Májusi összefoglaló

Nagyon gyorsan eltelt ez a hónap is. Nekem úgy tűnt, rengeteg mindent csináltunk, de inkább apró dolgokat, mint kertészkedés, takarítás, füvesítés, bár ez utóbbi azért sok előkészületet igényelt.

Maxim folyamatosan taknyos, néha köhécsel is, szerintem a fogai miatt is. A húsvéti szünet második felében összeszedett valami vírust, kicsit belázasodott, aztán meg hányt is. Pont mikor egy minicirkuszba akartunk menni, ahova végül másnap elmentünk, de aztán csak itthon maradt Maxim egy napot, Szerencsére senki nem kapta el, de azóta is náthás vagy rekedt hangja van.

Robin végre elkezdett futóbiciklizni. Már nem volt neki kényelmes a kismotor, de nem akart átpártolni az ingatag járműre. Ráadásul teljesen tönkre tette a cipőit, a végén vettem neki cipővédőt, amiben kettő percet ment, majd közölte, hogy ő ebben nem tud motorozni. Most tornacipőben szabad neki biciklizni, még elég óvatos, és inkább teli talppal fékez, de majd meglátjuk, hogy bírják a lábbelijei.

Vettünk egy ugrálót a kertbe, ez jó befektetés, kár, hogy esőben nem lehet használni, viszont gyorsan szárad, így ha fél napot nem esik, már mehetnek is be ugrálni. Sokat használják más játékokhoz is, mint pl. plüssállat-gyűléshez.

Elmentünk a gyerkőcökkel a sport napra, lásd Sportnap című bejegyzés, a fiúk egy Mustang kiállítást is megnéztek a közeli bevásárlóközpontban, ahol Maxim fényképezett és ahol találkoztak a cukrot osztogató Elza hercegnővel és Pókemberrel, és ahonnan egy-egy "ferrario" sportautóval tértek haza. (Robin hívja a ferrarit ferrariónak, és minden verseny szelepkupa illetve minden győztes a szelepkupát nyeri meg; még Maxim is sokszor ezt mondja, pedig ő már tudja, hogy az csak a Verdák mesében van. Maxim megjegyezte, hogy jó,jó találkoztak Pókemberrel, de az csak egy ember jelmezben.)

Robin a pünkösd előtti héten egy pónifarmra látogatott el a bölcsivel, ahol pedagógiai, gyógyászati célokra használják a lovaglást és a lovakkal foglalkozást. Két nap múlva pedig bevonatoztak a városba és ettek egy hamburgert a mekiben. Imád buszozni és vonatozni, viszont nagyon lefárasztják ezek a dolgok, nem csak fizikailiag, hanem szellemileg is. Ilyenkor este nagyon nyűgös tud lenni.

 

Május utolsó hete szünet az oviban, Mama jött el hozzánk egy hétre. Robin szombaton értette meg, hogy nem mi megyünk Békéscsabára, hanem Mama jön, és sajnos most Tata nélkül, mert neki dolgoznia kell. Ő végig úgy értelmezte, mi utazunk. Végül is nem olyan régen jártunk Csabán, mély nyomokat hagyott benne az az egy hét.

Mama rávette őket, hogy fejtsenek egy kis borsót, amit aztán meg is eszegettek

Pünkösd hétfő délután elmentek kirándulni egy kicsit. Én otthon maradtam, és próbáltam utolérni magam a házimunkában.

Jól megvoltak Mamával, Robin sokszor mondta, hogy mama te nagyon alanos vagy. Megejtettünk egy újabb csirke-cserét, szegény fehér pipit cseréltük le. Kiderült, hogy egy tojás, ki tudja mikor, teljesen benne ragadt, összeaszalódva, csoda, hogy heti egyet-kettőt tojt. Szerencsére kaptam ugyanolyan fehéret, igaz az új pipi gyönyörű tiszta, és kicsi a taraja, ezek feltűntek Maximnak, de kielégítette Mama válasza. 

Szombaton kora reggel ment vissza Mama, én a gyerekekkel és Orsiékkal bábelőadásra mentünk a városba. Egy erdélyi társulat mesélt Limpimpiről, Brüsszelből jöttek át gyereknap alkalmából. Az előadás erős interaktív jellege meglepte a gyerekeket. Robin először beállt a körbe a többi gyerekkel, de miután sem Maxim, sem Milán, Vince nem tartottak vele, ő is inkább vissza ült a helyére. Ő azt várta, hogy a függöny szétnyíljon, ami csupán egy óriási vásznat takart, szóval be kellett érnie egy tündérnek öltözött nénivel, aki bábokkal mesélt a barátságról. 

Az előadás után elautóztunk egy pisztrángos tóhoz, ahol a Norbik illetve Milán nagyszülei már reggel óta horgásztak. Tavaly is voltunk itt, Norbi egyik kollegája jóvoltából, aki megint kibérelte a tavat, és meghívott minket is. Olyan sok halat nem fogtak a nagy hohók, de Orsiék bevállalták a halpucolást, amiért nagyon hálásak vagyunk. Maxim és Robin állandóan az apjukkal akartak horgászni, ebéd után azonban Robin teljesen összegabalyított két botot, sírva hozta Norbi hozzám. A sírásból végül alvás lett, beleegyezett, hogy elmenjünk a kocsiba aludni. A héten egyébként végre jól aludt, egyszer még szegénykém be is pisilt éjszaka, pedig nagyon ritkán fordul elő, hogy nem ébred fel ha pisilnie kell.

Robin és Vince futóbicikliztek, játszottak egy kicsit együtt, de Maxim és Milán nem sok időt töltött együtt. Milán nagyon kitartóan horgászott. Maxim rengetegszer felmászott a nem is olyan kicsi falra, csak lefelé kellett neki egy pici segítség. Volt tombola is, egy hasznalt kenyérpirítóval tértünk haza, amit kivittünk a kukatelepre. Maxim nagyon csalódott volt, hogy nem mi nyertük meg a táblagépet.

 

Azért a mi kisfiainkra is nagy hatással volt a pecázás, mert ahogy este haza értünk, fel kellett állítani a bejáróban a horgászbotokat, amíg ők "halakat" kerestek, hogy aztán kifoghassák őket.

 

Ők mondják

Már nem emlékszem, hogy írtam-e Robin kedvenc játékáról illetve feszültséglevezető módszeréről. Szerencsére nagyon ritkán kéri az utóbbi időben, nehezebb lett 2 kilóval ősz óta, és nem mindegy hogy 12,5 vagy 14,5 kg-t kell a lábánál fogva emelgetnem, cipelnem. (Jó, jó, tudom, hogy ő így is pille könnyűnek számít.) Ugyanis ha fel kellett vennem otthon, akkor a bokájánál fogva kérte, fejjel lefele cipeltem a porszívóhoz orrszívásra, fürödni, sőt, még a kádból is a lábánál fogva kellett kivennem. Biztos, hogy erősödött vele, annyiszor tettem le és fel ebben a pozícióban. Lehet, ezzel erőltettem meg a csuklómat :)

Én annyira szerencsés vagyok, mert minden nap kapok ajándékot: azt játszuk ugyanis, hogy ők az ajándékaim amikor kiveszem őket a kádból. Bebújnak az óriási törölköző alá, nekem ki kell bontanom őket. Robinnál egy darabig az sem volt mindegy, hogyan bontom ki, eltépem a csomagot, vagy ki kell vágnom ollóval. Néha aranyos cica, néha vad dinó és van hogy robot bújik elő, ami egy idő után önműködő és nem lehet kikapcsolni, mert mindig vissza kapcsolják magukat, miközben azt kiabálják, ro-bo-ta.

Ő is mint Maxim szereti újra játszani a már megélt, lezajlott dolgokat, amik rosszul érintették vagy meglepték. Sokszor ő valamilyen kisállat, akit le kell szidnom, akinek meg kell tiltanom dolgokat, vagy éppen mérgesnek kell lennem rá. Az, hogy milyen állat bőrébe búj, nagyban befolyásolja egy-egy mese, vagy élmény. Sokáig cica volt, néha nekem kell négykézláb játszanom a cicát, de volt már krokodil, teknősbéka, miután Orsiéknál megfogta őket, és el is dobta az egyiket, úgy megijett a karmaitól. Újabban pici kutya, mert látott egy csivavát és nagyon tetszett neki. Hogy fokozza, vad pici kutyává is tud változni.

Miért is érzékeny? 3 évesen megkérdezi tőlem epilálás közben, hogy fáj-e. A múltkor Norbi csiszolta a sarkát, oda ment hozzá, nézte, majd tőle is megkérdezte, hogy fáj-e neki.

Néha sikerül a figyelemelterelés, ha azt játszom, hogy én vagyok a cica, aki sír. Odajön, és nagyon gyengéden megkérdezi, mi a baj cica?, megsimogat és mondja hogy ninc szemi baj, itt vagyok. 

Cicaként már sokszor mondta, hogy szeret engem:

- A cica nagyon szeret enged.

Állandóan azt kérdezi, hogy ezt kitől kaptuk ? Ha nem tetszik neki a válasz, akkor kijavít, de kis idő múlva megkérdezi, hogy ezt tényleg attól az illetőtől kaptuk.

Van egy kicsi, egy közepes és egy nagy távirányító a tévéhez és egyéb kütyükhöz. Mi még nagyban vacsorázunk Norbival, ők már felállnak az asztaltól, rohangálnak, veszekednek vagy éppen kérnek valami mesét. Hogy ne kelljen felállni, és hogy nyugodtan befejezzük a vacsorát, néha megengedjük nekik, hogy megnézzenek egy mesét. Egyik este Norbi mondta Robinnak, hogy hozza a középső távirányítót. Másnap vacsi után szó nélkül feláll az aszaltól, rohan a tévéhez és kiabálja:

- Melyiket? A közepeset?

És íme néhány vicces mondása:

Megyek érte a bölcsibe. Nesta a kis barátnője, sokat játszanak együtt, ha ő ott van reggel, akkor Robin gond nélkül megy be.

- Neszta már haza ment.

- Ki ment Nestáért? - kíváncsiskodom.

- Nem, először bementünk, aztán ki.

Ül a bilin, pókemberes bugyija letolva.

- Anya, hol van a pókember?

- Ott, a bugyidon.

- Nem, a mesében van!

- Neked ninc kukid? - kérdezi tőlem.

- Nekem nincs.

- Miért?

- Mert én lány vagyok.

- Miért?

- Mert lánynak születtem.

- Neem, te anyának születtél. 

Azóta többször lejátszottunk hasonló beszélgetést, ahogy Robin azon tűnődik, vajon én most lány vagyok-e vagy anya.

- Robin, hogy hívnak?

- Lobin.

- Jó, de milyen Robin vagy?

- Ö, szpeciális Lobin.

Maxim néhány vicces szólása:

- Megnyugosztottam Robint.

Maxim megnézte apa neszeszerét.

- Apa, kotorásztam a te neszeszőszörödben. 

Reggel álmosan kászálódik ki az ágyból és ezt motyogja:

- Büszke vagyok az izmaimra, csak nagyon nehezek.

 Mamáéknál szedem össze Lia csörgőit, kérdezem, hogy miben voltak.

- Nézd csak, abban a "roszmanos" (Rossmannos) szatyorban.

Erre Maxim:

- Hol a rossz manó?

Maxim, a hős

Maxim fognövesztése erősen eltér az átlagtól. Az odáig rendben is van, hogy hamarabb cserélődnek neki, hamarabb nőnek a maradandó rágófogai, mivel gyorsan kinőtt neki az összes tejfoga. Még azt is elfogadom, hogy valamilyen oknál fogva előbb nőnek ki a maradandó fogai, és csak utána esnek ki a tejfogai. Az viszont már tényleg megmagyarázhatatlan, hogy lett egy plusz foga; értsd úgy, hogy kinőtt egy 33. foga. Nem tejfog, mert gyökere is van, igaz, csak egy.

Szóval alul középen szépen beállt a helyére a maradandó fog, felül pedig látszott, hogy ki fog bújni a metszőfoga, még mielőtt kiesne a tejfoga. Ki is bújt a fog, de ahogy nőtt, úgy látszott, hogy nagyon furcsa formája van, szemfoghoz hasonlít. Helye ugyan volt, de inkább kértem egy időpontot a fogorvoshoz, legfeljebb csak annyit mond, hogy minden rendben. De ő is nagyon furcsának találta a fog alakját, tulajdonképpen egyik foghoz sem hasonlított, készített két felvételt, és közölte, hogy ez egy plusz fog. Csinált egy panorámaröntgent is, hogy 100%-ig meggyőződjön róla, sehonnan sem hiányzik fog. Maxim mindvégig nagyon türelmes volt, elsőre sikerültek a felvételek is, csupán Robin nem bírt egy helyben maradni. Mivel a plusz fog útját állta a rendes metszőfognak, és ráadásul a helyet is elvette, az egyetlen megoldás az eltávolítása volt. Végül 4 nap múlva, péntek délutánra beszéltük meg a foghúzást. Rendkívül figyelmes, türelmes ez a fogorvos, elmondta többször is, hogy beszéljem át Maximmal a beavatkozás menetét, mondjam el, hogy az injekciótól úgy érzi majd, óriásira dagad a szája, de aztán a foghúzás nem fog fájni, legfeljebb érezni fogja, hogy dolgozik a szájában a doktor bácsi. Naná, hogy Norbi délutános műszakban dolgozott, de a következő időpont is délutános hétre esett volna, így jobb "túl lenne rajta" alapon döntöttem a péntek mellett. Robin megvárt minket a bölcsiben, úgyis délután később kellett érte mennünk, mert Airtrampra (levegővel megtöltött óriási matrac, ami a mozgásfejlődést segíti) vitték. Szerintem én jobban be voltam tojva, mint Maxim, bár még nekem sosem húztak fogat, de az érzéstelenítőtől féltettem, és persze a foghúzás utáni esetleges következményektől. Biztos, hogy ehhez a fogorvoshoz viszem majd a fiúkat továbbra is, egy igazi angyal. Rendkívül megértő a gyerekekkel, nyugodt, végtelen türelemmel fogott hozzá a foghúzáshoz. Percekig ecsetelte Maxim ínyét, hogy minél kevésbé fájjon neki a két szuri. Aztán megkérte Maximot, hogy amikor fáj neki az érzéstelenítő, emelje fel a kezét, majd tegye le, ha folytathatja a szúrást. Én csak Maxim feje búbját láttam, mögötte álltam. Még otthon kérdeztem, hogy fogjam-e a kezét, erre ő: neem, nem vagyok én már kisfiú. A két érzéstelenítő után vártunk egy kicsit, hamar hatott, aztán következett a fogkivét. Gyorsan kijött, de meglepődtem, hogy mekkora gyökere volt az ínyében, és ráadásul még nem fejeződött be egészen a növekedése. Eléggé vérzett Maxim ínye, sokszor kellett gézt cserélni, ezt már ugyan unta, de katonásan viselkedett, nem sírt. A fogorvos is mondta neki, milyen bátor volt, és mutatta a kezével, hogy milyen szuperül viselkedett. (A doki ugyanis csak franciául beszél, tanul luxemburgiul.) Végül elindultunk az autóhoz. Már akkor kezdett elérzékenyülni, mikor mondtam neki, hogy most hazáig ne beszéljen, mert attól vérzik az ínye. Mikor meglátta a véres pamacsot a szájában a kirakatüvegben, elkezdett pityeregni. Ekkor eszembe jutott, hogy Melinda néhány napja írta, Lóránt milyen hősiesen viselte a fogtömést, és mondtam Maximnak, hogy ő egy igazi hős. Mert nem egy sima tejfogat húztak neki ki, mint más gyereknek általában, hanem nem egészen 6 évesen egy igazi gyökeres fogat, és ő példásan viselte ezt, sírás nélkül; mint egy igazi hős. Sikerült meglepnem vele, felcsillant a szeme, és onnantól kezdve nem sírt. Otthon még egy kicsit küzdött a könnyeivel; kapott fájdalomcsillapítót, olvasgattunk, és egy óra múlva elindultunk Robinért. Büszkén mutatta a bölcsiben a fogát, be akarja vinni az oviba is megmutatni. Meglátjuk, az egyhetes pünkösdi szünet után említésre méltónak találja-e még a dolgot, számomra ez egy külön bejegyzést érő esemény, mondtam is neki, mennyire büszke vagyok rá.

Sportnap

Ahogy tavaly is, az idén is kimentünk a sportnapra (hivatalosan Játékfesztivál), ahol mintegy 30 sportklub standjánál lehetett kipróbálni a különböző sportágakat; tornától kezdve a sakkon, cserkészek játékain át, egészen a kajakig. Milánékkal és Lilláékkal mentünk, azt hittem, egyszerűbb lesz így nekem, mivel Norbi éjszakás műszakban dolgozott, és hiába volt ez a csütörtök ünnepnap, hogy ne szakítsák meg a gyártást, 4 éjszakát kellett csak menni, de hétfőtől péntek reggelig. Igazából, Maxim és Robin teljesen elvoltak, szerintem annyi mindenre kellett figyelni, hogy már nekik sem maradt energiájuk a kis barátaikra.

Maxim és Robin rövid nógatás után sorra próbálták ki magukat a különböző standnál. Robin az elején átesett a holtponton, aztán már nem nyűgösködött. A harmadik stand, amit ki akartunk próbálni, az íjászat volt, de ezt mi Andrissal és Norbival, Milán apukájával, akartuk kipróbálni, a gyerekek még kicsik voltak hozzá. Ők szépen ki is álltak a sorból, kivéve Robint, aki végig azt hitte, hogy ő is nyilazhat, hiába mondtam, hogy ő nem lőhet. Mikor én következtem volna, ő akart ugyebár lőni, és végül hiszti lett belőle, én meg mérges lettem, hogy az egyetlen amit ma szerettem volna kipróbálni, nem fogom tudni. Végül megnyugodott, de aztán már nem mentem vissza később. Robin viszont többször is eljátsza a jelenetünket, hogy én nem lőttem nyíllal, mert baba vagyok még, ő már felnőtt és lőhet. Vagy megkérdezi, hogy miért nem íjaztam?

Esni tanulnak dzsúdózás közben:

Kacsahorgászat után nyalókát kaptak a pecsét mellé, amiből asszem 12-t kellett összegyűjteni és járt érte póló, tombola.

Végül egy videó a két kis taekwandósról. Ez volt az utolsó sportág, amit kipróbáltak, Maxim is nagyon fáradt volt, de azt mondta, ez tetszett neki a legjobban.