Hétvége nyolcasban

20-án vittem Emilit a gyerekorvoshoz. 4400 g és 56,5 cm. A vizsgálatot nagyon jól tűrte, nagy szemekkel nézett, pedig egy jó kétórás alvásból ébresztettem, és ilyenkor nagyon éhes szokott lenni. Fülsüketítően tud üvölteni, és sokszor csak szopival nyugszik meg, szóval nem egy könnyű eset.

Hogy még egy picit panaszkodjak, elég borzasztó időnk van május óta. Ha már két nap nem esik, az csoda, és ha melegszik az idő, tuti, hogy egy-két nap múlva, elromlik és hűvös lesz. A melegebb idő pedig olyan párás, hogy 20 fokban is már izzadunk. Ezért nagyon vártuk a beígért néhány napos nyarat.

A fiúknál is kitört a fociláz, kaptam mezt, és pólót is. Milánékhoz pedig elmentek szombaton meccset nézni. A két nagy az első félidőt végig ülte, de utána inkább a focis kártyáikat cserélgették. 

Magyar mezben

Portugál mezben

A fenti képen épp palacsintát esznek, Mamának és Nagyinak is kétszer kellett sütnie, csak úgy falták a palacsintákat.

A kétnapos hőséggel együtt megérkezett Kriszti és Popi, 23-án, az itteni nemzeti ünnepen.

Norbi felállította a medencét, egész nap pancsoltak a fiúk, aminek az lett a vége, hogy megégtek. Délelőtt bekentem őket, de délután kimaradt. A tanulság, hogy nagyon kell vigyázni, Luxemburgban is, nem csak vízparton. 

Robin másnap nem ment oviba, de Maximék akkor mentek "osztálykirándulásra", így ő nem maradt itthon. Nagyon hamar eltelt a hétvége, úgy hogy a padlást is használjuk, fel sem tűnt, hogy nyolcan voltunk. A két hét Nagyival is nagyon hamar elrepült, június utolsó hetét már ötösben töltjük.

 

 

Emili hasal

Íme néhány jól sikerült fénykép a mai napon, arról, hogy milyen erős már Emili.
A többi kép itt

 

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

Hétvége hetesben

Május utolsó hétvégéjére érkezett Tata, a két hét Mamával elrepült. Ő hozta-vitte a fiúkat oviba gyalog. Egyik reggel azonban úgy ömlött az eső, hogy végül Norbi felkelt és elvitte őket.

Mire Tata megérkezett, addigra Emilinek sajnos nagyon sokat fájt a hasa, azon a hétvégén szegényt le sem lehetett rakni, szinte mindig sírt. A védőnő ajánlott egy homeopátiás szirupot, amitől picit jobb lett, és elvittem oszteopatához, aki megerősítette, hogy eléggé fel volt fújódva, feszes volt a medencéje is. A beleket összekötő izmokat lazította, de az emésztőrendszer éretlenségén ő sem tud segíteni. Még egy alkalmat lefixáltunk, remélem, ennél csak jobb lesz. Eleve nem eszek sok tejterméket, most minden puffasztó ételt kerülök, hátha ez is segít, mert az egész napos sírás, ami éjszaka is elő-előfordul, nem valami kellemes. 

A kendőt már teszteltem, abban kitűnően alszik.

Az első fürdést a kórházban végig üvöltötte - ez a fiúknál is így volt -, de itthon már úgy tűnt, tetszik neki. Sokan csodálkozni fognak, de hetente csak egyszer fürdetjük. A kezét és a lábfejét megmosom, ha úgy ítélem, és a pelenkaterületet is, minden kaka után tiszta vizes vattapamaccsal; nem használok itthon nedves törlőt, annyi mindennel van tele, ami felesleges egy bababőrnek.