20-án vittem Emilit a gyerekorvoshoz. 4400 g és 56,5 cm. A vizsgálatot nagyon jól tűrte, nagy szemekkel nézett, pedig egy jó kétórás alvásból ébresztettem, és ilyenkor nagyon éhes szokott lenni. Fülsüketítően tud üvölteni, és sokszor csak szopival nyugszik meg, szóval nem egy könnyű eset.
Hogy még egy picit panaszkodjak, elég borzasztó időnk van május óta. Ha már két nap nem esik, az csoda, és ha melegszik az idő, tuti, hogy egy-két nap múlva, elromlik és hűvös lesz. A melegebb idő pedig olyan párás, hogy 20 fokban is már izzadunk. Ezért nagyon vártuk a beígért néhány napos nyarat.
A fiúknál is kitört a fociláz, kaptam mezt, és pólót is. Milánékhoz pedig elmentek szombaton meccset nézni. A két nagy az első félidőt végig ülte, de utána inkább a focis kártyáikat cserélgették.
 |
| Magyar mezben |
 |
| Portugál mezben |
A fenti képen épp palacsintát esznek, Mamának és Nagyinak is kétszer kellett sütnie, csak úgy falták a palacsintákat.
A kétnapos hőséggel együtt megérkezett Kriszti és Popi, 23-án, az itteni nemzeti ünnepen.
Norbi felállította a medencét, egész nap pancsoltak a fiúk, aminek az lett a vége, hogy megégtek. Délelőtt bekentem őket, de délután kimaradt. A tanulság, hogy nagyon kell vigyázni, Luxemburgban is, nem csak vízparton.
Robin másnap nem ment oviba, de Maximék akkor mentek "osztálykirándulásra", így ő nem maradt itthon. Nagyon hamar eltelt a hétvége, úgy hogy a padlást is használjuk, fel sem tűnt, hogy nyolcan voltunk. A két hét Nagyival is nagyon hamar elrepült, június utolsó hetét már ötösben töltjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése