Sportnap

Ahogy tavaly is, az idén is kimentünk a sportnapra (hivatalosan Játékfesztivál), ahol mintegy 30 sportklub standjánál lehetett kipróbálni a különböző sportágakat; tornától kezdve a sakkon, cserkészek játékain át, egészen a kajakig. Milánékkal és Lilláékkal mentünk, azt hittem, egyszerűbb lesz így nekem, mivel Norbi éjszakás műszakban dolgozott, és hiába volt ez a csütörtök ünnepnap, hogy ne szakítsák meg a gyártást, 4 éjszakát kellett csak menni, de hétfőtől péntek reggelig. Igazából, Maxim és Robin teljesen elvoltak, szerintem annyi mindenre kellett figyelni, hogy már nekik sem maradt energiájuk a kis barátaikra.

Maxim és Robin rövid nógatás után sorra próbálták ki magukat a különböző standnál. Robin az elején átesett a holtponton, aztán már nem nyűgösködött. A harmadik stand, amit ki akartunk próbálni, az íjászat volt, de ezt mi Andrissal és Norbival, Milán apukájával, akartuk kipróbálni, a gyerekek még kicsik voltak hozzá. Ők szépen ki is álltak a sorból, kivéve Robint, aki végig azt hitte, hogy ő is nyilazhat, hiába mondtam, hogy ő nem lőhet. Mikor én következtem volna, ő akart ugyebár lőni, és végül hiszti lett belőle, én meg mérges lettem, hogy az egyetlen amit ma szerettem volna kipróbálni, nem fogom tudni. Végül megnyugodott, de aztán már nem mentem vissza később. Robin viszont többször is eljátsza a jelenetünket, hogy én nem lőttem nyíllal, mert baba vagyok még, ő már felnőtt és lőhet. Vagy megkérdezi, hogy miért nem íjaztam?

Esni tanulnak dzsúdózás közben:

Kacsahorgászat után nyalókát kaptak a pecsét mellé, amiből asszem 12-t kellett összegyűjteni és járt érte póló, tombola.

Végül egy videó a két kis taekwandósról. Ez volt az utolsó sportág, amit kipróbáltak, Maxim is nagyon fáradt volt, de azt mondta, ez tetszett neki a legjobban.