Olvasóest

Az iskola az ovival együtt olvasó estet szervezett az őszi szünet előtti csütörtökön. A tornateremben csoportokba osztották a gyerekeket, könyvjelzőt készített, meséket hallgattak. Együtt vacsoráztak. 

Vinniük kellett zseblámpát, és pizsamában vagy melegítőben kellett menniük. Maxim rettentően várta, mert néhány osztály bent aludt az iskolában. 

Vittek hálózsákot, párnát, matracot, fogkefét. Másnap kaptak reggelit is. Nem aludtak túl jól, de Maxim nagyon boldogan mesélte, hogy ki evett még késő este is, ki milyen hálózsákot vitt.

Igaz, annyira elfáradt, hogy a náthája rosszabb lett, kimerült a nagy élményben.

Robinnak is tetszett az este, de az ő osztályuk nem aludt bent, és ő egyébként sem akart volna az iskolában aludni. 

Nyári szünetünk Csabán

Autóval mentünk haza, és rekordot döntöttünk, 21 óra alatt meg is érkeztünk Békéscsabára. Borzasztó volt, ennyi útfelújítást még sosem láttunk Németországban, ráadásul Emili miatt sokszor meg kellett állnunk, nagyon rosszul bírta az utat. Volt, hogy Robin miatt megálltunk, de olyan undorító volt a vécé a parkolóban, hogy tovább mentünk egy benzinkúthoz. Szóval nagyon-nagyon lassan haladtunk. Visszafele egy fokkal jobb volt, azt hiszem, 19 óra volt az út, de még így is rettenetesen hosszú. 

Pénteken indultunk, szombaton hajnalban érkeztünk és Norbi vasárnap ment is vissza Capellenbe repülővel, ő még dolgozott egy hetet. Mi a gyerekekkel anyáéknál voltunk. Emili rettentő nyűgös volt, nélkülem nem is nagyon volt el. Persze aztán kiderült, hogy jött a foga, egy újabbal értünk haza. Na meg egyre melegedett az idő is.

Elmentünk könyvesboltba, Maxim teljesen rácuppant a könyvekre, mindent meg akartak venni Robinnal. Nagyival még vissza is mentek egyszer vagy kétszer.

Györe és Gabi unokatesómmal sikerült összehozni a találkozót. Gabi a lányával, Jázminnal eljött hozzánk. A fiúk először ki sem akartak menni Jázminhoz, de aztán hamar összebarátkoztak. Györéékkel később találkoztunk, és a fiúk elég szégyenlősek maradtak, de Emili megbarátkozott Anna unokatesójával. 

Viktor is eljött Csabára a barátnőjével, Lillával. Robin odáig volt Lilláért. Átmentünk velük és Nagyiékkal Gyulára, kicsit kimozdulni.

Mamáéknál már borzasztó hőség volt, de a fiúk egész jól bírták. Robin állandóan macskázott, néha már úgy kellett rászólni, hogy hagyja szegényeket pihenni. Liával is sokat játszottunk.

A fiúk az egyik délután elmentek Tatával horgászni. Úgy összecsípték őket a szúnyogok, mindenütt tele voltak piros, dagadt pöttyökkel.

Gyorsan eltelt a két hét, de jó volt haza érkezni. Nem tudom, mikor megyünk autóval megint ilyen hosszú útra…

Képek itt: Nyári szünetünk Békéscsabán

Robin bilis dolgai és a könyvek

Nagyon sok mindenben hasonlítanak egymásra, hasonlóan reagálnak bizonyos dolgokra. Úgy tűnik, hogy a szobatisztaság Robinnal is egy hosszabb folyamat, akár csak Maximnál.

Először Maximot utánozva a vécére ült rá, rengetegszer, és kizárólag fürdés előtt vagy után, de eltelt egy kis idő, mire tényleg pisilt is. Még nem volt két éves. Aztán néha kérte, hogy rátegyük, mert bele akart pisilni. A bölcsiben is ráültetik a vécére amikor a fürdőszobába mennek, itthon pedig áttért a bilire. Egy időben rendszeresen fürdés előtt bilibe pisilt, néha kakilt is, aztán "sztrájkolt" úgy két hétig, mi meg hagytuk a dolgot, de most megint újra kezdte, és még az is előfordul, hogy reggel vagy napközben ül rá, de főleg akkor, ha Maxim vagy én is vécére megyek. Most a dackorszak közepén éli nagy önállósódási korszakát is, ő önti ki a bili tartalmát a vécébe, és persze nem tud várni, így egyszer ki is öntötte a bilit a padlóra és Maximra. Egyre többször pisil és kakál a bölcsiben is a vécébe, de napközben nem ér rá és nem is érdekli a dolog, egyszerűbb a pelenka használata. Többnyire szól, de ha nagyon benne van valamiben, nagy élvezettel csinál valamit, akkor nem szól, és úgy kell könyörögni neki, hogy kicseréljük a pelenkáját. Egyelőre várunk, hogy ő maga ne akarjon pelust venni.

Akkor szokott jobban rá a bilire, mikor a könyvek is elkezdték érdekelni, és a bilin ülve olvasgattunk. Már egy egész Boribon mesét végig hallgat, most ugyan kevésbé türelmes, de volt, hogy a reggeli nagy sietségben őfelsége még könyvet akart olvasni. Nagy kedvenc jelenleg Eric Carle - Hol van a cicám? könyve, egész jól tudja a vadmacskák neveit. Ez az a könyv, amin 5 alkalomból 4-szer összevesznek Maximmal.

Robin hóbortjai

Visszagondolva, Maximnak is rengeteg szeszélye volt és van. Robin sem marad le ebben. Nemrég választott magának az Ikeában egy cicát, két hétig a macska szent volt, még éjszaka is kereste ha felébredt. Továbbra is azzal alszik el, néha bevitte a bölcsibe is, de már nem hozza mindenhova magával. Eddig nem kért semmit az elalváshoz, néha nem akarta elengedni az autóját vagy a traktort, de most van egy állatkája, aminek mondja is a nevét: cica. Újdonság, hogy esténként ő is leül könyvet olvasni. Néha tényleg figyel is, néha csak előveszi és próbálja visszatenni a polcra a könyveket és néha csak azt akarja nézni amit Maxim választott, de úgy hogy csak ő üljön az ölemben, és Maxim még a könyvhöz se érjen. Persze két percnél nem ül tovább egy helyben, szóval még nagyon az elején tartunk, de már legalább érdeklődik irántuk. Ha Maxim ül a kanapén, megkeresi a távirányítóját és ő is felmászik a kanapéra. Lekopogom, talán lecsengett ez a szokása, de szinte minden reggel hozott valamit a bölcsibe, vagyis hozta a kocsiba, aztán cipeltük az oviba, amíg bekísértük Maximot, majd el nem engedte volna a bölcsiig. Így sikerült elhagynunk egy autót, de ez elég jó arány ahhoz képest, amennyiszer be is vitt dolgokat a terembe, mert ha el akartam venni, elkezdett üvölteni. 

Imádta a baseball-sapkát, és ahogy jött a hűvösebb idő, nem akart másfajtát felvenni. Aztán nagy nehezen elfogadta, hogy melegebb sapka kell, amit meg is tanult egyedül felvenni. Sálat is hajlandó volt tenni, aztán egyszer csak nem akart sálat venni. Egy hét alatt ezen is túljutottunk, de most már annyira hideg van, hogy az őszi sapka nem védi úgy mint egy csősapka, amit Maxim hord. Ráadásul a hideg szeles idő, ahogy tavaly is, nagyon kiszárítja az arcát, már a bölcsibe is vittem be krémet, hogy ha kimennek, kenjék be vele. Próbáltam egyik este, hogy 4 téli sapka közül válasszon, hátha játszunk majd vele, Norbi feltette őket a fejére, de még csak rá sem akart nézni a kollekcióra. De tegnap csoda történt. Vettem néhány kesztyűt, sapkát; amit Robinnak szántam téli sapkát, az a Maximé lett, mert tetszett is neki és rá volt jó, a csősapkát, ami konkrétan a 6. és csak úgy megvettem, hogy hátha a színe tetszik valamelyiknek vagy a mérete jó lesz, kimostam és várta, hogy elrakjam. Este Robin meglátta a ruháknál, felvettük, tetszett neki és ma reggel azt húztuk a fejére. 

A harisnyát szereti, szívesen van abban, de ha harisnyát vesz, nem akar nadrágot venni. Ez reggel igen idegesítő tud lenni, amikor nincs időnk ilyesmire, vagy netalán egy újabb orrszívásra, mert ő percekig üvölt, hogy nadrágot adtam rá. Néha segít, hogy együtt választjuk ki a nadrágot, és a felsőt is természetesen, mert már az sem mindegy neki. Még csak most múlt 20 hónapos és fiú. Szóval most már ő választ nadrágot és felsőt. Mi lenne ha lányunk lenne? Szerencse hogy a harisnyát elfogadja, mert előtte a zoknival küzdöttünk. Csak Maxim zoknijait akarta felvenni, egy hét után már talán választott a sajátjaiból is. De még mindig szívesen veszi fel harisnyára vagy pizsamára Maxim nagyobb, tappancsos zoknijait. 

Mikor Nagyiék jöttek, akkor tetőzött az előke-őrülete. Egész pontosan, engem őrjített meg, hogy nem akart előkét venni. Néha felvette a kabátelőkét, néha hajlandó volt egy régi pólót felvenni, néha semmit nem volt hajlandó, akkor sem ha nem evett tovább és csak sírt. Most egész jó a helyzet, ha ugyanolyan az előke mint Maximé, akkor felveszi, sőt volt, hogy ő hozta, hogy adjuk rá, jelezve ezzel hogy üljünk az asztalhoz enni. Már nagyon ügyesen eszik, a levest is, egyre többször hajol a tányér fölé, de azért egy-egy rizs vagy tészta után az asztal körül fel kell mosnom.

A legkeményebb dió a télicipő-mizéria. Hosszú lesz, eltart egy darabig nála. Maxim az első téli cipőjét egy hónapig sem hordta, mert kinőtte. Úgy gondoltam, hogy jó lesz most Robinnak, pont stimmel a mérete. Robinnak azonban szélesebb a lába, és keskenynek tűnt a cipő, de az elején lelkesen felvette. Hiába enyhült meg az idő, volt egy-két melegebb nap, mikor 10 fokban abban ment. Később viszont mikor már tényleg nagyon hideg lett a sportcipő, nem volt hajlandó téli cipőt venni. Elraktam a sportcipőket, hogy ne is lássa őket, erre egyik reggel előhalászta Maxim szandálját és mindenáron azt akarta felvenni. Ilyenkor leül a földre, és próbálja a lábát beledugni a szandálba, nadrágba, pólóba, bugyiba, trikóba, mikor mi akad a kezébe. Oké, gondoltuk, vegyünk neki egy sajátot, ami szélesebb, hátha az a baja, hogy kényelmetlen a csizmája. Direkt együtt vettük meg a boltban a bundás cipőt, fel is tudtam rá adni, persze ő ott is egy piros sportcipőt hozott oda nekem állandóan, míg nem szóltam Maximnak, hogy most már tegye el ezt a cipőt, nem neki nézünk lábbelit hanem Robinnak. Másnap reggel nem volt hajlandó felvenni az új téli cipőt. A bölcsiben pedig a bélelt gumicsizmáját veszi fel, már kétszer abban jött haza. 

Maximnál a bölcsi is megoldást jelentett, amit mi nem tudtunk ráadni, azt a bölcsődében szó nélkül felvette (leszámítva egy nyári sapkát, de akkor már 3 éves volt). Nos, Robin ott sem hajlandó felvenni a csősapkát, vagy éppen a télicipőt. Egyik délelőtt az hatott rá, ami itthon is, mondták neki, hogy akkor mehet zokniban sétálni. Egy darabig nézett, majd feladták rá a csizmát. 

Norbi szerint úgy beszél mint a Grúban a minyonok. Csak mondja, mondja, de mi nem sokat értünk belőle. Próbál már sok szót mondani, de még mindig sok szónak csak egy részét mondja ki. 

áppa=lámpa, cápa 

asik=esik 

kísz=kész 

ezt isz, azt isz=ezt is, azt is 

acha=arra
kakka, kapka=sapka
néé=nézd
kukka=kuka
kupa=kupak
lila=villa

Az autó még mindig atta, a traktor kakki, viszont a busz az busz. Még mindig úgy kér, hogy naa vagy nah, valószínű, a bölcsiből származik, luxemburgiul ugyanis a "nach" azt jelenti, hogy "még" (vagyis kérek még - "wëlls du nach?" kérdésre válaszolva).
Nagyon bújós, ülünk az asztalnál, megfog és odahúz magához; felveszem és puszilgatnom kell, imádja ha szeretgetjük. Maxim is sokat bújik hozzám, de a puszit utálja. Néha adhatok neki, ha kérem, ő viszont mindig ad nekem. 
Robin továbbra is hajimádó. Mondja is, hogy aja anya (=anya haja). Rengeteget tekergeti a haját, vagy éppen az enyémet, még mindig sokszor rá kell szólni, hogy ne húzza a hajamat, főleg elalvásnál.
Most már szól, ha kakál vagy kakált, igaz, hogy ha nem figyelünk oda, vagy nem halljuk meg, akkor  nem mindig jön utánunk, hogy zavarja a pelenka tartalma. Azt is mondogotja, hogy piszi, és már nagyon sokszor ráült a vécére, Maximot látva. Kétszer pisilt is bele. Elő is fogjuk venni a bilit.

Robin elkapta Maximtól a náthát, de szerencsére jó formában volt, és végül orvoshoz sem vittem el, mert a bogyók, szirup mellett semmit nem adtam neki, most először próbálkoztunk ventolin nélkül, és szépen elmúlt az orrfolyása, köhögése. Az orrát továbbra is minimum reggel és este tisztítani kell, de a tavalyi időszakhoz képest most lényegesen jobban bírja. Viszont egy ideje megint nagyon rosszul alszik, többször kapott fájdalomcsillapítót éjszaka, de sajnos nem adhatok neki mindig, szóval nem alszom túl jól lassan három hete én sem. Viszont Maxim igen. Szerencsére túljutott azon, hogy lemásszon hozzánk a matracra, pedig biztos, hogy néha ő is hallja Robint éjszaka, csak fordul egyet, és már alszik is tovább.

Város-könyv

Az én gyerekkori Tesz-Vesz Város könyvemet rongyosra olvastuk Maximmal. Na jó, Robin is tépett el belőle lapot, de eddig mindig sikerült megragasztani. Valahogy úgy kezdődött e könyv és a vécén ülés vagyis a bilin ülés kapcsolata, amikor Maxim szobatiszta kezdett lenni. Nem volt türelme, ideje a bilin csücsülni és egy-egy kakálást megelőzően akár ötször is ráült a bilire, mígnem Norbi fogott egy könyvet és elkezdtek mesélni a bilin. És innentől kezdve a bilin ülés a Város-könyv nélkül elképzelhetetlen lett. Ebben semmi rendkívüli nincs, de a lényeg most jön. Hónapokon át ugyanazt a két oldalt - illetve a bővített változat a 6 oldal lett - kellett olvasnunk: a fűrészes lapot. A fafeldolgozást meséli el a könyv, és amint Maxim rábukkant erre, csak ezt lehetett nézni. Gondolhatjátok, mennyire izgalmas volt nekünk minden alkalommal ugyanazt nézni? Igaz, Maxim kinevezte az állatokat, az egész család ott fűrészelt a könyvben, Krisztitől kezdve Tatáig mindenki vágta a fát. Néha megkérdezte, mi van oda írva, majd elmondta az ő verzióját is. Norbinak köszönhetően lassan aztán újabb lapokat fedeztünk fel, ahol traktorral kukoricát vágtunk, és ehhez hasonlók. Igaz, néha másik könyvet választ, van kétféle traktoros lapozója, ezeket is nagyon sokat olvastuk a vécén, de mindig visszatérünk a Város-könyvhöz. Most már kiolvastuk a könyvet, de még mindig újabb és újabb történetek születnek. Tegnap virslit főztem a könyvben, mert hogy van egy büfé benne egy virslivel, és Maxim sült krumplit és szószt is evett hozzá, miután megsóztuk a sült krumplit.

Olvasás

Sokan tudjátok, hogy Maxim nem egy egyszerű baba, ki kell találni mindenfélét, hogy ne unatkozzon. Az apukájával már régóta együtt "olvassák" a reklámújságokat, Norbi a fotelban az ölébe veszi Maximot és hajtogatja előtte a lapokat. Ha kicsit nyugtalan, akkor rezegtetnie kell az újságot, ő olyankor nem sok mindent tud megnézni benne, de addig is lefoglalja Maximot. Innen jött az ötlet ma, hogy akkor nézegessenek színes gyerekkönyvet, ha az újság leköti egy darabig, akkor a könyv is. Íme az eredmény:

Persze ez sem működik mindig és órákig, de hátha majd érdekelni fogják a könyvek.