Robin egy napja a kórházban

Sajnos még nincs vége a betegséghullámnak. Két hete kedden délelőtt visszavittem Robint az orvoshoz, mert ahogy elmentek anyukámék, ő rosszabbul lett: teljesen eldugult az orra, vissza-vissza tartotta a levegőt, aztán ez hétfőn estére eléggé bedurvult. Továbbra sem volt láza, evett, játszott, de azért nyűgösebb lett. Szóval kedden megvizsgálta a doktornénink, most hogy az előző esti Ventolin miatt nem hallott semmit vagy egyébként sem hallott volna, nem tudjuk, de a levegőt egyre inkább visszatartotta, 3-4-et lélegzett, aztán egyet nem, és középen a mellkasa is be-beesett. Azt mondta, túl kicsi, hogy ne csináljunk semmit, ha tudok most rögtön menjek be vele az ügyeletre vérvételre, tüdőröntgenre, ő közben betelefonált a kórházba hogy sürgősségi esetként beküld minket. Kedden délben irány a kórház. Nagyon szimpatikus volt az orvosunk, néhány szót tudott is magyarul. Ő sem hallott semmit Robinnál, viszont a röntgen szerint nem volt tiszta a tüdeje, ezért 3 adag ventolint kapott Robin, majd újból megvizsgálta. Előtte még vért vettek, kitisztították az orrát, sikerült a váróban aludnia is kicsit, aztán kaptunk délutánra egy külön szobát a sürgősségin. Sajnos nem reagált az aeroszolokra, és végül úgy döntött az orvos, hogy felküld minket éjszakára a gyerekosztályra megfigyelésre, mert túl kicsi, hogy elengedje, az meg, hogy játszik, eszik, félrevezető is lehet. A baj vagy nem baj az volt, hogy nem találtak sem bacit, sem vírust a vérében, így kétágyas szobába vittek minket. Ez engem jobban frusztrált mint Robint, ő ahhoz képest, hogy alig aludt, egész jól elvolt: a sok újdonság elterelte a figyelmét. Persze még a sürgősségin rárakták monitorra, így csak az ágyában lehetett szinte, de egész jól bírta. Este bejött Norbi Maximmal busszal, hogy a parkolóból hazavigyék az autót, mi meg aztán próbálkozhattunk az alvással. A szobatársa egy 10 hónapos kislány volt, bronchiolite-tel (enyhébb hörghurut), viszont ő egész éjszaka köhögött, sípolt a monitorja az oxigénszint miatt. Robinnak viszont este sípolt állandóan az oxigénszintje, mert amint felállt, leesett neki 90% alá, nem győztük a kislány apukájával kikapcsolni a hangot. Robint 4 óránként keltették éjszaka a ventolinos aeroszol miatt, így én alig aludtam valamit, Robin egész jól aludt volna, ha nem keltik, na meg aztán reggel a kislányhoz jöttek, nővér beront, felkapcsolja a villanyokat, naná, hogy mi is felkeltünk. Ezt az éjszakát nem bírom bepótolni azóta sem.
Késő délelőtt ért hozzánk az orvos, aki nem tartotta valószínűnek, hogy haza engednek, mert tudni kéne, miért tartja vissza a levegőt, és miért esik be a mellkasa középen. Aztán visszajöttek a főorvossal, aki szerint semmi probléma nincs, vérvétel jó, mellkasröntgen rendben, sztetoszkóppal nem hallani semmit. Még gyengébb a tüdeje, a csontjai lágyabbak, és kvázi szervi anomália hogy beesik középen a mellkasa. Akkor egyébként nem volt szaggatott a lélegzetvétele, szerintem a sok ventolin miatt. Mehetünk haza, tisztítsam sok vízzel az orrát, semmi mást ne adjak. Robin viszont csak zihált, és én inkább adtam neki egy adag ventolint, majd csütörtökön délután visszavittem a gyerekorvoshoz (előző nap jöttünk haza a kórházból!). Bár nem hallott semmi zörejt, azt mondta, hogy ha úgy érzem, és látom, akkor esténként adjak neki ventolint, főleg ha hörög és kézzel is érezhető. Tisztítsam az orrát, beutalt egy újabb spec. tesztre - erről majd írok, ha túl leszünk rajta -, meg elküldött fül-orr-gégészhez, aki múlt szerdán vizsgálta meg Robint.
Én addigra Norbival együtt már teljesen kikészültem, hogy a 21. században a gyerek nem kap levegőt, annyira dugult az orra, és nem adnak neki semmit, én meg nem győztem kiszívni neki a trutyit. Ezt úgy képzeljétek el, hogy legkésőbb reggel (sokszor hajnalban már) többszöri sóoldat adagolásával min. 5 de inkább 10 percig tisztítom az orrát Robinnak. Majd szopi után megint, és innentől kezdve kvázi óránként kell neki tisztítani, plusz alvás előtt és után. Az egy dolog, hogy Robin eszik és jó kedélyű, amin csodálkozott a fül-orr-gégész is többek között, de emiatt iszonyat rosszul alszik. Ha meg alszik, horkol, főleg reggel, na akkor már én nem tudok tőle aludni. Megnézte kamerával az orrát, de persze hiába tisztítottam ki neki egy órával a vizsgálat előtt, megint tele volt neki zöld trutyival, és alig látott valamit a doki. Mondta is a nővérnek, hogy jó lenne beszerezni egy orrszívót nekik oda. Megjegyzem, ez a városi kórház egy részlege, itt van a fül-orr-gégészet, és nincs nekik orrszívójuk az osztályon? Szerencsére tiszta volt mindkét orrjárat vége, viszont tele van az orra - egész pontosan az orrmandulája (ezt néhány nappal később raktuk össze Norbival) - mikroorganizmusokkal, amit egy éves kor után ilyen esetben inkább kivesznek, de Robin még nagyon pici. Megoldás:
- többszöri orrtisztítás - mondtam az orvosnak, hogy másfél hónapja ezt csináljuk
- ne legyen szőnyeg, plüssállat a szobában - ez szintén így van
- emeljem meg a matracát, mert ha bukik és az orrába megy, nem tesz jót - mondtam én neki, hogy ezzel már próbálkoztam otthon is, a kórházban is, de nem alszik tőle jobban, vagy lecsúszik a sík felületre vagy felébred, mindegy azért néhány napig próbálkoztam, eredménytelenül
- ne vigyem közösségbe, bölcsibe, főleg ha ilyen beteges marad - hát ez marha jó, a kórházban is ezt mondták, de hogy oldjuk meg, az már nem érdekelte őket.
Aztán ott álltam Robinnal a kezemben a vizsgálóban, akinek nem győztük a zöld trutyit törölni az orrából, és végül felírt antibiotikumot, hátha lecsillapítja egy kicsit a náthát. Hihetetlen, hogy otthon azért kell könyörögni, hogy ne adjanak, itt meg azért, hogy adjanak már valami gyógyszert. Na jó, ez túlzás, nem én kértem, hogy írjon fel, de nyugodt szívvel adom neki, mert nagyon szeretnénk, hogy meggyógyuljon végre.
Azt ugyan megint elmondta a gyerekorvos, hogy a fogzása is okozhatja a náthát, betegeskedést, de legalább lenne egy kis szünet benne.
Most hétvégére egész jól lett az orra, elhagytuk a ventolint is, erre tegnap estére megint kezdett szaggatni a lélegzetvétele, egész éjszaka dugult az orra. Jön a foga, mert hol folyik a nyála, hol rágja a kezét, ínye meg van keményedve, de most emiatt nem lábal ki vagy a ködös idő miatt?
Múlt kedden a gyerekorvos javaslatára elvittem Robint egy - mint utóbb kiderült - kineziológushoz, a nemalvása miatt. Meglátjuk, lesz-e eredmény, ő viszont ajánlott egy természetgyógyászt Németországban, csütörtökön mindkét gyerekkel átmegyünk hozzá. Hátha ő segít. Legalább egy kicsit.

Az első tojás Norbi szülinapján

Norbi szülinapjára (október 1). kapott egy tojást. Azt hittük a barna pipitől, de azóta naponta 1 tojás van, egy-két nap azért ki-kimarad a hideg beálltával. Szerintünk hol a fehér, hol a barna pipi tojik. Imádják a füvet, a csigát, tésztát, rizst, viszont cukkini héjat, körtét, paprikát továbbra sem eszik meg. Homokot annál többet. A barna nagyon szelíd lett, simán meg lehet fogni, simogatni, mindig nyújtott nyakkal várja, mit viszünk neki, a kukacot lecsippenti a lapátról, ő egész jópofa. A fehér viszont még mindig vadabb, ő fél tőlünk, szaladgál a ketrecben, ha meg akarnánk simogatni. Ez persze nagyon tetszik Maximnak (őlültködök a fehé pipi), így sokszor kell eljátszani, hogy ő a fehér pipi, és őrülten szaladgálnunk kell a kertben.

Maxim fél

Remélem, most tetőzik és hamar túl leszünk a félős korszakon, de most ott tartunk, hogy sehova nem megy egyedül a lakásban, még vécére sem, pedig egy időben nem mehettünk vele, egyedül szaladgált mindenhova, sokszor egyedül elbóklászott a kertben vagy a garázsban, amíg Robint etettem, altattam, na most ennek vége. Pedig egy időben, volt hogy ha este elalvásnál ki kellett mennem Robinhoz, ő egyedül aludt el. Nyáron visszatettük neki az éjszakai fényt, de most ez is kevésnek bizonyul a sötétben. Felriad éjszaka, és sokszor nem is alszik vissza rögtön, van, hogy ott kell vele maradni. Néha elmondja, hogy mitől fél, néha nem. Néha álmodhat valamit, néha meg valami miatt felkel. Legutóbb azt mondta, hogy nem akar egyedül maradni. Múlt héten meg attól félt éjszaka, hogy a dinó leharapja a lábát. Annyit mozog álmában, hogy kilóg a lába a takaró alól egy idő után, vagy leesik a földre és nem találja, na akkor nagyon hangosan sír. Ez akkor nagyon fárasztó, mert ha Norbi éjszakás műszakban dolgozik, és nem csak Robinhoz kell kelnem, hanem Maximhoz is. Most viszont már elfogadja, hogy általában az apjával alszik el este és éjszaka ő megy be hozzá.Sőt, éjszaka, van hogy úgy kezdi: Apa, apa, jöjjél.
Volt, hogy azt mondta, nem akar többet dinós mesét nézni, fél a krokodiltól, nem akarja megnézni az állatkertben, de később enyhül a félelme, és pl. a gumikrokodilhoz, amit a kád aljába teszünk, nem fél. Ezt mondja is. De a múlt héten inkább csak Mekmestert akart nézni, mert az nem bánt, cak elvágja az asztal lábát. A dinós trikóját sem akarta felvenni hétvégén, de a héten már gond nélkül hordta.
Talán az is benne van az ébredésekben, hogy nem alszik mostanában olyan mélyen, néha hallja Robint, vagy csak egyáltalán, tudja, hogy Robinnal én alszom, és ő sem akar egyedül aludni.
Valószínű, ha nem dinótól és krokodiltól, akkor mástól félne. Próbálunk mindig semleges mesét olvasni neki, a hagyományos meséket kerüljük. Jó, mondjuk apukám levetítette a Piroska és a farkast neki, de más állatos mesében is van farkas, és hát sehol sem pozitív hős.
A bölcsiben nem tűnt fel nekik, nyilván ott sosincs egyedül, meg túl sok mindenre figyel.
Ha mindez a sok ébredés legalább azért lenne, mert ki akar menni pisilni... De éjszakára még mindig pelenkabugyiban alszik, mert amikor nagyon mélyen alszik, akkor nem ébred fel. A bölcsiben is előfordul baleset, hol visszaadják rá a pelenkát, hol leveszik alvásnál. Ennek persze semmi köze ahhoz, hogy mennyire élénk a fantáziája, mennyire és miktől fél.

Robin 8 hónapos

Még mindig 6 foga van, pedig a 6. hét hónaposan és egy naposan kibújt. 8 kiló, imád enni, most már egyre kevesebbet bukik, és egyre többet eszik; naponta kétszer most már, általában dél körül zöldséget hússal, vagy krumplival vagy gabonával, délután gyümölcsöt, többnyire kevés gabonapehellyel kiegészítve. Mindent megeszik, jó, a pasztinák nem a kedvence, de mással párosítva azt is bevágja. Még mindig 5-ször szopizik naponta és kétszer éjszaka, amiről egyelőre nem szoktatom le, mert a nátha miatt úgy gondolom, szomjas lehet, és az anyatej elvileg segít a betegségekben. Ezek szerint ha nem anyatejes lenne, már régen kórházban ápolnák? Másrészt pedig annyi tejem van, hogy csak nagyon lassan tudok elhagyni egy-egy szoptatást. Már annak is nagyon örülök, hogy sikerült bevezetni a második evést. Még nem megy túl jól a pohárból ivás, mindig ki akarja venni a kezemből, a csésze peremén pedig reszelgeti a fogát.

Nagyon gyorsan tud mászni, körbejárja a házat és mindenhol feláll, már elég neki egy fellépő is. Térden és állva is tolja maga előtt a porszívót, kisszéket, kész életveszély.
A játékokkal játszik a legkevesebbet, minden más érdekesebb. A papírt, zsebkendőt imádná, bár ha figyelünk, oda-oda adom neki. Amíg jobb idő volt, a kertben odamászott a homokozóhoz és képes lett volna ott lenni egész délután, ha nem kóstolta volna meg a homokot, minden alkalommal. A múlcs, és alatta a sár is nagyon érdekes. Akkor is jól elvan, ha Maximmal játszunk, ő meg körülöttünk tesz-vesz.
Beszélget, persze a maga módján: mamam, bababa, dedede, nnnee, ajaja - ez már anya is lehetne, hiszen Maxim is mondja. Tud csattintani a nyelvével.
Robin is mindig azt találja érdekesnek ami Maximnál van, de Maxim is rögtön elveszi Robin játékát. Ebből lesz még vita.
Egész jól bírja a babakocsit, így járok vele boltba, néha Maximért is így mentünk. A kendőt viszont nem használjuk, ki akar belőle esni, túl kötött neki, mint ahogy Maximnál sem vált be később. Sebaj, 5 hónapig nélkülözhetetlen volt számunkra.
Most egy kicsit szünetel nála a szeparációs szorongás, de néhány hete elkezdte, hogy mindig hozzám mászott oda, sírt, ha nem látott, hiába ment oda hozzá Maxim, hogy megvigasztalja, én kellettem neki. Az éjszakák továbbra is rosszak, ha jobban aludna, akkor az orra dugul be vagy köhög és erre kel fel. Apropó orrszívás. Egyre kevésbé bírja az egy-két óránkénti orrtisztítást, sokáig is kell neki szívni. Egy darabig porszívózás után kikapta a csövet a kezemből és azzal játszott, nem kellett nyugtatgatni, na most sokáig le sem tudom tenni orrtisztítás után.

Még a héten háromszor voltunk orrszíváson, egyszer anyukám, kétszer apukám kísért el, itt voltak ugyanis az őszi szünetben nálunk. Kedden Norbival átmentünk Németországba, fél napig a nagyszülőkre volt bízva a két gyerek. Robint még sosem hagytam ilyen hosszú időre egyedül, de nagyon szépen elvolt, evett, aludt, anyukám még az orrát is porszívózta. Jól jött a segítség, engem ez a hosszú betegeskedés kikészít. Szerencsére Robint kevésbé viseli meg mint engem. Nem volt túl jó idő, sokat esett, így többnyire bent töltöttük az időt, kapott Maxim egy papírházat, amit egy darabig együtt színeztek Nagyival és Popival, Maxim meg elmondta néhányszor, hogy akalok én még nagyiékhoz meg popihoz menni. Robin szinte az első pillanattól barátságos volt, nem félt tőlük egyáltalán, Maximnál ilyenkor már jobban előjött az idegenektől való félés. Robinnál egyszer-kétszer vettem eddig észre. Maxim fejlődik, most minden este Nagyival fürdött, amikor Norbi dolgozott, vele is aludt el. Ez a tavasszal még nem ment.

Holnap vége a nagycsaládos hétnek, haza utaznak a nagyszülők, a mis kis mosolygós Robinunk pedig 8 hónapos izgő-mozgó, érdeklődő baba marad, akihez rengeteg energiára van szükség. Akárcsak anno Maximnál - és ami most is tart.