Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Ovis értékelések

Ahogy Anya elment, négy napig én hoztam-vittem a fiúkat oviba június végén. Ők nagyon örültek, mivel végre Emilit meg tudták mutatni bent. Én kevésbé voltam lelkes, de végül egész jól ment, Emili vagy aludt, vagy csak picit sírt. Értük is mi mentünk, szerencsére egyik délután Maxim barátjához mentek ovi után - Louis anyukája elvállalta őket.

Aztán elérkeztünk július 1-hez, és Norbi megkezdte féléves szabadságát. Robin 5 éves koráig vehette ki, nem akarta kihagyni ezt a lehetőséget, a Maximra esőt végül nem vette ki. Jól jön nekem is, hogy itthon lesz, nem árt, hogy iskolakezdéskor is ketten vagyunk a gyerekekre, és szeretné a padlást is befejezni.

Nagyon pozitív értékeléseket kaptak a fiúk, a megbeszélésekre most Norbi ment el.

Robin szépen fejlődött év eleje óta. Jól beszél luxemburgiul, jól ejti a szavakat, de elő-előfordul, hogy nem teljesen tisztán. Arra jutottak Norbival, hogy valószínű a fülében lévő folyadék miatt. Sajnos tavasz óta folyamatosan taknyos, dugult az orra, megint kap tubust a fülébe.

Robint mindenki szereti: ha valamelyik gyereket megkérdezik, ki a barátja, a válasz rá: Robin.

Tomas-val, az egyik kisfiúval úgy játszanak, hogy tudják, hallják, hol vannak.

Minden érdekli, és néhány másik gyerekkel, ő az aki mindig tudja, hogy mi történik a két csoportban. Valószínű ez biztos jobban le is fárasztja, ezért is olyan kimerült a hétvégére.

Ha valamit nem szabad csinálni, akkor Robin hevesen magyarázza az éppen illetékes gyereknek, hogy mit miért nem szabad csinálni; Ezek szerint mégis ragad rá itthonról is a sok szabálykövetés, csak az oviban könnyebb neki betartani. No meg talán az oviban ő is tud egy picit főnökösködni, mint itthon Maxim vele.

Az emberrajzai is fejlődnek: már ujjai is vannak az emberkének - év elején valami gnóm gombócot rajzolt. Nagyjából ennyi.

Most jöjjön Maxim. A jó hír, hogy mehet iskolába :)

Továbbra is minden érdekli, aktívan részt vesz a reggeli beszélgetésekben. Meglepően sokat tud az állatokról (jééé, de honnan? :))

Amikor észre vette, hogy az egyik lány kapott nehezebb számolós feladatot, ő is kért, de pl. az hogy 

x + 5 = 8 - na ezt már nem értette. De erre való az iskola.

Kérdezte az óvónéni, hogy Maxim ugye nagyon érzékeny, mert ha valaki bántja, akkor ő szinte sírva megy szólni neki, és néha olyan apróságról van szó, hogy pl. valakinek nem mindegy, milyen ruha van rajta. Ő egyébként abszolút szabálykövető, és ráadásul ha a másik nem olyat csinál, amit nem szabad, akkor ő szól az óvónéninek. Norbi ennyit mondott, kíváncsian várjuk az iskolát.

Az évzáró partira mind az öten elmentünk. Emili elég sokági a babakocsiban volt, aztán kézben nézelődött, végül elfáradt és Norbi kezében el is aludt. Nekem egyáltalán nem tetszett, hogy üvöltött a zene, de a gyerekeket ez nem zavarta. Robin hamar elfáradt, de ő aztán mint kiderült beteg is lett. Maxim legszívesebben estig maradt volna.

Batman és társai

Maxim saját elmondása szerint a vad dolgokat szereti, minden ami verekszik, lő: szuperhősök, mint Batman, Tini nindzsa teknőcök, star wars. Ezeket az oviból szedi össze. A legújabb az, hogy ő csak olyanokkal barátkozik, akikkel lehet verekedni. Mindeközben pedig otthon tényleg vadóc, de alapjában véve még mindig a jókisfiú kategória. Az oviban lehet repülőzni, repülőt hajtogatni, és most szomorú, hogy a napköziben nem. De tény, hogy tetszik neki, ha kardozik, csápol, szaladgál, esik, száguld biciklin. Azt találgatja, hogy hány évesen nézheti majd meg a Csillagok háborúját, Transformers vagy a Pókember filmet. Ha pedig megtanult úszni, jöhetnek a küzdősportok; mindet ki akarja próbálni. Rengeteget rajzol, persze csupa harcias robotokat, teknőcöket, szörnyeket. Hétvégén rajzolt nekem Hello Kittyt, két rendes változatot és egy harciasat. Robinnal is szoktak bírkózni, de ilyenkor aztán tényleg veszélyesek, jobb ha ott van velük valaki.

Összegyűjtöttem néhány mondását.

Sötét felhők közlekednek (közelednek helyett). 

Robinnak elkészítettem az ágyát, Maximé még beágyazva maradt, rajta néhány játékkal. Azt hiszem, disznóólat akart mondani, de ezt nyávogta:

- Ajj, nekem még disznóság van az ágyamon!

Néha már egyedül elmegy a fürdőszobába, van, hogy egyedül bent marad a házban, de néha még a szobájáig sem akar elmenni egyedül, és kiabál, hogy menjen vele valaki.

- Anya, akkor gyere te!

- Miért nem mész egyedül a szobádba? Félsz a dínóktól?

- Nem, nem félek.

- Akkor?

- Mert olyan jó érzés együtt lenni.

Ennek lehetetlen volt ellenállni :)

 - elpocsékolod az időt... / most te pocsékolod az időt.

- Kiskorodban is anya volt a neved?

- Csak a felnőttek szoktak összeházasodni?

- Igen, de ha lehetne gyerekeknek is, akkor ki lenne a feleséged?

- Robin.

- És ha lányt kéne választanod?

- Anya.

Sokat legózik, a Dupló az egyik legjobb gyerekjáték, nálunk legalábbis. Épít belőle transzformert, dínót, pisztolyt, és teljesen egyedül. Legózás közben motyogja:

- Kifogytam a gondolatból. Nem tudom, hogyan építsem tovább. 

Nézik a tévét, valamilyen halról szóló dokumentumfilmet:

- A víz alján döglítette meg a halat.  

Robinnak nem reklámozzuk, hogy Maximmal úszni járunk, mert ő a fülében lévő tubusok miatt nem mehet uszodába. De amikor Norbi délutános, nyilván feltűnik neki, hogy mi nem fürdünk Maximmal otthon ahogy szoktunk. Úszás után öltözünk, azon gondolkodom, mit mondunk Robinnak, hogy mi már megfürödtünk és csak ő lesz a kádban:

- Mondjuk neki, hogy te az oviban lezuhanyoztál - javaslom.

- De olyet nem szabad mondani, ami nem igaz.

- Igen, igazad van, akkor inkább nem mondunk neki semmit. 

Erre vacsora közben miután megette az almás táskájának a felét, elkezd nyávogni, hogy neki fáj a foga, nem bírja harapni.

- Jó, akkor felvágom neked kis falatokra, hogy csak rágni kelljen.

- De nekem itt fáj középen, és oldalt rágok - mutat végig a fogsorán.

- Maxim, ha nem kéred a táskát, akkor azt mondd, nincs belőle semmi.

- Anya, már nem kérem.

Aztán mégis csak megette az egészet, mivel várta, hogy Robin befejezze a vacsiját. Miért nem ezzel kezdte? Hogy is van ez az igazmondás?

Az első rajz

Apukám készítette papírdobozra épp mintát ragasztottam, ceruzával jelöltem be a méreteket, majd a ragasztással foglalkoztam. Maxim körülöttem mászkált, egyszercsak azt látom, hogy fogja a ceruzát, áll az ajtónál és firkál...

...és íme, maga a kis művész.