Fotók - november

Fotók

Kellemes ünnepeket!

Az idei mikulás

December 6-a idén szerdára esett, én vettem ki szabit, hogy itthon maradjunk a gyerekekkel, akik izgatottan várták a mikulást, vagyis az ajándékokat. Maxim ősz óta mondogatja, hogy nincs is mikulás, mi vesszük az ajándékot nekik. Egyszer-egyszer sikerült elbizonytalanítanom ilyesmivel, hogy ha nincs mikulás, akkor bizony nem is lesz ajándék, vagy hogy az van, amiben hiszünk. 

Aztán kértem, hogy mindegy, mit gondol, de Robinnak ne mondjon semmit. 

Egyik este ismét ez volt a téma, és Robin olyan édes volt, mikor Maximnak azt felelte:

- De a szakálla igazi, láttam, hogy a hosszú szakálla igazi volt!

Maxim olyat is mondott, hogy akkor ő kiteszi a bejárati ajtónkhoz a kamerát, a teraszhoz meg csapdát állít, és akkor kiderül, ki teszi oda az ajándékot. De különben is, tuti, nem a kéményen jön be, hiába is találgatok, illetve, hogy lehetetlen egy vagy akár néhány embernek is mindenhova ajándékot vinni, repülő szán meg rénszarvasok aztán pláne nincsenek. Robin mondta, hogy hát megveszi a mikulás a boltban a játékokat, nem ő készíti őket. Szóval körüljártuk a témát alaposan, de kedd este mindenki szó nélkül a teraszajtóhoz vitte a csizmáját. Azt hiszem, Maxim is hinni akart még benne, mert azóta sem mondta, hogy tudom, ti voltatok, nem a mikulás.

Egész korán keltek, így Norbi megvárta az ajándékbontást. Mindenki örült és elégedett volt, én viszont türelmetlen mert Emili már előző este belázasodott, Robinnak meg fájdogált a füle néhány napja, így délután a két kisebbel gyerekorvoshoz mentünk. Vírusos torokgyulladás, csak Emili lázas volt, Robin meg simán taknyos, illetve mindkettőnek gyanús volt a füle, de Robinnak csepegtettünk már eleve, Emilinek meg próbáltuk elkerülni az antibiotikumot.

Maxim egy lego hajót kapott, Robin egy lego sárkányt és egy kísérletezős szettet, ő ugyanis imád öntögetni, kutyulni. Robinnak segítettem kirakni a legot, Emilivel és ebédkészítéssel együtt is sikerült kiraknunk. Maxim nem bírt leállni a hajó összerakásával, egyedül minél hamarabb ki akarta rakni, végül másnap estére kész is lett neki. Sajnos egy napot sem bírt ki egészben a remekmű, Robin péntek este véletlenül ráesett, legurult a kanapéról és pont a hajóra esett. Maxim dührohamot kapott.

Az apja megígérte neki, hogy bármeddig is tart, együtt kirakják még ma este. Már elmúlt tíz óra, és még mindig rakják a ninjago hajót...

Képek itt

Mikulás partik

December 1. péntek igencsak eseménydús nap volt.

Előző nap délután úgy hoztam haza Robint, hogy fájt a hasa. Lefeküdt a kanapéra, és fél 5-kor el is aludt. 6 körül magához tért, jobban lett, még mondta is, hogy "úgy láccik, csak egy kis alvásra volt szükségem", de azért nem tettük el a mellé készített tálat. Vécén is volt, azt hittem, akkor talán csak túl fáradt, és mivel egyedül voltam a gyerekekkel, észre sem vettem, hogy Robin szalad a tálhoz a nappaliba. Már csak azt hallottam, hogy szegénykém hány. Ezzel ugrott neki a másnapi ovis mikulás, de a csomagját félre tette neki az óvónéni.

Ezek után reggelre behavazott. Robinnal kimentünk, letakarítottuk a járdát, bejárót és építettünk két hóembert.

Délután Robinnal felvettük Maximot az iskolánál, aztán Norbival a bölcsiben találkoztunk, mert ott kezdtük a mikulásos partikat. Fényképezkedtünk, és aztán én szerettem volna maradni, de 5-kor még nem volt semmilyen ennivaló, akkor gyújtották a tüzet a tűzön sütött kenyérkének. Maxim nagyon türelmetlen volt, egyrészt izgult a karate-bemutatója miatt, másrészt mindenáron el akart menni az iskolás karácsonyi vásárra, hogy vegyen "rénszarvaspút", amit az iskolában készítettek. Ez egy fűszeres kakaópor, és bár ugyan nem iszik soha kakaót, ebből jó nagy adagot megivott másnap forrócsokiként. Végül ettünk egy kicsit az iskolánál, a fiúk szaladgáltak egyet, aztán haza mentünk és Norbi vitte is Maximot a bemelegítésre. Majd haza jött értünk, és együtt mentünk a karate-bemutatóra.

Szeptemberben kezdte Maxim a karatét, heti egy alkalom, de elég ügyes, az edző mondta is, hogy jövőre már csoportot is válthat. Sőt, az első kör után az ő kezdő csoportjukból 3 sárgaöves és két fehéröves maradt egy második körre, az egyik fehéröves Maxim volt. Norbi felvette az egészet videóra.

Emili végig ülte, nézte a bemutatót, táncolt a zenére, tapsolt, nagyon ügyes volt, és Robin mellett ő is kapott a mikulástól édességcsomagot. Így legalább nem félt annyira a bölcsis mikulástól hétfőn. És így Robin is megnyugodott, hogy látta a mikulást. Az iskolába meg már nem megy, így ezzel letudtuk Maxim részéről is az idei mikulást.

A karatén volt egy kis állófogadás is, ahol eszegettünk, ittunk, este 9 után értünk haza.

Fényképeink és videó a karatéról

A karateklub honlapján van néhány fotó, az elsőn és a mikulásos képen látszik Maxim, csak fel kell nagyítani őket: Fényképek a klub honlapjáról

Szabolcs unokatesó

November 22-én, szerdán született Szekeres Szabolcs, Lia kisöccse. (3420 g és 50 cm).
A fiúk örültek, hogy végre egy fiú unokatestvérük is van. :)

Robin újabb fülműtéje

Ezúttal a tubust vették ki a jobb füléből. A balból elég hamar, még márciusban kiesett neki, a másik fülében viszont bent ragadt. Olyannyira, hogy valószínű maga a kis cső okozta az állandó fülgyulladást, a nyaralás után gyakorlatilag kéthetente előjött neki. A doktornő megpróbálta többször kivenni, de nem mozdult, így november 20-ára kaptunk időpontot a beavatkozásra, ami teljes altatás alatt zajlott. Szóval megint megbeszélés az altatóorvossal, majd a műtét előtt egy utolsó kontroll, és igen, akkor is gyulladt volt a füle, csak már előtte napokig csepegtettünk neki bele, így az orvos már nem találta túl vészesnek, a másik füle meg épnek tűnt. A műtét után a doktor mondta, hogy a tubus nélküli fülében találtak folyadékot, amit leszívtak, így most az is rendben van, a tubust kivették, ami magától soha nem esett volna ki, és az a füle gyógyult volt. A lényeg, hogy nagyon gyors volt a műtét, könnyebben ment az ébredezés is mint eddig, de már reggel fél 7-kor a kórházi szobában voltunk, és este 5-kor kaptuk meg a papírokat, szóval hosszú nap volt.

Ráadásul a hétvégénket elég rendesen tönkre tette egy hasmenéses-hányós vírus, és valami csoda, hogy Robin ebből kimaradt! Tuti, nem műtötték volna meg. 

Pénteken a bölcsiben a fél csoport hiányzott emiatt a vírus miatt, délután mondták, de mivel Emili egy hete már túlesett egy ilyen víruson, reménykedtem, hogy ez ugyanaz. Hát nem, mert alig evett Emili, viszont szombaton volt egy kis hasmenése, és naná hogy éjszaka hányt. De ezúttal fel sem ébredt előtte, mint egy hete, hogy akkor legalább a pizsamánkon és egy takarón kívül minden megúszta a mosást, most szegénykém az ágyában hányt és én is elég sokára hallottam meg. Reggelre már jól volt, mindent akart enni. Maxim viszont rosszul lett, délutánra jött ki rajta. Éjszaka pedig Norbi következett, ő be sem tudta volna vinni Robint a kórházba. Én viszont már a második éjszaka volt, hogy alig aludtam, izgultam a műtét miatt is biztos, a kórházban időztem egy kicsit a vécén. Még szerencse, hogy saját szobát kaptunk saját fürdőszobával. Nekem utána csak a hasam fájtt, de olyan hulla voltam, szerencse, hogy kedden Robinnal még otthon maradtam, és hogy Norbi is még otthon lábadozott, így szerdára már egész összeszedtük magunkat. 

Maxim végül hétfőn, mikor Robint műtötték, Norbival otthon maradt, jobbnak láttuk, ha pihen, még mielőtt valami újabb vírusborzalmat összeszed. Most két nap alatt akarja bepótolni a kihagyott iskolai napját, meg megcsinálni az összes háziját. Nem akar lemaradni.

Robin egyébként július óta tejmentes étrenden van, vagy legalábbis megpróbáljuk kiiktatni a tejtermékeket és a szóját a gyerekorvos javaslatára, amit a fül-orr-gégész is támogatott. Az a baj, hogy nagyon nehéz, főleg, mióta dolgozom. Ha itthon uzsonnáznak, olyan éhesek, de minden péksütiben van tej. Minden étel amit imád, sajtos. Persze vannak alternatívák, de már nagyon várom, hogy túllegyünk ezen a "füles nyavalyán". Néha nagyon elhivatott, és megállja, hogy ne egyen, de sokszor jobb ha nem is teszek az asztalra sajtot vagy olyat amiben tej van. 

A kórházban fagyit és joghurtot hoztak neki és kapásból kérdezte a nővértől, hogy van-e benne tej, mert ő nem ehet. Furcsán nézett rám a nővér, de aztán elmagyaráztam, miről is van szó, és hogy a mai nap kivétel. Robin pedig boldogan kanalazta a fagyiját és a joghurtot. Nyáron itthon csak tejmentes jégkrémet evett, nagyon jókat találtam, de pl a nyaraláson pizzát és fagyit minden nap evett. Most hogy emiatt tért vissza a fülgyulladás, emiatt lett taknyos, nem tudom. A telet még végigcsináljuk így, aztán meglátjuk. A nővér mondta is, hogy ők is megpróbálták, de náluk nem vált be. Másnál is tudom, hogy nem ez volt a megoldás, hanem az idő vagy egyéb műtét, de Évi barátnőméknél a tejmentes étrend működik.

Robinnal szintén nyár óta reflexológushoz járunk, szintén a gyerekorvos javaslatára. Szerinte összefüggésben lehet akár azzal is a fülgond, hogy mi van a fejében. Ő ugyanis nem bír kikapcsolni, állandóan jár az agya. Ezt a reflexológus is megerősítette, hogy bizony tele van a kis feje. Szerencsére nem kell messzire mennünk, ugyanis a szomszédunk, a nőgyógyászom felesége a szakember. Az elején azt is mondta, hogy Robin nagyon érdekes eset, nem átlagos, ő is sokat tanul vele. Robin meg imádja. Behelyezkedik a székbe, becsukja a szemét és azonnal kikapcsol. Teljesen ellazul és el is alszik! Ezt kéne megtanulnia, hogy egyedül is képes legyen ilyen hamar leállnia, akárhol és akármikor. Egyébként nyár végétől sokkal jobban aludt, heteken át fel sem ébredt, vagy ha ki is ment pisilni, akkor is egyedül intézte. Mostanában megint sokszor rosszat álmodott vagy nem tudott vissza aludni ha felébredt. Remélem, csak a fülgyulladások és a műtét miatti izgalom okozta ezt a nyugtalanságot és most minden megint visszaáll.

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Fotók - október 2017

Októberi képeink

Gondoltam, ha már kevés képünk van ebben a hónapban, írok néhány sort.

Nem sokat bírt Emili a bölcsiben, egy teljes hét után rögtön beteg lett. Úgy tűnt, nem olyan vészes a hörghurutja, de mégis egy hetet otthon kellett maradnunk. Aztán ment négy napot, de kezdett nagyon rosszul aludni, egyszerűen nem tudtam lerakni az agyába, éjszaka is felsírt többször, és végül visszavittem a dokihoz, kiderült, ráment a fülére. A fülgyulladásra sajnos antibiotikumot kellett szednie, és mivel két napig ilyenkor nem mehet bölcsibe, megint otthon maradt, igaz csak egy pénteket, mert aztán jött a hétvége. 

Pont ezen a héten voltak nálunk Mamáék, szerencsére három nap után egész megbarátkozott velük Emili, így október 13-án pénteken Mama vigyázott rá, mert Norbi és Tata a padláson dolgoztak. Robin egy ideje mondogatta, hogy horgászni szeretne megint, így vasárnap délután elmentek pisztrángozni. Robin fogta az első halat, nagyon örült neki.

Október utolsó péntekjén Emili a bölcsiben halloweenezett, még azt is hagyta, hogy kifessék az arcát. 

Vasárnap pedig egy egyetemi barátom és a felesége látogattak el hozzánk, nálunk aludtak, és másnap reggel már indultak is tovább. Itt pedig kezdődött az őszi szünet, a fiúk kivételesen napközibe mentek, igaz csak hétfőn, kedden és pénteken, mert november 1-2, szerda és csütörtök nekem munkaszüneti nap volt. Maxim nagyon zúgolódott, hogy ő ugyan nem megy napközibe, és végül ő nagyon élvezte, mert több barátja is ott volt, nem kellett házi feladatot csinálniuk, igaz itthon aztán tanulnia kellett. Robin viszont pénteken már alig várta, hogy érte menjek, mert neki aznap nem volt ott egy barátja sem, akivel sokat szokott játszani.

Fotók - szeptember

Mallorca

Maxim 8 éves

Többi szeptemberi kép

Emili bölcsis lett

Szeptember 18-án hétfőn kezdte Emili a beszoktatást. A fiúk előtte pénteken kezdték az ovit, iskolát, nagyon örültem, hogy sikerült így beíratni Emilit. Előző héten találkoztunk Lilyvel, az egyik gondozóval, a megbeszélésre Emilit is vittem. Hétfőn, mikor ismét mentünk Emilivel, úgy tűnt, emlékszik, hogy voltunk már itt. Egy jó órát maradtunk, időnként eltávolodott tőlem Emili, és nézte, mit csinálnak a többiek, vagy próbálta azt csinálni. Ő a legkisebb és legfiatalabb, mert egyből a nagycsoportba tették, ahova a fiúk is jártak a babacsoport után. Elvileg az idén még néhány hasonló korú gyerek a babacsoportból átjön ide, és akkor tényleg lesz játszótársa. Folytatva a beszoktatást, kedden maradtam vele egy jó negyed órát, aztán úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik velem, elköszöntem, és egy jó fél óra múlva kezdett sírni. Szerdán elmentem pár perc után, és így szép lassan péntekre egészen feloldódott. Reggel 9-kor esznek, hát ő sem csütörtökön, sem pénteken nem evett, de pénteken már nem csak a babakocsiban ücsörgött az udvaron, hanem sétálgatott. Megbeszéltük, hogy hétfőn viszem ugyanúgy 8.45-re és ebéd előtt, azaz 11.30 előtt megyek érte. Hétfőn reggelizett, egyedül kanalazta a pelyhét, kedden viszont ebédre is maradt, de nem evett. Pedig a délelőtt jól ment, ügyesen sétált, és naná, hogy éhes volt délben. Megbeszéltük, hogy ha szerdán ebédel, akkor megpróbálják lerakni aludni. Nagyon jól ebédelt, de nem aludt el, pedig nagyon fáradt volt. Csütörtökön végre evett is, és aludt is, így a 2. hét utolsó két napján uzsonna után, 15.45-kor mentem érte. 

Én most hétfőn kezdtem dolgozni, nekem is hosszúak a napok, pedig két délutánt és csütörtökön egész nap távmunkázok. Emilinek egész jól megy a bölcsi, már integet, mikor eljövünk. Persze reggel sír, de le a kalappal, ugyanis reggel a babacsoportban, fent az emeleten van a gyülekező 8.15-ig, és mivel picit 8 előtt viszem, így nem a megszokott helyen kezdi a napot, de nem volt gond belőle. Elég keveset aludt délben, volt, hogy délelőtt elaludt a babakocsiban, de csütörtökön ügyesen sétált, és szűk 3 órát aludt ebéd után. Szerdán mondta az egyik gondozó, hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk, sokat van ölben, és amikor esznek, ha valamelyik gondozó kimegy, elkezd sírni. Ezzel tényleg nem tudok mit csinálni, idővel megszokja. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, arra készültem, hogy szabival kell kezdenem a hetet, mert nem fog majd ott aludni, vagy hogy sokat sír majd. Ő is legalább olyan érzékeny mint a fiúk, szerintem még félénkebb mint Maxim volt, de ahogy Maximnál láttuk, milyen sokat változott, Emilinél sem erőltetjük azt amit nem kell. Otthon vagány, felmászik, vagy fel akar mászni mindenhova, ahova a fiúk, csúszdán nem a lépcsőn mászik, hanem magán a csúszdán, és ehhez hasonlók. 

Picit taknyos volt a beszoktatás elején, aztán hétvégére megint taknyosabb lett, de most szépen javul a náthája, remélem, kibír néhány hetet láz és egyéb nyavalya nélkül. 

Közben kibújt 3 szemfoga, nagyon egyszerre nőnek: az első felül két hete, a másik kettő a szülinapos hétvégén, és most jön a negyedik is. Nem csoda, ha ebéd után csak egy jó órát aludt többször, sőt, csodálom, hogy egész sok éjszakát átaludt, oké, 5 és 6 között sokszor felébredt, de ha már hajnalig alszik, az szuper éjszakának számít. Pláne, hogy vasárnapról hétfőre éjszaka annyira nem aludt és üvöltött, hogy kétszer kapott – természetesen kétféle – szirupot, szerintem akkor bújt ki teljesen a második és harmadik szemfog. Az biztos, hogy nagyon elfárad a nap végére, most hogy egy teljes hetet volt, estére kikészül gyakorlatilag; elég jó megfigyelő ő is, a sok új arc, új nyelv, meg délutántól a fiúk itthon nagyon lefárasztják.

Apák napja Norbi szülinapján

Vasárnap volt Norbi szülinapja, és most egybeesett az apák napjával. Robin olyan izgatott volt, hogy ő már szombaton odaadta az ajándékát, egy esernyőt, amit ő maga festett körbe. Maxim és Emili vasárnap adták oda az övéit, Maxim vállfát festett be, meg teleírt kínai írásjelekkel egy lapot, Emili a kezével, ujjával festegetett, és kapott az apukája házi bonbont mellé.

 

Egy itteni kínai étterembe mentünk ebédelni, egyszer már voltunk itt és Maxim szeretett volna újból elmenni. Robin elég nehezen talált magának ennivalót, pedig Emilinek vittünk bébiételt, de végül sok mindent megkóstolt, így jól lakott az éttermi ebéddel.

Maxim egyik évfolyamtársáé, illetve a szüleié az étterem, a fiúk sokat játszottak (tableten) a kisfiúval, és Emili sem bírta végig a székben, állandóan a mosdóba akart lelépcsőzni, kezet mosni, így csak az elején készített Norbi pár képet, pedig hát ő volt az ünnepelt.

Maxim 8 éves

Szombaton 8 éves lett Maxim. Végül úgy döntött, Milánékkal szeretné ünnepelni a szülinapját; Nerf partit szervez. Készült rá napokon át, akadálypályát de sajnos már péntek éjszaka esett. Talán emiatt is elég zaklatott volt egész délelőtt, de szerencsére jól sikerült a délután. Már reggel oda adtuk az ajándékát, egy Nerf íjat kért. Mikor megjöttek Orsiék, kicsit játszottak a fiúk, aztán tortáztunk és újból játszottak a fiúk. Emili ébredés után amúgy is nehezen tér magához, most meg, hogy "idegenek" is jöttek, gyakorlatilag estére oldódott fel. A torta neki is nagyon ízlett, és még a hamburgerét is megette. Ő ült velünk, felnőttekkel a legtovább az asztalnál. 

(Maxim citromtortát kért, és mivel már többször sütöttem ugyanazt, gondoltam, kipróbálok másik receptet. A 3 tojásos piskóta a szokásos volt, csak rizstejjel készült Robin miatt, a krémet pedig én főztem, innen, csak dupla adag és a vaj egy része margarin volt, szintén Robin miatt. A gyerekek az utolsó két szeleten összevesztek kedd este, Emili is kevesellte az adagját.)

Úgy tűnik, szinte csak az evésről készítettünk képeket, pedig Maxim és Milán kimentek a focipályára letesztelni a nerf fegyvereket, azért a kisebbek is sokat játszottak, de bizonyára elég elfoglaltak voltunk a délután és este folyamán.

Pörgettyűmánia és szobacserék

Nyár elején ért ide a pörgettyűláz, vagyis a handspinner-láz. Robin akárhányszor meglátott egy új színt vagy modellt, azonnal szerette volna megvenni. Volt hogy azért jött boltba, hogy találjon magának valami újat. Néhányat vettünk nekik, kaptak is, meg volt hogy cserélt az oviban, persze titokban, mert ha meglátták az óvónők, akkor elvették a gyerektől, és év végén kapták vissza. Már nem tudták, hová tegyék itthon őket, ezért Norbi kitalálta, hogy készítsenek maguknak egy tartót. Robin is segédkezett, de főleg Maxim készítette.  

Fotók: pörgettyűk

Fel is szerelték az új szobájukba, mert a pünkösdi szünet után a fiúkat átköltöztettük a vendégszobába, és kb. két hétre rá Emilit a fiúk régi szobájába. Emilinek még hiányzik egy-két bútor, szőnyeg, de ha mondjuk, hogy menjünk a szobájába, már szalad is. Nem alszik sokkal jobban ettől, de július 10-én először átaludta az éjszakát, 8.45-től 6.40-ig aludt, majd 19-én megint végig aludt éjszaka. Muszáj dokumentálnom, mert ez jó jel, kezd megérni arra, hogy jól aludjon. Előtte, június 26-án kijöttek az alsó kisörlői, jönnek a felsők is, így lehet, emiatt nyugtalan időnként és éjszaka is. 

A fiúknak készített Norbi egy íróasztalt, két ikeás polcra rögzített falapot, szerelt fel nekik polcot, most már egész jól néz ki nekik. Ja, és mindent a falhoz csavarozott, mert a fiúk még mindig, Emili meg már mászott a polcra. Persze Maxim már azt várja, mikor lesz saját szobája, pedig néhány hónapja még esze ágában sem volt egyedül lennie. Nyilván hatással van rá, hogy Milán saját szobát kapott, de a háziját is szereti csukott ajtó mögött írni.

Fotók - augusztus

Dínópark Ernzenben

Délután az echternachi tónál bicikliztünk

Súberflóri 2017 

Többi augusztusi kép

(Nyári szünetünk Békéscsabán)

Playa de Muro, Mallorca

Szerettünk volna az idén is nyaralni, és úgy gondoltuk, szeptember elején már Emili is elég nagy lesz, hogy mindenki élvezni tudja. Nem akartunk sokat repülni, nem akartunk semmi meglepetést, és mivel a 4 évvel ezelőtti mallorcai nyaralásnál már mondtuk, hogy ide szívesen visszajönnénk, nem gondolkoztunk túl sokáig. Ugyanabba a szállodába mentünk, Playa de Muro Village, kétszintes épületek, felújított medencék, nagy kert, pazar konyha, reggeli, ebéd, vacsora a tengerpari teraszon ha akartuk, még tízórai és uzsonna is volt, Emili is tudott enni mindig valamit.

Kétszobás, teraszos apartmanunk volt, mikróval, vízmelegítővel, normális klímával, amit csak akkor kapcsoltunk be, ha nem voltunk a szobában. A homokos tengerpart sokkal keskenyebb volt most mint 4 éve, de a víz kellemes, sokáig sekély, és most egy medúzát sem láttunk, csak néhány halat, kishalakat és egyetlen egy tengeri csillagot láttam, mikor úszkáltam egy kicsit. Az első két nap szeles volt, de aztán délelőttönként alig járt a levegő, a tenger sem hullámzott, így reggeli után a tengerparton voltunk, és ebéd után amíg én Emilivel aludtam, addig a fiúk medencéztek. Az elején nagyon sokat használták a cápauszonyt, de aztán Maxim nem kérte, ő már tényleg elég jól úszik, így Robin se vette fel mindig. Neki meg jó a vízérzéke és óriási a tüdeje, mert levegőt nem tud venni, de így sokat úszik egy levegővel.

Szeptember 1-jén pénteken délben repültünk, és 8-án este jöttünk vissza. Hétfőre autót béreltünk, és elmentünk egy állatkertbe, ahol fóka-, delfin és papagáj-show várt ránk, illetve egy miniállatkert. Volt egy medencés rész is, de olyan 1-5 éveseknek, Maxim dünnyögött is, hogy ez neki túl kicsi, Robin viszont élvezte az óriáspancsolót Emilivel együtt. A showk jók voltak, még Emili is nézte őket, igaz, ő elaludt az autóban, mire Marinelandba értünk, aztán a kezemben aludt a delfinshowig. Lehetett papagájok közé menni, bátrabbak simogattak is madarat, igen a mi gyerekeink is, volt akváriumos és hüllős rész, fogdostak ráját és halakat is. Az előbbiért rájuk is szóltak, de addigra ők már megérintették őket. Egy gyerekmedencés részen is időztünk egy kicsit, Emili és Robin nagyon élvezte, de Maxim dünnyögött, hogy kicsi a víz, ez babáknak való.

Kétszer béreltünk vízibiciklit, Emili nem igazán szerette, de a fiúk nagyon élvezték a csúszdázást. Hiába volt a medence vize hidegebb mint a tengeré, Emili sokszor nem akart lemenni a tengerpartra, de a medencébe mindig bement volna. Szerintünk a hullámok elbizonytalanították, és valahogy a homokozás sem kötötte le sokáig. Sokszor nyűgös volt, ugyanakkor egész sokáig bírta az asztalnál, egész sok mindent meg tudtunk kóstolni. Vacsora után ő is feléledt, nézte a showt, vagy a labdarengetegben játszott. Kisebb "baleseteink" voltak, egyik éjszaka Robin bepisilt, egyszer beragadt a vécében, mert egyedül ment, magára zárta az ajtót, de már nem bírta kinyitni. Egyszer előre szaladt a vacsorához, de míg ő a tengerparti étterembe ment, mi a főétteremben kerestük. Aztán volt, hogy az egyik medencézni akart, a másik lemenni a tengerpartra, Emili meg csak úgy rohangálni akart, és hasonlók, de most senki nem lett beteg, és a fiúk azóta is kérdezik, mikor megyünk újra Mallorcára.
Hát tényleg szuper a hotel, végül is ide bármikor visszamennénk.

Íme az összes kép

Emili 15 hónapos

Egyik vasárnap egy kedves kollégámhoz mentünk ebédre; ő egyébként vietnámi, a feleség német, és még Maxim születése előttről ismerjük egymást.Maxim megtanult pálcikával enni, nagyon büszke volt magára. Emili bébiételt kapott, és ebéd után az egyik szobában felállítottuk a hordozható babaágyunkat, és ott aludt egy keveset. A fiúk jó szórakozást találtak maguknak: Minh-Chauéknak van egy pici dísztavuk, ők meg elkezdték kiszedni a hínárokat, algát a tóból. Sajnos a végén Robin csak megmártózott benne, szerencsére volt pótruhánk. Azért Emili elég félénk volt.

Itthon azonban tud tombolni, sikítozik, táncol, zenére, zene nélkül is. Illegeti magát a tükör előtt,

belebúj a cipőnkbe, papucsba, és úgy togyog.

Néhány alapszót mond: apa, anya, baba, mama - Maximra má-t mond,  Robint időnként bá-nak hívja. Babnak is nevezte már, na ezen a fiúk jót nevettek.

Egész ügyesen eszik egyedül, kanalaz, villával most próbálkozunk.

Ha kérdezünk valamit, bólogat, amit nem akar, nem kér, rázza a fejét, néha mondja hogy nem.

Természetes mindig az az érdekes, ami a fiúknál van.

Imádja a gyümölcsöket, és hát a fagyit.

Most próbáljuk, hogy délben eszünk, és utána fekszik le aludni (még mindig szopival alszik el).

Két szuper éjszakánk volt júliusban, remélem, jönnek a végig aludt éjszakák, mert elég nehéz lesz kialvatlanul dolgozni mennem.

Fotók - július

Júliusi fotók

Nyári szünetünk Békéscsabán 2017

Dinoparkban jártunk

Orsiék ajánlották, hogy Németországban, a határhoz közel van egy dínópark, tele szobrokkal, játék-ásatásokkal, foglalkozásokkal. Egész pontosan ide autóztunk el: Dinopark - Ernzen.

Igazából egész napos pogram, rengeteg interaktív tábla van, a szobrok élethű nagyságúak, van amelyiket meg lehet nézni, bele lehet bújni, és van amelyiket alig lehet megközelíteni. A park közepén van egy nagy "ásatás", itt lehet gyakorolni a régészkedést. Van egy homokozó, ahol apró kincseket lehet szitálni, keresgetni, és van olyan rész is, ami fizetős, és dínófestéstől kezdve kincsvadászatig több féle dolgot lehet kipróbálni. Szabadtéri program, nem árt, ha nem esik, és ha szünetben vagy hétvégén megyünk, akkor lehetőleg ne a csúcsidőben ebédeljünk, de egyébként nagyon hangulatos hely. Emili nem volt hajlandó elaludni a babakocsiban, így mi kora délután vissza indultunk. 

Nálunk mindig visszatér a dínóláz, Maxim tényleg sokat tud a dinoszauruszokról, de egy kicsit le kellett állítanunk, mert annyit okoskodott a parkban a séta elején, hogy már engem is kezdett zavarni, és ilyesmivel Robint előbb vagy utóbb kiborítja. Valamin így is összevesztek, de már nem is emlékszem, hogy mi volt a gubanc.

Képek itt: Dínópark

City Skyliner

Luxemburg fővárosban néhány hétre felállították a világ legmagasabb mobil tornyát - kvázi mint egy panorámalift -, amiről 80 méter magasból lehetett körbe csodálni a fővárost.

A gyerekek nagyon élvezték, egyáltalán nem volt tériszonyuk, Emili teljesen rátapadt az üvegfalra, miközben az anyukája nem is tudta, hogy érte aggódjon vagy hogy rosszul legyen a magasban.

Érdekes volt, de nagyon rövid, a fiúk repetázni akartak, de mondtuk, hogy majd inkább felülünk a nyár végén az óriáskerékre.

Fotók itt: Péntek itt: Luxemburg

Nyári szünetünk Csabán

Autóval mentünk haza, és rekordot döntöttünk, 21 óra alatt meg is érkeztünk Békéscsabára. Borzasztó volt, ennyi útfelújítást még sosem láttunk Németországban, ráadásul Emili miatt sokszor meg kellett állnunk, nagyon rosszul bírta az utat. Volt, hogy Robin miatt megálltunk, de olyan undorító volt a vécé a parkolóban, hogy tovább mentünk egy benzinkúthoz. Szóval nagyon-nagyon lassan haladtunk. Visszafele egy fokkal jobb volt, azt hiszem, 19 óra volt az út, de még így is rettenetesen hosszú. 

Pénteken indultunk, szombaton hajnalban érkeztünk és Norbi vasárnap ment is vissza Capellenbe repülővel, ő még dolgozott egy hetet. Mi a gyerekekkel anyáéknál voltunk. Emili rettentő nyűgös volt, nélkülem nem is nagyon volt el. Persze aztán kiderült, hogy jött a foga, egy újabbal értünk haza. Na meg egyre melegedett az idő is.

Elmentünk könyvesboltba, Maxim teljesen rácuppant a könyvekre, mindent meg akartak venni Robinnal. Nagyival még vissza is mentek egyszer vagy kétszer.

Györe és Gabi unokatesómmal sikerült összehozni a találkozót. Gabi a lányával, Jázminnal eljött hozzánk. A fiúk először ki sem akartak menni Jázminhoz, de aztán hamar összebarátkoztak. Györéékkel később találkoztunk, és a fiúk elég szégyenlősek maradtak, de Emili megbarátkozott Anna unokatesójával. 

Viktor is eljött Csabára a barátnőjével, Lillával. Robin odáig volt Lilláért. Átmentünk velük és Nagyiékkal Gyulára, kicsit kimozdulni.

Mamáéknál már borzasztó hőség volt, de a fiúk egész jól bírták. Robin állandóan macskázott, néha már úgy kellett rászólni, hogy hagyja szegényeket pihenni. Liával is sokat játszottunk.

A fiúk az egyik délután elmentek Tatával horgászni. Úgy összecsípték őket a szúnyogok, mindenütt tele voltak piros, dagadt pöttyökkel.

Gyorsan eltelt a két hét, de jó volt haza érkezni. Nem tudom, mikor megyünk autóval megint ilyen hosszú útra…

Képek itt: Nyári szünetünk Békéscsabán

Fotók - június

Pünkösdi szünet Nagyiékkal

Júniusi fotók

Pörgettyűk

Fotók - május

Kertészkedünk

Annyi dolgunk van, hogy a blogom mindig kimarad, vagy mire leülnék, Emili felébred :). Ő ugyanis nem bír egy helyben ülni, állandóan jön-megy, pakol, felmászik vagy fel akar mászni mindenhova, szóval mellette nem kapcsolom be a gépet. Májusban jutottunk oda, hogy elültessünk néhány palántát. A fiúknak segíteni kellett a földet átforgatni, lapátolni, hát nem repestek az örömtől, de végül beálltak dolgozni és segítettek. Emili is kertészkedik, tépi a virágot, levelet, vagy földezik, sarazik. Ezeket a pillanatokat próbáltuk megörökíteni.

Emili szülinapja

Erről viszonylag időben írtam egy bejegyzést, aki nem olvasta, íme a link: Emili 1 éves.

Sportnap

Szokás szerint idén is elmentünk a sportnapra, ez ugye itt ünnepnap, mindig csütörtök - most május 25-re esett -, és mindig ilyenkor rendezik meg. Jó idő volt, rengetegen elmentek mint mindig. A fiúk végre kipróbálták a bokszot, ketten együtt bokszolhattak, nagyon élvezték. A sorban állást evéssel, ivással töltöttük, a végén viszont a fiúk felfedeztek egy motoros klubot, ahol kicsi és nagy elektromos motort lehetett kipróbálni. Itt vártak a legtöbbet, mert közben töltötték a motorokat, de megérte, mert nagyon tetszett nekik, ügyesen mentek vele. Én csak Norbit láttam, mint kiderült, szóltak neki, hogy kipróbálhatja a nagymotort amíg a fiúk várnak a kicsire, na ezt pont láttam, de a fiúkat nem, mert Emili elaludt és nyugodtabb helyet kerestem neki addig. Mire a fiúk végeztek, a kisasszony is felkelt, aki egyébként egy játékos, babáknak és gyerekeknek egyaránt összeállított pályán többször végig ment. Nagyon tetszett neki. Eredetileg Orsiékkal együtt akartuk tölteni a napot, de mi később indultunk, aztán mire utolértük volna őket, Robin kitalálta, hogy ő kacsát akar horgászni, így vissza kellett mennünk az elejére, és végül Orsiékkal már csak akkor futottunk össze, amikor ők már indultak haza. Elmondták, hol festenek arcot, mert Robin ahogy meglátta Vincét, ő is akart valamilyen maszkot magának. Imádja ezeket a dolgokat. Szerintem jövőre is megyünk.

Többi májusi kép

Május végére ide ért a meleg, medencét nem állítottunk, mert szombatonként uszodába megyünk babaúszásra, de egy kismedencét egyik vasárnap feltöltöttünk vízzel. Maxim duzzogott, hogy ez babáknak való, ő bele sem ült, viszont vízipisztolyoztak, aztán meg vödröztek és labdáztak, olyan golyókkal, amikbe ha víz megy, jó nehezek lesznek. Emilinek ez nagyon tetszett, annyira horgászta a labdákat, hogy mikor már nem volt tele a vödör vízzel, egyre jobban belehajolt és bele is esett fejjel. Szerencsére végig ott voltam mellette, gyanítottam, hogy ez így veszélyes, egyből kikaptam, de azért 1-2 másodpercig tuti nem kapott levegőt. Lehet, ennyi haszna volt a babaúszásnak, hogy csak kicsit ijedt meg a merüléstől. Ezután viszont nagyon-nagyon óvatosan halászta  a labdákat. Tényleg veszélyes a pancsolás, nagyon oda kell figyelnünk a gyerekekre, amikor vizeznek.

Fotók - április

Kísérlet

Húsvéti szünet
Húsvét 2. 

Házi vulkán és szalonna sütés

Többi kép áprilisban

Újabb csirke-csapat

Átmenetileg, december közepétől márciusig nem voltak tyúkjaink. Elég szomorú dolog történt. A barna tyúk már hónapok óta nem adott tojást, és decemberben, amikor itt voltak anyósomék, levest főztünk belőle. Margó azt mondta, hogy beteg volt a mája, szóval nem húzta volna szegénykém túl sokáig. Miután megettük a finom levest, kérdezte Maxim, hogy akkor ez a mi tyúkunk volt, ugye. Még azt is kérte, hogy legközelebb előre szoljunk neki, ha igazi házi tyúkhúslevest főzünk. 

A fehér pipi két napig volt egyedül, és hát nem gondoltuk, hogy télen nincs állatpiac, és én másnap nem fogok tudni új csirkét venni neki. Elég bánatos volt szegény, gubbaszott, látszott, hogy hiányzik neki a társa, ő mióta nálunk volt, mindig is a barnával volt együtt. Eszembe se jutott, hogy esténkén meg kéne néznünk, beül-e a házába. Aznap hajnalban mentek vissza anyósomék, és Norbi is velük ment. Én reggel mentem magot adni a tyúknak, de szegénykém akkor már nem élt. Most hogy nem akart este bemenni vagy már nem tudott, mert nagyon hideg volt, de úgy tűnt, hogy bánatában pusztult el. 

A tavasszal újból megnyitott az állatpiac Arlonban, és Norbi ismét vett két csirkét. Megegyeztünk, hogy a fehér helyett egy barátságosabb fehér fajt választunk, bár a második fehér csirként tényleg nagyon kedves lett, de sosem volt annyira barátságos mint a barna házityúk. 

Na szóval, ők a két új jövevény, szépek, de a barna most is barátságosabb. Pár nap alatt össze is szoktak, és már tojásunk is van.

Emili 1 éves

Gyorsan telik az idő, és persze sosincs elég belőle. 

Szombaton ünnepeltük Emili első szülinapját. Kapott tőlünk egy kicsi és egy nagyobb locsolót, sokat kell öntözni a kertben :).

 

 

A tortájából nem evett, pedig már kóstolta ezt a joghurtos piskótát, igaz, akkor finomabbra sikerült. A fiúk nagy élvezettel fújkálták a gyertyáját, Emilinek kevésbé tetszett a dolog.

Gyakorlatilag állandóan mozog, jön-megy, talál valamit, amit cipel, vagy csak húzza a kezünket, hogy menjünk vele. Ha meg fáradt már, akkor kéri, hogy vegyük fel és úgy sétáljunk, illetve mutogat, hogy mit szeretne megnézni, kézbe venni.  Továbbra is imád pakolni, de újabb és újabb dolgokat kell kitalálnom, mert amit százszor szétpakolt már, az nem érdekli.

Ha zenét, éneket hall, azonnal táncol, de ő maga is van, hogy dobol és akkor is rugózik. Nagyon sok mindent megért, menjünk fürödni, indul a fürdőszobába, ha kimegyünk, hozza a cipőjét. Néha bólogat, ha kérdezem, hogy ezt kéri-e. Szavakat nem mond, csak babanyelven beszél, na-na, a-pa- a-na, de sok mindenre mondja ezeket.

Mindent meg akar kóstolni, egész jól eszik mostanában, persze soha nem egyszerre eszi meg az óriási adagot, de kétóránként eszik valamit. Nagyon ügyesen iszik, ő maga akarja a poharat is fogni, hát ebből volt már sírás is, mert a teli poharat nem adtam oda, mert úgyis mindig magára borítja, legalábbis egy darabig, aztán már úgysem lesz érdekes, és akkor marad az ivás. Kanalazni is próbált néhány napig, most inkább kézzel eszeget darabos dolgokat. A vékony babákhoz tartozik, a gyerekorvos mondta, május elején mentünk, 71 cm és 7,1 kg volt. Az oltás eléggé megzavarta, nagyon nyűgös volt néhány napig, illetve kezd akaratos lenni, sír, ha nem kap meg valamit, vagy elveszünk tőle valamit. Ő viszont a fiúk játékát veszi el, amivel épp játszanak, mert az az igazán érdekes. Ha nem adják neki oda, akkor később, mikor már nem játszanak vele, nagy boldogan babrál velük. Robin azért piszkálgatni szokta, és vele egész vad tud lenni, oda megy hozzá és simán kikapja a kezéből a tárgyat, veszekedtek is már egy-egy játékon. 

7 foga van még mindig, húsvét előtt - április 5. - jött ki neki a 7. alul és azt hittem, hogy gyorsan kijön a párja a másik oldalon, de egyelőre csak duzzad az ínye, biztos fáj neki, mert egy-két éjszakánk elég rémes. Már éjszaka is max. kétszer szoptatom meg, ezt fogjuk elhagyni lassan. Napközben amúgy már csak a kora reggeli, a déli alvás előtti, egy délutáni és az esti szopi van, igazából az éjszakai és a délutáni is még azért maradt, mert még mindig sok tejem van, és muszáj, hogy megetessem.

Imád fürödni, április végén elkezdtünk babaúszásra járni, szombat délelőttönként van. Szereti, de sokat nézelődik, nem rám figyel, ha éppen valamilyen feladat lenne. Kell neki egy kis program, hogy ne csak a szokásos buszmegálló-iskola-boltok kiruccanás legyenek a program. A fiúk is jönnek persze ilyenkor úszni, így mindig elhúzódik és macerás is kicsit, mert pont 11 és12 között szoktam lerakni aludni, ez meg 11-től van, de eddig jól ment szerencsére. Nincs messze tőlünk, 10 perc, mert bár jobban bírja az autót, annyira azért nem, hogy órákat utazzunk.

Boltba már nem babakocsival hanem biciklivel vagy autóval megyünk, és vagy toljuk a kosarat vagy beültetem a bevásárlókocsiba, amibe vettem egy bélést övvel együtt. Azért igyekeznem kell, nézelődni nem lehet, csak ha tolom a kocsit, azt bírja. 

Amúgy sem bír egy helyben ülni, az evést sem bírja mindig ki a székében, van, hogy a kölesgolyó, kenyér véget már sétálva eszi meg az ebéd vagy vacsora végén. Majd elmúlik ez is, aztán meg úgyis visszajön, a fiúk is felugrálnak, hogy elmeséljenek valamit például.

Újból könnyű megnevettetni, és tényleg olyan kislányosan sikongat. Egész sokat nézi magát a tükörben, és most mindent a fejére próbál tenni.


A szülinapján készült képek itt vannak.

Robin sérvműtétje

A februári beszámolómban írtam, hogy Robin sérvgyanús volt, és végül meg is állapították nála a baloldali lágyéksérvet. A gyereksebésszel április 7-ét beszéltük meg, egyrészt egy héttel korábban lett volna még hely, másrészt viszont praktikusnak tűnt, hogy ezután két hét szünet következik, és bár egy hét után elutazunk, ez az idő elegendő, hogy kipihenje magát. Utólag jöttem rá, hogy érzelmileg még jobban megviselte ez az egész mint fizikailag, tényleg kellett neki egy hét, hogy feldolgozza.

Még az anyaméhben a fiúknál a 2. harmadban a lágyékcsatornán át leszállnak a heregolyók, majd a harmadik harmadban bezáródik a csatorna. A  fiúk mintegy 60 %-ánál nem záródik be a csatorna, és akinél egyoldali sérvet állapítanak meg, azok 40%-ánál mindkét oldalon nyitva marad a csatorna. Ezen a nyíláson át tud a végbél betüremkedni a hasfalba, herezacskóba, ami Robinnal is történt. Szerencsére nem fájt neki, nem gyulladt be, és a műtéttel bezárják a baloldalt és egyúttal megnézni a jobboldali csatornát is. A köldökön át vezetnek be egy csövet illetve két kis metszése lett jobb és baloldalon. Laparoszkóppal végzik ezeket a beavatkozásokat, így alig marad heg és a műtét után rögtön fel is kelhetnek. 

Norbi vitte Robint péntek reggel 9-re, éhgyomorral kellett menni, teljes altatásban történt a közel másfél órás műtét. Elég nehezen tért magához Robin, de már a két előző alkalommal is így volt. Szerencsére amint tudott járni, evett, ivott, pisilt, jöhettek is haza, így vacsorára már itthon voltak. Egy napig kapott fájdalomcsillapítót, de vasárnapra már nagyon jól érezte magát, alig fájt a hasa, így elmentünk Orsiékhoz ebédre (és vacsorára is maradtunk). 

Múlt csütörtökön minden rendben volt a kontrollon, Robin meg már el is felejtette az egészet. Én meg rakosgathatom a harmadik altatómaszkját is :)

Emili elindult

Március közepén, egész pontosan 17-én kétszer is lépet egyet önállóan. Másnap egyedül felállt, kapaszkodás nélkül. Aztán volt, hogy lépett egyet-egyet, de mindig kérte, hogy fogjuk a kezét. Így kézen fogva nagyon szépen sétálgatott, de egy idő után feltűnt, hogy mindig fog valamit a jobb kezében, és mindig a balt adja, hogy fogjuk meg. Ha a jobb kezét fogtuk meg, oldalazva lépkedett, nagyon vicces volt. Szóval látszott, hogy még valami hiányzik, ahhoz hogy egyedül is elinduljon. Egyik nap a fiúkkal voltam otthon, és tőlem Maximhoz odalépett, 4 egész lépést tett. Most bajban vagyok, mert rosszul írtam fel, hogy mikor is történt, de szerintem április elején. Húsvét előtt már többször megtett néhány lépést, volt, hogy a boltban is lépegetett. Többnyire tett pár lépést, hogy hozzánk jöjjön és az utolsó lépésnél már dőlt. 

Most vasárnap azonban (ápr. 23.) 2 métert totyogott, naná hogy este, mikor lefekvéshez készülődtünk, de ezt többször megismételte, és azóta egész sokat lépked egyedül. Persze sokszor letottyan és utána inkább mászik, de a kis cipellőjében is lépeget amikor kint vagyunk.

Ha a jobb kezét fogjuk, akkor már egész rendesen teszi a lábát. Már csak arra kell figyelnünk, hogy mennyire teszi befelé a lábfejét, mert az elején nagyon csámpásan járkált. 

Eddig nem érdekelte a padlásfeljáró, néhány hete azonban nagy csendre lett Norbi figyelmes. Kereste Emilit, hát bizony a lépcső felénél járt. Próbáljuk nem elfelejteni, hogy lent is be kell csukni a rácsot, mert fogja magát és elindul. A veszély az, ha megáll, nézelődik vagy épp kitalálja, hogy ő inkább lejön. A fiúk ágyára is felmászik, sőt a fotelba is beül, ahol szopizni szokott, és természetesen rájött, hogy a fiúk foteljába is be tud ülni. Hát igen, mindjárt egy éves lesz.

Húsvéti szünet

Bevallom, hogy ezt a posztot egy évvel az utazás után írtam. Hát igen, a gyerekek, a ház, meg a munka, nincs túl sok időm, úgy igazából semmire sincs időm.

Szóval a húsvéti szünetben Békéscsabára utaztunk. Repülővel, de még így is eléggé fárasztó volt az út, ráadásul Maxim rosszul lett a repülőút végén, reggel ugyanis hidegen evett pizzát a reptéren.

Anyáékhoz érkeztünk, hogy Krisztiékkel is tudjunk találkozni, és hogy együtt is megünnepeljük Anya 60. szülinapját. Persze a gyerekekkel nem lehet 3 órán keresztül ücsörögni, és Emilivel később mentem a többiek után, de végül mindenki finomat evett.

Mamáéknál kiscica és két nyuszi várt minket, na meg persze a kutyák. Emili elég félős volt, és rettentő anyás, és mivel csak egy rövid hét volt az egész utazás, mire megszokta volna az egyik helyet, már mentünk is tovább.

Húsvéti szüneti képek 
(néhány kép Orsiéknál készült, a szünet elején náluk voltunk egy délután)

És még néhány kép

Fotók - Március

Robin 5. szülinapja

Emili 11 hónapos

A többi márciusi kép

Bilan - első és második harmad - értékelések

Maxim nagyon jól kezdte az iskolát. Betűkkel osztályozzák őket, de tantárgyblokkonként értékelik a szorgalmat is, illetve a matematika és német is több részből áll. A matekban van számolás, geommetria, mértékegységek meg még egy vagy két valami. A németben van írás, olvasás, értés, beszéd, meg még nem is tudom, mi, aztán van testnevelés, úszás, és a többi készségtárgy mint művészetek, tudományok, zene, luxemburgi. Nos Maxim első harmadban mindenből A-t kapott, kivéve énekből, ebből B-t, de áprilisban már énekből is A-t kapott. Mindenben jó, szorgalmas, amiből szintén a maximumot kapta minden tárgyban. Első harmadban még A+-t is kapott az egyik résztárgyból a tudományokban; az egyik feladat volt ugyanis az iskola lerajzolása térképszerűen. Persze körbejárták előtte az épületet, de Maxim madártávlatból, profi módra lerajzolta az épületeket, udvart, és erre azt mondta a tanítóbácsi, hogy ez kiemelkedő. Egyrészt senki nem tudta így megcsinálni az osztályból, másrészt ilyen idős korban nem szoktak ilyen pontos rajzot készíteni. A készségtárgyakat oktató tanítónéni is "Maxim-rajongó", mondta Gilles, az osztályfőnök. Sokat tud az állatokról és úgy általában a környezettel kapcsolatos dolgokról, ugyanakkor érdeklődő, látszik rajta, hogy újabb és újabb dolgokat akar megtanulni.

Matekból is nagyon jó, gyors és minimális hibát vét. Szokott külön feladatokat kapni, néha direkt nehezebb, gondolkodtatót, és amit még kiemelt Gilles ezzel kapcsolatban, hogy milyen nagyszerű tulajdonság, hogy nem adja fel Maxim. Nekifut többször, kérdez, gondolkodik. 

Németből is jó, persze látszik, hogy most kezdte tanulni, de önálló mondatokat alkot, sőt, ha olyan feladat van, hogy nekik kell kép vagy valami alapján írniuk, ő veszi a fáradtságot, és kitalál saját mondatokat. Szokott nekik lenni diktálás, ez is jól megy neki. Az elején nem kellett a nem ismert szavakat vagy betűket leírni, de ő mindig leírta azokat is. 

A luxemburgija is nagyon jó, igen, azért nem mindig beszél helyesen, főleg szórendbeli hibákat ejt, ez egyébként Robinnál is így van, és ez tuti a magyar miatt van így. A luxemburgiban is kötött a szavak sorrendje mint a németben. 

Maxim mondta egyszer, hogy most már ő a legjobb matekból, mert az egyik kislány átment másodikba évközben. Rákérdeztem Gilles-nél, azt felelte, hogy nem lenne szabad ilyet mondania, de minden tárgyat figyelembe véve, Maxim két másik gyerekkel az osztály legjobbja.

A lényeg, aggodalomra semmi ok, szuper diák a fiunk.

Robin érzékeny, ezzel kezdte decemberben az óvónéni a beszélgetést. Rengeteg a mondanivalója, nehezen bírja kivárni amíg más befejezi a beszédet, közben ő meg sokszor elfelejti amit mondani akart. Ez itthon is így van, és általában mérges is lesz tőle. Néha nehéz követni mit is akar mondani, hadar, és ha nem tud egy szót luxiul, átugorja. Jár külön luxemburgira kiscsoportban, négyen vannak, szívesen vesz részt ezeken a foglalkozásokon. A feladatokat jól csinálja - kivéve a különbségkeresést, vagy nincs türelme hozzá, vagy nem érdekli szerintem. Nem mindig artikulál jól, kaptunk időpontot logopédushoz. Egyébként nincs vele semmi gond. 

A második értékelés a húsvéti szünet előtt volt, de ez más jellegű, itt a gyerekkel együtt kell menni, együtt átlapozni az albumát, füzetét, hogy a gyerek meséljen, miket csinálnak az oviban. Majd jött a "kedves" feladat, hogy együtt készítsük el a húsvéti csirkét, aminek a papírmasé alapja volt kész. Mivel nem így készültem, elég rosszul érintett a dolog, Robin élvezte ugyan, de ő közben össze-vissza szaladgált az óvónénihez, hogy mutassa hol tartunk illetve a többi gyerekhez, hogy ők mit csinálnak, meg hogy beszéljen velük. Annyit mondott az óvónéni, hogy mostanában el-elkalandozik, nagyon gyorsan és sokat akar mondani egyszerre, és előfordul, hogy abszolút nem úgy csinálja meg a feladatot, ahogy elmondta nekik. Tudni kell azonban, hogy az idei tanévben változtattak a koncepción, és a három csoportnak rengeteg közös foglalkozása van, un. ateliers-ket (ejtsd: atelié) szerveznek, témánként más-más dolgokat kell elkészíteniük. Így sokat vannak a másik óvónénikkel, pl a tornaórákat eddig nem a mi óvónénink tartotta, és csak a másik beszámolója alapján értékelték. 

Tavaly év végén ugyanis többen panaszt tettek az egyik óvónénire, illetve állítólag a másik csoportban sem csináltak túl sok mindent, így kitalálták, hogy dolgozzon együtt a három csoport, mindig ugyanazon a témákon. Szerintem ez nem minden gyereknek jó. Túl nagy a mozgás, jövés-menés, állandóan csinálniuk kell valamit, nem csoda, hogy egy 5 éves fiú a játékot preferálja a munkával szemben. Haza hozta a munkafüzetét is, nem is értem, hogy mikor csinálják a feladatokat a sok kreatív munka mellett. Ráadásul egy-egy témával hetekig foglalkoznak, és van, hogy nem egy óvódás szintjén. A teknősök, pingvinek, oké, állatok, érdekes, ez az ő szintjük, de hogy az indiánokat elüldözték a területükről, és most "kihalnak" meg "már nincsenek, mert rendes házakba kényszerítették őket", nos ez már nem nekik való. Majd megtanulják később történelem órán, amikor elég érettek hozzá. Szóval Robin nagyon elfáradt, kellett neki a két hét szünet, de még így is sok van nyárig. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kétnyelvűség is rendkívül leterheli őket.

A logopédushoz együtt kellett mennünk, elvileg lesz néhány csoportos foglalkozás az oviban, különórára egyelőre nem kell járnunk. Tulajdonképpen meglepődött a logopédus, hogy Robin milyen jól ejti a hangokat az őszi felméréshez képest. Főleg a "s" hangot írta fel. Megbeszéltük, hogy valószínűleg a fülműtét segített, hogy tisztábbak lettek a kiejtett hangok, illetve csináltattunk hallásvizsgálatot is a télen, az is rendben volt. Azért felírt néhány hangkapcsolatot, hogy gyakorolhatjuk, ajánlott egy képeskönyvet és egy-két játékot. Magyarban továbbra sem megy neki a "r" pörgetése, de luxiban jól ejti. Ha magyarul mondja a nevét, akkor Lobin, ha luxiul, akkor Robin. Meglátjuk, hogy alakul neki őszig, mert azért ha gyorsan beszél, akkor nem artikulál olyan szépen.

Emili 10 hónapos

Emili sétálgat, ha fogjuk a kezét, és a bútorokba kapaszkodva is elközlekedik. Most nagyon anyás, ha mellette vagyok, akkor elvan, pakol, imádja a ruhákat és a cipőket rakosgatni. A fiúk játékai mindig nagyon izgalmasak.

Gagyog, mondogatja, hogy te-te, oty. Néhány napja elkezdett vonyítani, de borzasztó a visítása, nem emlékszem, hogy a fiúk ilyen hangot adtak ki. Remélem, hamar túl lesz rajta, mert idegesítő, plána ha a fiúk is beszélnek, kiabálnak mellette. Néhányszor beletettük a bicikliülésbe, aztán egyik nap elbicajoztam vele a gyógyszertárba. Elővettük a 3 kerekűt is, hátha elüldögél benne, vagy éppen jobban bírja majd mint a babakocsiban.

Megint taknyos, gondolom, Robintól, mert neki a nátha ráment a fülére, pénteken elmentünk a gyerekorvoshoz. Emilit tegnap vittem volna hozzá, így a két gyereket egyszerre nézte meg. Robin kapott fülcseppet, de csak folyt neki, és ráadásul a doki egy cseppet írt fel 4 napig, én meg eleve hármat adtam neki. Szerencsére kaptunk a fülorrgégésznél ma reggelre időpontot, kicsit megnyugodtam. Ugyanazt a fülcseppet kell még kapnia összesen 10 napig, viszont a másik füléből, ami nem folyt, nem fájt, kiesett a tubus. Így már csak a jobb fülében van, pedig olyan tubust kapott, ami elvileg legalább egy évig lett volna a fülében. Meglátjuk, hogy telik a nyár, lesz-e víz a fülében. A múltkor csináltattam neki hallásvizsgálatot, az rendben volt, és egyelőre tiszta, ép a bal füle. 

Visszatérve Emilire, a hörghurutja alatt gyakorlatilag 10 napig nem evett, és most kezdett visszajönni az étvágya, de hát ez a mérlegen nem látszódott, majdnem ugyanannyi kiló volt mint két hónapja - 6,9 kg, és magasabb sem lett - 67 cm. Abban maradtunk a gyerekorvossal, hogy megvárjuk a májust, ha továbbra sem gyarapszik, akkor elküld vérvizsgálatra, ahova egyébként már elküldött volna, ha nem ismerné a családot. Továbbra is szoptassam, és ha bírom, éjszaka is, ha kéri. Anno ő Maximnál 11 hónaposan azt mondta, hogy nincs szüksége már az éjszakai evésre, nyugodtan hagyjam el, hátha jobban alszik. Szóval tejem van bőven, eszeget, jókedélyű és persze örökmozgó. 

Nehéz nem hasonlítgatni a gyerekeket, de a visítását leszámítva eddig nem különbözik sokban a fiúktól. Még az idegenektől is úgy fél, mint Maxim, és ha nővért, orvost lát, rögtön sír. Akkor is ha nem őt vizsgálják. A fülorvosnál alig tudtam megnyugtatni, úgy üvöltött. Ja, most hogy ezt leírtam, ebben tényleg különbözik a fiúktól, mert ők nem sírtak az orvosnál, kórházban sose - ha jól emlékszem :)

Fotók - 2017. február

Februári képeink

(Az utolsó kép február 28-án készült, épp óriási pelyhekben esett a hó, amit persze nem jeleztek előre. Igaz, el is olvadt hamar.)

Robin 5 éves

Most pénteken, március 3-án lett Robin 5 éves. Mivel Norbi délutános volt a héten, Robint megkérdezve úgy döntöttünk, hogy szombat reggel köszöntjük fel. Meglepő módon Maxim tiltakozott és mindent elkövetett, hogy már pénteken adjuk neki oda az ajándékot. Úgy tűnik, még mindig nehezen veszi, ha nem róla szól az ünneplés. Robin sok mindent kért a szülinapjára, többek között igazi kutyát, macskát, óriás plüss orkát, meg pokémon kártyákat. Végül az orka dudu mellett döntöttünk, örült is neki. Egy Popitól kapott fehér dobozot festettem be neki, mert nem tudtuk másba csomagolni az óriási delfint. 

Többször mondta Robin, hogy ő az egyik játszóházba akarja tartani a szülinapját, de mikor arról kérdeztem, kit hívna meg, három névig jutott Maximot is bele értve. Amúgy sem volt kedvünk másik tíz gyerekért még felelősséget vállalni arra a két órára, ezért egyszerűen hanyagoltuk a témát Norbival. Aztán persze számon kérte, hogy miért nem a Yoyóban lesz a szülinapja, mi az, hogy csak Milánék jönnek hozzánk, de szerencsére jól sikerült az ebéd és a délután is.

 

Készültem egy játékkal is, ami az arcizmokat, nyelvet mozgatja meg, segítve a hangképzést. Bár már sokkal-sokkal tisztábban beszél Robin mióta újból tubus van a fülében, de ha gyorsan mond valamit, vagy nem figyel, azért a "s" és a "sz" elég egyformára sikerül, illetve magyarul nem pörgeti a "r" hangot, de a luxiban szépen ejti ki. Szóval ropival, zizivel, gumicukorral kellett mindenféle grimaszt vágnunk, hogy aztán megehessük a nasit.

Az összes képet a három napról itt láthatjátok.

Február - rövid beszámoló

Betegesen indult a február, a fiúk taknyosak voltak és köhögtek. Norbi is elég sokáig volt náthás, nem csoda, hogy végül Emilivel mi is elkaptuk. Elvittem orvoshoz, de akkor még csak torokgyulladása volt, viszont kezdett nem enni, aztán be is lázasodott, pedig szombaton 18-án Orsiékhoz készültünk farsangolni. Végül csak a három fiú ment, Emilivel maradtam otthon, de másnap csak elvittem az ügyeletre, mert nem akartam neki a ventolint adni ha nem muszáj. Amit már éjszaka adtam neki, nem vette jól a levegőt, és egyszerűen nem tudott elaludni, max ha álltam vele és a kezemben volt. Úgyhogy még egy fájdalomcsillapítót is adtam neki, mert már nem bírtam tovább. Sajnos hörghurutja lett, és a gyerekorvostól kapott beutalóval vittem utána kinére. Persze én is alig álltam a lábamon, és pont szünet volt a gyerekeknek, de szerencsére jött mama kedden este. Másképp nem bírtam volna, így is két hét alatt sikerült kikecmeregnem a takonykórból. Emili szerencsére egyre jobban lett, a szünet végén már kezdett enni is, és Mamával is kezdett megbarátkozni. Bájosan mosolygott rá az elején, de csak engem akart. Oké, betegen mindig anyásak a gyerekek. 

Ma vittem Robint gyereksebészhez, mert a karácsonyi szünetben valami furcsát talált Norbi a herezacskójában: olyan volt, mintha három golyója lett volna. Figyeltük, reggelre sokszor eltűnt. A helyettes gyerekorvos nem látott semmit, de kaptunk beutalót január elején, és mivel fájdalma nem volt Robinnak, így február végére kaptunk időpontot. Vittem Maximot meg Emilit is, mert Norbi dolgozott. A lényeg, hogy baloldali lágyéksérve van Robinnak, tapintással megállapította az orvos, és majd a jobb oldalt műtét közben nézik meg. Április 7-ében egyeztünk meg, teljes altatásban, laparoszkóppal végzik majd el. Szegénykémnek mindig van valami baja, de ez legyen a legsúlyosabb műtétje. Majd beszámolok, hogy ment.
 

Ismét eltelt egy hónap, és én még mindig próbálom utolérni magam, reménytelenül. :-)

A februári képeket itt nézhetitek meg. 

Emili 9 hónapos

Már jó ideje ismeri a nevét, figyel, ha szólunk neki.
Kattog a nyelvével, mint a lovacska, a nyálát is fújja már és berreg - vajon kitől tanulhatta? Persze, a fiúktól. Régebben mindig nevetett, ha így csináltak neki, aztán már csak figyelt és most már utánoz.

Egyre nehezebb megnevettetni. Sokat magyaráz, ha lát valamit, és kéne neki, vagy mutatni akar valamit, akkor olyasmit mond, hogy oty.

Állandóan pakol, kész csatateret hagy maga után. Ügyesen integet.
Most már oldalazva is közlekedik, ha fogjuk a kezét, lépeget is. Főleg a fürdőszobában a fürdőkád széle és a pelenkázó között lépeget egyedül. Alacsony sámliról, a lábunkról feláll egyedül, rövidebb ideig álldogál is kapaszkodó nélkül, sokszor úgy, hogy a kezében van valami vagy valamik. A hétvégén többször esett el, hogy próbált leguggolni vagy éppen valamit tartott a kezében.

Eléggé anyás, amint észre vesz, jön is hozzám. Azt sem szereti ha az apja megy el, volt már, hogy akkor is görbült a szája.

Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk, egyre többet eszik, és már nem kell mindig körtét tennem a kajájába, hogy megegye. Ennek ellenére múlt kedden a dokinál ugyanúgy 6,8 kg volt mint december közepén. Egyszer már mértem 7 kg-t a mi mérlegünkön, de úgy látszik, nem hízik valami nagy ütemben. Picit nőtt, 67,5 cm. Annyira nem bánom, hogy nem óriásbébi, mert cipelni elég ezt a szűk 7 kilót is. 

Tömni nem akarom és egyébként sem tudnám, mert még ha jó sokat szopizik is, meg eszik is rendesen, akkor azért kibukja a tej és kaja egy részét, szóval abban maradtunk a doktornővel, hogy egy hónap múlva újra megnézi Emilit. Mivel állandóan mozog, nyughatatlan, ezért le is mozogja, amit megeszik.

Egyik este nem is kért vacsorát, és ennek ellenére kétszer kelt csak, sokkal jobban aludt, mint máskor.

Fotók - 2017. Január

Januári képek

Év eleji hóóó

Alma-körte

Béka comb - 11. házassági évfordulónk

Lampionosok

Robin az ovival volt lampionozni, az öregek otthonába mentek, kaptak forró csokit és sütit uzsonnára. Ő pingvines lámpást készített az oviban, Maxim slugterrasat. (A Slugterra egy rajzfilm illetve sorozat, a neten rengeteg infó van róla; Maxim barátja imádja, azóta Maxim is odavan érte, de csak ritkán nézi, mert egyrészt szerintem nem neki való, másrészt Robin nem nézheti.) Bár szervezett csoportos lampionozást Robin egyik ovistársa, illetve minden évben hívják a fiúkat a szomszéd utcából is, hogy csatlakozzanak, Maxim most sem akart menni, Robin szerintem ment volna a többiekkel; talán majd jövőre. Végül kettesben csak becsengettek három szomszédhoz, és még énekeltek is. Én voltam a kísérőjük. Nagyon örültek az édességnek, sőt még egy-egy eurót is kaptak.

Hozzánk is jöttek, február 2-án ugyanis a gyerekek sötétedéskor elindulnak énekelni és cserébe édességet, pénzt kapnak. Ez a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Krisztus bemutatása a jeruzsálemi templomban 40 nappal a születése után. Régebben írtam már róla a blogon, itt egy angol leírás és a dal fordítása, szintén angolul.

Íme két rövid videó a fiúkról:

Szomszédban énekelnek a fiúk

Első előadás

Emili tapsol és integet

Egy-két hete kezdte Emili, hogy egy-egy másodpercre kapaszkodó nélkül állt. Múlt vasárnap este már jó néhány másodpercig álldogált és tegnap többször próbálta, hogy felállt a fiúk foteljénél, aztán nálam, és állt és állt, elég sokáig. Közben pedig nézett engem. Csak azt nem értem, hogy miért este jön rá mindig a gyakorlás, amikor már eléggé el van fáradva.

Két-három lépést oldalra is tesz már kapaszkodva, a fiúk foteljénél pedig a két szék között előre-hátra lépeget, de még elég bizonytalanul.

Néhány napja elkezdett tapsikolni, nagyon cuki, sőt, int is a kezével. Tegnap a tükör előtt ücsörögtünk, és a tükörképének intett.

Ezt is néhány napja csinálja, hogy amit talál, azt mutatja nekem, van, hogy ide adja, aztán visszakéri.

Nagyon jól érti a nemet, tudja, hogy papírt, zsepit, szalvétát nem ehet, néha meg is állja, hogy ne tömje a szájába, néha viszont a másodperc töredéke alatt begyűri. Nem is értem, honnan szedi elő ezeket a dolgokat.

Babamasszázs

Hát igen, mire oda jutotottam, hogy megírjam a bejegyzést, már régen túl vagyunk ezen is. Valamikor június végén kezdtem el a masszázst, elővettem a könyvemet, jegyzeteimet. Nagy melegben, volt, hogy kimentem Emilivel a teraszra vagy felmentünk a padlásra, de azért sokszor elővettem a radiátort is. Élvezte, főleg hason. Igyekeztem egy héten legalább háromszor beiktatni, délelőtt, mikor a fiúk nem voltak itthon. Egy idő után, már csak hason "kérte" a masszázst, mindig hasra akart fordulni. Aztán egyre kevésbé maradt nyugton, már nem is tudom, mikor masszíroztam meg utoljára. Néha fürdés után beolajoztam, de most már azt is csak úgy tudom, hogy ő közben mászik vagy feláll. 

Sebaj, fogom még őt is eleget masszírozni, a fiúkra is rájön időnként, hogy masszírozzuk a lábukat este, gondolom, mikor izomlázuk van. Egy időben több masszázst kaptak mint Emili. 

Ui. Érdemes néha ránézni az elmúlt hónapokra, mert ha van egy kis időm, befejezem a még függőben lévő bejegyzéseimet, egészen októberig bezárólag.

Fotók - 2016. December

Megint szép ruhában

Mamáék mikuláskor

Emili 7 hónapos

Karácsony

Téli szünet

Még néhány decemberi képek

Karácsonyi szünet

 

 

24-én a fiúk legszívesebben már reggel ajándékoztak volna, alig bírták kivárni a délutánt. Én még ebéd után Emili zsákját fejeztem be, neki is akartam varrni egyet. Megint kezdtem rosszul lenni, el is döntöttem, hogy kedden, mikor Emilivel megyek kinére, megnézetem a mellem, mert gyanús, hogy begyulladt. (Így is volt, kaptam rá antibiotikumot, amitől egy hétig tiszta kómás voltam, de legalább rendbe jöttem.)

Szóval megvarrtam a zsákot, elkészült a vacsora is, a szokásos tárkonyos halat készítettem, a fiúk pedig husit kaptak. Előtte azonban ajándékoztunk. A zsákba beletettük az apróságokat, új biciklis sisakot és egy kartonra ragasztott bicikli képét. Azt, amelyiket a fiúk kiválasztották, hogy majd egyszer megvesszük nekik. Robin először azt hitte, hogy ez a lap az ajándék, aztán leesett nekik, hogy igazi biciklit kapnak. Aluvázas, háromsebességes, de a lényeg a rendes sárvédő volt. A Maximén lámpa is van, az övé 20 colos. A régije 16-os volt, és Robin állandóan azzal akart menni. Aztán úgy gondoltuk, ha mindketten kapnak egy nagyobb biciklit, az kitart egy darabig, na meg aztán ha vizes az út, nem kell kabátot, nadrágot mosnom egy-egy rövid bicajozás után. A Robiné 18 colos egyébként. Maxim már egyáltalán nem tudta sapkára felvenni a sisakját, a régi jó lesz Emilinek.

Szerencsére karácsonykor egész enyhe idő volt, hó sem esett, így ki tudták próbálni az ajándékokat.

Érdekes, hogy Emilit nem bántotta a fát, alulra tettünk neki egy-két díszt, de elég is volt neki. Nem volt szúrós a fenyő, nem emiatt nem birizgálta.

Szilvesztert természetesen itthon töltöttük. Egész korán, 9 körül fellőttük a tüzijátékot, még Emili is nézte, aztán Robinnal és Emilivel mi elaludtunk. Norbi Maximmal megvárta az éjfélt.

Norbinak letelt a féléves szabadság, újból dolgozik. Itt január első hete is szünet volt, és a fiúk nagy örömére behavazott. Maga a hó Emilinek is tetszett, de azt nem igazán bírta, hogy a kezeslábasban mozdulatlanul üljön a szánkóban. A hó nem tartott sokáig, csak a bejárónk mellé épített hószörny bírta sokáig, így két délelőtt játszóházba mentünk, hogy kicsit kimozduljunk.

Emili karácsonyra egészen rendbe jött, és két újabb foggal büszkélkedhetett. Felül az egyik még december 17-én szombaton kibújt neki, a másik nagy metsző pedig szerdán. De aztán jött a másik kettő is mellettük, szilveszterkor már kirepedt az ínye az egyik oldalon, és az új évet az ötödik fogával köszöntötte, aztán rá két napra kibújt a másik is neki. Így 6 foggal már elég jól tud harapni. Valószínű emiatt is kezdett el enni, végre megjött az étvágya. Na meg a hangja is, de van, hogy csak sutyorog, nagyon cuki.

Ügyesen és gyorsan mászik, 23-án alacsonyabb sámlinál vagy ha rajtunk támászkodott, akkor felállt, 27-én már felkapaszkodva többször felállt. Aztán január 1-én már mindenhol felhúzta magát és felállt.

További képeket a linkekre kattintva nézhetitek meg:
- Karácsony
- Téli szünet 
- Havazás