Liza

Június 29-én délelőtt megszületett Nagy-Róza Liza, Kriszti és Krisztián kislánya. 54 cm-rel és 3030 grammal jött a világra. A fiúk megcsodálták az unokatestvér fényképét, hamarosan élőben is látjuk majd. Üdv a nagyvilágban, Liza!

Robin 6 éves

Robin izgatottan várta a szombatot. Nem az ajándékai miatt hanem, mert meghívta az ovis barátait és velük akart játszani. Négy gyereket hívott meg, mi készítettük a meghívókat is, és végül hárman jöttek el, mert az egyik kisfiú beteg lett.

Délelőtt felköszöntöttük, de a torta és gyertyafújás a  délutáni program része volt. Maximot elvittük az egyik barátjához ebéd után, aki délután szintén a szülinapját ünnepelte, egy Laser game nevű helyen. Velük ment el, majd Norbi hozta haza. Mondanom sem kell, Maxim meg az ő programjai miatt volt izgatott, és annyira tetszett neki a laser-parti, hogy már az ő szülinapját tervezi. (Szerencsére most más osztálytársa is rákattant a dologra, kapott is meghívót március végére, így nem könyörög érte egyfolytában.)

Fél 4-kor már mindhárom barátja megérkezett Robinnak. Néhány ötletem volt, hogy mivel töltjük majd el az időt, de nem kellett sok program nekik. Vettem a három gyerkőcünknek műtaknyot, amolyan intelligens gyurma egyszerű változatát, na ez nagyon tetszett a vendégeknek is. Tortáztunk, ettek egy kis chipset, játszottak a Wii-vel, Robinnak ez volt az egyetlen kérése, hogy ezzel játszhassanak. Nem igazán ment a többieknek, de nem zavarta őket, hogy Robin sokszor helyettük irányít. Mikor újra wii-vel akartak játszani, szóltam Norbinak, hogy most fújjunk inkább héliumos lufikat. Ez nagyon bevált, már jöttek is Nestaért, Robin barátnőjéért, és még mindig lufiztak a gyerekek. Emili végig ott volt a többiekkel, Norbi egyszer kiment vele az udvarra, de nagyon érdekelte, mit csinálnak a nagyok. Szóval mindenki jól érezte magát, mi is még kezelhetőnek tartottuk ennyi gyereket együtt.

Fotók

Emili keddtől csütörtökig otthon volt velem, lázas volt és taknyos, megint összeszedett valami vírust, de szerencsére szombatra már rendbe jött. Voltunk vele vérvételen, a vasa kevés, kap most utánpótlást. Az immunrendszere jól működik, semmi mást nem talált a doki az eredményében. 

Szabolcs unokatesó

November 22-én, szerdán született Szekeres Szabolcs, Lia kisöccse. (3420 g és 50 cm).
A fiúk örültek, hogy végre egy fiú unokatestvérük is van. :)

Emili

Május 13-án pénteken, reggel 5.27-kor megszületett Emili. Akárcsak a fiúk, ő is vízben jött a világra, és apa vágta el a köldökzsinórt. Hajnali 4-kor értünk a kórházba, tehát mint Robinnal, ez is gyorsan ment. Én fél 3 körül ébredtem, próbáltam aludni, és reménykedni, hogy reggel el tudjuk vinni a fiúkat oviba, de végül fél 4 körül át kellett őket cuccolni ágyneművel együtt Csabáékhoz, a szomszéd utcába. (Csaba egyedül volt 4 napig a lányaival, így nem tudott átjönni.) 

Szuper szülésznőt kaptam, és szerencsére abban az időpontban nem is szült más, így nem volt kapkodás mint Robinnál. Kicsit aggódtam, mikor közölte a szülésznő, hogy az ügyeletes orvos nem vállal vízben szülést, és nem tudtam, hogy elérhető-e az én orvosom, a szomszéd, aki ugyan bejön külön miattam, legyen éjszaka vagy hétvége, feltéve, hogy otthon van. Szerencsére otthon volt, és be is jött, egyszer beköszönt, majd a legvégén jött, de csak figyelt, mindent a szülésznő csinált, illetve a végén az asszisztens orvosa látott el. De nélküle nem lett volna medencés szülés, és azért a vízben könnyebbnek éreztem a végén, mint kint a szárazon.

4 névvel mentünk be a kórházba, végül kettő közül az Emilire szavaztunk, aki 3510 g és 50 cm volt.

Délután aztán jöttek a fiúk, ölbe vették Emilit, aki már az első nap egész sokat "nézelődött".

Pünkösd hétfőn délután jöttünk haza a kórházból. Tejem rengeteg egyelőre, szerencsére ügyesen szopizik Emili.

 

 

Robin

Március 3-án, reggel 8 óra 17 perckor megszületett második kisfiunk, Robin - 52 cm-rel, 3430 grammal, és 34 cm fejkörmérettel (pont mint Maxim, kisfejű), és csakúgy mint Maxim, vízben. A 33-as szobát kaptuk, ez nem lehet véletlen.

Az orvosom csütörtökön mondta, hogy bármikor jöhet a baba és gyors szülés lesz, ne várjak sokáig a kórházba menéssel, ott pedig szóljak, hogy készítsék elő a kádat és hogy őt is időben hívják fel. A szülésznő kaotikus volt, későn vizsgált meg, nem készítette elő a kádat, így csak félig lett tele és az orvosom is akkor ért be, mikor Robin megszületett. Nagy lehetett a forgalom aznap reggel, mert minket az átlagnál hosszabb ideig hagytak magunkra a szülőszobában, és még csak meg sem kérdezték a baba nevét, úgy kellett szólni, hogy írják már rá a lapjára. Valahogy nem ment az adminisztráció később sem, már első nap szóltam, hogy szerdán megyünk haza, erre minden nővér és szülésznő csodálkozott, hogy másnap illetve aznap mi már el is megyünk. És még sorolhatnám, de a lényeg, hogy minden vizsgálata rendben volt Robinnak és nekem is, szépen szopizik az első naptól kezdve és 10 naposan már túllépte születési súlyát, 3500 g-ot mért a védőnő. Egyébként meg nem panaszkodhatom a kórházi ellátásra, a nővérek, szülésznők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és az egyágyas szoba tényleg szuper. Akárcsak az orvosom, aki minden nap bejött, még vasárnap is, és még Robinra is mindig rákukkantott.

Hol volt a mi Maximunk a szülés alatt? Andiék és  Orsiék is vállalták, hogy segítenek, mi úgy gondoltuk, hogy ha napközbenre esik és nincs bölcsi, Norbi elviszi Andiékhoz, ha pedig éjszaka lenne, akkor Orsit elhívnánk. Aztán annyira gyorsan indult a dolog, hogy végül Andit hívtam, a férje, András vette fel reggel fél 7 körül a telefont, és őt kértem meg, hogy jöjjön a kórházhoz Maximért. Előtte Norbit is hívtam, mert ő éjszakás volt, majd Maximot ébresztgettem, végül 7 körül a kórházban is voltunk. Norbi megvárta Andrást, Maxim örült, hogy megy Lillához, de csak akkor esett le neki, hogy apa sem megy vele, amikor ketten indultak kifele. Akkor pityergett egy kicsit, de András mondta, hogy már az autóban elkezdett beszélgetni, hogy mekkora kamion megy, és onnan kezdve nem volt semmi probléma. Evett, ivott és nagyon jól elvolt Lilláéknál, egyszer-kétszer kérdezte meg, hogy hol van az apja. Andi aznap délelőtt még Milánt is "megkapta", mert András és Norbi (Milán apukája) bútort vettek, nekünk is egy szekrényt - ezer köszönet érte. Ha nem szültem volna, akkor együtt mentünk volna az Ikeába, szóval sikerült két család szombati programját is felborítanunk. Az én Norbim haza ment, átvette a szekrényt, majd mentek Lilláékhoz. Maxim persze elaludt a kocsiban, annyira fáradt volt már, korán kelt, nem is itthon volt. Majd délután jöttek be hozzánk. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jól viselkedett, jól viselte, hogy másnál hagytuk, úgy, hogy nem is mi vittük oda.

Már meg is érkeztem - Coucou, je suis là

 Szeptember 30-án, pontosan 1 héttel a kiírt dátum előtt hajnalban 5.25-kor született meg Maxim. Nem így terveztük, de végül vízben látta meg a napvilágot, egész pontosan a szülőszoba homályos fényét. A legfontosabb, hogy eddig minden rendben van vele is és velem is, a "technikai részletek" pedig az alábbiak: 3 200 g, 51 cm, buksi körfogata 34 cm.
Vasárnap, október 4-én jöttünk haza a kórházból, az első éjszakánk itthon nagyon fárasztó volt (és valószínű nem csak a telehold miatt). Képek Norbi picasajában (link a menüben).
Folyt. köv. ha a mamája kicsit összeszedte magát.

****************

Maxim a décidé de ne pas attendre le 6 octobre et est arrivé le 30 septembre à 5.25 du matin. Ce n'était pas prévu mais finalement j'ai eu l'accouchement dans l'eau qui reste un beau souvenir. Voici les détails techniques: 3 200 g, 51 cm.
Le plus important que nous sommes bien, même après la première semaine à la maison. Nous sommes rentrés à la maison le dimanche 4 octobre.
Photos se trouvent dans le Picasa de Norbert (voir lien dans le menu).
A suivre si sa mère a un peu plus de temps.