Hétfőn 1 órára mentünk megbeszélésre Norbival, természetesen Maximot is vittük. Bár alvásidőre esett az első találkozó, Maxim nem aludt el a babakocsiban odafele, így megismerkedett ő is a gondozónőkkel. Négyen vannak, de csak hárommal volt a megbeszélés, mert a negyedik még a héten szabadságon van. Maxim mászkált, rámolt a szobában, Norbi többnyire ott volt a közelében és fél füllel a beszélgetésünkre koncentrált. Elmeséltük egy napunkat, hogy telik, mit eszik Maxim, mikor és hogyan alszik - hát igen, ez sarkalatos pont, azt hiszem, ők is tartanak tőle, mivel ő nem az a gyerek, akit betesznek a kiságyba és elalszik magától, de majd megoldják. Maxim végig vigyorgott rájuk, tetszett neki a hely nagyon. Az egyik gondozónő, Rossanna - ő olyan 30-35 lehet, és valószínű portugál származású - kézbe is vette a végén Maximot. Mondták, hogy milyen szépen ül és milyen mozgékony. Amikor azt kérdezték az elején, hogy milyen típus, nyugodt vagy izgága, Norbival egymásra mosolyogtunk. Ha nem mondjuk is, úgyis rájönnek, hogy milyen kíváncsi a kisfiunk.
Kedden fél tízre mentünk Maximmal, az esős, nyirkos idő miatt elmaradt a délelőtti séta a piciknek, így bent játszottunk Nadine-nal - ő olyan 40 év körüli, nagyon szimpatikus, közvetlen gondozónő - és másik két babával. Diogo 9 hónapos, ő három hete kezdte a bölcsit, a bátyja itt nagycsoportos és épp meg van fázva szegény, de jókedélyű baba. A másik csoporttárs David, ő 13 hónapos, kb akkora mint Maxim, még ő is csak mászik. Ő pici kora óta itt van, legkisebbként kezdte és most ő lesz a legöregebb a csoportban, látszik is rajta, hogy nagyon otthon érzi magát. Már egész jól eszik egyedül is, ez biztató, mert Maximot is hagyják majd próbálkozni. Szóval a két fiú portugál, a mi magyar Maximunk, és nemsokára jön egy pici, 3 hónapos leányzó, aki luxemburgi-francia. És egyenlőre ennyi a csoport. Most még van két nagyobb gyerek, David (ez egy másik) és Laurie, ők jövő héten átmennek a nagycsoportba mert már két évesek. Ez nagyon tetszik, hogy a négy gyerekre lesz két gondozónő szinte mindig, és hogy hárman nagyjából egykorúak. Szerencsés is, hogy nem másik 8 gyerek közé kell beilleszkednie Maximnak, csak Daviddal kell majd küzdenie szerintem egy kicsit. Szóval jól telt tegnap az egy óra, igyekeztem a háttérbe húzódni, hogy Maxim ismerkedjen a többiekkel, a környezettel. Nagyon tetszik neki az üvegeken a színes ikonok, a falakon a rajzok és persze rengeteg játék van. A gyerekeket is figyelte, mosolyog mindenkire. Egyedül az nem jött be tegnap, hogy a 3. gondozónő, Marie-Jeanne (Norbi szerint kicsit banyás, de ma meggyőződtem róla, hogy nagyon kedves ő is) mondta, hogy megmutatja nekem Maxim ágyát, és én úgy értettem, hogy akkor Maxim marad a többiekkel én meg egy percre kimegyek. És persze hogy Maxim elkezdett sírni, ráadásul amíg vártam rá, mert ő meg öltöztetett egy másik gyereket, Maxim látott az ajtóból és meg jobban sírt, úgyhogy inkább visszamentem aztán. Pár percig szorongatta a kezem, de utána újból indult felfedezni. Fél 11-kor ebédelnek a kicsik, mikor hozták az ebédet, mi mentünk Maximmal. Na akkor nem akart eljönni. Érezte az illatokat, meg látta a többi gyereket, hogy maradnak, úgyhogy alig bírtam elrángatni az ajtóból, picit pigyergett is.
Ma volt az első anya-nélküli óra. Fél tízre mentünk, picit hamarabb odaértünk, Maxim már akarta nyitni az ajtót, még a sapkát is alig vettem le róla, már ment is be a szobába, ahol a megbeszélésünk volt és ahol esznek a gyerkőcök. Aztán köszöntünk szépen a többieknek, ma Marie-Jeanne vigyázott rájuk és egy másik gondozónő mert Rossanna beteg lett, de Maximot nem zavarta, hogy megint új arcot lát, ráadásul a kétéves Lauriet is ma látta először. Mivel ma jobb idő volt, sétálni mentek. Megbeszéltük, hogy mindig ugyanúgy köszönök el, vagyis fent, az emeleten és aztán még integetünk az ablakból. Itthon elmondtam Maximnak, hogy ma megint bölcsibe megyünk, találkozik a többi babával (név szerint említve őket), aztán mikor megérkeztünk, ismét elmondtam, hogy ma nélkülem lesz ott, de jövök érte, majd elbúcsúzás előtt Marie-Jeanne is elmondta neki luxusburgiul, és én is elismételtem magyarul, hogy elmegy sétálni a többiekkel és én majd utána jövök. Kapott két puszit, ő most nem akart adni nekem, jobban érdekelte, mi van a másik szobában, aztán én lentről integettem, ő meg nézett az erkélyről, de láttam, hogy nem sír.
Mikor mentem érte, Marie-Jeanne-nal nézegették a képeket a szobában, a többiek már evéshez készültek. Mondta, hogy nem sírt, nagyon nyugodt volt a séta alatt is, látszott rajta, hogy figyeli, mi van most körülötte, a babakocsiban Diogo mellett ült, és többnyire a két nagyot nézte, ahogy futkároznak. Láttak bocikat is, azt is megszemlélte. Szóval jól viselte nagyon. Amikor el akartam hozni viszont, akkora sírásba kezdett, hogy megkérdezték, nem akarom-e inkább megkínálni egy kis levessel. Így Maxim legnagyobb megelégedésére maradtunk ebédre. Megette szépen a levest, persze egyfolytában tekergett a székben, mert a nagyok már az asztalnál ülve ettek. Mondták, hogy majd Maximnak is szereznek olyan székmagasítót, amit a kisszékre tesznek, így oda tud majd ülni az asztalhoz és próbálkozhat az evéssel. A levest szépen megettük, valami zöldségpüré volt, aztán még egy kis rizottót is evett. Marie-Jeanne szerint ez nagyon jó, hogy már most és ilyen jól evett, elsőre ez szép teljesítmény. Igazából kezd éhenkórász lenni Maxim, ha a konyhában vagyok és már eltelt 1-2 óra az evés óta, akkor ő biztos hogy ott van mellettem és követeli azt ami nálam van. A hajnali és/vagy reggeli szopi ellenére reggelizik, általában zabpelyhes banánt, és ma negyed 9-kor reggelizett és fél 11-kor már ebédelt. Meg még itthon is evett egy kicsit délben. Na szóval, ebéd után elégedetten öltöztünk fel, bár még az ajtóban játszott a két Daviddal, Maxim kívül ők meg belül nyomták a szájukat, kezüket az üveghez, szépen elköszönve jöttünk el.
Mivel holnap már nem a helyettes gondozónő lesz, hanem Nadine, így inkább ugyanaz lesz a program, fél 10-re viszem Maximot, egy óra múlva megyek, ebédelünk a többiekkel és aztán hazajövünk. Pénteken pedig ők etetik majd és csak ebéd után, az alvás előtt hozom el.
Tudom, hogy már százszor leírtam, de megint mondták, vagyis tegnap Nadine, ma Marie-Jeanne, hogy mennyire érdeklődő Maxim, és hogy milyen apró részleteket is észrevesz, megvizsgálja a dolgokat. És hogy ez milyen jó, mert gyorsan fog tanulni. Én pedig ilyenkor olyan büszke vagyok rá, akkor is ha ez rengeteg energiánkba kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése