Eperlekvár - harmadik főzés

Maximmal imádtuk az eperlekvárunkat, de már két éve nincs belőle. Orsival megbeszéltük, hogy az idén megpróbáljuk, hogy megint egy nagyobb adagot főzzünk. Elég nehezen indult itt a szezon, pár meleg nap után mindig esett és hűvös volt. De aztán csak megnyitott az eperföld Németországban, és nekivágtunk június 9-én szombaton. 

Hát, elsőre úgy gondoltuk, ebből nem lesz semmi: a hatalmas szemű eprek vagy zöldek voltak vagy teljesen megrágták a csigák. Úgy voltunk vele, hogy szedünk félig éretteket, esetleg kis szépséghibás szemeket, és meglátjuk milyen lesz, legfeljebb több cukrot teszünk hozzá. Nos, a gyerekek nem sokat segítettek, de azért csak sikerült megint összehozni egy nagyobb adagot: 15 kg gyümölcsből, kisebb zökkenőkkel ugyan, de megfőztük a lekvárt. 1 kg gyümölcshöz 15 dkg cukrot tettünk és a végén egy kis agar-agart. Utólag megállapítottuk, hogy még tovább is főzhettük volna a sűrűség miatt, de így is este 9 után értünk haza Capellenbe, úgy hogy reggel 9-kor indultunk. Szóval hosszú volt a nap. 

Az egyik zökkenő az volt, hogy feltettem Orsiéknál az első adagot, van egy óriási lábasom, és maxi gázon ott hagytam, hogy gyorsabban felforrjon. Ott ültünk tőle pár méterre és mostuk, válogattuk a többi epret, de sajnos annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy későn kaptunk észbe, vagyis Orsi ugrott fel, hogy mi van az eperrel. A nagyját megmentettük, de hirtelen nem tudtok megtisztítani a lábast, úgy leégett. A maradék kb 12 kg így mind ment a bográcsba. Arra amúgy is szükségünk lett volna, de azért kicsit rosszul érintett és azért sok időnket elvette. Már lassan késznek nyilvánítottuk a bográcsot, mikor elkezdett esni az eső. Amúgy nagyon meleg volt és nem jósoltak csapadékot. Végül csak néhány percig csapott az eső, de aztán úgy döntöttünk, hogy elég lesz a főzésből, besűrítjük és kész. Pucolás közben azt vettük észre, hogy a félig megért eprek szép pirosak lettek, zamatosak. Az egész zöldeket meghagytuk enni, és azok másnapra teljesen beértek. A gyerekek lekváros kenyeret vacsoráztak, csak úgy tömték. Aztán Maxim két hétig minden este kiegészítette a vacsoráját eperlekváros kenyérrel. Dicsérte a lekvárt, öröm volt nézni, ahogy eszi. Tényleg finom, eper ízű és nem édes, csak amennyire az eper volt. 

Emili - május

Emili egy mini-dumagép. Úgy mint Robin, sokat hablatyol, rengeteget beszél, és a sok érthetetlen szó között mindig van néhány értelmes is. Sok szót mond luxemburgiul is, nekünk is van amit úgy mond. Reggel köszön, hogy Szia apa, szia obin, szia maxim, sőt már azt mondogatta, hogy moyen. Nagyon sokszor "telefonál", amúgy távirányítóval, szappannal, szinte bármivel, és mintha egy igazi felnőttet látnék, úgy imitálja a beszélgetést. A múltkor Norbi arra lett figyelmes, hogy Emili telefonálás közben azt mondja: meszi boku, adi (merci beaucoup, aiddi=köszönöm szépen, viszlát), csakhogy franciául. Valszínű a bölcsiben is sokat figyel és megtanulta. Sok gyerek nevét emlegeti, a gondozók közül mindig Lilit, aki beszoktatta. Ő sajnos nincs többet, mert kismama lett, nagy kár, remélem, valaki nagyon kedves lesz helyette. Rengeteget énekel, van, hogy csak úgy magában, és közben játszik, van, hogy szavakat ismétel és azt énekelgeti. Érdemes lesz figyelnünk, milyen hallása lesz, zenei érzéke, mert látványosan jobb mint a fiúké.
Olyan, mintha sokkal jobban utánozna minket, a szokásainkat. Már most affektál. Ha leejt valamit, már nem egyszer mondta, hogy basszusz, sőt, baszusz kúc (basszuskulcs). A babáját vagy babáit szokta lefektetni, kiabál rájuk, hogy hagyják abba (hal op, luxiul). Anyáéktól kapott 3 pónit, azokat fésülgeti. Imádja nézni az állatokat, madarakat, de amúgy mindentől fél. Még a hangyától is. Minden bogarat darázsnak vagy póknak hív. Nagyon jó a memóriája. Kb. egy hónapja a kertben sétált a szomszéd macskája, nem tudtuk megsimogatni, de felült a házuk ablakába és nyávogott hogy engedjék be. Aztán bentről a két nagy kutya elkergette a cicát. Ezt a sztorit most többször emlegette. 

Az állatok még hagyján, de fél a robotfűnyírótól, minden új dologtól. Norbi nemrég szerelte a rotakapát, akkorát ugrott mikor Norbi beindította... Ja, Norbi motorjától is fél.

Bölcsiben jobban eszik, itthon is több mindent megeszik ha van kedve. Szerencsére nem csak a cukor és süti csúszik, hanem a gyümölcs és zöldség is. Van, hogy párolt zöldséget eszik ebédre és vacsorára. Egy ideig csak rizst és kukoricás vagy borsós csirkemellet evett, aztán ezeket egyáltalán nem, halrudat vagy rántott husit evett zöldségekkel, brokkolival, karfiollal, répával. A krémleveseket mindig megeszi. A szünet óta a bölcsiben egész sok mindenből eszik, és ma csoda történt, mert marhapörköltet evett galuskával. Tudni kell, hogy tésztát nem eszik, már nagyon pépesítve sem eszi meg a bolonyait, szóval, csak hüledeztem, hogy mit töm magába. Ja, és fűszeres volt a pörkölt. Most látszik is rajta, hogy jobb kondiban van, még az arca is kerekebb lett.

A fiúkhoz egyre jobban ragaszkodik, de azért tudnak csúnyán viselkedni egymással. Azt nem igazán tolerálják, hogy Emilinek mindig az kell, amit náluk lát. De ha akarnak, akkor eljátszanak vele.

Kb két hete az esti szopit is elhagytuk, elég lassan ment Emilinél, nagyon ragaszkodott ehhez is. Nála mindenhez több idő kell. Ja, nem, az édességtől pl nem fél :)

 

Robin újabb fülműtéje

Ezúttal a tubust vették ki a jobb füléből. A balból elég hamar, még márciusban kiesett neki, a másik fülében viszont bent ragadt. Olyannyira, hogy valószínű maga a kis cső okozta az állandó fülgyulladást, a nyaralás után gyakorlatilag kéthetente előjött neki. A doktornő megpróbálta többször kivenni, de nem mozdult, így november 20-ára kaptunk időpontot a beavatkozásra, ami teljes altatás alatt zajlott. Szóval megint megbeszélés az altatóorvossal, majd a műtét előtt egy utolsó kontroll, és igen, akkor is gyulladt volt a füle, csak már előtte napokig csepegtettünk neki bele, így az orvos már nem találta túl vészesnek, a másik füle meg épnek tűnt. A műtét után a doktor mondta, hogy a tubus nélküli fülében találtak folyadékot, amit leszívtak, így most az is rendben van, a tubust kivették, ami magától soha nem esett volna ki, és az a füle gyógyult volt. A lényeg, hogy nagyon gyors volt a műtét, könnyebben ment az ébredezés is mint eddig, de már reggel fél 7-kor a kórházi szobában voltunk, és este 5-kor kaptuk meg a papírokat, szóval hosszú nap volt.

Ráadásul a hétvégénket elég rendesen tönkre tette egy hasmenéses-hányós vírus, és valami csoda, hogy Robin ebből kimaradt! Tuti, nem műtötték volna meg. 

Pénteken a bölcsiben a fél csoport hiányzott emiatt a vírus miatt, délután mondták, de mivel Emili egy hete már túlesett egy ilyen víruson, reménykedtem, hogy ez ugyanaz. Hát nem, mert alig evett Emili, viszont szombaton volt egy kis hasmenése, és naná hogy éjszaka hányt. De ezúttal fel sem ébredt előtte, mint egy hete, hogy akkor legalább a pizsamánkon és egy takarón kívül minden megúszta a mosást, most szegénykém az ágyában hányt és én is elég sokára hallottam meg. Reggelre már jól volt, mindent akart enni. Maxim viszont rosszul lett, délutánra jött ki rajta. Éjszaka pedig Norbi következett, ő be sem tudta volna vinni Robint a kórházba. Én viszont már a második éjszaka volt, hogy alig aludtam, izgultam a műtét miatt is biztos, a kórházban időztem egy kicsit a vécén. Még szerencse, hogy saját szobát kaptunk saját fürdőszobával. Nekem utána csak a hasam fájtt, de olyan hulla voltam, szerencse, hogy kedden Robinnal még otthon maradtam, és hogy Norbi is még otthon lábadozott, így szerdára már egész összeszedtük magunkat. 

Maxim végül hétfőn, mikor Robint műtötték, Norbival otthon maradt, jobbnak láttuk, ha pihen, még mielőtt valami újabb vírusborzalmat összeszed. Most két nap alatt akarja bepótolni a kihagyott iskolai napját, meg megcsinálni az összes háziját. Nem akar lemaradni.

Robin egyébként július óta tejmentes étrenden van, vagy legalábbis megpróbáljuk kiiktatni a tejtermékeket és a szóját a gyerekorvos javaslatára, amit a fül-orr-gégész is támogatott. Az a baj, hogy nagyon nehéz, főleg, mióta dolgozom. Ha itthon uzsonnáznak, olyan éhesek, de minden péksütiben van tej. Minden étel amit imád, sajtos. Persze vannak alternatívák, de már nagyon várom, hogy túllegyünk ezen a "füles nyavalyán". Néha nagyon elhivatott, és megállja, hogy ne egyen, de sokszor jobb ha nem is teszek az asztalra sajtot vagy olyat amiben tej van. 

A kórházban fagyit és joghurtot hoztak neki és kapásból kérdezte a nővértől, hogy van-e benne tej, mert ő nem ehet. Furcsán nézett rám a nővér, de aztán elmagyaráztam, miről is van szó, és hogy a mai nap kivétel. Robin pedig boldogan kanalazta a fagyiját és a joghurtot. Nyáron itthon csak tejmentes jégkrémet evett, nagyon jókat találtam, de pl a nyaraláson pizzát és fagyit minden nap evett. Most hogy emiatt tért vissza a fülgyulladás, emiatt lett taknyos, nem tudom. A telet még végigcsináljuk így, aztán meglátjuk. A nővér mondta is, hogy ők is megpróbálták, de náluk nem vált be. Másnál is tudom, hogy nem ez volt a megoldás, hanem az idő vagy egyéb műtét, de Évi barátnőméknél a tejmentes étrend működik.

Robinnal szintén nyár óta reflexológushoz járunk, szintén a gyerekorvos javaslatára. Szerinte összefüggésben lehet akár azzal is a fülgond, hogy mi van a fejében. Ő ugyanis nem bír kikapcsolni, állandóan jár az agya. Ezt a reflexológus is megerősítette, hogy bizony tele van a kis feje. Szerencsére nem kell messzire mennünk, ugyanis a szomszédunk, a nőgyógyászom felesége a szakember. Az elején azt is mondta, hogy Robin nagyon érdekes eset, nem átlagos, ő is sokat tanul vele. Robin meg imádja. Behelyezkedik a székbe, becsukja a szemét és azonnal kikapcsol. Teljesen ellazul és el is alszik! Ezt kéne megtanulnia, hogy egyedül is képes legyen ilyen hamar leállnia, akárhol és akármikor. Egyébként nyár végétől sokkal jobban aludt, heteken át fel sem ébredt, vagy ha ki is ment pisilni, akkor is egyedül intézte. Mostanában megint sokszor rosszat álmodott vagy nem tudott vissza aludni ha felébredt. Remélem, csak a fülgyulladások és a műtét miatti izgalom okozta ezt a nyugtalanságot és most minden megint visszaáll.

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Emili bölcsis lett

Szeptember 18-án hétfőn kezdte Emili a beszoktatást. A fiúk előtte pénteken kezdték az ovit, iskolát, nagyon örültem, hogy sikerült így beíratni Emilit. Előző héten találkoztunk Lilyvel, az egyik gondozóval, a megbeszélésre Emilit is vittem. Hétfőn, mikor ismét mentünk Emilivel, úgy tűnt, emlékszik, hogy voltunk már itt. Egy jó órát maradtunk, időnként eltávolodott tőlem Emili, és nézte, mit csinálnak a többiek, vagy próbálta azt csinálni. Ő a legkisebb és legfiatalabb, mert egyből a nagycsoportba tették, ahova a fiúk is jártak a babacsoport után. Elvileg az idén még néhány hasonló korú gyerek a babacsoportból átjön ide, és akkor tényleg lesz játszótársa. Folytatva a beszoktatást, kedden maradtam vele egy jó negyed órát, aztán úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik velem, elköszöntem, és egy jó fél óra múlva kezdett sírni. Szerdán elmentem pár perc után, és így szép lassan péntekre egészen feloldódott. Reggel 9-kor esznek, hát ő sem csütörtökön, sem pénteken nem evett, de pénteken már nem csak a babakocsiban ücsörgött az udvaron, hanem sétálgatott. Megbeszéltük, hogy hétfőn viszem ugyanúgy 8.45-re és ebéd előtt, azaz 11.30 előtt megyek érte. Hétfőn reggelizett, egyedül kanalazta a pelyhét, kedden viszont ebédre is maradt, de nem evett. Pedig a délelőtt jól ment, ügyesen sétált, és naná, hogy éhes volt délben. Megbeszéltük, hogy ha szerdán ebédel, akkor megpróbálják lerakni aludni. Nagyon jól ebédelt, de nem aludt el, pedig nagyon fáradt volt. Csütörtökön végre evett is, és aludt is, így a 2. hét utolsó két napján uzsonna után, 15.45-kor mentem érte. 

Én most hétfőn kezdtem dolgozni, nekem is hosszúak a napok, pedig két délutánt és csütörtökön egész nap távmunkázok. Emilinek egész jól megy a bölcsi, már integet, mikor eljövünk. Persze reggel sír, de le a kalappal, ugyanis reggel a babacsoportban, fent az emeleten van a gyülekező 8.15-ig, és mivel picit 8 előtt viszem, így nem a megszokott helyen kezdi a napot, de nem volt gond belőle. Elég keveset aludt délben, volt, hogy délelőtt elaludt a babakocsiban, de csütörtökön ügyesen sétált, és szűk 3 órát aludt ebéd után. Szerdán mondta az egyik gondozó, hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk, sokat van ölben, és amikor esznek, ha valamelyik gondozó kimegy, elkezd sírni. Ezzel tényleg nem tudok mit csinálni, idővel megszokja. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, arra készültem, hogy szabival kell kezdenem a hetet, mert nem fog majd ott aludni, vagy hogy sokat sír majd. Ő is legalább olyan érzékeny mint a fiúk, szerintem még félénkebb mint Maxim volt, de ahogy Maximnál láttuk, milyen sokat változott, Emilinél sem erőltetjük azt amit nem kell. Otthon vagány, felmászik, vagy fel akar mászni mindenhova, ahova a fiúk, csúszdán nem a lépcsőn mászik, hanem magán a csúszdán, és ehhez hasonlók. 

Picit taknyos volt a beszoktatás elején, aztán hétvégére megint taknyosabb lett, de most szépen javul a náthája, remélem, kibír néhány hetet láz és egyéb nyavalya nélkül. 

Közben kibújt 3 szemfoga, nagyon egyszerre nőnek: az első felül két hete, a másik kettő a szülinapos hétvégén, és most jön a negyedik is. Nem csoda, ha ebéd után csak egy jó órát aludt többször, sőt, csodálom, hogy egész sok éjszakát átaludt, oké, 5 és 6 között sokszor felébredt, de ha már hajnalig alszik, az szuper éjszakának számít. Pláne, hogy vasárnapról hétfőre éjszaka annyira nem aludt és üvöltött, hogy kétszer kapott – természetesen kétféle – szirupot, szerintem akkor bújt ki teljesen a második és harmadik szemfog. Az biztos, hogy nagyon elfárad a nap végére, most hogy egy teljes hetet volt, estére kikészül gyakorlatilag; elég jó megfigyelő ő is, a sok új arc, új nyelv, meg délutántól a fiúk itthon nagyon lefárasztják.

Apák napja Norbi szülinapján

Vasárnap volt Norbi szülinapja, és most egybeesett az apák napjával. Robin olyan izgatott volt, hogy ő már szombaton odaadta az ajándékát, egy esernyőt, amit ő maga festett körbe. Maxim és Emili vasárnap adták oda az övéit, Maxim vállfát festett be, meg teleírt kínai írásjelekkel egy lapot, Emili a kezével, ujjával festegetett, és kapott az apukája házi bonbont mellé.

 

Egy itteni kínai étterembe mentünk ebédelni, egyszer már voltunk itt és Maxim szeretett volna újból elmenni. Robin elég nehezen talált magának ennivalót, pedig Emilinek vittünk bébiételt, de végül sok mindent megkóstolt, így jól lakott az éttermi ebéddel.

Maxim egyik évfolyamtársáé, illetve a szüleié az étterem, a fiúk sokat játszottak (tableten) a kisfiúval, és Emili sem bírta végig a székben, állandóan a mosdóba akart lelépcsőzni, kezet mosni, így csak az elején készített Norbi pár képet, pedig hát ő volt az ünnepelt.

Playa de Muro, Mallorca

Szerettünk volna az idén is nyaralni, és úgy gondoltuk, szeptember elején már Emili is elég nagy lesz, hogy mindenki élvezni tudja. Nem akartunk sokat repülni, nem akartunk semmi meglepetést, és mivel a 4 évvel ezelőtti mallorcai nyaralásnál már mondtuk, hogy ide szívesen visszajönnénk, nem gondolkoztunk túl sokáig. Ugyanabba a szállodába mentünk, Playa de Muro Village, kétszintes épületek, felújított medencék, nagy kert, pazar konyha, reggeli, ebéd, vacsora a tengerpari teraszon ha akartuk, még tízórai és uzsonna is volt, Emili is tudott enni mindig valamit.

Kétszobás, teraszos apartmanunk volt, mikróval, vízmelegítővel, normális klímával, amit csak akkor kapcsoltunk be, ha nem voltunk a szobában. A homokos tengerpart sokkal keskenyebb volt most mint 4 éve, de a víz kellemes, sokáig sekély, és most egy medúzát sem láttunk, csak néhány halat, kishalakat és egyetlen egy tengeri csillagot láttam, mikor úszkáltam egy kicsit. Az első két nap szeles volt, de aztán délelőttönként alig járt a levegő, a tenger sem hullámzott, így reggeli után a tengerparton voltunk, és ebéd után amíg én Emilivel aludtam, addig a fiúk medencéztek. Az elején nagyon sokat használták a cápauszonyt, de aztán Maxim nem kérte, ő már tényleg elég jól úszik, így Robin se vette fel mindig. Neki meg jó a vízérzéke és óriási a tüdeje, mert levegőt nem tud venni, de így sokat úszik egy levegővel.

Szeptember 1-jén pénteken délben repültünk, és 8-án este jöttünk vissza. Hétfőre autót béreltünk, és elmentünk egy állatkertbe, ahol fóka-, delfin és papagáj-show várt ránk, illetve egy miniállatkert. Volt egy medencés rész is, de olyan 1-5 éveseknek, Maxim dünnyögött is, hogy ez neki túl kicsi, Robin viszont élvezte az óriáspancsolót Emilivel együtt. A showk jók voltak, még Emili is nézte őket, igaz, ő elaludt az autóban, mire Marinelandba értünk, aztán a kezemben aludt a delfinshowig. Lehetett papagájok közé menni, bátrabbak simogattak is madarat, igen a mi gyerekeink is, volt akváriumos és hüllős rész, fogdostak ráját és halakat is. Az előbbiért rájuk is szóltak, de addigra ők már megérintették őket. Egy gyerekmedencés részen is időztünk egy kicsit, Emili és Robin nagyon élvezte, de Maxim dünnyögött, hogy kicsi a víz, ez babáknak való.

Kétszer béreltünk vízibiciklit, Emili nem igazán szerette, de a fiúk nagyon élvezték a csúszdázást. Hiába volt a medence vize hidegebb mint a tengeré, Emili sokszor nem akart lemenni a tengerpartra, de a medencébe mindig bement volna. Szerintünk a hullámok elbizonytalanították, és valahogy a homokozás sem kötötte le sokáig. Sokszor nyűgös volt, ugyanakkor egész sokáig bírta az asztalnál, egész sok mindent meg tudtunk kóstolni. Vacsora után ő is feléledt, nézte a showt, vagy a labdarengetegben játszott. Kisebb "baleseteink" voltak, egyik éjszaka Robin bepisilt, egyszer beragadt a vécében, mert egyedül ment, magára zárta az ajtót, de már nem bírta kinyitni. Egyszer előre szaladt a vacsorához, de míg ő a tengerparti étterembe ment, mi a főétteremben kerestük. Aztán volt, hogy az egyik medencézni akart, a másik lemenni a tengerpartra, Emili meg csak úgy rohangálni akart, és hasonlók, de most senki nem lett beteg, és a fiúk azóta is kérdezik, mikor megyünk újra Mallorcára.
Hát tényleg szuper a hotel, végül is ide bármikor visszamennénk.

Íme az összes kép

Emili 8 hónapos

A legfontosabb, hogy úgy tűnik, az új évvel megjött az étvágya. Párolt almát, körtét eszi főleg, de mivel egyelőre sok minden fogja a hasát, alma, krumpli és a nem zöld zöldségeket most mellőzöm. Ugyanis nagyon szenvedett a kakilással, ahogy kezdte megemészteni a szilárdat, ráadásul, hogy ne mindig kölesgolyót eszegessen, vettem neki rizstallért babáknak. Tetszett is neki, de fehérrizsből volt, ami szintén nagyon fogta a hasát. Így maradunk a kölesgolyónál, azt szinte mindig megeszi. Igazából enni is úgy kezdett, hogy rágcsálta a golyókat, és néha el-elfogadott egy kis pürét. 

Sok minden nem ízlik neki, így többnyire körtével keverve adom neki, az legalább nem hasfogó. Gondolom, az érzékeny emésztése miatt sem kezdett el hamarabb enni. Néha az érett körtét már csak villával töröm a püréjébe, és elnyammogja. 

Egyre szebben iszik vizet, pici pohárkából adom neki.

Ülni továbbra sem szeret egy helyben, néha az etetőszékébe sem akar beülni. Az autó is macerás, azt kibírja, hogy elmenjünk a fiúkért, hazafele meg már ott vannak vele a kocsiban, őket figyeli. A babakocsiban is addig üldögél el, amíg megjárjuk a buszmegállót, vagyis az utca végéig és haza, illetve a boltba is el szoktunk sétálni, de többnyire sír, mire haza érünk.

Amit még utál, az az öltözés, de olyan szinten, hogy zoknit vagy a puha csizmáját is szenvedés ráadni, a többiről ne is beszéljünk. A pelenkázás is nyűg, azonnal hasra fordul, matat, kinyitja a szekrényt a feje fölött, aztán ott akar pakolászni, rettenet...

Mindenhol feláll, falnál, szekrénynél, akár úgy is, hogy van valami a kezében.

Imádja a fiúkat, nagyon meg tudják nevettetni, ilyenkor rögtön csuklik. Szeret illetve szeretne velük játszani, de sokszor zavarja őket. Továbbra is ha a fiúk beülnek a kék fotelbe, rögtön ott terem ő is. Robin előszeretettel cipelgeti.

 

Általában már csak kétszer alszik napközben.

A téli szünetben kicsit elcsúsztunk, a fél 9 körüli esti elalvásból, 9-fél 10 lett,  és reggel 8 körüli kelés, de ahogy elkezdődött az iskola, visszarázódtunk: 9 körüli alvás, 7 körül kel... Persze felébred többször, néha elég megsimogatnom, de ha - gondolom a foga, pocakja fáj -, akkor sír és szopival alszik vissza.

Nagyon tud harapni, ezért is gondolom, hogy fáj a foga. Ruhán keresztül úgy megharap, hogy meglátszik a nyoma.

Van egy házi kisegerünk Emili személyében, mindent megrág. A gyümölcsös polcon szokott kotorászni, a tojástartókat már száműztem, de Norbi egyik nap a boltból hozott mandarint zacskóstól oda tette. Azt vettem észre, hogy Emili teljesen rácuppant a zacskóra, mandarin illata van. Aztán láttam, mivel volt el olyan jól, a mandarint, egész pontosan hármat zacskón keresztül megrágott. Természetesen mosatlanok voltak a gyümölcsök. Előtte almát már rágott meg, mosatlanul ugyan, de nem zacskón keresztül. Az egyik polc mögé a földre tettem egy zacskó almát és körtét, nos, Emili megtalálta őket, tiszta almalé volt, szintúgy zacskón keresztül kóstolgatta őket. Aztán szépen megmostam neki egy almát, és azt rágcsálta. A héját kiköpdösi, meg aztán tartok is tőle, hogy felakadhat a torkán, így volt már, hogy hámozva adtam neki az etetőszékben egy almát, amíg én reggeliztem. A körtét is kostólta már így, de beleharapott a fokhagymába is, és a vöröshagyma héját is többször kellett kiszednem a szájából.

 

Imádja a ruhákat pakolni, erre minden nap van lehetősége, majd' minden nap mosok. A cipőket is szereti pakolászni, csak ne lennének most olyan sárosak.

Eddig inkább úgy láttuk a fényképek alapján, hogy Maximra hasonlít, de most egy-egy képen Robinra emlékeztet, ha babakori fotókat nézegetünk.

Őszi szünet nagyiékkal

Október utolsó napján érkeztek Nagyiék. A fiúk már nagyon várták őket. Képek itt: Őszi szünet

Maxim kitalálta, hogy Popival kirakja az összes kirakónkat, és két napig egyfolytában kirakóztak. Tőlük is kaptak kirakót, így volt min dolgozni. Én már a gondolatát is kezdtem unni két nap után, de Maixim megszállottan kitartott terve mellett. Aztán javasoltam, hogy tartsanak szünetet, kártyázzanak, na akkor ő reggeltől estig kártyázni akart. Robin a hét közepén kitalált egy állatos játékot, ő meg utána csak azt akarta játszani Nagyival.  

A kezdeti szép idő elég borúsra váltott, de azért sikerült őket elcsalni játszótérre, focipályára. 

Emili az első egy-két nap tartott Popitól, de aztán szépen eljátszogatott vele illetve mellette. Sajnos Popinak még mindig nem jött rendbe a dereka - amint haza mentek tőlünk, megműtötték a csigolyáját -, így nem focizhatott, rohangálhatott, sőt Emilit is csak a végén vette fel egyszer-egyszer. Szerencse, hogy ki tudott utazni hozzánk.

Robinnak fülgyulladása volt a szünet előtti héten, és sajnos csak nem jött rendbe. Nem fájt neki, de egyre jobban folyt neki valami véres trutyi, és végül a gyerekorvos tovább irányított a fülészetre. Hogy Norbi haladhasson a padlással, Emili is jött velem, emiatt viszont Nagyi is, hogy hátha jobban bírja Emili az autóutat a kórházig.

Robin egy elég erős fülcseppet kapott, a gyógyszerésszel nem is tudtuk, hogy adjam-e egyáltalán neki, mert mint kiderült, nem a saját orvosunkhoz kaptam időpontot, ezért kevésbé bíztam egy másik, számunkra ismeretlen orvosban. De csak elkezdtük az antibiotikumos fülcseppkúrát, és rendbe is jött a füle. Meglátjuk, mit mond a kontrollon a mi fülészünk.

Csütörtökre Emili taknyos lett, szegény, mennyire utálja a porszívózást. Nagyon-nagyon üvölt, nehezen nyugszik meg utána, de muszáj; így kisebb az esélye, hogy a náthán túl komolyabb baja legyen.

Egyik délelőtt az Ikeában ebédeltünk Nagyiékkal. Az ötlet onnan jött, hogy Maxim be akarta keretezni az elkészült kirakókat, amit majd kirakosgatunk a szobájukban illetve a padláson a falra. A fiúk pedig imádják az ikeás húsgombócot, hiába próbáltam már sokféle receptet, a házit nem eszik. 

Nagyi pénteken és szombaton reggel is sütött palacsintát, mindig nagy sikere van. 

Úgy tűnik, bevett szokás, ha valaki hozzánk jön több napra, palacsintát süt nekünk.

A szünet végére én is megfáztam, vasárnap délután még le is kellett feküdnöm, annyira rosszul éreztem magam. De a fiúk legalább pihenten kezdték az ovit, iskolát.

Emili perdül-fordul

Emili 13-án 5 hónapos lett. Igen, elfogult vagyok, ugyanakkor már sokan mondták, hogy milyen gyönyörű tekintete van.

Emeli a popóját, most már nem csak amikor megtámasztja a lábát. Egy bő hete rugózik is ebben a négykézlábas pozícióban (október 6-án kezdte a rugózást).
Körbe forog, az nagyon jól megy neki, és tolat is. Előre nem igazán halad még, de a tolatás szintén jól megy neki.

Kibújt az első foga 9-én, és jön a másik is neki alul.

Ma mentünk ismétlő oltásra. 6,3 kg, 63 cm, szépen növöget.

Kicsit szörcsög, elkezdtem pár napja az orrszívást porszívóval, nagyon-de-nagyon utálja.

Remélem, nem lesz beteg, sem az oltástól sem a náthától.

Elkezdtük a kóstolást két hete éppen. Hááát, a répa nem tetszett, sem a krumpli, de az édesburgonyát ízlelgette, eszegette. Aztán saját kertből sárga cukkinit pároltam neki, ezt már az Orsitól kölcsönkapott Babycookkal. Ezt is megeszegette, kb. 3-4 teáskanálnyi mennyiséget, bár ez nagyon hígra sikeredett. 3 napja gesztenyelevest főztem, és neki pedig gesztenyét adtam. Ezt már cuppogtatta, szemmel láthatóan ízlett neki. Ma megpróbálom rögtön alvás után adni neki, hogy lássam, mennyit is eszik meg így belőle.

További képek október 13-án itt.

Tejbegríz

Kb. másfél éve megszüntették Robin kedvenc müzlijét, Hipp csokis gyerekmüzli. Előtte a gyümölcsöset is ette, de aztán már csak ezt kérte reggelire. Sehol nem lehet kapni azóta sem, ő meg nem igazán reggelizett. Aztán főztem neki tejbegrízt, és gyakorlatilag másfél éve azt reggelizi. Néha eszik pelyhet, vagy egy másik fajta müzlit, esetleg péksütit, de ez nem sokszor fordul elő. Tavaly volt ugyan egy rövid időszak, mikor először nem kért rá kakaót, majd egy jó pár napig nem evett tejbegrízt, de aztán ismét visszatért a szokásos reggelijéhez. Teljes kiörlésű tönkölybúzadarából készítem, só és cukor nélkül, hiszen a kakaó cukrozott. Így viszont mindig van valami a pocakjában reggel, mert ha éhes vagy leesik a vércukra, akkor bizony nyűgös lesz.

Maxim viszont nem eszi a tejbegrízt, pedig régen ő is szívesen kanalazta fahéjas cukorral.
Videón is megörökítettem :-)

 

Robin első ovis értékelés

Valamikor január közepén tartottak a kiscsoportos szülőknek egy közös szülői értekezletet. Bár a papíron az állt, hogy előre is köszönik az aktív részvételt, fel sem merült bennem, hogy ez nem csupán egy tájékoztató lesz. Pedig egyszer átfutott az agyamon, hogy év elején is, este 8-kor még kreatívkodnunk kellett, hogy valamiféle meglepetést készítsünk a gyereknek, amit a szekrényére kellett ragasztanunk.
Először elmesélték a napirendet, mondván, hogy sok gyerek otthon nem mond semmit; Robin ugyan szokott mesélni, de arra szerintem 3-4 évesen még nem képesek, hogy elmeséljék, hogyan telik egy napjuk. Még sokszor Maxim sem tudja megmondani, mit csináltak aznap. Szóval, reggel fél 9 - 9 között együtt mesélnek vagy énekelnek, aztán jön a szabad program. Ha éppen készítenek valamit, vagy van valami témájuk, akkor az óvónénikkel együtt ügyeskedhetnek a gyerekek, ilyenkor már a két csoportot összevonják, és 9 után kinyitják az "éttermet" is, ami egy szoba asztalokkal, és ahol megehetik a tízórait. Mindenkinek van saját alátétje, amin eszik, és ebből tudják, hogy ki nem evett még. Háromnegyed tíz fele viszont azoknak is be kell ülniük, akik még addig nem ettek. Viszont oda ülnek, ahova és aki mellé szeretnének, mert azt vették észre, hogy ha nincs szigorú ültetés és idő az evésre, szívesebben esznek a gyerekek. A dolog mindenesetre működik. 10 óra körül egy csengő jelzi a szabadfoglalkozás végét és egyben a rendrakás idejét. Aztán vagy valami kötöttebb program következik, például rajzolás, festés, vagy ha az idő engedi kimennek hosszabb időre az udvarra. Hidegben is igyekeznek egy fél órát a levegőn tölteni. Minden csütörtökön pedig tornázni mennek a nagy tornaterembe Chrisszel és a tornatanárral, de ha nagyon rossz idő van, akkor a fél órás mozgást egy kisebb tornateremben töltik. A délutánok még kötetlenebbek, attól is függ, hogy mit csinálnak, hogy mennyi gyerek van, illetve minden szerdán Airtrampra mennek. Ezután bemutattak három projektet, amivel év végéig foglalkoztatják a gyerekeket. Az egyik egy olyan kreatív foglalkozás lesz, ahol a gyerekeknek szín szerint kell kiválogatniuk mindenféle kacatot, otthonról vitt megunt dolgot, majd ebből készítenek valamit. A másik projekt egy barkácsfoglalkozás, ahol fából készítenek mindenfélét, a harmadik pedig egy un. régi, már nem működő kütyük (egér, billentyűzet, hagyományos telefon stb.) szétszerelése és tanulmányozása. Itt nagy hangsúly van a finommotorikus mozgáson, az apró csavarokat kicsavarni nem egyértelmű egy kicsi gyereknek. Csupa érdekes dolgok, mert azt vallják, hogy a legjobban akkor fejlődik a gyerek, ha hagyjuk játszani ahogy ő akarja, ne mondjuk meg, hogy mit mire használjon, a legjobb, ha ő maga talál ki dolgokat, ezt tovább is élvezik. Mivel a két csoport úgymond átjárható, a közös foglalkozások pedig az előtérben vannak, a gyerekek, abban vesznek részt, amiben szeretnének.

Ezzel nem volt vége a szülőinek, hanem nekünk szülőknek is részt kellett venni egy foglalkozáson: az egyik a tornateremben egy akadálypálya megépítése volt a tesitanárral, a másik az étkezőjük feldíszítése, néhány képet festettek, illetve egy óriási parafa lapon egy autópálya megépítése. Én végül ebben vettem részt, kartonból, parafadugókból készítettünk autópályát matchboxoknak. Később többször láttam játszani a gyerekeket ezen. 

Tényleg nagyon lelkesek az óvónénik és óvóbácsik, a gyerekekkel aznap meglepetéssütit - sósat és édeset is - sütöttek nekünk, képeket vetítettek, csak hát nem mindenki ér rá este még ötletelni és mindeféle jópofa dolgot készíteni, én konkrétan este 8-kor már ilyesmire használhatatlan vagyok. Végül negyed 9-kor mentem haza, sokan maradtak még. Utólag persze jól esik arra gondolni, hogy ezt mi készítettük a gyerekeknek.

Ja, van még egy projekt, de erre mi nem fogunk vállalkozni: bármit ki lehet találni és egyik nap bejönni a gyerekkel együtt az oviba és valamit a csoporttal közösen csinálni, mondjuk megtanítani nekik egy éneket, mesélni nekik egy történetet, vagy együtt süteményt sütni. Akár együtt menni a gyerekekkel az erdőbe is lehet egy ilyen ötlet, mert a gyerekek büszkék, ha az anyukájuk vagy apukájuk bent töltött egy kis időt az oviban. Az ötlet jó, de erre megint kell szabadság, ha dolgozik a szülő, illetve jól kell tudni luxemburgiul, és nekem most erre nincs kapacitásom, hogy heteken át készüljek. Ezzel azért kicsit diszkriminálják a luxemburgiul nem tudó szülőket, de tudom, hogy a jószándék vezérli őket, és hát semmi sem kötelező.

Ennyi bevezető után jöjjön Robin értékelése.

Robin nagyon kommunikatív, rengeteget beszél, mesél. Legjobb barátja Nesta, év eleje óta sokat fejlődött abból a szempontból, hogy most már megvédi az érdekeit, nem hagy mindent Nestára. Másokkal is sokat játszik, és akárcsak otthon, szerepjátékozik. Vagyis ha tornyot építenek, neki lesz hozzá egy tigris, játék, vagy ő maga, akinek épül a torony, vagy aki lerombolja. 

Nagyon lenyűgözte decemberben a kis Jézus születésének története, minden részletet tudott, amit az óvónénik és óvóbácsik elmeséltek nekik (magát a történetet dolgozták fel, mindenféle vallási keret nélkül). 

Megkérdezték, hogy Robin milyen szinten beszéli a magyart, mert van mikor mindent értenek abból amit mond, és van, hogy alig értenek valamit; gyorsan beszél, sokszor használ olyan szót, amit nem ismernek, szóval magyarul mond szavakat, de a logopédus egy perc beszélgetés után megmondta, hogy ő mindent rendben talál Robinnál, nincs semmi probléma a beszédjével, így kicsit tanácstalanok voltak. Megbeszéltük, hogy a magyarja nagyon jó, választékosan beszél, nagy szókincse van, és a kiejtésssel sincs baj egy-két hangot leszámítva, feljegyezték a dossziéjába, és részükről rendben is lett ez a téma, hiszen a más anyanyelvű gyerekeknél nyilván lassabban jön a luxemburgi, és végül is még csak most lesz 4 éves. Később otthon eszembe jutott, hogy egyébként is sokat akar egyszerre mondani Robin és gyorsabban jár az agya mint ahogy megfogalmazza és kimondja amit akar, szóval ez lehet a luxemburgival is, csak ebben még nincs akkora szókincse, az összefüggéseket még nem tudja úgy kifejezni mint magyarul. Az is eszembe jutott, hogy még nem volt két éves, de ő már úgy akart beszélni mint mi, szóval csak mondta a magáét a saját kis nyelvén. Két éve, mikor Boa Vistán nyaraltunk, emlékszem Orsi egyszer azt mondta neki: Robin én annyira szeretném érteni amit mondasz, de nem tudom, miről beszélsz. Sőt, azt hiszem, tavaly előtt nyáron, Sanyi (Melinda legidősebb fia) mondta neki, hogy "nem zavar, hogy nem értem, mit mondasz?" Mivel még több mint két éve van az iskoláig, biztos, hogy ő is bele fog jönni a luxemburgiba. Az "r" hangot például luxiul tökéletesen ejti, de még a magyarban nem tudja pörgetni.

Fény derült egy rejtélyre: Maxim állatimádata miatt sok természetfilmet és könyvet néznek, és nekik ugyebár  hüllők és ragadozók a kedvenceik. Egy darabig a gaboni vipera volt a sláger, és Robin állandóan erről beszélt az oviban. De nem értették, már mindenfélét mutogattak neki, ő meg csak rázta a fejét, hogy nem, ez nem az, aztán végre az értékeléskor megtudták tőlem, mert Chris, az óvóbácsi feljegyezte, hogy mit értett ő ebből a kifejezésből. Valószínű, csak olyan négyévesek emlegetnek speciális állatfajokat, akiknek a nagyobb testvérük állatrajongó :)

Egyébként ez is azt bizonyítja, hogy mennyire figyelnek a gyerekekre, nekem mindig rendkívül lelkesnek tűnnek, nagyon elégedettek vagyunk velük.

Nagyon önálló, ügyesen öltözik egyedül, rettentő érdekes, hogy otthon általában közli, nem tudok egyedül öltözni.

Jól fogja a ceruzát, és egész jó ember alakot rajzol már. Itthon néha rajzol, de inkább csak körféléket, színezni viszont utál, azt az oviban sem igazán hajlandó.

Amit még megemlítettek, és csodálkozom is kicsit, de ezek szerint ők tényleg alaposan megfigyelik a gyerekeket, hogy bár nagyon ügyesen mászik, csúszik, nem ijed meg semmilyen akadálytól, az izomtónusai még fejlődésben vannak, és szerintük kicsit merev az izomzata. Az Airtrampon nem mindig úgy reagálnak az izmai egy-egy ugrásnál, ahogy kéne, de mivel ugyanakkor meg ügyes, figyelik, hogyan fejlődik év végéig.

Tőlem pedig megkérdezték, hogy én hogy érzem magam, és hogy Robin nagyon lelkesen újságolta nekik a kistesót.

Újabb eperlekvár

A tavalyi 40 kg eper leszedése és az azt követő lekvárfőzés nem szegte kedvünket, így az idén újra neki álltunk eprezni. Ezúttal előre látóak voltunk, megegyeztünk, hogy kb. mennyit szedünk, bár kicsit több lett ismét, azt hiszem, hogy 27 kg-t szedtünk végül, ugyanott, ahol tavaly. És ugyebár, ember tervez, Isten végez, már kezdtünk bepakolni a kocsiba, mikor megváltozott a terv, és végül nálunk főztük be a lekvárt, mert Vince belázasodott. Orsi Milánnal szedte, Maxim szaladgált a sorok között, Robin meg mikor rájött, hogy nem szaladgálok velük, és a hosszú ültetvényen nem látott, elkezdett üvölteni. Mire leszedtük az epret, picit cseperegni kezdett az eső, de szerencsére nem lett belőle semmi, legalábbis a mi kertünkben nem, mert 15 kg-t bográcsban főztünk be, amit a végén egy kis agár-agárral sűrítettünk. Lábasban 4 kg-t, nagyon sokáig, lassú tűzön főztünk, ebbe nem is raktunk sűrítőt, és kb. 15 dkg nádcukrot tettünk 100 dkg gyümölcshöz (és egy kis citromsavat még). A sterilizálást ismét a mosogatógépre bíztuk. Finom lett az idei befőzésünk is, tiszta gyümölcsíz. A legnehezebb az volt, hogy útlezárások miatt kerülnünk kellett, és kicsit soká érkezett meg Norbi a pizzánkkal, de a három gyereket nem zavarta a késői ebéd, és este 8-kor is még játszani akartak. Reméljük, ez a széria is sokáig eláll.

 

Nyári szünet vége

Miután vissza jöttünk Békéscsabáról, nem sokat pihenhettünk, volt néhány intézni valónk, többek között az autócsere: a régi 11 éves Opelünket, ami életem első autója volt, lecseréltük egy Renault Zoéra. Az Opelt sikerült végül magánszemélynek eladnunk, itteni körülményekhez képest egész jól. A Zoé egy full elektromos autó, amihez töltőt kellett beszereltetnünk, de a környékünkön viszonylag sok töltőállomás van, ahol egyelőre ingyen tölthetjük az áramot az autóba. Még az idén a luxemburgi állam elég szép támogatást ad az elektromos autókra, jövőre elvileg megszüntetik ezt, de végül is minket már nem fog érinteni a változás. Kis kezes, csendes autó, elég sok extrával, internet-kapcsolattal. Ezen meg lehet tanulni az un. ökovezetést, vagyis amikor nem gyorsítunk azért hogy egy nagyot fékezzünk a piros lámpánál stb. Magát az aksit úgymond béreljük, amiért havi bérleti díjat kell fizetni, ezért az autó maga nem kerül annyiba mint más elektromos társa. Az biztos, hogy oda kell figyelni, hogy is áll az aksi töltöttsége, mert ha el akarunk menni kicsit messzebbre, akkor előző nap/este fel kell teljesen tölteni az autót. Nekünk így második autónak teljesen megfelel, a gyerekek az első hetekben állandóan az autóban játszottak. A Totalcaron van egy elég hosszú cikk is a modellről.

Szokás szerint a magyarországi kánikulából a luxemburgi nyári hidegbe csöppentünk vissza, 15 fok volt napközben, kellett a pulóver, vagy a jelmez :)

Augusztus utolsó két hetében mi dolgoztunk, Robin bölcsibe, Maxim pedig napközibe járt. Szeptember első két hetében, ami még mindig iskolaszünet itt, otthon voltak a gyerekek; egy hetet Mamával és Tatával, a második hetet pedig Mamával töltötték, illetve kora délutánig Norbival is, mert délutánra járt dolgozni. Kicsit melegedett az idő, így rengeteget voltak kint. Szombaton, mikor Tata még itt volt, elbuszoztunk a vidámparkba, ami rendhagyóan augusztus végétől szeptember elejéig várja a szórakozni vágyókat. Aki irtózik a tömegtől, az ne menjen, mi egyszer már elmentünk, akkor Orsiékkal, másodjára pedig Orsiékkal és Andiékkal is találkoztunk. Az első alkalommal kipróbáltunk egy szellemvasutat és egy óriáscsúzdát, ezen nagyon sokszor lecsúsztak a gyerekek, egyszer velem is, viszont kimaradt az óriáskerék, amire Mamáékkal ültek fel a fiúk.

A nagyok kajakoznak

Robin azóta is sokszor "megy" a vidámparkba, nagyon élvezte, és elég nehezen érti meg, hogy ez nem egy állandó hely, ahova bármikor elmehetünk.

Norbi és Mama elkészítették a tökéletes sült krumplit. Norbi egyik belga kollégájától származik a "recept", miszerint elő kell sütni a krumplit marhazsírban, ki kell hűteni a krumplikat, majd újra bő, forró zsírban megsütni. És tényleg, kívül roppanós, belül omlós a krumpli, isteni finom, pedig én nem vagyok egy sült krumpli imádó.

Boa Vista

 

Tavaly szeptemberben, ahogy vissza jöttünk Mallorcáról, megbeszéltük Norbival, hogy jövőre, ha lehet, barátokkal együtt mennénk tengerpartra, hátha a gyerekek jobban ellennének, kevésbé nyúznának minket. Viszonylag hamar eldöntöttük Orsiékkal, hogy a karneváli iskolaszünetben, azaz február közepén szívesen elutaznánk melegebb helyre, mondjuk ahol tényleg nyár van már, és talán ahol fürdeni is tudunk a tengerben. Így döntöttük el és foglaltuk le az utat még szeptember végén  Boa Vistara, a Zöld-foki Köztársaság egyik szigetére. Mi csak  Zöld-foki szigetekként emlegetjük.
Nagyon hosszú a repülő, 6 óra oda, vissza pedig 6,5 óra, de 8 órát kell számolni, mert először leszállt a gép Sal szigetén, itt kiszálltunk és majd innen indultunk nem sokkal később vissza Luxemburgba. (Február 14-én reggel 7-kor indult a gépünk, és 21-én este 10 körül szállt le.) A gyerekek nagyon jól bírták az utat, igaz a kicsik nehezebben, de egy felnőttnek is hosszú 6 óra repülő, hát még egy másfél-kétévesnek. Robinnal lázasan indultunk február 14-én, előző délután már úgy hoztam el a bölcsiből, és nem volt neki elég egyszeri lázcsillapító, mindig felszökött neki 5 órán belül. Az bosszantott, hogy egy kis náthát leszámítva, semmi nem látszott rajta, először a fogára gyanakodtam, de attól nem kellett volna ennyire belázasodnia, illetve, nem volt nyűgös, csak levert, és nem fájlalta a fogát. Ennek ellenére visszafele már egy foggal többel jött haza. Szerencsére a repülőn kapott utoljára lázcsillapítót, délután aludt egy nagyot a hotelben és aztán nem volt lázas. A szállodában (Hotel Riu Karamboa) egyébként 24 órában volt orvos, de azért örültem, hogy végül nem volt szükségünk rá. Maxim szokás szerint túlpörgött, elfáradt estére, reggel viszonylag korán kelt, így ő köhécselt egy-két napot, de aztán neki is szépen elmúlt a náthája. Hiába, a tengeri klíma csak más.
Szóval Valentin napon, pénteken már a szállodában ebédeltünk - köszönhetőn a két óra időeltolódásnak - szép napsütéses időben, rögtön átvehettük a szobákat is, sajnos nem egymás mellett, mert családi szobák szétszórtan találhatók az épületekben. Nem is földszintit kaptunk, ahogy én szerettem volna, aztán ugyan változtathattunk volna, de akkor még messzebb lettünk volna Orsiéktól, így maradt a 2. emelet. Hatalmas a szálloda, óriási helyen, egy nagy főépületből és sok kisebb épületből áll. Nagyon ügyeltek a tisztaságra, az egyetlen, ami nem tetszett, hogy miután egyszer kimaradt nálunk a takarítás, és szóltam, hogy 1 óráig jöjjenek a délutáni alvás miatt, az utolsó napon megint nem jutottak el hozzánk. Viszont nagyon kedvesek voltak mindenütt, és tényleg állandóan takarították a közös helyiségeket. Nagyon finom és bőséges volt minden étkezés, a gyerekek ezt ugyan kevésbé értékelték, legalábbis Maxim és Robin, de mi felnőttek jókat ettünk. Oriási területet foglal el a szálloda, ennek ellenére nem tűnt túlzsúfoltnak a főétterem sem, mindig volt asztalunk is, gyerekszék is. Nagyon sok gyerekes illetve kisgyerekes család nyaralt itt. Egyik délelőtt elmentünk a játszótérre és megnéztük a gyerekmedencét, de nem hozta őket lázba, így többet nem mentünk vissza. Az fel sem merült, hogy beadjuk őket a Miniclubba, de azért megkérdeztem Maximot, szeretne-e részt venni foglalkozáson más gyerekekkel, nem kell sokat találgatni, mit felelt rá. Utolsó nap kapott rá a nagy medencére, mellényben sokat pancsolt Norbival. Robinnal én is bementem, de ahhoz hideg volt a víz, hogy csak kicsit sétáljak benne, Robin meg egyet-kettőt lubickoljon.

Az első két nap és utolsó két nap volt napos időnk, a középső napok viszont felhősek és egy napunk kifejezetten hűvös volt. Éjszaka lehűlik az idő, és az állandó szél miatt napsütés nélkül bizony elbírtuk a hosszúnadrágot, hosszú ujjút. Ha még egyszer eljönnénk ide, tavasszal jönnénk, amikor már tényleg nyár van. Így viszont nem égtünk le, bár az utolsó nap nagyon oda kellett figyelnünk, hogy kenjük magunkat és a gyerekeket. A szél nagyon becsapós, nem érezzük a nap erejét.
Amit sajnálunk még, főleg a két Norbi és én, hogy csupán az első két nap - vagyis első nap délután és másnap - tudtunk fürdeni a tengerben, mert a többi napon piros zászló volt, vagyis nem ajánlott az úszás. Sárga zászlóval is inkább csak hullámozni lehet, nem nevezném úszásnak. A harmadik napon, mikor borús idő volt, és pirosra cserélték a zászlót, akkorára csaptak a  hullámok, hogy még a partot is kirakták piros zászlóval, hogy még csak véletlenül se menjünk a széléhez sem. Ezeket aztán egy nap múlva felszedték, és a Norbik a fiúkkal szaladgáltak a hullámok elől.

 Hétfőn taxival Sal Rei-be autóztunk. A nagyfiúk az apukákkal a platón utaztak, mi anyukák pedig a kicsikkel belül ültünk. Figyelmes volt a sofőr odafele és vissza is, lassan gurultak, hogy a kint ülők is élvezzék a tízperces autókázást. A sziget fővárosát hamar körbe sétáltuk, a kikötő is elég miniatűr és régimódi.

Később kiderült, hogy a városnak van egy modern része is, ezt a Norbik látták mikor kvadtúrájukról jöttek vissza a szállodába. A rövid kiránduláson találkoztunk szenegáli árusokkal, akik szívélyesen beinvitálnak az üzletbe, hosszas alku után pedig el is "engednek", vagy elégedetten, mert vettünk valamit, vagy kevésbé elégedetten, mert nem vettünk semmit, vagy be sem mentünk az üzletébe. Az autókázás tetszett a gyerekeknek, minket pedig érdekelt a sziget legszebbnek tartott öble, a Praia Santa Monica, így másnap oda autóztunk el.
Mindenki belül ült, mert ez hosszabb út volt, egy része nem is köves út, és nagyon erős szél fújt. Sajnos fürödni nem tudtunk emiatt, de még csak sokáig maradni sem a gyönyörű partszakaszon, mert szó szerint elfújt minket a szél. Ez a most még érintetlen terület lágy, világos homokos partján már ott állt a tábla, hogy szálloda épül, a sofőrünk szerint egy év múlva már kész is lesz, így mi még érintetlenül láttuk a partot, ahol volt, hogy csak mi sétáltunk. A hideg szél miatt senki nem maradt sokáig, a gyerekeket viszont még az sem zavarta, hogy csurom vizesek lettek. Szívesen megmártóztunk volna, itt a víz is a homok miatt más színű volt, de hát itt a még erősebb szél még nagyobb hullámokat képzett.

 

 

Másnap szerdán már kicsit melegebb lett, a fiúk délután kvadozni mentek. Megnéztek egy hajóroncscot, ami mára már teljesen szétrozsdásodott, és néhány év múlva már nem lesz a sziget látványossága, egy pálmaültetvényt, amit az EU finanszírozott, de víz hiányában kókadoznak a pálmák.

Mire vissza értek, a gyerekekkel már lent vártuk őket a parton. Sajnos Milán aznap délután hányt, nekünk pedig pont szerda estére volt foglalásunk a Cape Verdian étterembe, és bár úgy tűnt jól van, még a vacsora kezdetekor visszament a szobába az apukájával. Így Maxim, Robin és Vince hárman műsoroztak az étteremben, ahol a főfogást felszolgálták, és ők már az előétel után befejezték a vacsorát, és rohangáltak, bújúcskáztak a meghitt hangulatú, tematikus étteremben. Ami nagyon finom volt, az a tonhalleves, szinte ugyanolyan mint a mi halászlénk, illetve a grillezett kagylójuk és polippörköltjük.
Érdekes, hogy Maxim nagyon sokat babusgatta Vincét, többet foglalkozott vele ha együtt voltunk mint Robinnal, Milán pedig Robinnal beszélgetett sokat. Úgy tűnt, értik egymást, pedig Robin rengeteget hablatyol. Egész összhangban volt a két család, a vége fele mi később mentünk reggelizni, de nem kellett sokat alkalmaszkodnunk, és nagyon örültünk, hogy Maxim és Milán mennyire jól megértették egymást, ha nem is állandóan együtt játszottak, egy kis idő után mindig egymásra találtak és nem minket nyúztak. Ők egyszer sem veszekedtek. Robin és Vince is sokat játszott együtt, de ők igazi riválisok, a nyugodt játék mindig veszekedésbe torkollt, vagy pont az kellett nekik ami a másiknál volt. Robin egy nap után már a nevükön szólította Milánt és Vincét, rengetegszer kiabálta, hogy Insze.

Imádtak a székekkel játszani, legtöbbnek letört a fehér támasztója, azokkal szinte többet játszottak, mint a homokozókkal

Hálószerű paravánokkal kerítették körbe a nyugágyakat, több részre bontva a partot. Ezzel próbálták védettebbé tenni a napozókat. Néha tényleg segítettek a falak, de nagyban függött attól is, merről fújt a szél

A part egyáltalán nem volt zsúfolt, a medence körül kevesebb szabad nyugágyat lehetett találni. Sosem értettem, miért jó a medencénél napozni, mikor a tengerparton is ugyanúgy lehet pihenni. A szél pedig belül is fújt. Vasárnap, a délutáni alvás után elindultunk sétálni, hogy felmérjük, gyalog sétáljunk-e el a 3 km-re lévő városba. A háttérben a szálloda látszik. Ez a kis túránk egy órába telt, Robint ébredés után le sem lehetett tenni, nagyon zavarta a szél is. Gyorsan eldőlt, hogy nem indulunk neki gyalog, mert lehetetlen küldetés lenne. Maxim és Milán állandóan megálltak vagy össze-vissza szaladgáltak.

A part 5 órára gyakorlatilag kiürült. Nem értjük, hogy 4-kor miért kezdtek bemeni az emberek vagy hogy hova siettek, de így 5 után sokszor már csak mi voltunk az egyik bekerített részen. 6 óra körül már lehűlt az idő, de pólóban még jókat lehetett sétálni vagy homokozni.

A gyerekeink épp lerombolnak egy mások által felépített homokvárat a kiürült parton

Estére Maxim - Milánnal és Vincével egyetemben - nagyon elfáradt, és ő csak egyszer aludt délután, Robin viszont jól bírta az estéket, neki tetszett nagyon a MiniDisco. Igaz, egyszer állt be velem táncolni és vonatozni, viszont simán a kör szélére állt, és onnan figyelt. A színpadra is mindig fel akart menni, Maxim viszont, akárcsak Milán, első este még csak meg sem akarta nézni a gyerekdiszkót. Aztán persze minden vacsora után kérte Maxim, hogy nézzük meg a zenét és a boltokat, hogy választhasson valamit horroráron. Minden nagyon drága volt, hiába, meg kell élniük az ottlakóknak is valamiből, és a behozatal, szállítás nem olcsó.
Érdekesnek találtuk a fekete szemcsés homokot, a sziget vulkáni eredete lévén. Egyes részeken szinte tiszta fekete volt. Mivel nincs ipar, gyárak, kevés autó van, a levegő kristálytiszta, finom, ez a sziget a szállodákat leszámítva maga a természet, sivatag kisebb hegyekkel, és engem ez fogott meg leginkább.
Nagyon sok képet, videót készítettünk, óirási élmény volt mindenkinek.

Forróság Békéscsabán

Megvárt minket a forró nyár Békéscsabán. Bő 10 napra mentünk haza, szokás szerint éjszaka utaztunk, Robin és a hőség miatt. Robin így sem viselte jól az utat odafele; többször felébredt, sírt , Norbi nem tudott tőle aludni rendesen. Aztán néhányszor elégedetlenkedett délelőtt. Ráadásul éjfélkor belefutottunk egy dugóba, és csak a rádióból hallottuk 40 perc állás után, hogy lezárták a félpályát és átterelnek a másik oldalra. Mire eljutottunk a lehajtóig és kerülővel visszatértünk az autópályára, másfél óra mínusznál jártunk. Visszafele azonban minden jól ment, mindössze kétszer álltunk meg, Maxim ugyan kétszek sírt, hogy elzsibbadt a lába.

Először Mamáékhoz mentünk, napról napra melegedett az idő, csütörtökön 40 fokig. Egy nagy medencében tudtunk hűsölni, az elején Maxim nagyon sok időt töltött benne, aztán szerdán lesérült, a lábán kisujját megvágta valami, így szerda déltől csendesen játszott, szinte egy helyben, néha nyávogott kicsit, hogy fáj a sebe, és még aludt is egyet. Robin csak egyszer-kétszer ment bele naponta, volt kismedencéje is, de ő abba sem ment bele többet. Egyik délelőtt kimentünk négyesben a piacra, az elején szépen fogtuk egymás kezét, az első két néni, aki szembe jött, megállt és megdícsérte a gyerkőcöket, hogy mennyire aranyosak így.  Robin nem aludt túl jól éjszakánként, ez lehet a zajok, meleg, hűvös szellő hajnalban vagy éppen a foga miatt is. Gondolom, hogy emiatt, a meleg miatt, a sok újdonság és nem utolsó sorban a "határkeresés" miatt sokat nyűgösködött. Kevesebbet is ettek Maximmal mint szoktak, Robin nem is maradt a székében néhány percnél tovább, rohangálás közben be-bekapott egy-egy falatot, ez eléggé idegesítő volt, itthon viszont minden a régi, sokat esznek, és Robin a székében. Érdekes módon, ő maga kérte, hogy elalvásnál a kiságyba tegyük be, igaz, hogy ott is sokat forgolódott, de szinte mindig a kiságyban aludt el. Itthon viszont ha bele is akar menni, a végén mindig mellettem alszik el, délután is és este. De ez már így is egy ugrás, mert a délutáni alvásnál kézben aludt el eddig (este év eleje óta mellettem alszik el).

Egyik kedvenc programja a séta, biciklizés az utcán volt, szinte megőrült, ha meglátta a biciklit az ülésével, addig nem nyugodott, amíg valaki el nem vitte nézelődni. Sokat üldözte a macskákat mindkét helyen, és Mamáéknál nagyon szerette nézni az állatokat. Nagyiéknál pedig egész belejött a kismotorozásba. Lalival pedig egy hullámhosszon voltak: Lali beszélt hozzá, simogatta, ő meg egyre közelebb húzódott, és egész sokáig csendben, egy helyben maradt. Biztos megbeszélték közös dolgaikat, mint kékszemű, második gyerekek.

Az első héten egyik este Norbival és Icuékkal színházba mentünk, méghozzá a szarvasi szabadtéri színházba, Hippolit a lakáj c. zenés vígjátékot néztük meg. Eredetileg anyósomék készültek a színházba, de végül mi mentünk el kikapcsolódni egy kicsit. Szuper darab, élő zenével, Eperjes rendezésében, Reviczky főszereplésével, nagyon élveztük. Krisztivel pedig elmentünk ebédelni kettesben a Brill étterembe, névnapja alkalmából, mindkettőnk nagy megelégedésére. Ezenkívül jártam a szokásos köreimet (fodrász, fogorvos, stb). Robint is elvittem a pedikűröshöz, mert szerinte jobb hamarabb korrigálni a rossz körömnövekedést, ami magától nem oldódik meg. Szépen lecsiszolta, levágta Robin körmeit, nekem "csupán" reszelgetnem kell a körmeit, hogy szabályozzuk a növekedésüket, különben benőnek a bőrbe és rétegződve, ahogy eddig. Igen ám, de egyelőre rémálom, mert nem nagyon tűri, hogy én 2 másodperncél tovább reszeljem a körmét, nem igazán találom a módját, hogy fogom én pedikűrözgetni.

Egyik délután elmentünk egy barátunkhoz, általában elmegyünk hozzájuk, ha Békéscsabán vagyunk. Maxim nagyon szótlan volt, bezzeg Robin! Ő egy negyed óra alatt feloldódott, járkált ki-be, még a cicatálból is kiszedte a kaját. Maxim a végén kipróbálta a még nagyobb medencét, ahova persze Robinnak is be kellett mennie. Néhány nap múlva a városban találkoztunk újból, és ott Maxim kicsit sem volt szégyenlős, Laura rollerezett, Maxim a futóbiciklijével körzött, már nagyon gyorsan megy vele, pedig alig ért le a lába. Nagyon tetszett a fiúknak a szökőkutakkal teli új városközpont, tiszta víz lett mindkét gyerek, és este már nem szárad olyan gyorsan a ruha. Nem zavarta őket a dolog, ha nem valamelyik kútnál csápoltak, akkor a kismotoros Robin után szaladgált Nagyi, Popi meg sörözött :)

Már Nagyiéknál történt, hogy Maxim egyszer csak jól mondta ki az anyát: anya, anya - ismételgette naponta sokszor, tetszett neki, hogy végre ő is jól mondja ki, nem csak mi vagy Robin. 

Természetesen most is sok látogatónk volt, mindkét helyen: Norbi keresztanyukája, két unotatestvére, Dédipapa is eljött hozzánk egy fél napra, és Borsi néni is megnézett bennünket.

Család, barátok, hőség, pihenés - minden meg volt, ami a nyaraláshoz kell, kivéve a tengerpartot, amit már Maxim nagyon vár. Mi is, mert Maxim köhécselt, még érkezéskor, aztán vettem neki szirupot, és egy hét alatt elmúlt a reggeli-esti köhögés, a végén viszont Robin kezdett köhécselni, és egész múlt héten köhögött.

Ritka pillanat: négyen a medencében

Imádtak sötétedés utánig kint maradni, élvezték, hogy ruha nélkül lámpával vagy anélkül szaladgálnak

Szegény öreg cica nem mindig bírta Robin üldözését

A sok szökőkút pancsolásra csábította a gyerekeket. Robin gondolkodás nélkül bele mászott volna bármelyikbe

Kézenfogva

A hosszú folyosónk száguldásra bíztatta Robint, szeretett itt motorozni

Most épp nem veszekedtek, ki üljön a kvadon vagy hogy ki vezesse