Viszlát pelenka

Robin két hete már éjszakára sem kér pelenkát. December végén egyszer próbáltuk, de persze pont akkor  éjszaka bepisilt, azóta száraz volt neki mindig a pelus reggel, leszámítva ha néha reggel pisilt bele. Én vártam volna még egy kicsit, hogy hátha a pelus megnyugtatja, és nem ébred fel éjszaka arra, hogy pisilnie kell, de pelenkával is mindig felébredt és mennie kellett vele a vécére, és pelenka nélkül is van, hogy pisilnie kell éjszaka. Még mindig nem alszik át minden éjszakát, van, hogy csak reggel kel, de ha heti bontásban nézzük, akkor azért 3-4 éjszaka egyszer felébred. Van, hogy inni kér és tényleg szomjas, mert kiüríti a kulacsát, van, hogy vécére megy, és van, hogy nem tudjuk miért, csak jön, és kéri hogy menjek vele vissza a szobába. Néha mondja, hogy megijedt, de azt nem, hogy mitől.

Egyik hajnalban sírt, hogy vizet, adtam neki a kulacsát, de csak sír tovább; azt mondogatta, hogy "vizes", ugyanis bepisilt, olyan mélyen aludt.

Az biztos, hogy sokszor megijed hangoktól, zajoktól, kérdezi este a sötétben, hogy ez mi volt, amit hallott. Egyik este kérdeztem tőle, mikor hívott, hogy menjek vele a nappaliba az autójáért, hogy fél-e valamitől:

- Nem félek a szellemektől - válaszolta. Majd hozzá tette:

- Lepisztolyozom a szellemet, meg itt is. (mármint a nappaliban és a mi szobánkban is).

A nyaralás óta azért lényegesen jobban alszik, decemberben, januárban szinte minden éjszaka felkelt, és többször is, beszélt hozzám, piszkált. Januárban még Norbi is bevállalt egy hetet, mikor ő ment át hozzá, hátha segít, de 5 éjszaka után is ugyanúgy felébredt. A gyerekorvos azt javasolta hogy vigyük el egy mikrokineziterapeutához, hogy megnézzük, mi zajlik benne, miért ébred fel ilyen gyakran, ha máskor meg képes 12 órát is aludni egyhuzamban. (A mikrokiné egy olyan "kéz általi gyógyítás", amely ellenőrzi és helyreállítja a test szöveteinek vitalitását. Sokféle negatív hatásra (érzelmi, fizikai) az izmaink, szöveteink különféleképpen reagálnak, és ezeket a zavarokat tapintják ki rendkívül finom, apró mozdulatokkal az egész testen. A stimulációk célja, hogy, önjavító mechanizmusokkal képes legyen a test megállítani a szövetek lebomlását és vissza állítani az eredeti működésüket. - Saját fordítás, mert magyarul nem találtam róla semmit, nem igazán van ez nálunk. Talán az akupresszúrához hasonlítanám.)

Ezen is túl vagyunk, és csak megerősített, hogy Robin túl érzelmes, érzékeny, aggódó típus, aki állandóan kérdéseket tesz fel, a jövőre vonatkozólag is. Egy kis érzelmi feszültséget feloldott, de túl sok mindent nem talált, amiben segíthet. Ezeket egyébként úgy mondta, hogy én mindösszesen annyit mondtam Robinról, hogy a gyerekorvos küldött, miért, és hogy hány éves. Aztán elkezdte "vizsgálni", és néhány perc után jött a megállapítás. Azt is mondta, hogy a túl-érzelmesség csak akkor okoz gondot a gyerekeknél, ha magukban tartják, nem beszélik ki; ez a veszély nálunk nem áll fenn egyik fiúnál sem. Tény, hogy Robin állandóan kérdez, hova megyünk, hol van ez a személy, és a rengeteg "miért" - ami életkori sajátosság. Este lefekvésnél is alig bírja abba hagyni a beszédet, és sokszor másnap az első kérdése arra vonatkozik, amivel befejeztük a beszélgetést este. Egy példa:

Fent játszottak a padláson, tornacipőben volt, de felvitte Maxim és az ő új, villogós sportcipőjét is. Este elalvásnál kétségbe esetten mondja:

- A vilogós cipőm a padláson maradt.

- Semmi baj, majd reggel lehozzuk – mondom neki. Mikor elaludtak, Norbival felmentünk megkeresni, mert reggel erre nincs időnk. Miután felébredt, viszem reggelezni, és már mondja is:

- A vilogós sportcipőm.

- Apa lehozta a padlásról, már itt van lent – nyugtatom meg.

Visszatérve a szobatisztaságra, amilyen ügyes volt az elején, most olyan figyelmetlen. A bölcsiben is előfordult, hogy bepisilt, a múlt héten teljesen, és szegény el is sírta magát, szóval biztos zavarta a dolog, ezért próbálom nem túl aggódni. De sokszor nem figyel, elindul pisilni, és látom, hogy megáll játszani valamivel. Sokszor pisis a bugyija, mert nem ér oda, aztán állítja, hogy nem pisilt be. Múlt heti siker, hogy elértük, tévézés közben nem csurgott be neki, szólt, mese megállít, hogy nyugodtan tudjon pisilni.

Utófarsang és utószülinap

Múlt szombaton ünnepeltük Robin szülinapját Orsiékkal és Andiékkal. Robin ennek, vagyis az ajándékoknak rendkívül örült, nem bírta kivárni, hogy oda adják neki, megtalálta őket a torta előtt, és elkezdte kibontani. A tortájából meg nem is evett, csak a díszítéséből. Röviden ennyit.

Kicsit bővebben: reggel korán kelt, elfáradt ebédig, és lefeküdt aludni (vagyis elmentem vele aludni) amíg mi ebédeltünk. Aztán evett egy kicsit, majd elkezdte bontani az ajándékokat. Maxim nehezen viselte, hogy ez nem az ő szülinapja, pedig ő is kapott apróságot, de nem ő volt az ünnepelt.

Úgy terveztük, hogy egybe kötjük az eseményt a farsanggal, amit nem tudtunk korábbra szervezni. Lilla nagyon szerette volna felvenni a Jégkirálynő ruháját, de aztán a többiek túlságosan fiús jelmezekben voltak, Milánék otthon felejtették a jelmezt, végül Robin maradt a Pókember ruhájában estig. Délután nem volt rossz idő, de a gyerekeknek annyira tetszett a rendbe rakott padlástér, hogy állandóan ott játszottak. Andris Kristóffal kora délután jött, mert Kristóf taknyos volt, szerették volna, hogy kipihenje magát. Milán nagyon elfáradt estére, otthon aztán kiderült, hogy lázas, és Vince is beteg lett két nap múlva. Szerencsére a bulit meg tudtuk tartani, a gyerekek jót játszottak, mi meg mint mindig, jót beszélgettünk, és nem lettünk betegek. 

Mikor nézegettük a képeket, Robin kérdezte, hogy ő hol van. Ő ugyebár éppen aludt, amíg mi ebédeltük a gesztenyekrémlevest és házi gyrost.

 

 

Vulkán torta Tenerifét idézve, és mert felpúposodott a piskóta közepe :) A sokadik torta sokadik gyertyaelfújása már nem is volt annyira izgalmas, nem kérte senki, hogy még egyszer gyújtsuk meg a gyertyákat.

Szülinapos hétvége

Anyáék eljöttek hozzánk március elején egy hosszú hétvégére, hogy megünnepeljük a születésnapokat: Robin 3., Apa 60. és az én 35. szülinapomat. A sor folytatódik, kezdődött Anya névnapjával, majd jön Popi névnapja, Kriszti 30. szülinapja és végül Anya szülinapja április elején. 

Vasárnap ünnepeltünk, Popinak rendeltem egy tortát, Robinnak sütöttem egy egyszerű csokitortát (tojás, vaj, étcsoki és cukorból), és rendeltem hozzá egy marcipán Rozsdást, a permetezőt. Nagyjából karácsony óta mondja, hogy ő Rozsdást kér a szülinapjára, innen az ötlet. Ebédre étterembe mentünk, kicsit hangos volt, és Robin nyűgösködött. Otthon már nem akart aludni, a tortáról leették a marcipános-fondantot, mikor aztán megkapta a játékrepülő Rozsdást, szó szerint ugrált örömében. 

 

 

Hétfőn Robin egész nap, Maxim déltől otthon maradt Nagyiékkal. Este megcsináltuk Robin tortáját a bölcsibe, repülő formájút természetesen. Gyorsan eltelt a hétvége, azóta Robin kérdezi, hogy hol van Popi? Miért van Békécabán? Mikor jönnek megint?

Tenerifén

A karneváli szünetben napsütéses helyre utaztunk Orsiékkal. Február 16-23-ig a hotel Jardin Tropicalban laktunk félpanzióval; nagyon szép, igényes hotel, hatalmas szobával, terasszal a Costa Adejen, közvetlen a tengerpartnál. Nem egyetlen épületből állt, hanem több részből, szintekkel, emiatt lépcsőznünk kellett, ami Norbinak kevésbé tetszett. Tény, hogy a kicsikre nagyon figyelni kellett emiatt, de nem volt vészes, és az összes tengerparti szálloda ilyen, vagyis inkább egy-egy hodály özön emelettel. A szállodának volt egy sziklaterasza hosszú tengervizes medencével, étteremmel, amit egy sétány választott el a másik részéről. A szobánkból láttuk a sétányt és a tengert is. Most már tudom, hogy Teneriffének nincs természetes homokos strandja, sziklás alapból a part, a homokot úgy hozták ide.

A gyerekek jól bírták a repülő utat, 4 óra oda, bő 5 óra vissza, mert volt egy plusz megálló Gran Canarián. Az egyetlen negatívum az evés volt, mindent egyszerre hoznak ki, segítsek Robinnak, hogy tudjon enni, közben figyeljem Maximot is, ne borítson magára semmit, és magamra is, szóval ez egy nagy zsonglőrködés (a stewardessek sajnos magasról tesznek rá, hogy esetleg előbb a gyerekeknek adjanak, és majd később a szülőnek).

Az első két nap meleg volt, aztán a meleg mellé megérkezett a szél is. Az utolsó teljes napunk hűvös volt, én fáztam a tengerparton, mert csak egy vékony felső volt nálam. De fürödtünk az óceánban, a hotel fűtött medencéjében is. A gyerekek imádtak a tengerparton homokozni. Robin állandóan meztelen szaladgált, kényelmesebb volt úgy, mint a hideg fürdőnadrágban.

Felfedeztük a szálloda fitneszteraszát, mikor nem voltak órák és csak mi pihentünk ott

A reggeli és a vacsora finom, bőséges, rengeteg halat ettünk, kivéve Maximot és Robint. Robin egyébként minden este színes tésztát evett tejszínes szósszal és parmezánnal. Néha evett egy kis krumplit, na és fagyit fagyival. Aztán felfedezték a cukrokat és a nyalókákat, de legalább le lehetett váltani a fagyit, mert egy kicsit mindenki taknyos lett, Maxim köhögött is. Orsival először azt hittük, hogy előjött az allergiánk, de aztán én is kezdtem zöldet fújni, szóval, ki tudja, lehet, hogy vírus és allergia volt együtt. Vince egy napra teljesen kidőlt, pont mikor a vulkánhoz mentünk kirándulni, de szerencsére másnapra sokkal jobban lett.

A a harmadik napon befizettünk egy három órás hajóútra, ebéddel együtt, és ahol delfineket ígértek. Nagyon sok delfint láttunk, a hajóhoz közel, sőt még néhány kisebb bálnát is. Maximot féltettem, hogy rosszul lesz, ezért vettem neki gyógyszert, és egy kicsit nyomott volt az elején, de utána nem volt semmi baja, ellenben velem: teljesen tengeribeteg voltam, a fürdőzés kicsit jót tett, de délutánig rá sem bírtam nézni a kajára. Norbi is rosszul lett, de miután "elbúcsúzott" a kiadós reggelitől, már jól volt. Robin elaludt a hajón, aztán meg sírt, hogy ő is akar fürödni. Az erős szél miatt hűvös volt, és én alig vártam, hogy kikössünk. Egy darabig, biztos nem megyek hajókázni.

Két napra autót béreltünk, egyik nap a vulkánhoz mentünk, másik nap pedig a Loro parkba. A Teide lenyűgöző (bővebb info itt), de akkora szél fogadott bennünket, hogy élvezhetetlenné tette a nézelődést, sétát, és még a felvonó sem ment a csúcsra a túl erős szél miatt. Mi nem elég, hogy otthon hagytuk a fényképezőt pont ezen a napon, de szegény Maxim ezt várta a legjobban, és nem volt jó formában. A kanyargós út miatt adtam neki hányinger elleni gyógyszert, és lehet, kicsit rosszul is volt, lehet, hogy a gyógyszer nyomta, de majd csak kora délután kezdett maga lenni - vagyis energikus, folyamatosan dumáló, dirigáló Maxim.

Előttünk volt még az egész délután, ezért úgy döntöttünk, hogy másfele autózunk vissza, és megnézzük a Masca-völgyet elfelejtett városkájával (angolul "hidden village").

Olyan keskeny, szerpentines út vezetett a városkáig, hogy buszok nem jártak, kivéve egy-egy kisebb méretűt, akinek az őrült sofőrje képes volt minden kanyart háromszorra, négyszerre bevenni. Egyszer teljesen megakadtunk egy ilyen miatt, mert nem bírta bevenni a kanyart, közben jöttek szemből. Szerencse, hogy két kisautót béreltünk, így felejthetetlen élmény volt az út, maga a városka pedig gyönyörű. Mikor oda értünk, szakadt az eső, fújt a szél, épp csak kiszálltunk, de Gáspár Norbi Milánnal lesétált a városkához, mondván, hogy eső ide vagy oda, ha már ide verekedtük magunkat, csak megnézik ezt a turistalátványosságot. Végül rábeszéltek mindenkit, hogy szálljunk ki az autóból, mert megéri. Lassan elállt az eső, ittunk egy forró teát, és sétáltunk egy kicsit. A városkából indul egy gyalogösvény - több órás túra - a szakadékon keresztül a tengerparthoz, amire azért nem vállalkoztunk.

Kilátás a városkára

Mire a szakadékhoz értünk, kisütött a nap

Szombaton a Loro parkba mentünk - részletesebben itt írnak a parkról -, autóval egy óra, szervezett busszal kettő lett volna. Óriási park, sokféle állattal és lélegzetelállító showkal. Zárásig maradtunk, az utolsó pillanatban vettük meg Robin hőn áhított bálnáját és Maxim elefánt-transzformerét. A bálna miatt Milán nagyon szomorú volt, mert ők már nem tudtak venni, én meg olyan rosszul éreztem magam, Robin még a vacsorára is hozta a bálnát, amit mi a feladott poggyászba tettünk, Milán viszont kapott egyet a reptéren, így Robint kellett győzködnünk, hogy a bálnája túl nagy, a bőröndben van, amit a luxemburgi reptéren tudunk majd kinyitni. (Ilyen apróságok előfordultak, de a két kicsi is csak néha veszekedett).

A Loro parkos nap végén a szálloda egyik nagyon elegáns éttermébe volt foglalásunk vacsorára. Nem voltunk biztosak benne, hogy a gyerekek végig fogják ülni, és hogy egyáltalán szépen, illedelmesen viselkednek az étteremben, de megállapítottuk, hogy maga az étterem hangulata nagyban befolyásolja, hogyan viselkednek. A büfévacsorán mindenki jön-megy, nagy a hangzavar, kész zsibvásár. Ez az egyszeri vacsoránk pedig egy csendes étteremben volt, halk zene szólt, mindenki "nyugodtan" ücsörgött az asztalánál. Persze az sem volt rossz választás utólag, hogy egy fárasztó napot zártunk egy 5 fogásos vacsorával, és azért a végére már megengedtük a gyerekeknek, hogy mesét nézzenek. De így egy isteni finom menüsort tudtunk végig enni és élvezni.

Muszáj megemlítenem, hogy Robinnak az utazás előtt elkészültek a füldugói. December óta problémás az egyik füle, felülfertőződött, eldugult az egyik tubus, majd gombás lett a füle, aztán még mindig maradt neki benne valami, végül engedélyezte a doki a füldugó elkészítését és használatát. Mintát vettek a füléről egy hallókészülékes boltban, és reméltük, hogy sikerült mindent úgy időzíteni, hogy nyaralásra vigyük a füldugót, és hogy Robin is tudjon majd fürödni. Úgy örült az elkészült füldugóinak, mint egy karácsonyi ajándéknak. Egy napig ezt ismételte, hogy most már van füldugója. Lelkiismeretesen használta is, soha nem ellenkezett, hogy berakjuk, szót fogadott, ha mondtuk neki, hogy most még ne vegye ki, és még egy fejpántot is elviselt a fején, hogy biztos ne essenek ki a dugók. Egyik alkalommal készült pancsolni a tengerparton, Norbi adott rá karúszót, és mondta, hogy mehet. Erre ő ott állt, ránk nézett és mondta:

- A fülgugóm! (Néha olyan kis tudatos, lelkiismeretes tud lenni.)

Az utolsó teljes napunk délelőttjén felültünk a helyi kis-vonatra, ami nagyjából azon az útvonalon vitt végig, amit gyalog is bejártunk, aztán csatlakoztunk Orsiékhoz a tengerparton. Hatalmas gödröt ástak a fiúk, na jó, főleg Gáspár Norbi. Az én Norbim sárkányozott egy kicsit, kihasználta, hogy alig voltak a parton a borús időben. A nagy hancúrozás közepette pedig Maximnak végre kiesett a mozgó tejfoga alul, és két hét alatt szépen be is állt a helyére a már kint lévő maradandó foga.

Maxim sokat sétált Vincével kézen fogva. A nagyok sokat rajzoltak, és komoly eszmecseréket folytattak. (Már nem emlékszem pontosan, de az egyik témájuk a számok voltak, hogy mi a több a 60 vagy a 100.) Robin és Vince mint két kis csínytevő, játszottak, kergetőztek. Iszonyat aranyosak tudtak lenni, ha akartak.

A vacsora utáni kék nyalóka...

További képek itt.

Robin 3 éves