Sokkal jobban ment a hét 2. fele mint vártuk. Csütörtökön ugyan sírdogált még, de a délelőtti sétán aludt egy kicsit a babakocsiban és ebéd után is jó két órát szundított. Már ott is uzsonnázott Maxim, a keksz különösen ízlett neki. Én már akkor úgy láttam, hogy jobban érzi magát, mondták is, hogy kezdi önállóan körbejárni a szobát, felfedezni a dolgokat, és már beszélget velük, mutogat nekik.
A péntek nagyon jól sikerült, szépen evett, jól aludt, sőt délelőtt is berakták a kiságyba, mert nem tudtak kimenni és a másik két fiú ilyenkor aludni szokott, mert ők a babakocsiban is mindig elalszanak. Állítólag 20 percet szundikált. Délután pedig egyáltalán nem sírt, akkor sem, amikor érte mentem 4 órakor. Maire-Jeanne kézen fogva vezette hozzám. Az uzsonnánál a kisasztalhoz ültették Daviddal, ez nagyon tetszett neki, még fényképet is csináltak róla. Kíváncsian várom, hogy megmutassák. Szokták fotózni a gyerekeket, és kiteszik a képeket a falra, és ha valamelyik tetszik, 1 euróért vihetjük is. Ez a rendszer nagyon tetszik, úgy érzem, tényleg megtesznek mindent a gyerekek nevelésében, ami a jó hangulathoz, a fejlődésükhöz szükséges.
Sokat szeretgetik is őket, Maxim feje mindig parfümöktől illatozik. Pénteken például egy újabb csoporttárs jött vissza két hónap szabadságról, a kislány, Marianne sugárzott. Ő is jövő héten marad csak Maximékkal, mert már elmúlt két éves, és kezdi az átszoktatást a nagyobb csoportba. De délután hárman, Marianne, David és Maxim együtt játszottak. Legalábbis együtt voltak.
Bizakodó vagyok, mert itthon ugyanolyan jókedvű, mint általában, továbbra is kíváncsi, nem bír nyugton maradni, csak fáradtabb. Talán ezért is jobban alszik most egy kicsit. Bár szegénynek megint folyik az orra és köhög este, sőt éjszaka legalább egy órán keresztül próbált visszaaludni, de nem tudott. Ha holnap sem javul, muszáj lesz elvinni az orvoshoz.
A hétfő biztos nehéz lesz, nekem különösen, mert egy év után, úgy érzem, elfelejtettem dolgozni. És valahogy kedvem sincs sok még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése