiszta kezdett lenni. Nem volt türelme, ideje a bilin csücsülni és egy-egy kakálást megelőzően akár ötször is ráült a bilire, mígnem Norbi fogott egy könyvet és elkezdtek mesélni a bilin. És innentől kezdve a bilin ülés a Város-könyv nélkül elképzelhetetlen lett. Ebben semmi rendkívüli nincs, de a lényeg most jön. Hónapokon át ugyanazt a két oldalt - illetve a bővített változat a 6 oldal lett - kellett olvasnunk: a fűrészes lapot. A fafeldolgozást meséli el a könyv, és amint Maxim rábukkant erre, csak ezt lehetett nézni. Gondolhatjátok, mennyire izgalmas volt nekünk minden alkalommal ugyanazt nézni? Igaz, Maxim kinevezte az állatokat, az egész család ott fűrészelt a könyvben, Krisztitől kezdve Tatáig mindenki vágta a fát. Néha megkérdezte, mi van oda írva, majd elmondta az ő verzióját is. Norbinak köszönhetően lassan aztán újabb lapokat fedeztünk fel, ahol traktorral kukoricát vágtunk, és ehhez hasonlók. Igaz, néha másik könyvet választ, van kétféle traktoros lapozója, ezeket is nagyon sokat olvastuk a vécén, de mindig visszatérünk a Város-könyvhöz. Most már kiolvastuk a könyvet, de még mindig újabb és újabb történetek születnek. Tegnap virslit főztem a könyvben, mert hogy van egy büfé benne egy virslivel, és Maxim sült krumplit és szószt is evett hozzá, miután megsóztuk a sült krumplit.

Maxim fél

Remélem, most tetőzik és hamar túl leszünk a félős korszakon, de most ott tartunk, hogy sehova nem megy egyedül a lakásban, még vécére sem, pedig egy időben nem mehettünk vele, egyedül szaladgált mindenhova, sokszor egyedül elbóklászott a kertben vagy a garázsban, amíg Robint etettem, altattam, na most ennek vége. Pedig egy időben, volt hogy ha este elalvásnál ki kellett mennem Robinhoz, ő egyedül aludt el. Nyáron visszatettük neki az éjszakai fényt, de most ez is kevésnek bizonyul a sötétben. Felriad éjszaka, és sokszor nem is alszik vissza rögtön, van, hogy ott kell vele maradni. Néha elmondja, hogy mitől fél, néha nem. Néha álmodhat valamit, néha meg valami miatt felkel. Legutóbb azt mondta, hogy nem akar egyedül maradni. Múlt héten meg attól félt éjszaka, hogy a dinó leharapja a lábát. Annyit mozog álmában, hogy kilóg a lába a takaró alól egy idő után, vagy leesik a földre és nem találja, na akkor nagyon hangosan sír. Ez akkor nagyon fárasztó, mert ha Norbi éjszakás műszakban dolgozik, és nem csak Robinhoz kell kelnem, hanem Maximhoz is. Most viszont már elfogadja, hogy általában az apjával alszik el este és éjszaka ő megy be hozzá.Sőt, éjszaka, van hogy úgy kezdi: Apa, apa, jöjjél.
Volt, hogy azt mondta, nem akar többet dinós mesét nézni, fél a krokodiltól, nem akarja megnézni az állatkertben, de később enyhül a félelme, és pl. a gumikrokodilhoz, amit a kád aljába teszünk, nem fél. Ezt mondja is. De a múlt héten inkább csak Mekmestert akart nézni, mert az nem bánt, cak elvágja az asztal lábát. A dinós trikóját sem akarta felvenni hétvégén, de a héten már gond nélkül hordta.
Talán az is benne van az ébredésekben, hogy nem alszik mostanában olyan mélyen, néha hallja Robint, vagy csak egyáltalán, tudja, hogy Robinnal én alszom, és ő sem akar egyedül aludni.
Valószínű, ha nem dinótól és krokodiltól, akkor mástól félne. Próbálunk mindig semleges mesét olvasni neki, a hagyományos meséket kerüljük. Jó, mondjuk apukám levetítette a Piroska és a farkast neki, de más állatos mesében is van farkas, és hát sehol sem pozitív hős.
A bölcsiben nem tűnt fel nekik, nyilván ott sosincs egyedül, meg túl sok mindenre figyel.
Ha mindez a sok ébredés legalább azért lenne, mert ki akar menni pisilni... De éjszakára még mindig pelenkabugyiban alszik, mert amikor nagyon mélyen alszik, akkor nem ébred fel. A bölcsiben is előfordul baleset, hol visszaadják rá a pelenkát, hol leveszik alvásnál. Ennek persze semmi köze ahhoz, hogy mennyire élénk a fantáziája, mennyire és miktől fél.

Bilis dolgok 2.

"Valamelyik bocinak kakálnia kellett a garázsban, a bilibe" - mondta bólogatva Maxim.

Nem hittük Norbival, hogy hosszú hónapok után itt fogunk tartani. Még a múltkor félig viccesen, félig mérgesen mondta nekem, hogy ne izguljak, Robin még ugyanolyan rosszul fog aludni karácsonykor mint most, Maximot pedig még mindig pelenkázni fogjuk. Ez utóbbi már nem így lesz :-)
Hétvégenként próbáltuk a bugyit pelenka helyett, a vége mindig az lett, hogy vagy mi untuk meg az 5. nadrágcsere után, hogy a bilibe semmi nem megy, vagy Maxim kérte vissza a pelenkát. Aztán eldönttük, hogy ha kéri a pelenkát, akkor is kitartunk a bugyi mellett, de amikor sírva könyörögte a pelenkát és mondta, hogy azt kéri, mert "a pelenka fogja meg a pisit, a bugyingó nem", végül csak visszaadtuk a pelenkát. Június első hetében egyszer a bölcsiben is érdeklődtem, hogy ők mit gondolnak, mit csinál ott Maxim: étkezések előtt és után minden gyereket ráültetnek a kisvécére, néha pisil, néha nem, de látja a többieket, tudja mit kell csinálni, ne erőltessük, szerintük Robin érkezése sem lendített a dolgon, várjunk türelemmel mint eddig. Ez volt akkor kedden, szerdán és csütörtökön délután pelenkacsere után kisgatyát vett fel Maxim. Így megbeszéltük, hogy másnap, vagyis pénteken nincs bölcsi, akkor is vehetne bugyingót. Pénteken az eleje még mindig a bugyiba ment, együtt néztük meg, hogy száraz-e vagy sem, de végülis mindig jött és szólt, hogy pisil, kakál. Aztán szombattól nagyon ügyesen mindig a bilibe pisilt. Szól ugyan, hogy pisilnie kell, de már egyedül intézni, mondja nekünk, hogy "Aja, te ne jössz". A bölcsiben is minden simán ment, büszkén újságolta mindenkinek, hogy nincs pelenkája. Abban maradtunk, hogy a délutáni alváshoz ráadják a pelenkát, aztán mégsem, és bár az első nap ébredéskor egy pici becsurgott, azóta minden nap ugyanabban az alsónadrágban jön haza. Éjszaka még marad a pelenka, mert sokszor pisis neki, bár sokszor nem akar venni. Egy-két reggel pedig pelenkát akarna inkább, vagy mert fáradt még vagy mert nincs az a bugyi kimosva, amit éppen fel akar venni.
Szóval lassan két hete szobatiszta Maxim nagyfiunk.

Bilis dolgok

Még mindig pelenkát hord Maxim, játék közben egyszerűen nem érdekli ha bepisil, nem hagyja ott a játékot. Tegnap este viszont fürdés közben kakilnia kellett és Norbi kérésére ráült a bilire és szépen telerakta, kétszer is. Ezen felbuzdulván másnap bugyit kért Maxim, kaka a bilibe ment, de a pisik nem. Délután már pelenkában szaladgált megint, de nagy előre lépés nekünk, hogy a bilibe is sikerült elvégeznie dolgát. :)

Ma reggeli kis balesetünk

A héten igazán könnyen mentek a reggelek, pláne múlt héthez képest, amikor is nem akart felkelni, felöltözni, reggelizni Maxim. Ma reggel ő maga mondta - és viszonylag hamar -, hogy fel akar öltözni. Szóval reggeli után bőven volt időnk játszani: a fürdőszobában szeleteltük a pizzát, amit már tegnap este is szeleteltünk, pizzaszeletelővel, jelen esetben a körömreszelőm töltötte be ezt a funkciót, két napja egy vonalzó. Egyszer csak mondja Maxim: pisilni szeretnék vécébe. Oké, akkor nadrág, pelenka le, és upsz, túl gyors voltam, pedig mintha hallottam volna, hogy Maxim erőlködött egyet, a pelenkában nem csak pisi volt. Hát ezért is akart pisilni. Kicsit összekentük a lábát, a térdzokniját, aztán mikor vizsgáltam, hogy a nadrágja tiszta-e, már rémülten mondta: a nadrágom tiszta, az nem lett kakász. Az tiszta, azt kell felvenni. Persze ezzel úgy elment az idő, hogy késésben voltunk, de azért még pisilt a vécébe. Végre felöltöztünk, megyünk ki, Maxim indul az utcára, hogy a szürke autónkba száll be, csak hogy ma cseréltünk Norbival, és én mentem a Priusszal. Ez annyira kibillentette Maximot, nem tudta hova tenni, hogy ha apa nincs (mert gyakran elvisz minket ha otthon van, es akkor a fehér autóval megyünk), akkor most miért nem a szürkével megyünk: de a szürkével megyünk, nem a nagy autóval. Nem szállok be fehér autóba. De beszállt; ilyenkor ugyan megpróbálom elmagyarázni, hogy miért van most így, és szerintem meg is hallja, de ez csak egy lapáttal a tűzre, ilyenkor jobb témát váltani, és már nevetünk is. Az ilyen reggeleken azért nehéz nyugodtnak maradni, mert sietnem kell a vonathoz, nem lehet tudni, mennyi idő kell a parkoláshoz stb.
Találtam parkolót és a vonatot is elértem.

Bugyingó

Eddig is tudtam, hogy a gyerekekkel kevés dolog történik úgy, ahogy azt mi, felnőttek várjuk, gondoljuk, és mégis sokszor később, utólag jövök csak rá, hogy ez már megint nem úgy volt, ahogy én azt előtte gondoltam. Így van ez a szobatisztasággal is. Ez a bejegyzésem nekünk fontos, hogy majd emlékezzünk, Maximnál, hogy is volt.
Azt hittem az ősszel, hogy majd hipp-hopp lecseréljük a pelenkát, miután nagyon sok estén Maxim szorgalmasan járt a bilire illetve a vécére. Persze mi abba a kategóriába tartozunk, akiknél ez egy több hónapos folyamat.
Amikor rájött Maximra a pocakban szaladgálás esténként, és sikerült vele megbeszélni, hogy ilyenkor csak a bilibe vagy a vécébe pisiljen, ment is szorgalmasan. Láttuk rajta, hogy tetszik neki a dolog, többször is pisilt egy este. Az újdonság hatása lehetett, hogy ha elmentünk otthonról és én valahol elmentem vécére, akkor neki is kellett és talán egy esetet kivéve mindig pisilt is. Még az orvosnál is volt, hogy szólt, neki pisilnie kell, és mentünk a kisvécére. A bölcsiben ebéd után van a "vécé-program", ott ügyesen ráül a toalettre, ahogy itthon mondja. Viszont a nagy lendület elfogyott, és hogy a sok betegeskedés, vagy tényleg igaza van a csoportvezetőnek, aki a kistestvérre fogja a dolgot, nem tudjuk, de egy időben rá sem akart ülni a bilire. A vécére pedig ha rá is ült, nem pisilt bele. A szaladgálás is abba maradt, és hát sokszor a kádba pisilt. Aztán mikor Norbi délutános volt november végén, és Maxim nem akart egyedül fürödni csak velem, akkor megint előkerült a bili, ugyanis mikor láttam, hogy pisilni kezd a kádban, kértem, hogy üljünk rá a bilire, mert különben nem fürdök vele. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem szeretnék beteg lenni, meg azt sem, hogy ő beteg legyen, tiszta vízben kell fürödnünk. És így fürdéskor megint előkerült a bili. De nem akartuk idegesíteni a dologgal, úgyhogy nem kérdezgettük tőle folyton, hogy most pisil-e a bilibe vagy sem. Pláne, hogy tudtuk, a kakálás csak a pelenkában történik, véletlenül kakilt még ősszel egyszer-egyszer a bilibe, vécébe, de akárhányszor kérdeztük, hogy ráül-e, mikor elkezdett kakilni, nem volt a válasz. (Ekkor már sejtettük, hogy nem fogjuk elhagyni a pelenkát egy-két hét alatt, ha pont a kakilással van probléma.)
Decemberben néha magától szólt, hogy kell pisilnie, pl. egy pelenkacsere után, vagy alvás előtt (időhúzásképpen valószínű). Egyébként nem volt hajlandó bilire ülni. Pedig eljátszotta, hogy pisil a toalettbe: egy párnát annak nevezett ki, és oda szaladgált, és mondta, hogy most pisilek toalettbe. De amikor kérdeztük, hogy tényleg kell pisilnie, és nem akar-e a bilibe/vécébe, akkor kijelentette, hogy csak toalettbe, és a bili/vécé az nem toalett - gyanítjuk, nem a kisvécé, ami a bölcsiben van.
Egyik sétánk alkalmával pedig többször megállt az utcán és mondta, hogy most kakál.
Aztán úgy gondoltuk, hogy a téli szünetben megint előhozakodunk a dologgal, és minden reggel megkérdezzük, hogy bugyit vagy pelenkát szeretne venni. A bugyingó szót viccesnek találta, de karácsonykor határozottan elzárkózott előle. Egy délután adtuk rá, de mindig csak utólag szólt, hogy pisilt.  Aztán ugye belázasodott, de mikor jobban lett, reggel bugyit kért. Viszont megint csak utólag jött, hogy töröljük meg, mert vizes, vagy hogy éppen bekakilt, pedig csak bepisilt. Aztán, hogy elege lett a dologból, vagy hogy ágynak dőltem, és ez éppen elég volt neki, nem tudjuk, de nem kért többet bugyit.
A héten fürdés közben szólt, hogy ha pisilnie kellett, illetve fürdés után még játszani szokott a fürdőszobában. Egyszer csak lebiggyesztett szájjal mutatja, hogy rápisilt a párnára amin játszott, és már ült is rá a bilire. Két csepp ment a párnára, de úgy tűnt, bántja a dolog.
Egyszóval lassan haladunk, de erőltetni hülyeség, és ahogy Ranschburg írta, a szobatisztaság és a értelmi fejlettség között nincs összefüggés. Erre a dologra meg kell érni.

Bilis dolgok

Mióta beköszöntött a hűvös idő, Maxim mániája, hogy mesztelenül szaladgáljon a házban. Végülis rohangál, nem fázik, de hamarabb is kitalálhatta volna ezt a programot. Múlt héten egyik este megint kérte, hogy szaladgáljanak Norbival, aminek az eredménye a parkettára pisilés lett - először véletlenül, aztán pedig mert tetszett neki a dolog. A héten viszont minden este fürdés előtt vagy után a bilibe pisil. Ő maga kérte vasárnap vagy hétfőn este fürdés után a bilit és kétszer bele is pisilt. Ezt minden este megismételte (persze a fürdőkádba is vizelt szokás szerint :)), tegnap pedig megint szaladgálni akart, és mondta neki Norbi, hogy csak akkor, ha szól ha pisilnie kell, és a bilibe pisil. Négyszer pisilt, és a bilibe. Szólt, mentek a fürdőszobába, de minden pisilés után ki kell önteni a tartalmát és szárazra törölni a bilit. Egyik este azt mondta, hogy kakátál vécébe böcsiben, de mindig elfelejtem megkérdezni, hogy tényleg így volt-e, vagy látta a nagyobbakat. Viszont nagydolognál otthon nem akar bilire ülni. Sebaj, kezdetnek nem rossz, hogy látja, hova pisil, hogy képes-e visszatartani egy kicsit.