Fehér karácsonyunk - itt is, ott is

Az idén hármasban karácsonyoztunk Capellenben. Maxim segített díszíteni a fát, érdeklődve nézte a nem törékeny díszeket, egyet-kettőt feltett a fára, és azt az egyet-kettőt le is vette, de nem kopasztotta meg a fát. Túl nagy ajándékozás sem volt, mint ahogy az igazi vacsora is elmaradt szenteste, inkább ebédre készítettem el a halat.
Minden délelőtt kimentünk, vagy havat lapátolni, vagy csak szánkózni. Ezt megismételtük délutánonként is. Karácsony után szánkóval mentünk boltba, a hideg miatt nem olvadt semmit,inkább jegesedett. Amikor már nem kellett kint lapátolni, Maxim annyira belelendült, hogy ment a lapáthoz és addig állt ott, amíg nem toltuk egy kicsit a havat.
28-án kedden útnak indultunk Békéscsabára. Elautóztunk a hahni reptérre, majd a délelőttöt a reptéren töltöttük. Nagyon felszabadult volt Maxim, egy órát pluszban kellett várakoznunk, jött-ment az emberek között, integett nekik, mosolygott rájuk, sőt, egy néni még fel is vehette az ölébe. Semmi gond nem volt az első repülése alatt, a végére nagyon elfáradt, kisebb nyűglődés után pont a leszállásra szunnyadt el. Így a repülést követő autóút alatt sokára aludt el, ez egy kicsit szenvedés volt.
Egész idő alatt melege volt, de annyira nem foglalkoztatott a dolog, mert én sem fáztam. Viszont szerda reggel (sőt hajnalban is már) hőemelkedése volt, és aztán be is lázasodott. Hullámzó a kedve, néha jön-megy, néha meg nem akar semmit, csak Norbi vagy az én ölemben ülni. Még tegnap estére is felment a láza, remélem, kifele lábal belőle, ma délelőtt a Norbi szüleivel hagytuk egy rövid időre, de nagyon vidám maradt. Anyósoméknál nagy sláger a kutyák, cicák, tyúkok, kakasok; délelőtt mindig kimegyünk egy kicsit, mert ilyenkor nem lázas. Ellenkezik a felöltözésnél, de aztán persze nem akar bejönni, azért kezd el bömbölni, hogy ő még szánkózni akar, meg az állatsereget megnézni.
Ma pakolunk át az én szüleimhez, majd hétfőn indulunk Pestre, és kedd délelőtt repülünk vissza. Ha nem lesz hózivatar, mert ez a tél eddig a havazásról szól.
(Képek is lesznek, de egy részük az otthoni gépen van, a másik része meg 2-3 fényképezőben :))

Kellemes ünnepeket!

Újabb hóözön

Csütörtökön többször kellett takarítanunk a ház előtt a járdát és a bejárónkat. Délután hamarabb mentem haza és gyalog indultam a bölcsibe, szánkóval. Nagyon köszönjük Orsiéknak ezúton is.

Annyi már esett, hogy a "lesúlyozott" szánkóval értünk haza. Tetszett Maximnak, de egy kis szakaszon sétált, aztán nem akart vissza ülni, csak cipeltetni magát. Azt kevésbé szerette, hogy az arcába esett. Este vacsora után kimentünk együtt lapátolni, sétálgatott, gázolt a hóban, de még nem élvezi annyira.
Végül csak vettünk téligumit a Toyotára, de mivel csak egy ülésünk van, átmenetileg a Corsába visszatettük a MaxiCosit. Péntek reggel attól tartottam, hogy végig fogja ordítani az utat a bölcsiig, mivel menetiránynak háttal ül. Igaz, egész jól kilát a kocsiból. Amint meglátta a hordózót, kérte, hogy ültessem bele, végig nézelődött, amikor pedig odamentem az ajtóhoz, hevesen integetett és vigyorgott.
Hétvégén is csak esett, esett a hó. Vagy éjszaka, vagy egész délután. Így megvan a levegőzés és a testmozgás is.

Apránként hozzá is szokik Maxim, most már bátrabban lépeget, akár a hóban is, viszont hamar megunja és csak reklamál utána, hogy vegyem fel, persze nem akar bemenni, mivel Norbi még kint lapátol.

Hó, hó és még több hó

Tegnap behavazott Luxemburg. Délután korábban mentem el a munkából, mert a bölcsiben karácsonyi összejövetelt tartottak. Egy-két baba beteg volt, így persze eleve kevesebben voltunk, de a szülők sem értek oda időben, mert az egész országban és a szomszédosokban is eluralkodott a káosz. Maxim nem is tudta hova tenni az ünnepesdi dolgot, ő vagy sütit akart enni egyfolytában vagy venni akarta a kabátját, hogy menjünk. Visszajött a félénksége, megint tart az idegenektől, annyi a változás, hogy ha az apja ott van, akkor inkabb az ő kezét fogja. Norbi megitta a forralt borát, ettünk egy kis sütit, váltottunk néhány mondatot a gondozónőkkel és az egyik anyukával, aztán haza indultunk, mert már mindkét fiú tűkön ült. Hatalmas pelyhekben, sűrűn esett, a drága hólapát megtérül. Szánkónk viszont továbbra sincs, mindent elvittek az üzletekből. Este 8-kor újból kimentünk eltakarítani a havat, mert minden újból fehérlett. 3-4 óra alatt jó 10 centiméternyi esett, ez a mi amatőr becslésünk. Maxim még nem élvezi annyira, a vékony kesztyűje átázik vagy lecsúszik, az orkánt nem akarja csak a házban felvenni, ha nincs rajta kesztyű és letottyan, ordít, hogy nem tud felállni, mert nem tetszik neki, hogy hideg, vizes minden körülötte. Ezért kéne az a fránya szánkó. Ma egyébként nincs tanítás sem. Bölcsi van, és sajnos nem a mi Főigazgatóságunk az, aki bezárt mára.
Viszont a második éjszaka volt, hogy Maxim este 9-től reggel 7-ig aludt, egyedül, a kiságyban, egyszer sem mentem be hozzá. Hurrá, van remény!

Clapping

Onnan folytatom, hogy múlt kedden Maxim lebetegedett. Szerda délelőtt mentünk az orvoshoz, lázas volt egész éjszaka, este és reggel kapott Flixotide-ot, éjszaka pedig Ventolint egyszer, mert nem tudott aludni, és ez már a második éjszakánk volt. (A szerdai sem volt jobb, de szombaton, utónévnapi ajándékként átaludta az éjszakát.) A doktornál még egész jól tartotta magát, de aztán borzasztó nap volt, egyfolytában sírt, belázasodott. Nem csoda, újabb hörghurut a diagnózis. A befúvós flixotide-ot kapja, meg kétféle homeobogyót. Ezenkívül kaptunk beutalót kineziológushoz. Itt szerencsére divatos az alternatív-gyógymód, Maxim esetében ez a clappingot jelenti. A kineziológus ütögeti, erősen masszírozza ülve, állva, fekve a kisgyerek mellkasát, ezzel segítve a lerakódás felszakadását. Mázlink volt, van egy kiné Capellenben, és végülis csak azért vállalta el Maximot, mert a doktornőnk küldött és Capellenben lakunk, egyébként januárig tele van. Még szombaton is fogadott minket, hogy minél gyorsabb legyen a javulás. Az első alkalom végén sírt egy kicsit Maxim, a szombatit nem viselte olyan jól, de egyébként megdicsérte a kineziológus, mert ebben a korban általában végig üvöltik a gyerekek, Maxim meg hozta a formáját, mosolygott, mutogatott, beszélgetett. Sőt azt is mondta, hogy milyen intelligens. Volt egy kis bocis széke, ami mögé kellett állnia Maximnak, a boci füle bőrből volt, és meg tudta mutatni a boci fülét, szemét, száját, orrát, sőt ezzel párhuzamosan a sajátját is.
Az orr nagy kedvenc, most mindennek mutogatja az orrát. Azt nem tudjuk, honnan tanulta vagyis sejtjük, hogy a bölcsiben -,de turkál az orrában.
Visszatérve a betegségre, csütörtök óta nincs láza, keveset köhög, viszont néha hörög. Az orra végre folyik, azért végre, mert vasárnapig porszívózni kellett és iszonyat, miket szívtunk ki neki. Ennek az az eredménye, hogy most nem tűri két másodpercnél tovább az orrszívást.
Szerencsére az étvágya egy-két nap után visszatért, rengeteget eszik az eddigiekhez képest, és ez látszik is, két hete 9 kilót mértünk, hétvégén azonban 9,3 kg-ot, nagy örömünkre.
Hétfő óta jár bölcsibe. Én meg munkába.

A nap felfedezése

Tegnap este Maxim elemében volt - a kádban. Fürdéskor fogta a felhúzhatós delfinjét, lemerítette a víz alá, kiemelte magasra tartva és figyelte ahogy a víz csurog belőle.
Olyan profin csinálta már az első alkalommal, pedig eddig csak látta tőlünk, ő maga még nem gyakorolta. Láttam rajta, nagyon élvezi a folyamatot, értette, hogy ahhoz hogy "pisiljen" a delfin, először le kell meríteni a víz alá. Igaz, mi a száján át folyatjuk a vizet, ő meg inkább a farokuszonynál.
Már tudja használni a mérőszalagot, ha nem akad be az eleje, ügyesen kihúzza és teszi oda a falra, tényleg olyan, mintha mérne vele.
És már a szelektív szemétgyűjtés is megy neki, együtt dobjuk ki az általános szemetet a kukába, a papírt a papirosba, a műanyagot a kék zsákba - ezeket már ügyesen kezeli.
Tegnap megkaparintott egy bontatlan fémdobozt, talán kétszer mondtam neki a szót, és amikor zuhanyozás közben kérdeztem tőle, hol a fémdobozod?, már hozta is oda a kádhoz.
Ügyesen telefonál és közben próbálja mondani, kicsit franciásan, h nélkül: hallo. A hápogást is h nélkül ejti, ápi, ez a kacsás könyve, áp-áp, a kacsa általában; most már egyértelmű a különbség a háp-háp és apa között. Azt a kevés szót, amit kimond, célirányosan használja. Apa mindig Norbi, a kutya mindig au-au, a szamár ia-ia, ezeket nem keveri. Aidi luxemburgiul viszlát, ezt is finoman mondogatja már.
A bölcsiben megtanították puszit küldeni, nagyon édes, ahogy a tenyerét a szájához teszi és dobja utánunk a puszit.
Hozzánk majd jövőre jön a Mikulás, a bölcsiben kaptak egy csomagot még múlt héten, tele csokival(!), elhoztam, majd Norbi megeszi. Minden nap megiszünk egy teát az adventi teacsomagomból, ez mégis csak egészségesebb mint az édesség.

Hónap vége

Hosszú napunk volt tegnap. Nem aludt jól Maxim vasárnap, talán a foga miatt, mert tegnap este végre megtapintottam a 4. szemfogát, már csak a négy nagyörlő hiányzik.
Reggel később ébresztettem, aztán ahogy felhúztuk a redőnyt, láttuk, hogy minden fehérlik. Egész nap esett, ma reggelre állt el, de holnaptól újabb havazást mondanak. Múlt héten nem vett Norbi szánkót, gondolván, hogy akkor egész télen nem fog esni; tegnap már nem lehetett kapni a hagyományos faszánkót... (Hol van itt krízis?)
A hóval nem csak az újabb fog tört elő, hanem a nátha (?) is.
Este 10-kor már köhögött, aztán éjfélkor megint, persze fel is kelt, mire megmértem a lázát, kapott mentolos kúpot, addigra magához tért és alig bírt visszaaludni. Utána megint kezdődött a köhögés. Szóval nem sokat aludtunk. De reggel sem volt láza, evett is, így mentünk a bölcsibe. 11-kor azonban hívtak, hogy Maxim lázas, nincs jól, Norbi ment érte. És persze miért is ne kedden legyen beteg Maxim, amikor délután nem rendel az orvos? Ugyanígy történt szeptember végén is. És október végén is beteg lett. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy minden hónap végén lebetegszik, mert karácsony után épp otthon lennénk Békéscsabán.
Meglátjuk, holnap reggel mit mond az orvos, remélem, nem kell bemennünk a sürgősségire.

Elő-Mikulás

Hála a magyar és luxemburgi postának, nálunk járt tegnap a Mikulás. Anyósom tavaly is küldött egy csomagot mikulásra, de nem ért ide időben, pedig rászámolt egy hetet. Az idén ezért időben adta fel a nem-is-olyan-kicsi csomagot, gondolván, hogy Mikulásra csak megkapjuk. Persze most rekord-gyorsasággal dolgoztak a postások, így már tegnap kibonthattuk a borítékot, már csak azért is, mert a finom hamisítatlan túró rudi hűtést igényel. Maxim kapott egy melegítő szettet és egy csillagos bodyt, amit tegnap fürdés után rá is adtam. A fürdőszobában szoktam megtörölgetni Maximot, aztán átmegyünk a szobájába. Ott gyors ráadom a bodyt, nehogy megfázzon, és ahogy sikerül ismét "elkapnom", ráadom a pelenkát. A múlt héten már megtörtént az első baleset, lepisilte az új polcát és a szőnyeget. Tegnap miután felvette az új bodyt, lehasalt és elkezdett az ajtó felé kúszni, majd megállt és akkor már tudtam, hogy felavatta az új bodyját, na és persze a padlót. Mindezek után ahogy rá akartam adni a pelenkát, addig nyúlkált, hogy megkaparintotta a popsikenőcsös dobozt és tiszta krémes lett mindkét keze, és amíg azzal foglalatoskodtam, hogy letöröljem őket, már fel is ült, csupasz fenékkel a parkettára. Persze elfelejtettem befejezni a pelenkázást, úgyhogy szép fehér nyomot hagyott maga után a padlón.

Találós kérdés

- Mi az? 9 kiló, bólogat, rázza a fejét, karattyol és állandó menőkéje van?
- MAXIM!
(Bár úgy kellett volna kezdenem, hogy ki az?, de akkor még egyszerűbb lett volna a megfejtés.)

Alma és sajt

Kezdjük talán a sajttal. Maximnak rögtön ízlett az első falat sajt, nem kellett tukmalnunk. Norbi már akkor szagoltatta vele, amikor még csak próbálkoztunk az evéssel. Sokszor kéri a sajtot, eddig egy-két "sajtos" este után szünetet tartott. De mióta Gruyère-t adtunk neki, amint meglátja a sajttartót, követeli magának a tartalmát. Az ementálit szépen ette - eddig. Most megnyalja és eldobja, és mutogat a másik darab sajtra, hogy azt kéri. És hihetetlen mennyiséget megeszik belőle, attól félve, hogy megfájdul a hasa, általában eltesszük előle a vacsora végén.
A darabos gyümölcsevéssel kapcsolatban tévedtem. Legalábbis az almát illetően. Péntek este úszás után, én is kifáradtam, leültem a fotelbe, kezemben egy almával. Maxim jön oda, és kér belőle. Eddig már többször eljutottunk. Most viszont szinte ő ette meg az almát. Körberágtam a héját, Maxim meg csak ette-ette az alma húsát.
Vasárnap vendégségbe mentünk egy barátnőmhöz, jött egy másik babás család, Benedek 2 éves, bár nem igazán játszottak együtt, játékokat cserélgettek. Persze Benedek hiába tette le a kezéből az autóit, egyet engedett csak át Maximnak. Szóval miután palacsintáztunk - Maxim üresen is falta -, almát eszegettünk. Veronika gerezdekre vágta fel, Maxim elvett egyet-egyet, hogy mindkét kezével tudjon mit fogni, aztán mentünk játszani. A szobában is volt még alma, de én eltettem előle, mert közeledett a vacsoraidő. Egy kistálka mégis maradt a szőnyegen, és a nagy beszélgetés közepette azt látom, hogy Maxim megint almát eszik.
Hiába, most van almaszezon, a nyári alma biztos nem ízlett neki.

Vizes dolgok

Rémes csütörtök éjszakánk eredménye a harmadik szemfog. A negyedik most jöhet, mert hétvégén jól aludt, de ma reggel iszonyat nyűgös volt Maxim.
Pénteken ismét úszni mentünk, intenzív foglalkozás, mindketten elfáradtunk.
Körözni kellett a medencében úszógumival, majd ugrálókötelet tettünk a gyerekek hátához és így húztuk őket. A cél az volt, hogy engedjék el a kezünket. A nagyobbaknak ez már előtte is ment, Maxim egy kezemet mindig fogta. De ezzel a köteles gyakorlattal sikerült elengednie a kezem, az ugrálókötél fa fogóját elég érdekesnek tartotta. Ezután pedig a medence szélére kellett kiültetni a gyerkőcöket, akik kizárólag a mutatóujjunkba kapaszkodva ugrottak a medencébe, úszógumi nélkül. Nekünk pedig gyorsan kellett lépkedni, húzva őket a vízben a másik oldalig. Visszafele két tenyerünk közé fogva, mintegy szendvicsként, lubickoltak. Levezetésképp pedig fociztunk. Fogtam magam előtt Maximot, és a lábait irányítva csaptuk a vizet és rúgtuk a labdát.
Az előző rossz éjszaka után a bölcsőde és az uszoda megtette hatását: annyira kidőlt Maxim, hogy bár egyszer felébredt, reggel fél 9-kor ébresztettem a kiságyában.
Amivel továbbra is lefárasztja magát, az az önálló felállás. Most már ügyesen guggol is egyedül.
Múlt héten télapót készítettek a bölcsiben, kezükkel és szivaccsal festegettek a kis törpék (aki nem emlékezne: Törpék csoportba jár Maxim). Marie-Jeanne kérdezte is, hogy szeret-e úszni Maxim, mert nem élvezte a feladatot, nem igazán bírta, hogy vizes, nyirkos lett a tenyere. Tény, hogy ha az ételben turkál, és kielemezte, utána mutatja a kezét, hogy töröljük meg. Az a furcsa, hogy a csapnál, tócsában pedig szeret tapicskolni. Na de sok rejtélyt nem értünk mi felnőttek...

Fordított hét

Ezen a héten Norbi délutános, vagyis 4-től éjfélig dolgozik. Hogy Maximnak ne legyen apa-hiánya (Norbi lehet, hogy kibírta volna a szünetet :)), reggel ő viszi Maximot a bölcsibe, így később megy, én meg úgyis csak 5 után érek oda.
Hétfőn még én vittem reggel, szépen odament Rossannához, sírás nélkül. Délután már nagyon várta, hogy érte menjünk, fúrtak még a bölcsiben, jöttek-mentek a munkások, és ez nem tetszett Maximnak. De a többi nap nagyon jól ment, egyedül ebédel, egy kis levest és általában két tányér másodikat, és állítólag ő az egyetlen, aki önállóan falatozik. Visszatérve a fordított hétre, reggel elköszönök tőle otthon - semmi sírás (sőt, ma a búcsúzkodásnál sokkal fontosabb dolga volt, ment a szobájába) -, aztán Norbival mennek a bölcsibe. Kedd reggel nagy sírás, szerdán egy kicsi, ma viszont kb. 10 másodperc volt, Norbi fülelt a csukott ajtónál, Maxim rögtön talált valami játékot és el is felejtkezett az apukájáról. Valószínű azért sír Norbinál, mert nincs hozzászokva, hogy ő viszi. Jövő héten visszaáll a "rend", remélem, nem zavarja majd meg Maximot.
Tegnap amikor érte mentem, Daviddal játszott, vagyis ugyanazt az ufószerű játékot állták körbe ketten. David odajött hozzám, Maxim annyira el volt merülve, nyitogatta az ajtaját a szerkezetnek, mint egy kis tudós tanulmányozta, aztán rám nézett és persze szaladt oda. Közben szólt a rádió.
Most próbálják a darabos gyümölcsöt uzsonnára, eddig mixeltek neki mindent. A banánt eszegeti, ezt régen ette, aztán nem, majd hébe-hóba, a mandarint viszont sem itthon sem a bölcsiben nem akarja enni. Igazából semmilyen gyümölcsöt nem hajlandó megenni, csak ha turmixoljuk. Úgyhogy sok sikert nekik, szerintem akkor fog Maxim gyümölcsöt darabosan enni, ha már el lehet neki magyarázni, hogy ezt is rágni kell mint a kölesgolyót, ez sem nyálkásabb mint a sajt vagy a reggeli zabkása, és turmixolva pici kora óta eszi. Ám tévedjek!
Egy kis kitérő ráadásként. Nem tudjuk, honnan szedte Maxim, de újabban csücsörít a szájával, így próbál mindenféle hangot kiadni. Tegnap a tej szót ismételte utánam többször, csücsörítés nélkül; az egyik könyvében van egy tejes flakon. Aztán ahogy játszottunk, mondogattam neki, hogy "te, én", majd gyorsan mondtam, hogy te, te, te és ezt is szépen vigyorogva ismételte. Norbi megtanította neki, hogy a Ki a Maxim? kérdésre magára mutasson, de már megunhatta, mert nem játssza tovább. Hátha az "én" meg a "tetete" újra meghozza a kedvét.
Tegnap este láttam először Maximot felállni bármiféle segítség nélkül. Az biztos, hogy hamarabb indult el mint ahogy felállt volna kapaszkodó nélkül. És most már tényleg lelövöm magam...

Lábemelés és bokakörzés

Az esti programunk vacsora után a fürdés, először én, aztán a fiúk a kádban. Ahogy sikerül Maximot kiszedni a vízből, beviszem a szobájába, mesét olvasunk, vagyis ő adogatja a könyveket, van, hogy végig hallgat egy-egy rövidebb történetet, van, hogy 1 perc után újabb könyvet vesz elő és persze minden hétnek megvan a maga kedvence. Aztán ha nagyon virgonc, akkor bebújik az asztal alá, vagy kipakol a dobozából, bár akkor élénkül fel, amikor Norbi megérkezik a fürdőszobából. Én meg nem győzöm mondani, hogy most már nyugodtabb szórakozás való a lefekvés előtt, de hiába, ha Maxim az apjával van, akkor bohóckodni kell. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de Norbi odatette Maxim talpát a sajátjához, ezt megismételte két este, azóta Maxim ülve rakosgatja a talpát a könyvére, amit olvasunk, vagy csak úgy a levegőbe. És mindig fürdés után, mezítláb. Azóta viszont bokakörzést is végez, a nap bármelyik szakaszában, és főleg, ha ül. Olyan szabályosan, mint gyógytornán.
Nagyon oda kell figyelnünk, mivel szórakoztatjuk, különösen az apjának, mert szinte mindent másolni akar. Norbi a kölesgolyót dobta fel a levegőbe, úgy, hogy a szájába essen vissza, Maxim rögtön utánozta, igaz, csak addig jutott, hogy felemelte a kezét és a háta mögé ejtette a golyót.

Utánfutó

Nem is akármilyen, kerékpár-utánfutó. Norbi már nézegeti egy ideje, de eddig drágán talált csak. Kaptunk egy tippet, hogy a német e-bayen lehet kapni olcsón, nem kellett többször mondani neki, pár nap múlva meg is rendelte. Kétszer ült benne Maxim, néhány percre, tetszett neki. Egyenlőre várjuk a jó időt.

Addig is bent gurulhat a saját kis autóján, a Bobby caron. Ha odafigyel, akkor már előre is halad vele szépen, tolatni már gyorsan tud. Néha veszélyes mutatványt akar végrehajtani, néhány hete felállt rá; szerencsére Norbi ott volt a közelében. Néha tolja, térdelve is, és képes begyorsulni vele.
Itt leszállás közben valamit magyaráz.

Sokszor olyan gyorsan szedi a lábát, hogy összegabalyodnak. A menőkéje általában este jön rá, napközben sokszor velünk akar sétálni, illetve főként az apjával, este azonban elindul és szobáról szobára jár.
Vasárnap délelőtt pedig a kertben bóklászott. Olyan édes, ahogy totyog.

Átaludt éjszakák - hetente egyszer-kétszer

Mikor Maxim kicsi volt és rosszul aludt, rengeteg könyvet, cikket olvastam erről. Bár már akkor gondoltam, hogy nem kell alvásközpontba mennünk - ami állítólag nagyon kemény -, de sokszor kérdezgettem, hogy miért a mi kisfiunk ilyen nyüzsgő, nemalvó gyerek? Ehhez jött aztán a Miért viseli meg Maximot minden egyes fog kibújása?
Most hogy dolgozom, még jobban szükségem van a nyugodt alvásra, és bár nem mindig, de még betegség, fogzás közepette is van egy-két nyugodtabb éjszakánk.
Szombaton délután egy vietnámi-német kollegám és felesége jött hozzánk. Maxim már délelőtt nyűgös volt, és délutánra is maradt az, este ráadásul vacsorázni sem akart; az volt az érzésünk, hogy félt tőlük egy kicsit, és ehhez jött a rossz közérzete. Norbinak egy fél órára ki is kellett mennie vele a nappaliból, hogy kicsit megnyugodjon. Mindezek után a legkevésbé vártuk, hogy jól aludjon, későn került ágyba, fel is ébredt 11 előtt, de aztán 11-től reggel 7-ig aludt. :-)
Vasárnap csak a déli alvása volt nyugodt, éjszaka sírdogált szegény, várjuk két szemfogát, egy alul és egy felül egy hete bújt ki.

Nevetés

Maxim pici kora óta mosolygós baba. Ezt vigyorrá alakítja bármelyik pillanatban, és most már nevetést is tud formálni belőle (itt most nem arra gondolok, amikor önkéntelenül kacag vagy épp önfeledten mosolyog, hanem mint a felnőttek, tudatosan nevet). Vasárnap este figyeltem fel rá, hozta valamelyik autós könyvét - engem a frász kerülget tőlük, mert mindig ugyanazokat adja vissza, és képes egymás után ötször is -, hogy meséljem megint, és ahogy kinyitottuk, nagy nevetésben tört ki a piros kisbuszt látva. Tegnap vacsora közben is megismételte a nevetős produkciót, kár, hogy nem vettük fel, mert szinte egyedül evett végig.
Tegnap délután mondták a bölcsiben, hogy egyedül eszi az ebédjét - gondolom, a második fogást, mert hiába sűrű a leves, lefolyik a kanaláról ahogy a szájához emeli -, így este mi is hagytuk önállóan kanalazni. Néha el kellett kapni egy-két lepottyanó gríz-adagot, de ügyesen és büszkén ürítette ki a tálját.
És egy kis reggeli ráadás: ma először nem sírt a bölcsiben, ahogy elmentem. Nagyon vigyorgott, meg láttam rajta, hogy menne be a szobába, kicsit görbült a szája, ahogy átadtam Rossannának, de a szakácsnéni megmentette a helyzetet, pont jött be, és mivel mindig bohóckodig a fiúkkal, így Maxim őt figyelte. Aztán integettünk és mentem.

Aaaapa!

Már 1-2 hete halljuk Maximtol, hogy apa, az elejen egyfolytában gyakorolta különböző hanglejtéssel, imádta, ha utánoztuk amint mondja aaaapa. A múlt héten éjszakai műszakban dolgozott Norbi és reggelente többször kereste Maxim az apját miközben mondogatta is hogy apa. Ez a hét második felére lecsengett, de a hétvégén megint apa volt a sztár.
Nem tudom, hogy véletlen egybeesés-e vagy tudatosan hívta velem együtt Norbit. Vittem pelenkát cserélni (sajnos még mindig nincs rendben az emésztése, és bár nem hasmenés, kezdek aggódni, hogy ez már nem a foga miatt van), bent álltunk a fürdőszobában, és mivel mindenét összekente, kiabáltam az apjának, hogy jöjjön. Többször is, mert nem hallotta: Szeki, gyere már légy szíves. Talán annyit tettem hozzá, hogy de jó, nem hall minket, erre ő is elkezdi kiabálni: Aaapa!
Azt is mondogatja néha, hogy Aanya, de sokkal kevesebbszer; és inkább olyan vészhelyzetszerűen, ha mondjuk kimegyek a szobából és fél, hogy nem jövök vissza.

Hosszú hétvége a nagyszülőkkel

Nem unatkoztunk a hétvégén. Szép idő volt, kevés esővel, napsütéssel. Az enyhe hőmérséklet kedvezett a baciknak, és a betegség-mentes októbert orrfolyással zártuk. Szombaton éjszaka érkeztek a szüleim. Ekkor már kijött a nátha Maximon, vasárnap köhögött is, de még jó kedéllyel járkált ide-oda a lakásban, élvezte, hogy egyedül lépeget. Hétfő délután még sétáltunk egy nagyot, találtunk egy kecskecsapatot, a kerítésnél oda jöttek hozzánk, Maximnak nagyon tetszett, visszafele is meg kellett állnunk. Mondogatta is, hogy eeeee.
Este azonban már nem evett, éjszaka belázasodott, fulldoklóan köhögött. Nem tudott elaludni rendesen. Kétszer inhaláltattuk, végül aludt valamennyit. Reggel elvonatoztam anyáékkal a városba a buszhoz, mert ők mentek haza. Késő délelőtt pedig irány az orvos, megvizsgálta, tiszta a tüdeje, kapott a köhögésre egy másik inhalálót (Flixotide), illetve székletfogót, mert a fogzás miatt minden evés után tele volt a pelenka. Ezért is gyengülhetett le, kedd reggel nem is bírta tartani magát. Aztán, hogy evett, kezdett élénkülni.
Amikor jobb passzban volt, játszott a nagyszülőkkel, a nagyapjától kapott egy gesztenyekecskét, eddig minden étkezésnél kellett vele játszani. Kíváncsi leszek, megismeri-e őket december végén.
Szerdán ment bölcsibe, az étvágya változó, kevesebbet köhög, de még nem az igazi.
Én viszont olyan fáradt vagyok, egy hete nagyon rosszul alszunk, remélem, hamar kijönnek a szemfogai és kilábal a náthából, jó lenne, ha megint csak egyszer ébredne.

5. oltás

Ma reggel újabb oltást kapott Maxim, agyhártyagyulladás ellen. A doktornő fél órás késéssel kezdte, szerencsére addig játszottunk a váróban. Az elején Maxim volt az egyetlen nyüzsgő, de aztán a többiek is elengedték magukat, püfölték az asztalt, kopácsoltak a kockákkal, Maxim 5-ször lepakolta a könyvespolcot, beszélt, járkált.
Ha azt mondom, hogy 10 másodpercet sírt, lehet, hogy nem tévedek sokat. Fel sem kellett vennem. Mire a doktornő beragasztotta a szúrás helyét, addigra sikeresen összevéreztük a bodyját. És miközben öltöztünk, le is szedta a tapaszt, kérhettünk másikat. Visszanyerte a kórház előtti súlyát, 8,8 kg, én azt hittem, már többet nőtt, a mérce 75 cm-t mutatott, a buksija 46 cm - ez 2 cm-mel több mint két hónapja.
Maxim éjszakánként köhög, és ma éjszaka nem aludt jól, sőt tegnap reggel és este nem is akart szopizni (már csak ez a két szopizás maradt). A torka piros, de ez meg az alvás valószínű a fogzás miatt van.

Egy reggel a capelleni állomáson

Furcsa ez a luxemburgi vasút. A reggeli vonatom előtt néha jön egy belga vonat, ami nem mindig áll meg, de ha megáll, akkor az én luxemburgi vonatom biztos késik 5 percet. És sokszor elmegy az orrom előtt a rejtélyes belga vonat, így várhatok az enyémre. Így történt ez múlt héten is, valamelyik reggel. Ahogy vártam a vonatra, mintha magyar szavak ütötték volna meg a fülemet. Kicsit hallgatóztam, és tényleg, két magyar srác bosszankodott, hogy hol van a vonat. Odamentem hozzájuk, kiderült, nem itt laknak, csak munka ügyben jönnek sokszor, Capellenben állnak meg és ha van idejük bemennek a fővárosba. Együtt utaztunk, adtam nekik tippet a hétvégére, hogy melyik fürdőbe menjenek. Közhely ide vagy oda, hiába, kicsi a világ.

Új videók

Norbi feltöltött néhány videót. Az egyiken még augusztusban a mászókában gyakorolja a lépegetést Maxim, miközben az apja kergeti. Van egy porszívós - erről már írtam bejegyzést, hogyan segít takarítani a kicsi fiunk. A harmadik a most szombati ebédünk, a menü tárkonyos krumplileves és lazac tésztával. Minden nagyon ízlett Maximnak.

Bölcsődei hírek

Ha valaki kérdezi, milyen a bölcsink, mindig az a válaszom: nagyon örülök, hogy itt kaptunk helyet.
A reggeli sírás még mindig megvan, de általában jól telik a napja. Sokszor látjuk, hogy na ezt az új dolgot biztos a bölcsiben tanították neki, kezd tapsolni, kukucskát játszik a kezével. Sokszor akar egyedül kanalazni, de itt még vannak koordinációs problémák. Sokszor játszik egyedül. Persze nem azt kell képzelni, hogy órákon át, itt percekről van szó, de olyan jó érzés látni, hogy egyszer csak fogja magát és leül kockázni, próbálja a különböző formákat a helyükre tenni, vagy éppen a poharas játékával kísérletezik, egymásba teszi őket, próbálja egymásra rakni őket. Ilyenkor nagyon türelmes és az sem zavarja ha nem sikerül. A másik véglet, hogy ha nem tudja levenni valaminek a kupakját, rögtön ordít. Most a mániájává vált, hogy mindennek rá akarja tenni a tetejét, a legjobb, mikor eszünk, és a tálnak, üvegnek teszi rá a fedelét. Visszatérve az önálló játékra, úgy gondolom, hogy ez is a közösség hatása valamilyen szinten.
Bővül a csoport, a 3 nagyfiú, két baba olyan 4-5 hónaposak, egy kisfiú és egy kislány, ezenkívül még van két nagyobb baba, fiúk, de csak a fényképüket láttam, a gyerekeket még nem. Így reggel és délután már mindig két gondozó vigyáz rájuk.
Időközben kiderült, hogy egy másik fiatal magyar család is Capellenben lakik, az ő kisfiuk egy-két hónappal fiatalabb Maximnál, és jövőre csoporttársak lesznek. Bár még az anyukája nem tudja, mikor kezdik, de mi azért találkozunk, remélem, most szombaton.
A bölcsődét felújítják, nem ez a legjobb időszak, de gondolom, most ért ide a megbízott cég. Azt még megértem, hogy belül kifestik, meg új bútorokat kapott a babacsoport (gondolom, a másik két csoport is), mert már nagyon régiek voltak - de igen jó állapotban -, azt már viszont kevésbé értem, hogy mit újítanak fel az udvaron. Eddig is új hatása volt, szuper hintákkal, most viszont az egészet feldúrták, és napközben mennek a gépek. Eddig elég kegyes az idő, remélem, hamar befejezik, mert így délután mindig bent vannak, és a napközbeni lárma nem segíti az alvásukat, vagyis Maximét biztos nem.

ZigZag

ZigZag egy játszóház neve Luxemburgban, ahova vasárnap délután elmentünk.

Találkozónk volt a Merl parkban Milánnal és Lillával (meg persze a szüleikkel), ennél a parknál laktunk eddig. Maxim azonban úgy döntött, hogy hosszú délutáni alvásra van szüksége, ezért mire a parkba értünk, a többiek már kijátszották magukat, meg az eső is szemerkélt. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk ebbe a játszóházba.
Elsőre nem volt túl megnyerő, a piciknek igen miniatűr részt rendeztek be, de aztán rájöttünk, nekik ez pont elég. Egymással nem sokat játszottak a porontyok, az idegen gyerekekkel többet foglalkoztak. Maximnak még egy hódolója is akadt, egy kislány, egyfolytában üldözte, szeretgette, úgy kellett leállítanom, mert folyt az orra, és féltem, hogy ragadós. Szeretnék még egy hetet betegség-mentesen, pláne, hogy csütörtökön jönne a következő oltás.
Maxim nagyon jól érezte magát, az iszonyatos lárma ellenére. Nézelődött, egy idő után körbe-körbe mászott, csúszdáztunk. Milán és Lilla is felfedezték a játékokat, adogadták egymásnak a labdát.

Az nem tetszett, hogy bár ez a rész a kicsiké, vagyis 3 éves korig játszhatnak itt a gyerekek, nagyobbak is bejöttek, akik őrjöngtek, rohangáltak, tudomást sem véve a kisebbekről. És a szüleik nem szóltak rájuk! Ez egy kicsit francia mentalitás - elnézést a sztereotípiáért.
A végére teljesen kidőltek a gyerekek, Maxim nagyon jól aludt, 7,5 órát, majd még jó két órát.
Az újdonság ereje mindig pozitívan hat az alvására. A legelső babaúszás után, januárban, nagyon jól aludt; mikor otthon elvittük a strandra, az volt a legjobb éjszakája a nyaralás alatt; amikor elmentünk először az itteni uszodába és nem babaúszásra, azután is szuperül aludt éjszaka.
De hiába voltunk most szombaton is úszni, az újdonság varázsa elmúlt, aludt Maxim, de azért felébredt kétszer.
Mit kéne kitalálni neki, hogy legalább hétvégén ilyen jól aludjon?

Megint dinnye

A múltkori "dinnyeszezon" óta nem hallottuk Maximtól a szót. Ha mutattuk neki a képet vagy mondogattuk neki, szégyenlősen mosolygott. A hétvégén újra beindult, a járással együtt a mondókája is. Sokszor dennnyde lesz a dinnyéből, de a banánt is próbálgatta, és az apát is kétszer kimondta. A be-nem-áll-a-szája továbbra is a saját babanyelvéből áll, a hangsúlyt váltogatva: mammmamamma, nanannnaa, dedeeededed és hasonlók. Sokszor berreg és brummog is.
Már egy ideje megtanulta (kivételesen tőlem), hogyan "pergesse" a száját, ezt továbbra is szereti, és néha a mi szánkat pergeti.

Maxim, gyere ide = Maxim, szaladj el

Ha mondjuk Maximnak, hogy jöjjön ide, sok esetben játéknak fogja fel, és menekül, mintha kergetőznénk. Ez nagyon aranyos, de amikor este fürdés után is ezt játssza, és ráadásul majd' össze esik, akkor nem olyan vicces - neki igen, de nekem kevésbé.
Pénteken a bölcsiben mondták, hogy egyet-kettőt lép önállán, mondtam, hogy otthon is, hetek óta, de nem indult még el igazán.
Nos, szombat óta megy Maxim egyedül. Most már nem csupán 2-3 lépést, hanem métereket. És ha mondom neki, jöjjön ide - és persze olyan kedvében van -, nagy büszkén menetel hozzám. Még sokszor előfordul, hogy a végére begyorsul és dől, de ezt miattunk csinálja. Szombaton épp főztem, mikor látom, hogy áll a konyhában minden segítség nélkül, és néz rám. Aztán szépen elindult és hozzám sétált. Láttam rajta, milyen büszke volt magára, hát még én rá :-) Lassan szaladni fog, és akkor tényleg futhatunk mi is utána.
Szombaton délután beesőzött, így elmentünk az Ikeába. Amíg mi sütiztünk, Maxim uzsonnázott. Mellettünk voltak játékok es két zsibongó is, a fiúk bementek az egyikbe, majd Maxim bent maradt. Eljátszogatott, meg nézelődött, mert hirtelen sok gyerek úgy döntött, hogy ők is ott játszanak. Nem szeppent meg Maxim, jött-ment, igazából nem is akart kijönni.

Pénteken babaúszásra mentek a fiúk, Maximnak nagyon szokatlan volt az úszógumi. Leengedték a vizet 40 cm-re, és így kellett sétálni az úszógumival. Nélküle ment is Maxim, de vele nem igazán akart. Azt mondta az oktató, hogy a többieknek ez már a 3. alkalom, Maxim is meg fogja szokni.
Vasárnap mindhárman együtt mentünk az uszodába, de most nem volt valami aktív Maxim. Kicsit pancsolt, de főleg nézte a fürdőző gyerekeket, tele volt a medence. Most nem vittünk labdát, mert a múltkor minden érdekelte, csak a labdája nem, na tegnap délután egy másik kisgyerek strandlabdájával akart mindenáron játszani. Miután mindketten úsztunk Norbival, felváltva, mentünk is haza. A víz meleg volt, de az uszoda nem volt túlfűtve. Visszafele dugóba kerültünk, nem jelezték előre az autópályalezárást. A 20 perces út így egy óra lett, még jó, hogy a kocsiban uzsonnáztunk. Nagyon türelmesen üldögélt a kis úszóbajnokunk.

Első tejörlők

Ami az előző két bejegyzésből kimaradt, az a fogak-téma. Nem mintha olyan izgalmas lenne, de minden egyes fog kibújása néhány nyugodt éjszakát jelent. Ezennel jelentem, kibújt mind a négy első tejörlő.
A kórházban vettem észre, hogy a jobb felső kibújt, valószínű már azelőtt néhány nappal. Ennek nagyon örültem, viszont az általam nagyon várt jobb alsó csak nem törte át az ínyét, miközben a két felső már kint volt, és ez bizony megmutatkozott néhány éjszaka. Lehet, hogy ezért sem evett olyan jól a múlt héten, amit a doktornő is feltételezett. Pénteken viszont meg tudtam nézni Maxim fogait, és láss csodát: kibújt a negyedik rágófoga (a szerdai éjszaka borzalmas volt, két órán keresztül szenvedett Maxim, velem együtt, aztán fájdalomcsillapító lett a vége), vagyis megvan a 12. fog! Mindent szépen eszik, kivéve a gyümölcsöt, azt továbbra is csak pépesen hajlandó fogyasztani. Kis betyár!

Az első szó?

Maxim első szava egyértelműen a NEM. Brummogni, berregni már régóta tud, most ugat is már ha kutyát lát, legyen élő vagy játék, vagy akár egy kép. Tegnap este, mikor kiválasztotta, melyik könyvből meséljek, egy rövid képeskönyvet halászott ki a dobozából. Amikor a gyümölcsökhoz értünk, elkezdett ugrálni, azt hittem a banán vagy az eper miatt, lehet, hogy ezekért, de amikor a dinnyét mondtam neki, utánam mondta, hogy dinnye, na jó inkább így valahogy: dennnye.
Ezt többször megismételtük, majd ha újból a görögdinnyére mutattam, megint kimondta a dinnyét. Még Norbinak is megismételte egyszer. Kíváncsi leszek, ha ma megmutatjuk neki a képet, rávágja-e.
Sok szót próbál kimondani, néhánynak az első szótagjáig el is jut, mint például tigris vagy a tik-takból lesz tik, a kenyér vagy a kekszből ke, ezeket pár napig gyakorolja, aztán ennyi, elintézettnek tekinti.

Porszívó

Csütörtök délután azzal fogadtak a bölcsiben, hogy Maxim megint köhög, mindig fel kell venni, nem olyan mint lenni szokott. Az udvaron a gondozónénivel ültek a padon, Maxim kezében egy-egy játék, mellettük a kosár tele mindenfélével, körülöttük pedig a nagycsoportosok csereberélték a játékaikat, Maxim pedig elmélyülten figyelte őket. Persze nagyon örült nekem, még sírt is egy kicsit. Éjszaka tényleg sokat köhögött, és megint szárazabban, így péntek délután a gyerekorvoshoz mentünk, mert féltünk, hogy újból hörghurut lesz. Pénteken már jobban volt, kezdett visszajönni az étvágya is. A tüdeje tiszta, a torka volt piros. Nem kaptunk semmit, csak a gyógynövényes kúpját éjszakára. Így viszont egy újabb babaúszást hagytunk ki, remélem, a héten eljutunk az uszodába.
A hétvége jól telt, kicsit köhög még, és az orrát is tisztítjuk Sterimarral és persze orrszívóval. Már teszi oda az orrához Maxim, és kb. 10 másodpercig hagyja is kiszívni, de aztán muszáj lefogni, mert elmenekülne. Ilyenkor jön az erőteljes tiltakozás. A napi használat miatt most a szobájában tartjuk a porszívót, és ha Maxim meglátja, berreg neki és rá akar ülni. Ha pedig porszívózok, nem lehet lerázni egy negyed óráig, ott sürög körülöttem és "segít" takarítani.
Sokat voltak kint a fiúk, szépen sütött a nap. Szombat délelőtt elmentünk egy használtruha vásárra, de mire odaértünk, már kifosztották, illetve Norbinak nincs türelme az ilyesmihez, ezen meg felhúztam magam, és aztán nekem sem volt kedvem turkálni. Délután vendégeink voltak, a vasárnap meg mint mindig úgy elszaladt, szinte csak a szokásos házimunkára jutott idő.

Kórház - egy éve és 1 évesen

Múlt hetet Maxim náthásan kezdte, hétfőn köhögött egy kicsit, viszont szépen evett, játszott. Kedden délelőtt telefonáltak a bölcsiből, hogy Maxim nincs jól, sír és belázasodott. Délben érte mentem, és délutánra kaptam időpontot a helyi gyerekorvoshoz, a miénk nem rendelt akkor. Nagyon rosszul aludt ebéd után, sirdogált, láttam, hogy valami nincs rendben, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy baj van. A gyerekorvos elmagyarázta, miért lélegzik hasból Maxim, mondta, hogy még jó hogy nem aludt, mert ha igazán elaludna, akkor nem lélegezne tovább. Bronchitisz, valószínű vírus okozta, ami elzárta a hörgőit, és a kis beteg állapota ilyenkor óráról órára romlik. Háromszor inhaláltatta Maximot, de nem lett jobban, így beküldött minket a sürgősségire. Azt hiszem, akkor borultam ki, már én is rosszul voltam attól hogy Maxim szenved, de a kórház szó tényleg megijesztett. Két percet ha vártunk a gyerekosztályon, már jött is egy Dr Csernus-kinézetű ápoló. Megvizsgálta Maximot, monitorra tette és vártuk az orvost. Mivel nem tudták, hogy romlik-e vagy javul az állapota, így maradtunk éjszakára. Közben a láza is emelkedett, nem is evett, még szerencse, hogy a bölcsiben ebédelt. Kaptunk egy jó nagy szobát, Maxim lábára ragacsot tettek, hogy folyamatosan monitorozzák a szívverését és légzését. Oxigént is kapott, két kis csövön keresztül az orrába, egész éjszaka. Elég rosszul bírta a folyamatos vizsgálatokat, meg az aéroszol-maszkot, és este 9-kor már sehogy nem bírtam megnyugtatni, nagyon üvöltött, így a 4 óránkénti aéroszolt hamarabb kapta meg. Szegénykém nagyon szaporán vette a levegőt, túl gyorsan, mivel nem kapott rendesen. Sajnos nem aludt jól, a kiságyában egy fél órát töltött, csak velem akart maradni. Az én ágyam meg olyan keskeny volt, hogy egy embernek sem túl kényelmes, hát még kettőnek. Nem is tudom, ki aludt rosszabbul, Maxim, akit vagy a betegsége vagy a nővér ébresztett fel, vagy én, akit Maxim, a nővérek és az egész kórház-dolog nem hagyott nyugodni.
Reggel 7-kor már felébredt, biztos a megszokás miatt, de szerencsére jókedvű volt egész nap. Nem is akartam hinni a szememnek, hogy ilyen drámai javulás lesz néhány óra alatt.
A reggeli vizsgálat előtt a nővérek kiengedtek a játszószobába, sajnos az orvosok már nem, a vírusfertőzés miatt. Az egész napos szobafogság volt a legnehezebb szerdán, ha kinyílt az ajtó, Maxim egyből ki akart menni. Ennek ellenére nagyon ügyes volt (én meg kreatív vele együtt), a szoba és a velünk lévő dolgok adta minden lehetőségét kihasználtunk, csütörtökre már csak az asztal alatti rész maradt, de délig ezt is kipipáltuk. Tanítgattam, hogyan másszon le a fotelről, ágyról. Egész ügyes, de néha össze-vissza tolat, és pont a fal felé, vagy ha szólunk, hogy háttal jöjjön le, elkezd megfordulni, de az ágy szélén. Még fejlesztjük egy kicsit a dolgot.
A csütörtöki hazamenetel feltétele 24 óra oxigénmaszk nélkül, illetve, hogy ne legyen láza. Szerdán már egész jól aludt, és a kiságyban, igaz, a szívverése lelassult és ezért megdöntötték az ágyát, meg párnát is tettek alá, szinte ülve aludt. Csütörtök hajnalban az éjszakás nővér már Boldog szülinapot kívánt Maximnak,a reggeli tálcáján pedig ott várakozott egy Micimackó, a kórház ajándéka. (Más is Micimackóra gondolt, anyukám micimacis e-képeslapot küldött az unokájánk, anyósom micimacis bodyt.)
Délelőtt megvizsgálta a gyakornok orvos, majd később a főorvos is, és bár nem volt tiszta a tüdeje, de azért nyugodt szívvel engedtek haza.
Furcsának tűnhet, hogy betegen fényképeszkedtünk, eszembe sem jutott volna, ha nem lett volna ezerszer jobban Maxim, na meg persze az új mobilom is közre játszott.

 Zsinórokkal is élvezet a pakolászás

A pelenkázón a neszeszerem kiürítése is jó szórakozásnak bizonyult.

Végre fürödhettünk is.

Micimackóval...

...és az új kiskocsival. Amit most már tologat itthon.

Búcsúkép: a 647-es teknős-szoba.

Apák napja

Luxemburgban ezen a vasárnapon ünnepelték az Apák napját. Maxim is készült ajándékkal, vagyis a bölcsiben csináltak egy falra szerelhető kulcstartót a közreműködésével.

Én pedig jutalmul nagytakarítottam. A fiúk meg szekrényt szereltek délután; Maxim aktív részvételével.

Itt pedig a produkálós vigyor, amit bármilyen helyzetben elő tud adni Maxim. A legjobb, ha ezt éppen mászás, járkálás közben adja elő, csukott szemmel igen nagy az esély az esésre. Csak tudnám, honnan szedte.

Norbi szülinapja

Péntek helyett végülis szombaton ünnepeltük meg Norbi szülinapját. Sütöttem gesztenyés tortát, hogy Maxim is ehessen belőle, de még csak meg sem akarta kóstolni. A gyertya azonban lenyűgözte.

Tegnap viszont ízlelgette a krémet.

Szauna otthon

Végy egy jó takarítógépet, újíttasd fel a fürdőszobát és takarítsd ki gőzzel. Csukd be az ajtót, hogy a gyerkőc ne lepjen meg még véletlenül sem. Tuti szauna-hatás. Csak itt mozogsz is közben.

Maxim szülinapi ajándéka az apukájának

Norbi 32 éve született. Maxim pedig úgy döntött ez alkalomból, hogy átaludja az éjszakát. Nagyon nehezen aludt el, sírt, fetrengett, fájt valamije, mi a fogára gyanakszunk mert a 12. foga, az alsó rágó túródik, de nem bújt még ki. A torka is lehetett, meg az egész kórház-betegség dolog is biztosan megviselte; végül kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és aztán egész hamar elaludt. Persze ilyenkor nem nézem meg az órát, de fél tíz - háromnegyed tíz körül már biztosan aludt. Én 10-kor feküdtem le, el is aludtam egyből. 5 órakor ébredtem fel, két órán is megnéztem az időt, aztán ijedten mentem be Maximhoz, hogy biztosan lélegzik-e, de igen, hangosan szuszogott. Nem sokkal 6 előtt ébredt, és még utána fél 9-ig aludt. Jó 8 órányi alvás egyben, újabb rekord és újabb remény, hogy egyszer jól fog aludni a kisfiunk.

Maxim 1 éves

Itthon délután ünnepeltük meg Maxim születésnapját. A sok ajándék közül talán az volt a legnagyobb, hogy két nap után haza jöhettünk a kórházból. Folyt. köv. (csak én is nagyon elfáradtam, és minden szanaszét a házban)...

Tipikus őszi hétfő

Már csak azért is, mert borongós időnk van, igazi szürke reggel. És hogy kezdődjön egy ilyen hétfő? Borongósan természetesen. Végre kigyógyult Maxim a köhögéséből, pénteken Norbival voltak úszni, mert elkezdődött az újabb babaúszás. Erre tessék, vasárnap délután óta Maxim orra folyik, még délben jól aludt, kicsit rekedten ébred, aztán kezdődott az orrfolyás. Persze éjszaka alig aludtunk, 1-2 óránként ébredt, még a haját is összekente reggelre. Nem lázas, étvágya van, de ez a nátha megőrjít. Nem baj, olyan erős immunrendszere lesz, mint az apukájának.
Szombaton átmentünk Németországba, mert még mindig nem találtunk csempét a fürdőkádunkhoz, persze itt sem jártunk sikerrel, de Maximnak vettünk egy gumicsizmát, mire elindul, jó is lesz, és az van ráírva, hogy Maximo.
Már nagyon próbálkozik, 2-3 lépést tesz meg egyedül, két este az esést gyakorolta a kiságyában, tegnap meg a szobája ajtajában állt-állt, láttam rajta, hogy lépni akart, végülis egyet sikerült neki, aztán lecsüccsent. Most kevesebbet kell felvenni, viszont menőkéje van. Egy kézzel köröz-köröz, általában a másikban fog valamit.
Még szombaton délután is voltunk boltban, és ahogy álltunk a pénztárnál, meglátta a naptárokat. Volt ott cicás, lovas, meg ki tudja még milyen, Maxim a kutyásba szeretett bele. Elkezdett ugatni, ugrálni, mint az élő kutyáknak, persze oda adtam neki, végülis nem lett volna muszáj megvenni, mert mire sorra kerültünk, elengedte, de feltesszük majd neki az ajtóra. Azóta is ha meglátja, ugat neki, meg gyűrögeti, forgatja. (Jól működött a termékelhelyezése az üzletnek, könnyen be lehet fűzni a szülőket.)
Vasárnap reggel Maxim nagyon meglepődött, mikor reggel a nappaliban meglátta a nagyapját. Apósom egy hétig nálunk lesz, csinálják a fürdőszobát, meg befejezi a válaszfalat. Hamar elmúlt a félénksége, ma reggel már fel se vette, hogy négyen vagyunk. Felfedeztünk egy pici tavat a rendőrmúzeumnál, délután végre nem esett, és elsétáltunk oda Maximmal. Nagyon tetszettek neki az óriás pontyok, most még a nagyapja dobálta neki a kenyereket. Aztán nem akart visszaülni a biciklijére. Megkezdődött a dackorszak, a most-nem-ezt-akarom hisztiben nyilvánul meg Maximnál. Pont tegnap olvastam, hogy másfél éves kortól beszélhetünk erről a nehéz időszakról, amikor még nem tudja kontrollálni a gyerek az érzelmeit, keresi a határokat stb. de fiúknál ez már hamarabb elkezdődhet, juhé. Pláne, ha hozzá vesszük, hogy Maxim akaratos, erős jellem, ahogy a homeopata orvosom mondta, nem fogunk unatkozni ezután sem.
Olyan jó volt megint több időt tölteni Maximmal, nem csak nekem esett nehezemre reggel dolgozni jönni, ő sem akart elválni a bölcsiben. De szerintem minden rendben lesz. Daviddal a kis asztalnál esznek ketten, a széken van erszény, hogy ne essenek le. Külön alszik a kisebb szobában, remélem, ma is olyan jól, mint múlt héten. Reggel fél 9-kor már ott volt a pici kislány, az új csoporttárs, aludt a hordozójában.
Csütörtök nagy nap lesz, szeretném, ha mindenki egészséges lenne/maradna addig.

Az első mini-biciklitúránk

Múlt hétvégén szép időnk volt, vasárnap már Maxim is jobban volt, így a délutáni alvás után elmentünk hármasban biciklizni. Több kerékpárút is van, mi most a közeli nagyobb városig mentünk, legelők és szántók mellett. Találtunk egy napos padot is, itt álltunk meg.

Maxim uzsonnázott.

Aztán mikor Norbi megmutatta neki a kis patakot, onnantól csak az érdekelte. Nem is akart visszaülni az ülésébe.

Egymásra hangolódás

Maxim egész délután elválaszthatatlan az apjától. Olyan, mintha őt tüntetné ki a figyelmével, talán mert ő ment érte? Rám meg mérges, mert minden reggel én passzolom le a bölcsiben?
Örül nekem, de aztán megy is vissza Norbihoz. Olyan, mintha kéne neki egy kis idő, hogy a hosszú nap után rám hangolódjon. Pedig tegnap is már 5 körül otthon voltam.
Még picit köhög, egyfolytában túrja a száját, így este kapott megint kúpot fogzásra, és hogy ezért, meg a fáradtság miatt is, de csak kétszer ébredt, igaz, akkor üvöltött és reggel 5-kor alig bírt visszaaludni, pedig ott maradtam mellette. Nekem eszembe sem jutott volna, csak tegnap beszéltem Orsival, Milán anyukájával, és nekik egyszerre jött ki a második tejörlő alul es felül, ez szeget ütött a fejemben. Ma reggeli felszínes fogvizsgálatom eredménye: kibújt a 10. fog, nem alul a másik, hanem bal oldalon a felső. Szerintem nem egy napja. Ahogy Orsi mondta, a két fiú verseng egymással, kinek van több foga. Milán vezet 11-gyel, de lehet, nem sokáig.
Ami ennél sokkal fontosabb, Maxim tegnap egyedül felállt. Mostanában körbe-körbe jár, persze egy kezét még fogni kell, de csak egyet, a másikban szorongat valamit. Így köröztünk a nappaliban. Megállt, leguggolt egy üres kakaós dobozhoz a földön, én elengedtem a kezét, a következő pillanatban a doboz a kezében és áll. Egyre többet álldogál kapaszkodó nélkül.
És még valami történt este: Maxim a szobájában három határozott lépéssel odajött hozzám. Olyan lazán, mintha nem először tett volna meg ennyi önálló lépést. Persze aztán hiába próbálkoztam, vagy dőlt vagy mászva közelített. Mondjuk megint este gyakorol, amikor már majd' össze esik a fáradtságtól.

Back to work

Minden hétfő nehezen indul. A mostani mindenesetre nem úgy, ahogy gondoltam. Maxim péntek este óta köhög, tegnap már sokkal jobb volt, de péntek este alig tudott aludni, szombaton vettem neki homeopátiás szirupot, vasárnap estig szépen be is vette, de akkor úgy döntött, hogy neki elég ebből az édes nedűből, de vasárnap éjszaka már nem köhögött annyit, viszont több mint egy órán keresztül nyűglődött, szerintem a foga miatt. Hétfőn reggel felhívtam a gyerekorvost, fél 9-re mentünk. Szerencsére csak az orrából visszamaradó váladék irritálja a torkát, kapott immunerősítőt is. (Súlya 8,8 kg, 4 hete 8,5 volt!) Tegnap már nem köhögött a bölcsiben, étvágya nagyon jó, 3,5 fél órát aludt délben. Norbi szerint nyugtatót és tápszert adnak neki, másképp ez nem lehetséges :-) Norbi 4-kor ment érte, Maxim a pelenkázóban játszott, miközben egy társát pelenkázták. Üdvözölte Norbit, aztán játszott tovább. Elém jöttek az állomásra, örült nekem, de nem mondanám, hogy majd kiugrott a bőréből. Nyugtázta, hogy én is ott vagyok, és sétáltunk tovább. Azt hiszem, nekem sokkal nehezebb napom volt mint Maximnak. Azt sem tudtam, hol kezdjem, mihez fogjak hozzá. Lassan visszarázódom, de nekem is kell majd a két hét.
Este kapott gyógynövényes kúpot köhögésre, és bár nem hiszem, hogy ettől, de újabb alvásrekord született, negyed tíztől negyed négyig aludt, egyhuzamban. Mi Norbival 3 körül felébredtünk, hogy vajon lélegzik-e még.
Ma reggel, ahogy felmentünk, bújt belém, nem akart elengedni. Sírva búcsúzott, de az ablakból szépen integetett. Az integetést nagyon ügyesen megtanították neki, most mindennek és mindenkinek integet, ha az jut eszébe vagy ha a köszönés és társai szavakat hallja - au revoir-t és aidi-t is beleértve.

Vége a beszoktatásnak

Sokkal jobban ment a hét 2. fele mint vártuk. Csütörtökön ugyan sírdogált még, de a délelőtti sétán aludt egy kicsit a babakocsiban és ebéd után is jó két órát szundított. Már ott is uzsonnázott Maxim, a keksz különösen ízlett neki. Én már akkor úgy láttam, hogy jobban érzi magát, mondták is, hogy kezdi önállóan körbejárni a szobát, felfedezni a dolgokat, és már beszélget velük, mutogat nekik.
A péntek nagyon jól sikerült, szépen evett, jól aludt, sőt délelőtt is berakták a kiságyba, mert nem tudtak kimenni és a másik két fiú ilyenkor aludni szokott, mert ők a babakocsiban is mindig elalszanak. Állítólag 20 percet szundikált. Délután pedig egyáltalán nem sírt, akkor sem, amikor érte mentem 4 órakor. Maire-Jeanne kézen fogva vezette hozzám. Az uzsonnánál a kisasztalhoz ültették Daviddal, ez nagyon tetszett neki, még fényképet is csináltak róla. Kíváncsian várom, hogy megmutassák. Szokták fotózni a gyerekeket, és kiteszik a képeket a falra, és ha valamelyik tetszik, 1 euróért vihetjük is. Ez a rendszer nagyon tetszik, úgy érzem, tényleg megtesznek mindent a gyerekek nevelésében, ami a jó hangulathoz, a fejlődésükhöz szükséges.
Sokat szeretgetik is őket, Maxim feje mindig parfümöktől illatozik. Pénteken például egy újabb csoporttárs jött vissza két hónap szabadságról, a kislány, Marianne sugárzott. Ő is jövő héten marad csak Maximékkal, mert már elmúlt két éves, és kezdi az átszoktatást a nagyobb csoportba. De délután hárman, Marianne, David és Maxim együtt játszottak. Legalábbis együtt voltak.
Bizakodó vagyok, mert itthon ugyanolyan jókedvű, mint általában, továbbra is kíváncsi, nem bír nyugton maradni, csak fáradtabb. Talán ezért is jobban alszik most egy kicsit. Bár szegénynek megint folyik az orra és köhög este, sőt éjszaka legalább egy órán keresztül próbált visszaaludni, de nem tudott. Ha holnap sem javul, muszáj lesz elvinni az orvoshoz.
A hétfő biztos nehéz lesz, nekem különösen, mert egy év után, úgy érzem, elfelejtettem dolgozni. És valahogy kedvem sincs sok még.

Az első alvás a bölcsiben

Tegnap délután Maxim nagyon fáradt volt. Az éjszaka első felében jól is aludt, de aztán negyed 4-től 5-ig nem bírt visszaaludni. A náthából csak maradt még valami, mert köhögött tegnap és éjszaka is egy kicsit, és hajnalban a váladék ott maradhatott a torkában, mert egyszerűen nem bírta sem felköhögni, sem lenyelni. Ilyenkor nem egy álom az orrszívás, pláne nem a porszívóval, és csak átmenetileg segített. Nagy nehezen aztán csak elaludt, én mellette maradtam, de nem is aludt túl jól, és reggel kelnie kellett, igaz, 7 helyett majdnem fél 8-ig hagytuk aludni. Kocsival vittem, mert még esett az eső, egyébként biciklivel járunk.
Reggel nagyon sírt, de utána elvolt, jó nagyot sétáltak, Maxim el-elbóbiskolt a babakocsiban, de talán csak néhány percet aludt. Szerencsére, mert így tényleg annyira fáradt lehetett, hogy a déli alvás jól sikerült.
Ebédre megint csak egy féladagot akart enni, sírt, de igazából csak reklamált, mert nem könnyezett, azt mondták. Így aztán egy kicsit erőltették, és végülis befejezte az ebédjét. 12 előtt 10 perccel már aludt. Külön szobába tették az ágyát, Marie-Claire szépen beletette és várt. Talán 10 perc sem kellett, kicsit nyekergett de szépen elaludt. Fél 3-kor telefonáltak, hogy Maxim még mindig alszik, de Marie-Claire 3-kor elmegy és egy új helyettes van, akit Maxim nem ismer, így vagy felébreszti Marie-Claire mielőtt megy, vagy bemegyek 3 előtt és akkor én leszek ott, mikor ébred. Persze, hogy ez utóbbit választottam, végre jól alszik, nehogy felébresszék! Mire odaértem, már az ablakból integettek. Most épp csak görbült a szája, ahogy megjelentem, és bár el nem engedett, a többi babával voltunk, amíg megbeszéltük a mai napot. Holnap már ott fog uzsonnázni.
Most nagyon simán ment ez az alvás, remélem, meg is szokja, hogy mindig így legyen, legalább a bölcsiben.
Én egész nap úgy éreztem magam, mint aki vizsgázik. Izgultam, aggódtam, pedig rengeteg tennivalónk van, de ez nem volt elég figyelemelterelő. Most megint egy kicsit megkönnyebbültem. Ráadásul itthon olyan mint szokott lenni, jön-megy, beszélget, továbbra is jól eszik. De ettől nekem még ugyanolyan rossz lesz visszamenni dolgozni. Nekem is kell majd egy kis idő, mire megszokom újból.

Beszoktatás 2. hete - 1. rész

Nem indult túl jól a hetünk, péntekre lebetegedtem. Szerintem a bölcsiben szedtem össze a náthát, bár a doki szerint megfázás. Viszont vasárnap reggelre Maxim is beteg lett, állandó tüsszögéssel és orrfolyással telt a nap. Hétfőre Norbi is lerobbant egy kicsit. Maxim nem aludt jól már vasárnap délben sem, az állandó orrfolyás többször felébresztette és ez folytatódott éjszaka is, ráadásul hőemelkedése lett, 37,7-et mértem neki, de reggelre szerencsére visszaállt a normál hőmérséklete. Még este egy kicsit szívtuk neki az orrát, de éjszaka már nem volt semmi baja, de ettől függetlenül nem aludt jól. Szóval hétfőn náthásan ment bölcsibe, a hétvége után sok babának nehéz az első nap, neki is az volt. Sírt a séta alatt is, ebédelt, de csak féladagot, nagyon örült nekem. Megbeszéltük, hogy kedden ugyanígy viszem, reggel fél 9-re és fél 12 fele megyek érte. A mai nap is sírós volt, az elején eljátszogatott, a sétán most talán egyszer akart sírni, de jól bírta, utána viszont elkezdett sírni, és bár nem egyfolytában sírt, de mire abbahagyta, megint újra kezdte. A levesnek a felét ette meg (itt mindig olyan sűrű a leves, mint nálunk egy hígabb főzelék), és azt mondták, hogy látszott rajta, hogy még enne, de utána a sírástól már nem evett a másodikból sem. Mikor megjöttem, még ott volt az ebédje, így Maxim nagy megelégedésére megetettem, és ő szépen megevett mindent. Közben bárki ment ki a szobából, görbült a szája. Szegény, nehéz lesz az elkövetkezendő egy-két hét.
Annak nagyon örülök, hogy két nap alatt (remélem) elmúlt a náthája, lehet, hogy az előző két nátha segített a mostani leküzdésében.
Ami szerintem megnehezíti a beszokást, az az állandó személycsere. Elég furcsa beosztásban dolgoznak a gondozók. Négyen vannak, most, hogy kevés a gyerek, úgy vettem ki, hogy csak ketten vannak egyszerre, elvileg etetéskor vannak hárman, de most erre nincs szükség. Szóval kora reggel egyedül van a gondozó, majd fél 9-re jön a második. Vagy a reggeles vagy a délelőttös egész nap marad, és jön egy harmadik délben. Ráadásul az egyik gondozó még mindig beteg, aki helyettesítette, az mától a nagyoknál van, így holnap vagy azután egy újabb helyettes jön, pedig a mostanit, Sonját már megszokta Maxim. Ma pedig jött a negyedik gondozó, aki nekem is új volt, hát még Maximnak. Szóval nincs állandó személy, ami lehet, hogy hosszútávon jó, de most ezalatt a két hét alatt megnehezíti a kezdést. Úgy láttam, hogy Nadine, a középkorú gondozó, bár nagyon kedves, nem tudja olyan jól kezelni a gyerekeket. Marie-Jeanne viszont nagyon profinak tűnt, nála evett is Maxim.
Tudom, hogy nagyon nehéz megvigasztalni egy pöttömöt, aki anyukája után sír, de próbáltuk mondani, hogy Maxim aktívabb az átlagnál, nála kevés dolog jön be, ami sok gyereknél beválik.
Majd látjuk, holnap ott alszik, vagy legalábbis próbálkoznak vele.

Törpék

Zwergen, azaz Törpék a kiscsoport neve, ahova Maxim jár, és 18 hónapos korukig vannak itt a gyerekek, persze helyhiány miatt úgy látom, hogy ez is rugalmas szabály.
Bevittem egy alvós macit, ami pici kora óta ott lóg az ágyánál, meg egy zsiráfot a játékszőnyegéről, bár eddig nem mutat túl nagy érdeklődést az alvós állatkák iránt. De kérték, mert így tudni fogja, hogy ez az ő ágya, ez az övé. A kisebbik alvóteremben négy ágy van, és rögtön az ajtónál jobbra van Maximé.
Tegnap Nadine szinte mentegetőzve mondta, hogy Maxim feje az ajtónál lesz, mert bemérették az épületet vízér és földsugárzás szerint, és annál az ágynál a baba fejének ott kell lennie. Én meg mosolyogva mondtam, hogy én hiszek az ilyesmiben, és magamban hozzátettem, hogy igen, ez a mi bölcsődénk. Így már azt is tudom, hol kezdjem az érdeklődést, ha a saját házunkat is be akarom méretni.
Csütörtökön már nem ment olyan jól az elbúcsúzás. Lent vártunk az udvaron, mert a többiek már jöttek le és ezért nem nyitottak fentről ajtót, így bent a földszinten köszöntem el Maximtól, aki Nadine néni karjaiban volt és csak úgy potyogtak a könnyei. Nadine azt mondta, hogy 1 percet ha sírt.
Egy óra múlva, mikor odaértem, pont megjöttek a sétából. Ahogy meglátott, már sírt is, gyorsan kivettem a babakocsiból, és máris jobb kedve lett. A séta alatt egyszer pityergett, de ahogy elkezdte, abba is hagyta. Maradtunk ebédre, hatalmas adag zöldségpürét evett hallal, és mivel előtte voltak a lábasok, tányérok, mindenre mutogatott, és végül a tésztából adtam is neki, persze ezután csak azt akarta falni. Az egyik kislánynak rossz napja volt, végig sírt az ebédnél, nem is evett igazán, szerencsére a többiek kedvét nem szegte, Maxim is evett szépen - vagyis evett és közben össze-vissza forgolódott, mindent látni akart. Ebéd után hosszas búcsúzkodás után elégedetten jöttünk haza.
Ma, pénteken többször sírdogált, ahogy elköszöntem, az ablakból is láttam, hogy sír szegény, mikor érte mentem, és meglátott, akkor is sírt egy kicsit. A park unalmas neki a babakocsiból szerintem, mert ott sírt, aztán mikor kiértek az útra, ott minden rendben volt, így tettek még egy kört. Állítólag mondogatta hogy mamma-mamman, lehet, hogy ez én leszek, vagy csak ez jutott az eszébe? Szerencsére nem sírt végig, ebédelt is, egy fél tányér levest és egy fél tányér másodikat, valami pulykás dolog volt, amit összetörtek neki villával. Tiszta pelenkát is kapott, az arcát is megmosták. Mikor odaértem, a másik két fiúval játszottak, Marie-Jeanne ott ült velük. Amikor készültünk eljönni, megint elkezdett sírni. De csak amíg elértünk az ajtóig. Végülis már akkor megnyugodott, mikor öltöztünk, és Daviddal megint az ajtónál bohóckodtak, ő belülről, Maxim pedig kívülről támasztotta az üveget. Kicsit nyűgös volt azért itthon, bár Apa motorja és szerszámos ládája visszazökkentette. Most a garázs a kedvenc hely, ott akar mindent megvizsgálni, alig tudtam behozni, pedig már álmos volt.
Eddig nagyon jól aludt délben, ma már felébredt egyszer, igaz, pont kivágnak nálunk két nagy fenyőt, láncfűrésszel. Most épp szóltam, hogy tudnának-e még egy fél órás szünetet tartani.
De a foga is ludas lehet, nagyon rágott a garázsban, a 9. fog is kibújt, bal oldalon alul az első tejörlő (nem sokkal az oltás után vettem észre), és most jön a jobboldali. Megint bebizonyosodott, hogy amikor annyira rosszul alszik Maxim, akkor fogzik. És hiába adom neki a homeopátiás cseppet.
Összességében elégedett vagyok, biztos voltam benne, hogy Maxim végig fog sírni, és hogy nem fog enni, ehhez képest nagyon ügyesen vette a beszoktatás első hetét.
A jövő hét nem lesz egyszerű. Most már kezdi érteni, hogy ott hagyom, de azt még nem fogja fel, hogy érte is megyek majd. Hétfőn fél 9 körül viszem, és ebéd után vagyis fél 12 körül megyek érte, aztán ha úgy látják, akkor kedden megpróbáljuk az ott alvást.

Két lépés

Bár még nem indult el, már két önálló lépésnél tart Maxim, ezt többször megismételte, vagy a járókában vagy a szobájában.

Esőben

Bár nagyon szeretjük Luxemburgot, azért eshetne kevesebbet. Szerencsére Maximot ez nem zavarja, ő esőben is elmászkálna, leül a vizes, hideg járdára is. Tegnap csak a biciklijén ücsöröghetett egy kicsit.

Krisztinek nagyon szépen köszönjük az esőruhát :-)

Maxim pakol 2.

Még mindig elég nagy a rendetlenség, sok minden dobozokban szanaszét, minden nap van valami amit keresek mert nem a helyére tettem, mivel még nincs helye az adott dolognak. Maximot a felfordulás cseppet sem zavarja, imád pakolni, nyitogatja a dobozokat, nem csak a szobájában lévőket, a szekrényajtókat is ki tudja már nyitni, hurrá, jöhet a gyerekzár. De ez mind hagyján, mert nem csak kinyit dolgokat, hanem bármit amit a kezébe vesz bele is teszi a közelében lévő dobozba, táskába. Ami egyrészt vicces, másrészt viszont nem elég, hogy magam után kell keresgélnem, mit hova tettem, most már Maxim is simán elrak így dolgokat. Ma a távirányítót a pokrócos dobozban találtam meg, a mobilomat a babakocsi táskájába tette, ezt épp láttam szerencsére, de az arckrémem napok óta nincs meg, és én utoljára nála láttam.
Egyébként nagyon ügyes, a szobájában lévő dobozokból előveszi amit kérek, este pl. a Boribon könyvét, és aztán vissza is teszi, ha nem is mindig magától, de ha kérem, vissza rakja. Igaz, sokszor meglát mást a dobozban és azt akarja kivenni, nem számít, hogy már majd összeesik.
Ma a bölcsi után kint maradtunk egy kicsit, mondtam, hogy Maxim, gyere bemegyünk, végülis 5 perc alatt be is ért. Útközben felszedett valami hosszú tűlevelet, megvizsgálta a lábtörlőt, feltörölte az előszobát és lépcsőzni is akart.

 

 

Nagy nehezen levektőztünk, és már ment is...

...pakolni.

Bölcsödénk - A kezdetek

Hétfőn 1 órára mentünk megbeszélésre Norbival, természetesen Maximot is vittük. Bár alvásidőre esett az első találkozó, Maxim nem aludt el a babakocsiban odafele, így megismerkedett ő is a gondozónőkkel. Négyen vannak, de csak hárommal volt a megbeszélés, mert a negyedik még a héten szabadságon van. Maxim mászkált, rámolt a szobában, Norbi többnyire ott volt a közelében és fél füllel a beszélgetésünkre koncentrált. Elmeséltük egy napunkat, hogy telik, mit eszik Maxim, mikor és hogyan alszik - hát igen, ez sarkalatos pont, azt hiszem, ők is tartanak tőle, mivel ő nem az a gyerek, akit betesznek a kiságyba és elalszik magától, de majd megoldják. Maxim végig vigyorgott rájuk, tetszett neki a hely nagyon. Az egyik gondozónő, Rossanna - ő olyan 30-35 lehet, és valószínű portugál származású - kézbe is vette a végén Maximot. Mondták, hogy milyen szépen ül és milyen mozgékony. Amikor azt kérdezték az elején, hogy milyen típus, nyugodt vagy izgága, Norbival egymásra mosolyogtunk. Ha nem mondjuk is, úgyis rájönnek, hogy milyen kíváncsi a kisfiunk.
Kedden fél tízre mentünk Maximmal, az esős, nyirkos idő miatt elmaradt a délelőtti séta a piciknek, így bent játszottunk Nadine-nal - ő olyan 40 év körüli, nagyon szimpatikus, közvetlen gondozónő - és másik két babával. Diogo 9 hónapos, ő három hete kezdte a bölcsit, a bátyja itt nagycsoportos és épp meg van fázva szegény, de jókedélyű baba. A másik csoporttárs David, ő 13 hónapos, kb akkora mint Maxim, még ő is csak mászik. Ő pici kora óta itt van, legkisebbként kezdte és most ő lesz a legöregebb a csoportban, látszik is rajta, hogy nagyon otthon érzi magát. Már egész jól eszik egyedül is, ez biztató, mert Maximot is hagyják majd próbálkozni. Szóval a két fiú portugál, a mi magyar Maximunk, és nemsokára jön egy pici, 3 hónapos leányzó, aki luxemburgi-francia. És egyenlőre ennyi a csoport. Most még van két nagyobb gyerek, David (ez egy másik) és Laurie, ők jövő héten átmennek a nagycsoportba mert már két évesek. Ez nagyon tetszik, hogy a négy gyerekre lesz két gondozónő szinte mindig, és hogy hárman nagyjából egykorúak. Szerencsés is, hogy nem másik 8 gyerek közé kell beilleszkednie Maximnak, csak Daviddal kell majd küzdenie szerintem egy kicsit. Szóval jól telt tegnap az egy óra, igyekeztem a háttérbe húzódni, hogy Maxim ismerkedjen a többiekkel, a környezettel. Nagyon tetszik neki az üvegeken a színes ikonok, a falakon a rajzok és persze rengeteg játék van. A gyerekeket is figyelte, mosolyog mindenkire. Egyedül az nem jött be tegnap, hogy a 3. gondozónő, Marie-Jeanne (Norbi szerint kicsit banyás, de ma meggyőződtem róla, hogy nagyon kedves ő is) mondta, hogy megmutatja nekem Maxim ágyát, és én úgy értettem, hogy akkor Maxim marad a többiekkel én meg egy percre kimegyek. És persze hogy Maxim elkezdett sírni, ráadásul amíg vártam rá, mert ő meg öltöztetett egy másik gyereket, Maxim látott az ajtóból és meg jobban sírt, úgyhogy inkább visszamentem aztán. Pár percig szorongatta a kezem, de utána újból indult felfedezni. Fél 11-kor ebédelnek a kicsik, mikor hozták az ebédet, mi mentünk Maximmal. Na akkor nem akart eljönni. Érezte az illatokat, meg látta a többi gyereket, hogy maradnak, úgyhogy alig bírtam elrángatni az ajtóból, picit pigyergett is.
Ma volt az első anya-nélküli óra. Fél tízre mentünk, picit hamarabb odaértünk, Maxim már akarta nyitni az ajtót, még a sapkát is alig vettem le róla, már ment is be a szobába, ahol a megbeszélésünk volt és ahol esznek a gyerkőcök. Aztán köszöntünk szépen a többieknek, ma Marie-Jeanne vigyázott rájuk és egy másik gondozónő mert Rossanna beteg lett, de Maximot nem zavarta, hogy megint új arcot lát, ráadásul a kétéves Lauriet is ma látta először. Mivel ma jobb idő volt, sétálni mentek. Megbeszéltük, hogy mindig ugyanúgy köszönök el, vagyis fent, az emeleten és aztán még integetünk az ablakból. Itthon elmondtam Maximnak, hogy ma megint bölcsibe megyünk, találkozik a többi babával (név szerint említve őket), aztán mikor megérkeztünk, ismét elmondtam, hogy ma nélkülem lesz ott, de jövök érte, majd elbúcsúzás előtt Marie-Jeanne is elmondta neki luxusburgiul, és én is elismételtem magyarul, hogy elmegy sétálni a többiekkel és én majd utána jövök. Kapott két puszit, ő most nem akart adni nekem, jobban érdekelte, mi van a másik szobában, aztán én lentről integettem, ő meg nézett az erkélyről, de láttam, hogy nem sír.
Mikor mentem érte, Marie-Jeanne-nal nézegették a képeket a szobában, a többiek már evéshez készültek. Mondta, hogy nem sírt, nagyon nyugodt volt a séta alatt is, látszott rajta, hogy figyeli, mi van most körülötte, a babakocsiban Diogo mellett ült, és többnyire a két nagyot nézte, ahogy futkároznak. Láttak bocikat is, azt is megszemlélte. Szóval jól viselte nagyon. Amikor el akartam hozni viszont, akkora sírásba kezdett, hogy megkérdezték, nem akarom-e inkább megkínálni egy kis levessel. Így Maxim legnagyobb megelégedésére maradtunk ebédre. Megette szépen a levest, persze egyfolytában tekergett a székben, mert a nagyok már az asztalnál ülve ettek. Mondták, hogy majd Maximnak is szereznek olyan székmagasítót, amit a kisszékre tesznek, így oda tud majd ülni az asztalhoz és próbálkozhat az evéssel. A levest szépen megettük, valami zöldségpüré volt, aztán még egy kis rizottót is evett. Marie-Jeanne szerint ez nagyon jó, hogy már most és ilyen jól evett, elsőre ez szép teljesítmény. Igazából kezd éhenkórász lenni Maxim, ha a konyhában vagyok és már eltelt 1-2 óra az evés óta, akkor ő biztos hogy ott van mellettem és követeli azt ami nálam van. A hajnali és/vagy reggeli szopi ellenére reggelizik, általában zabpelyhes banánt, és ma negyed 9-kor reggelizett és fél 11-kor már ebédelt. Meg még itthon is evett egy kicsit délben. Na szóval, ebéd után elégedetten öltöztünk fel, bár még az ajtóban játszott a két Daviddal, Maxim kívül ők meg belül nyomták a szájukat, kezüket az üveghez, szépen elköszönve jöttünk el.
Mivel holnap már nem a helyettes gondozónő lesz, hanem Nadine, így inkább ugyanaz lesz a program, fél 10-re viszem Maximot, egy óra múlva megyek, ebédelünk a többiekkel és aztán hazajövünk. Pénteken pedig ők etetik majd és csak ebéd után, az alvás előtt hozom el.
Tudom, hogy már százszor leírtam, de megint mondták, vagyis tegnap Nadine, ma Marie-Jeanne, hogy mennyire érdeklődő Maxim, és hogy milyen apró részleteket is észrevesz, megvizsgálja a dolgokat. És hogy ez milyen jó, mert gyorsan fog tanulni. Én pedig ilyenkor olyan büszke vagyok rá, akkor is ha ez rengeteg energiánkba kerül.

Csodálatos Park Bettembourgban

Tőlünk 25 km-re található a Parc Merveilleux, ami egy hatalmas park mini-állatkerttel, üvegházakkal, játszóterekkel és tematikus játszóházakkal. Tegnap délután itt kirándultunk. Nagyon tetszett Maximnak, egyáltalán nem félt az állatoktól, egy hatalmas szamár még meg is bökdöste Maxim kezét. Egyedül a pingvines akváriumnál nézett furcsán a lubickoló pingvinekre. A park olyan nagy, hogy két óra alatt nem tudtuk bejárni, hát még ha a játszótéren is megálltunk volna.

Magyar racka juh is van, csak nem találtuk meg, de majd legközelebb nem csak a fényképet fogjuk lefotózni.

Ma délután úszni mentünk. A gyerekmedencében sétálgatott Maxim, nézegette a vízkereket, csúszdázott, mindenkire vigyorgott. A nagyobb medencében pedig úsztunk egy kicsit, a hideg víz ellenére csak úgy rótta a hosszokat, nagyon élvezte, mi meg azt, hogy Maxim csak úgy repes az örömtől az uszodában.

Le premier dessin

J'ai préparé des motifs pour un carton fait par mon père dans le chambre de Maxim, j'ai marqué les mesures avec un crayon. Dans deux minutes quand je collait les motifs j'ai vu Maxim avec le crayon dessinant sur sa porte...

 

Et voilà le petit artist.

Az első rajz

Apukám készítette papírdobozra épp mintát ragasztottam, ceruzával jelöltem be a méreteket, majd a ragasztással foglalkoztam. Maxim körülöttem mászkált, egyszercsak azt látom, hogy fogja a ceruzát, áll az ajtónál és firkál...

...és íme, maga a kis művész.

11 hónaposan

Ezt a bejegyzést hétfőn kezdtem el, és ma péntek van. (Csak azért részletezem, mert a bejegyzés elkezdésének dátuma jelenik meg.) A héten minden nap mentünk valahova, nagyon gyorsan elszaladt az idő. Voltunk a városban, a minden évben megrendezett vidámparkos vásárban, a munkahelyemen, cipőt venni Maximnak szintén a városban, játszótéren. Maxim állandóan mosolyog, produkálja magát és közben vigyorog, már most egy kis bohóc. Aki tetszik neki, arra mosolyog, azért tartja a lépés távolságot, de a munkahelyemen a kolléganőimmel nagyon hamar megbarátkozott. Egy hete még ha fel is állt egyedül, látszott rajta hogy nem érzi magát biztonságban, most már a falnál is simán feláll és elbabrál bármivel álldogállva, akár kapaszkodó nélkül is. Most már mászik, néha azért kúszásra vált. Lassan rejtjelesen kell előtte beszélni, ha nem akarjuk, hogy megértse, miről van szó. Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk vagy iszunk, persze a gyümölcsök, nyers zöldségek nem aratnak sikert nála. Újabban kanalazni akar, többnyire be is talál a szájába, de fordítva van a kanál, így csak a sűrű dolgok érnek a szájába, de olyankor nagyon büszke, forgatja a nyelvével a kanalat és közben vigyorog.
Múlt hétről szerettem volna írni. Megvettük az első cipőjét, csupabőr, könnyű kis mamusz inkább, szereti is, nem szedi le a lábáról. A gyerekorvos azt mondta, hogy ha sokat van talpon, akkor azért vegyünk neki egy rendes cipőt is, hogy szokja, így tegnap ez is megtörtént. Ki is próbáltuk, megy benne, és ma reggel örvendezve nézegette az új pár cipőt.
A pihe-puha kiscipőm, na meg azt is nézzétek meg, milyen csinos vagyok

Végre homokozót is vettünk neki, szintén múlt héten. Nagyon tetszik neki, az elején ki sem lehetett szedni, csak ült-ült és püfölte a homokot. A szeles idő miatt adtam rá egy sapkát, ami a homokzápor ellen is hasznosnak bizonyult.

Utána jött a ki-be járkálás, persze segítséggel, ennek meg is lett az eredménye, kiesett belőle, mert nem bírt rám várni. Nagy sírással és kisebb horzsolással megúsztuk. Másnap Norbival bóklásztak kint, és valamivel megkarmolta magát, így a horzsolása mellé két karmolást is szerzett ugyanazon az oldalon. Kérdezte is a gyerekorvos, hogy mi történt az arcával. Most már semmi nem látszik, gyorsan gyógyul a bőre. Szóval a gyerekorvost is felkerestük múlt csütörtökön kötelező vizsgálat és oltás miatt. Súlya változatlan, 8,5 kg, de nőtt, elég sokat, 74,5 cm (június közepén 69 cm volt!).
Megint elmondta a doktornő, hogy milyen élénk, aktív Maxim, öröm látni, és persze tudja, hogy ez egy 24 órás elfoglaltság a szülőknek, úgyhogy gratulál és csak így tovább - köszönjük a biztatást :-)
Az egyik lábán az oltás küröl elég nagy piros folt lett, de aztán két nap után kezdett felszívódni, így nem mentünk vele az ügyeletre. Mindig nézegettük, hogy javul-e, aztán egyszer csak ő maga mutatott a lábára, mikor arról beszéltünk. Innentől kezdve, ha kérdeztük, Maxim fáj a lábad, már mutatott is az oltás helyére. Kicsit meg volt zakkanva az oltás után, a nappali alvása most áll helyre, az éjszakák változóak, de minden esetre javul az oltás utánikhoz képest.
Kapott két kis játszószőnyeget Maxim a szobájába, még egy képet szeretnénk feltenni és a dekorcsíkot a falra. Az egyik falára már feltettük, mindenféle háziállat van rajta, végig szoktuk nézegetni őket, a libáknál már mondja, hogy gágányányá, a méheknél vvvvvv lesz a zümzümből és brekegni is próbál már.
Maxim már lépcsőt is mászik. Már nem is tudom, melyik nap a múlt héten, az előszobában babrált valamivel, én a konyhában, és mikor megyek ki, hogy ránézzek - ha nagy a csend, akkor vagy valami tiltott dologgal játszik vagy épp valamit eszik amit nem kéne - és látom, hogy a lépcső harmadik fokán térdel és ütögeti a negyediket. Hirtelen nem tudtam, hogy nevessek vagy megijedjek, mert ha hátradől, az hagyján hogy nagyot esik, de kőre. Innentől kezdve állandóan fel akart mászni, ami nem baj, csak a felügyeletünk nélkül ne. Így már fel is szerelte Norbi a védőajtót.
A képen még ajtó nélkül, és éppen mindkét kezében fog valamit, na ezért is életveszélyes a lépcsőzés jelenleg. Ilyenkor tényleg kéne rá bukósisak elől ráccsal és minden más védőcucc.

Múlt pénteken volt az utolsó tornánk, a bölcsi miatt nem folytatjuk egyelőre. Ha sok gyerek, sok játék van Maxim körül, ő inkább szemlélődik, nézi, ki mivel játszik, ki mit csinál. A legtöbb baba rárontott a hangszerekre, ő meg csak nézte, hogy mi mire való vajon és hogy a többiek hogyan használják. Rajta kívül még egy babát láttam így szemlélődni.
Ismét felállította Norbi a járókát, hogy abban hátha könnyebben megtesz egy-egy lépést, de csak addig van el benne, ha játszunk vele.
Imád szerelni, itt éppen Apával a 11 hónapos nagyfiú.

Újabban erőlködik, nagyokat nyög, és próbál valamit húzni, megmozdítani, vagy csak úgy tesz, mintha próbálkozna. És közben vigyorog. Ajtókat is nyitogat már, jöhet a gyerekzár egy-két szekrényre.
A labdát szereti eldobni, persze inkább csak a földhöz vágja még.
Egész együttműködő öltözéskor, már tudja a ruhái nevét is.
És még egy dolog, aztán lelövöm magam. Próbálom leszoktatni az éjszakai szopiról, ami egy hosszú folyamat lesz. Úgy gondoltam, hogy vizet kínálok helyette, de nem cumisüvegből, mivel egyből pohárból illetve szopókás üvegből kezdett inni, hanem csőrös itatóból. Vettem is nagy lelkesen egy varázsitató, hogy ne legyen semmi vizes éjszaka, de nem tud belőle inni Maxim, vagyis nagyon ritkán sikerül neki, nem szív. Gondoltam, biztos az a baj, hogy egyből kemény csőrűt vettem, és veszek majd egy puhacsőrt, de előbb próbáljuk meg a cumisüveget, persze mindezt nappal. Hát ebből sem iszik, csak harapdálja a cumit, meg vigyorog, azt hiszi, játék. Úgyhogy marad a szopókás üveg, de egyelőre eddig egyszer ivott vizet éjszaka.